Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-05-07 / 18. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. május 7, 12 Adottak a továbblépés leltételei A losonci (Lučenec) járás mezőgazdasági földterületének jelentős részét hegyoldalakon elterülő, nehezen megközelíthető, gépekkel megművelhetetlen legelők teszik ki. Ezeket a jő minőségű füvet termő hegyi legelőket juhtenyésztésre hasznosítják a járás mezőgazdasági üzemei. A járási mezőgazdasági igazgatóság irányítása alá tartozó 15 földmüvesszövetkezet és két állami gazdaság közül csupán a Galsai (Holiša) Efsz nem foglalkozik juhtenyésztéssel. A járásban jelenleg 23 ezer juhot tartanak, ami száz hektárra számítva 43,3 darabot jelent. Az állomány állandóan gyarapszik, nagyobbrészt (57 százalék) a clgája fajtát tenyésztik, a többi merinó. Annak ellenére, hogy a Járás mezőgazdasági üzemeinek Juhtenyésztése nem problémamentes, az előző évben jó eredményeket értek el. A gyapjútermelésben a kálnői (Kalinovo) szövetkezetben 5,44, a rátkaiban 4,85, a seregiben (Šnrice) 4,68 kg gyapjút nyírtak darabonként. A báránynevelésben hosszabb ideje jő eredményeket érnek el, bár a múlt évben némi visszaesés volt tapasztat ható. Száz anyára számítva 95 bá rányt neveltek fel, de a bozitai (Buzitka) szövetkezetben 155-öt, az ábelováiban 105-öt, a látkyiban lC3-öt, a lovinobaűaiban 105-öt, a tomašovceiben pedig 104-et. Igen gyenge eredménye értek el a rappi, a lehőtkai és a sőregi szövetkezetben. Főleg a járás dél! részén levő szövetkezetekben: Bozitán, Rappon, Rátkán és Sőregen, valamint a Füleki (Fifakovo) Állami Gazdaságban nem fejik az állományt. Itt a gyapjútermelésre helyezik a súlyt. így a kitermelt sajtmennytség csak 10,7 kg volt anyánként. Sajttermelésben legered ménvesebbek a málnapataki (Málinec) juhászok voltak 17,5 kilós átlag gal, az ábelováiak 17,4, a polláriak 16,1, a tomašovceiek 16 kilót értek el. Legnagyobb mennyiséget — 30 tonnát — a poltári szövetkezet juhászai termelték és adták piacra. Az utóbbiak érdeme, hogy a sajttermelés felfelé ível, 1981-hez viszonyítva 80 dekával növekedett az anyánkénti átlag. SZAKEMBERGONDOK JÄRÄSSZERTE A juhtenyésztés eredményeinek alakulásában meghatározó szerepe van az állatgondozónak. Sajnos, az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a járás mezőgazdasági üzemeiben egyre keveseb a jó szakember, az izig-vérig juhász. Igen kevés a képesített szakember, a Trenčín melletti Záblatieban működő juhászképző Iskolába mind kevesebben jelentkeznek, pedig a juhtenyésztés alapjait, az eredményesebb termelés feltételeit ott tanulhatják meg Igazán. Okleveles juhász főleg az Idősebbek között van: Ián Cerina Málinecen. )án Adamec Fotó: — ös-Látkyban, Vladimír Kulicb, Ján Сопка és Juraj Spodniak Poháron. A járás juhászainak mintegy 35 százaléka Kelet-Szlováklából származik, s mivel kiváló Ismerői a juhtenyésztésnek, Igen keresettek — a kedvezőbb munka- és kereseti feltételek érdekében gyakran változtatják munkahelyüket. A járási mezőgazdasági Igazgatóság zootechnlkusaival folytatott beszélgetés közben felmerült a kérdés, hogy mi az oka a juhászkodás Iránti csökkent érdeklődésnek, vagyis annak, hogy az általában szépnek, jónak tartott juhászéletet egyre kevesebben vállalják. Több tényező is szerepet játszik ebben, közöttük az, hogy a fiatalok egyre Inkább a város vonzásába kerülve elköltöznek faluról, s az iparban keresnek munkalehetőséget. Az állattenyésztés egyébként sem vonzza a fiatalokat, juhásznak pedig alig-alig jelentkezik valaki, mivel ez minden másnál időigényesebb. A juhászélet álromantikája — „legelteti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát“ — már csak azok képzeletében él, akik nem kerültek azzal közelebbi kapcsolatba. Mert ml a valóság? Tavasztól őszig, nap mint nap, jó időben, rossz időben el kell látni az állatokat, kint kell lenni velük a legelőn. A juhászok egynegyede lakott településtől távoli legelőkön tölti élete nagy részét, így haza csak nagyritkán kerül. A sok esetben csak ideiglenes juhésztanyák szociális feltételei olykor még a legszükségesebbeket sem biztosítják, szórakozási lehetőségről pedig szó sem lehet. De nemcsak időigényes a juhászszakma, komoly férfierőt is Igényel. Naponta háromszor 100—130 darab juhot meg Is kell fejni, s egytől egyig kézzel. Aztán ott van a sajtkészítés, a bárányok gondozása, a beteg állatok kezelése stb. Mindezek mellett nagy szerepet játszik a bérezés is, vagyis a Juhászok fizetése, ami a feltételeket és a követelményeket figyelembe véve, bizony nem a legjobb. Bonyolítja a juhtenyésztés körüli problémák megoldását az is, hogy a járásban levő mezőgazdasági üzemek sajátos módon határozzák meg juhászaik fizetését, ennek következtében a bérek szinte üzemenként változnak. A jmi igyekszik a megfelelő munkanemekért járó fizetést egységesíteni (juhok nyírása, sajtkészltés stb.), de ezt az üzemek nem mindig veszik figyelembe. SZÜKSÉGSZERŰ A TOVÁBBLÉPÉS A járási mezőgazdasági Igazgatóság illetékesei ismerik a juhtenyésztés körüli problémákat, keresik azok megoldásának lehetőségeit. A hiányosságok megszüntetésével törekednek a termelés hatékonyságának fokozására. Ez tűnik ki abból a távlati tervből is, melynek alapján 1985-ig a bárányelválasztásban el kell érni száz anyára számítva a 105 darabot, a sajttermelést egyedenként 13,5 kilóra, a gyapjútermelést pedig több mint 3 kilóra kell növelni. A kitűzött célok megvalósítását különösen a „Kiváló munkáért“ szakágazati kitüntetéssel jutalmazott példás dolgozók segíthetik elő a legeredményesebben. Közöttük a mýtnái Ondrej Zátroch, aki több mint 15 kg sajtot termelt anyánként, a kalínovói Ján Suja, a tenyészállatok gondozója, a rappi Ján Áléban, a rátka-terbelédi Ján Horüan és a bozitai Mező István. Az előbbrehaladás kedvező feltételeinek megteremtéséhez az Illetékes szerveknek is hozzá kell járulniuk, főleg a juhtenyésztés Iránti érdeklődés fokozásával, annak rendszeresebb és hatékonyabb Irányításával. Az ott dolgozók részére meg kell teremteni a szükséges szociális és munkafeltételeket, ki kelt dolgozni és be kell vezetni az érdem szerinti jutalmazás rendszerét. Mindezek együttesen teremthetik csak meg a Járás juhtenyésztésének fejlesztéséhez szükséges feltételeket. BÖJTÖS JÄNOS “Baráti országok termelési tejp NEUTRONOK AZ AGROKÉMIA SZOLGÁLATÁBAN Az ésszerű tápanyagpőtlás és a műtrágyák hatékony kihasználása szempontjából több alapvető tényezőt kell figyelembe venni. Többek között meg kell állapítani a talajból kivont nitrogén, foszfor és kálium mennyiségét. A növényminták elemzése ezldáig kézi módszerekkel történt és az egész munkaművelet automatizálása nehezen megoldható kérdésnek bizonyult. A magfizika, a számítógépes technika és az automatizálás legújabbb vívmányai alapján a szovjet kutatók egy egészen újszerű, teljesen automatizált analitikus agrokémiai módszert dolgoztak ki és vezettek be a gyakorlatba. A módszer lényege a következő: A növénymintákat gyors neutronsugarakkal kezelik. A besugárzás következtében a mintában levő elemekben maghasadást reakció megy Végbe, miközben rövid élettartamú rádloaktiv Izotópok jönnek létre. A radioaktív bomlás folyamatában az egyes izotópok jellegzetes sugárzást bocsátanak ki. Ennek alapján nemcsak a növénymintákban levő elemek, hanem ezek mennyisége ts megállapítható. A növényminta az elemzés folyamán nem károsul és további elemzésekre is alkalmas. A növénymtntáh ily módon történő elemzése teljesen automatizált, és az egész folyámatot elektronikus számítógép vezérli. A gépkezelő munkája mindössze abból áll, hogy a mintákat a berendezésbe helyezi, figyelemmel kíséri az ellenőrző berendezéseket és feljegyzi az eredményeket. A polietilén ampullákat az elemzésre szánt zúzott növényanyaggal kell megtölteni. A gabonaszemek esetében előkészítésre nincs szükség, s az elemzés után a magvakat vetni lehet, aminek igen nagy jelentősége van a nemesítő munkában. A növényminták elemzésének ezt a módszerét több agrokémiai laboratóriumban eredményesen alkalmazzák és a mezőgazdasági nagyüzemek számára hiteles adatokat nyújtanak a tápanyagpőtlás optimatizálására. BURGONYA MINT NAGY HOZAMÜ TAKARMÁNYNÖVÉNY M. Guliev szovjet állattenyésztő több éven át próbált olcsó takarmányt nyerni a szarvasmarhák számára a burgonyaföldekről. Eleinte az érett burgonyaszár takarmányozásával próbálkozott. Később rájött arra, hog; a gumók vagy a rügyek ültetése helyett érdemesebb a gumókból kinőtt hajtásokat kiültetni, s a megmaradt gumókat takarmányként hasznosítani. Az elért eredmények minden várakozást felülmúltak. A hagyományos módszerhez viszonyítva háromszorosan nagyobb burgonyatermést értek el. A nagy hozamok eléréséhez azonban több fontos feltétel betartása szükséges. A hajtásokat olyan hőmérséklet mellett kell a talajba ültetni, mint amilyennél kinőttek. Ez hozzávetőlegesen 10 C-foknak felel meg. A talajt hasonlóképpen kell előkészíteni és öntözni, mint a paradicsom- vagy az uborkapalánták kiültetéséhez. Minden egyes gumóból hüsz, 8—10 centiméter hoszszú, erőteljes hajtás nyerhető. Egy hektárra több mfnt tízezer hajtást is ki lehet Ültetni, ősszel pedig minden egyes hajtás gyökérzetén 9—12 gumó terem átlagban. A Kaukázus természeti adottságai között ezzel a módszerrel hetven-nyolcvan tonnás burgonyahozamot értek el hektáronként. E módszer széles körű elterjedését hátráltatja az, hogy a hajtások eltávolítását a gumókról egyelőre nem sikerült gépesíteni. A kistermelők ezzel szemben a módszert sikerrel alkalmazzák. ❖ ❖ * ❖ ❖ ❖ ❖ A * ❖ ❖ * ♦ ❖ ❖ V ❖ ❖ ❖ V ❖ ❖ ■v ♦♦♦ ❖ V ❖ ❖ * ❖ ❖ ❖ ♦I* * ❖ ❖ ❖ V ❖ ❖ ❖ ♦I« V ❖ ❖ ❖ ❖ Л ■v ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ A ❖ A legeltetéssel iäró veszélvek A gyep és a legeltetés feltételei sokrétűen hatnak az állati termékek termelésére. A környezeti hatások közűi az éghajlati tényezők szerepelnek az első helyen. A levegő hőmérséklete az állatok egészségi állapotát, táplálkozását, termelését nagymértékben ’ “olyásolja. Kihatással van az állatok hőleadására, hőszabályozására. A megengedettnél magasabb (26—28 C-fokos) hőmérsékletnél az állatok árnyékot keresnek. Az állattenyésztéssel foglalkozó kutatók a hőtűrés feletti hőmérsékleten az állatoknál hőtárolást tapasztaltak, az állatok hőfeleslegüktől meg akartak szabadulni, például fokozott Vízfelhasználással. Ez az állapot befolyásolja a legeltetett állatok viselkedését, takarmány- és vízfogyasztását, tejtermelését, a te] és a vér összetételét. A magasabb hőmérsékleten a legelő állatok bágyadtak lesznek, beszüntetik a legeltetést. Az úgynevezett „nyári tejpangásra“ az elmondott élettani okok mellett hatással van a gyenge minőségű és hiányos összetételű takarmány is, amely többnyire az aszály hatására következik be. A megtermett legelőfű mennyisége és összetétele, az állatok egészségi állapota és teljesítménye között szoros kapcsolat, sokoldalú összefüggés van. Nem átgondolt intézkedéseinkkel hozzájárulhatunk olyan megbetegedésekhez, amelyek az állatok rendszeres szoktatásával nem következhetnének be. Az állatorvosok körében gyakran elhangzik Ilyenkor, hogy „legeltetési tetánla“ lép fel az állatoknál. Mi is tulajdonképpen a tetánlás megbetegedés? Rohamokkal fellépő, izomg'örcsökkel járó betegség, amelyet a vérplazma kalciumszintjének a csökkenése okoz. Tünetei: A te] elapadása, étvágycsökkenés, merev arckifejezés, feltűnő idegesség, Izgatottság, szokatlan bőgés, görcsös rohamok és hirtelen elhullás. Általában a legeltetési időszak elején gyakoribb, amikor az állatok a téli takarmányozásról a dús legelőre kerülnek. Gyakran a nagy hasznosságú, labilis, vegetatív konstltúciójú teheneknél fordul elő. Okát a külső környezeti adottságok mélyreható változásában, az átmenet nélküli takarmány- és Időjárásváltozásban, különböző pszichikus tényezőkben (ivarzás, fejés, megijedés stb.) jelölik meg. Állatorvosok szerint a tetániás görcsök fellépésének közvetlen oka a vér normális (2—2,6 mg/%) magnéziumtartalmának Jelentős (0,3—1 mg/°/o-ra való') süllyedése, és párhuzamosan a kalciumta'talom nagymérvű csökkenése. Növénytani oka, hogy a fiatal fűben aránylag kevés a magnézium, viszonylag sok a kálium és a fehérje. A késő téli és a kora tavaszi nagy adagú káliumműtrágyázás vagy trágyalé (hígtrágya) használata tovább fokozza a növények káliumfelvételét és az ebből eredő állatbetegségeket. A megelőzés az átmeneti takarmányozással, a legeltetési Időszak elején 20— 50 g magnézlum-oxld etetésével érhető el. A kérődzők másik gyakori megbetegedése a felfúvódás. Növényi tényezőként elsősorban a pillangósok magas nitrogén- és főként a citoplazma oldható fehérjetartalma miatt fordul elő. Az állat részéről az öröklődő hajlamosságon kívül lényeges a habképző vegyületek Jelenléte, valamint a habképződés ellen ható állati eredetű ágens (például a nyálban levő mucin) hiánya. A felfúvódás megelőzésére — különösen szarvasmarháknál — az állatorvosok a Poloxalene néven forgalomba hozott szert ajánlják, reggelenként 5— 20 g mennyiségben. A szer legalább 12 óráig hatásos a friss pillangósokat fogyasztó állatok felfúvódásának megakadályozására is. Mérgező növények legeltetése során egyszerre több állat azonos vagy hasonló tünetek .mellett megbetegszik. Ilyenkor a gyógyítás az állatorvos feladata. Mérgezés gyanúja esetén az állatgondozók megfigyeléseiket közöljék az állatorvossal. Mi ilyenkor a legfontosabb teendő? Fontos feladat a beteg állatok megmentése, kezelése, a további megbetegedések megakadályozása, az állatok óvása a mérgezési veszélytől. Az orvoslás során legfontosabb feladat a szervezetbe került és még fel nem szívódott méreganyag mielőbbi eltávolítása, kiürítése hánytatással, gyomormosással, hashajtókkal, majd beöntéssel. Állatorvosi feladat a vérkeringési szervek gyógyszeres támogatása, az általános állapot Javítása és a fájdalomcsillapítás. Melyek a legfontosabb megelőző állategészségügyi intézkedések? Az állatok kihajtás előtt legalább egy hónappal kerüljenek körmözésre, hogy á csülök megszilárduljon. A megelőző oltásokat, nyírásokat, féregmentesítéseket pontosan és előírásszerűén kell végrehajtani. A kutak, karámok, vályúk fertőtlenítését, pocsolvák megszüntetését Idejében végezzük el. A frisss takarmányok, zöld füvek fogyasztásakor feltétlenül tartsuk be az átmeneti Időszakot, ami a gyakorlatban a zöldtakarmányokhoz való fokozatos szoktatásból áll. Dr. László László tudományos kutató A korszerű állatszállás az eredményes Juhtenyésztés egyik feltétele Fotó: —bor
