Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-14 / 19. szám
á 1983. május 14. A múlt héten a szovjet párt- és állam vezetése díszvacsorát adott a magas rangú NDK-beli küldöttség tiszteletére, amelyet Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke vezetett. JuriJ Andropov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pohárköszöntőjében rámutatott, hogy Reagan amerikai elnök valósággal keresztes hadjáratot hirdetett a kommunizmus ellen. Az Egyesült Államok gondolkodás nélkül beavatkozik más álla mok belügyeibe, rájuk akarja kényszeríteni az amerikai élet formát. A lényeget tekintve világuralomra törekszik. A Szovjetunió abból indul ki — folytatta Andropov —, hogy a két társadalmi rendszer történelmi versengése, az eszmék harca teljesen természetes, jogos jelenség, amely a szocializmus és a kapitalizmus létének fényéből ered. Mi azonban határozottan ellene vagyunk annak, hogy ezt a történelmi párviadalt a békés együttműködés szűkítésére használják fel, vagy még inkább: hogy átvigyék a nukleáris háború síkjára. Ideje volna, hogy az amerikai vezetés nagyobb politikai önmérsékletet, fele lösséget és ésszerűséget tanúsítson. Érvényes ez mindenekelőtt napjaink legégetőbb igényére, arra, hogy megakadályozzuk a rakéta-nukleáris fegyverkezés újabb fordulóját és a háborút. Andropov kifejtette, hogy a szovjet javaslatok előirányozzák mind a hadviselés anyagi eszközeinek megszüntetését, mind a háború kirobbantásának politikai gátjait. Továbbá kiterjednek mind a nukleáris, mind pedig a hagyományos fegyverzetre. A NATO-országok azonban mindeddig nem válaszoltak a szocialista államok új békekezdeményezéseire — ugyan nemegyszer kifejezték készségüket, hogy tanulmányoznak bármilyen más kezdeményezést, amely az egyenlőség és az azonos biztonság alapján áll. Kudarcra van azonban Ítélve minden olyan kísérlet, amely ezt az elvet akarja megbontani. A Szovjetunió SZABAD FÖLDMŰVES A béke megvédéséért sohasem fogja hagyni becsapni magát — jelentette ki Andro pov, majd hozzátette: felelősségteljes pillanathoz érkeztünk. Egyetlen kézmozdulat kibonthatja az egész gombolyagot. Ilyen szerepet játszhat az új amerikai Pershingek és szárnyas rakéták elhelyezése Nyugat-Európában. Ha minden észérv ellenére ez hekövetkezik, elkerülhetetlenül láncreakciót von maga után. A Szovjetunió, az NDK és a Varsói Szerződés más tagállamai kénytelenek lesznek a megfelelő válaszintézkedéseket megtenni. Az SZKP KB főtitkára a továbbiakban arról beszélt, hogy az Egyesült Államokban is tudják, miért elfogadhatatlan a Szov jetunió számára a nullaváltozat és az ún. közbülső megoldás Szovjet részről értetlenséget vált ki néhány más NATO-ország kormányának álláspontja is. Köztudomású például, hogy az NSZK államférfiaí nemegyszer kifejezték egyetértésüket, hogy német földről soha ne kezdődjék többé háború. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni azokkal a tervekkel, hogy az NSZK-ban amerikai rakétákat helyeznek el? Hiszen ezek első csapást mérő eszközök. A Szovjetunió kijelentette, hogy kész csupán annyi rakétát megtartani Európában, amennyivel ma a NATO- államok rendelkeznek. Erre az volt a válasz, hogy ebben az esetben a Szovjetuniónak több nukleáris töltete lenne a rakétákon. Nos, mi készek vagyunk megállapodni az európai nukleáris erők egyenlőségéről, mind a hordozóeszközöket, mind 3 a tölteteket illetően — nyilvánvalóan figyelembe véve azt, amennyi ezekből Franciaországban és' Angliában rendelkezésre áll. Amennyivel csökkentenék az angol és a francia rakéták rnbbanótölteteinek