Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-21 / 20. szám
I 6 .SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. május 2ít тшптттгжптмттжтжттмягтятихттт A kongresszusi előkészületek iegvében A Honvédelmi Szövetség alapszervezeteinek kora tavaszi évzáró taggyűléseit követően nemrég befejeződtek a szövetség járási konferenciái, s ezzel a Nemzeti Front egyik legnépesebb tömegszervezetének életében lezárult egy igen fontos időszak — a HSZ IV. szlovákiai, illetve VII. országos kongresszuséra való fölkészülés talán legfontosabb szakasza. A közelmúltban lezajlott tanácskozások nem pusztán összegezték az utóbbi évek munkájának eredményeit, de — mindenekelőtt a kritikai igényesség elvéből kiindulva — értékelték is a szövetségi tevékenység hatékonyságát. Az alapszervezetí taggyűléseken és Járási konferenciákon szerzett tapasztalatokról a Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának munkatársai sajtótájékoztatón számoltak be az újságíróknak. Az elhangzott beszámolókból kiderült, hogy a Honvédelmi Szövetségnek Szlovákiában immár 4294 alapszervezete van. Ez annyit jelent, hogy az időközben végrehajtott összevonások és egyesítések ellenére a szövetség alapszervezeteinek száma százhattal gyarapodott. A legtöbb HSZ-alapszervezet — összesen 1487 — a kelet szlovákiai kerületben működik. Közép- Szlovákiában 1322, Nyugat-Szlovákiában 1229, az SZSZK fővárosában pedig 2F56 alapszervezete van a szövetségnek. A statisztikai felmérésekből kitűnik, hogy az alapszervezel ek zöme — hozzávetőlegesen nyolcvan százaléka — 20—200 tagot számlál. A központi bizottság örömmel nyugtázta a népesebb alapszervezetek számának növekedését, mert ez tulajdonképpen az irányítás egyszerűbbé és a tevékenység sokrétűbbé, illetve hatékonyabbá tételéhez kínál jobb feltételeket. A tiz-tizenöt fős alapszervezetek elég sok gondot okoznak a szövetség járási és központi szerveinek — Irányítás, ellenőrzés, nyilvántartás, a szakoktatók t"ánti fokozott igény kielégítése stb. —, hogy a műszaki ellátással kapcsolatos problémákat már ne Is említsük. Ezért, ahol arra mód kínálkozik, a kisebb alapszervezeteket összevonják, egyesítik s a fő hangsúlyt nem a mennyiségi növekedésre, Inkább a munka sokrétűbb és hatékonyabbá tételére helyezik. A tájékoztatóból a többi között azt is megtudtuk, hogy a Honvédelmi Szövetség tagjai az utóbbi Időben fokozott érdeklődést tanúsítanak a szakköri és a klubtevékenység Iráni Alapszervezeteink kebelében 11 ezernél több szakkör működik, a szakosított klubok száma pedig túlhaladja a négyezret. A HSZ megkülönböztetett figyelmet széntel a fiatalok, mindenekelőtt a közép- és alaplskoiás diákok megnyerésének, szakköri tevékenység iránti érdeklődésük felkeltésének. Ez tulajdonképpen érthető, hiszen lényegében e tevékenység sikerétől függ, hogy az elkövetkező években és évtizedekben is tartani tudjuk, sőt, fellendíthessük az alapszervezeti munka színvonalát. Alapszervezeteink pillanatnyilag valamivel több mint háromezer ifjúsági, Illetve összesen 409 pionir-szakkör eredményes munkájáról adhatnak számot. A Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának munkatársai ugyanakkor hangsúlyozták, hogy további széleskörű népszerűsítő és agitációs tevékenységet kell folytatni mindenekelőtt a középiskolákban és a szaktanintézetekben, de a mezőgazdasági üzemekben is. A szövetkezetekben és állami gazdaságokban egyelőre csupán háromszázhúsz HSZ-alapszervezet működik, közülük is néhány csak formálisan. A Honvédelmi Szövetségnek Szlovákiában ma közel 362 ezer tagja van. Ha a korábbi taglétszám-növelési elképzelésekből indulunk ki, akkor ez igen szép eredmény. Viszont ha a még kínálkozó