Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-14 / 19. szám

1983. május 14.

SZABAD FÖLDMŰVES,

Szocialista brigádhoz méltóan

Serénykedés a szőlészetben

Domboldalon sorakozó szőlőtőkék között térül-fordul a Zetor 6495-ös. Kezelője, Kelemen Ferenc már évek hosszú során át végzi ezt a munkát.

— Ogy látom, gépe számára nem megerőltető ez a munka — Jegyzem meg, miután a sor végén leáll.

— Ilyen talajban a tárcsázást föl sem veszi — válaszol. — Itt a talajszint is enyhén emelkedő. Persze van ennél lényegesen nehezebb szakasz Is, ahol kisebb sebességre kell kapcsolni, s a gázpedált mélyebbre nyomni.

— Mennyi a napi teljesítmény?

— Ogy hat-hét hektárnyi. — S hozzá teszi magyarázatként, hogy ebben nagy része van a hidraulikus tárcsának, mellyel a talajlazttás mélysége is szabályozható.

— Talán helyben szerkesztették?

— Volkovics Gyula műhelyvezető tervezte és készítette is el, igen hasznos, gyorsabb vele a munka, könynyebb a forgás Is a sorok végén.

Rövid beszélgetésünk során a traktoros futó ellenőrzést is végzett, majd nyeregbe szállt, hogy kihasználhassa a rendelkezésre álló, jó Időt. Hiszen a gépére több mint félszáz hektáros terület tárcsázása várt. -Távolabb 'asszonycsapat dolgozik. Közelükben találok rá Záhorszky István technikusra, aki itt a Leklincdülőben Irányítja a munkát. Elmondja, hogy a nők már a szálvesszők kötözését befejezték, most a tavaszi „pótültetés“ alanyait metszik. Elég sok tőkét kell ú], gyökeres vesszővel helyettesíteni. A már előbb vásárolt,

Csattognak a metszőollók

másodosztályú oltványok így bosszulták meg a takarékoskodásnak ezt a módját.

— Kevés a munkaerő a szőlőben? — nézek az asszonyok felé. — Győzik a munkát?

— Most dolgozóinknak csak egy része van Itt, mivel a többi munkát idejében elvégeztük.

Száz hektáros az Ipolynyéki (Vinica) Béke szövetkezet szőlészete. A későbbi telepítésű szőlőben a munkát Molnár Sándor technikus irányítja. A gépi munka Hodák Gábor traktorosra hárul. Az asszonybrigád élén: Fekete Ferencné. A brigádbecsületet (51 tagú ez a munkaközösségi) és a közös gazdasághoz való jó viszonyt tükrözi, hogy a tavaszi munkát jó minőségben — egy részét határidő előtt — elvégezték.

Korcsogb Márta mérnök, az Ipari növényeket termesztő ágazat vezetője a brigáddal kapcsolatban elmondta: nagyon jó a közösségi szellem, az elvtársi segitőkészség, a termelés hatékonyságára Irányuló törekvés példás. A brigád kötelezettségvállalása főleg a minőségi munkára, a takarékosságra Irányul. Többek között

Kelemen Ferenc „gépvizitje“

(A szerző felvételei)

vállalták: az oltványok megfogamzási arányát 15 százalékkal növelik. Ezzel 33 ezer koronát takarítanak meg. Továbbá 424 óra társadalmi munkát végeznek, csinosítva a szőlészeti szociális létesítmény környékét. Ha szükség lesz rá, szabad szombatokon is dolgoznak majd, vagy máskor hoszszabbított műszakban. Jó munkájukkal tavaly is Jelentősen hozzájárultak a 8 tonnás hozamátlag eléréséhez a szőlészetben. *

A szövetkezet vezetősége megfelelően gondoskodik* arról, hogy a szőlészeti dolgozók a munkahelyen fogyaszthassák el naponta a kiadós ebédet. Télen a szociális helyiség fűtött. Ilyenkor meleg teát, téli ruhát, kesztyűt kapnak. Ami a munkahelyre és hazajutást illeti, ezt busz bonyolítja le.

Az április végi napsütésben fürgén csattognak a metszőollók. Egy-egy fordulónál fényesen villan a traktor szélvédőüvegén a napsugár. Nagy az igyekezet. A szőlészetiek az idén is a tavalyihoz hasőnló, jó hozamátlagot szeretnének elérni.

— Csak fagyok ne jöjjenek...!

