Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-26 / 12. szám

HOGYAN LESZ A CSIPKEBOGYÓ MAGJÁBÓL RÓZSA-ALANY?

A kérdést — ha nem is ilyen megfogalmazásban — Csurilla •József szádudvarnoki (Zádlelske Dvornlky) kertésztárs tetto fel lapunk március 5-t számának szakrovatában. Ha átlapozta volna a Szlovákiai Kertészkedök Szövetsége Központi Bizottságának múlt évi 9. számú kézikönyvét (Poradca záhradkára), bizonyára nem tette volna fel ezt a kérdést, hiszen a kiadványban egyebek között erről is olvashattunk. ,De mivel a kérdés elhangzott, válaszolni illik rá.

A kertjeinkben viruló rózsák zöme az utak mentén, az árokpartokon tenyésző vadrózsára van szemezve. A díszfaiskolák szívesebben szaporítják a piros páva csipkerózsát (Rosa canlna pollmeriana), mert kevésbé tövises, f agy tűrő bb és jobb az affinitása (összeférhetősége) a nagyvirágú nemes rózsákkal. Persze az általunk egyszerűen vadrózsának nevezett törzsfa] több fajt foglal magába, melyeket különböző esetekben lehet és kell alanyul használni. Például a Rosa canina megfelel magas törzsű, koronás rózsának is,- a R. multiflora a polyantháknak nyújt Jó alanyt. A R. inennis például a pávarózsánál is jobb alany, mert sokkal életképesebb.

Az alanyneveléshez mindenekelőtt azt kell tudni, hogy a csipkebogyót korán, tehát teljes beérés előtt kell szedni, amikor a még rózsaszínű bogyó pirosodni kezd. A megszedett bogyókat azonnal kimagozzuk, mert a bogyóban csírázást gátló ellenanyagok termelődnek,

Az Irodalom szerint a magot legjobb azonnal elvetni, de mivel az idő erre általában elég korai (augusztus), a nyert magot legjobb rétegezni (stratiflkálnl), akárcsak a gyümölcsfélék magját. Ez annyit jelent, hogy a magot állandó hőmérsékletű helyiségben (pl. pincében), nedves homokban rétegezve tároljuk, és a következő év tavaszán vetjük el. Ha az Időjárás engedi, ősszel is elvethetjük a magot (szeptember), mégpedig sorokba, mint a faiskolában, 60—70 mm mélyre. A faiskolákban sűrű vetést alkalmaznak, s ha Jó a kelési arány, akkor a fiatal növényeket szétültetik. Az ültetvényt rendszeresen kell kapálni, öntözni és permetezni. Szemzésre csak a következő év tavaszán (május—június) kerülhet sor, addig vadalni kell, hogy ne sok vékony, hanem egy erős hajtást nyerjünk. Igaz, oltani úgyis a gyökérnyakba fogunk, ennek ellenére előnyös csupán egy hajtást nevelni, mert a növény jobban megerősödik.

Ha már a rózsa szaporításáról beszélünk, azt is el kell mondanunk, hogy a virágkedvelők körében egyre kedveltebb a nemesgyökeres szaporítás. Ez annyiból áll, hogy év közben a nemes rózsáról levágunk egy vagy több 10—15 cm-es hajtást, beleszúrjuk a virágágy földjébe, hogy csak a vessző harmadrésze látsszon ki, a földet alaposan tőmörftjük, beöntözzük, majd befőttesüveggel letakarjuk. A megvágott hajtásról természetesen el kell távolítani a levelek kétharmad részét, akárcsak más, gyökereztetésre használt fás vesszőkről, és a hajtás végét gyökerezést serkentő készítménybe (stimulátor) márthatjuk. A befőtesüveget fóliatasakkal helyettesítjük. A leszúrt vessző egy-két hónap alatt általában megyökeresedik s már kész is a saját gyökerű nemes rózsa. Általában 60—80 százalékos sikerre lehet számítani. Azzal azonban számolni kell, hogy a vadalanyra oltott nemes rózsa mindig szebb és életképesebb, mert a saját gyökerű rózsa lényegesen kevesebb vizet és tápanyagot képes felvenni.

