Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-14 / 19. szám
SZABAD FÖLDMŰVES, 1983. május 14. Diószeg (Sládkovičovo) történelmében mérföldkővé vált 1983. január huszonnyolcadika: ezen a napon nyilvánították várossá a közel öt és félezer lakosú települést. Egy ilyen minőségi változás számtalan vizsgálódási lehetőséget kínál a kiváncsi újságírónak, még akkor Is, ha tudja, hogy nagy változásokra egyelőre még nem számíthat. Jómagam olyan ügyben látogattam Ide, amelynek az eddigi elmondottakhoz — legalábbis első pillantásra —. nem sok köze van. A kulturális élet ugyanis már régóta „városi színvonalú“ Dió szegen; legismertebb képviselője kétségtelenül az orszá gosan ismert Vox Humana Kórus, de van itt még egy csoport, amellyel érdemes közelebbről megismerkedni. Az 0) Hajtás tánccsoportról van szó, amely immár nyolc éve „zsendül“ egyfolytában, de hadd tegyük hozzá gyorsan, hogy nem mindig állandó vitalitással. A környező községekben-városokban is jól ismert csoport életében „Zseiiisf AVAGY: MI VAN VELED, ŰJ HAJTÁS? eddig a legutóbi két esztendő hozta a legnagyobb válságot. Tulajdonképpen ennek okát szerettem volna kinyomozni, na és természetesen azt, hogy ml újság most, az immár „városi“ Oj Hajtás háza táján. Elsőként Mézes Rudolfot, a CSEMADOK járási bizottságának titkárát kerestem fel. A készséges fiatalember részletes tájékoztatással szolgált: — Ami a csoport történetét és eredményeit illeti, természetesen én Is sok mindent elmondhatok, de azt tanácsolnám, feltétlenül keresse fel a vezetőjüket, Karsai Tibort. Itt dolgozik Galántán, a Járási Iparvállalat alkalmazottja. Ha szerencséje lesz, ott találja, bár beosztásából kifolyólag sokat utazik. Addig is annyit, hogy az Üj Hajtás 1975-ben alakult. Magvát a tizenhat tagú tánccsoport képezte, akiket a citerazenekar, a táncosokat kísérő népi zenekar és az éneklőcsoport egészített ki. A kezdeti lelkesedés mellett főleg Varga Ervin koreográfusnak köszönhették, hogy mindjárt a megalaku lás évében, 1975 ben megnyerték a tánccsoportok járási versenyét. Ugyanebben az évben a Zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon a harmadik helyen végeztek. Ennek a fesztiválnak egyébként eddig valamennyi évfolyamán részt vettek, és a harmadik helynél alább sohasem adták. Már 1976-ban az első helyen végeztek, a Szilicei lakodalmas című összeállítással. Tavaly megosztva szerezték meg az első helyet, az idén, kilencedszer — majd meglátjuk... Mindenesetre szór galmasan készülnek. Hasonlóan rendszeres résztvevői egyébként a gombaszögi (Gombasek) kulturális ünnepségeknek is. Egyedül az 1980-as évfolyamot hagyták ki, azt is csak azért, mert Prágában, a csehszlovák szpartakiád kulturális rendezvényein képviselték nemzetiség! kultúránkat. Ebben az évben szerezték meg egyébként — négy másik szlovákiai csoporttal együtt — a C kategóriás minősítést is. — Az elmondottak után úgy érzem, némi ellentmondást kell tisztáznunk. Hozzánk is eljutott, és természetesen Önök előtt még kevésbé titok, hogy az 0| Hajtás számára rosszul indultak a nyolcvanas évek. Az eredmények Viszont éppen az ellenkezőjét mutatják, vagy legalábbis folyamatos, töretlen munkát sejtetnek. Ennyire sikerült a „kulisszák mögé szorítani“ a problémákat, vagy voltak-e egyáltalán problémák?-i- Persze, hogy voltak, de azt hiszem, kissé túlméretezetten közelítünk hozzájuk. Szó sem volt holmi alapokat rengető nagy válságról, amely például a csoport létét is bizonytalanná tette volna; ez egy pillanatig nem forgott veszélyben. Tulajdonképpen semmi egyéb nem volt az egész, mint a nemezdékváltás és az azt kísérő gondok, súlyosbítva azzal, hogy a tagok korösszetételénél fogva meglehetősen „koncentráltan“ jött. De ebben már valóban a vezetőjük az illetékes, én inkább még néhány konkrétummal egészíteném ki az Oj Hajtás közel egy évtizedét. 1977-ben Korvinán léptek fel, a Csehszlovákiai Lengyel Dolgozók Kulturális Szövetsége által rendezett ünnepségeken. 