Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-19 / 11. szám

1983. március 19. SZABAD FÖLDMŰVES Tömegtakarmánvok a figyelem középpontjában A senical járás mezőgazdasági üze­melnek évek óta komoly problémát Jelentett a kellő mennyiségű és meg­felelő minőségű tömegtakarmányalap megteremtése. Annak, hogy miért nem sikerült biztosítaniuk az elő­irányzott állattenyésztési feladatok teljesítéséhez szükséges takarmány­készletet, több oka volt. A többnyire objektív okok mellett azonban na­gyobb akarattal, kezdeményezőkész­séggel könnyen kiküszöbölhető hiá­nyosságok is előfordultak. Tavaly va­lamennyi mezőgazdasági üzemben éppen ezekre a hézagokra összponto­sították figyelmüket. A helyzet javí­tására hozott intézkedések eredmé­nyesnek bizonyultak, bár Ivan Prokeš agrármérnöknek, a járási mezőgaz­dasági igazgatóság főagronőmusának véleménye szerint jelentős tartalé­kaik vannak elsősorban a szénater­melésben, melyen feltétlenül javítani kell. A járás mezőgazdasági üzemei ösz­­szesen 75 ezer 754 hektár mezőgaz­dasági területen gazdálkodnak. Ennek 17 százalékát, azaz 13 ezer hektárt a rétek és legelők foglalják el. Szálas takarmányokat szántón is termelnek, elsősorban évelő takarmánynövények­ből, amelyek termőterülete hat-hét­ezer hektár körüli. Miért említjük ezeket a számadatokat? Az utóbbi években — a szemesek bői való önellátottság kérdésével kapcsolatban — egyre gyakrabban emlegetik a tömegtakarmányok, de főleg a jő minőségű széna termelésé­nek jelentőségét. A tejtermelésben és a marhahizlalásban a számottevő erő­­takarmány-fogyasztás gazdasági szem­pontból is hátrányos. Már ezért is keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek a hazai források hasznosítá­sával lehetővé teszik az erőtakarmá­nyok legalább részbeni pótlását. A te­henek esetében a megfelelően össze­állított tekarmányadagban egy kiló jó minőségű széna értéke egyenlő ugyanannyi erőtakarmányéval. A ta­karékosságnak ezt az alapvető ténye­zőjét a senical járásban Is tudatosí­tották. Ebből indult ki a rétek és legelők belter jesítő programja is, amelynek megvalósítása valamennyi gazdaságban folyamatban van. Több földművelő ma Is emlékszik arra az időszakra, amikor a szüleik vagy dédszülelk jó minőségű réti szénával etették teheneiket kiegészítő keveré­kek adagolása nélkül, legfeljebb ki­sebb mennyiségű darát kevertek az itató vízbe s teheneik mégis kielégí­tően tejeltek. A kudarcos évek sorozata után ta­valy első ízben sikerült a járás me­zőgazdasági üzemelnek egy-egy szá­mosállatra 4,24 tonna tömegtakar­mányt — szénában számítva — ter­melniük. Ez számosállatonként 0,24 százalékkal több a tervezettnél. Igaz, a sikerhez a kedvező időjárási viszo­nyok is hozzájárultak. Annak ellenére, hogy az új termé­sig elegendő tömegtakarmány áll rendelkezésükre, a szénatermelés to­vábbra is nyitott kérdés maradt, mi­vel a széna részaránya nem felel meg a követelményeknek. Tavaly a rétekről és legelőkről csupán 2,74 tonna, a szántóföldi évelő takarmány­­növényekből pedig 7,36 tonna szénát gyűjtöttek hektáronkénti átlagban. A szénatermelés növelése szempontjából a legnagyobb tartalékokat a gyepte­rületek termésének növelésében lát­ják. Tulajdonképpen mit is tartalmaz a rétek és legelők beltérjesítési prog­ramja? Mindenekelőtt