Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-14 / 19. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1933. május 14. 14 U HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZAT ■ HORGÁSZÁT Я HORGÁSZÁT В HORGÁSZAT Я Halfogyasztás a A Szovjetunióban az egy főre eső átlagos halfogyasztás 1980-ban 17 kg volt A különböző területek azonban nagy eltérést mutatnak. A Balti-köztársaságokban (Észtországban, Lettországban, Litvániában) mindennap esz nek halat, a legkülönbözőbb módon elkészítve: sütve, főzve, sózva, szárítva, levesként vagy pástétomként. Viszont az űzbégek, tadzsikok, kirgizek és türkmének nemzeti konyháján a rizs, a gyümölcs, a hús van túl súlyban, természetesen, a halfogyasztás jóval alacsonyabb. A szovjet halfogyasztás problémája egyébként nem az egy főre jutó adag növelésében rejlik, hanem a halászat struktúrájának fejlesztésében. Az utóbbi időben ugyanis a hagyományosan étkezésre felhasznált halak (a hering, tőkehal) halászata az egész világon csökkent. A hal és egyéb tengeri állatok kitermelése a Szovjetunióban is csökkent (10 millió ton náról 9,3 tonnára). A vevőnek mind gyakrabban kezdték ajánlgatni a mintájt, a lemonellát, a szkvamát, a putasszát és egyéb egzotikus elnevezésű és különleges ízű halakat. A világ halászatában mindenütt jellemző, hogy a ha gyományos halkészletek kimerülnek és az óceáni mélyvíz! halászat emelkedik. A tervek szerint 1983-ben a hal és egyéb tengeri állatok 33—37 százalékát a nyílttengeri részen a 200 mérföldes zónán kívül, 16 százalékát más országok zónájában, egyezményes alapon, 32—33 százalékát a Szovjetunió halászati zónájában és 15 százalékát a belső tengerekből és az édesvizekből fogják. A világtengeri halászat számára a Szovjetunió gazdasági flottáját olyan hajókkal szerelik fel, amelyeken a legújabb kutató- és ellenőrző mérőműszerek, nagy tel-Szovjetunióban jesítményfi hűtőberendezések, elektronavigációs és bidroakusztikai készülékek találhatók. Ha az óceáni halak kerülnek túlsúlyba, a konzervatív fogyasztókat meg kell győzni az új halfeldolgozó technikák és feldolgozási módok bevezetésével. A kevésbé kedvelt halfajokból halrolókat vagy mintájszeleteket készítenek. így az egzotikus halak hagyományos „lepelben“ egyre többször kerülnek a családok asztalára. Az éttermekben és ebédlőkben pedig — a szovjet emberek számára kevésbé ismert — fogásokat szolgálnak fel. amelyek más népek konyháin jól beváltak. Természetesen a hagyományos fajokból is felújitják a tengeri halkészleteket. Másfél száz haltenyésztő üzem évente több mint 12 milliárd fiatal halat és ivadékot enged a parti vizekbe az olyan értékes fajokból, mint a tokhal, pisztráng, lazac. Ennek eredményeként újból lehet tokhalat halászni a Kaspi-tóbn, több lazac van a 'Csendes-óceánban, „nemesebbé vált“ a Balti- és a Fekete-tenger halállománya. A partmenti haltenyésztésben olyan nagy hozamot adó módszereket alkalmaznak, mint a pisztrángtenyésztő, ketreces tokhaltartó telepek. Végezetül pedig gyorsabban fejlődik 1981—1985 között az édesvízi halászat. Rá is hárul feladat az ősi orosz, ukrán, belorusz és más olyan „kontinentális“ konyhák ellátásában, amelyek a kárászból, sügérből, pontyból ksezesgből. kecsegéből és fogassüllőből készített ételek ről híresek. Az ötéves tervben a halászatot 10—12 szá zalékkal, az édesvízi haltenyésztést pedig mintegy két szeresére növelik. 