Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-04-30 / 17. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1983. április 30 12 A marhahlzlalda korszerűsítése megoldott (A szerző felvételei Munkánk minőségét általában aszerint ítéljük meg, hogy mi­lyen haszon származik belőle, hogy idejében, lelkiismeretesen és szakszerűen végeztük-e el. Mérce le­het mondjuk akár az is, hogyan tejel­nek egy gazdaság tehenei, hogyan gondoskodnak a takarmányokról. Ezek már összehasonlítási alapok, ezekből fakad a kérdés, hogy amit az egyik helyen hibátlanul elvégeztek, ugyan­ez miért nem sikerül a másik hqlyen? Ezek a gondolatok Csécsen (CeíSe­­jovce) ötlöttek eszembe. Ebben a Bodva menti szövetkezetben már rég­óta jól gazdálkodnak. Amihez hozzá­fogtak, az mindig sikerült. Ezt iga­zolják az utóbbi évek tejtermelési ipari jelleg felé. A hetedik ötéves tervidőszakra kidolgozott program szerint 1985-ig el kell érni az állat­­tenyésztés teljes gépesítését. A hús­termelésben a kérdés megoldottnak tekinthető. A legtöbb teendő a borjú­istállók körül adódik. A közeljövő e téren is jelentős javulást hoz. A szövetkezetben jól szervezett építő­csoport tevékenykedik. Az istállók korszerűsítését saját erőből oldják meg, figyelembe véve a helyi lehető­ségeket, adottságokat. Az istállókban egységes technológiát alkalmaznak, ami lehetővé teszi nemcsak a karban­tartás, de a szakoktatás egységes szervezését is. Közismert, hogy az állattenyésztés­Céltudatosan, kitartó munkával eredményei is. 1980-ban a tehenek átlagos évi tejhozama áttörte a bűvös háromezres határt, tavaly pedig már 3422 literes évi fejési átlaggal dicse­kedhettek. A múlt évben elért szint nem a vé­letlen műve, hanem annak a céltuda­tos, kitartó munkának az eredménye, amely már évekkel ezelőtt — a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak, a kerületi és járási pártszervek határo­zatainak teljesítésével megkezdődött. A szövetkezetben 1980-ban alapos programot dolgoztak ki az állomány gyors növelésére, s rámutattak, hogy a hetedik ötéves tervidőszak végére lényegesen emelhetik a borjúnevelés színvonalát. Nos, ebben a szövetke­zetben már tavaly száz tehénre szá­mítva 105,6 borjút neveltek fel, s az idei kilátások is kedvezőek. Nincs ezen semmi csodálnivalú. Hi­szen ha megvizsgáljuk a tehenészet helyzetét, kiderül, hogy a nagy sza­porulat természetes következménye az immár évek óta folytatott jó sze­lekciónak, az ésszerű takarmánygaz­dálkodás bevezetésének, az állatte­nyésztés folyamatos gépesítésének, s nem utolsósorban a gondozók ala­pos felkészültségének és lelkiismere­tességének. Mi az, amit itt jobban csináltak? Például az, hogy nagy gondot fordí­tottak a tehenek időbeni fedeztetésé­re. Ha a tehén az ellést követő 80 napon belül kerül fedeztetésre, a gon­dozó jutalmat kap. A korábbi évek­ben előfordult, hogy „jó húsban“ tar­tott. biológiailag hibátlan teheneket az ellés után csak 4—5 hónap eltel­tével fedeztettek, mert a gondozók nem vezettek pontos nyilvántartást, nem ellenőrizték következetesen a rá­juk bízott teheneket. Ján E1 к о agrármérnök, állatte­nyésztési főágazatvezető elmondta, hogy a gondozók anyagi érdekeltsé­gének bevezetésével ötvöződött a te­hénfarmokon a magas szaporulati arány. Persze, nagy gondot fordíta­nak az üszőnevelésre is. Az utóbbi három év átlagában száz tehénre szá­mítva 43 kiváló előhasi üszőt nevel­tek fel, így maradéktalanul teljesít­hették a tervezett