receptet ad a rétek és legelők ésszerű hasznosítá­sára. Pontosabban, felhívja a gazda­ságok ügyeimét a gyepterületek he­lyes kezelési módszereire, többek kö­zött a simítózásra, a boronálásra, a műtrágyázásra stb. A gyepterületeket termőképességük szerint 5 minőségi csoportba sorolták be. Feltételezik — amennyiben a gazdaságok a javasolt intézkedéseket betartják —, hogy a 4. és 5. csoportba sorolt gyepterüle­tekről — rendszeres kezelésük esetén — hasonló szénatermést érhetnének el, mint a szántóföldön termesztett évelő takarmánynövényekből. A bel­­terjesitő program megvalósításával a gyepterületek termését hektáronkénti átlagban 3,2 tonnára növelhetnék. E tekintetben jó példával járt elől a poradiei szövetkezet, ahol a 216 hek tárnyl legelőt teljes mértékben ki használták, a hatékony belterjesitő intézkedéseknek köszönve. Ebben a szövetkezetben több éven át kooperá­cióban legeltetik az üszőket a tejter­melésre szakosodott gazdaságok szá­mára, méghozzá eredményesen. Szükséges azonban szóvá tenni, hogy a rétek és legelők fűtermésének begyűjtését jelentős mértékben a be­takarító, a kaszáló, a forgató és a rendfelszedő gépek hiánya hátráltat­ja. Az elégtelen gépesítés következ­tében elhúzódik a begyűjtés időtar­tama, ami kétségtelenül a széna mi­nőségének a rovására megy. Kedve­zőtlenebb évjáratokban jpedig kényte­lenek egy-egy kaszálást kihagyni. Sok gazdaságban korszerűtlen, kise­lejtezett vagy saját műhelyeikben összebütykölt gépeket alkalmaznak a termés begyűjtésére. A nem megfelelő gépek meghibásodása igen gyakori és ez megbontja a munkaszervezést, s végső soron jelentősen növeli az üzemanyag-fogyasztást, ami végképp nincs összhangban az energia-taka­rékossági intézkedésekkel. A begyűj­tési munkák üteméről és minőségéről már nem is beszélve. Főleg a rend­felszedő gépek hiányából számottevő veszteségek keletkeznek. Ha az egész lekaszált területről idejében be tud­nák gyűjteni a termést, ez hektáron ként négyszáz kiló szénatöbbletet je­lentene egy kaszálásból. A tömegtakarmányok termelésében példamutató helytállást tanúsítottak a jablonicai, a Moravský ján-i és a Petrová Ves-i szövetkezetesek, akik egy számosállatra számítva 4,6 tonnás készletről gondoskodtak. Sajnos, a takarmányalap kedvező alakulása a múlt évi tejértékesitést már nem befolyásolhatta. Tavaly a járás mezőgazdasági üzemei egymillió 360 ezer literrel maradtak adósak. A jelenlegi kedvező takarmányozási lehetőségek ez év elejétől a tejterme­lés növekedését eredményezték. A jé rásban a tej értékesítési ütemtervét 106 százalékra teljesítették, s adottak a feltételek áhhoz, hogy az 59 millió liter tejértékesítési tervüket ne csak teljesítsék, hanem túl is szárnyalják. Ugyanis arra kötelezték magukat, hogy tehenenkénti évi átlagban nyolc­van literrel több tejet értékesítenek a múlt év valóságához viszonyítva. A kedvező takarmányalapot és a bel­­terjesftő intézkedések megvalósítását figyelembe véve vállalásuk reális. Viszont több megértésre volna szűk ség a gépgyártó vállalatok részéről a széna begyűjtéséhez szükséges gé­pi eszközök biztosítását illetően. JOZEF SLUKA A Slovair légitársaság 55 Z-37 és 9 AN-2 típusú repülőgépei jelentős segítséget nyújtanak mezőgazdasági üzemeinknek a növényápolási mun­kák idejekorán és jó