Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-21 / 20. szám
1983. május 21. if 20. szám if XXXIV. évfolyam if Ага 1,— Кба A nyolc órán túl На valakinek az életkörülményeit, életmódjának, gondolkodásának változását. fejlődését figyeljük, a legfőbb mozgatóként, a változások kiváltójaként a munkáját, a mnnkabelyét említjük. Okkal. Anyagi helyzetét, életkörülményeit alapvetően az a nyolc órai tevékenység határozza meg, melyet mnnkabelyén végez. A felszabadulás óta felnőtt nemzedék munkahelye — földrajzi és társadalmi értelemben — teljesen más, mint az előző nemzedéké. Átalakult a paraszti munka, a géppel szántó, arató szövetkezeti dolgozó, a nagyüzemi állattartás szakembereként tisztelt tehenész aligha azonosítható a kisparaszti gazdaság mindenesével. Természetes, hogy nemcsak a munkavégzés. hanem a körülmények és a környezet változásai is hatottak az emberre. A korszerű mezőgazdasági nagyüzemek tisztálkodóhelyiségei, öltözői. a szociális létesítmények kulturáltsága az otthoni szokásokat is meg változtatták. Meghatározó jelentőségűek e változások, egyebek között hatásukra változott meg a falu képe, változott meg egész hazai környezetünk. Napjainkban — erre joggal vagyunk büszkék — olyan gyökeres átalakulás megy végbe a települési tormákban, a mezőgazdaság jellegében, valamint a szövetkezeti parasztság társadalmi viszonyaiban, hogy az egykori egységes kép szétesőben van, s áj társadalmi, gazdasági és települési kultúra bontakozik ki. Egyszerre mennek végbe olyan történeti folyamatok, amelyek hovatovább értelmetlenné teszik a hagyományos fáin elnevezést. Megszokásból, hagyományból továbbra is használjuk e szót, de legyünk tisztában vele. hogy már csak jelkép értékű — amit jelez, az lényegbevágóan megváltozott. Milyen az új, s hogyan fogadjuk? A fain foglalkozás szerint különböző emberek lakhelye. Akad kimondott földműves jellegű község, s nem kevesebb faluban ipari munkások alkotják a lakosság többségét. A fejlődés ellentmondásai — ezt különben nem kell szégyellnünk — sajnos gyakran kiütköznek. Az építészek féltéssel szólnak a jövendő faluképről, a csekély ízlésre valló tipusházak láttán. A népművelők gyakran arra panaszkodnak, hogy a falusiak nem őrzik megfelelően a néphagyományokat. Berendezési tárgyaink, eszközeink is befolyásolják időtöltésünket. A televízió például össznépi programmá vált, a hozzáértők szerint viszont még mindig nem nézzük okosan, mértékkel. A félkész ételek és a frizsider jóvoltából megváltozott étkezési kultúránk is. Sajnos nem tudónk ellenállni e kísértésnek, s még túl bőségesen táplálkozik az a nemzedék is, amelynek nincs mit pótolnia. Küllemünket alakitja-hlzlalja mindaz, amit módnak van felhalmozni a hűtőszekrényben. Nézzük meg hétvégén az utakat. Az autó egyébként arra van. bogy a tulajdonos használja, a táj vonzó, s a kulturális szórakozás sokrétű lehetősége kínálkozik. Mindkettőért érdemes kiszökni, kizökkenni megszokott életmódunkból, életritmusunkból. A szomorú közlekedési statisztikák, a közutak írott és Íratlan törvényeinek megszegése, a favorizáló falvak közötti labdarúgó-mérkőzések — ahol a kultúra pénzén, idegenből vásárolt labdarúgóik a gyakori botrányhősök —, a tömegverekedéssé tájoló táncmulatságok viszont azt bizonyítják, bogy ezzel a lehetőséggel sem élünk mindig a legésszerűbben. A tárgyak, a használati eszközök rabbá teszik az embert? Vagy muszáj habzsolni, mart van miből? A kérdés korai, de oem alaptalan. Korai, mert igencsak nagy lemaradást kell pótolnunk, hogy lehetőségeinket hasznosítsuk, s körülményeinket korszerűnek nevezhessük. Nem egészen alaptalan, mert formálja a munkást, a szövetkezeti dolgozót, az értelmiségit az a sok kellék, amelyről eddig, mint a kispolgári életforma velejárójáról beszéltünk. Talán nem egészen meggondoltan. Hiszen a tárgyakat, az eszközöket többféleképpen lebet használni, s mi tagadás, szolgálni is lehet őket. Tudomásul kell vennünk viszont azt, bogy lehetőségeink felszabadítják energiánkat, Időnket. A kérdés az. bogy ezt az időt — mint