selejtezést. Ez je­lentősen hozzájárult a szarvasmarha­­állomány feljavításához, s ezáltal a tejtermelés növekedéséhez. Az állattenyésztés már túljutott az „iparosodás“ irányába tett első lépé­seken. Az elért termelési eredmények, valamint az egyre növekvő tervfel­­adatnk szükségessé teszik a további fejlesztést a még hangsúlyozottabb ben az eredmények nem születnek egyik napról a másikra. Ahhoz pél­dául, hogy egy gazdaság állattenyész­tésében gyökeres javulást, általános fellendülést lehessen elérni, hosszú évekig tartó szakszerű és következe­tes munka szükséges. Ilyen céltuda­tos tenyésztői munkának köszönhető, hogy a csécsi szövetkezet állatte­nyésztése ma már a kelet-szlovákiai kerület élvonalában van. Ezt bizonyít­ja az a tény, hogy az idei év első negyedében az értékesített tej meny­­nyisége alapján elsők a kerületben — a napi tehenenként! fejési átlag meg­haladta a 9 litert. Az évi tejértékesítési kötelezettsé­güknek az első negyedévben 25 szá­zalékra tettek eleget. Azért érhettek el ilyen kiváló eredményt, mert a fe­lelős beosztású vezető dolgozóknak sikerült összefogniuk és a közös cél érdekében mozgósítaniuk az állatte­nyésztésben dolgozó embereket. E ne­héz feladat megvalósításában nagy szerepe volt az állattenyésztési fő­­ágazatvezetőnek. Szüntelenül újító tö­rekvéseinek, kezdeményezőkészségé­nek és fáradtságot nem ismerő erő­feszítéseinek igen sok köze van ah­hoz, hogy az utóbbi években a szö­vetkezet állattenyésztése felfelé ívelt. Ahhoz, hogy egy gazdaságban a tej­termelés fellendüljön, a megfelelő gondozás és takarmányozás mellett elsősorban a nagy termelőképességű, célszerűen kínemesített tehénállo­mányról kell gondoskodni. Erről sem feledkeztek meg a csécsiek. A szlo­vák tarka fajtát a fekete tarka lapály marhával keresztezik, és kiváló mi­nőségű utódokat kapnak. Tavaly pél dául az ellenőrzés alatt álló istálló­ban az utódok átlagos évi tejelékeny­­sége az első laktációban 3609 literes volt. Am a csécsi farmon Olova Má­ria, Olexa Anna, jolana Godoöová, Sürgel István, Dénes Dezső. Dénes Sárika és Pelegrin Klára, a pányi (Paűovce) farmon Komjáti Éva és Ondrej Pastirüák tavaly négyezer lite­res évi fejési átlagot értek el. Vannak viszont még jócskán olyan dolgozók, akik nem lelkiismeretesen gondos­kodnak az állatokról. A szövetkezetben jelenleg 550 tehe­net tartanak. A jelenlegi ötéves terv­időszak végéig hatszázra szeretnék növelni a tehenek számát és elérni a 3500 literes évi fejési átlagot. E célok megvalósításához minden feltétel adott, hiszen jelenleg 10 lite­res napi fejési átlagot érnek el. ILLÉS BERTALAN A.^ iXA' Á j . lÁ a ’qÁ $ A Jelšaval Állami Gazdaságnak több mint évtizede nagyon rossz híre van. A gazdaság Irányítási rendszerében végbemenő megújhodás egy csapásra nem számolhatta fel az előítéleteket, de minden esetre gátat vetett a ter­melés további visszaesésének, és a konszolidálás útjára vezette a gazda­ságot. TÉNYEK ÉS OKFEJTÉSEK Az állami gazdaság a rozsnyói (Rožňava) Járás mezőgazdasági üze­me. A területi összpontosítás nem hozta meg a várt előnyöket. A komp­lex értékelés szerint a helytelen irá­nyítás, a laza munkafegyelem, az el­­lentmundásoktél terhes munkaszerve­zés és a feladatok teljesítésének el­mulasztása miatt jutott az állami gaz­daság olyan nehéz helyzetbe Az utólagos elemzés során sokan Joggal bírálták a laza munkafegyel­met, amelyre valóban nincs mentség. Csakhogy hamis általánosítás