1985 ben a tógazdaságok területe 500 ezer hektárra, minden egyes hektár termelékenysége pedig 1,75 tonnára nő. (APN) Az SZHSZ alapszervezeteinek vezetői napjainkban halfogó v - senyeket szerveznek, hogy az idény kezdete előtt bemelegítsenek, illetve felmérjék a képességeket. A horgászható vizek partjai hamarosan benépesülnek, megélénkülnek, ám addig is minden sporthorgász személyes kötelessége, hogy megismerje a szabályokat, s ezek közé sorolható az SZHSZ KB által a közelmúltban életbe léptetett Szlovákia minden horgászszervezetére egyformán kötelező egységes horgászati rendszabály Is. A szövetség központi választmánya a 102/63 törvényszámú halgazdasági rendelet és a 103/63 törvényszámú végrehajtó rendelkezés alapelveivel összhangban úgy döntött, hogy kiadja a szóban forgó rendelkezést, amely meghatározza a halfajok és más vízben élő lények védelmi idejét, a halfogás általános tilalmát, a horoggal fogható egyes halfajok és rákok méretnagyságát, a zsákmány életbentartásának a módját, a víztárolók és az országhatárokhoz közeli vizek horgászatának a lehetőségeit. Kivonatosan közli továbbá a halgazdasági törvény főbb elveit, és az ifjúsági horgászok nevelésével kapcsolatos teendőket is EMLÉKEZTETŐ __________________A---------------------ismerteti. Tájékoztat azonban a horoggal kifogott csuka, ponty, süllő, pisztráng, pénzespér és más halfajok méret szerinti súlyátlagáról, hogy minden horgász pontos adatokat Jegyezhessen be a halfogási naplóba. A szóban forgó horgászati rendszabályok értelmében az alföldi körzetekben március 16. és május 31. között nem horgászható a balin, a ponty, a harcsa, a paduc, a compó, a márna stb.; január elseje és május 31-e között viszont védett hal a csuka, a süllő és a pénzespér, ugyanakkor az alapszervezetek vezetőséget részéről Ismeretes rendkívül ritka halfajok horoggal vagy más eszközökkel való fogása egész évben tiltott, de a folyami rák az év októbere és a következő év áprilisa közötti időszakban élvez védelmet. A nem pisztrángos folyóvizek gyakorlatilag egész évben horgászhatók, kötelező viszont az egyes halfajokat védő tilalmi szabályok és egyéb rendelkezések megtartása. A pisztrángos vizekre külön szabályok érvényesek, amelyeknek az áttekintése főleg azon horgászoknak időszerű, akik ezeken a vizeken is szerencsét próbálnak. A horgászok erkölcsi kötelessége, hogy a méreten aluli halpéldányokat visszadobják a vízbe. Idényben például a csuka legkisebb kifogható mérete 50, a márnáé 35, a harcsáé 70, a baliné 40, a paducé 25, a dévéré 25, a pontyé 35, a süllőé pedig 45 centiméter. Ügyelni kell arra is, hogy a horgászok másokkal is betartassák az alapelveket. —hal— Évadnyitó horgísnerceny A hagyományokhoz hűen a Szlovákiái Horgászszövetség somorjat fSamorln I alapszervezete ezen a tavaszon is megrendezte a sokak által várva várt, évadnyitó horgászversenyét. A kis htján ötszáz fős szervezet hat halastóval rendelkezik, melyek hozzávetőlegesen tizenkilenc hektáros horgászterületet kínálnak a vízpartok szerelmeseinek. Akárcsak tavaly, a versenyre ezúttal is a 2ß hektáros teffalui f Mliečno j tónál került sor, ahol április utolsó vasárnapján kétszáznegyven versenyző mérhette öszsze tudását és halfogó ügyességét. A rendezvény kimondottan jól sikerült. Annak ellenére, hogy ezen a napon a járásban másutt is volt hasonló verseny, eddig nem tapasztalt érdeklődést mutattak a helyi horgászok, valamint más alapszervezetek horgászat is. Amire eddig nem volt példa: fél órával a kezdés után már minden hely foglalt volt, így a később érkezők közül sokan ki sem csomagolhatták a felszerelésüket. Körülbelül fél tizenegykor alaposan megcsappant a vetélkedők száma. Akik eddig hiába áztatták a húrt és eredménytelenül váltogatták á — hétpecsétes titokban őrzött, házi receptúra alapján készített — csalikat, gyorsan összecsomagoltak és elindultak a sátrakhoz, ahonnan finom ránlot hal illata terjengett. Aki viszont kitartott, nem bánta meg. A bratislaval Dubava, aki