1980-ban részt vettek a myjavai folklórfesztiválon. Megalakulásuk óta több magyarországi népművészeti csoporttal teremtettek kapcsolatot; ezek kiépítése az 1975-ös szekszárdi népitánc-fesztlvá Ion kezdődött. Jól ismerik őket a baráti székesfehérvári járásban is. — Köszönöm szépen, de talán mégse halásszunk el mindent a legilletékesebb elül__Remélem, szerencsém lesz — búcsúztam el a rendkívül rokonszenves fiatal embertől. Nem volt szerencsém. A Járási Iparvállalat portása sajnálkozva tárta szét a karját: Karsai elvtárs szolgálatiig Brnőba utazott... Minthogy az általános üzemanyagtakarékoskodás alól mi sem vagyunk kivétel, rövid úton elejtettük riportutunk morvaországi megtoldásának tervét. Így hát a tervezettnél egy állomással korábban fordítottuk Diószeg felé a képzeletbeli kocsirudat, hogy alig néhány perc múlva — a távolság mindössze nyolc kilméter — a városi nemzeti bizottság előtt álló dús lombú fák árnyékéban megkönnyebbülten kászálódjunk ki a nyáriasan tűző napsugarak által kemencévé hevített kocsiból. A tábla az épület homokzatán szemmel láthatólag vadonatúj, hiszen alig néhány hónapja sző gezték ki. .. Ugyanitt található a városi népművelő kdz pont is; igazgatóját, Drdoš Tibort szerencsére itt talál tam. öt kértem tehát meg arra, hogy mindazt, amit av Oj Hajtásról korábban megtudtam, egészítse ki néhánv információval. — Valóban, a nemzedékváltás okozott némi problémát — tér rögtön a lényegre. — Első helyen nekem Is ezt kell említenem, bár több olyan körülmény Is adódott az elmúlt évek során, ami töréssel fenyegette a csoport munkáját. Kitűnő koreográfusuk, hét év sikereinek kovácsa, Varga Ervin például tavaly megvált tőlük, de az őrségváltás szerencsére zökkkenőmentesen ment végbe: helyét Karsai Sándorné vette át, aki a Zeneművészeti Főiskola koreográfus tanszakos hallgatója. Ezen a téren tehál nem keli színvonalcsökkenéstől tartanunk. Nem hallgathatom el viszont azokat az áldatlan állapotokat, amelyek okát pedig szinte röstellem kimondani: váró sunkhan a mai napig nincs művelődési otthon... Nem nehéz elképzelni, mit Jelent ez a csoport munkájában A próbák szinte „hadi“ körülmények között folynak, egy szűkös helyiségben, illetve a magyar tannyelvű alapiskolában. A próba befejeztével következhet a he lyiség rendbetétele, a padok, székek visszacipelése .. Persze, ez nem újkeletű probléma, tulajdonképpen kezdettől fogva Így csinálják, ilyen körülmények között születtek a sikerek, az országos első helyezések 1 is. Mindez lelkesedéssel, ügyszeretettel könnyen áthidalha tó, sokkal nagyobb gondot okozott viszont a csoport vezetőinek, amikor néhány hónapon belül egymás után váltak ki a tagok... Legtöbbjük búcsúja — most a lányokra, pontosabban a fiatalasszonyokra gondolok — a családi állapot változásának következménye volt, amit tudvalevőleg hamarosan követnek az anyai örömök Nagyjából egyivásü volt a társaság, úgyhogy tulajdonképpen nem is volt meglepő a dolgok ilyetén összefu tása. Ez azonban mit sem változtat a tényen, hogy ek kor úgy tűnt: valóban veszélyben az Oj Hajtás. Természetes, hogy mindent megtettünk a csoport újjászerve zése érdekében, hiszen városunk — illetve akkor még községünk — olyan reprezentánsáról volt szó, amelyre éveken keresztül méltán lehettünk büszkék. A népművelő központ havonta megjelenő kultúrpolitikai kiadványában felhívást tettünk közzé, amelyben buzdítottuk az énekelni, táncolni szerető fiatalokat, lépjenek az Oj Hajtás soraiba. Maguk a csoport tagjai is aktív „toborző munkát“ fejtettek ki ismerőseik, barátaik körében. Az eredmény nem is maradt el: az Oj Hajtás, nevéhez hűen, ismét „kizsendült“. Külön öröm, hogy az újonnan jöttek többsége 15—17 éves fiatal, így a csoport jövője évekre biztosítottnak tűnik. — Ez egyben feljogosít arra, hogy befejezésül legközelebbi terveikről, a megújult Oj Hajtás előtt álló új célokról szóljunk néhány szét... — Mindenekelőtt szorgalmasan készülnek a Zselizi Országos Népművészeti Fesztiválra. Ennek érdekében idén először