Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-21 / 20. szám

1983. május 21. SZABAD FÖLDMŰVES SZOCIALISTA KULTORANK FELVIRÁGOZTATÁSÁÉRT A CSEMADOK Rozsnyói (Rožňava) Járási Bizottsága a harmincöt alap­­szervezeten és az ötezres tagságon keresztül következetesen hozzájárul a XVI. pártkongresszus rájuk vonatkozó határozatainak végrehajtásához. Folyamatos szervezéssel és akciók százaival biztosítja minden évben a szocialista kultúra és a népművészet sokoldalú fejlesztését, széles töme­gekben történő terjesztését. Minden területen: az amatőr művészi alkotó tevékenységtől, a kulturális nevelő munkától, a szocialista erkölcs és szo­cialista életmód formálásáig az esztétikai nevelés sokoldalú fejlesztésével támogatja szocialista társadalmunk további fejlődését. Éves munkatervük összeállításakor alapvető szempontként került elő térbe annak szükségessége, hogy a párthatározatokkal összhangban na­gyobb figyelmet fordítsanak a szocialista ember személyiségének formálá­sára. A járási bizottság munkájának színvonala és részvételük a kulturális nevelő munka fejlesztésében arról tanúskodik, hogy nagy lépést tettek előre a kulturális értékek elsajátítása, az alkotóképesség fejlesztése, a szocialista kultúra népszerűsítése, a kfspolgáriasság és az Idealista gon­dolkodásmód elleni harcban. A társadalmi élet minden területén a műve­lődésre és műélvezetre való nevelésre, a szocialista kultúra fejlesztésére törekednek. A kampányszerűség elhagyásával nemcsak a különféle ün­nepségek és akciók alkalmából, hanem nap mint nap foglalkoznak a mű­velődéspolitikai célkitűzések gyakorlati megvalósításával úgy, hogy a kulturális értékeket a széles tömegek között hasznosítják. örvendetes, hogy a Járás kulturális életében egyre növekszik a dolgozók aktív részvétele. Pozitívan értékelhető az amatőr népművészeti és művé szetl szakkörök tevékenysége, a múzeumok, kiállítások látogatottsága, a honismereti, népművelési akciók, az irodalom és a történelem iránt meg nyilvánuló növekvő érdeklődés. Egy helyben topog viszont a Magyar Terü­leti Színház THÄLIA színpadának előadásai iránti érdeklődés, és csak na­gyon lassan növekszik a hangversenyek, komolyzenei koncertek népsze­rűsége. A tagság nagyobbik részének a kultúra és a művészetek iránti érdek lődése tükrözi szocialista társadalmunk emberközpontúságát. Az alapszer­vezetekben folyó kulturális-nevelő munkából nagy mértékben veszik ki a részüket az alapiskolák, a falusi könyvtárak, az irodalmi színpadok, az ének- és tánccsoportok, a népművészeti együttesek, a népi zenekarok és nem utolsósorban a klubok. Szép eredményeket érnek el a sajtó népszerűsítésében. A helyi szerve­zetek aktív segítséget nyújtanak a párt- és az állami szerveknek, valamint a társadalmi szervezeteknek a politikai, gazdasági és kulturális feladatok teljesítésénél. Részt vesznek az állami ünnepek, évfordulók, politikai je­lentőségű akciók, nyilvános pártgyűlések, munkafelajánlások, társadalmi munkák, szocialista brigádok szervezésénél. Komoly figyelmet fordítanak az Iskolán kívüli nevelésre és művelődésre. Nagyra értékelhető a társada­lom- és természettudományok népszerűsítésében kifejtett tevékenységük. Tavaly például több mint száz előadást tartottak, ezen felül a Szocialista Akadémia keretében további másfélszázat szerveztek, harmincöt község­ben. Példásan együttműködnek a polgári ügyek testületéivel. Munkájuk sokrétűségét bizonyítják a népszerű tanfolyamok, szakkörök Is Az amatőr képzőművészek köre rendszeres és jó munkát fejt ki. Alko­tásaikban (szobrok, festmények, grafikák), amelyekből