lehetőségeket vesszük számba, akkor bizony nem lehetünk túlzottan elégedettek. Más lapra tartozik, hogy a gyorsabb taglétszám-növelésnek számtalan akadálya van. Ezek közül első helyen a szakkörök és klubok műszaki ellátottságának problémái szerepelnek, de az is komoly gondot okoz, hogy egyelőre kevés az alapszervezeti székház, nagyon sokba kerül a klubok, a speciális tantermek és gyakorlóközpontok kiépítése, és bizony a képzett vezetők és szakoktatók számának növelése sem egyszerű feladat. Még akkor sem, ha szövetségünk tagjai — a NF más szervezeteinek példáját követve — derekasan kiveszik a részüket a közhasznú társadalmi munkából és zömmel önerős vállalkozással hozzák létre a szövetségi létesítményeket. A HSZ tagjai tavaly több mint egy millió társadalmi munkaóra ledolgozásával járultak hozzá a legfontosabb szövetségi létesítmények mielőbbi felépítéséhez. Azonkívül több mint fél millió órát dolgoztak társadalmi munkában a ipari üzemekben, és hozzávetőlegesen 1,7 millió órányi társadalmi munkával segítették a mezőgazdasági üzemeket. A szövetség központi bizottságának munkatársai örömmel nyugtázták, hogy újabban a nők is fokozott érdeklődést tanúsítanak az alapszervezeti tevékenység iránt. A legutóbbi felmérés tanúsága szerint 54 ezer nő tevékenykedik alapszervezeteinkben, s amire sok helyütt joggal büszkék, a tevékenységi ágazatok többségében a gyengébb nem képviselői is figyelmet érdemlő eredményeket érnek el. Bárhogy számítjuk, a szövetség tevékenységének eddigi mérlege pozitív. Most a kongresszusi felkészülés újabb időszaka következik, amikor újabb sikerekkel lehet igazolni a megnyilvánuló társadalmi elismerés jogosságát. Amikor az eddig végzett munka sikeressége felől érdeklődtünk, a Honvédelmi Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának munkatársai a szövetség bratislaval, dunaszerdahelyl (Dun. Streda), nyltrai (Nitra), érsekújvári (Nové Zámky), komáromi (Komárno), trenítni, topoTőanyi és tőketerebesi (Trebišov) járási bizottságának tevékenységét dicsérték. Meggyőződésünk, hogy a kiemelt Járások továbbra is jó munkát fognak végezni. Ha példájuk követőkre talál, akkor a június derekán megrendezésre kerülő kerületi konferenciák, illetve az őszre összehívott országos tanácskozás is valóban sokrétű és eredményes szövetségi tevékenységről adhat számot. KÄDEK GÄBOR A lövészet bármilyen körülmények között, minimális anyagi ráfordítással űzhető. Ezért a mai napig a Honvédelmi Szövetség tevékenységének legelter|edtebb formája Fotó: Tóth József шш0жш9шжтжжт^тттжттжттвмжжтт Őrizni a máit emlékeit Lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy rohamosan változó világunk, a társadalmi fejlődés nyomán modernizálódó életünk hogyan szorítja háttérbe és feledteti el velünk nagyapáink világát. A ma embere a korszerű technika vívmányainak birtokában akarva-akaratlanul gyorsan megszabadul a múltat idéző, sokszor ócska lomnak tartott értékektől. A régen használt tárgyakra, munkaeszközökre már nincs szükség, no meg hely sincs a számukra, hiszen a korszerű családi házak legtöbbje padlás nélkül épül, a tágas kamrák helyett szekrény-spájzok épülnek, a pajták, istállók — ha egyáltalán megmaradtak — garázsokká alakultak át. A feleslegessé vált használati tárgyak, munkaeszközök tehát pusztulásra vannak Ítélve. E pótolhatatlan értékek, történelmünk és múltunk kézzelfogható tárgyi emlékei a szemünk előtt vesznek el. Falvaink legtöbbbjében a lakosság, de sajnos sokszor az elöljárók is közömbösen szemlélik jóvátehetetlen elkallódásukat. Szerencsére ellenpéldák is akadnak, amelyek az emlékmegőrzésben végzett munka terén ösztönző erőként hathatnak másokra. Ilyen példaként szolgálhat