kétnapos összpontosítást szervezünk részükre a CSEMADOK helyi szervezetével karöltve, amelyre május végén Pozsonyeperjesen (Jahodné) kerül majd sor. Ha beválik — és miért ne válna be? — rendszeressé tesszük. Szeretnénk, ha a megifjodott Üj Hajtás megtorpanás nélkül haladna tovább azon az úton, amelyre kilenc évvel ezelőtt lépett. VASS GYULA Egy mozdonyvezető kedvtelései Repka Gábor annakidején — jO tizenhárom évvel ezelőtt — úgy kezdte el amatőr művészi pályafutását, hogy meglátott egy különös formájú faágat. Szinte megelevenedett előtte, így hát hazavttte, letisztította, ttt-ott igazított egy kissé a formáján, majd belakkozta. Ezt követően árgus szemekkel kezdett vadászni. az Ilyen „trófeákra“', és gyűjtésükkel, alakítgatásukkal szinte észrevétlenül Indult el a képzőművészt pályán. Egy-egy darab elkészítése — vagy ahogy 0 nevezi: rendbehozatala — öt-hat órát vesz igénybe. Széjjeltekintve a lakásban bőségesen található példányokon, elsősorban az ötlött a szemembe, hogy egyforma még csak véletlenül sincs köztük. Nem is csoda, hiszen ezeket tulajdonképpen a természet formálta, így csak annyiban hasonlíthatnak egymásra, mint mondjuk két ember. 1978-ban Repka Gábor érdeklődése új terület jelé fordul: régi kerámiák, égetett cserépedények gyűjtésével és rendbehozatalával kezd foglalkozni. Emellett a letűnt világ más mindennapi használati eszközeit is tgyek szik megmenteni, ha valahol rájuk bukkan: rokkákat, kézi kávédarálöt mángorlói és más, ma már alig ismer/ tárgyat. Azután áttért a fafaragásra elsősorban szép kivitelezésű falipolcat azok, amelyek megmagadják barátai, ismerősei és más vendégei figyelmét. Az ilyen .,felfigyelést* többnyire baráti vagy „félhivatalos“ megrendelés követi, úgyhogy Repka Gábor faltpolcat és egyéb faragványai már nagyon sok lakás díszei. — Nem a pénzért csinálom — mondta —, hanem azért, mert őrömö met lelem benne. Szenvedélyem a múlt emlékeinek kutatása, faricskálni ts szeretek, és talán nem szerénytelenség, ha kimondom: úgy érzem, némi művészt hajlam is szorult belém. Valami egészen sajátosan lehet ezekben a mat, modern lakásokban is ötvözni a múltat a jelennel, n korszerűt a hagyományossal. Hangú latot kelt, elfeledettnek hitt, gyerek kori emlékeket idéz bennünk. Hozzá kell tennünk, hogy Repka Gábor mindezt természetesen szabadidejében csinálja. Felelősségteljes munkája és családi elfoglaltsága mellett, hiszen foglalkozása mozdonyáé tető, amellett két gyermek édesapja — Remélem, legalább az egyikük a nyomdokaimba lép, és akár a gyűjtés, akár az alkotás terén folytatni fonta, amit én elkezdtem — mondfa, beszél getésünk utolsó perceiben. — Talán annak még lobban őrülnék, ha túlszárnyalnának ... Bn úgy érzem, Repka Gábor nem fog csalódni, hiszen gyermeket már mostantól komoly érdeklődést tanúst tanak kedvtelése tränt. Magam is további sikereket és eredményes munkát kívánva meleg, baráti kéiszorítás sál búcsúztam el tőle; örömmel töltött el, hogy vannak hozzá hasonló emberek. Kárpáty Miklós Ok hárman* és még sokan mások A bélyiek most is a legjobbak közé tartoztak Akárhogy veszem is, a színjátszó csoportok, a kisszínpadok, a bábcso portok, a vers- és prózamondók ke lat-szlovákiai kerületi versenyének amelyet Királyhelmecen (Kráľovský Chlmec), a városi művelődési házban rendeztek meg április 15—17-én, há rom főszereplője volt. Már évek óta találkozhattunk velük különböző országos versenyeken, de amit itt, a Bodrogköz szívében nyújtottak, az talán utánozhatatlan. Gágyor Béda, Gágyor Ildikó és Gágyor Zille három kategóriában volt érdekelt. A versmondás IV. kategóriájában a legidősebb Gágyor-lány, Béda győzött. A FII. kategóriában Ildikó és Zille versenyzett. Ezúttal az ifjabbb, Zllle nyert. De mindhárman hozájárultak teljesítményükkel ahhoz, hogy a kisszlnpadok versenyében újra a kassai (Košice) Szép Szó Ifjúsági Színpad végezzen az első helyen. És úgyszintén részük volt abban, hogy a verseny egyik legnagyobb élményét nvújtő Délibáb felnőtt