Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-14 / 19. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. május 14. 12 Új szabvány az öntözésben Hazánkban a nagyüzemi öntőzőgazdőlkodás kezdete a sokrétű nehézipar építésével és Üzemelésének beindulásával esik egybe. így az öntözés fejlődési ütemével szinte egyszerre következett be a felszíni vizek sok esetben nagyméretű szennyeződése is. Az öntözővíz minősége ezért az öntözés kezdete óta mindinkább időszerű kérdéssé vált. A vízügyi szervek már a kezdetben megszabták, hogy öntözésre — kevés kivétellel — csakis a felszíni vizeket lehet felhasználni. Mezőgazdasági szempontból az volt a követelmény, hogy a felszíni vizekkel ne kerülhessenek a talajba nemkívánatos elemek. Ennek megfelelően a 83 0634 számú Csehszlovák Szabvány a fő hangsúlyt arra helyezte, hogy az öntözővíz nátrium-tartalma optimális arányban legyen a mész- és magnézium-tartalommal, ami óvja a talajt az elszikesedéstőí. Ugyancsak határértékeket szabott a magas sótartalom és szervetlen savmaradványok tartalmát Illetően, valamint előírta a biológiai szennyeződés és a sokféle vegyi anyag tartalmának engedélyezett felső határát. Megszabta a vízminőség ellenőrzésének rendszerét, s az öntözés üzemelésének módját — biológiai vagy egyéb szennyeződés előfordulása esetén — különböző talajviszonyok között. Közben az élet szünet nélkül hozta az újabb problémákat a vízminőséggel és az öntözéssel kapcsolatban. A nagy mennyiségben keletkezett szennyvizeket öntözésre használták fel. Ez számtalan vegyi és higiéniai problémával járt, és minden egyes esetben külön kellett tanulmányozni a körülményeket. Ez év január elsejével lépett érvénybe az új 73 6962 számú ágazati szabvány „Szennyvizekkel és hígtrágyával történő öntözés“ címen. Nagy jelentőségű anyagról van szó, amely — a tervezőktől az üzemelőkig — sokban segítheti az öntözéssel foglalkozó valamennyi szakember munkáját. Szerkesztéséhez elengedhetetlenül fontos volt az úgynevezett szabványalkotó-kutatómunka, melynek eredményeképpen sikerült tisztázni huszonkét féle szennyvíz öntözésre való felhasználásának körülményéit. Fontos követelmény, hogy ezen új ágazati szabványt jelentőségénél és felhasználhatóságánál fogva minél szélesebb körben és mielőbb megismerhessék szakembereink. Ezért a terjedelmes anyag leglényegesebb részeit ismertetjük. Említést érdemel, hogy az ágazati szabvány mindennemű szennyvízzel, valamint a hígtrágyával való öntözés tervezésére és üzemeltetésére érvényes. ALAPVETŐ FOGALMAK Az I. rész a szakmegnevezéseket és fogalmakat foglalja össze. Eszerint a hígtrágya szilárd állati ürülék és vizelet keveréke, amely az adott technológiától függően különböző részarányban vizet, takarmánymaradványokat és egyéb szennyanyagokat tartalmaz. A szennyvíz, mely egészségügyileg megfelel öntözésre, nem tartalmazhat élő szervezeteket, melyek betegségeket idézhetnek elő az embereknél, állatoknál és növényeknél egyaránt, továbbá nem tartalmazhat egyéb szennyező anyagokat sem káros töménységben. Az egészségügyi szempontból nem megfelelő szennyvíz olyan szervezeteket tartalmaz, melyek emberi, állati és növényi betegségeket okozhatnak, vagy káros töménységben tartalmaznak egyéb anyagokat. A szennyvizet egészségügyi szempontból az illetékes vízgazdálkodási, higiéniai és állategészségügyi szervek bírálják. A szennyvíz trágyaértékét elsősorban ennek nitrogén-, foszfor-, kálium- és