Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-02 / 13. szám
1983. április 2. .SZABAD FÖLDMŰVES SZOCIALISTA HAZAFISÁGUNK TÜKÖRKÉPE így, tavasz elején, szinte kiapadhatatlan tettvágy buzog az emberek tíz- és százezreiben, millióiban. Ezt a széles körűen kibontakozó kezdeményező- és tettrekészséget nemcsak helyes mederbe tereli, hanem kellően hasznosítja is a Nemzeti Front, helyi, járási, kerületi és központi szerevein keresztül. Mégpedig a nemzeti műszakok nyújtanak erre tág lehetőséget, amelyek már hagyományosak. A városok és községek lakosainak — hazánk választópolgárainak — ily módon lehetősége nyílik arra, hogy a jeles évfordulók tiszteletére vállalt kötelezettségeiket, munkafelajánlásaikat teljesíthessék... Mint ahogy teljesítik is, nem egyszer követésre méltóan. Vajon ki vitathatná, hogy ez az önként vállalt munkatöbblet — egy járáson belül is — több tízmillió korona értékű közjóval gyarapítja népgazdaságunkat, szocialista társadalmunkat. Hazánk-szerte, a hazafias cselekedet szülte közjavak értéke milliárdokban fejezhető ki. Egyetlen év leforgásával! Mindez azt sugallja valamenyiünknek, akik e szocialista hazában élnek, s a néphatalom tevékeny részesei: összefogni, szorgoskodni — érdemest Nos, ha ez így igaz, akkor a most kezdődő egyhetes tavaszi nemzeti műszak legyen minden eddiginél nagyobb értékeket létrehozó, közhasznot nyújtó, s szolgálja népünk ügyét, környezetének szépítését, óvását, a biztonságosabb munkavégzést, szociális, kulturális igényeinek kielégítését. Az ifjú nemzedékek leljék örömüket e létrehozott közjavakban, s tanulják meg védelmezni, becsülni azt. A Nemzeti Front hatáskörébe tartozó társadalmi, tömeg- és szabadidő-szervezetek tagjai, mezőgazdasági nagyüzemek dolgozói, oktatási és egyéb intézmények illetékesei stb. sokat tehetnek azért, hogy a tavaszi nemzeti műszak valóban betöltse társadalmi küldetését. Sok múlik a szervezettségen, a műszaki ellátottságon, s természetesen a rendelkezésre álló idő jó, tervszerű A GALÄNTAI JÁRÁSBAN: A tavaszi nemzeti műszakot megelőzően felkerestük M u z s I а у Vidort, a Nemzeti Front Galántai Járísi Bizottságinak titkárát, s arra kértük, válaszoljon néhány kérdésünkre. 0 Miként summázhatná a tavalyi nemzeti műszakok eredményeit? — Kétségkívül eredményesnek mondható: tavaly például a járásunkban összesen 50 206 egyéni, 1781 közösségi és 53 vállalati, üzemi, továbbá 48 községi vállalás született a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója tiszteletére. Ezek a vállalások az iparban , az építőiparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatásban legfőképp a tervteljesítésre, valamint a Nemzeti Front választási programtervének teljesítésére irányultak. A tavaszi, nyári és az őszi nemzeti műszakba összesen 152 098 dolgozó kapcsolódott be. Az elvégzett 1282176 óra társadalmi munkával vállalt kötelezettségeit jelentősen túlteljesítette, s 2 871 000 korona költségráfordítással 52,5 millió korona értéket meghaladó közjót hozott létre. 0 járható a nemzeti műszakok útja? — Csakis ez járható, amit a gyakorlat igazol. A Nemzeti Front választási programterve — a választópolgárok széles körű bevonásával — csakis így realizálódhat. A lakosság kifejezésre juttathatja ily módon a társadalomhoz való helyes viszonyát, szocialista hazaflságát. 