BELUCZ JÁNOS agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa

t Néha elöfurdul, hogy a Golden Delicious almafák hajtásainak alsó része idő előtt ethullajtja a lombját. Osztrák tudósok állítják, hogy ezt a jelenséget az auzin hiánya idézi elő. A hiánybetegség következtében a kelleténél hamarább kezd képződni a hajtás és a levélalap között kialakuló leválasztószövet, következésképpen a levél idő előtt elsárgul és lehullik. Auxinból azok a fák termelnek keveset, amelyek cinkhiányban szenvednek. A korai lombhullás megelőzésére, főleg hosszú Ideig tartó kedvezőtlen időjárás esetén, a fákat ajánlatos megpermetezni 0,1 százalék kénsavas cinket és 0,2 százalék szénsavas meszet tartalmazó oldattal. A betegséget megelőzhetjük, ha a nyomelemtrágyázásban használatos mennyiségben horganytartalmű sókat juttatunk a talajba.

0 Számtalan kísérleti eredmény igazolja, hogy a liázikertekben és a kerttelepeken a kaszált fű a legalkalmasabb az almafák alatti terület takarására. A talajtakarás virágzás végétől augusztusig tarthat, azután a maximum 15 cm vastag rétegben elterített takaróanyagot el kell távolítani. A talajtakarás előnye, hogy a lekaszált fű növelt a talaj humusztartalmát és javítja a vízgazdálkodást. A takaró alatt porhanyös marad a föld, gyorsabbon felbomlanak a műtrágyák és a fa is Izletesebb, jobb minőségű gyümölcsöt tejein. Az eljárás hátránya, hogy a gyökerek zöme a föld felszínéhez közelebb helyezkedik el, tehát a fagy könnyebben kárt tehet bennük.

0 Az almafák fiatal hajtásai azért száradnak el, mert a talajban kevés a felvehető réz. Ennek oka: a lúgos kémhatás, illetve a kationok túltengése a talajoldatban. Az ásványi anionok mennyiségét nagyobb adag káliumszulfát juttatásával növelhetjük. Ha telepítés előtt nagyobb adag káliumszulfátot Juttatunk a földbe, a hajtások elszáradása szinte teljes biztonsággal megelőzhető.

(Zahrádkáé)

TnNUlíUNK й/ CGVMňgTÓl ý

ÄSÓVILLA

GÖMBVASBÓL

A boltokban évek óta hiába keresek ásóvlllát, mert a gyártó vállalatok egyre csak ígérgetik, hogy többet fognak szállítani a kereskedelemnek. Végül meguntam az eredménytelen klllncselést, megterveztem és csináltam Is magamnak egy jó szerszámot (lásd az ábrát).

A villahegyek 10—12 mm átmérőjű gömbacélból, a rögzítésre szolgáló alaprész kb. 50

mm átmérőjű csőből készül. Ha négy villahegyet számítunk, mint ahogy az ábra Is mutatja, és a hegyek egymástól 80 mmre kerülnek, akkor 270 mm hosszú csőre van szükségünk. A méretek feltüntetése után a csövet négy helyen átfúrjuk (mind a két falát) a felhasznált gömbacél átmérőjének megfelelő fúróval. A gömbacélból egyforma (kb. 300 mm-es) darabokat vágunk, melyeknek egyik végét hegyesre köszörüljük. Ha ezzel elkészültünk, öszszcállithatjuk a szerszámot: a gömbacél darabokat beleillesztjük a fúrt lyukakba, és a fölső végüket hozzáhegesztjük a csőhöz. Alul nem ajánlatos hegeszteni, mert a hevítés hatására a fém elveszíti acélosságát s fokozott igénybevétel esetén a villa hegye elgörbülhet. A cső alső felén lévő l.ukat, amelyen a gömbacél áthalad, hidegvágóval tegyük s-orosabbá, hogy jobban támassza a villa hegyét.

Végezetül a csőből készült rámára hegesszünk fel egy darabka, mondjuk 100 mm hoszszú csövet, a szokásos módszerrel erősítsünk nyelet bele, és már készen Is van a házilag barkácsolt ásóvilla.

Hortvik K.

növényhajtatAs

FÓLIABORÍTÁSÚ

KERETEKKEL

A lap február 26-i számának szákrovatában C s é p e Pál vArgedei (Hodejovj gyű mii! csősz а dinnye feketefóliás talajtakarással történő hajtatásáról tr. Én inkább a fészkek, illetve a palánták fülé szoktam védőborítást készíteni, mégpedig fehér fóliából.