minőségben tör­ténő elvégzéséhez. A mezőgazdasági repülőgépek — beleértve a tagolt terepeken alkalmazott öt helikoptert ii — az idén 1 millió 730 ezer hek­táron végzik el a műtrágyázást, tehát közel huszonháromezer hektárral na­gyobb területen, mint tavaly Fotó: —bor A ráfizetéssel gazdálkodó, megöl datlan problémák terhét az összeomlás veszélye nélkül már tovább viselni nem képes p e 1-sőci (Plešivec) szövetkezetben egy évvel ezelőtt kádercserére került sor. Farkas István helyét, az elnöki tiszt­séget Zajíőek Ferenc, a rostári gazdaság rátermett vezetője vette át. S az eredmény? Egy év elteltével 1 millió 800 ezer korona neyereséggel zárták a gazda­sági mérleget. Rekordtermésük volt a korai bur­gonyából. Tavaly előtt 5,6 tonnás ho­zamot értek el hektáronként. Tavaly tizenkét tonnára növelték tervüket, a valóságban pedig 22 tonnát takarí­tottak he hektáronként. Mindezt a Mit hozott a kádercsere? kedvező adottságú táhlák kiválasztá­sával, a megfelelő fajtaválasztékkal, a gondos talajelőkészftéssel, s az idő ben elvégzett vegyszeres védekezés­sel érték el. A rozsnyói (Rožňava) járásban egyedül ebben a gazdaság ban alkalmazták a burgonyabetaka rító kombájnt. Mindössze hat dolgozó közreműködésével gyűjtötték be a tér mést. Egy MARS—4-es típusú ültető­­gép, valamint a sorközműveló és töl­tögető gépek beszervezésével megol­dották a hurgunyatermesztés komplex gépesítését. Az ültetőanyagot a Pop­­rádi Állami Gazdaságtól vásárolták. A gazdag termés értékesítése nehéz­ségekbe ütközött. A felvásárlók csak a szerződtetett mennyiséget vették át. Az állatokkal mintegy húsz tonnát etettek fel. A termés jelentős részét a szövetkezeti tagoknak adták el. Így a burgonyatermelés ráfizetéssel járt. Evek óta ismétlődő probléma ez. A tömegtakarmányok termesztésé­ben is jelentős előbbrelépés volt ta pasztaiható. Evek óta először sikerült teljesíteniük a tervet. Az idén nem került sor arra, hogy a szarvasmarha­állománynak csökkentett takarmány­adaggal kellett volna átvészelnie a telet. A siker nyitja abban rejlett, hogy nem etettek meg „mindent" nyáron. Felszámolták a gazdaságveze­tésben uralkodó korábbi felfogást, miszerint annyi zöldtakarmányt adtak az állatoknak, amennyi csak belefért a vályúba, s persze az elpocsékolt fölösleg vagonszámra a trágyadombra került. Az új szemlélet értelmében a tömegtakarmányok gazdaságosabb ki­használására törekedtek. Egyidejűleg teljes mértékben kihasználták a fenn­­síki legelőket. A juhállomány mellett a szarvasmarha-állományból mintegy kétszáz növendéküszőt és ugyaneny­­nyi hízóállatot tartottak a legelőkön először. A karszt vidéken problémát jelentett az állatok ivóvízzel való el­látása. Jórészt tartálykocsikkal kellett felhordani a vizet, de még Így is ki­fizetődő volt a legeltetés. A begyűjtött tömegtakarmányok mi­nősége is összehasonlíthatatlanul jobb volt az előző évekhez viszonyítva. A háromszáz hektáron termesztett siló­­kukoricának mintegy húsz százaléká­ról a betakarító gépek sorozatos meghibásudása miatt nőm sikerült jó minőségű takarmányt előállítani. De egyébként a betakarítás lendülete­sebb volt a szokottnál. Az évelő takarmánynövények ter­mesztése azonban visszaesett. A szá­razság következtében az első kaszá­lás után száz hektár lóherét és negy­ven hektár