Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 2. szám
Összehasonlítás céljából a 4. táblázatban feltüntetjük, mennyi burgonyát takarítottak be a kiválasztott országokban (Zimová statisztikai jelentése szerint): A BETAKARÍTOTT burgonya mennyisége (100 t-ban) A KIVÁLASZTOTT ORSZÁGOKBAN 4. táblázat 1971—75 Ország 1961—65 1973 1974 1975 index 1961—65 NSZK 22 230 13 676 14 549 10 853 62 Franciaország 13 397 7 340 7 490 7 219 59 Olaszország 3 853 2 947 2 903 3 035 78 Hollandia 3 773 5 771 5 959 5 003 146 Belgium 1673 1418 1460 1049 84 Dánia 1227 748 898 661 61 Nagy-Britannia 6 889 6 808 6 719 4 536 93 Ausztria 3 217 2 117 1996 1579 67 USA 12 356 13 586 15 520 14 323 96 Jttgoszlávia 2 711 2 974 3127 3 191 108 Bulgária 400 328 345 346 90 Magyarország 1997 1355 1720 1670 79 NDK 12 066 11 401 13 404 13 404 99 Lengyelország 43 683 51 928 48 519 46 500 108 Románia 2 600 2 644 4119 2 900 132 Szovjetunió 81628 108.201 81 022 98 480 109 Az 5. táblázat azt mutatja, hogyan használtuk tel a burgonyatermést Csehszlovákiában. A BURGONYATERMÉS FELHASZNÁLÁSI MÖDJA CSEHSZLOVÁKIÁBAN 5. táblázat _______________a felhasználás %-aránya_____________ Időszak élelmezésre ipari célokra ültetésre takarmányozás és veszteség 1965—1970 26 4 22 48 1970—1975 30 6 25 39 1980 35 2 25 38 Ezzel arányosan növekedtek a burgonya minőségével szemben támasztott követelmények is, főként az étkezési burgonya esetében, amelyből a társadalmi önellátottság érdekében Csehszlovákia minden lakosára számítva 95 kilogrammot kell termelni, ebből 15 kilót korai burgonya és 20 kilogrammot feldolgozott vagy félkész étel formájában. Ezt a társadalmilag szükséges burgonyamenniységet a kívánt minőségben a lehető legkisebb anyagi és energetikai ráfordítással, alacsony élő, főként kézi munkaszükséglettel kell előállítani. A 6. táblázat az 1 hektárra eső munkaráfordítást szemlélteti. AZ 1 HEKTÁRRA ESŐ MUNKARÁFORDÍTÁS 6. táblázat Időszak Munkaráfordítás órában 1961 773 1961—1965 747 1966—1970 724 1971—1975 600 1980 536 burgonyatermesztési technológiák levezetését. Ezen a téren az utóbbi években jelentős változások tapasztalhatók. Az egykor túlnyomórészt kézzel végzett munkákat ma gépekkel és gépi eszközökkel végzik. Az új technológiák bevezetése, az agrotechnikai határidők betartása, a minőségi ültetőanyag előállítása, a szükséges mennyiségű műtrágyák, növényvédő szerek és megfelelő számú szakképzett dolgozó biztosítása az egész termelés belterjesítésének előfeltétele. Növekszik a burgonyatermelés gazdaságosságának jelentősége. Az új termelési technológiák bevezetése új és nagyobb teljesítményű gépek és gépi berendezések alkalmazásával jár. Ezekhez szakképzett dolgozók szükségesek, akik anyagilag érdekeltek nemcsak a termelési eredményekben, hanem az elért munkateljesítményekben is. Az új gép fagy gépi eszközök alkalmazása nem feltétlenül jár kedvező éredményekkel, ha helytelnül állítjuk be és használjuk ezeket, vagy nagyok a termelési költségek. Ezért a burgonya termesztésének, betakarításának, betakarítás utáni kezelésének és tárolásának gépesítésekor szem előtt kell tartani a teljes hatásfokot. Például a gumók károsítása lényegesen befolyásolja a burgonya további kihasználásának és tárolásának lehetőségeit. Hasonlóképpen fontos a termelés tudományosan megalapozott irányítása és szervezése, Of módszerek érvényesítése, amelyek lehetővé teszik a gépi eszközök maximális kihasználását. Előfeltételeket teremtenek a matematikai módszerek és a számítógépek alkalmazására a munkaszervezésben, és az adott munkamüvelef elvégzésére legmegfelelőbb gépi eszközök alkalmazására. Csehszlovákiában a burgonya termőterülete az utóbbi 20 év alatt több mint 55 százalékkal csökkent, szándékosan