már több alkalom­mal Is rendeztek nagy sikerű kiállítást, a szocialista társadalmi valóság és a gömöri táj sajátságos világa tükröződik. A történelmi honismereti szakbizottságok munkaterve a járás munkásmozgalmi hagyományainak ápolására, a járásra vonatkozó, a sajtótermékekben publikált anyagok gyűjtésére, valamint a CSEMADOK járási bizottságaa által minden évben kiadott kulturális^történelmi eseménynaptár szerkesztésére irányul. Az irodalom népszerűsítését a népkönyvtárakkal együttműködve végzik. Éven­te tucatnyi, árusítással egybekötött könyvkiállítást szerveznek a járás fal­vaiban. Népszerűek a rendszeresített író-olvasó találkozók és az irodalmi színpadok fellépései. A kultúrcsoportok minden évben eredményesen sze­repelnek a kerületi és az országos méretű népművészeti rendezvényeken. A CSEMADOK-rendezvények, ünnepségek, fesztiválok népszerűsége, s ezzel együtt látogatottsága szintén évről évre növekszik a járásban. Mondhatnók, hogy mindezt a színes, érdekes és változatosan újszerű mű­sorkínálattal érik el. Persze legalább ilyen nagy szerepe van ebben a jó szervezésnek, propagandának, s a mindezt irányító tizenegy tagú járási bizottság elnökségének, Szőllős Sándor jb titkárral az élen, valamint a számos aktív kultúrmunkásnak, akik szabadidejük nagy részét, tudásuk, műveltségük legjavát áldozzák az embert formáló szocialista kultúra to­vábbfejlesztésére és terjesztésére. Korcsmáros László A Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kulturális Szövetségének megalakulását is a párt vezet­te munkásosztály februári győzelme tette lehetővé. A CSEMADOK mint kulturális szervezet megalakulásától fogva arra törekedett, hogy a szocia­lista hazafiság szellemében nevelje a magyar dolgozókat, mindenekelőtt természetesen az élénk hazai kulturá­lis életen és az abban való aktív rész­vételen keresztül. A CSEMADOK irányítói a szervezet megalakulása óta vallották, hogy ma­gyar nemzetiségű állampolgárainknak kulturális téren is biztosítani kell va­lamennyi jogát, de nem elszigetelt formában, hanem a vele szorosan együtt élő nemzetekkel való együtt­működéssel. testvéri egységgel össz­hangban. E céltudatos tevékenység érdeké ben fáradhatatlan munkát végeztek a CSEMADOK hivatásos dolgozói, főként a járási titkárok, mint a tömegekhez legközelebb állók. Közülük vannak még néhányan, akik több mint három évtizede végzik fáradhatatlanul köny­­nyűnek éppen nem mondható irányí­tó, szervező tevékenységüket. Fél Miklós, a CSEMADOK Duna szerdahelyi (Dunajská Streda) járási Bizottságának titkára 1951-ben végez­te el a CSEMADOK által rendezett kultúrpolitikai tanfolyamot, és azóta a szervezet hivatásos dolgozója. Ta­lán a Csallóköz minden falujában is­merik, mert kezdettől fogva a két Duna ölelő karjai között fekvő járá sokban munkálkodott. Már több mini húsz esztendeje áll jelenlegi posztján abban a járásban, ahol a lakosság döntő többsége magyar nemzetiségű és a 66 helyi szervezetben közel 12 ezer tagja van kulturális szöveti 1- güknek, vagyis a legnagyobb létszá­mú a Szlovák Szocialista Köztársa­A hősi helyi szervezet tagjai nemcsak a járási dal- és táncünnepély tech­nikai előkészítésében segítkeznek, hanem a színvonalas műsorban is rend­szeresen fellépnek. Fotó: —tt— Ezen kívül 16 éneklőcsoport is van в szervezetekben, 10 népi és citerazene kar működik rendszeresen, és olyan népművészeti együttesekkel dicseked­hetnek, mint a somorjaí Cselló és a járás székhelyén levő Csallóközi Dal és Táncegyüttes. Az utóbbi években a Jókai-napokon és a Dunamentl Tavaszon is