egyéb tápanyagtartalma határozza meg, tájékoztatásképpen а Нь értékkel fejezik ki. A nemkívánatos anyagok az öntözővízben azok, amelyek a felhasznált öntözővíz által, az öntözővíz módjától és menetétől függően az adott éghajlati- és talajadottságok között, bizonyos töménységet meghaladva károsan befolyásolhatják a termés minőségét, valamint a növények, az emberek és az állatok egészségét. Az idényen kívüli öntözés a tenyészidőn kívül alkalmazott öntözést jelenti, amellyel a talaj víz- és tápanyagkészletét biztosítjuk. Az egész évi öntözés a termelt szennyvízmennyiség egészét hivatott felhasználni a vízigény kielégítésére. A szennyvíz, illetve hígtrágya tápanyagtartalmának felhasználhatóságát a nitrogén, foszfor, kálium és egyéb trágyaanyagok aránya és mennyisége határozza meg, melyet a növény a szennyvízből, illetve hígtrágyából képes hasznosítani — s ezt az „r“ tényező értéke fejez ki. A higiéniai védelmi vonal előírások által megszabott felszíni- és talajvízvédelmi körzet, ahol elő van írva a mezőgazdasági vagy egyéb tevékenység módja. Lakott területek higiéniai védelmi vonala arra az esetre érvényes, amikor az öntözés a lakott terület között megy végbe, és fennáll a környezet szennyezésének lehetősége. A védelmi időszak az, melyet be kell tartani az utolsó öntözés és a betakarítás, illetve a legeltetés között. n. Altalanos tudnivalók * A szennyvízzel és a hígtrágyával való öntözés komplex, célszerű mezőgazdasági, vízgazdálkodási, meliorációs és egészségügyi vonatkozású intézkedés, amelynek fő célja: 9 a szennyvizek és a hígtrágya trágyaértékének maximális kihasználása a hozamok növelésére és a talaj termékenységének javítására; 9 a szennyvizek és a hígtrágya elhelyezése a higiéniai és vízgazdálkodási követelmények betartása mellett. A szennyvízzel és hígtrágyával történő öntözést ott ajánlatos alkalmazni, ahol ehhez megfelelők a természeti adottságok és a gazdasági viszonyok. A talajra csak olyan menynyiségű szennyvizet és hígtrágyát szabad kijuttatni, amely arányban van a talaj víz- és tápanyagigényével. Nem szabad, hogy szennyezzék az altalajvizeket és túljussanak az engedélyezett területen. Szennyvizek és hígtrágya alkalmazásával úgy lehet komplex, többcélú az öntözés, ha minden öntözőberendezés esetében a legelőnyösebb műszaki-technológiai módszert választjuk, ami az alkalmazott szennyvizektől, ezek tisztaságának fokától, a helyt természeti, agronómiái, vízgazdálkodási és higiéniai adottságoktól, valamint a műszaki és ökonómiai feltételektől függ. A hígtrágyás és szennyvizes öntözés feltételeit nem szabad önkényesen megváltoztatni. Nem szabad növelni a víz szennyezettségét, csökkenteni a területet, s megváltoztatni az öntözött kultúrnövények arányát. III. A SZENNYVÍZ ALKALMASSAGA AZ ÖNTÖZÉSRE A szennyvíz öntözésre való felhasználhatóságát eredete, mennyisége és minősége határozza meg. Egységnyi idő alatt kitermelt szennyvíz mennyisége és minősége alapján állapítják meg az öntözendő terület nagyságát, az öntözés menetét, műszaki megoldását és szabják meg az öntözőfürtök méreteit. Mivel a beáramló szennyvíz ír. ynyisége ingadozik, meg kell állapítani mindenekelőtt: 9 a szennyvíz évi összmennyiségét és ennek a tenyészidőre eső részét; • az átlagos havi mennyiséget; 9 a napi egy óra alatti maximumot, a nappali és az éjszakai időszak óránkénti átlagát; # a szennyvízbe kerülő eső és egyéb hígító víz mennyiségét; О a szennyvíz