bábjátsző csoport meghívást kapjon a XX. Jőkai-napokra. Az ő egyéni teljesítményük még akkor Is kiemelést érdemel, ha a kerületi versenynek sok más, kellemes színfoltja Is volt, s az odalátogatók padi formákkal próbálkozott. Ezúttal Shäffer Equus című színmüvét tanulták be. A késő éjszakába nyúló, mintegy kétórás előadás nem volt ugyan hibátlan (főleg dramaturgiai hiányosságai voltak szembetűnőek), de a korábbi évekhez viszonyítva határozott előrelépést jelentett mind a rendezés, mind a színészt teljesítmények szempontjából. Méltán Ítélte a Pinceszínpadnak a bíráló bizottság az első helyet, ami azt jelenti, hogy ez az együttes is részt vesz a XX. Jőkainapokon. A vers- és prózamondók versenye az első és a második kategóriában volt magas színvonalú. Sem a választással, sem az értelmezéssel nem voltak különösebb gondok, a gyermekek előadásmódja pedig élvezetes volt, A többi kategóriában (HL—V.) sajnos, nem minden esetben volt szerencsés a választás, ezáltal az értelmezésbe ts több hiba csúszott. Sokan választottak ismert, gyakran szavalt verseket, amelyeket nem tudtak újraértelmezni, Így az előadásmód nem lehetett eredeti. Ojra bebizonyosodott az is, hogy nagyon nehéz öt-hat percnél tovább pontos építésű, magas hőfokú, koncentrált előadást tartani. Bebtzo-A buzitai Jóbarátok Gyökeres György felvételei gazdag élményekkel térhettek haza. Különösen a gyermekszínjátszás vert erős gyökereket a Bodrogközben. Most már harmadik-negyedik éve bátran kezdeményező rendezők Irányít ják a játszani szerető és tudó gyerekeket. A bélyi (Biel) és a bolyi (Bolj csoporthoz mostanra a királyheimeci Bodrogközi Aprószinház is felnőtt. És midnjárt úgy, hogy a kerületi verseny győztese lett! A bodrogközi cső portokkal együtt versenyzett a rozs nyúi (Rožňava) Mandikó és a buzitai (Buzica) |óbarátok. Egyik együttes sem szorul különösebb bemutatásra mindkettő többször volt már kategóriagyőztes, illetve helyezett a Duna menti Tavaszon. Akik végignézték ezt a versenyt, egyúttal a Dunamentl Та vasz résztvevőit Is látták. Mind az őt együttest meghívta a Dunamentl Та vasz műsorbizottsága. A felnőtt kisszinpadok versenyében az említett Szép Szó Ifjúsági Színpa dón kívül a kassai Schönherz Zoltán ipariskola X Kisszfnpada, valamint a királyhelymeci Vox Humana kisszín pad aratott szakmai és közönségsi kert egyaránt. Különösen örvendetes legnagyobb magyar tanítási nyelvű szakközépiskolánk újbóli jelentkezé se: olyan színvonalú összeállítást hoz tak a kerületi versenyre, hogy egyúttal a XX. Jókai-napokra is meghívták őket. A felnőtt színjátszók versenyének kellemes meglepetése volt a kassai Pinceszínpad, amely ezidáig kisszinnyosodott, hogy téves a nézet, mely szerint minél hosszabb az előadás, annál több a pont, annál jobb a-helyezés. A hét-, nyolc-, sőt tízperces előadások a legtöbbb esetben széthullottak, az előadó elfáradt, a közönség pedig unatkozott az erőtlen, szuggesztió nélküli szövegfelmondásokon. Kivételt csak a győztesek és néhány helyezett képezett. A versmondás győztesei I,—V. kategóriáig: "Trik Lívia Buzitárói, Csorosz Eleonóra Klrályhelmecről, Gágyor Zille, Gágyor Béda Kassáról Szimko Gabriella Körtvélyesről (Hrušov). A prózamondásban, szintén kategóriák szerint: Mohnyánszky Tünde Buzitárói, Barkó Zsolt Nagykaposról (Veľké Kapušany), Веке Edit Pelsőcről (Plešivec), Szőke György és Dudás Péter Kassáról. Külön említést érdemel a kassal Délibáb felnőtt bábcsoport, amely úttörő munkát végzett és végez még ma is amatőr művészeti mozgalmunkban. A felnőtt bábjátszásnak ugyanis nemzetiségünk körében nincsenek hagyományai. sőt magyar nyelvű Irodalma sem. Tény azonban, hogy Igény mutatkozott, s a Délibáb ezt az igényt magas szinten elégíti ki. Remélhetőleg a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) csoporton kívül egyre többen követik példájukat. Befejezésül csak annyit: a CSEMADOK KB és a Kelet-szlovákiai Kerületi Népművelési Központ rendezte verseny valóban a szép szó ünnepe volt. n. s.
