Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-21 / 20. szám

1983. május 21. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A SZOVJETUNIÓ ÉLETÉBŐL Uráli kincsek Vegyi háború vádjai* Gazdag ametisztlelőhelyre bukkan­tak az uráli Alapajevszk környékén a szovjet geológusok. Most folyik a lelőhely részletes feltárása és a kin­csek értékelése, Drágaköveket felfe­dezni nem könnyű feladat, a geológu­soknak ehhez valósággal külön érzék­re van szükségük. Az ametiszt, a jás­­pis, a rodonit, a malachit ugyanis rendkívül szétszórtan található a lelő­helyeken. A kutatóktól tehát nemcsak tudást, széles körű ismereteket, ha­nem — előzetes számításokra alapo­zott — megérzést is követel a drága- és féldrágakövek felkutatása. A nyejvini kutatócsoport geológu sai. Podoljak és Sraidt régóta sejtet ték. hogy Alapajevszk mellett a föld alatt hatalmas kincsnek kell rejtőz nie. Az előzetes tanulmányokat ele­mezve állftották, hogy a föld gazdag sága itt még nem merült ki. A próba robbantások aztán bebizonyították hogy ezen a vidéken meglehetősen nagy mennyiségben található ame tiszt. Az Orenburgi terület Orszk városa környékén dolgozó Salnih geológus, és kutatócsoportja Is megjósolta a lelőhely létezését. Ezen a vidéken ta­lálható a Polknvnyik hegy, amely jáspislelőhelyeiről hires. Harminc ki Barnaulban a mezőgazdasági tudo­mányos akadémia szibériai tagozatá­hoz tartozó altáji földművelési és nö­vénytermesztési tudományos kutató­­intézet tudósai kifejlesztették az „Al­táji -1“ fajta őszi tritikalet. Ez a negy fehérjetartalmú kultúra 35 tonna zöldtömeget ad hektáronként. Szem­lométerrel északabbra tárták fel a nem kevésbé gazdag kalinovszki lelő­helyet. Ez nemcsak a kő mennyisége miatt híres, hanem amiatt is, hogy az itt kibányászott féldrágakövek a szi­várvány minden színében pompáznak. A legszebb csiszolt példányokat ki­állításon láthatják az érdeklődők. Emellett megtekinthetik azokat a cso­dálatos rodonitköveket is, amelyeket nemrégiben fedeztek fel a Szverdlov­­szki területen, Polevszk városa mel­lett. Ezek a kövek fekete erezetükről és csillogó fényárnyalataikról híresek. A kiállítás legszebb darabjai közé tartoznak az apró malachitok. Mala chitot általában ott találnak, ahol rezet bányásznak. Nem véletlen, hogy Bazsov, az író is megénekelte a Réz­hegyek Királynőjét, aki az Urál cso­dálatos kincseit, a malachitokat őriz te. A leggazdagabb uráli lelőheyek egyike a Magashegy melletti gume­­sevszki lelőhely. Itt a legfelső rété gekben hatalmas kincs található. A kérdés csak az, hogy milyen a minő sége ezeknek a féldrágaköveknek? A kutatások révén ez is nemsokára ki derül. Biztató jelek' utalnak nagyobb ametiszt-, malachit- és jáspistelepekre ezen a vidéken is. bői a hektárhozam 4 tonna. A szem felhasználható sütőipari készítmé­nyek előállítására, továbbá takarmá­nyozásra. A szakemberek megállapí­tották, hogy a tritikaleliszt hozzá­adása a búzaliszthez, megjavítja a ke­nyér minőségét. Az Egyesült Államok kongresz- Szusa 1981 őszén foglalkozott az 1982-es pénzügyi és hadi­­költségvetésével. A Pentagon 455 mil­lió dollárt kért a vegyi fegyverke­zésre. 1983-ban további 820 millió, 1984-ben pedig 1.4 milliárd dollárra tart igényt. Hogy kilopják a pénzt az adófize­tők zsebéből, az Egyesült Államok irányítói ezúttal Is a „szovjet fenye­getéssel" rémítgetik az amerikaiakat, de újszerű módon. 