0 Az idei nemzeti műszakokat milyen események tiszteletére bonyolítják le, s a tő feladatok mire irányulnak? — A küszöbön levő járási pártkonferencia jegyében, melynek a lebonyolítására április 2—10 között zajlik le. A nyárit (június 11—18.) a prágai béke-világkongresszus, az őszit (október 1—8.) meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66., illetve a csehszlovák—szovjet barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 40. évfordulója tiszteletére rendezzük. Mire irányulnak? — A Minden erőt а XVI. pártkongresszus határozatainak teljesítésére! jelszó gyakorlati valóra váltására. Más szóval: a népgazdaságfejlesztési terv időszaki feladatainak teljesítésére összpontosítani minden figyelmünket: gazdaságosság, munkatermelékenység fokozása, takarékosság az energiahordozókkal és más anyagokkal. A gyakorlatban érvényesíteni a népgazdaságirényltás tökéletesített rendszerét. Ezenkívül: nagy gondot fordítani a környezetvédelemre, a talajvízvédelemre, a csatornahálózat tisztítására, stb. Határidőre átadni és üzemeltetni a megkezdett építkezéseket. A mezőgazdasági üzemekben a tömegtakarhasznosftásán. S kellő erköcsi elismerés illesse mindazon vállalatokat, üzemeket, szövetkezeteket, állami gazdaságokat, különböző intézményeket, azok munkaközösségeit, szocialista brigádjait, egyéneit, akik példás, követésre méltó társadalmi munkát végeztek. Az ilyen megkülönböztetett figyelem és megbecsülés további jő munkára serkent. Az illetékes járási és helyi szervek tegyenek meg mindent a nemzeti műszak jó előkészítése, sikeres lebonyolítása érdekébenl A társadalmi munkának legyen becsületei Vonzzon, de ne riaszszon semmiképp sei Mint a tapasztalatok bizonyítják: a gondosság, az alaposság, a tervszerűség bőségesen kamatozik. Ellenkező esetben: a szervezés-irányítás hiányossága eredménytelenséghez, kedvszegettséghez, végső soron a társadalmi munka jelentőségének lejáratásához vezethet. Ilyesminek nem szabad bekövetkeznie. A nemzeti műszak eszmei-politikai irányítója járásonként: a járási pártbizottság. Fő szervezői: a jnb, a Nemzeti Front járási bizottsága, a járási szakszervezeti tanács, valamint a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének és a Szocialista Ifjúsági Szövetség járási bizottsága. Mint minden más, nagy tömegeket mozgósító rendezvény esetében, úgy a nemzeti műszak egész időtartama alatt kommunisták és pártonkívüliek vállvetve fáradozzanak a Februári Győzelem 35. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségeik, valamint a kitűzött feladatok teljesítéséért. Így járulnak hozzá a fejlett szocialista társadalom építéshez. S természetesen, az éves tervfeladatok teljesítésének előfeltételeit is megteremthetik. A nemzeti Front választási programterve így juthat közelebb a megvalósításhoz. A buzgó tettvágy, az alkotás öröme, a hangyaszorgalom szüljön sok millió korona értékű, népünket boldogító közjót! (kovács) mányok, a gabona és az őszi termés betakarítására megkülönböztetett figyelmet fordítani, hogy többet ne is mondjak. 0 Vállalt-e kötelezettséget a járás lakossága a Februári Győzelem 35. évfordulója tiszteletére? Ha igen, ezek mire irányulnak? — Mint valamennyi jeles történelmi évfordulóra, az ideire is született vállalás, melyből 48 744 egyéni és 1415 közösségi. A vállalt társadalmi munka értéke meghaladja a 2,5 millió koronát. A cél: 136,6 millió korona értékű közjó létrehozása. Néhány fontosabbat hadd említsek: az iparban, az építőiparban, a szállítási szférában, a kereskedelemben és a szolgáltatásban az éves tervfeladatok túlteljesítésére, a Járás fejlesztésének gyorsítására, a termelés hatékonyságának fokozására, az újítómozgalom fejlesztésre, az építésben mutatkozó lemaradás behozására, az árutermelés túlteljesítésére, 1,7 millió korona értékben, csökkenteni az anyagi kiadásokat, 26,6 millió koronával. Ami pedig a mezőgazdasági