eredmé­nyesen képviselik a járást a felnőtt és Ifjúsági színjátszó együttesek, Iro­dalmi színpadok, vers- és prózamon­dók. Az idén a dunaszerdahelyi és a nagymegyeri színjátszók ts ktérde melték az országos versenyen való részvételt — éppen ezekben a napok­ban tudjuk meg, milyen eredménnyel. A céltudatos irányítás ünnepélyre szállításukról Is. De a CSEMADOK helyi szervezetei Is tud­ják mozgósítani a tagjaikat, s manap­ság az utazás nem okoz különösebb gondot, hiszen majdnem minden csa­ládban van személygépkocsi. A CSEMADOK valóban komoly se­gítséget nyújtott a szövetkezetek megalakításában. Harminc esztendő­vel ezelőtt, amikor az egészségtelen propaganda hatására — főleg a kelet­­szlovákiai Járásokban — több belven feloszlott a szövetkezet, Fél Miklós, mint a CSEMADOK aktivistája az egy­kori nagykaposl járásban levő Vaján­­ban (Vojany) harcolt a közös vagyon széthordása ellen, bátran szembeszáll­­va a vasvillát szorongató, fenyegető­ző, megtévesztett földművesekkel. — Segítettünk a pártapparátus dol­gozóinak a nehéz napokban — emlé­ságban. A járás székhelyén működik az ország legnépesebb helyi szerve­zete Is, 1950 taggal. A területi át­szervezés előtti volt járási székhe­lyeken, Nagymegyeren (Calovo) és Somorján (Samorln) szintén ezer kö­rül van a tagság létszáma. Még lénye­gesebb, hogy a járás három városá­ban példás tevékenységet fejtenek ki a helyi szervezetek, s ez buzdítóan hat a környékbeli falvakban levő alapszervezetek munkájára is. A köz­ponti települések aktív, hozzáértő tagjai szakmailag Is segítik a kisebb szervezetek népmflvelődési és népmű­vészeti tevékenységét, a klubmozga­lom kibontakozását. A csallóközi járásban egyre többen igénylik az ismeretterjesztő előadáso­kat. A CSEMADOK-szervezetek tavaly 178 előadást tartottak különböző po­litikai, szakmai, társadalmi és kultu­rális kérdésekről. Az utóbbi Időben különös érdeklődés van a történelmi és a helytörténeti előadások iránt. A szakmai jellegű előadásoknak konk­rét eredményei is mutatkoznak, pél­dául Nagyabonyban (Veiké Blahovo) ezek segítették elő a kertészkedők szövetségének megalakulását. Az iro­dalom népszerűsítése érdekében az utóbbi időben 22 író-olvasó találkozót szerveztek. A járásban a CSEMADÖK és a nép­művelődési központ irányításával öt felnőtt és 15 gyermekkórus ajkáról szárnyal rendszeresen a dal, és szak­iskolákban is működik két énekkar. meghozza gyümölcsét A CSEMADOK alapszervezetének népművészeti együttesei mostanában a nyári rendezvényekre készülnek. A hagyományos csallóközi Dal- és Tánc­ünnepélyt június 19-én rendezik a hősi (Gabőíkovo) Duna-parton. Au­gusztusban kerül sora Bihari-napok­ra. A bőst népünnepély, amelyet a Nemzetközi Szövetkezeti Nap jegyé­ben rendeznek, mind a műsor, mind látogatottság szempontjából vetekedik a CSEMADOK országos rendezvényei­vel. — Mi a titka, hogy évről-évre több ezren vesznek részt a járási dal- és táncünnepélyen? — érdeklődtem Fél elvtárstól. A válasz egyszerű és logikus volt. — Az ötvenes évek elején a CSE­MADOK jelentős segítséget nyújtott a szövetkezetek megalakításában. Sok helyütt a CSEMADOK legjobb tagjai kerültek a közös élére, és szívós, fá­radhatatlan munkásságuk nagyban hozzájárult, hogy virágzó mezőgazda­­sági üzemek vannak a járásban. Kö­zülük még jőnéhányan most ts veze tők, de a fiatalok, akik átvették a „gyeplőt“, többnyire szintén lelkes CSEMADOK-tagok. így nem okoz külö­nösebb nehézséget a szervezés, egy­­egy szövetkezet megveszi a tagság­nak a jegyeket és gondoskodik az kezik Fél elvtárs.'