összetevőinek arányát. A felhasznált víz minőségének meg kell felelnie a mezőgazdasági termelés jellegének, a vetésforgó össszetételének, az öntözés szervezésének, műszaki megoldásának, élet- és munkavédelmi körülményeinek. Ha különleges szennyezőanyagok is előfordulnak — például nehézfémek, olaj, biológiai és rádióaktív szennyezőanyagok —, akkor a vizsgálatokat ezeknek a megállapítására Is ki kell terjeszteni. Oj, eddig öntözésre nem használt szennyvizek esetében szántóföldi kísérletek elvégzése szükséges ezen vizek mérgező hatása, illetve az öntözésre való alkalmasságuk megállapítása céljából. IV. AGRONÚMIAI ÉS AGROTECHNIKAI ALAPELVEK A termesztett növénykultúrákat a szennyvíz jellege, tápanyagtartalma és a kijuttatás fő Időszaka szerint soroljuk be a vetésforgóba. Egyes szennyvizek hatása a növényekre nagyon eltérő lehet a vegyi össztéteiüktől függően. A hígtrágyákkal és a szennyvizekkel való öntözésre — minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt — azok a növények reagálnak a legjobban, amelyeknek a vegetatív szerveit hasznosítjuk, például a takarmánynövények, a fűfélék, a kapásnövények. Ezért célszerű előnyben részesíteni a takarmánytermesztési vetésforgókat, ahol a takarmánynövények és a gyepterületek részaránya nagyobb, a gabonaféléké pedig kisebb. A kijuttatott hígtrágya és szennyvíz mennyiségét az egyes növények tápanyag- és vízszükséglete szabja meg. Tekintettel a talaj tulajdonságaira és a víz minőségére, kiegészítő meszezést és trágyázást szükséges végezni. Nagyon fontos, hogy a talaj felszíne egyenletes legyen, mert ezáltal meggátoljuk a víz elfolyását, valamint a vízeróziót. Öntözésre nem alkalmazhatók az olyan tisztított szennyvizek, amelyek fertőző, toxikus vagy rádióaktív kör nyezetből származnak. Egyéb egészségügyi szempontból nem megfelelő vizek a mezőgazdasági növények öntözésére alkalmassá válhatnak kellő tisztítással, illetve fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaik megfelelő módosításával. A hígtrágya rendszerint megfelelő hígítással az összes növénykultúra öntözésére alkalmas. Kivételt képeznek a zöldség- és gyümölcsfélék, főleg azok, amelyek közvetlen fogyasztásra kerülnek. Az egészségügyileg nem megfelelő vízzel tilos az eper, a piaci zöldség és a vágott virág öntözése. Közvetlen öntözésre nem alkalmazhatók olyan növények esetében, amelyek további feldolgozásával nem garantálható a termékek epidemiológiai biztonsága. A tenyészidőn kívül az egészségügyileg alkalmatlan szennyvizek kiöntözhetők, kivéve a piaci, illetve a közvetlen fogyasztásra kerülő termények öntözését. Egészségügyileg megfelelő szennyvizekkel az összes növénykultúra bár mely módszerrel öntözhető, szem előtt tartva a mezőgazdasági és környezetvédelmi igényeket. v. az Öntözhető terület NAGYSÄGA Az öntözhető terület fPp] kiszámításához, ha a víz trágyahatása van túlsúlyban, a következő tényezőket kell ismerni: r — a hígtrágya vagy a szennyvíz leglényegesebb tápanyagát kifejező szorzószám évi átlagát; Zov — a hígtrágyában, illetve a szennyvízben levő leglényegesebb tápanyagok tartalmát fkg/m-3); Žp — a legjelentősebb tápanyagok mennyiségét, mely a tervezett hozam eléréséhez szükséges; W — a szennyvíz vagy a hígtrágya évi összmennyiségét. A következő képlet segítségével megkapjuk a körülményeknek megfelelő öntözhető terület nagyságát; Pp = г W fha). Abban az esetben, ha az öntözésnél ennek a vízőrtéke van túlsúlyban, a