Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-14 / 19. szám

1-Szabad Fddanms AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI és ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIU MÁN AK H E; t f í APJA * ... - Л i/’V . •«•- * . 1383. május 14. 19. szám ★ XXXIV. évfolyam ★ Ara 1,— Kčs Aratáshoz illő hozzáállással Irta: JOZEF MUDROCH agrármérnök, a MÉM foagronómusa Szlovákia déli járásaiban megkez­dődött a zöldaratás, a takarmánynö­vények betakarítása. Örvendetes, hogy a kedvező áprilisi időjárás következ­tében néhány nappal korábban kez­dődött meg a betakarítás, mint egy évvel korábban, s a termés is jobb­nak Ígérkezik. A mezőgazdasági üze­mek teladata, hogy az összes termést betakarítsák — a maximális tápérték megőrzésével és a veszteségek mini­málisra való csökkentésével. Más szó­val: az efsz-ekben és állami gazdasá­gokban a takarmánynövények beta­karításának legalább annyi figyelmet szenteljenek, mint a gabonafélék ese­tében, holott a takarmánynövények betakarítása és a tartósítás sokkal igényesebb. Tömegtakarmányokat a mezőgazda­sági földterületnek mintegy a felén — egymillió 200 ezer hektáron — ter­melünk, ebből az állandó rétek és legelők területe nyolcszázezer hektár. A szükséges takarmányalap megte­remtése szempontjából mind a terü­let, mind a várható termés nagysága megfelelő. Mégis, több mezőgazdasági üzemben szinte évente küszködnek a takarmányhiánnyal. A probléma okát elsősorban a nagyarányú veszteségek­ben és a takarmányok gyenge minő­ségében kell keresnünk. Szlovákiában évente — szénában számítva — megközelítőleg négy és félmillió tonna tömegtakarmányt ter­melünk. A valóságos, „gyökéren levő“ termés ennél 30—40 százalékkal több, ami 1.8—1,8 millió tonnának fe­lel meg. Ezek a takarmányok az ál­lattenyésztés számára kihasználatla­nok. mert a parcellán maradnak, a szállítás során elszóródnak, a tartó­sítás és tárolás során tönkremennek. Mindemellett még a minőséggel kap­csolatos veszteségeket is figyelembe kell venni. A bratislavai Központi Me­zőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló In­tézet elemzéseinek eredményei alap­ján a múlt évi termésből 23,4 száza­léknyi kiváló minőségű. 51,7 6/e-nyi jó minőségű és 24,9 Jii-nyi kevésbé érté­kes szénát készítettek. Az első és a második osztályba sorolt szenázs- és szilázetakarményok részaránya 68.9, a harmadik osztályba soroltaké 29,2, a negyedik osztályba soroltaké pedig 1.9 százalékos volt. E számadatok alapján joggal felmerül a kérdés: Ilyen helyzetben kevés a takarmány­növények termőterülete? Az egyedüli járható út a mennyisé­gi és minőségi veszteségek csökken­tése, nem pedig a termőterület bőví­tése. A szakemberek megállapították, ha a mennyiségi veszteségeket a felé­re csökkentenénk, 120 ezer hektár szántóterületet nyerhetnénk más nö­vénykultúra termesztésére. Ebben a szellemben kell értelmezni azt a tö­rekvést, hogy növeljük a gabonafé­lék, az olajnövények, a cukorrépa, a zöldségfélék stb. vetésterületét. A veszteségek csökkentése igényes feladat, főleg a betakarítás szervezé­se és irányítása, valamint a gépek és berendezések kihasználása szempont­jából. Problémát jelent a hegyi és a hegyaljai körzetben használatos gé­pek, továbbá a rendsodró és -forgató gépek, valamint a ventillátorok hiá­nya. Sok helyütt még hiányoznak a szénapajták, a tárolók, a silógödrök