volna a felelősséget csupán azokra háríta­ni, akiket a helytelen szervezés és irányítás, valamint a fegyelmezés hiá­nya kárhoztatott semmittevésre. A 3476 hektár szántóterületen gaz­dálkodó üzemben a mezőgazdasági bruttó termelés múlt évi tervét csu­pán 83,5 százalékra teljesítették. Ez több mint tíz millió korona vesztesé­get jelentett. A növénytermesztési ágazat mindössze 74,4 százalékra tel­jesítette tervét. így nem véletlen, hogy a huzamosan lemaradozó mező­­gazdasági üzemek közé kerültek. Gabonafélékből tavaly az előző év­hez képest jobb — hektáronként 2,97 tonnás — átlaghozamot értek el. de Így is közel ötszáz tonnával termel­tek kevesebbet a tervezettnél. Az ön­­biráló elemzés szerint elsősorban a helytelen talajelőkészítés és vetés, az agrotechnikai határidők be nem tar­tása, a hiányos növényápolás, az ag­­ronómusok részéről pedig a rendszer­telenül végzett ellenőrző tevékenység, az egyes fajták agrotechnikai köve­telményeinek elmulasztása, és csak végül a száraz időjárás felelős a gyenge hektárhozamokért... Szemes kukoricát százhúsz hektá­ron termesztettek 2,1 tonnás átlag­hozammal. A tervezett össztermésből 285 tonna — ötvenhárom százalék — volt a kiesés. Akadt olyan parcella, ahol 4,5, de olyan is, ahol csak 1,4 tonnát takarítottak be területegység­ről. Hol volt a hiba a termelésben? Igaz, nincsenek megfelelő vető- és betakarító gépeik. Ugyanakkor fény derült arra is, hogy például a licincei részlegen sekélyen vetették el a ma­got, és vetés után nem hengerezték. Közrejátszott a növényápolás elmu­lasztása miatti nagymérvű gyomuso­­dás is. A burgonyatermelés eredményeivel sem dicsekedhetnek. A százhúsz hek­tárról — ebből negyven hektár korai burgonya volt — összesen 1430 tonna termést takarítottak be, 390 tonnával kevesebbet a vártnál. A korai burgo­nyából a szárazság és a meglevő öntözőberendezés kihasználatlansága miatt termett kevesebb. Több parcel­lán elmulasztották a gombabetegsé­gek és kártevők elleni hatásos véde­kezést. A betakarítási veszteségek is igen nagyok voltak. Magasan ráfizettek a mák termesz­tésére. Az 55 hektárnyi területről mindössze két tonna termést takarí­tottak be. Ez akkor Is kevés, ha eny­hítő körülménynek számítjuk azt, hogy az elgyomosodott növényzetből 37 hektárt — ebből huszonhármat közvetlenül a betakarítás előtt — kl­­szántottak. Az ok ez esetben is sok­rétű. Az agronómusok nem a megfe­lelő parcellát választották ki a mák termesztésére. Baj volt a talajelőké­szítéssel. Mélyre vetették el a magotl A mechanikai növényápolásról meg­feledkeztek, ezzel szemben nem biz­­tositottak elegendő növényvédő szert. Ezekért a növénytermesztési szakága­zat vezetői megrovásban részesültek. A tömegtakarmányalap megterem-V. vw» tésének legnagyobb forrása az 510 hektáron termesztett silókukorica volt, azaz csak lett volna. Am a gyen­ge — 21,7 tonnás — hektárhozamok miatt a tervezett összmennyiségnek mindössze a 76 százalékát takarítot­ták be, mivel elmulasztották a vetés utáni hengerezést. Fontos megállapí­tás, hogy a rendelkezésükre álló el­avult SPC-6-os és SPC-8-as vetőgépei­ken nem lehet beállítani az optimális vetésmélységet, ami magában is har­mincöt-negyvenöt százalékos hozam­­csökkenést eredményezett. A betaka­rításra való felkészültség miatt elodá­­zódott a termés begyűjtése. Így nagy volt a veszteség. Az évelő takarmánynövények ter­mesztésében sem érték el a kívánt színvonalat. Hatszáz hektárról 3,5 ton: nás átlaghozamot takarítottak be. Az ebből készített szenázs 45, a széná­nak pedig 60 százaléka bizonyult első osztályúnak. A takarmányhiány ellenére a rétek és a legelők kihasználtsága igen ala­csony fokú volt. Rosszul szervezték a legeltetést, s csak kis területen ér­vényesítették szakaszos módszerét. Gyenge volt a tápanyagutánpótlás, s jórészt elmaradt a mechanikai ápo­lás. Az ezer hektár rétterület egyötö­déről kézi erővel takarították be a szénát. Egységnyi területről alig va­lamivel több mint két tonna széna­termést gyűjtöttek be. Ne mulasszuk el itt sem felsorolni a megdöbbentő felelőtlenségre valló hiányosságokat. Tavasszal kevés műtrágyát szórtak a rétekre. A kijavítatlan gépek miatt későn kezdték el az első kaszálást. A betakarítás során a kedvező időjá­rást sem használták ki a gépek két­­mfiszakos üzemeltetésével. Az első ka­szálás után későn és csak kis adag­ban fejtrágyáztak. A kaszálás után sok helyütt hosszú ideig renden ma­radt, majd ottveszett a jó takarmány­­nakvaló. Egy számosállat téli takarmányozá­sára csak 1,87 tonna — szénaegy­ségben számítva — tömegtakarmányt tudtak Tjekészítenl, annak ellenére, hogy a szántóterületnek a 37,4 száza­lékán termesztenek takarmánynövé­nyeket. A hiányzó mennyiséget vásá­rolt takarmánnyal pótolták. Az állattenyésztés szakaszán tavaly nem sikerült elérniük a tervezett te­hénállományt. A 3 millió 300 ezer literes tejértékesitési tervük teljesí­tésében 450 ezer literrel alulmarad­tak. Az egyedenkénti évi 2146 literes fejési átlag huszonkét literrel volt kevesebb az előző évhez viszonyítva. A kameňanyl részlegen mindössze 1373 liter, Nandrázson ugyanakkor 3250 litert fejtek egy tehéntől évi át­lagban. A te] tisztasága sem volt ki­elégítő. Száz tehéntől nyolcvannyolc borjút választottak el. A született borjak 5,3 százaléka elhullt, főleg a higié­niai előírások be nem tartása miatt. Az üszőborjak súlygyarapodása a ter­vezetten alul maradt. A marhahizla­lásban pedig 0,45 kilogramm volt a napi súlygyarapodás, a tervezett 0,68 kilogrammal szemben. Ennek az a magyarázata, hogy az állatok rend­­szertelenül, kevés és rossz minőségű takarmányt kaptak. A sertéshlzlalásban negyvenkilenc dekás napi súlygyarapodást értek el. A Juhtenyésztésben pedig egyetlen tervmutatót sem teljesítettek. A gazdaságban tavaly — csak a •nagyobbb tételeket közlöm — nyolc­van borjú, tizenhárom tehén, ezer­százhetvenöt szopósmalac, kétszáz­hatvanhét hízósertés, húsz koca és ötezer ötszáz csirke pusztult el. Pénz­értékben kifejezve ez több mint száz­ezer koronával haladja meg a terve­zett állatelhullási veszteséget. Megállapítást nyert, hogy az állat­­tenyésztők többsége csak statiszta­ként volt jelen a munkahelyén és nem fejtettek ki kellő szervező és ellenőrző tevékenységet. A gépesítési részleget is komoly felelősség terheli a kedvezőtlen gaz­I ■ WM ш.. dasági eredményekért. Lemaradtak a munkaszervezésben, a gépek nem vol­tak határidőre kijavítva a laza mun­kafegyelem és az alkatrészhiány miatt. A zöldaratás idején nem han­golták össze az egyes részlegeken a tömegtakarmányok betakaritását. Nem alkalmazták a gépek gazdaságosság, munkaszervezés szempontjából elő­nyös csoportos bevetését. Elhanyagol­ták a fontos napi karbantartást, A fd- és a -részleggépesitők nem működ­tek együtt az agronómusokkal. Az el­múlt évben mindössze egy újítási ja­vaslatot adtak be. A iárásban ebben a mezőgazdasági üzemben a legna­gyobb az üzemanyag-felhasználás. KILÄTÄSOK CSAK FELELÔSSÉGVÄLLALÄSSAL A 750 dolgozót foglalkoztató álla­mi gazdaság élére néhány hónappal ezelőtt új igazgató került. Teljesen átszervezték a vezetőséget is. Cj „haditervet" dolgoztak ki. A cél vilá­gos: a tömérdek probléma fokozatos felszámolása. A mérce, a követelmény magas. A* idén a tavalyi tervhez képest tizen­három millió koronával kell növel­niük az árutermelésből származó be­vételüket, több mint négymillió koro­na nyereség elérése mellett. A 7. öt­éves terv első két évében a gyenge termés miatti 1185 tonnás gabonaki­esést a hátralevő három esztendőben — hozam- és vetésterület-növeléssel — be kell hozniuk. Ugyanez a hely­zet a kukorica, a burgonya és a mák esetében. Valamennyi növénykultúra tervezett hektárhozamának az eléré­sén kívül egy számosállat téli takar­mányszükségletének a fedezésére há­rom tonna (szénaegységben) tömeg­­takarmány előállításával számolnak. Erre alapozhatják a szilárd elhatáro­zásukat, hogy a tavalyihoz hasonló tejértékesítési tervüket félmillió liter­rel túlteljesítik, hogy csak a legfon­tosabbakat említsem. A sokrétű és igényes feladatok megvalósítására te­mérdek energia, önbizalom, újitó kedv, felelősségtudat, szakértelem szükséges. Lehetetlen felsorolni azt a sok új intézkedést és programot, amelyet az állami gazdaság új veze­tősége megalkotott. Néhányat ezekből azért mégis megemlítünk: Ján Lehocky mérnök, a gazdaság igazgatója egységre szólította fel az üzem dolgozóit. Rendkívüli összeget — 5,5 millió koronát — fordítanak az idén ú] gépek vásárlására. Bevezették — és havonta szigorúan értékelik — a belüzemi elszámolási rendszert. Oj, ösztönzőbb munkabérezést vezettek be az állattenyésztésben. Naponta ellenőrzik, dekádonként pedig érté­kelik a névre szólóan lebontott fel­adatokat, és a helyszínen kifizetik a terv túltelejsitéséért kitűzött célpré­miumot. Minden literért, amit terven felül fejnek, jutalomként 20—50 fil­lért fizetnek. Az állattenyésztők na­ponta kötelesek beszámolni az Igaz­gatónak a tervteljesités menetéről. Feltérképezték a táblákat. Pontos vetésforgót dolgoztak ki. Parcellafele­lősöket Jelöltek ki a traktorosok és az agronómusok közül. A személyes felelősséget ellenőrizhető kritériumok alapján határozták meg. Minden feladatot aprólékosan, sze­mélyek szerint lebontottak. Az ellen­őrzés rendszerét átszervezték, kibőví­tették és megszabadították a forma­lizmus sallangjaitól. Az ellenőrzések­ről szóló jelentést az üzemi pártszer­vezet rendszeresen értékeli. Az idén már szó sem lehet lazítás­ról, hiszen a munka üteme, a felis­mert köz- és egyéni érdek, a sok pró­bára kényszerítő feladat egyaránt megfeszített munkát követel. A mun­kafegyelem megszilárdítását a régi, elavult nézetek, módszerek elutasítá­sával, a munka tudományosabb meg­alapozottságával kezdik el. A szocia­lista verseny- és brtgádmozgalom ts a kitűzött célok megvalósítására hi­vatott. A dolgozókat — párbeszédet folytatva velük, a fontosság tudatát erősítve bennük ~ előkészítik az tij befogadására, ami minden vonatko­zásban az 6 érde­kükben történik, az ő életüket teszi majd könnyebbe, gazdagabbá. A dolgozókkal való közvetlenebb kapcsolat, az em­beribb hang meg­tették a magu­két. Mindenki érzi, hogy ebben a gaz­daságban elkezdő­dött valami, s re­mélhetőleg hama­rosan beérik a szorgalom, a hoz­záértés és a fele­lősségtudat gyü­mölcse. Korcsmáros László

Next

/
Thumbnails
Contents