számét, ugyanannyival csökkentenék a szovjet közepes hatótávolságú rakéták tölteteinek számát. Ez a megközelítés kiterjedne az ilyen kategóriába tartozó, Európában levő repülőgépekre is. Ezzel fennmaradna a Szovjetunió és a NATO viszonylagos erűegyensúlya mind a hordozóeszközökben, mind a töltetekben, mégpedig a mostaninál jóval alacsonyabb szinten. Jurij Andropov végül kijelentette: az, aki nemmel válaszol javaslatainkra, súlyos felelősséget vállal magára Európa és a világ népei előtt, hiszen minden hét, minden nap, amit elvesztegetünk ahelyett, hogy megállapodnánk, növeli a nukleáris háború veszélyét. Minden népnek és kormánynak meg kell tennie mindent, hogy megóvjuk a békét és az események ismét az enyhülés irányába haladjanak. A Szovjetunió a maga részéről minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében — hangsúlyozta az SZKP KB főtitkára. Erich Honecker pohárköszöntőjében a legfontosabb világpolitikai kérdést érintve kijelentette: az NDK teljes egészében támogatja a Szovjetunió elvi álláspontját az Egyesült Államokkal folytatott genfi tárgyalásokon, ahol az USA által javasolt közbülső megoidás éppen olyan hamis, mint a nnllaváltozat és az a célja, hogy egyoldalú leszerelésre késztesse a Szovjetuniót és szöveíségeseit. Mi annak hívei vagyunk — folytatta Honecker —, hogy ez a földrész a tartós béke, a biztonság és az együttműködés kontinense legyen. Ezért az NDK állást foglalt az atomfegyvermentes övezet megteremtése mellett. Megemlékezések A fasizmus felett aratott győzelem 38. évfordulója alkalmából világszerte nagygyűléseket és békemeneteket ren deztek. A győzelem napján megkoszo rúzták a háborúban elesett katonák síremlékeit Is. Moszkva: Dmitri] Usztyínov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és más szovjet katonai vezetők hétfőn koszorút helyeztek el az Ismeretlen Katona sírjára. Hazánk nemzeti ünnepe alkalmából Dmitrij Usztyinov, a Szovjetunió honvédelmi minisztere táviratban fejezte ki jókívánságait Martin Dzűr hadseregtábornoknak, a CSSZSZK honvédelmi miniszterének. Varsőben, Szófiában, Berlinben és másutt ugyancsak megkoszorúzták a háborús hősök emlékműveit. Van lehetsseg a Iliin alHsára Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere a fasizmus felett aratott győzelem 38. évfqrdulúja alkalmából írt cikket a moszkvai Pravdában. A cikk egyebek között hangsúlyozza, hogy a reakciós erők agresszív imperialista politikájával szemben a Szovjetunió a testvéri szocialista országukkal együtt kitartóan harcol a háborús fenyegetés elhárításáért, a béke megőrzéséért, az enyhülési folyamat elmélyítéséért és a népek biztonságának szavatolásáért. A Szovjetunió tudatában van történelmi fele Iősségének, és a Nagy Honvédő Háború áldozatainak emléke is arra kötelezi, hogy védelmezze a béke ügyét, s a nemzetközi békeharc első soraiban álljon. Mindent megteszünk azért, hogy a mostani és a következő gene Sztrájkol a tőke Reagan gazdaságpolitikájának egyik lényeges feltételezése, ha több pénzt hagy az állam a tőkések zsebében, akkor azok növelik a beruházást és ezzel több munkahely jut a dolgozóknak. Ezért javasolta, a nagy jövedelműek adójának csökkentését, ugyanakkor a kis jövedelműek, a szociális segélyre szorulók juttatásainak korlátozását. Így. 40 milliárd dollárral kevesebbet kell az államnak költeni a nyugdíjasokra, munkanélküliekre és a rációk számára biztosítsuk a nyugodt, békés jövőt — hangsúlyozta Usztyinov marsall s megállapította: Van lehetőség a világháború elhárftására, ám az elmúlt háborúk tapasztalatai azt bizonyitják, hogy ezért