lucernát kellett kiszánta­niuk. Csupán 37 hektáron maradt évelő takarmánynövény, ami a szán­tóföldim termesztett takarmánynövé­nyek huszonhét százalékából mind­össze három százalékot tett ki. Még ebben az ötéves tervidőszakban az évelő takarmánynövények részarányát 18 százalékra akarják növelni. A gaz­daságban a nagyobb hozamú lucerna­­termesztés mellett döntöttek, de egy­előre nincsen vetőmagjuk. A tömegtakannányok termőterületé­nek további növelése lehetetlen. Ezért át kell állniuk a belterjes termelési módszerekre. Ez azonban csak meg­felelő agrotechnikával, gazdaságos istálló- és műtrágyafelhasználással és öntözéssel biztosítható. Silókuko­ricából a hektáronkénti 40 tonnás hozam is elérhető az eddigi 35 .ton­nás átlaggal szemben. Az idén hor­dozható öntözőberendezést vásárol­nak. Ez ölven hektárnyi területen lehetővé teszi a korai burgonya és a lucerna öntözését. A szövetkezet gépparkjának gyors fejlesztése az egyik alapfeltétele a gazdálkodás tökéletesedésének és a tervfeladatok sikeres teljesítésének. Míg 1981-ben 600 ezret. 1982 ben már 1 millió 600 ezer koronát fordítottak új gépek vásárlására. Az idén a talaj­­előkészítő gépek garnitúrájábái hiány­zó nehéztárcsákat akarják beszerel­ni, az elavult gabonavetógépekat újakra szeretnék cserélni, de sajnos ezek hiánycikkek. Szénasoroló-forgató gépekkel is ki akarják egészíteni a gépparkot. Az elért eredményeknél még na­gyobb változáson ment át a munká­hoz való hozzáállás. Es ez hasznos tartalékot jelent. Szerencsére az elnök új szemlélet­­módja megértésre, követésre talált, és bizakodókká tette az embereket. Minden dolgozó akarja a jobbat. Vé­leményünk szerint a feltételek eddig is adottak voltak a fejlődéshez, a pa­rázs ott izzott a hamu alatt, csak eddig nem tudták feléleszteni. Az elő­relátó gondolkodással és tervezéssel pár év múlva akár a járás legjobb mezőgazdasági üzemeinek élvonalába is kerülhetnek. KORCSMÄROS LÄSZLÖ • '•««c^bürifidrfeofliiaacflflBBiiaKBii termelés helyzetéről a lemaradást? Mikulec József agrármérnök, a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazda­sági Igazgatóság termelési igazgató­helyettese: — A cukorrépa termesz­tésével kapcsolatban két alapvető körülményt kell figyelembe vennünk. Járásunk a kukoricatermelő körzet­ben helyezkedik el, ahol a cukorrépa termelési feltételei kedvezőtlenebbek, mint a répatermelő körzetben. Ugyan csak nem elhanyagolható tény, hogy járásunkban a szarvasmarha-állomány sűrűsége országos viszonylatban a legnagyobb — száz hektár mezőgaz­dasági területre 87,6 darab szarvas­­marha Jut —, ezért a cukorrépa mel­léktermékei alapvetően fontos takar­mányforrást jelentenek számunkra. Erről a jövőben sem mondhatunk le. Tavaly a cukorrépa termesztésében a kedvezőtlenebb adottságok ellenére kfVálő eredményeket — járási átlag­ban 44,8 tonnás átlaghozamot — ér­tünk el. Így az aránylag alacsony 12,76 százalékos cukortartalom mel­lett egységnyi területről 5,7 tonna cu­korhozamot értünk el. Persze ezen lehet és akarunk is javítani. A tartalékok feltárására és a cu­­kortalom növelése érdekében egy Igen széles körű felméréshez fogtunk hozzá. Ebbe a nagyarányú munkába valamennyi Illetékes tudományos, ku­tató és kísérleti intézet munkatársait bevontuk. Emellett az agrotechnikai intézkedések