Módszerem a következő: 2X2 cm-es lécekből 40X40X25 cmes keretet készítek, amolyan dobozféiét, amit azután beborítok fehér fóliával. Csupán az az oldal marad szabadon, amely a talajra kerül. A vékony fóliát lényegesen erősebb, műtrágyát zsákokból hasított fóliacsík felhasználásával, apró szögekkel erősítem a kerethez.

Amióta ilyen fóliával behúzott kereteket használok, lényegesen korábban kezdhetem a helyrevetést, illetve a palántázást, hiszen a védőboritás megóvja a zsenge növénykéket az időjárás viszontagságaitól. Persze nem mínusz 4—5 fokos hidegre gundolok, hanem a me

netrendszerü hőingadozásra. Kora tavasszal a keretek előbb a szamócára kerülnek, majd az uborkát és a dinnyét védik. Addigra a szamóca úgy megerősödik, hogy szinte emelgeti a már már szűk takarót. A tavaszi fagyveszély elmúltával a dinnyéről és az uborkáról is lekerül a keret, persze fokozatos szoktatás, edzés után. Közben — amikor a jó meleg eső esik —, kitakarom a bokrokat és a növények mellett élére állítom a keretet, hadd ázzon a föld meg a növényzet. Ahol elszaporodtak a meztelen csigák, a keretek alá ajánlatos csalétket helyezni, mert a zsenge növényeket gyorsan megtámadják a kártevők.

Nem mondom, ~hogy a keretek csodát művelnek, de anynyi bizonyos, hogy tiz-lizennágy nappal előbbre hozzák a szüret időpontját. Egyébként tessék kipróbálni!

MAJOROS VIKTOR,

Cömör (Gemer)

1983. március 28.

A növényvédelemről általában

Minden növényvédelmi tevékenységnek az a célja, hogy a hasznos szervezetek lehető legkisebb károsítása mellett elpusztítsa a kártevőket. A hatásos növényvédelem legmegfelelőbb módját alkalmanként kell megválasztani, mégpedig több alapvető szempont figyelembevételével. Fontos követelmény, bogy a beavatkozás egyszerűen és könnyen végrehajtható legyen, és ne kerüljön többe, mint amennyit a növény ér. Igen lényeges szempont, hogy a kezelés gyorsan hasson, de a hasznos szervezetekre és az emberre veszélytelen legyen. Alapvető kivétel az is, hogy a kezelés a kultúrnövényt ne károsítsa, illetve a felszívódó hatóanyagok ne halmozódjanak fel, hanem mielőbb alakuljanak át ártalmatlan vegyületekké. S ami ugyancsak lényeges, a felhasznált anyag jó hatásfokkal pusztítsa a kórokozót vagy kártevőt.

Sajnos, olyan módszer, amely minden követelménynek hiánytalanul eleget tesz. egyszerűen nincsen, következésképpen a gyakorlalban több módszert párhuzamosan kell alkalmazni a cél eléréséhez. Mindenkor az agrotechnikai védekezést kell előnyben részesiteni, vegyszerek után csak akkor nyúljunk, ha felhasználásuk elkerülhetetlenül szükséges'. Az agrotechnikai módszerek segítségével (tala jmfivelés, növényápolás, trágyázás, öntözés) igyekezzünk olyan feltételeket teremteni és fenntartani, melyek

knitúrnövényetnk számára előnyösek, viszont a kártevők és kórokozók számára kedvezőtlenek. A káros szervezetek állományát idejekorán végzett tala jműveléssel (kapálás, ásás, szántás) is gyérithetjük.

Ha egy adott növényt több éven át termesztünk ugyanazon a területen, egy-egy betegség vagy kártevő nagyon elszaporodhat. Ilyenkor legjobb növényt váltani, néhány évig olyan kultúrát besorolni a forgóba, melyet az adott betegségek vagy kártevők nem támadnak. Ha erre nincsen lehetőség, ekkor többnyire csak a talajfertőtlenítés segít. Akár gőzöléssel, akár vegyszerrel végezzük a fertőtlenítést, kizárólag a mintegy 10 cm-es felső talajrétegben remélhetünk kellő hatást. A mélyebbre húzódó kártevők túlélési esélye a mélységgel arányosan nő, ezért gondosan kell megválasztani a kezelés időpontját. A fertőtlenítést akkor kell elvégezni, amikor a kártevők zöme még vagy már a felső talajrétegben tartózkodik.