nyereséget — mire használjuk. A közheiyválaszok keveset segítenek a megoldásban. Hiszen hiába szajkózzuk a művelődés és a könyvek fontosságát, ba nem mindenki alkalmas a nagyobb kultáramennyiség befogadására. Társadalmi szinten érvényes elveink vannak. Csakhogy az egyén nem mindegyiket érzi kőtelezőnek. Nem választ feltétlenül jól. A nyolcórás munkaidőn túl hatások esetleges ellensúlyozásán sőt irányításán érdemes tehát elgondolkodni. Az utóbbit azért bangsólyozzuk — erre egyébként a CSKP Központi Bizottságának 1980. évi 15. ülése, valamint a közelmúltban lezajlott járási és kerületi pártkooferenciák határozatai is rámutattak —, mert a szocializmus nemcsak mint más, az eddigitől gyökeresen eltérő társadalmi rendszer létezik, hanem az egyetlen rendszer és ideológia, amelynek célja új emberi viszonyok létrehozása az új gazdasági és társadalmi viszonyok útján. Az, hogy a téma ma messze túlterjed a szociológia vagy az irodalom határán, bogy a ,.hogyan éljünk?“ probléma a tudomány és a művészet magasságából leszállt a hétköznapok porába, valamilyen módon mindenkit érint és^ érdekel. Időszerűségét növel) a nemzeti bizottságok központosítása, az iskolák körzetesítése, valamint a szövetkezetek társulása. A tapasztalat — bár ez nem általánosítható — az, bogy a nemzeti bizottság, az iskola és az efszközpont nélküli aprófalvakat előbb-ntóbb a pedagógusok és az agrárszakemberek Is elhagyják. Az ilyen körzetesítés — sok más előny ellenére — nem minden kis községben szolgálja a oépmovelődés fejlődését. Az magéban nem megoldás, bogy a központi községben művelődési otthon működik. A nemzeti bizottságoknak, a szövetkezeteknek, a pedagógusoknak és a népművelés dolgozóinak fokozott mértékben továbbra is törődniük kell az aprőfafvak lakosságával, mert a kulturális élet ezekben a falvakban sincs sorvadásra Ítélve. Az elmondottakból kiindulva tudatosítanunk kell azt, bogy nem ellentét, hanem kölcsönhatáson alapnló összefüggés van az anyagi termelés és a kultúra között. A termelésben különben sem csak anyagi javakat állítunk elő, hanem szükségletet is. Mindezt kulturális szükséglettel Is ki kell egészíteni. Az így kitermelt kulturális szükséglet visszahat a termelésre, miközben rajtahagyja nyomait az ember személyiségén. A knltúra és a műveltség főleg azokat a szellemi és magatartásbeli tulajdonságokat fejleszti ki az emberben, amelyek birtokában a dolgozó jobban megfelel például a szocialista monkaerkölcsnek. A műveltebb dolgozó munkáját tudatosabban végei a köz javára; megszerzi в közéletiségbez szükséges áttekintőképes séget; kulturáltabbá válik a magánéletben és a társas érintkezésben, nyitottabbá a közösség irányába, alkalmasabbá a szakma és a tudományosműszaki haladás új eredményeinek, felismeréseinek a befogadására. A nyolc órán túl a jövőben tehát nagyobb figyelmet kell forditannnk a dolgozó kulturális, politikai és ideológiai ismereteinek a gazdagítására. S az nem egyéni cél. Arra szolgál, hogy az elméleti és politikai gondolat felvilágositóan hasson a mindennapi gyakorlatra, a józan észre, éppen a tudatformálás érdekében. Hangsúlyt kell helyeznünk tehát a megújításra. Fejlett szocialista társadalmunkban ugyanis nemcsak a szakmai tudás, hanem a politikai ás knltnrátis műveltség időszerűségét is fel kell ismerni. Ebben leginkább egy olyan közfelfogás kialakítása segftbet, amely a möveletlenségbői fakadó minden egyoldalűságot szégyellnivalőnak. a kulturáltságot, a kispolgári csökevények vadhajtásainak nyesegetését viszont természetesnek tartja, CSIBA LÄSZLÖ A falvainkban működő hagyományőrző folklórcsoportok tevékenysége is azt bizonyítja, hogy a dolgok mélyén ott csillog a szocialista átalakulás emberi képe, az alkotóerő felszabadulása és a teljességre való törekvés Fotó: Prandl Sándor ■■■иинннтввнвяашинимшпмаамяишатмшшамнмммм Példája tettekre ösztünöz Soha jobbkor nem kereshettük volna fel Michal Dobol eivtársat, a Kassai (Košice) Mezőgazdasági Gépjavító üzem szakmunkását, hiszen e nagy öröm mellett, hogy május elseje alkalmából