Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-14 / 19. szám
1983. május 14. .SZABAD FÖLDMŰVES, Állattenyésztésünk színvonalának tükörképe 13 így, gépek segítségével a zöldségtermesztés sikerét megalapozó palántázás is könnyebben és gyorsabban elvégezhető. Felvételünk a Felsőszeli (H. Saliby) Efsz-ben készült Fotó: —bor A zöldség-és gyümölcstermelés fejlesztése A nyugat-szlovákiai kerület járási mezőgazdasági igazgatóságai vezetőinek a közelmúltban Modrán megtartott tanácskozásán a szarvasmarha szaporodásának, illetve az állomány újratermelésének eredményei és problémái kerültek a figyelem homlokterébe. Erre a problémakörre is teljes mértékben érvényesek Jaromír Algayernek, a kerületi pártbizottság elnökségi tagjának, a kml Igazgatójának bevezető szaval, amelyekben többek között hangoztatta: „A 7. ötéves tervidőszak idei és hátralevő feladatainak teljesítésében a közelmúltban megtartott járási pártkonferenciák hatá rozataiból kell kiindulni. Meg kell ta látni a módját ezen feladatok üzemek szerinti lebontásának, fel kell tárni realizálásuk legcélszerűbb formáit, a járási mezőgazdasági igazgatóságok részéről pedig ki kell munkálni a feladatok teljesítésének következetes ellenőrzési rendszerét“. Az irányító és szervező tevékenység e három alapvető tényezőjének Jelentőségéről és gyakorlati érvényesítésének szükségszerűségéről az a számtalan tartalék Is tanúskodik, amelyekre Ivó Sole termelési igazgatóhelyettes a szarvasmarha-állomány újratermelési mutatóinak értékelése során a beszámolóban rámutatott. Sokakban felvetődhet a kérdés, mlért Is kell ezzel a témakörrel kiemelten foglalkozni? A válasz egyértelmű. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésének alapvető előfeltétele az állományok bővítése és a termelés belterjesítése. Mindez célszerű újratermelési folyamatot követel. Tudatosítani kell, hogy az állatok szaporodóképessége elsősorban genetikai tulajdonságuktól függ, mégis mindez mit sem ér, ha az egyedek fejlődését a kezdeti szakaszban elhanyagoljuk. Ha az újratermelésről beszélünk, két fontos tényezőt kell szem előtt tartanunk: elsősorban a tenyésztői munkát és ennek eredményeit, másodsorban pedig a borjú- és üszőnevelés kérdéseit. Azokban a gazdaságokban, ahol ezen alapvető kérdésekre nem fordítanak kellő figyelmet, az újratermelési folyamat többnyire spontán alakul. Igazolják ezt az egyes járások és mezőgazdasági üzemek közötti aránytalanságok, amelyek az első negyedévi eredmények értékelése során merültek fel. E tekintetben mindenekelőtt rá kell mutatni a pontatlan, Illetve felelőtlenül végzett nyilvántartásból eredő ellentmondások. Ugyanis míg a született borjak elhullás) aránya valamennyi járásban csökkent, addig a veszteségek a felnevelési időszakban jelentős mértékűek, kerületi átlagban 14,6 százalékosak voltak. Markáns példája ennek a Bratislava-vldéke járás, ahol a született borjaknak mintegy 5,1 százaléka hullott el, ezzel szemben a felnevelést időszak végéig, vagyis a fedeztetésig a veszteség 17,8 százalékra emelkedett. Ilyen vonatkozásban a trenííni, a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda), a lévai (Levice) és a nyitrai járásban hasonlóan kedvezőtlen a helyzet. Orvoslása érdekében minden mezőgazdasági üzemben felül kell vizsgálni a zootechnikusok, valamint az állattenyésztési szolgáltatások dolgozóinak munkáját. Az