terület nagyságának kiszámításához Ismernünk kell: Mc = Mz + Mmv — a szükséges évi átlagos vízmennyiséget (m3/ha). A képletben az Mi = a tenyészidőben szükséges vízmennyiséget (mVha), az Mmv pedig az idényen kívüli öntözéssel-kiöntözött vízmennyiséget (mVha) jelenti. Ennek Ismeretében az öntözhető terület nagyságát az alábbi képlet alapján számítjuk ki: Pp = W Mc (ha) (Folytatjuk) TARR GYULA vegyészmérnök, a tudományok kandidátusa, a Bratislava! Öntözőgazdasági Kutatóintézet munkatársa ■ .XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX4XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXX4XXXXXVXX>'XXXXXXXVXXXXXXXXXVX4XXXX44NXVX4XV4XXXXXXX> Régóta tudjuk, hogy a humán gyógyászatban alkalmazott többféle gyógyszerrel — így például az antibiotikumokkal — szemben rezisztencia alakulhat ki. Az addig hatásos gyógyszer ennek folytán hatástalanná válik. Újabban igen gyakran hasonló értelemben emlegetik a rezisztenciát a növényvédelemben is, mivel az ellenállóképesség kialakulásával a növényvédő szer hatástalanná válik, és komoly gazdasági károkat okozhat. Fontos ezért, hogy a növényvédő szerek alkalmazásával kapcsolatban erre a jelenségre is felfigyeljünk. A múlt században a növények gombabetegségei ellen nehézfém-, majd réz- és kén-vegyületeket használtak. Ma már tudjuk, hogy közülük némelyek kifogásolhatók, sőt mérgező hatásúak. Használatukat ezért eltiltották. Ezzel szemben a réztartalmú vegyületeket, például a bordói lét napjainkig Is sikeresen alkalmazzuk több növény peronoszpórás, fitoftórás és egyéb baktériumos megbetegedése ellen. Annak ellenére, hogy a bordói lét közel egy évszázada használjuk, mégsem vezetett a gombabetegségek eílenállóképességének a kifejlődéséhez. Az utóbbi években széles körben elterjedt és alkalmazott szerves hatóanyagú, kontakt hatású növényvédő szerekkel kapcsolatban más a helyzet. A szakirodalomban ts találkozhatunk utalásokkal az ellenállóképesség kialakulásával és ennek folytán a bekövetkezett gazdasági károkról is. Amerikában például a több éven át alkalmazott „dodtn“ teljesen hatástalanná vált, ezért más hatóanyagú gombaölő szerrel kellett helyettesíteni. A mancozeb hatóanyagú gombaölő szerekkel kapcsolatban is több adat Jelzi a rezisztencia előfordulását. Az ellenállóképesség tekintetében jelenleg a legnagyobb gondot a hatvanas években megjelent szisztemikus, tehát a növényben felszívódva és az anyagcserén keresztül ható specifikus gombaölő szerek okozzák. Az igen elterjedt és több éve alkalmazott benzimidazol hatóanyagú készítményekkel kapcsolatban például se szeri, se száma azoknak az eseteknek amikor alkalmazásuk a kórokozó ellenállóképességének a kifejlődéséhez vezetett. Ezért a benzimidazol hatóanyagú gombaölő szerek használatát több országban korlátozták, illetve más hatóanyagú készítményekkel helyettesítették. A rovarölő szerek esetében Is, a szlsztémlkus gombaölő szerekéhez hasonlóan fennáll a rezisztencia kialakulásának lehetősége. 