BÖJTÖS JÄNOS

&ombat este van. Am a Rozsnyót IRožňava) Állami Gazdaságban a Závozka nevű táblán traktor reflektorfénye világít. A gépen a huszonhét éves Tisza Károly ül. Leállítja a motort, eloltja a lámpákat. Egyszeriben mély csönd és komor sötétség uralja a tájat. Csupán a telihold felhószűrte fénye ad némi tájékozódási lehetőséget.

Leülünk kicstt a j harmatmentes fűre, |f hogy néhány szót váltí sunk. Riportalanyom népes családban nőtt Щ ' fel. Legfőképp a gértm рек, a bonyolult gépj szerkezetek érdekel-Íték. így azután megtalálta á módját annak, hogy tanuljon: a Tisza Károly Mecenzéfi (Medzev) traktoros Mezőgazdasági Szak/ tanintézetben tanulta

a gépjavítást, s itt szerzett gépjárművezetőt jogosítványt is. Már tizenegy éve traktoros. Károly nem követte azok rossz példáját, akik az-^skolo elvégzése után hűtlenek lettek a mezőgazdasághoz. Reá nemcsak a baráti, rokoni szálak sokasága, hanem a

Táblaszéli duruzsolás

szülőföld-szeretet, a gyermeki életviszonyok, meg a hajdani kétkezi világ emlékbősége is marasztalóén hatott.

Szavaiból kitűnik: számára különös varázsa van a természet közelségének. Elbűvölik őt a barázdák, mint nyitott könyvben a betűsorok. Élvezi a föld semmi mással össze nem téveszthető szagát, a rét harmatos üdeségét. Tavasztól késő őszig szinte naponta túlórázik. Ebben a többletvál lalásban nagy szerepe van a földszeretetnek s a megbecsülés mértékének.

A problémákra, gondokra terelődvén a szó, olyan visszásságokat említ szőrementén, amelyeket okosan, jó szándékkal, egy kis figyelmességgel meg lehetne szüntetni.

— Nekünk az a tisztünk — jegyzem noteszembe —, hogy a rossz helyett jót, a fónál még jobbat tegyünk. Fáradozzunk azon, a mindennapi munka becsületes, fegyelmezett és szakszerű elvégzésével, hogy megszűnjenek az ember lelkiismeretét bántó jelenségek.

Az ifjú, élenjáró traktorost jellemzi: míg a más gazdasági udvarokon levő, az övével egyidős traktorok már több főjavításon átestek, Károlyé még nem esett át ilyen „műtéten“. A legkisebb meghibásodást is észreveszi, s ha kijavítására napközben nem tud sort keríteni, elvégzi azt — munkaidő után. Szerinte csak akkor lehet naponta — mesterséges ébrentartás nélkül —, jól dolgozni, ha az ember sajátjának érzi a mezőt, a gépet, a természetet ... Ez gondolatmenetének summázata.

Hadd gazdagítsam hitvallását néhány mazsolával: szocialista módon érez és gondolkozik, van önbizalma, erkölcsi arcéle és magatartásmódja szilárd, határozott.

Tisza Károlyt egészen gyermekkorától a folyamatosan végzett jés látott) munka köszörülte-edzette olyanná, amilyen. Egyéniségében leginkább az a meleg emberség bűvölt el, amely

segítőkészségének és akaraterejének mozgatórugója s éltető eleme. Le ahhoz, hogy teljes képet nyerjünk róla, láttatnom kell a tájat, a környezetet, amely körülveszi, s amely földet már mintegy évtizede művel.

Itt a völgyek mélyek, a dombok hegyekké magasodnak. A táj a maga gazdaságában, változatosságában, s sziklabércekkel szűkített égboltjával lenyűgözően szép. A gazdasági udvartól földutak vezetnek minden égtáj felé, s a mezőt átszelve bükkös fenyőerdők alagűtjába bújnak. Itt a földparcellák öt-hat hektárosak. A munkagépeket vontató traktorok óvatosan, állandó veszélyhelyzetben ereszkednek a völgyek fenekére. Majd kapaszkodnak fel túlnan a meredek parton sokszor egymás után, évtizedek óta, s még feltehetően sokáig ...

A telihold közben jókora utat tett meg az égi pályán. Ideje már hazamenni: embernek, gépnek megpihenni.