utóbbi években a borjúszültiésl arány növekedett. Ez a mutató az első negyedévben is kedvezően alakult. Az előző év valóságához viszonyítva 2 ezer 420 darabbal több borjú született. A belterjes termelés célja azonban nemcsak az állomány bővítésén alapszik, hanem elsősorban a biológiai anyag minőségére összpontosul, tehát a borjak és az üszők nevelésére. Tavaly ez a fontos irányszám — vagyis a száz tehénre számított felnevelt borjak száma — úgyszólván mindegyik járásban csökkent. Egyedül a topolőanyl járásban neveltek fel száz tehén átlagában több mint száz borjút. Nem lehetünk elégedettek a borjúnevelés helyzetével a Szenei (Senec) Állami Gazdaságban, valamint a pezinoki és a Most prl Bratislave-i szövetkezetben, ahol a száz tehéntől felnevelt borjak száma 83—88 darab között Ingadozott, miközben a féli (Tomášov), a vajnoryi és a Vysoká pri Morave-i szövetkezetben több mint száz borjút neveltek fel. A dunaszerdahelyl járásban Is gyengébb eredményt — száz tehén átlagában kilencvennél kevesebb borjút — értek el az Űj Élet (Nový Život), a dióspatonyi (Orechová Potöü) és az Aranykalász (Zlaté Klasy) szövetkezetben, a galántai járásban pedig a galántai és a nádszegi (Trstice) szövetkezetben, valamint az Orföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaságban. A komáromi IKomárno) járásban a bor júnevelés aránya Igen kedvezőtlenül alakult az ógyallai (Hu’ banovo) és fi lakszakállasi (Sokolce) szövetkezetben, valamint a Bajcsi (Baji) Állami Gazdaságban. A lévai járásban több mezőgazdasági üzem nagymértékben elmaradt a kerületi átlagtól, főleg a sárói (Sárovce), a Starý Tekov-i és a zselizi (Želiezovce) szövetkezet. Igaz, egykét fehér holló, mint például a fámái és a žemberovcei szövetkezet ebben a járásban is akadt, ahol jó eredményeket mutattak fel a borjúnevelésben. Az érsekújvári (Nové Zámky) Járásban elsősorban a húli és a šuranyi szövetkezetben, valamint a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaságban kell rendet teremteni ezen a téren. Hasonló aránytalanságok a kerület többi járásában Is tapasztalhatók. Az idei első negyedévben a helyzet valamivel kedvezőbben alakult. A múlt év valóságához viszonyítva 3 ezer 267 darabbal több borjút neveltek fel, ami száz tehénre számítva 25,05 darabot jelent. A borjúnevelés aránya csupán a komáromi, a nyitrai és a trnavai járásban volt alacsonyabb. örvendetes, hogy a tervezetthez viszonyítva 4 ezer 398 darabbal több üsző került fedeztetésre. A száz tehénre jutó fedeztetett üszők száma 36,4 darabról 37,5 darabra, az üszők fedeztetési aránya pedig 2,6 százalékkal növekedett a múlt év valóságához viszonyítva. A tervezettnél viszont kevesebb üszőt fedeztettek a galántai, a lévai, a senical, a topolőany és a trnavai járásban. Alacsonyabb fedeztetést százalékot pedig a brattslavai, a galántai, a komáromi, a senical, a topolőanyi és a trenőínl járásban mutattak fel. Az üszők fedeztetési terve kerületi átlagban az első negyedévben csupán 97 százalékra valósult meg. A tervet csak a dunaszerdahelyl, a nyitrai és az érsekújvárt Járásban teljesítették. Közismert, hogy a biológiai anyag és a mesterséges termékenyítés minőségének, valamint az állatgondozás és az állategészségügyi gondoskodás színvonalának tükörképét a fedeztetéstől számított harmadik hónapban megállapított vembességi arány mutatja. E tekintetben sajnos nincs