Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-04-02 / 13. szám
SZABAD FÖLDMOVES, 1983. április 2, (Q ^^^^ ^^ ^ ^ ^ Pipit^r Ismét közeleg a gyermekszínjátszók bábcsoportok, vers- és prózamondók országos találkozója, a Dunamenti Tavasz. Járási fordulói úgyszólván már mindenütt lezajlottak, sét, az is hamarosan elválik a kerületi versenyeken, hogy kik Jutnak az idén a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) országos döntőbe. Két olyan csoportot mutatunk be az alábbiakban, amelyeknek erre minden esélyük megvan. Ami közös bennük: mindkettő dunaszerdahelyi, egyiket Is, másikat Is fáradságot nem ismerő, lelkes vezetők irányítják, és a Dunamenti Tavasz tavalyi évfolyamát mindketten „kihagyták“. Ja, és a műfaj, persze:bábcsoportokról van szó. A Komenský utcai alapiskola Százszorszépéről és a Gorkij utcai „szomszédvárban“ működő Pipitérről. — э|с — Túlzás lenne azt állítani, hogy kollégáinak másodperceken belül sikerült előkertteni Marták Katalint, a Százszorszép vezetőjét. Nem is lehet ezen csodálkozni, mert a Komenský utcai alapiskola az „Igazán nagyok“ közül való: közel ezer tanuló látogatja. Türelemesen vártam tehát, míg előkerült, és egy „nagyszünetnyi“ időre leülhettünk beszélgetni. — Ügy látom — mutatok egy díszesen bekeretezett elismerő oklevélre —, hogy már az első „Dunamentin“ is ott voltak ... — Meg is nyertük — egészíti ki mosolyogva. — Pontosabban, fesztiváldíjat kaptunk, mivel akkor még valóban Inkább amolyan gálaműsor jellege volt a rendezvénynek, nem volt a maihoz hasonlatos értékelés. Azóta, ahányszor beneveztünk, annyiszor lettünk az elsők a kategóriánkban.. — Miért maradt ki a tavalyi év? — kérdezem, bár az az Igazság, hogy most már gyanítom egy kissé. Martákné is csupán egy szelíd, majdhogynem zavart mosollyal válaszol, és a téma be van fejezve. — Tulajdonképpen nem volt szándékomban a ,,történelmi áttekintés", de úgy érzem, néhány sző erejéig érdemes lenne kitérnünk a csoport múltjára. — Tizenkét éve alakultunk. Már az első „igazi“ műsorunkkal megnyertük a bábjátszóit országos versenyét. Csakhogy alig „rázódtunk össze“, már jött a nemzedékváltás... Az új csoportot harmadikosokból alakítottam; belőlük nőtt ki az igazi Százszorszép. Sok fellépésre, szép sikerre emlékszem szívesen, de a legemlékezetesebb talán mégis az 1981-es Dunamenti Tavasz. A társaság szinte testileg-lelktleg egy volt, még egymás gondolatait is ismerték ... Öröm volt velük dolgozni. Tóth László Akom báknmának feldolgozásával szereztük meg kategóriánkban az első helyet. — Aztán Ismét nemzedékváltás jött — folytatja egy pillanatnyi szünet után. — Az az igazság, hogy ilyenkor kissé megérzem, ha négy-öt év után néhány új tagot építek be a csoportba, és mindent újra az alapoktól kell kezdeni. Hiába, itt Is valahogy úgy van, mint a fociban: győztes csapaton ne változtass... Még szerencse, hogy az újak is nagyon gyorsan megszeretik a bábozást, és így hamar „sínre jut“ ismét a csoport. — A repertoár? — Változatos. Ojabban egyre jobban tetszenek a modern gyermekversek Egyszerűek, közvetlenek. Ezekből áll a mostani műsorunk, ezzel lettünk elsők a járási versenyen, és ezt mutatjuk be április 9-én, a kerdleti fordulóban is, Gútán (Kolárovo). Legfőbb segítőmmel, Pápay Ilona kolléganővel mindent megteszünk, hogy továbbjussunk oda, ami alig néhány száz méternyire van ettől a helytől, ahol most beszélgetünk, mégis hoszszú és fáradságos az odavezető út: a dunaszerdahelyi művelődési ház színpadára. — Sok sikert kívánok, és köszönöm szépen a beszélgetést. — — Néhány utcával van csupán odébb a Pipitér bábcsoport „otthona“, a Gorkij utcai szép, modern alapiskola. A csoport vezetőjét, Gaál Idát, mi tagadás, nem a legalkalmasabb pillanatban leptem meg: éppen ebédelt az Marták Katalin iskola tágas, világos éttermében. Szerencsére már az utolsó falatoknál tartott, így nem szenvedett kárt érkezésem miatt. Mégis kevesebb időnk maradt a beszélgetésre, mint a „konkurrenciánál“, de ez csak kapóra jött: éppen próba előtt álltak ugyan is, és így módom nyílott bepillantani a Pipitér kulisszái mögé Is. — A tavalyi kivételével va la menynyi Dunamenti Tavaszon ott voltunk — meséli Gaál Ida, miközben