Kérdéseim fogytával mind gyakrab ban a csend terpeszkedett közénk a táblaszélen. Károly a nyírjes sóhajtásait figyelte, jómagam meg az árok vizének fénytócsáiban összemosódó eget. KORCSMAROS LÄSZLÖ

Városfejlesztés, összefogással

Hármasikrek

A közelmúltban nem mindennapi esemény színhelye volt az lpolybalog (Balog nad Iplom) Oj Élet Efsz ipolynagyfalusi (Veiké Ves nad Iplom) állattenyésztő telepe. A Koncz Rozália által gondozott tehenek egyike három egészséges borját hozott a világra.

Az állatgondozó, Rozi néni különös gondot fordít az újszülött borjakra hogy azok Jól fejlődjenek.

— Kilenc éve már, hogy itt dolgozom. Több esetben született már két borjú egy tehéntől, de háromra eddig még nem volt példa — újságolta

Munkájával a közös gazdaság vezetősége elégedett, hiszen a szövetke zetbe lépése előtt Koncz Rozália a vendéglőiparban dolgozott. Jó mun kája elismeréseképpen már több alkalommal részt veti jutalom iársasuta záson (Piešťany, Karlové Vary, Magyar Népköztársaság stb.).

Szöveg és kép: —böjtös—

Egy település fejlesztését kétségkívül a reá fordítható anyagi eszközök határozzák meg — alapvetően. Am egyáltalán nem mellékes, mennyiben járul hozzá a lakosság társadalmi munkája a kitűzött célok eléréséhez, a feladatok teljesítéséhez.

Kelet-Szlovákiának egy városkájában, Nagykaposon (Veiké Kapušany) Jesso Bertalan vnb-elnököt kérdezzük, mennyiben Járult hozzá a lakosság a városfejlesztéshez, a közhasznú létesítmények építéséhez.

— Tavaly új szolgáltatóházat adtunk át rendeltetésének kétmillió korona költségráfordítással, öt utcában építettük meg a gázvezetéket. A Fürdő utcában autóparkolót létesítettünk. A Vajáni (Vojany) Hőerőmű dolgozói részére befejezést nyert 60 lakás építése. A tranzit gázvezeték városi üzeme dolgozói részére 24 lakás építését kezdtük el. Ogyszintén 80 lakás épül szövetkezeti alapon. Ily módon az égető lakásproblémák rövidesen megoldódnak. Közmüvesítjük azt a telekrendszert, amelyre 265 családi ház épül. Erre a célra 15 millió koronát fordítunk — tájékoztat Jesso elvtárs.

— Milyen kapcsolatot teremtettek a munkahelyi szakszervezeti bizottságokkal?

— Csakis Jónak mondhatól Miért? Mert segítenek a munkáslakás építés és az elosztás problémáit megoldani.

Ugyancsak pártfogolják az üzemi, vállalati oktatás ügyét, hogy a dolgozók megszerezhessék a szükséges szakmai-politikai tudást. A gyermekintézményekkel való kapcsolatunk az ő közbenjárásukkal és együttműködésükkel csakis eredményesebb. A dolgozók kulturális, szociális és sportolási igényeinek a kielégítése ily módon hatványozottabb. No meg a kör nyezetvédelem és a társadalmi munka is így nyer szervezettebb formát, mert az összefogásban nagy erő rej lik.

— Kielégítő-e a lakossági szolgáltatás?

— E téren még sok a tennivalónk. A Járás többi városaihoz viszonyítva a mi szolgáltatásunk a legalacsonyabb színtű. A szolgáltatóhálózat bővítésén fáradozunk. Csupán a közszükségleti cikkeket és élelmiszereket árusító üzlethálózatunk mondható ki elégítőnek.

— Együttműködésük a Nemzeti Fronthoz tartozó társadalmi, tömeg és szabadidő-szervezetekkel...?

— Röviden így mondhatnám: az együttműködés gyümölcsöző.

Reméljük, hogy a lelkesedés, a kezdeményezőkészség tovább fokozódik, Illetve kibontakozik, s az idén a tavalyinál is jobb eredményeket érnek el. —i. b.—

Tisztelet és

megbecsülés

övezi

Jó egészségnek örvend Pongrác* György, a nagyfödémesi (Veiké Ülany) ВЁКЕ Élsz alapító tagja. Bár nyugdíjas, még dolgozik. Ott segít, ahol éppen szUkség van rá. Ottjártnnkkor épp a mázsaházban (hídmérlegen) helyettesítette a munkatársát.