mivel dicsekednünk. Kerületi átlagban 59,9 százalékos verahesülési arányt értek el, ami 0,7 százalékkal alacsonyabb, mint a tavalyi. A kerületi átlagnál gyengébb eredményt a komáromi, a lévai és a topolőanyl járásban mutattak ki. Felvetődik a kérdés, ki ennek az oka, az állattenyésztő, az inszeminátor vagy az állatorvos? Egy bizonyos, ez Is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kerület ebben a mutatóban a tervezett feladatot nem teljesítette. Bár a fedeztetett tehenek részaránya 84,5 százalékról 86,4 százalékra növekedett, igen sok járás mezőgazdasági üzemeiben a borjazás után a tehenek nagyon későn kerülnek viszsza az újratermelési folyamatba. A borjazástól az új fedeztetésig terjedő időszak meghajadta a száz napot a Bratislava-vidéki, a dunaszerdahelyl, a komáromi, a lévai és a trnavai járásban. Ez a tény arról tanúskodik, hogy az említett járások több mezőgazdasági üzemében kevés gondot fordítanak a tehenek ivarzásának megfigyelésére, a borjazás utáni időszakban. Az elemzés eredményeiből kiderült, hogy a szarvasmarba szaporodásában tapasztalt hiányosságok mindenekelőtt a mezőgazdasági üzemek vezetőinek helytelen munkaszervezésében, a gyenge takarmányozásban, valamint az állategészségügyi és állattenyésztési szolgáltatásokkal való elégtelen együttműködésben rejlenek. Igaz, tavaly a kedvezőtlen takarmányozási feltételek bizonyos mértékben kedvezőtlenül befolyásolták a szaporodási mutatókat. Ez viszont korántsem lehet mentség azokra a szubjektív fogyatékosságokra, amelyek a munkához való helytelen hozzáállásban, az alapvető állattenyésztői kötelességek megszegésében jelentkeznek. Ezeket egy mezőgazdasági üzemben sem volna szabad megtűrni. Ezen igényes feladatok végzésére csakis a legmegbízhatóbb dolgozókat lehet beosztani, munkájukat rendszeresen irányítani és ellenőrizni, de az elért eredmények szerint jutalmazni is kell. Szükséges megemlíteni, hogy a mesterséges termékenyítést végző technikusok munkája sem érte el több esetben az elvárásoknak megfelelő színvonalat. Erről számtalan mezőgazdasági üzem alacsony szintű újratermelési folyamata tanúskodik, többek között a Dunatőkési (Dunajský Klatov) Állami Gazdaság, valamint az ógyallai, a chotínl, az ímelyl (Imel), a tardoskeddi (Tvrdošovce) és több más szövetkezet példája. Ezért az állattenyésztői felügyelőségeknek — amelyek módszertanilag- irányítják az üzemi technikusok tevékenységét — nagyobb súlyt kell helyezni az ellenőrző tevékenységre. Nagyobb aktivitást kell kifejteni az állategészségügyi szervezeteknek is, főleg a szaporodási folyamat irányításában, és szükség esetén erélyesen kell fellépniük az intézkedések megszegői ellen. A Jelen időszakban, amikor kezdetét vette a legeltetési idény, arra kell törekedni, hogy minél több növendék állat kerüljön legelőre. Hiszen egészséges fejlődésükhöz ez nélkülözhetetlen. A legeltetés arányának bővítése érdekében teljes mértékben élni kell az együttműködés lehetőségeivel és e tekintetben ki kell használni az üszőnevelésre szakosított üzemeket. Az idei tervfeladatok értelmében kerületi átlagban száz tehénre számítva legalább 97 darab borjút kell felnevelni. Az állományt úgy kell növelni, hogy száz hektár mezőgazdasági területre számítva 69,5 darab szarvasmarha, ebből 25,7 darab tehén jusson. E feladat megvalósítása megköveteli a magasabb szakmai színvonal