üzemeket illeti, az általuk vállalt társadalmi munkaórák száma 106 ezer. A 3600 egyéni és 20 közösségi vállalás összértéke 13 506 000 korona. Ezek a vállalások főleg költségcsökkentésre, üzemanyag, energiahordozók, valamint erőtakarmány megtakarítására, hús, tej, tojás, burgonya, cukorrépa, bab, olajnövény, zöldség és gyümölcs terven felüli termelésére stb. irányulnak. Eredményes tavaszi nemzeti műszakot! A beszélgetést köszöni: N. Kovács István Talán nem túlzás az állítás, hogy az lrigykedés >— mint magatartás vagy viselkedési forma? — egyidős az emberiséggel, ősidők óta megtalálható, tapasztalható ez mindkét nemnél,bár a „rossz nyelvek“ szerint a nőkre inkább jellemző. Az eltelt évszázadok során csupán az Irigység okai változtak, de maga a jelenség megmaradt, él és virul, szocialista társadalmi viszonyaink között is, feltehetőleg fog is még sokáig. Mindaddig „népbetegség“ lesz, míg a szocialista erkölcs és tudat végérvényesen nem diadalmaskodik a kapitalizmustól örökölt kispolgári csökevények — kivagyiság, kapzsiság, közömbösség stb. — fölött s meg nem erősödnek az új típusú ember jellemvonásai. Ez viszont — falun és városon — a mindennapok szívós kulturális nevelő, ideológiai és propagandamunkájától, a kommunisták, az állami és társadalmi szervezetek ráhatásé (ól függ elsősorban. Régebben — ha ez egyáltalán elfogadható oknak — a szegényember joggal Irigykedett a gazdagra, a cseléd a földesúrra, a gazdag a még gazdagabbra, az inas a segédre, a segéd a mesterére, a mester a tekintetes úrra és így tovább. De ma..., ma ugyan miért trigykedümk? Ma Is vannnk rangbeli, vagyoni, alkati különbségek, műveltségi differenciák köztünk és még lesznek sokáig. A szocializmus egyik lényeges alapelve ugyanis, hogy mindenki, mindenhol képességei szerint dolgozhat és végzett munkája szerint részesül a megtermelt javakból. IMás kérdés persze, hogy ez nálunk Is mindenütt így van-e már. de ez a lényegen mit sem váltuztat.) S ez így helyes, Illetve természetes. A furcsa csupán az, hogy napjainkban, a tapasztalatok szerint, nem is annyira az említett, még jól érzékelhető, szemmel látható, kézzelfogható különbségek adják az okot az irigységre, hanem inkább olyan jelentéktelen apróságok —, mint mondani szokás, plszlicsárl dolgok —, amelyeket alig lehet különbségnek nevezni. Példa: ha egy munkahelyen, üzemben, szövetkezetben, hivatalban vagy bárhol, több fizetést kap valaki az átlagnál — bármennyire megér-Miért irigykedünk? demli is —irigykednek rá a többiek. Fizetésemelésnél, prémiumosztáskor akad, aki nem azt nézi, ki, mit érdemel, ki, mennyit dolgozott, hanem inkább azt firtatja, kérdezi: „Miért kapott többet nálam?“ A magyarázatra már nem is kiváncsi, haragszik, boszankodik, irigykedik. Ha egy dolgozót — férfit vagy nőt — kitüntetnek, előléptetnek, munkatársai közül sokan gratulálnak neki, de egészen biztos, akad ott irigye is, aki azt kérdezi: „Miért?“ Aztán suttogni ts kezdenek a háta mögött: „Biztos jól fekszik a főnöknél. Tud hízelegni, talpat nyalni.“ Az már sföba se kerül, hogy esetleg jobban dolgozott náluk. Irigykednek, mert az- irigy természetű emberek gáncsoskodnak akkor is, ha a másiknak sikerül valamit jól megcsinálni. Akadékoskodnak, mindent megtesznek vélt „igazuk“ bebizonyításáért. ócsárolnak, gyaláznak mindent — kezdeményezést, újítást, ésszerűsítést stb. —, amit más csinált, mert irigyek. Egy kicsit majdnem mindenki többre tartja magát a másiknál. S itt van a kutya elásva. Az irigység legfőbb oka ugyanis a saját maguk túlbecsülése és mások lebecsülése. Mert aki valóban tud, szorgalmas, annak nincs