valamenynyi békeerő egységes, egyeztetett, aktív fellépésére van szükség. A Szovjetunió sosem csörtetett fegyverekkel, ez nem felel meg a mi elveinknek. Kénytelenek vagyunk be szélni felkészültségünkről, a szovjet fegyveres erők harci képességéről, mégpedig azért, hogy lehűtsük azokat az óceánon túli és európai forró fejeket, amelyek azt hiszik, hogy az emberiség sorsának irányítói, és meggondolatlan tetteikkel a világot a nukleáris katasztrófa felé sodorhatják — hangsúlyozta a szovjet honvédelmi miniszter cikke. fogyatékos munkaképességűekre. ügyanakkor több milliárd dollárt hagy az állam azok zsebében, akik eddig sem nélkülöztek. Talán nem meglepő, hogy Reagan elődei is a tőkéseknek kedveztek. Egy hiteles kimutatás szerint 1950- ben a nagyvállalatok a ' jövedelmük 30,7 százalékát fizették be adóba; 1980-ban már csak a 13,9 százalékát. Ezt még tovább mérsékelte a jelenlegi kormányzat. A beruházás ennek ellenére nem lendült fel. „A tőkések szervezetten sztrájkolnak“ — Írja Wachtel professzor. A termelőkapacitás 30 százalékát nem használják ki, új üzemeket nem létesítenek. A munkanélküliek száma szaporodik. A tőke a spekuláció felé áramlik. Finanszíroznak minden olyan tevékenységet, amely csinos hasznot hoz, de nem teremt új munkahelyet. ÜJRA „ARANYÄSÖK“ ALASZKÄN mJÉP ön A gazdasági fellendülés ütiän A lengyel parlament április végén megvitatta és jóváhagyta a hároméves népgazdasági tervet, valamint az inflációellenes és takarékossági kormányprogramokról szóló tervezetet. Az 1983—1985-ös évekre szóló gazdasági és társadalmi fejlesztési terv kidolgozására bonyolult gazdasági helyzetben került sor, amit az Egyesült Államok és nyugati szövetségeseinek megtorló intézkedései súlyosbítottak. A termelés volumene és a munkatermelékenység rohamosan csökkent, anil végső soron 1981-ben az ipari termelés összeomlását eredményezte. A Lengyel Népköztársaság gazdasági és társadalmi fellendülésében a múlt ^ év jelentette a kiindulópontot. Ugyan az Ipari termelés terjedelme az 1981-es évi valósághoz viszonyítva 2 százalékkal kisebb volt, a szén és a nyersanyagok kitermelése viszont. 11 százalékkal nőtt. Ugyanakkor az egy dolgozóra számított társadalmi munkatermelékenység 4 százalékkal nőtt. fő eredményeket értek el a mezőgazdaságban is, ami hozzájárult a lakosság élelmiszerekkel való ellátásának javításához. A lengyel gazdaság 1982-ben — hosszabb idő elteltével — megtette az első lépéseket a gazdasági helyzet megszilárdításához, amely a kivitel mértékének növelésében Is megmutatkozott. A hároméves terv alapelveit a szejm már tavaly decemberben törvényerőre emelte, április végén a végrehajtás módozatairól és eszközrendszeréről döntöttek. A népgazdasági terv legfontosabb feladatai: a lakosság élelmiszerellátásának biztosítása, főleg a gabonafélék és az élelmiszerek külföldi behozatalától való függőség csökkentésével és a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésével, továbbá a lakásépítés bővítése, az alapvető iparcikkekkel való ellátás javításé és a lakosság rosszabb anyagi körülmények között élő rétegének védelme. A terv feltételezi, hogy a társadalmi munkatermelékenység növelésével, a szervezettség elmélyítésével, a munka hatékonyságának és minőségének javításával a nemzeti jövedelem három év alatt — a műit évi valósághoz viszonyítva — 10—12, az ipart termelés pedig 14—16 százalékkal növekszik. Az iparban 1985-ig jelentős szerkezeti változásokra kerül sor, különös tekintette! a már említett inflációellenes program végrehajtására. A lakosság élelmezési programjából kiindulva