Bori (Bory) község, mely a lévai (Levice) járás legkisebb településeinek egyike. Lakóinak száma a négyszázat sem éri el, nemzeti bizottsága a szomszédos Szántóról (Santovka) irányítja, tömegszervezeteinek taglétszáma csekély, mégis mindig akad valaki, aki munkára, közösségi tettekre serkenti az ottlakökat. Hengerics József hat éve áll a SZISZ 36 tagot számláló helyi szervezetének élén; az ő kezdeményezése nyomán hozták létre a fiatalok a község egy régi elhagyott parasztházában a falumúzeumot. A falu központjában álló épületnek három helyiségét rendezték be a SZISZ-tagok által összegyűjtött régi bútordarabokkal, használati tárgyakkal. A pitvar falát régi tányérok díszítik, a nyitott kéményű konyhában a kemence előtt ott vannak a kenyérsütéshez használt eszközök, de találhatók ott bőven cserépedények és a főzéshez szükséges edények is. Az „első ház“ vagy „tiszta szoba“ berendezése is a kor szokásait tükrözi: magasra vetett parasztágy, sublót, tulipános láda, asztal, lóca áll a döngölt agyagpadlón, rajtuk néhány régi ruhadarabot is látni. Helyszűke miatt néhány használati tárgy: vajköpülő, rokka stb. is ott kapott helyet. Az asztalon-van a ház vendégkönyve Is, melybe az oda látogatók bejegyzik észrevételeiket. — A helyszűke miatt elég nagy a zsúfoltság — magyarázkodott Hengerics József, miközben a kis falumú«f Hengerics József, a tájház létrehozásának kezdeményezője Az első szoba egy része (A szerző felvételei) V zeum berendezését nézegetem. — A fiatalok által összegyűjtött berendezési tárgyak és használati eszközök közül nem mindegyiket tudtuk rendeltetésének megfelelően elhelyezni, így nagy részüket — főleg mezőgazdasági szerszámokat — csak elraktároztunk a kisszobában. Igaz, azok néhány darabja hiányos, vagy kisebb javításra szorul, de így Is értékes tárgyi bizonyítékai elődeink életének, munkájának. — Hogyan sikerült létrehozni ezt a falumúzeumot, összegyűjteni az anyagot és helyet találni számára? — A faluban még elevenen élnek a régi hagyományok, számos népi szokást még ma is ápolnak itt az em——— —i—i II HUffSW berek. Am mivel a fejlődés itt Is óriási változásokat eszközöl, gyorsan változik a falu arculata. A régi portákat korszerű családi házak váltják fel, az akkori bútorok, használati tárgyak mezőgazdasági szerszámok haszontalanná válnak. Elhatároztuk: megmentjük ezek néhány értékesebb darabját, létrehozunk egy elődeink életét idéző falumúzeumot. Ezt az elhagyott és elhanyagolt kis parasztházat a nemzeti bizottság bocsátotta rendelkezésünkre, ml pedig a fiatalokkal hozzáláttunk a rendbehozásához. Tapasztottuk a leomlott falakat, kímeszeltük a szobákat, megjavítottuk a roskadozó tetőt, az ajtókat( az ablakokat, az udvaron álló gémeskutat és rendbetettük az udvart. Gyűjtést szerveztünk: a fiatalok Járták a falut, keresték a múltat idéző használati tárgyakat: kenderfeldolgozó eszközöket, cserépedényeket, régi ruhadarabokat. Különösen Dalmadiné Bongya Valéria, Kovács Aranka, Zlatner József, Magyar Vilmos és még néhány fiatal munkája nyomán Jött létre az itt látható gyűjtemény. Bár szerény körülmények között mutathatjuk be az összegyűjtött anyagot, mégis jóleső érzés fog el bennünket, ha arra gondolunk, hogy az adott feltételekhez képest eredményes munkát végeztünk a hagyományőrzés terén. Bori község fiataljainak a múlt értékeinek megmentésére irányuló munkája elismerést érdemel. A megkezdett munka minden bizonnyal még eredményesebb lehetne, ha a hnb és az illetékes járási szervek hatékonyabban támogatnák kezdeményezésüket. Ha szakmai segítséget nyújtanának az összegyűjtött anyag elrendezéséhez, javításához, ha mostaninál kedvezőbb feltételeket biztosítanának a falumúzeum