Beszédbe elegyedtünk. Már ahogy az ilyen körülmények között lehetséges, hiszen a takarmányszállítmányok sorra érkeztek, amelyeket pontosan lemért, s egy füzetbe bejegyzett.

Mindjárt a legelején megtudtam, hogy itteni születésű. Nevét 1921-ben jegyezték be az anyakönyvbe. Apja az idő tájt uradalmi cseléd, anyja háztartásbeli volt. A három gyerek közül egyik sem gondolhatott a továbbtanulásra az akkori burzsoádemokratikus társadalmi rendszerben. Tizennégy évesen lépett munkába a diószegi (Siádkoviöovo) cukorgyár gazdaságában. Ügyszólván éhbárért dolgozott; kezdetben hat, majd később tizenkét korona volt a napi bére.

— Negyvenkettő őszén be kellett rukkolnom. Nyitra (Nitra) és Verebély (Vráble) között teljesítettem batárörszolgálatot. A háború befejeztével, 1945 áprilisában kerültem haza. Az volt ám az öröm. amikor leszereltünk! Éjféltájt értünk Szencre (Šanec), s onnan gyalogoltunk hazáig; ketten födémesiek, ketten vágaiak (Váhovce) voltunk, egy meg vízkeleti (Čierna Voda). Hazaérve, ismerősöm újságolta, hogy a községet 1945. április elsején szabadították fel, búsvét napján, a szovjet csapatok... — emlékszik vissza Pongrácz elvtárs az emberpróbáló, nagyon nehéz évekre.

Már huszonnégy éves volt, de még eszébe se jutott a nősülés. Más volt a teendő: folytatni a harcot a burzsoá maradványok ellen. Aztán jöttek a sorsdöntő idők: a faluban megalakult a szövetkezetét előkészítő szervező bizottság. Kik voltak ennek a bizottságnak a tagjai? Príbelský Ján, Gyurik András, Glemba Micbal és Pongrácz jácint, beszélgető partnerünk édesapja, aki 1965-ig dolgozott a közösben.

Hosszas szervezőmunka és nagy harcok árán 1950 októberében alakult meg a szövetkezet, de a közös munka csak a kővetkező év elején kezdődött.

Kezdetben fizikai munkát végeztem — folytatja Gyuri bácsi. — Aztán fordulat ált be az élelemben. Az első tagsági gyűlés határozata alapján báromhónapos könyvelői tanfolyamra mentem. Amikor ezt a tanfolyamot befejeztem, átvettem a közös gazdaság könyvelését. Közben igyekeznünk kellett meggyőzni az embereket, hogy szét ne hulljon a szövetkezet ... Az emberek akkor kezdtek hinni a közös gazdaság életrevalóságában, amikor már fizetni is tudtunk. Akkoriban 10 koronát ért egy munkaegység. Ahogy dolgoztunk, öszszetartottunk, úgy gyarapodott a szövetkezet.

Harmincöt évesen nősült, majd felesége 1957-ben ikreket szült: egy kislányt és egy fiút. A következő években arra is futotta idejéből, hogy mezőgazdasági technikumot végezzen, családi házat építsen. 1975-ig volt könyvelő egészen addig, amig a szövetkezetük a jókaival (leika) és a diószegivel nem egyesült.

— Az egyesülés után az ellenőrző bizottság elnöki tisztét töltöttem be, öt éven keresztül. Mivel közeledett a nyugdíjkorabatár, ezt a tisztséget átadtam másnak. Még egy évet az öntözócsoport tagjaként dolgoztam. Mint nyugdíjas éjjeliőrként a közös vagyonra vigyázom. Így a nyugdíjjáradékom havonta 1200 koronával kiegészül. Feleségem is keres valamennyit nyugdíjas nővérként, így nem szűkölködünk anyagiakban. Gyermekeink családot alapítottak, élik a saját életüket. Gyakran hazalátogatnék. Örülünk, ha találkozunk és elbeszélgetünk velük.

Nagy utat tett meg Pongrácz elvtárs, az egykori cseléd fia. amíg eljutott odáig, hogy köztiszteletnek és megbecsülésnek örvendhet. Sokat tett azért, hogy a közösben rendjén menjen a dolog, rendre szilárduljon s boldoguljon benne a dolgozó. Sokéves, áldozatkész fáradozásának elismerését, oklevelek, érdemérmek kitüntetések bizonyítják.

NAGV TERÉZ