szüksége irigységre. A szakmájához értő és Jól dolgozó embert csak ideig-óráig lehet mellőzni, észre nem venni, de nem lehet — még a szövetkezetben sem — örökre eltemetni. Ha egyik helyen nem tudja kibontakoztatni képességeit, megteheti azt máshol, ahol kellően értékelik és megbecsülik. Azt az embert viszont, aki lusta, tehetetlen — hiába Is menne bárhová —, sehol sem tudja állni a versenyt, mindenütt csak irigykedik, ami végeredményben semmit sem ér. Ne feledjük: az arany semmivel .nem lesz értéktelenebb attól, hogy valaki alábecsüli, és a sárból sem lesz arany attól, hogy egy bolond annak tartja! Irigylésre méltó emberek nincsenek — ezt már a spártaiak is megmondták —, de vannak példamutató, szorgalmas emberek, akiket lehet is, kell is követni. Magasba törni nem szégyen, de ész, erő és akarat kell hozzá, mert méltatlan embert csak hozzá hasonlók dicsőítenek. A tavaszi égen magasan szárnyaló pacsirtát is hiába irigyli az alacsonyan repülő szürke veréb, sosem tud hozzá hasonlóan énekelni! De azért tanulhat tőle, ha akar. KANIZSA ISTVÁN _ _ ehéz szóra bírni az ötvenhat ДI éves lessó Imrét, ám ha elit/ kezdi, beszél, beszél... — Mihelyt a kalapács nyelét megtudtam markolni, kovácsinasnak szegődtettek a szüleim. Jóhírű mesternél, Erdélyi Sándornál tanulgatta a szakmát, szülőfalujában, Imregen ( Brehov j. Megszámolta: három év alatt ötvenegy szekeret és kocsit gyártottak, emellett lovakat patkóitok, s javítómunkát is végeztek. Régen volt ez már! A felszabadulás után több helyütt •ts dolgozott. — Harminc éve már elmúlt, hogy Fejszésre kerültem, az állami gazdaságba. Volt Itt munka dögivei: csupán lóból volt ötveh pár. Persze, ebből húsz pár volt a Az izzó vas buuoieteben versenyló, lipicai fajta. Kopott a patkó, gyakran kellett cserélget ni... Aztán elapadt a lovak szá ma, „kivonták őket a forgalom ból“, de azért maradt belőlük hír mondóul. Miután a gépeké a döntő szó, így hát a munkám is változott: főleg ekevasakat élesítek, istállót Javításokat végzek. No de azért a patkolás sem múlt ki a divatból ... A szomszédos gazdaságból is hozzám Járnak lovat patkoltatni... — Milyen munkát szeret legjobban? — Mindenféle kovácsmunkát szeretek. De a legnagyobb örömöm mégis az volt, amikor egy szép kocsi elkészült. Amikor végignyargaltam az eléje befogott lovakkal Királyhelmecen (Kráľ. Chlmecj, hál utánam néztek az emberek. — Miért szoktak olyan gyakran ütni a kovácsok az üllőre? — faggatom riportalanyomat. — Hogy az ördög a láncot el ne szakítsa... — szellemeskedik. — Félre ám a tréfával! Sokkal nehezebb lenne a kalapácsot a levegőben tartani. Emellett szépen szól. Ügy is szokták mondani: a mester cifrázza... A járókelők bizony meg-megálltak, ha rázendítettünk a „kalapácsnótára“. Ä eavat a műhelytitkokba. Elmondja többek között, hogy régen a nehezebb munkát két-három nagy verővel végezték. Ilyenkor a mester nem a vasat ütötte, hanem csak az üllőt. így. diktálta az ütemet a többieknek, hogy el ne vétsék az ütést. — A folyamat harmóniáját meg kell őrizni. Az ördög? Az a rossz, ami megbontja az összhangot. Túltekintve a vasverés törvényein, и mesterség gyenge pontjaira tapintok. így válaszol: — Lópatkó? Egyáltalán nincs. „Magad uram, ha szolgád nincs", szokták mondani. Hát én csinálok. Két-három elhasznált patkó vasát kiolvasztom, s lesz belőle egy patkó. Tömöttebb, keményebb az elődjeinél. — Es ha kész a patkó, mire kell a legjobban ügyelni a patkoláskor? — Bármenyire kényes munka a lópatkolás, szeretem. Ügyelni kell arra, hogy a patkó formás legyen, pontosan illesztődjék a patára, s a szeg ne hatoljon