1981 szeptemberé­ben Hatg volt külügyminiszter kije­lentette, bizonyítékok vannak arra, hogy a Szovjetunió és Vietnam mér­gező anyagokat vet be. 1982 márciu­sában egy, a State Department által előkészített jelentést rángattak elő, mely szerint, úgymond, bebizonyoso­dott, hogy Afganisztánban, Kambodzsá­ban és Laoszban szovjet gyártmányú vegyi fegyvereket használnak. Hason 16 helyzet alakult ki 1982 végén, ami­kor a kongresszus hallani sem akart az Egyesült Államok vegyi fegyver­­arzenálja továbbfejlesztését célzó újabb programról: George Shultz mi­nisztériuma nyilvánosságra hozott egy újabb jelentést a következő, sokat sejtető címmel: „,A Délkelet-Azsiában és Afganisztánban folyó vegyi háború: újabb adalékok“. Min alapulnak ezek az adalékok? Csaláson. Meglehetősen átlátszóak azok az elemzések, amelyek szerint „a vegyi támadások áldozatául esett személyeken“ végzett vér- és vizelet vizsgálatok mérgező anyagokat mu­tattak ki a vizsgált személyek szerve­zetében. Nem csoda, hogy 1981 no­vemberében M. Mselson biokémikus a Harvard Egyetem professzora az amerikai kongresszus egyik albizott­sága előtt tett tanúvallomásában két­ségbe vonta a vizsgálatok valódiságát. AZ EMBARGÓ KUDARCA Az Egyesült Államok kongresszusá­nak technológiai Irodája a napokban közzétett tanulmányában elismeri, hogy a Szovjetunió kereskedelmi In­tézkedésekkel való „megrendszabályo­­zásának“ politikája valószínűleg ár­talmasabb az Egyesült Államok, mint a Szovjetunió gazdasága számára. A különféle amerikai embargókísérletek eredményét vizsgáló jelentés szerint az afganisztáni és lengyelországi ese­mények kapcsán foganatosított gaz­dasági megtorló Intézkedések alap­­iában véve hatástalanok voltak. jelenkori imperializmus vál­ságfolyamatai különböznek a tőkés társadalom száz vagy akár ötven évvel ezelőtti átélt válsá­gaitól. A válság ugyanis nemzetközivé vált, s nem csupán egyes tőkés or­szágok gazdaságát érint). A tőkés rendszer válsága mostani szakaszában közvetlenül érinti a ka­pitalizmus egész struktúráját: mint­hogy az alapvető gazdasági viszo­­oyokban gyökerezik, kiterjed a tár­sadalmi élet valamennyi — szociális, politikai, 'kulturális, ideológiai — te­rületére. A legutóbbi másfél-két évtizedben a tőkés rendszer mindinkább szembe találta magát ösztönös fejlődésének, a természeti, valamint az emberi erő források esztelen kizsákmányolásának különféle következményeivel. G| el­lenimondások alakultak ki a társada­lom és a természet, a társadalmi szervezet és a kultúra, a munkaerő felhasználásénak tókés formái és az ember képességei, egyénisége között. Az állammonopolista kapitalizmus jelenlegi szakaszában teljes mérték­ben kifejeződik az a tendencia, hogy a burzsoá gazdaság — Mari megfo­galmazásában — mindinkább a „ter­mészeti és szellemi erők egyetemes kizsákmányolásának a módszerévé vá­lik“. A válságba jutott tőkés társada­lom a társadalmi viszonyok egész frontján elnyomó, kizsákmányoló, em­berellenes társadalomként jelenik meg. Miként tükröződnek a tőkés rend egyre mélyülő válságának mostani — időnként összekuszálódott és para­dox jellegű — jelenségei a burzsoá ideológiában? A burzsoá ideológiát leginkább a burzsoá rend megingat­­hatatlanságának eszméje, a társadal­mi rendszer konfliktusainak álcázása, lekicsinylése jellemzi. Minél inkább kiéleződnek a valódi ellentmondások, annál inkább álcázzák őket a tőkés elméletekben. A válság leplezése a mai burzsoá ideológia egyik központi