elérését, valamint a tudomány és a kutatás ismereteinek rugalmas gyakorlati alkalmazását. A másik oldalon viszont a jelenlegi gyakorlatból óhatatlanul ki kell küszöbölni az olyan alapvető hiányosságokat, mint például a pontatlan vagy félrevezető elsődleges nyilvántartás, továbbá az ivarzás megállapításának, illetve jelentésének elmulasztása. Šá múlt év valóságához viszonyítva ezidáig 3 ezer 533 darabbal több vemhes üszővel rendelkezünk. E kedvező alapnak megfelelően vissza kell tükröződnie a felnevelt borjak számában. Tudatosítani kell, hogy a következő évek tehénállományát a jelen időszakban alapozzuk meg. E tevékenység minőségétől függ majd a tervezett állatsűrüség és hasznosság biztosítása. Az állományok bővítésére semmiképpen sem engedhetjük meg az állatok vásárlását más kerületekből, amellyel tulajdonképpen csak a hanyagságból származó veszteséget pótolnánk fokozott ráfordítással és a szarvasmarha-ágazat gazdasági hatékonyságának romlásával. A negatív tényezők elkerülése végett a fő hangsúlyt ezen a téren is a munkaszervezés tökéletesítésére, a személyi felelősség megteremtésére, a munkafegyelem és az ellenőrző tevékenység szilárdítására kell összpontosítani. KLAMARCSIK MÄRIA mérnök Hazánkban a párt- és állami szervek fokozott figyelmet szentelnek a zöldség- és gyümölcstermelésnek. Tanúskodik erről az 1977-ben jóváhagyott távlati terv, amely 1990-ig irányozza elő a zöldség- és gyümölcsfélék termelésének, felvásárlásának és fogyasztásának fejlődési ütemét. A fő követelmény az olyan termelői szint elérése, amely lehetővé tenné az önellátást, valamint a lakosság folyamatos és egyenletes zöldség- és gyümölcsellátását főleg azokból a fajtákból, amelyek természeti adottságaink között eredményesen termeszthetők. Ezáltal a behozatal is jelentősen csökkenne. A zöldség- és gyümölcsfélék termesztése, felvásárlása és értékesítése jelentősen eltér a mezőgazdasági termelés többi ágazatának gyakorlatától. Sajátos jellegéből kiindulva önálló problémakört képez. A termesztett fajok széles választékából úgyszólván mindegyik sajátos igényeket támaszt a termesztési technológiával, a betakarítás ntáni kezeléssel, a tárolással, a forgalmazással, a feldolgozással szembe stb. Mindez fokozott szakmai igényességet és főleg egyes tevékenységek szempontjából egyetemes és egységes irányítást követel. A nyugat-szlovákiai kerületben a 7. ötéves terv időszakában új gyümölcsösök telepítésével számolunk mintegy ezerötszáz hektárnyi területen. Ez 350 hektárral több a távlati tervben rögzített feladatokkal szemben. Az új ültetvények túlnyomó hányadát a komáromi (Komárno), a lévai (Levice) és a senicai járásban létesítjük. A telepítésnél a tudomány és a kutatás legújabb ismereteit alkalmazzuk. Az elmúlt két év folyamán 571 hektárnyi területen új gyümölcsösöket telepítettünk, ami úgyszólván húsz hektárral több a tervezettnél. E tekintetben a legjobb eredményeket a komáromi és az érsekújvári (Nové Zámky) járásban érték el. A lévai járás a feladatok teljesítésében lemarad. Ezen túlmenően az újonnan létesült Karvai (Kravany) Állami Gazdaságban — amely gyümölcstermesztésre szakosodik — a 7. ötéves tervidőszak végéig 450 hektárnyi területen őszibarackot, kajszit, almát, kisebb mértékben pedig cseresznyét, meggyei és körtét termesztenek majd. A meglévő régi gyümölcsösök korszerűsítésének is fokozott figyelmet