— A köszönetét azóta napról napra érezzük, hiszen a Járási pártbizottság, a helyi pártszer­vezetek rendszeresen értékelik a CSEMADOK munkáját, és szükség ese­tén segítenek. A kommunisták, köztük a járási pártbizottság vezető dolgozói hosszú évek óta fáradhatatlanul dol­goznak a CSEMADOK járási bizottsá­gában, elnökségében. Igaz. jómagam is tagja vagyok a játtási pártbizott­ságnak és a békebizottság járási el­nöki funkcióját is betöltőm. Egyszó­val szorosan együttműködünk a járási pártbizottsággal, pártszervezetekkel, a járási kulturális intézményekkel és a társadalmi szervezetekkel. , — Mi a titka a kulturális szerve­zetekben végzett több mint hérum évtizedes eredményes munkának? — Mindig nagyra becsültem azokat a kultúrmunkásokat, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak nemzetiségi kultúránk kibontakoztatásáért, népünk sokoldalú művelődéséért. Tudatában voltam a pártunk vezető szerepének jelentőségével, segltőkészségével. De azt Is vallottam, összefogásban az erő, és csakis a kulturális intézmé­nyekkel és társadalmi szervezetekkel lehet eredményes munkát végezni. TÓTH DEZSŐ Hadd kezdjem mindjárt az én ma­gánvéleményemmel: a jelenség, amely­ről szólni kívánok, szerintem már nem udvariasság. Több annál: túlhaj­tott tisztelet, sőt olykor szinte már a letűnt korok úr—szolga viszonyait idéző görnyedi alázat. Mindnyájan találkozhattunk már vele, s ami a legriasztóbb, valószínűleg fel sem tűnt; az éppen esedékes aktív részt­vevő és a véletlen megfigyelő egy­aránt természetesnek vette, hogy ez így van. De nézzük, miről is van szó, éspe­dig néhány konkrét példán keresztül. Szolidan Öltözött, őszülő halántékú férfi lép be a festék- és lllatszerbolt­­ba, a közérthetőség kedvéért a dro­gériába. Veszt a kosarat, és elindul a polcok között. Hamar kitűnik, hogy amit keres, vagy nincs ott a megszo­kott helyén, vagy egyszereűh nem ta­lálja a tégelyek, tubusok és üvegcsék sűrűjében. Tanácstalanul toporog a polc előtt; alig néhány lépésnyire tő­le az üzlet egyik alkalmazottja, egy tizenhét- tizennyolc év körüli lány áll, a kék köpenyén a jelzés: harmad­éves szakmunkástanuló. Rágógumit rágcsál, és szemmel láthatólag min­den figyelmét leköti a polc egy sza­bad zugában lapuló táskarádióból áradó diszkózene. Emberünk bátorta­lanul hozzálép — és hangja csupa bocsánatkérés, csupa alázat: — Tessék mondani kérem... a ka­­millás arclejet merre találom? Az ifjú elárusítónő-jelölt egy vég­telenül unott, közönyös pillantást vet a kérdezőre, aki szerény becslések szerint is az apja, de talán a nagyap­ja is lehetne. Anélkül, hogy elmoz­dulna a helyéről, a fejével Int egy meghatározhatatlan Irányba, és a rá­gógumi-burok alig érthető dünnyögés­­sé szűri kelletlen szavalt: — A másik polcon ... — Igen, köszönöm — rebegl a fér­fi, és sietős léptekkel indul el a jel­szatyrába, amely azonban már nem üres, így szűkösnek bizonyul, jóindu­latú, öreges mosollyal fordul vissza a pénztárosnö felé: — Leikecském ... lenne olyan szi­ves, és adna nekem egy zacskót? Ez a karalábé már sehogy sem fér be a szatyromba... A húszévesnél nem sokkal idősebb hölgy abbahagyja a zongorázást a pénztárgépen, hátrafordul és villámló szemekkel méri végig a nénit. Lát­Ez is udvariasság? zett irányba. Talán egy kicsit még restellt is magát az „alkalmatlanko­dásért“ ... Egy másik eset. A zöldségüzlet pénztára előtti sorban idős nénike várakozik türelmesen. Kosarában necchálóba csomagolt citrom, egy köteg zöldhagyma és néhány fej ka­ralábé. Végre rákerül a sor; a pénz­tárosnő, akitől, az előző esethez ha­sonlóan szintén legalább másfél ge­neráció választja