behallatszik, amint „védencei“ dicséretes pontossággal gyülekeznek a szomszédos pionírszoba ajtaja előtt. — Többször nyertünk, és a harmadik helynél lejjebb soha nem végeztünk. Hetente kétszer-háromszor próbálunk, és mint ahogy néhány perc múlva meg fogja látni, a gyerekek igazán odaadóan csinálják. A járási fordulóból a Darázs cimű Uzbég népmese feldolgozásával jutottunk tovább, azóta ezt csiszolgatjuk, hogy Gütfin minél jobban sikerüljön. Közben bátortalannak egyáltalán nem nevezhető kopogás után már vagy harmadszor nyílik az ajtó, és egy újabb, nevető szemű, szöszke gyerekfej jelenik meg az ajtónyílásban: \ — Tanító néni, nem kezdünk még? — De igen, gyerekek, már be Is mehettek. Egy óra múlt, a harmadikos-negyedikes apróságok alig néhány perccel vannak az utolsó csengetés után, de nyomát sem látni arcukon a fárad Ságnak. A várakozás lázában csillogó szemek mindennél beszédesebben tanúsítják, hogy Igazi öröm, felszabadult játék számukra a bábcsoportban való munka. Megszólítom az egyiküket: — A többi osztálytársad már vlgen poroszkál hazafelé ... Nem gondolsz Ilyenkor arra, hogy jobb lenna velük tartani? Szeme elkerekedik a csodálkozástól, hogy kérdezhet valaki ilyesmit? — Nem! — vágja rá aztán kapás bôl, s minthogy erről minden további sző fölösleges, sarkon fordul és eliramodik, hogy a sarokban, a bábok színes halmaza közül kikeresse a magáét. Aztán vezetőjük köré gyűlnek, és néhány perces „haditanács“ után kezdődik a próba. Kötetlenül, oldottan folyik, mint ahogyan a próbák általában. És mint amilyen a gyerekekkel való munka: felszabadult, játékos, cslvitelő. Ahogy elnézem őket, azon kapom rajta magam, hogy szívből örülök, hogy Gútán viszontláthatom őket. Meg valószínűleg Dunaszerdahelyen is, május huszonnegyedikétől huszonnyolcadikéig. А VIII. Dunamenti Tavaszon. VASS GYULA Gaál Ida és néhányan a Pipitérből Fotó: a szerző Juhász Gyula (1883—1937) Tiszai csönd Hálót font az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. Egyiken távol harmonika szól. Tücsök felel rá csöndben valahol. Az égi rónán ballag már a hold: Ezüstösek a tiszai hajók. Tüzeket raknak az égi tanyák, Hallgatják halkan a harmonikát. Magam a parton egymagám vagyok, Tiszai hajók, néma társatokl j Ma nem üzennek hivő távolok, Ma kikötöttünk itthon, álmodőkl Anna örök Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Emlékeimből lassan, elfakult Arcképed a szívemben, elmosódott A vállaidnak íve, elsuhant A hangod és én nem mentem utánad Az élet egyre mélyebb erdejében. Ma már nyugodtan ejtem a neved ki, Ma már nem reszketek tekintetedre, Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból, Hogy Ifjúság bolondság, 6, de mégis, Ne hidd szivem, hogy ez hiába volt, És hogy egészen elmúlt, 6 ne hidd! Mert benne élsz te minden félrecsúszo'tt Nyakkendőmben és elvétett szavamban És minden eltévesztett köszönésben És minden összetépett levelemben, És egész elhibázott életemben Élsz és uralkodói örökkön, Amen. •Juhász Gyula a Nyugat-nemzedék költője, a Tisza-parti táj lírát megOrökítOJe. Nekt köszönhetjük a modern magyar költészet legszebb szerelmi verseit. Nála szebben az alkotó emberről, a munka értelméről költő nemigen írt. összeállításunkkal születésének 100. évfordulóján köszőntfük irodalmunk sorsüldözött, bánatos hangú lírikusát. A HARMINCNYOICADIK SZABAD TAVASZ. RÄCZ OLIVÉR: A pozsonyi vár alatt Medencék tükre tiszta csöndet ringat. Hullámok hátán lomha fényverés, ligetek ölén álmos rózsaillat, alvó falombon levélzizegés. Arnyjáték régi templomok falán, homályos gyöngyszem dús arany nyakéken, volt, ismeretlen dédanyák nyakán, egy régen őrzött biedermeier képen. Gőzfürdők mélyén langyos félhomály, kis sétatéren boldog gyermekzsongás, esőcsepp színén áttörő opál, déli napfényben tompa harangkongás. Májuséjszakán mesefakadás, csónaksuhanás csillanó habon, álomban hallott széplány-kacagás, ezüstös színfolt kedves ablakon. Merengő arc, mit csókeső borit, békéit szeretők arcán lágy mosoly: a Dunaparton város álmodik — tavaszi álmát ringatja Pozsony (A Kassai dalok című kBtetből) щюжшю Egy különleges müzeymrül A Tátrai Nemzeti Park Múzeuma a világszerte ismert óriáshegység egyik színpompás látványossága és érdekessége is egyben. A négymillió turista közül, akik évente meglátogatják a Magas-Tátrát, nagyon sokan nézik meg ezt a maga nemében különleges tárgyi és adatgyűjteményt. A múzeum 1957-ben nyílt meg egy régi nemesi üdülő épületében. Mivel a kiállítandó anyag évröl-évre gyűlt, gyorsan „kinőtte“ az amúgy sem nagy épületet. Ekkor merült Jel egy új múzeum létesítésének a gondolata. Az új létesítmény 1968-ban el is készült, és 1969-ben jogadta az első látogatókat. Az alábbiakban röviden bemutatom a múzeum anyagát, amelyet azóta sok százezren tekintettek meg. A ktállítás természettudományt bemutatóján a látogató különböző szemléltető eszközök segítségével regionális természetrajzi és földrajzi ismeretekhez juthat, megismerkedhet a Tátra állat- és növényvilágával. Megtudhatja például azt is, hogy a Magas- Tátra mintegy hatszáz hegycsúcsot számlál, emellett negyvenöt különböző völgyet, romantikus katlant zár magába. A természettudósok örömére a Tátrában a mai napig is élnek olyan növény- és állatfajok, melyek világviszonylatban Is ritkaságnak számítanak. Az 50 ezer 960 hektárnyi területen elterülő hegymasszívum olyan, geológiai szempontból különleges kőzeteket ts rejt, melyek sehol másutt a világon nem találhatók. A múzeum vitrinéiben — nem csak a szakemberek, hanem a gyerekek örömére is — megtalálhatók azok az állatok, amelyek a Magas-Tátra mai élővilágát alkotják. A kiállítás állandó külön részlegen foglalkozik a Tátrai Természetvédők Egyesületének munkájával. Ez a tevékenység az 1800-as évekre nyúlik vissza, amikor ugyanis a Magyar Kárpátlat Egyesület megfogalmazta a Tátra első természetvédelmi törvényed. Habár a Tátrai Nemzeti Park létrehozásának gondolta először 1925- ben merült jel, tulajdonképpeni megalakulása csak a felszabadulás utáni első évekre tehető. A Szlovák Nemzett Tanács által elfogadott természetvédelmi törvény után válhatott igazán aktívvá, az egész társadalom számára hasznossá a természetvédők munkája, s elsősorban nekik köszönhető az, hogy a Tátra a mai napig is megtartotta szépségét, eredetiségét. A kiállítás történelmi bemutatója gazdag anyagot tár az érdeklődők elé, s főleg azt vizsgálja, milyen „viszony" alakult ki az egyes korszakokban az emberek és a természet között. Írásos és tárgyi dokumentumokat vonultat fel a XVIll. század végétől, melyeken keresztül híres vadászok élményeit, turisták útleírásait, hegymászók expedícióit, sikereit, kudarcait, tudományos kutatások eredményeit ismerhetik meg a látogatók. Emellett persze a turizmussal, a tátrat üdülőkkel, gyógyintézményekkel kapcsolatos Ismeretekkel is gazdagodhatnak a múzeum látogatót. A kiállítok kellő figyelmet szenteltek a népművészetnek, a népi foglalkozást ágak bemutatásának. A tátrai pásztorok művészt hajlamukat számtalan általuk készített gyönyörű tárggyal bizonyítják. A felvonultatott népviseleteket főleg a külföldiek csodálják meg. Persze az emberek találékonysága nem mindig csak a szépre, az emberire terjed ki: számtalan olyan eszköz, „térden csinált“ furfangos fegyvert ts láthat az érdeklődő, melyeket orvvadászoktól koboztak el a Tátra élővilágának őrzőt. A történelem szele természetesen a Tátrát sem kerülte el. A múzeumban állandó kiállításon mutatják be a Szlovák Nemzett Felkelés itt lezajlott eseményeit. A Kriváň alatt alakult, „Magas-Tátra“ nevet viselő partizánegység már 1942-ben harcokat folytafőtt a fasiszták ellen. Ez a csoport, s a később tucatjára alakult partizánegységek — kihasználva a Tátra kitűnő domborzati viszonyait — rettegésben tartatták a megszálló csapatokat. Elfoglalták az Ut létesített náci repülőteret, tucatszámra robban■* tották fel az utánpótlást szállító német vonatokat. A kiállításon különböző térképek, fegyverek, s más tárgyi és írásos emlékek tanúskodnak a szlovák nép felszabadító harcáról. Akt még nem lárt a Tátrát Nemzeti Park múzeumában, az ott-tartázkodása alkalmával feltétlenül tekintse meg ezt az érdekes, széles témakört felölelő kiállítást. Itt ugyanis jelentős ismeretekhez juthat hazánknak e gyönyörű természeti látványosságáról. KALITA GABOR r г штат 1 - . - - -Г;--- , A Tátrai Nemzeti Park Múzeumának impozáns épülete (A szerző felvétele) i