feladatává vált. Ennek megoldásán fáradozva, a tőkés ideológia mind többet vészit gondolkodásának energiájából, abból amelyekről egyébként már a State Department első jelentésében Is esett sző. A Covert Action cfmű újság je­lentése szerint a vizsgálatokat az amerikai titkosszolgálat egyik külön­leges csoportja „végezte . Kudarcot vallott Haignek az a kísérlete Is, hogy tanúként vonultasson fel egy dán újságírót, aki állítólag szemtanú­ja volt egy „vegyi támadásinak, fil­met is készített róla, sőt maga Is megsebesült. ENSZ-szakértők talál­koztak ezzel a „szemtanúval“. Mérge­ző anyagoknak semmiféle nyomát nem fedezték fel rajta, és a film sem ábrázolt semmi olyasmit, ami vegyi támadásra engedett volna következ­tetni. George Shultz amerikai külügymi­niszter jelentésében is hemzsegnek a valótlanságok. Egyebek között ez áll benne: „1982. február 13-án legalább 100 kambodzsai katonát ért olyan tü­zérségi tűz, amelyben a vietnami fegyveres erők mérgező auyagot tar­talmazó lövedékeket használtak. A kambodzsai katonák megbetegedtek“. Mind ez idáig azonban egyetlen löve­­dékszilénkot, egyetlen pörköt sem mutattak be bizonyítékképpen, amely mérgező anyagot tartalmazott volna. Egy ENSZ-szakértökből éllő csoport feltette a kérdést a State Department­­nek, miért nem találtak még egyetlen mérgező anyagot tartalmazó lőszert sem. Az amerikaiak erre nem tudtak mit válaszolni. Hogy miért? Azért mert a State Department jelentése szemenszedett hazugság. Világos, hogy ml húzódik a Wa­shington által Ihletett rágalmazó A williamsburgi tőkés gazdasági csúcs küszöbén közzétett jelentés többek között rámutat, hogy a szov­jetellenes gabonaembargő, valamint a kőolaj- és gázipari technológia szál­lításának leállítása a nyugati szövet­ségre volt bomlasztó hatással, meg­bízhatatlan kereskedelmi partnernek mutatta be a világ előtt az Egyesült Államokat, közvetlen kárt okozott az amerikai cégeknek, s növelte a mező­­gazdaság eladhatatlan érufeleslegét. A jelentés egyébként külön foglal­kozik azzal a körülménnyel, hogy a nyugat-európai szövetségesek számára a kelet-nyugati kereskedelem gazda­sági értéke sokkal nagyobb, mint Washington számára, fgy a politikai okokból kierőszakolt embargőtörek­­vések kudarcra vannak ítélve. a bátorságból, amely annak idején a korai kapitalizmus társadalmi-filozó­fiai elméleteit jellemezte. A tőkés ideológia — és a gyakorlat — egy­úttal mindinkább manipulálja az egyéni tudatot, s a tömegek befolyá­solása értelmi és lélektani „meg­dolgozásának“ technikáját alkalmazza. Gyakran fordítja a maga javára az ösztönösen felhalmozódott előítélete­ket és a vigasztaló illúziókat. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a tőkés rend válságának frontális tagadása elsősorban az „in­tegráció Ideológiájának“ formájában jelentkezett. Akkoriban a kapitaliz­must olyan társadalomként reklámoz-A válság ideológiája ták, amelynek sikerült leküzdenie „hagyományos konfliktusait“, vagyis integrálnia a különböző osztályokat és társadalmi rétegeket. Ez az elkép­zelés fontos szerepet töltött be a ka­pitalizmus és a szocializmus „konver­genciáiéról" szóló elmélet különböző változatainak kidolgozásában. A tőkés társadalomra jellemző bel­ső feszültségeket a különböző egyé­nek és csoportok társadalmi beillesz­kedésének nehézségeivel magyaráz­ták. A válság burzsoá tagadása szo­rosan összefonódott az antikommu­­nizmus ideológiájával, a