a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a mezőgépipar fejlesztésére 1985-ig a beruházások 30 százalékát fordítják. A műtrágyák hektáronként! mennyiségét — hatóanyagban számítva — 1985-!g 205 kilóra növelik, a traktorgyártás eléri a hatvanhat és félezer (arabot, 400 ezer hektár területen végzik el a talajjavítást. Az említett intézkedések végrehajtása eredményeként a hároméves terv — a múlt évi valósághoz viszonyítva — a mezőgazdasági termelés Я százalékos növelését feltételezi, miközben az állattenyésztést fejlesztik gyorsabbb ütemben. Azzal számolnak, hogy 1985-ben a gabonafelvásárlás eléri az ötmillió, az olajnövényeké a 810 ezer, a cukorrépáé a 16 millió, a burgonyáé a hat és félmillió. a zöldségféléké az 1.4 millió, a gyümölcsfélék felvásárlása pedig az egymillió tonnát. A beruházások további 30 százalékát lakásépítésre fordítják. A terv Az Egyesült Államok в Pershing-2 rakétáinak elhelyezésé! nemcsak Nyu gat-Európában bnnem a Szovjetunió távol-keleti részéhez közel eső álla mában, Alaszkán is tervezi V. Fomicsev rajza Vannak területek, országok, amelyek gyakran szerepelnek a világpolitikát értékelő információk özönében. Guatemala nem tartozik ebbe a kategóriába. Pedig a hét és fél millió lakosú közép-amerikai országban közel harminc éve hadiállapot uralkodik. Az egymást követő katonai diktatúrák és a piszkos munkába besegítő félkatonai jellegű szélsőjobb csoportúk áldozatainak számát 50 és 100 ezer fő közöttire becsülik. A szervezett népirtás kritériumait kimeritő belháború különösen az utóbbi négy évben fajult el. A hatalmat tavaly márciusban átvevő jósé Rios Montt dandártábornok még elődeinél is vérszomjasabbnak bizonyult. Uralkodása alatt több mint 12 ezer „kommunistagyanús“ embert mészároltak le a junta pribékjei. Nem véletlen, hogy Rios Montt gyakorta suttogott beceneve a „mészáros“ ... Guatemala jelenkori története iskolában is tanítható módon függ össze múltjával. A békességszeretetükröl és kultúrájukról ismert maják lakta országba 1523-ban törtek be a hóditó spanyolok, és egy éven belül már egész területe fölött fennhatóságot gyakoroltak. A három évszázados gyarmati uralom megszűnése; 1821 óta az „országiás gondja" maroknyi földbirtokosra és a zsoldjukban álló katonatisztekre „szakadt“. Ez az alapképlet némileg modernizált, neonreklámokkal színesített formában a mai napig fennmaradt. Talán egyetlen lényeges változás a századforduló táján biztos extraprofitra ntazó — olcsó nyersanyag, még olcsóbb munkaerő — amerikai tőke benyomulása, amely Guatemalát tipikus „banánköztársasággá“ tette. A szélsőséges eszközökkel elnyomott nép számára csak a negyvenes évek közepe hozott enyhülést. 1944- ben fiatal tisztek egy csoportja buktatta meg a rendszert, és egy évre rá „latin-amerikai mércével mérve“, haladó alkotmányt léptetett életbe, majd erre támaszkodva fokozatosan további progresszív intézkedéseket hozott. Az 1951-ben elnökké választott Jacob» Arbonz programjának lényege az volt, Egy nép kálváriája hogy egy félgyarmati szerkezettel sújtott, ráadásul a külföldi tőkétől függő gazdaságot átalakítsa, és az országot független, modern kapitalista állatná tegye. Arbenz nem tervezett államosítást, mindössze az állami vállalatok létrehozásával és erősítésével a külföldi tőke túlsúlyát kívánta csökkenteni. Emellett a feudalista földbirtokrendszer némi átalakítására mérsékelt földreformot hirdetett. Ez azonban elég volt a nagy banán- és kávéültetvények tulajdonosainak, hogy Arbonzet és miniszterét kommunistának nevezzék és összeesküvést szőjenek megbuktatásukra. Pénzt, paripát, fegyvert, sőt zsoldosokat is a legnagyobb földbirtokos: az amerikai United Fruit C adott a vállalkozáshoz, amelyet a CIA forgatókönyve alapián vitt sikerre Castillió Armas ezredes felételezi, hogy az idén 170—180 ezer, 1985-ben pedig 210 ezer lakást építenek fel és adnak át rendeltetésének Lengyelországban. Az egyéni lakásépítés részarányát 35 százalékra növelik. A külgazdasági kapcsolatok viszonylatában előtérbe kerül a kivitel gyorsabb ütemű növelése, s ennek részarányát a nemzeti jövedelem képzésében az 1980. évi 21,8 százalékról 1985-ig 23,4 százalékra kívánják növelni. Ugyanakkor a szocialista közösség országaiba történő kivitelt 40 százalékról 50 százalékra növelik, a behozatal pedig 39 százalékról 58 százalékra növekszik. Az igényes gazdasági és társadalmi feladatukat a gazdálkodás hatékonyságának növelésével, a társadalmi munkatermelékenység fokozásával, a nyersanyagok, energia, tüzelőanyagok felhasználásának csökkentésével kívánják végrehajtani Lengyelországban. Három év átlagában az anyagfelhasználás 1,9—2,2, az energiafelhasználás 2,5—3, a tüzelőanyagfelhasználás 3—5 százalékos csökkentésével számolnak. Tekintettel arra, hogy a munkaerők létszámának lényeges növeléséhez nincsenek meg az előfeltételek, tökéletesíteni kívánják a munkaszervezést, s a nem tc.melői munkahelyek fokozatos felszámolásával jobban szeretnék kihasználni a meglevő munkarőt. A hároméves gazdasági és társadalmi terv következetes végrehajtása végső soron még nem oldja meg azokat a problémákat, amelyekkel a lengyel gazdaság és társadalom a jelen időszakban küszködik, de jó előfeltételeket teremt a gazdasági egyensúly helyreállításához és megszilárdításához, a hosszú távú tervezésre, valamint a termelés és elosztás szocialista alapelveinek érvényesítésére való fokozatos áttéréshez. BARA LÄSZLÓ fegyveresei élén. Azóta öt katonai hatalomátvétel történt, és mindegyik csak tovább fokozta a nép szenvedését. A guatemalai társadalomnak nincs olyan szektora, rétege, amely ne szenvedte volna meg Rios Monttnak és elődeinek diktatúráját. A legszörnyűbb helyzetben a lakosság 60 százalékát kitevő indiánok vannak; ellenük vietnami mintára kidolgozott valóságos likvidálási program folyik, középkort idéző borzalmakkal. Irtóhadjárat folyik a szakszervezeti aktivisták, az értelmiség ellen. A 1 e i d a Poppa Írónőt két évvel ezelőtt hurcolták el a katonák. Valószínűleg már nincs az élők sorában. Az volt a vád ellene, hogy ő vezeti a gerillamozgalmat. Aleida asszony akkor 77 éves volt... A diktatúra nem kíméli a papságot sem. A kétségbeejtő helyzet a különösen két éve megerősödött gerillamozgalmat szélesítette. 1981-től a négy legnagyobb gerillamozgalom egy frontba tömörült, és egyre eredményesebben harcol a junta egységeivel. A népek Állandó Bírósága nevű szervezet nemrégiben Madridban tárgyalta a guatemalai nép ügyét és meghallgatta a tanúkat az ország állapotáról. Például a 19 éves Rlgoberta Manchut — egy indián törzsfőnök lányát —, aki 11 tagú családjából egyedül maradt életben. Vagy a 28 éves volt őrmestert, Pedro Luis Ruizt, akinek 28 rokonát mészárolták le a katonák. Más tanúk arról beszéltek, hogy a nép többsége sohasem Ízlelte a húst, a tejet és a többi alapvető élelmiszert. Hogy a gyermekhalandóság itt a legmagasabb a világon; százból nyolc gyermek hal meg egyéves kora előtt. A tények arra a kinyilatkoztatásra késztették a bíróság tagjait, hogy a „guatemalai népnek joga van minden elképzelhető formában szembeszegülni a rendszerrel, ide értve a fegyveres ellenállás* is“! K. 0.