eleinte sok apró halat fogott, végül is kitartásának köszönhette, hogy elnyerte a második díjat. Összesen huszonhat halat fogott s a 876 cm-es összteljesítménye egyedülálló volt. Az értékelést vezető Németh Gyula, a szervezet pénztárosa elmondta, hogy a versenyzők összesen százötven halat fogtak. A legnagyobbat — egy 51 cm-es pontyot — a hazai Batta Szilveszternek sikerült horogra csalogatnia, aki hatvanöt óta járja rendületlenül a vízpartot, miközben sok szép horgászélményben volt része. Természetesen ezek közé sorolja az idei évadnyitó horgászversenyt is, melynek első díját ő nyerte el. Felvételünkön a verseny első és második helyezettje, a somorjat Batta Szilveszter és a bratislavai Dubava látható. Kép és szöveg: Kádek G. + VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 Vadászok továbbképzése Esteledett, amikor az erdészruhába vagy éppen „civilbe“ öltözött emberek a folyosón csoportokban beszélgettek. A szeredi, a Zemianské Sady-i és a íoporüai vadászok közül száznegyvenen gyűltek egybe, hogy a hároméves szaktanfolyamot illő keretek között zárják. A vadászokat amolyan iskolai izgalom kerítette hatalmába. Korábban mindnyájan tudásszomjjal látogatták az előadásokat, s ez nem csoda, mert saját elhatározásból, tehá* önkéntesen vállalkoztak a tanulásra. Szükségesnek tartották ismereteik további gyarapítását. A tanfolyam előadásai persze csengetés nélkül kezdődtek, s a „diákok“ — fiatalok és idősebbek — szorosan egymás mellett ülve a šoporňai szövetkezet egyik termében tudásszomjjal várták és hallgatták az SZVSZ Járási bizottsága szakembereinek oktató szavait. Ladislav Filo, a politikai oktatási bizottság elnöke egyebek között arra is figyelmeztette őket, hogy a felajánlásokat maradéktalanul teljesítsék. Tanácsként említette, hogy mindenki olyán feladatra vállalkozzék. amelyet becsülettel teljesíthet. Rámutatott azonban, a fiatalokkal folytatott munka, tehát az utánpótlás nevelésének és a szervezeti élet fellendítésének a szükségszerűségére is. A termékeny viták, a filmek vetítésével egybekötött előadások, a társadalmi feladatok, a mezőgazdaság és az erdőgazdaság megsegítése mind, mind a szervezeti élet tartalmasságát, a kapcsolatok ápolását célozza. Imrich Šuba agrármérnök, a Az aprúvadnak búvó- és etetőhelyet ágakból is készíthetünk vadászati bizottság elnöke érdekfeszítő előadásában ismertette a ragadozó szárnyasok biológiáját és képletesen is „felsorakoztatta“ az egyes fajokat. Kitért a nyomkeresés módjára, a ragadozó szárnyasok fészkelési szokásaira stb. Dr. Ján BaliCa kevésbé népszerű, azonban fontos problémákat feszegetett. Felelevenítette a vadászati tárgyú rendelkezéseket és előírásokat. Érveléseit mindnyájan figyelmesen hallgatták.. Nem a kioktatásra, hanem arra törekedett, hogy felevenítse a hallgatók fegyverrel és lőszerrel kapcsolatos ismereteit. A lőfegyver ugyanis nem Játékszer. Az illetéktelen kezében veszélyt okozó eszköz. Ezért szükséges az óvatosság, a használati utasítások betartása. A vadászati szabályok és hagyományok ápolásával kapcsolatosan az előadó szólt a vadász öltözetének Jelentőségéről Is. Mivel ebben tiszteleg a lelőtt vad előtt, s egyben azt is szemlélteti, hogy tagja hazánk szocialista vadászszervezetének. Végül Pozsonyi Tibor, az SZVSZ Járási bizottságának titkára lelkesítő szavakat intézett a hallgatósághoz. Kiemelte például a szervezeti szabályzat Is méretének szükségszerűségét, vadászebek előkészítésének és nevelésének a feladatait, s körvonalazta a Járási és az országos konferencia szervezésével kapcsolatos teendőket is. L. M. iBiflllll Vadvédelem A tavaszi vadvédelmi feladatok a vadgazda számára — az év más időszakához viszonyítva — talán a legfontosabbak, s egyben a legszebbek. A mezeinyúl második fialása már áprilisban elkezdődött és májusra is áthúzódott. Az őszi gabonák és pillangósok olyan állapotban vannak, hogy zömmel ezeket keresték fel az ellésre váró anyanynlak. Vizsgálataink szerint egy átlagos mezeinyúl-sfirüségü területen, május elején 10 ha álló lucernában 40—50 felnőtt, illetve 18—20 db kisnyúl tartózkodik. A pillangósok, s az őszi gabonák a termelt növénykultúrák közötti részesedési arányától, azok területi elhelyezkedésétől és — természetesen — a nyúlállomány-gazdagságától függően még jobban koncentrálhatják. A fácán és a fogoly fészek rakása, illetve költése az időjárástól függően már áprilisban megkezdődött, de az időszak zöme májusra eshet. A fészkek nagy részét — főként az előbb említett kultúrákban, a pillangósokba és az őszi gabonákba rakják, kisebb része erdők, erdősávok, csatornapartok, ugarok, nádasok vagy rétekre kerül. Az őzek ellése ugyancsak megkezdődik. A mezőgazdasági területeken élő őzek nagy része gabonákban és pillangósokban ellik. Védett madaraink szaporodása is májusra esik. Mindezekkel egyidejűleg a déli területeken május hónapban az alábbi — vadvédelem szempontjából figyelemre méltó — munkák várhatók: A pillangósok első kaszálása az időjárástól és a termesztéstechnológiai előírástól függően megkezdődik. A gépi betakarítás 2—4 m vágószélességü függesztett vagy önjáró gépekkel történik. Ezek 5—20 km/óra munkasebesésggel dolgoznak. Ugyancsak májusban kezdődik már a takarmánynövények kaszálása is. Az időjárástól függően folyik a napraforgó és a kukorica vetése. Tavaszi vetésű lucerna gyomirtása is általában májusban történik. \A felsorolt munkafolyamatukkal kapcsolatban az alábbi feladatokra hívjuk fel a figyelmet: A kaszálógépekre vagy az azt hordozó erőgépekre vadriasztó berendezést kell felszerelni. Erre a legmegfelelőbbnek a láncfüggönyös vagy lánckarikás megoldást javasoljuák. A berendezés elsősorban a kifejlett, felnőtt nyulakra, fácánokra és foglyokra fejt ki hatásos riasztást. A riasztás hatására felrepülő — fészken ülő — fácán vagy fogolytyúk tojásait is könnyebb megtalálni és azok megmentése megoldható. Napraforgó és kukorica vetésterületein előfordul a fácán vagy varjúkártétel. Ennek megelőzése vagy csökkentése érdekében a veszélyeztetett területeken a szegélyen vadriasztóval csávázott magvetés ajánlatos. Ahol erre nincs lehetőség „elterelő etetést“-t kell végezni. A veszélyeztetett vetésterület szélén (általában gabona, erdősáv, lucerna mentén), ocsu, magtári söpredék csíkban történő kiszórásával kell az otttartózkodó fácánokat etetni. Ezzel a kártétel (vetőmag és csfrázó növények kiszedése) elhárítható. Amennyiben a lucerna gyomirtását ARETIT-tel végzik, nem tartjuk szükségesnek a vadriasztást, mivel megfigyelések szerint ez a szer űz, mezeinyúl és fácán esetében nem eredményez elhullást. Annál inkább felhívjuk a figyelmet a csávázott kukorica vetőmag fogyasztás káros hatására. Ismerve a használatos csávázó szereket, azok LDso értékét és azok egyes — szervezetekre gyakorolt — káros hatását arra kell törekedni, hogy abból minél kevesebbet fogyaszthasson a fácán. Ezt a helyes és jó vetéssel el lehet érni. A vadászható vadfajok védelmén túl, felhívjuk a figyelmet a védett állatok, különösen a májusban fészkelő vagy fiókáit nevelő madárfajokra is. A túzok költési ideje május hónapra esik. Mezőgazdasági területeken, ha lehetőség van a fészekalj megmentésére, azt meg kell tenni. A szarka- és a szürkevarjúfészkek kilövése előtt a fa megrúgásával először röptessük ki a madarat és csak azután lőjünk. ha meggyőződtünk, hogy abban nem vörösvércse vagy bagoly költ. —N—