A tápanyagpótlás tervezésekor ajánlatos gondolni arra, hogy az egyoldalúak (főleg nitrogénnel) trágyázott növények általában kevésbé ellenállóak. Azt is jó tudni, hogy a nedves, párás környezet és a leveleken csordogáló viz kimondottan kedvez a goinbabetegségeknek. Kedvező fényviszonyok megteremtésével és a lomb helyett a földre juttatott öntözővízzel sok betegség terjedésé-Ha szakszerűen dolgozunk, a salátát ts _ megvédhetjük a betegségektől.

Fotő: —bor

A gondosan ápolt, tervszerűen betelepített kertben kevesebb vegyszert kell használni.

nek gátat vethetünk. Zárt életkörnyezetben (üvegház, fólia) speciális növényvédelmi problémák jelentkezhetnek, mert ilyen feltételek között nagyon fontos szerepet játszik a tápanyagpótlás, öntözés, szellőztetés és árnyékolás szakszerűsége. Tudniillik a túl meleg környezet némely rovaroknak, a párás levegő pedig a gombáknak kedvez.

Gjabban komoly gondot jelent az üvegházi kártevők elszaporodása. A fonálférgek, atkák és tripszek már a fóliaborítású berendezésekben is elhatalmasodtak. Itt még elég egyszerű a megoldás, hiszen a hajtatóberendezés felszámolásával vagy áthelyezésével elpusztíthatjuk a kártevőket vagy legalább gyérithetjük a számukat. Az üvegházban olykor csak a teljes fertőtlenítés segít. Némely fonálférgektől még talajfertőtlenítéssel sem tudunk megszabadunk mert néha egy méter mélyre is lehúzódnak a földben. Ilyenkor már csupán a talajcserére alapozhatunk. A felső 20—25 cm-es talajréteget kihordjuk, fóliát terítünk a földre s erre terítjük a friss, kártevőktől mentes termőréteget.

Nagyon fontos a mintaszerű tisztaság fenntartása. A beteg növényeket haladéktalanul gyűjtsük össze és semmisítsük meg. Ne feledjük, hogy mindco növényvédő szer méreg, tehát csak akkor használjunk vegyszert. ha más módszerrel már nem lehet eredményt elérni.

A zöldségnüvények közül sokat nyersen fogyasztunk, ezeknél különösen fontos a permetezésekre vonatkozó egészségügyi várakozási idő megtartása. Sajnos, a gyakorlatban elég gyakran előfordul, hogy a lelkiismeretlen kertészkedők nem tartják meg az előírást, leszedik és eladják a termékeket, esetleg maguk fogyasztanak belőle, még mielőtt véget érne az élelmezés-egészségügyi várakozási idő. Tudjuk, hogy ez büntetést érdemlő magatartás, de sajnos még nem tartunk ott, hogy az előlegezett bizalommal visszaélőket leleplezhessük.

Ha vegyszerek használata mellett döntünk, mindig a kevésbé veszélyes készítményt válasszak, és azt szakszerűen használjuk. Az előírtnál kisebb töménység hatástalan, a nagyobb káros. A kezelés időpontja legalább olyan fontos, mint az, hogy a kezelt növényeket a permetlé egyenletesen érje és ne keletkezzenek csurgások. Napos időben ne permetezzünk, mert a növényzet megperzselödhet. Legjobb az esti és a hajnali kezelés.

Növényvédő szert ne tartsunk a lakásban, főleg az éléskamrákban ne, sőt, olyan helyen se, ahol a gyerekek vagy az állatok könnyen hozzáférhetnek. Ha vegyszerekkel dolgozunk, munka közben ne együnk, ne igyunk és ne dohányozzunk. Ha befejeztük a munkát, mindent gondosan rakjunk a helyére, a használt segédeszközüket mossuk el, s végül alaposan mosakodjunk meg (szappannal). A mérgezés legkisebb gyanúja esetén azonnal forduljunk orvoshoz és azt is mondjuk el, hogy milyen szerrel, milyen hatóanyagú készítménnyel dolgoztunk.

S7.ALAI 1.,