beszüntették a takarmányburgonya termelését. A burgonyát kizárólag élelmezési célokra és ipari feldolgozásra termelik. A következő táblázat mutatja, milyen mértékben csökkent hazánkban a burgonya termőterülete: A BURGONYA TERMŐTERÜLETÉNEK ALAKULÁSA CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1. táblázat Időszak átlagos termőterület csökkenés ezer ha-ban %-ban 1961 515,42 100 1961—1965 492,33 90 1966—1970 1971—1975 296,47 57 1980 ' 215,00 41 Összehasonlítás céljából a 2. táblázatban feltüntetjük a burgonya termőterületének alakulását — ezer hektárban számítva — a kiválasztott országokban (Zimova statisztikai jelentése alapján): 2. táblázat Ország 1961—65 1973 1974 1975 1971—75 index 1961—65 NSZK 900 481 468 415 53 Franciaország 773 316 317 311 43 Olaszország 368 182 181 178 52 Hollandia 129 157 158 151 119 Dánia 59 32 33 27 51 Nagy-Britannia 302 225 215 205 75 USA 551 528 563 509 97 Jugoszlávia 311 317 321 315 102 Bulgária 41 27 31 31 72 Magyarország 253 124 137 133 53 NDK 728 650 636 636 89 Lengyelország 2833 2678 2684 2583 94 Románia 314 301 310 311 ' 95 Szovjetunió 8638 8016 7983 7912 92 Csehszlovákiában a burgonya termőterületének csökkenésévei párhuzamosan 1961-től 1980-ig csökkent a teljes termelés is. Ezt bizonyítja i a 3. táblázat: A BURGONYATERMELÉS ALAKULÁSA CSEHSZLOVÁKIÁBAN 3. táblázat Időszak Termés ezer tonnában — 1961 5311 1961—1965 5534 1966—1970 5676 1971—1975 4571 1980 3225 A területi és termelési egységre átszámított élő munkaszükséglet csökkentését Csehszlovákiában 1975-lg a termelés és a betakarítás folyamatának komplex gépesítése, 1975 után pedig ft a burgonya betakarítás utáni kezelésének és tárolásának egye- £ temesebb gépesítése Is lehetővé tette. Ennek eredménye a munkatermelékenység növelése. A burgonya termelésének és feldolgozásának további komplex gépesítése egységre eső, főként emberi és nem kívánatos kézi munkaráfordítás csökkentéséhez. A komplex gépesítés érvényesítésének előfeltétele a termelés megfelelő szakosítása. A 7. ötéves tervidőszakban a burgonya termőterületeit az ökológiai és gazdasági szempontok szerint legmegfelelőbb helyekre összpontosítjuk. A korai burgonyát az igényeinek megfelelő körzetekbe összpontosítjuk, a többi étkezési burgonya termelését úgy szervezzük, hogy biztosílsuk a kerületek és járások maximális önellátását. Az ipari burgonya termelését a keményítő- és szeszgyárak szomszédságába összpontosítjuk, míg az ültetőburgonya termelését a legmegfelelőbb termőhelyekre és a nemesítő állomásokra kapcsolódva biztosítjuk. A burgonyatermelésben a szakosítást egyetlen haszonirányra szűkítjük. A célok reális voltát az élenjáró mezőgazdasági üzemek, így a brtnicei jjihlavai járás), a Veiké Losenice-1 (2dár nad Sázavou-i járás), a smižanyi [Spišská Nová Ves-i járás) szövetkezet, valamint a Liptovský Mikuláš-i Állami Gazdaság eredményei bizonyítják. Az eredményes burgonyatermelés előfeltétele az alábbi három elv betartása és érvéneysítése: 1. A burgonya minden egyes gazdasági csoportját a számára legmegfelelőbb ökológiai, talaj- és terepviszonyok, termelési és kivitelezési feltételek között kell termelni. Ezek szerint a nagyon korai étkezési burgonyát a legmelegebb és a leghosszabb fagymentes tenyészidejű körzetekben termeljük — a Labe mellékén, Dél-Morvaországban, Dél-Szlovákiában és az öntözött területeken. Az ültetőburgonyát a regenerációs ültetőanyag-termelő körzetekben, az ipari burgonyát pedig a keményítőgyárak, szeszgyárak, szárítóüzemek stb. közelében. 2. A tudomány és a kutatás legújabb ismeretei, valamint a bevált gyakorlati tapasztalatok alapján minden gazdasági csoport számára kidolgozzuk a termesztési technológia módszertanát. 3. Minden gazdasági csoport anyagi és műszaki szükségleteinek, vagyis a szakosított termelés költségeinek rendszerét alkotja. Megköveteli a feltétlenül szükséges, de gazdaságilag indokolt és a minimum határán mozgó termelési költségek kimutatását. Ide tartozik elsősorban az ültetőanyag, a tápanyagellátás, a növényzet ápolása és védelme, valamint a további munkálatok. Célirányos összpontosítás és szakosítás nélkül nem lehetséges a termelési folyamatok teljes gépesítésén, nagyüzemi termelési rendszereken alapuló eljárások hatékony érvényesítése. Ehhez szükség van olyan szakosított mezőgazdasági üzemekre, amelyek el vannak látva szükséges gépi eszközökkel, gazdasági épületekkel, vegyszerekkel, a szakosításnak megfelelő ültetőanyaggal. Ez a célnak megfelelő ellátottság a „rendszerek“ módszertanának alapján lehetővé teszi minden agrotechnikai művelet legmegfelelőbb munkaeszközzel vagy készítménnyel és a legmegfelelőbb agrotechnikai határidőn belül és minőségi elvégzését. Ez biztosítja, hogy minden burgonyacsoportban évente nagy és stabil termést érjünk el, tehát a termelés is gazdaságos lesz. A burgonyatermelés gazdaságosságát a mezőgazdaság tervszerű irányításának tökéletesített rendszere is kedvezően befolyásolja. A tökéletesített tervezés szabályai elősegítik a mezőgazdasági termékek termelése és felvásárlása szakaszán a társadalmi szükségletek Jobb biztosítását, a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését, a demokratikus centralizmus elveinek következetesebb érvényesítését, a tervezés tekintélyének az irányítás minden szintjén való megszilárdítását, valamint a dolgozók alkotó kezdeményezésének és a mezőgazdasági szervezetek gazdasági tevékenységének teljes mértékű kibontakozását. — Az árak, a felárak és a prémiumok is módosulnak. A korai burgonya felvásárlási ára tonnánként átlagban 250 koronával, az ipari burgonya felvásárlási ára 15 százalékos keményítőtartalom esetén tonnánként 170 koronával, az eltörölt szakosítási prémium leszámítása után pedig tonnánként 70 koronává: emelkedik. A mezőgazdasági árutermelés után járó különbözeti díj kiszámításának alapját képező összeg az árubevétel gyarapodásának 30 százalékára emelkedik; prémiummal jutalmazzák azt az üzemet, vállalatot, amely árubevételét az előző három év átlagos árubevételéhez viszonyítva növeli. Az árutermelés növeléséért járó prémiumok egy részét a mezőgazdasági üzemek dolgozói egyéni vagy kollektív anyagi érdekeltségének közvetlen növelésére lehet fordítani. A TERMÉSHOZAMOKAT BEFOLYÁSOLD LEGFONTOSABB TÉNYEZŐK A Havllöküv Brod-Í Burgonyatermesztési Kutató és Fajtanemesítő Intézet, valamint az élenjáró szövetkezetek több éves tapasztalatai igazolják, hogy a burgonyatermelés fejlesztésének szakaszán kitűzött feladatok teljesíthetők. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma „Burgonyatermelési rendszerek“ címen kidolgozta és meghatározta a burgonyatermesztés fő elveit. Ebben a fejezetben megpróbáljuk felsorolni azokat a legfontosabb elveket, amelyek a burgonyatermelés eredményeit befolyásolják. A burgonya terméshozamait számtalan tényező befolyásolja, ezekből 10 számunkra döntő jelentőségű. A gyakorlati életben igyekeznünk kell ezeket a tényezőket optimális arányba hozni. A következő tényezőkről van szó: a trágyázás időpontja, a burgonya ültetése, a fajta megválasztása, a hektáronkénti tőszám betartása, az elgyomosodás mértéke, növényvédelem, tárolási veszteségek és a biológiai-technológiai termelés. 1. A talaj szerves trágyázásának időpontja szorosan összefügg a talaj alapvető előkészítésével. Az őszi trágyázás tavaszi trágyázással szembeni előnye igazolódott mind a kutatás, mind a gyakorlat szakaszán — az őszi istállótrágyázás után 1—2,7 tonnával nagyobb hektárhozamot értek el. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell a korai őszi trágyázás szükségességét. A késő ősszel végzett trágyázás eredményei nem sokkal különböznek a kora tavasszal végzett trágyázás eredményeitől. Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy a tavaszi trágyázás kedvezőtlenül befolyásolja a talajszerkezetet és lassítja az ültetést. A helytelenül végzett trágyázás a burgonya minőségét is befolyásolja. Az 1,5 százaléknál kevesebb humuszt tartalmazó talajokat hektáronként legalább 40 tonna istállótrágyával vagy 60—90 köbméter szarvasmarha-trágyával kell trágyázni. A többi talajokon hektáronként legkevesebb 25—35 tonna trágyát vagy 30—60 köbméter trágyalevet kell alkalmazni. Az istállótrágyák minimális adagjait, amelyek szükségesek a talaj mikrobiális életének fejlesztéséhez, csak a zöldtrágyázott területeken lehet alkalmazni. A szerves trágyákkal együtt dolgozzuk be a talajba a foszfor és kálium trágyákat, az agrokémiai elemzések és az illetékes módszertanok alapján megszabott mennyiségben. Leggyakrabban 71—91 kg foszfort és 176—199 kg káliumot hatóanyagban számítva. 2. A burgonya tulajdonképpeni ültetése, a burgonyatermelés kulcsfontosságú munkaművelete. A növényzet jó vagy rossz állapodé az ültetőanyag minőségétől és a korai ültetéstől függ. A gyakorlatban az ültetés Időpontjának eltolódását leggyakrabban az őszi talajelőkészítés elmulásztása, a tavaszi szerves trágyázás és az ültetőanyag előkészítésének késleltet tése okozza. A mezőgazdasági üzemekben a burgonya ültetését az egész termőterületen — a télaj legkedvezőbb nedvességi állapotának idején, optimális talajhőmérséklet mellett 10—14 napon belül feltétlenül el kell végezni. 3. A megfelelő fajtaválaszték ugyancsak fontos tényező. Adottságaink között a legnagyobb hektárhozamokat a középkorai és középkései fajták nyújtják. A kései burgonyafajták termőképességét gyakran korlátozzák az őszi talajmenti fagyok, főként a hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben. A korai burgonyafajták potenciális termőképessége alacsonyabb egyrészt a rövid tenyészídő miatt, másrészt azért, mert a legnagyobb növekedési időszakuk idején természeti adottságaink között szélsőséges időjárás uralkodik. A betakarítási munkák és a betakarítás gépesítésének összehangolása érdekében a következő fajtaösszetétel ajánlható: — a vetésterület 10 százalékán az Ostara fajtához hasonló korai fajtákat, — 15—20 százalékán a Cira, Aderette, Karin középkorai fajtákat, — 40—50 százalékán az Astra és Radka középkorai és középkései fajtákat, — 20—35 százalékán pedig a Nóra középkései fajtákat kell ültetni. Az ültetőanyag biológiai értéke legalább az eredeti alapanyag minőségét érje el, az ültetés időpontjáig az előcsíráztatott burgonya csírái legalább 0,5 cm hosszúak és az ültetés előtt legalább 4—6 nappal megfelelően edzettek legyenek, vagyis a talaj hőmérsékletéhez hasonló (6—10 C-fok körüli) hőmérsékleten tartsuk. A rizoktóma betegségre hajlamos fajtákat Dithane M-45 készítménnyel kell csávázni. 4. Az ültetőanyag minősége, vagyis az egészséges ültetőanyag a nagy hozamok alapvető feltétele. Az ültetőanyag romlásával arányban csökken a hozam Is. A termelő elsőrendű kötelessége, hogy az egész vetésterületre, vagy legalább annak túlnyomó részére ellenőrzött szaporítóanyagot biztosítson. Az ültetőanyag cseréjét az ipari burgonya esetében is legalább 75 százalékban kell biztosítani. 5. A terméshozamokat nagy mértékben befolyásolja az egyedszám és ennek egyenletes területi elosztása. A 75 centiméterre szabványosított sorközi távolság betartása esetén a tőtávolságot a szükséges egyedszám elérése érdekében 21, 23, 25, 27 és 30 cm-re szabályozhatjuk.