szocializmus reális gyakorlata és a marxista—leni­nista elmélet elleni vádaskodásokkal. A hatvanas évek közepére kialakult egy viszonylag összefüggő integrációs mítosz, amely szerint в kapitalizmus a válság- ás konfliktusmentes fejlő­dés korába lépett. Az utóbbi évtized feszültségekkel terhes eseményei azonban megsemmi­sítő csapást mértek erre a mftoszra, s szétoszlatták az illúziókat. Az „in­tegrált“ társadalom ugyanis a legége­kampányok hátterében. Az Egyesüli Államok igyekszik elterelni a nemzet­közi közvélemény figyelmét az általa elkövetett bűncselekményekről, az Indokínában vívott vegyi háborújának végzetes következményeiről és erről, hogy újabbb vegyi arzenálokat szán­dékozik felhalmozni. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok volt az egyetlen ország, a­­mely az ENSZ 37. közgyűlésén az el­len a felhívás ellen szavazott, hogy dolgozzanak ki és kössenek meg egy egyezményt a vegyi fegyverek mielőb­bi betiltásáról és arról, hogy a csat­lakozó államok lemondanak az ilyen fegyverek újabbb típusainak gyártá­sáról. Az Egyesült Államok Inkább serkenti a vegyi fegyverek gyártását. A Plne Bluff-1 gyár mellett, ahol ha­vonta 100 000 blner lövedéket Is gyár­tanak, a Muscle Shoals-i, Rocky Moun­tains és newportl gyárak bármikor képesek átállni a vegyi lőszerek tö­meggyártására. Ez Idő szerint összesen 30—40 000 tonnányi mérgező anyag található az Egyesült Államok arzenáljában. Több mint hárommillió vegyi tüzérségi lö­vedék van az amerikaiak birtokában, s ezeknek a lövedékeknek az össz­súlya 150 00 és 200 000 tonna között mozog. Ezenkívül az amerikai légi­erők több tízezer, GB és VX Ideggázt tartalmazó bombával, ezer és ezer re­pülőgépi permetezőkészülékkel ren­delkeznek. E készülékek között akad­nak olyan típusok Is, amelyek 1 tonna mérgező anyag szórására Is alkalma­sak. Az amerikaiaknak azonban még ennyi sem elég: az utóbbi időben több jelentás látott napvilágot arról, hogy az Egyesült Államokban vegyi trlner fegyverekkel, azaz még rafi­náltabb és borzalmasabb tömegpusz­tító fegyverekkel kísérleteznek. Mialatt az amerikai kormányzat és a polgári tömegtájékoztató eszközök szovjetellenes kampányokat szítanak egy nemlétező vegyi háború miatt, a Pentagon méregkeveről egy újabb és nagyon Is valóságos háborúra készü­lődik. Nemrégiben az egyik katonai lapban megjelent cikkében W. Kasten­­mayer, az amerikai hadsereg vegyi rendszerei laboratóriumának vezetője arről frt, hogy Intézete az újabb mér­gező anyagok, lőszerek és a vegyi hadviselés más eszközei kifejlesztését tekinti fő feladatának. Leplezetlen elégtétellel állapította meg, hogy az amerikai hadseregben manapság a másodvjrágžäsát 611 a‘Vegyi TegyVéreR gyártása.., (Novoja Vremja) több gazdasági nehézségek, a politi­kai bizonytalanság, a széles körű és sokrétű osztályösszecsapások új sza­kaszába lépett. A mai burzsoá ideo­lógia csak az egyes jelenségekben ismeri el a válságot, de annál maka­­csabbul tagadja azt a lényeget ille­tően, s mindent megtesz, hogy eltit­kolja a sokféle bomlás, feszültség va­lódi anyagi magját, pontosabban fo­galmazva, a tőkés társadalom alap­vető gazdasági viszonyait. A legegyszerűbb és egyúttal legel­terjedtebb módszer a válságról alko­tott összefoglaló kép, amelyet „plura­­lizálásnak“ nevezhetünk. Itt külön­álló töredékként megállapíthatják a válságfolyamatokat, a töredékeket vi­szont úgy rakják össze, hogy leple­­ződjön