1980-ban hatvan rovarölő szerrel szemben alakult ki rezisztencia és az ellenállóvá vált rovarok száma elérte a négyszázat. Köztük sajnos több, igen veszélyes kártevő, például a burgonyabogár, a szúnyogfajok, a baracklevéltetű található, amelyek ma egy vagy több Ismert rovarölő szerrel szemben váltak ellenállóvá. A gyomirtó szerekkel szembeni ellenállóképesség kialakulásáról a hetvenes években jelentek meg az első közlemények. й vegysm niíwiilem es az elenaiképesség Ezek és a későbbi Jelentések, főleg a több éven át alkalmazott atrazin hatóanyagú gyomirtó szer következtében kiszelektálódott, rezisztens gyomnövény blotlpusokról számolnak be. A szőrös disznóparé] az atrazinnal szemben ellenálló biotípusának előfordulását szinte minden országból jelzik. Franciaországban az atrazinnal szemben rezisztens fehér libatop elterjedését háromszázezer, az NSZK-ban pedig a rezisztens tyúkhúrét négyszázezer hektárra becsülik. Ojabban Jelentős tolerancia-növekedést, tlletve ellenállóképesség kialakulásé* más hatóanyagú gyomirtó szerek esetéhen is észleltek. Капа dában például a 2—4 D-re rezisztens vadmurkot, Angliában pedig egy virágkertészetben a paraquatra rezisztens nyári perjét is találtak. A gyomnövények ellenállóképességéről be számoló Jelentések száma sajnos évről évre gyarapodik. A növényvédő szerek ellenállóképességével összefüggő kérdések megoldásán szinte minden fejlett mezőgazdasági ország kutatóintézeteiben igen behatóan és sokrétűen foglalkoznak A növénynemesítők például egy vagy több betegséggel szemben ellenálló fajták előállításán munkálkodnak. E téren számos sikert könyveltek el. Az NDK-ban például a fitoftórával szemben részben rezisztens „Adreta“ burgonyafajtát nemesítették ki, s elterjedése 1981-ben négymillió márkával csökkentette a növényédelem költségeit. A biológusok a vegyszeres védekezés helyett biológiai eljárások kidolgozásán és bevezetésén szorgoskodnak. Ilyen többek között a kártevők sterilizálásának módszere. Mások az integrált növényvédelem módszereinek keretén belül a növényvédő szerek mennyiségének csökkentését szolgáló, többek közt műszaki megoldásokon is dolgoznak. A vegyszeres gyomirtás tekintetében a legújabb irányzat szerint a gyomirtó szerek vetés utáni alkalmazását kell előnyben részlten! a vetés előtti alkalmazásukkal szemben. A Jelenlegi gyakorlatban a rezisztencia kialakulását hatásosan gátló módszerrel vagy eljárással — néhány üvegházi kártevő elleni védelemtől eltekintve — nem rendelkezünk. Ezért elsősorban arra kell törekednünk, hogy a növényvéaöszerek alkalmazását lehetőleg azon esetekre korlátozzuk, ahol használatuk gazdaságos és elkerülhetetlen. Takarékosság és hatékonyság szempontjából ügyelni kell a kijuttatás időpontjára és módjára. E téren segítségünkre lehet az előrejelzés, illetve az elgyomosodás összetételének, valamint mértékének ismerete. Változtatni kell például a vegyszeres gyomirtással kapcsolatos eddigi nézeteinken is. Ne törekedjünk a teljes mértékű vegyszeres gyomirtásra, mert az költséges, sőt egyes esetekben káros is lehet. Helyettesítsük azokat, ahol csak lehet, más, hagyományosan bevált talajművelési eljárásokkal, illetve olyan vetésforgók kialakításával, melyek a betegségek, a kártevők és a gyomnövények elterjedését, elszaporodását gátolják. Lényegbevágóan fontos, hogy a növényvédő szereket is forgó (rotációs) rendszerben alkalmazzuk. A rezisztencia kialakulása csak egy a lehetséges mellékhatások közül, amellyel a növényvédő szerek használatánál számolni kell. Ezért nem elég, ha csak a kórokozók elleni hatást és az alkalmazás gazdaságosságát vesszük figyelembe. Ismerni kell a növényvédő szerek eddig Ismert tulajdonságait és mellékhatásait, például a talaj mikroblális életére, a környezetre stb. Ugyancsak számolni kell az ellenállóképesség kifejlődésének lehetőségével és annak káros következményeivel is. RENCZÉS VILMOS