szentelünk. Az utóbbi években azonban az Ultetőanyag hiánya, valamint az eddig tisztázatlan állami támogatás kérdése bizonyos problémákat okoz a feladatok teljesítésében. A nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeire a zöldségtermesztésben is fokozottan igényes feladatok hárulnak. Hiszen a kerület Szlovákia zöldségtermelésében hetven százalékos arányban részesedik. Ez annyit jelent, hogy évente hozzávetőlegesen háromezer tonna zöldséget termelnek, 16 ezer hektárnyi területen. A távlati terv értelmében a termőterületet 22 ezer hektárra, az össztermelést pedig 380—400 ezer tonnára kell növelni. Az utóbbi évek átlagában a zöldségfelvásárlás 170—160 ezer tonna között ingadozott. Ez a mennyiség az össztermelésnek mindössze hatvan százalékát teszi ki. A messzemenő aránytalanság az időszakonkénti többletkínálat, továbbá a feldolgozó kapacitások, a raktárak és a szállítóeszközök hiánya, de nem utolsósorban a felvásárlásban és az értékesítésben tapasztalt rugalmatlanság okozza. A kerületben az Uvegházak alapterülete 25,5 hektár. Az üvegházi zöldségtermesztéssel leginkább a Bratislava-vidéke, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a komáromi járásban foglalkoznak. Fóliasátrakban a hajtatott zöldséget hozzávetőlegesen 320 hektáron termesztik. A legnagyobb termelők a komáromi járásban találhatók. A hajtatott zöldségfélék termesztésének költségességére való tekintettel az utóbbi években a fóliaházak területe csökkent. A jövőben a termálvizekkel fűtött fóliasátrak kiterjedésével számolunk. A kerület területén úgyszólván harminc termálvizforrás alkalmas volna az Uvegházak és a fóliasátrak fűtésére. Ezidáig ezt az igen olcsó energiaforrást csupán a vásárúti (Trhové Mýto), а nagy megyeri (Galovo), a felsőpatonvi (Horná Potöü) és a tardoskeddi (Tvrdošovce) szövetkezetben, valamint а dunaszerdahelyi Agrofrigor és a Podhajskéi Közös Mezőgazdasági Vállalatban hasznosítják, összesen kilenc hektárnyi területen. Hazánkban a szőlőültetvények bővítésével is számolunk, mintegy 58 ezer hektárral. Ez biztosíthatja az önellátást a bortermelésben, valamint a szőlőléből készített üdítő italok gyártásában. jelenleg 45 ezer hektár nagyüzemi szőlőültetvényt tartunk nyilván, ennek több mint a fele, pontosabban 23 ezer hektár a nyugatszlovákiai kerületben van. Többségük borszőlő-fajtákból tevődik össze, csemegeszőlőfajtákat csupán hatszáz hektárnyi területen termesztünk. Ebben az ötéves tervidőszakban 2 ezer 900 hektáron kell szőlőt telepíteni. Az első két esztendőben ez 1100 hektáron meg is valósult. Az utóbbi években a szőlőtermesztés fejlesztésében is bizonyos stagnálás tapasztalható, elsősorban a sorozatos fagykárok következtében, másodsorban a megfelelő választékú illtetűanyag hiányából, valamint a gépesítés és a technológia területén számtalan megoldatlan kérdésből eredően. A zöldség- és gyümölcstermelés fejlesztését és minőségi javítását gesztorvállalatok segítségével igyekszünk megoldani. így például a gyümölcstermelés gesztora a dunaszerdahelyi Agrofrigor, a hajtatott zöldségtermelés gesztora az ógyallai (Hurbanovo) Dunajplod. a hagyma és a fokhagyma termesztésének a gútai (Kolárova) szövetkezet, a dinnyetermesztésnek pedig a Dunatőkési (Dunajský Klatov) Állami Gazdaság. Ľudovít Horváth agrármérnök, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság munkatársa