részére. A gazdátlan, évek hosszú során elhanyagolt épület ugyanis nem a legmegfelelőbb erre a célra, még mai állapotában sem. Meg kellene találni a módot arra, hogy anyagi feltételek biztosításával, a bori fiatalok lelkesedését kamatoztatva, megfelelő helyen legyen elhelyezve a lelkesedés szülte munka nyomán összegyűlt néprajzi érték. BÖJTÖS JÁNOS Hím (Chým) aprócska község a kassai (Košice) járásban; mindössze háromszáz lakosa van. Közigazgatásilag Perényhez (Perin) tartozik. A CSEMADOK helyi szervezete kilencvenhat tagot számlál, ami önmagában nem tűnhet valami soknak, de ne feledjük el, hogy a lakosság közel egyharmadát jelenti. Nem utolsósorban ennek a kitűnő aránynak, illetve az ebből következtethető aktivitásnak tudható be, hogy a község kulturális életének „híre“ van a környéken. S hogy nem alaptalanul, erről magam is meggyőződhettem Monyok Jolánnal, a CSEMADOK helyi szervezetének elnökével folytatott beszélgetésem során. Az agilis fiatal nő egészségügyi dolgozó Kassán, de tősgyökeres hlmi; ennek legjobb bizonyítéka, hogy kitűnően össze tudja egyeztetni munkája szeretetét a faluja iránti ragaszkodással. — Már kisiskolás koromban szavaltam, énekeltem, színdarabokban játszottam. Azt hiszem, ekkor szerettem meg. szinte észrevétlenül, a dalt, a szép szót és általában a kultúrát. Amióta irányítom a község kulturális életét, minden évben rendszeresen betanulunk egy-egy színdarabot és esztrádműsort. Ezenkívül minden jelentős évforduló és más ünnepi esemény alkalmával fellépünk hosszabbrövldebb kultúrműsorral: ilyen volt legutóbb a nyugdíjasok találkozója, ahol nemcsak mi arattunk sikert műsorunkkal, de sok szép népdalt is tanultunk az idősebbektől. — Mondana néhány szót a szervezetben folyó tevékenységről? Példás népművelő — Szívesen. Hagyományápoló, éneklőcsoportunk 1976-ban alakult, hat taggal. Első fellépésünk 1078-ban volt, a Tavaszi szél... népművészeti verseny járási elődöntőjén. A csoport később tizenhat főre bővült; ebben az összeállításban neveztünk be az említett verseny 1980-as évfolyamába. Az elődöntők során sikerrel szerepeltünk, és bekerültünk az országos döntőbe, ahol a Cserháti kenyér elmű, háromnegyed órás összeállítással a második helyen végeztünk. A csoport — amelv fiatal lánvnkból áll — azóta is rendszeresen fellép nemcsak itthon, de a környező községekben is. Több alkalommal szerepeltünk Magyarországon is; legutóbbi sikerünk a Tavaszi szál... idei évfolyamának járást, majd kerületi döntőjén elért első helyezés volt. Ez egyúttal meghatározza legközelebbi célunkat is: minél eredményesebben szerepelni az országos döntőben. — Mi lesz a „repertoár“? — Erről most csak annyit mondhatok, hogy Igyekszünk minél több eredeti népdalt gyűjteni, amiben felbecsülhetetlen segítségünkre vannak a község idős „nőtafái“. Nagyon sok szép régi dalra tanított meg bennünket Pasztirko Jánosné, akinek a szerepét később Forrai Erzsi néni vette át. Mintegy kétszáz népdalt sikerült Így összegyűjtenünk, lesz tehát miből válogatnunk. — A gyűjtésre, próbákra, fellépésekre bizonyéra sok szabadidejük rámegy ... Nem fárasztó ez egy kicsit? — Dehogynem, de mégse érezzük annak. Szeretjük, amit csinálunk, és elvégre fiatalok vagyunk. Meg aztán, ami engem Illet, a vállalt funkcióm szinte kötelez, hogy minél többet tegyek a kultúráért és a közművelődésért a községben. Ezek voltak talán a legtalálóbb mondatai Monyok Jolánnak, akinek lelkesedése és tettrekészsége a kis község kulturális életének fő mozgató rugója Munkája mellett jut ideje nemcsak a szervezésre és az irányításra, de az aktív részvételre is. Példás népművelő és kultúrmunkás ö, aki méltán szolgál rá az elismerésre. ILLÉS BERTALAN