e mozaikok — a társadalmi folyamatok — együttes oka. A válság burzsoá magyarázatának további Igen elterjedt formája az úgy­nevezett antropológiai interpretáció. Eszerint a tőkés rendszer válságát olyan korszaknak tekintik, amelyben a történelem során először tárult fel az ember valódi „természete“, ssze­­férhetetlensége, agresszivitása. A vál­ságbúi kivezető út — a burzsoá ideo­lógia szemszögéből nézve — nem le­het más, mint az önkényuralml rend­szerekhez valú visszatérés, az elitnek a tömegek fölötti atyás gyámkodása ás a vallásos szellemi vasfegyelem. A polgári ideológia — ezt a felso­rolt példók Is bizonyítják — mély válságba lutott. Az általa kiötlött nem-marxista eszmei mozgalmak egy­séges fronttá tömörítésére (ránynlő erőfeszítései azonban nem szüntetik meg a gazdasági ellentmondásokat tükröző eszmei konfliktusok szaporo­dását és kiéleződését, a marxizmus—■ leninizmus befolyásának a növekedé­sét. Hanyatlik tehát a monopóliumok propagandista, ideológiai apparátusai­nak a tekintélye, s egyre Inkább tö­megméretűvé válik az antikonformlsta beállítás, amely mindinkább antika­pitalista irányban fejlődik. CSIBA LÁSZLÓ A közösség ereje A KGST-országok egymás közötti árucseréje egyre fokozódik — olvas­hatjuk a Novoje Vremja hasábjain. — 1982-ben a cserélt termékek értéke meghaladta a 150 milliárd rubMt, amelv egyenlfc a KGST-országok együt­tes nemzeti jövedelmének 18 százalékával. Eljött tehát az Ideje annak, hogy közösen kidolgozzuk az Integráció elmélyítésének perspektíváit. A KGST-országokban a világ lakosságának csak 10 százaléka él. de ezek az országok adják a kőoldj, gáz, szén, acél, cement, műtrágya, gépipar termelésének és bizonyos mezogíizdasáal termékeknek a 20—30 százalékát A technika és tudomány számos területén elsőbbséget vívtak ki; megelőz­ték a tőkés világot az egy főre jutő energiatermelésben, az acél, a műtré gya, a cellulóz, a pamutszövet és cukor egy főre jutó termelésében. Ez is meggyőző bizonyítéka a szocialista országok gyors fejlődésének. „ZENEKARI PROBAN“ Az Imperialista propaganda prímásai D. Agajev rajza Víztisztító berendezés A Struja-100 Ipari víztisztító berendezést a Szovjetunió» és Finnország közötti müszeki-tudoményos együttműködés során fejlesztették kt, szaba­dalmaztatták. A rendkívül egyszerű berendezés ipari technológiai vizek­ből, folyók és tavak vizéből készít Ivásra alkalmas vizet. Vegyszeres tiszti tást végez, a szennyező anyagot pehelyképződés kíséretében kicsapatja, részben megalvasztja. a vizet egyben fertőtleníti. A szennyezett vízből 24 óránként 100 köbméter Iható vizet termel. Üzemeltetéséhez egy ember kell. A berendezést automattkával és jelzőrendszerrel hozzák forgalomba, a­­melv a szennyezett víz vegyszeres átmosását zavarmentesen biztosítja, az esetleges hibaforrást önműködően jelzi. A víztisztító berendezés tömege 3 tonna, 15 négyzetméter alapterületen szerelhető fel, s 3 kW villamos teljesítménnyel működik. Olyan szennyezett vizek tisztítására alkalmas, amelyekben a szennyező, lebegőanyag mennyisége nem haladja meg az 1 grammot literenként. El­­sztneződött, „használt“ vizekből a színező anyag kivonására is alkalmas. Hatékonyságát tgazolják a Volgán. Névén és más szovjet folyókon, vala­mint a Tanzániában és Jugoszláviában szerzett üzemi tapasztalatok. Szibériai őszi tritikale KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR

Next

/
Thumbnails
Contents