elevenbe, ne „nyilazza“ и ló lábát. я csikópatkolás fortélya: reg/ ЙЛ gél kell végezni, amíg nincs sok légy. A csikópatkoláshoz a gazda részéről néhány liter bor dukált. Hozzáfűzi még, hogy nagyon ébernek kell lenni, nehogy a ló lerúgja az embert. — Tavaly ősszel a leleszi szövetkezetből hoztak egy csikót patkoltatni, hát az egyik komát ügy megrúgta, hogy az élete végéig emlékezni fog rá. . . — aztán még a szakmához tartozó dolgot mond: — A Jó kovács egyben gyógykovács is. Mert ugye a lovak közt is van telepatájú. Ez hamar nyomást kap, kisebesedik, s az ilyen ló könnyen lesántul. — S a szakma lánca? ... — Ennek a láncnak a szemeivel volt baj. Tudja, valamikor nyolcán is voltunk ebben a műhelyben. Elsajátították a mesterséget, aztán elmentek, kereket oldottak... Egyedül maradtam. — Miért hagyták magára?-г- Talán azért, mert a kovácsnak mindenki parancsol: a kocsis, az állatgondozó, az udvarvezetö, a csoportvezető. .. Szóval — mindenki. No meg azért is, mert azelőtt a gyárban jobban megfizették a mesterséget. — Magát mi tartotta vissza? — Megszökhettem volna úgy, mint a többiek. Hiszen hívtak a vasúthoz. Három gyerekem van. Építkeztem. Meg azláh mindig megtaláltam a számításom. Most már korszerű gépek vannak, kézzel nem kell annyit ütni a vasat, mint hajdanán. Minden villanyra működik. — Hű maradt a mesterséghez? — Ahogy mondja. Csak azt sajnálom, hogy az egyetlen fiam nem a kovácsmesterséget választotta. Villanyszerelőnek tanult. Ö nem csillagszórásbah dolgozik, mint én. Dehát minden munka szép, ha szereti, kedvvel csinálja az ember. ILLÉS BERTALAN цщДм,т,Г:,т,е,1 Cselédsorstól a kitüntetésig Apja juhász volt az ipolynyéki (Vinica) Lányi-birtokhoz tartozó Leklincpusztán. Így aztán kiskorától a feltétlen engedelmesség és parancsvégrehtajtás megnyilvánulásait tapasztalhatta. A tanyavilág bezártságát a természettel való szoros kapcsolata ellensúlyozta. Volt idő, amikor az ő kis csizmácskái törték csupán az utat a hóban, mígnem a három kilométernyire levő iskolába ért. Amikor kissé fel - cseperedett, a . tanya cselédeinek Farkas János disznait, malacait kitüntetett őrizte. Később apja mellett juhászkodott, aztán meg gyalogmunkás volt, vagy kocsiskodott. A 40-es évek elején az útmesterségnél remélt jobb munkalehetőséget. Innen szólította „angyalbőrbe“ a Horthy behívd. A losonci (Lučenec) tüzérségtől került a keleti hadszíntérre. A kapituláció már Erdélyben éri. Ügy hiszi, hajtársaival együtt, hogy vége a háborúnak. Am Szálasi újra halálba kergeti a harcolni már nem akaró katonákat. Egységüket gyalogoslisztek veszik át: aknaszedés a dolguk, ami csöppet sem veszélytelen művelet. Naponta gyötrik őket a tisztek: kikötés, gúzsbakötés... Majd — féléves hadifogság után kerül haza. Több alkalmi munkahely után a helyi Béke szövetkezetbe lép. A kezdeti időszak nehéz, igazi próbatétel volt számára is, de hitt a szocialista mezőgazdaság jövőjében ... Becsületesen helytállt. 1958 óta. Először takarmányos volt, s a tejet is ő hordta a tejcsarnok hűtőjébe. Traktorvezetői jogosítványt szerzett. Aztán vasparipán lovagolt egészen nyugdíjba vonulásáig. Azóta gondtalanul élvezi szocialista társadalmunk gondoskodását. Am most sem tétlen .. . Farkas jános az efsz vezetűségi tagjaként is tevékenykedett. Megfontoltan, mindig jobbító szándékkal tette, amit (ennie kellett. Őszinteségével. példamutatásával, a közös gazdaság fejlesztése érdekében végzett munkásságát a felsőbb szervek is méltányolták: a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztériuma ..A Mezőgazdaság Érdemes Dolgozója“ kitüntetésre méltatta. (bojtos)