el, gyakorlottan üti le a billentyűket, átveszi az ötvenko­­ronás bankjegyet, a pultra csapja a visszajáró aprót, továbblódítja a néni kosarát és máris maga elé húzza a következőt. A fejkendős anyóka rész­­keteg kézzel kezd rakodni zöld textil­szik, hogy a nyelve hegyén van vala­mi goromba megjegyzés, amiért kezd­heti elölről az előtte levő kosár tar­talmának számbavételét. Ezt szeren­csére mégis lenyeli, helyette egy újabb lesújtó pillantást vet az idős asszonyra. Előránt egy papírzacskót, és ,fl.kl bevásárolni megy, táskát is vigyen magával/“ megjegyzés kísére­tében a néni elé dobja. Az inkább meglepetten, mint sértődötten néz rá, már-már nyitja a száját, hogy mentse magát, talán a táskáját ts mutatná, de már nincs kinek, a hölgy zongo­rázik tovább, új vevő kezdi meg a ra­kodást mellette a keskeny pulton, nincs hely, nincs idő ... Szótlanul fordul ki a boltból, kezében a textil­táskával és hóna alatt a sietve telldo­­bált, gyűrött papírzacskóval. Látszólag elcsépelt témát tűztem tollhegyre, hiszen a bolti eladók ud­variatlanságának ma már szinte iro­dalma van, ami a vicclapoktól kezdve a panaszkönyvig minden „műfajt“ felölel. Ráadásul két eset alapján ál­talánosítani akkor ts elhamarkodott dolog lenne, ha hitelességükért mini szem- és fültanú kezeskedhetem. A bevezető, és maga a cím alapján vi­szont talán már sejthető, hogy nem csupán erről van szó. Illetve erről, de a dolog miértjéről, legalábbis az egyikről, amely már — sajnos — sok­kal inkább általánosítható. Mert: nem egyik oka-e az elárusítók sokszor udvariatlanságba átcsapó közömbös­ségének az az egyre gyakrabban megnyilvánuló túlzott alázat, ahogyan mi, vevők közeledünk feléjük? Mint­ha még azért is bocsánatot kéne kér­nünk, hogy beléptünk a boltba, vagy hogy egyáltalán élünk. Ez persze túl­zás, de annyi mindenképpen igaz be­lőle, hogy hovatovább olyan embert látunk az elárusítóban, akivel szem­ben önként függő, vagy ha úgy tet­szik alárendelt szerepet kell vállal­nunk, hiszen egyetlen szava vagy fejmozdulata dönthet például arról, hogy hozzájutunk-e végre az esetleg hónapok óta hajszolt hiánycikkhez, így tehát nincs is mit csodálkoznunk azon — természetesen a kivételnek járó tiszteletadás mellett hogy ezt előbb vagy utóbb tudatosítják. Ml se­gítjük hozzá őket, az emberi érintke­zésben elengedhetetlen udvariasságot messze meghaladó alázatos tisztele­tünkkel. Ráébresztjük őket, hogy ha­talom van a kezükben, hogy ha rela­tív méretekben is, de boldoggá vagy boldogtalanná lehetnek bennünket. Mert nem az élet apró boldogságai­nak egyike- e. ha ötven „nem" után az ötvenegyedik üzletben végre elénk rakják a régóta kereseti porszívó­­gégecsövet, ablaktörlő gumikat vagy teszem azt, egy könyvritkaságot? És ha a válasz esetleg itt is az, hogy „nincs“, az átlagos vevő a legritkább esetben analizál. Nem a nyersanyag­hiánnyal, az exportkötelezettségekkel vigasztalja magát; ő csak az elárusító tagadó fejmozdulatát látja. Ezért te­kintünk rájuk szokszor már szinte a római császároknak hajdanán kijáró tisztelettel, akik egy kézmozdulattal döntöttek sorsok és áletek fölött, s amely tisztelet már nem a minden­kivel szemben kőtelező és elvárt ud­variasság, hanem — nemegyszer ön­magunkat lejárató — megalázkodás. Ne feledjük: munkaköri kötelessé­gük, hogy udvariasan kiszolgáljanak bennünket. És azt sem, hogy arról sem ők tehetnek, ha valami csak a kiváltságosok számára hozzáférhető, anyagi ellenszolgáltatást vagy erköl­csi megalkuvást igénylő hiánycikké válik. VASS GYULA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents