Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-05-07 / 18. szám

1Э83. május 7. it 18. szám it XXXIV. évfolyam ★ Ara 1,- K6s Immár harmincnyolc éve annak, hogy hazánk területén befejeződött a máso­dik nagy világégés, amely ötvenmillió ember életét követelte. Felvirradt végre a sza­badság fényes napja, melyet olyannyira áhítot­tunk. Ezt a szabadságot üdvlövések sora s ha­rangzúgás hirdette falvainkon. városainkon, s természetesen az újságok, a rádió. Különös örömujjongás, nagy elszántság, akaraterő kerí­tette hatalmába a tömegeket, hagy a háború üszkös romjait eltakarítva, áj életet kezdjen. Jóformán a semmire alapozva, hiszen arai érték volt, az csaknem teljesen tönkrement. Ma már kevesen tudják, főleg az ifjabb nem­zedékek soraiba tartozók, hogy közvetlenül a felszabadulás ntán a Szovjetunió segített min­ket élelmiszerrel, gabonával és más egyébbel, hogy a szorult helyzetből valamiképp kilábal­hassunk. Az a szovjet nép. bmelynek bős fiai elhozták számunkra a szabadságot. leverve ke­zünkről a rabbUincset. Tették ezt annak eile-SZABAD HAZÁBAN EMBERÜL nére, hogy falvaik, városaik váltak a földdel egyenlővé, s húszmillió szovjet ember áldozta életét azért, hogy a fasizmus jármában síny­lődő népek szabadon, békében, kizsákmányo­­lóktól mentesen élhessenek, megteremtve a szocialista társadalmi rendszert. Ha sok-sok erőfeszítés árán is, de népünk a kommunista párt útmutatásai alapján a saját lábára állt. Rendet teremtett, hozzáfogott az országépltő munkához. Közben ádáz harcot kellett vtvnia a faelső reakciós erők ellen, a­­melyek más irányba akarták terelni az ország szekerét. Aki átélte ezt a kort tndja, hogy a sok véráldozat árán kivívott szabadsággal tud­ni kellett élni. S éltünk ezzel a szabadsággal. Ezt bizonyltja legfőképp az, hogy a munkás-paraszt szövetség szilárd talaján, e párt eszmei-erkölcsi irány­­mutatásával. az aranyat érő szovjet tapaszta­latok felhasználásával hozzáfoghattunk az el­aprózott mezőgazdaság szocialista átépítéséhez. Ország-világ tudja, hogy a több mint három évtized alatt olyan magas színvonalat ért el nagyüzemi mezőgazdasági termelésünk, ami­lyenre nincsen példa a történelemben. A még élő szövetkezeti alapító tagok a megmondha­tói: honnan indultak, s hová értek? A sok éj­szakázásnak, a józan, de könyörtelen eszmei harcnak végüiis beérett a gyümölcse. A párt szószólóira, agitátoraira az idő tájt vasvillával támadók, ma boldog, felszabadult, jómódú em­berek. Utódaikat megmentették a létbizonyta­lanságtól, a gürcöléstől. A föld rabjaiból öntu­datos, szellemiekben is gazdag emberek vál­tak. Mesterei, technikusai, mérnökei a szocia­lista, nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek. Mesterien irányítanak 3—5 ezer hektáros me­zőgazdasági nagyüzemeket azok fiai, lányai, akiknek elődei az úttörők voltak, ök a járt utat adták fel, hogy a járatlant kitaposva, el­juthasson a mezőgazdaság arra a szintre, a­­melyben már a tudomány mind nagyobb teret, létjogot követel magának. Ma már mindenki látja, hogy az anyagi szellemi felemelkedést, amely három és fél év­tized alatt bekövetkezett, a szocialista társa­dalmi rendszer tette lehetővé. Felhúzta e tár­sadalmi rendszer azokat a zsilipeket, amelyek elzárták a dolgozók széles tömegei elől a bol­dogulás lehetőségét. Dolgos népünk ifjú derék hada vehette — és veheti — birtokába az is­kolákat. a műveltség, a tudomány várait. Nyit­va áll az út mindazok előtt, ekik tehetségüket ki óhajtják bontakoztatni, s továbbfejleszteni. Természetesen, figyelembe véve s népgazdaság, e társadalom érdekeit, amelyek elsődlegesek Aki ismeri a legutóbbi népszámlálás adatait s az abból leszűrt, igen hasznos tanulságokat. tapasztalainkat, meggyőződhet arról, mily gyors ütemű társadalmi fejlődésünk. Azt Is megtudhatja, milyen ój távlatok nyílnak, ame­lyek ugyancsak dolgos népünk további boldo­gulásával, érdekeivel azonosak. Am a fejlett szocialista társadalom építésé­hez meg kell teremtenünk az anyagi feltétele­ket. Ez másként nem lehetséges, csakis úgy, ha hazánk valamennyi polgára teszi a dolgát, mégpedig emberül. Vagyis fegyelmezetten, na­ponta belytállva a termelés, az irónyitás. a társadalom valamennyi posztján; ki-ki tudása, tehetsége szerint, a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Van egy napjainkban közismert jelszú: Építsd hazádat, a békét, a szocializmust erősí­ted I Igen, az ország, népünk érdeke most az kfvánja, hogy több áldozatvállalással, teremt­sük meg az élelmiszerellátáshoz a legfőbb elő­feltételeket. Vállaljunk többet a közterhek viseléséből. Bánjunk ésszerűen és gazdaságo­san a fejlődést elömozditú anyagi eszközökkel, javakkal. Vagyis: jobban átgondoltan, a jövő szempontjait is szem előtt tartva tervezzünk. Ne öljünk bele milliókat, olyan építkezésekbe, amelyeket в rohanó Idő egy-két év múlva fél­relök. Használjuk ki jobban, céltudatosabban a meglevő objektumokat, tartalékainkat. Bán­­jnnk példás módon a közjavakkal. Rántsuk le a leplet a társadalmunkon élősködő „kullan­csokról“, legyenek azok bármilyen köntösbe burkolózva. A társadalom, a nép kárán gazda­godókkal szemben ne legyünk elnézőek, kö­nyörületesek. Mindez csupán éberségünkön és becsületünkön múlik. S természetesen a tör­vény szigorán! A becsületes munkával szerzett javakat senki sem orrolja el tőlünk. Legyünk követ­kezetes védelmezői a társadalom, a dolgozó nép által kivívott javaknak. S üssünk a mohók, a kapzaiek kezére, ha zsebünkbe, erszényünk­be merészelnek nyúlni... Ne tévesszen meg bennünket a harácsolok siránkozása, a mások bőrén élősködőké. Folytassunk kíméletlen har­cot a kapitalizmustól örökölt kispolgári —sö­­kevények ellen, hogy megtisztult légkörben, hatványozottabb lehessen termelő-országépltő munkánk. Eredményes úgy lehet ez a harc, ha kommunisták és pártonklvUIiek küzösen vív­ják, eszmeileg is megalapozottan, célratörően. A felszabadulás 38. évfordulóján ha csak lélekben is — tekintsünk vissza a megtett űtra. Értékeljük eredményeinket, s vonjuk le a ta­nulságokat. A kommunista párt által jelölt át nyílegyenes; a cél, amelyet kitűzött, elérhető. A feladatok ugyan Igényesek, de teljesfthetók. Ez a záloga további előrehaladásunknak, arány­lag magas életszínvonalunk megtartásának. Aranyigazságot rejt az a mondás: Ahogy ma dolgozunk, úgy élünk holnap! A bonyolult nemzetközi helyzet egyenest megköveteli, hogy a tegnapnál jobban serény­kedjünk ma, félre téve a kényelemszeretetet, az olykor megnyilvánuló lazaságot, közömbös­séget. Tegyünk hitet amellett, hogy az élen­járók hosszó sorát gyarapítjuk az elkövetkező időkben. Felkaroljnk mindazt, ami előbbre vi­szi a fejlődést. Mindezért tegyünk az eddigied­nél többet. A fejlett szocialista társadalom épí­tése közben kell olyan emberekké válnunk, akik képesek lesznek — a tudomány vívmá­nyainak felhasználázával — az eddigieknél is nagyobb teljesítmények nyájtására, közjavaink még hatékonyabb gyarapítására. Mindehhez azonban elsősorban békére vao szükségünk. Hiszen megtanulhattuk évtizede­ken ét, mire képes a felszabadult, béklyóitól megszabadított ember: milliós értékeket te­remt, egyenes derékkal, emelt fővel. Ezek a vívmányok tettenérhetők országunkban, fal­vainkon. városainkon egyaránt. Harcedzett, ön­tudatos munkásosztályunk, szövetkezeti pa­rasztságunk, baladó értelmiségünk, hazánk va­lamennyi lakosa büszke lehet erre, amit a felszabadulás óta elértünk. Ezeket a milliár­­dokat. billiókat érő javainkat, szocialista rend­szerünk boldogulását és erősödését nem jó szemmel nézik azok, akiket az egyre dúló gaz­dasági válság sújt. Igyekeznek nehézségekei gördíteni örvendetes előrehaladásunk útjába Tudatosítanunk kell, hogy a békéért, a lesze relésért vívott harc erői — he egyesülnek — hatalmasak. Ennek a világméretű harcnak az élén felszabadítónk, a Szovjetunió áll. A szo­cialista világrendszer ereje megsokszorozható Lefoghatja az atomháborúra, nukleáris világ katasztrófára acsarkodók kezét. Tegyünk még többet azért, hogy az élet diadalmaskodjon e világon! N. KOVÁCS ISTVÁN ■ >♦;* <5» »;♦ ♦> *>♦;«♦>*;♦«;«•*;*»j* *j* *$**j* v•$> i**1*♦♦♦ *5* ♦♦♦ ♦♦♦ý Ф Ф.Ф *♦« *' $ »♦* »♦» Фф»*••• *♦*■»*»♦« *1* *»■ ф Ф $ *** •£«*t< ф»J* *-* •$* -!• »$>*$•<$■ \ ч

Next

/
Thumbnails
Contents