stb. A jó minőségő tömegtakarmá­nyok jelentős mértékben befolyásol­ják a gazdasági állatok hasznos-ágát. ezért mindent el kell követni szak­szerű tárolásuk érdekében. Az idén jobb a tartósító szerekből való ellátás. A mezőgazdasági üzemek rendelkezésére áll 1250 tonna Silo­­stan, több mint 300 tonna hpngyasav és 200 tonna Fosil. Ez a máit évi való­ságnak kétszerese. A betakarító gé­pekre szerelhető adagoló berendezé­sekből is elegendő van. Meglepő hogy a mezőgazdasági üzemek nem érdeklődnek a tartósító szerek iránt. Május másorlikáig ugyan az összes Silostan elkelt, de a Fosilnak csak az egyötödét vették át, a hangyasav iránt senki sem érdeklődött. Az energiagazdálkodás ésszerűsítő se új irányba tereli a betakarítási és tartósítási technológiát. A szárítraá­­nyok gyártását az 1980. évi 274 ezer tonnáról 1985-ig százezer t iára korlátozzuk. Főleg a napenergia hasznosítása, a hideg levegővel (törté­nő utószárítás, a szenázs- és szilázs­­takarmányok készítése, a legeltetés kiszélesítése kerül előtérbe. A széna hideg levegővel történő utószárítása a fejlett országokban a legelterjed­tebb módszerek közé tartozik, ezért nálunk is nagyabb teret kell neki szentelni. Ugyanis ezáltal a minimá­lisra csökkenthetők a veszteségek és a leghatásosabban megőrizhető a szé­na keményítőértéke és emészthető fe­hérjetartalma. Az idén már nem sze­retnénk látni magasítók nélküli szál­lító eszközöket. Erre a célra a pléh­­lemez vagy a sűrű drótháló a leg­megfelelőbb. Bízom abban, hogy a mezőgazdasá­gi üzemekben jól felkészültek a zöld­­aratásra. A gépek és a tárolók elő­készítése mellett a dolgozók szakmai felkészítésének is megkülönböztetett figyelmet kell szentelni. A munkák szervezése, irányítása is jó hozzáál­lást követel. Hasonlóképpen az ara­táshoz, a takarmánynövények betaka­rítása során is a gépek csoportos be­vetését kell szorgalmazni. Ez lénye­gesen megkönnyíti az elvégzett mun­ka minőségének ellenőrzését, lehető­vé teszi a felmerülő hibák eltávolí­tását. s egy nagy teíejsítményű gép kiesés még nem veszélyezteti a siló­gödör határidőre való feltöltásét. Hasonlóképpen, mint azt tavasszal hangsúlyoztuk, bogy a vetőgépek mel­lett kell lenniük az agronómusoknak. a gépesünknek, a takarmánynövények betakarítása és tartósítása során is — reggeltől estig — jelen kell lennie a felélős szakembernek. Sőt, nem ('~t. ha a zootechnikusok és az állatorvo­sok is felügyelnek a minőségi és az állategészségügyi követelmények be­tartására. Itt elsősorban a silógödrűk. tárolók alapos fertőtlenítésére, a sár­ral való szennyeződés megakadályo­zására. a tartósító szerek adagolására stb. kell gondolni. A takarmánynövények első kaszá­lását a lehetőségekhez mérten meg kell gyorsítani. A laboratóriumi elem­zések eredményei bizonyítják, hogy a széna gyenge minőségét az esetek többségében a betakarítás elodázása idézte elő, ugyanis'ilyenkor már ma­gasabb a széna rost- és alacsonyabb a tápanyagtartalma. A zöld takarmá­nyokat zömében forgókéses kaszáló­gépekkel takarítják be. Műszakonként legalább két alkalommal ellenőrizni kell a kések élét, mert a tompa ké­sek a növényzetet nem vágják, hanem csak tépik. Az igy megkárosított nö­vényzet még megfelelő körülmények között is két héttel később kozd nö­vekedni. A tompa kések használata így előidézheti, hogy a tervezett négy kaszálással szemben csak hármat tu­dunk betakarítani. A tömegtakarmányok mennyiségé­ről és minőségéről most, a zöldaratás idején döntünk. Télen már csak megállapíthatjuk a minőséget, de ezen módosítani már nem tudunk. A múlt évben betakarított jobb minőségű tö­­megtakarraányokról a legtöbb mező­gazdasági üzemben elismerően nyilat­koznak. ami az első negyedévre ter­vezett tejtermelés és -felvásárlás túl­szárnyalásában. valamint a termék­­egységre eső abrakfogyasztási normák betartátőban is megmutatkozik. A tömegtakarmányok minősége a jelenlegi anyagi- műszaki ellátottság mellett döntő mértékben az emberek munkájának függvénye. Ez semmi rendkívüli teendőt nem igényel, csu­pán a munkák jó szervezését, a raun ka minőségének rendszeres ellenőrzé sét. a technológiai fegyelem megtar tását. Ez megköveteli, hogy a vezetők többet foglalkozzanak a dolgozókkal használják ki a munkakezdeményezés adta lehetőségeket. Ez ntóbbit úgy kell szervezni, hogy elsősorban a szé­na, a szenázs- és szilázstakarmányok minőségének javítására irányuljon. > : -ý ' : ■ , " I .ifi A tehenek belterjes legelőn tartása nemcsak a takarmányozás leegyszerűsítése és olcsóbbá tétele, hanem az állatok egészségi állapota szempontjából is előnyös *«*'*1* »2» fJ* *2* *!♦ »2* K* *> ♦> •> *1* <£• »J* «£• »J» «£► «j* ^ »j» <5» •£• »J» Az élet a szépség forrása Kulturális ismereteink minősége, szellemi érdeklődé­sünk arányossága és mélysége osrn csupán magánügy. A kultúra egyénekben konkretizálódó társadalmi va­gyon. Ki nem iktatható része a társadalmi haladásnak, sőt embereszményt összegező fogalmi rendje annak. Kulturális értékeink sokrétű fejlesztésének, kölcsönös cseréjének nemzeteink és nemzetiségeink összetartozá­sának hitét kell táplálnia, s olyan tényezővé kell válnia, amely az eszmék és célok egységében, a haza iránt ér­zett szeretetben érzelmi szálakkal is összeköt. Nemzetiségi kultúránk fejlesztésében, eszmei-nevelő és népművelői munkánkban fontos szerepet teljesít a CSEMADOK. Több éves tevékenységével aktívan hozzá­járult a hazánkban élő magyar nemzetiség szocialista és internacoinalista tudatának elmélyítéséhez, művelt­ségi szintjének emeléséhez. A CSEMADOK egyik fő feladata a műkedvelő művé­szeti mozgalom irányítása, központi népművészeti verse­nyek és fesztiválok szervezése, ahol az élegyüttesek összemérik tudásukat, számot adnak évi, esetleg több éves tevékenységükről. Ezek a rendezvények — az egyes műfajokon belül — lehetőséget adnak a művészi szín­vonal konfrontáciöjára, a fejlődés irányának meghatá­rozására. A hagyományossá vált központi népművészeti rendezvények kimagasló eseményei állandóan fejlődő nemzetiségi kultúránknak, s egyben a csehszlovákiai magyar dolgozók fórumai is, ahol mind a szereplőknek, mind a nézőknek művészi élményt nyújtva mutathatjuk be népi kultúránk értékeit és haladó nemzeti hagyomá­nyainkat. Az idei kulturális fesztiválok sorát — melyek nem­csak jelentős kulturális események, nemcsak a cseh­szlovákiai magyar dolgozók és az Ifjúság tehetségének, öntevékeny és hivatásos művészeti mozgalmának sereg­szemléi, hanem a béke manlfesztáclói, a közös hazában élő nemzetek és nemzetiségek Internacionalista ünne­pel is — а XX. Jókai-napok nyitja meg május 16-tÓl 22-lg. A jubiláló rendezvény a felnőtt színjátszók, kis­­színpadi formák és bábcsoportok seregszemléje, Illetve a vers- és prózamondók IV. és V. kategóriájának ver­senye. А VIII. Dunamenti Tavas* — a jókat-napok szinoni­mája gyermek- és Ifjúsági kategóriákban — megrende­zésére május 24—29. között Dunaszerdahelyen (Dunaj­ská Streda) kerül sor. A rendezvény a vers- és próza­mondás, színjátszás, bábozás és klsszlnpadl összeállítá­sok seregszemléjén kívül kiegészítő műsorokkal járul hozzá a szép szó művészetének népszerűsítéséhez. A szép magyar sző kincset érő tiszta forrásának ver­senyét a XXVÍII. Országos Népművészeti Fesztivál kö­veti, amely Zseliz ’83 néven ismeretes. A június 3-=5-én sorra kerülő népművészeti fesztivál célja és küldetése a folytonosság biztosítása: saját nemzeti hagyomá­nyaink, kultúránk, népszokásaink, népdalaink és nép­táncaink feltárása, megőrzése és ápolása. Az idén új­donsággal is bővül a fesztivál kiegészítő műsora. A du­­naszerdahelyj járás tárgyi néprajzát bemutató kiállítás mellett népművészeti vásárra Is sor kerül a Schubert­­parkban. A Csengő Énekszó ’83 gyermek- és ifjúsági kórus­­fesztivál rendezésére hagyományosan Érsekújváron (No­vé Zámky) kerül sor júninus 11—12-én. A seregszemlén megközelítőleg hétszázötven kórustag szólaltatja meg az emberiség legősibb hangszerét, az emberi hangot. Alkot­va megtartó erő az emberi hang, melynek skálájában Kodály Zoltán örök szépségű, örök igazságú üzeneté rej­tőzik: A zene mindenkiét A zene — az embert hang nemzetközi csodahangszere, mely mindenkihez, a min­denkiért szól. A fesztiválok fesztiválját a Gombaszögi Országos Kul­turális Ünnepség jelenti, amelyen valamennyi verseny győztese szereplési lehetőséget kap. Az Idei ünnepségre június 25—26-án kerül sor. A műsor gerincét legjobb műkedvelő együtteseink és vendégcsoportjaink gálamű­sora adja, amelyet a Csehszlovák Televízió kassal (Ko­šice) stúdiója egyenes adásban közvetít. Az egyórás adás után kerül sor a dolgozók manifesztáclójára. Az idén több műfaj kap helyet az országos kulturális ünnepély programjában. Külföldi együttesek, egy-egy hazat szlo­vák és ukrán tánccsoport, és a HATESZ színjátszóin kí­vül legjobb gyermekcsoportjaink is fellépnek. Kiegészítő programként kiállításra, dedikálással egybekötött könyv­vásárra és Író-olvasó találkozóra is sor kerül. Az év utolsó rendezvényére, a könnyűzenei műfajok­ban meghirdetett előadói és szerzői versenyre novem­ber 19-én Bratislavában kerül sor. Melódia ’83 címen. Újdonságot jelent a szerzői verseny, amelynek célja a hazai magyar könnyűzenei alkotások létrejöttének elő­segítése, a fórum-teremtés. Egy több éve létező igény hívta életre, s reméljük, hogy a bemutatásra kerülő szerezmények igazolják létjogosultságukat. A nyári központi kulturális rendezvények egyértelmű célja az, hogy az eszmei erő és a tartalmi korszerűsítés összefogásával arra nevelje a dolgozó embert, ami el­választhatatlanul hozzátartozik szocialista lényéhez és a szocializmus lényegéhez: akarjon másképpen, szaba­dabban, színesebben, alkotóbban és boldogabban élni. A fentiek hangsúlyozása azért fontos, mert a szép hasznossága, a szellemi élet emelkedettsége nélkül nem létezhet szocialista társadalom, éppen azért, mert ne­mes emberi rendeltetése van. A régiek szavával szőlva, enélkül elképzelhetetlen a nemzet csinosodása, mert az élet a szépségek örök forrása, a művészetek örök ihle­­«je. CSIBA LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents