Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-23 / 16. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. április 23. A takarmánvcírok termesztése és felhasználása Ä világszerte nagy területen termesztett takarmánycirkok gyakorlatilag egy fajhoz tartoznak. A nagyon formagazdag fa] három elkülöníthető gazdasági változatra, a szemescirokra, a cukorcirokra és a szundánifűre tagolódik. A cirok fajra és a nálunk termesztett változataira az Jellemző, hogy melegkedvelők. Termesztésük a kukoricához hasonlóan, az év fagymentes időszakában lehetséges. A cirok csírázása csak 9—10 C-fok hőmérsékletnél indul meg, de csak nagyon vontatottan, mert a csírázás optimuma 25—30 C-fok között van. A cirok növekedése kelés után csak 20 C-fok feletti nappali hőmérséklet mellett számottevő, ha az éjszakai hőmérséklet sem csökken 7—8 C-fok alá. A cirkok növekedésének, fejlődésének optimális hőmérséklete változatoktól,, formáktól, fajtáktól függően 25—32 C- fok között van. Egyes formák még a 35 C-fok feletti hőmérsékleten is normálisan fejlődnek, ami тДг a kukoricánál élettani zavarokat okoz. A takarmánycirkok nagyon szárazságtűrők. Ciroknak az egységnyi száraz anyag előállítására jóval kevesebb víz kell, mint a kukoricának. Az 1 kg száraz anyagra felhasznált vízszükséglete, magas szintű trágyázás mellett 200 liter alatt van. A szárazságtűrést nagyban segíti a levélen lévő légzőnyílások viszonylag alacsony száma, a növény viaszbevonata, a mély talajréteget sűrűn átszövő gyökérrendszere. A három változat közül A SZEMESCIRKOT termesztik a legnagyobb területen. A szemescirak legnagyobb termesztői az USA és India. Termesztése főleg ott terjedt el, ahol a kukorica termesztéséhez elegendő a meleg, de kevés a csapadék (évi 500 milliméter alatt), vagy az elosztása egyenetlen. A kevesebb csapadék mellett a szemescirok azért ad nagyobb maghozamot, mint a kukorica, mert az előbb vázolt élet- és alaktani tulajdonságainál fogva több száraz anyagot tud előállítani. A szárazanyag-termés megoszlása pedig rendkívül kedvező. Amíg a búzánál és a kukoricánál a földfeletti szárazanyag-termés mag: szalma aránya még a legkedvezőbb esetekben is csak 1:1, addig a szemescirok legújabb hibridjeinél ez az arány 1:0,5. Tehát ugyanannyi csapadékból több száraz anyagot termel, és abból a mag aránya Jóval kedvezőbb. A kedvezőtlen csapadékelosztásra és a bugahányás előtti szárazságra másképp reagál, mint a kukorica. Ez utóbbi nem mindig hoz kalászt, viszont a ciroknál ez nem fordul elő. A szemescirok magtermése jó viszonyok között nagyon nagy — feljegyeztek már 12 tonna feletti terméseket is. Kedvező viszonyok között — kisparcellás kísérletekben — nálunk is eléri a 14-15 tonnás csúcshozamokat. Természetesen, nagyüzemi terméseredményekről nálunk még alig beszélhetünk, mert még nem alakulhatott ki a megfelelő termesztési gyakorlat. A szemescirok magjának takarmányértéke csaknem azonos a kukoricával — általában a keményítőérték tartalma 1, esetleg 2 százalékkal alacsonyabb, de legalább annyival magasabb a fehérje-, illetve az emészthető nitrogéntartalma. A kukorica előnye egyelőre a cirokmaggal szemben az, hogy karotint tartalmaz, de már vannak cirkok között is karotint tartalmazó formák. A CUKORCIROK változat termesztésével korábbiak a próbálkozások. Már a múlt század végén is voltak kísérletek a termesztésével. Először cukros szörp, majd a további években szeszgyártás céljából. Ezt az indokolta, hogy a cukorcirok dús sejtlevében 15—20 százalék cukrot is találtak. A cukorcirokot szilászsolásra Is felhasználták, mint nagy tömeget termő, sok* sejtnedvet és az erjedéshez szükséges cukrot tartalmazó alapanyagot. A termesztési próbálkozások eredményei nálunk kezdetben nagyon ellentmondásosak voltak. Ugyanis aszályos években termése jóval meghaladta a kukoricáét, csapadékos években viszont az erőteljesebb növekedésű kukoricának lett előnye. A cukorcirok termesztésének sikerét gyakolatilag a májusi és júniusi hónapok időjárása határozza meg. A termesztés sikerének további meghatározója volt még a vetőmag csírázóképessége, kelés! erélye és az elgyomosodás mértéke. A vegyszeres gyomirtás, jó vetőmag, életképesebb hibridek megjelenése, alkalmas vető- és betakarító gépek sokat segítettek a cukorcirok eredményesebb termesztésében is. A nemesítés» folyamán az új, bővebben termő fajták és hibridek előállítása mellett foglalkoznunk kellett a felhasználás módjával is. A cukorcirkot nálunk főleg takarmány céljából termesztik — mégpedig leginkább szilázsolják. A cukorcirok szilázsolása magában nem megfelelő, mert a növény sok felesleges cukrot tartalmaz, és Így szeszes erjedés léphet fel. Cukorcirok-szilázsolási kísérleteinkben jónak mutatkozott az utolsó kaszálás lucernával keverve, 1 rész cukorcirok + 3 rész lucerna arányban. Nagyon jó szilázst kaptunk a cukorcirok, kukoricaszár és répaszelet keverékével 2:1:1 arányban, amely jó elkészítés esetén megközelíti a kukoricaszilázs értékét. A szárítóüzemek beindulása után a silókukoricához hasonlóan a cukorcírok szárításával is megpróbálkoztunk. A nyert cukorcírok liszt beltartalmi értéke: 92 % száraz anyag, 8,15% nyers fehérje, keményítőérték 50 (Nyítrai Állattenyésztési Kutatóintézet). Újabban a' világ több táján ismét foglalkoznak a cukorcirokkal mint szeszipari alapanyaggal. A kisajtolt levet erjesztik, a magmaradó szárat, idvelet és magot sajtolják és szárítják. Jő közepes termés esetén kétezer liter szesz és 15 tonna száraz takarmány nyerhető, aminek a takarmányértéke nagyjából megegyezik a szárított silókukorica értékével. Szlovákiában és Morvaországban a cukorcirok termesztése csak a kukoricatermelési körzetben jöhet szóba. Termesztése főleg a szárazabb jellegű talajokon indokolt, elsősorban silótakarmány céljára. Figyelembe kell* vennünk, hogy a nagy termések elérését az évek zömében, különösen a szárazabb talajokon, a csapadék mennyisége és elosztása határozza meg. Aszályos években sokszor látni lábánszáradt, kalásznélküli silókukoricát, ahol a cukorcirok lényegesen tovább bírná a szárazságot, és magot is teremne. A cukorcirok termesztésének és felhasználásának második területe a kukoricaszár Jobb hasznosítását szolgálná. A kukoricaszár felhasználása a takarmányozásban egyre időszerűbb — Jó szilászolása, takarmányértékének növelése nagyban segítené a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosabbá tételét. A cukorcirok termesztése iránt újra mutatkozik némi érdeklődés. A HSO-29 hazai hibrid. Készülőben van egy további hibrid a kar. cagi kutatóintézettel (MNK) közösen. A cukorcirok termesztésének elterjedését Jelenleg a vetőmag hiánya gátolja. Ugyanis a vetőinagtermelő vállalatok csak akkor állítanak elő vetőmagot, ha arra igény van. Szlovákiában a takarmánycirkok legrégebben és legelterjedtebben termesztett válozata a SZUDANIFO A közönséges szudánifű meghonosítása azért volt könynyebb, mint a szemes és cukor változaté, mert a vetőmagfogás egyszerűbb volt. Vetése gabonavetőgéppel történik, 30—50 kg/ha mennyiségben. Kevesebb gondot okozott az elgyomosodás is. Ha gyomos volt. lekaszálták és az újrasarjadzó szudánifű már elnyomta a gyomokat. A termesztése kezdeténél, egészen az ötvenes évek végéig felmerült kifogás az volt, hogy taiajzsaro- 16. Ugyanis a szudánifű felvette a talajok összes felvehető vízkészletét és nitrogénjét. A szudánifű termesztésének kezdete óta, nálunk sokat változott a talajok tápanyagellátása — feltöltődtek nitrogénnel. Ha a szudánifű várható termésének megfelelően trágyázunk, nem észleljük a talajzsarolást, inkább a szudánifű sűrű gyökkérrendszere javítja a talajok szerkezetét és jó előveteménye még az őszi búzának is. Sokat változott a biológiai anyag is. A közönséges, gyorsan fásodó szárú fajták helyett megjelentek a lédúsabb, levelesebb, 30—40 százalékkal nagyobb termést adó hibrid szudánifüvek. Ezek magja olyan mint a szemesciroké, mégpedig azért, mert legtöbbnyire hím steril szemescirok és beporzó szúdánifű segítségével állítják elő a vetőmagot. A hibrid szudánifű magja erőteljesebben kel és a kezdeti fejlődés is jobb. Az első hazai HIBRID SZUDÄNIFÜVET 1970-ben ismerték el HYSO néven. Termesztése azóta rendszeres és a területe mindig arányi, amennyi vetőmag az előző évben termett. Ez megközelítőleg 150-400 tonna között ingadozik, ebből a csírázás százalékától függően 3—7 ezer hektár vethető be évente. A hibrid szudánifüvek konkurrenciájában a HYSO jól állja a versenyt mind a zöldtömeg, mind a takarmányérték tekintetében. A Bratislava! Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet alapján a HYSO takarmányértéke: Fejlődési állapot Száraz anyag o/o Keményítőérték Emészthető nitrogéntartalmú anyagok Fiatal 15—18 11—13,5 2—2,8 Bugahányás kezdetén 20—25 13—14 1,5—2 Virágzásban 25—30 12—14 1—1,5 , A szudánifűvel úgy érhetünk el nagy takarmányértéket és termést, ha a bugahányás kezdetéig etetjük. Bugahányástól kezdve a szudánifű emészthető nitrogéntartalmú anyagai rohamosan csökkennek, és az állatok sem szívesen eszik. A hibrid szudánifüvet sem lehet korán elvetni. A kukoricatermelő körzetben is csak május első hete a legkorábbi időpont. A korai vetések az uralkodó melegtől erősen befolyásolva, nagy általánosságban július első hetében kaszálhatók. A második kaszálás 40—45 nap múlva várható. A HYSO hibrid szudánifüvet is vetik másodnövénynek, a zölden betakarított repce, Perko, őszi és tavaszi bükkönyös-borsós keverékek után. A kivételesen meleg nyaraktól eltekintve a HYSO-t csak június 10—15-ig lehet vetni egy jó kaszálás reményével, mert a szeptemberi fejlődésre már nem lehet biztosan számítani. A HYSO is vethető, illetve termeszthető keverék formájában kukoricával, esetleg napraforgóval is. A keverék első kaszálása után, ha az még augusztusban „lejön“, a szudánifű újra sarjadzik és még egy jó kaszálást kapunk. A szudánifű termesztése, illetve takarmányozása jól összehozható az intenzív füves legelőkkel is, főleg úgy, hogy tavasztól július elejéig füvet, majd júliustól szudáni füvet legeltetünk, a füvet pedig kaszáljuk és szénává szárítjuk. A főnövénynek, május elején vetett HYSO meleg időjárás esetén, megfelelő tápanyag-, csapadék- és vízellátás mellett három kaszálást is ad. Termése a nagyüzemi táblán is meghaladhatja a 100 tonnát, amiről a termelők részéről már számos rádió- és újsághír be is számolt. A nyári hónapok alacsonyabb átlaghőmérséklete 10—20 tonnával csökkenti a termést. Még a májijs végéig másodnövénynek'vetett HYSO is adhat nagy termést, különösen, ha jó tápanyagutánpótlást és öntözést alkalmazunk. Az itt elérhető termés 40—80 tonna hektáronként. Júniusi vetésből már csak 1 kaszálás várható, ami 20—40 tonnát jelenthet. 80— 100 tonnás zöldtakarmánnyal hektáronként 1—14 tonna keményítőértéket, 1,6—2,5 tonna emészthető nitrogéntartalmú anyagot takarítunk be, ami fiatal állapotban 6:1, a bugahányás előtt pedig 7:1 aránynak felel meg. A HYSO óriási takarmányértékét csak akkor lehet jól érzékeltetni, ha összehasonlítjuk olyan növényekkel, amelyeket abban az Időszakban ugyanarra a célra termesztenek: Növény Hektáronkénti terméshozam t Keményítőérték t Emészthetőnitrogén tartalmú t anyagok Az előzőek aránya HYSO 80 10,4 1,76 6:1 kukoricacsalamádé 60 8,1 0,50 16:1 napraforgó csalamádé 70 5,6 0,63 9:1 A takarmánycirkok termesztési lehetőségei és a felhasználás formái még korántsem merültek ki. A nemesítés és a kutatás eredményeit gyakorlatilag minden üzemben ki kellene próbálni, főleg a kukoricatermelő körzet szárazabb talajain gazdálkodóknak, hogy a terméseredmények és a takarmányozás tapasztalatai alapján tervezhessék a termés formáját és a terület nagy ságát. Dr. Bartalos Menyhért és Rákőczl Lajos, a sősszigeti (Solary) Növénynemesítő Állomás munkatársai A HYSO hibrid szudánifű öntözési feltételek között nagy termést ad Fotó: —sz A SZOVJETUNIÓ ELELMISZERPROGRAMJA A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép tevékenysége a fejlett szocialista társadalom további megszilárdítására, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésére, a dolgozók életszínvonalának emelésére irányul. A társadalmi és gazdasági fejlődés fő irányait a 11. ötéves tervidőszakra és hosszú távra az SZKP XXVI. kongresszusán jelölték ki. A kongresszusi határozatok megvalósításának útján fontos szakasz volt az SZKP Központi Bizottságának múlt évi májusi plénu ma, amelyen — az SZKP XXVI. kong-A lakosság életszükségleteinek kielégítését szorgalmazzák resszusának határozatai értelmében megvitatták és jóváhagyták az élelmiszerprogramot 1990-ig. A szovjet élelmiszerprogramban kifejeződik az agrárpolitika lényege a nyolcvanas években, logikus folytatása az SZKP Központi Bizottsága 1965. évi márciusi {Áénumán elfogadót iránynak, annak alkotó továbbfejlesztése. Az intézkedések célja, hogy a lehető legrövidebb időn belül és a legbiztonságosabban ellássák az ország lakosságát élelmiszerekkel. A Szovjetunióban az élelmiszerprogrpm megvalósítását nemcsak elsőrendű gazdasági, hanem időszerű társadalmi-politikai feladatnak tekintik. A lakosság életszükségleteinek kielégítése a párt programjának legfontosabb követelménye. Az élelmiszerprogram fő feladata, hogy biztosítsa a lakosság megbízható ellátását valamennyi élelmiszerből, jelentősen növelje az értékesebb élelmiszerek fogyasztását. Előirányozza, hogy tíz év alatt a hús és a húskészítmények egy főre eső fogyasztása 20, a növényi olajoké 50, a zöldségféléké és kobakosoké 30—40, a gyümölcsféléké pedig 70—80 százalékkal növekedjék. Az említett igényes feladatok végrehajtásának alá van rendelve minden, az élelmiszerprogramban meghatározott út és módszer. Az élelmiszerprogram arra irányul, hogy összekapcsolja és egyesítse egyrészt a mezőgazdasági ágazatok, másrészt pedig a mezőgazdaságot kiszolgáló ágazatok munkáját Az élelmiszerprogram elvileg új lépés a szocialista gazdaság tervezésének és irányításának rendszerében. Többek között előirányozza, hogy a tervezésnek elő kell segítenie az ágazatközi arányok tökéletesítését, a szűk keresztmetszetek megszüntetését, a gazdálkodás színvonalának emelését. Az SZKP Központi Bizottságának 1982. évi májusi plénuma határozatot hozott az agráripari komplexum központi és helyi irányításáról. Rámutattak arra is, hogy a mezőgazdasági termékek termelésében döntő szerepük van a szovhozoknak és kolhozoknak. Ugyanakkor a program előirányozza, hogy az eddigieknél hatékonyabban használják ki az egyéni kisegítő gazdaságuk, az iparvállalatok mezőgazdasági üzemeinek, a városi szervezetek és a fogyasztási szövetkezetek lehetőségeit. A Szovjetunió élelmiszerprogramja előirányozza a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztését. A 12. fiiéves tervidőszakban az átlagos évi gabonatermelést 250—255 mUIió tonnára, a hústermelést 20—20,5, a tejtermelést 104—106, a zöldségtermelést 37—39, a gyümölcstermelést pedig 14—15 millió tonnára kell növelni. Természetesen, más mezőgazdasági termékek termelése is nő. A kitűzött célok valóra váltásának legfontosabb feltétele a mezőgazdasági termelés belterjesítésének elmélyítése, a fejlesztés intenzív tényezőire való áttérés. A mezőgazdaság termelési állóalapjait tíz év alatt 50, energetikai kapacitását a kolhozokban és szovhozokban 60, az ipari trágyák szállítását 70, az öntözött földek területét pedig 30—40 százalékkal kell növelni. Előrehaladást kell elérni a mezőgazdasági munka termelékenységének növelésében, a termelés hatékonyságának fokozásában, a termékegységre eső anyagi és pénzügyi ráfordítások csökkentésében. A mezőgazdasági termelőerők fejlesztésének meggyorsítására egyre nagyobb hatást gyakorolnak a társadalmi tényezők. Ezért nem véletlen, hogy a falu társadalmi fejlesztésének kérdései szerves részei az élelmiszerprogramnak. Az SZKP Központi Bizottsága múlt évi májusi plénumának dokumentumaiban intézkedések egész sorát dolgozták ki, amelyek elsősorban arra irányulnak, hogy fokozzák a jólétet, javítsák a mezőgazdasági dolgozók egészségügyi és szociális ellátását. E célból tfz évre mintegy 160 milliárd rubelt irányoznak elő. A nagy társadalmi feladatok megoldásának elvi jelentősége van. Ebben fejeződik ki az a politika, amely arra irányul, hogy fokozatosan megszüntesse a falu és a város közötti társadalmi különbségeket. Az élelmiszerprogram központi helyet foglal el a kommunizmus építése időszerű népgazdasági problémáinak megoldására irányuló komplex célprogramok sorában. A mezőgazdaság továbbfejlesztésében nem csupán fordulópontot jelent, de arra is hivatott, hogy az ország egész gazdaságának fejlesztését biztosítsa. Az élelmiszerprogram megvalósításának fontos feltétele a külföldi, különösen a szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztése. A Szovjetunió már régóta és sikeresen fejleszti gazdasági kapcsolatait a KGST-tagországokkal, széles körű mezőgazdasági és élelmiszeripari termékcserét folytat velük. Az élelmiszerprogram meghatározta a Szovjetunió és a testvéri országok együttműködésének további útjait mind a mezőgazdasági termelés, mind a feldolgozás és nyersanyagfelhasználás terén. A Szovjetunió élelmiszerprogramja nagy jelentőséget tulajdonít a kooperáció és szakosítás következetes fejlesztésének, főleg a gépek és berendezések, a műtrágyák, a növényvédő szerek gyártásában, a nagy hozamú növényfajták és hibridek előállításában, az új állatfajták és vonalak létrehozásában, valamint a tudományosműszaki fejlesztés és együttműködés más szféráiban. A KGST-tagországok szocialista gazdasági integrációjának sokoldalú fejlesztése és elmélyítése elősegíti az egész szocialista közösség élelmiszerkészleteinek megszilárdítását. —blm