megkapta a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, ötvenkilencedik születésnapját Is ünnepelte. A pirospozsgás, megtermett férfi megilletődötten emlékszik vissza esemény dús életpályájára. — Földműves családból származom — mondja. A nadrágszíj nagyságú föld bizony nem biztosítana számunkra a megélhetést. Már gyermekkoromban libát és tehenet őriztem. Tanulásra csak gondolhattam, mert « valóság más utat jelölt ki számomra. Kenyérkeresöre volt szükség, 1938-ban szülőfalumban, Jolsván az erdőgazdaságban kaptam munkát, ahol több éven keresztül dolgoztam. Nem volt az élet, csak tengödés. Akkortájt Zemplénben is sokan jutottak koldusbotra, sokan mentek más vidékre szerencsét próbálni. Emlékei a több mint negyven év után sem halványultak. lói emlékszik az álmatlan éjszakákra, ez Izgalmakra, a kizsákmányolásra, melynek a szocializmus vetett véget. Michal Dobol az eltelt évek számos lépcsőfokát járta meg. Oly sokat, hogy szinte lehetetlen feljegyezni. — 1952-ben telepedtünk le Kassán, azóta itt élünk. Pontosan 1952. január 10-én léptem munkaviszonyba az épülő HUKÖ-ba. Az üzem építését később leállították, s a Kassal Mezőgazdasági Gépjavító Üzemhez csatollak. Itt dolgozom a mai napig. Az összes munkaszakaszon keresztülmentem, s Így megismertem a szakma összes fortélyát. Változatos pályafutása nemcsak munkakörével mérhető, mivel a társadalmi megbízatásoknak sem volt sosem híján. Húsz évvel ezelőtt az első szocialista brigád megalakításával bízták meg. A hattagú brigád röтишштмлттшяштштттяшшшт vid idő alatt nagy tekintélyt vívott k) a dolgozók körében. A halvannyolcas események következtében sajnos szétesett. 1972-ben Michal Dobos újra alakította a brigádot, s ma négy brigédtag az arany, négy az ezüst-, három pedig a bronzérem birtokosa A brigadmozgalom azóta teret hódított az üzemben. — A szocialista brigád abban Is jé, hogy az embereket nemcsak a munkában, hanem azon klvöl is egyesíti. Szégyellem, de kapásból nem tudom megmondani, hogy hányszor kaptunk elismerést, kitüntetést és jutalmat. Én a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban 1949-tól töltök be különböző funkciókat, s mindig a dolgozók érdekeit védtem. 1970-ben a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsa Elnökségébe választották, s tagja a Kassa-vidéki Járási Szakszervezeti Tanács Elnökségének is. összeegyeztethető-e, hogy a szakszervezet) vezető az üzem) pártalapszervezet alelnöki tisztségét Is betölti? Igennel válaszolt, s hozzáfűzi: — A két funkció összeegyeztethető, mivel a pártalapszervezet vezetőjét ugyanazok az érdekek és célok vezérlik, mint a szakszervezeti mozgalom funkcionáriusét. Nekünk, kommunistáknak állandóan azért kell küldenünk, hogy a társadalmi életben érvényesüljenek a szocialista erkölcs olyao alapelvei, mint a kollektivitás, a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás, a bizalom és a tisztelet. A kommunista magatartás egyik alapfeltétele, hogy az ember úgy próbál nap mint nap többre jutni, túltenni Önmagán, hogy közben magával ragadja a többieket is, akik között él, s akikkel dolgozik. E magatartásforma tulajdonosaként Michal Dobol sokat tett azért, hogy üzemükben javult a munkafegyelem. Magával tudja ragadni a dolgozókat, józan gondolkodással tárgyalja meg velük a javítóműhely ügyes-bajos problémáit és a közös feladatokat. Minden fórumon példásan képviseli a dolgozók érdekeit. Roppant Igényes a minőségi munkára. Olykor, ha szükség van rá, bírál, de nem fukarkodik az elismerő szavakkal, dicsér, s a jó munkát elismeri. Ha az üzem érdeke ügy kívánja, munka után, sőt szombatra és vasárnapra is műszakot szervez. Harminckét éve nős. Példás családapának tartják. Harmincéves lánya férjezett, huszonöt esztendős fia pedig nős. Igazi megértésben él hitvesével. Szabadidejében a kertben munkálkodik. Jó kertésznek tartják. Michal Dobói — a példás férj és édesapa, a kiváló dolgozó, az érdemes újító — rászolgál a Szocialista Munka Hőse állami kitüntetésre. Példája tettekre ösztönöz. ILLÉS BERTALAN •шаамшаяминв