révén saját szántóföldi kísérleteinkben is vizsgáljuk a cukor­­tartalom növelésének lehetőségét. A tavaly bemutatott magyarországi cukorrépa-termelési rendszert az idén ötszáz hektárnyi területen akarjuk ki­próbálni A rendszergazda a cslllz­­radványi iCiližská Radvaő) Cstllzköz Élsz lesz. Szeretném megjegyezni, hogy a cukorrépa-termelésben tapasztalt le­maradás okát nemcsak a gyakorlat­ban kell látni. E probléma megoldása egyetemes hozáállést követel, és min­den résztvevő félnek — Így a feldol­gozóiparnak Is — egyenlő arányban hozzá kell járulnia a termelés haté­konyságénak növeléséhez. Számtalan­szor emlegetjük a betakarítási veszte­ségeket, ám annál kevesebbet beszé­lünk például az országos átlagban 110 napig tartő kampány következté­ben keletkezett veszteségekről. Hol­ott a fejlett cukorrépa-termelő orszá­gokban 70 nap alatt dolgozzék fel a nyersanyagot. Jtn Matnla agrármérnök, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Mezőgaz­­dasági Igazgatóság (őagronómusa: — Kerületünkben 44 ezer hektáron ter­mesztjük a cukorrépát, többnyire a kukoricatermelő körzetben, ahol a csapadékhiány miatt — a csehországi répatermelő körzettel ellentétben — a szükséges egyedszám biztosítása nehézségekbe ütközik. Ezért Is nehe­zebben honosítható meg a meghatá­rozott távolságra történő helyrevetés. A gyakorlatban alkalmazott SPC— 6-os Monair típusú vetőgépek nem felelnek meg a helyrevetés követel­ményeinek. Bár az utóbbi években a Pneumasen vetőgépek beszerzésével lényegesen Javult a helyzet, ezek nem elegendők az egész vetőterület­re. Több mezőgazdasági üzemben kénytelenek a hagyományos vagy a módosított régebbi vetőgépeket alkal­mazni és a vetés minősége — mér a vetőgépek elavultsága miatt ts — nem felel meg az agrotechnikai követel­ményeknek. Adottságaink között elő­nyösebb a kisebb távolságra történő vetés, a későbbi kézi utőegyeléssel egybekötve. A cukorrépa hozamát a növényzet gyakori elgyomosodása jelentős mér­tékben csökkenti. Az utóbbi években nagymértékben elterjedtek a fűféle és a tenyészldő későbbi szakaszában fejlődő nyári gyomnövények. Az al­kalmazott vetés utáni gyomirtó sze­rek hatásának Időtartama aránylag rövid, és nem gátolja a nyári gyom­növények fejlődését. Ezért a mező­­gazdasági üzemek joggal követelik a vegyipartól a hatékonyabb, hosszabb hatóidejű gyomirtó szerek fejlesztését és gyártását. Tekintettel arra, hogy az esetek túlnyomó többségében a cukorrépa növényzete egyenlőtlen, a jelenleg alkalmazott gépsorokkal csak nagy veszteségek mellett gyűjthető be a termés. Mivel a cukorgyárak feldol­gozó kapacitása korlátozott, a hosz­­szabb idejű tárolás következtében ugyancsak számottevő veszteségek keletkeznek a gyökér tömegét és cu­kortartalmát Illetően. Optimális vol­na, ha a gazdaságok azonnali feldol­gozásra közvetlenül a földekről szál­líthatnák a cukorrépát. Szükségesnek tartom, hogy most a tavaszi munkák kezdetén legalább tömören összefoglaljam mindazokat az alapvető Intézkedéseket, amelyek­re feltétlenül ügyelni kell a terv ál­tal előirányzott cukorhozam elérésé­hez. Említést érdemel,hogy kerületűnk­ben az őszi talaj­művelés során az összes répafölde­­ken agrotechnika] határidőben elvé­geztük az Istálló­­trágyázást, a mély­szántást és a han­tok lesimitását. E- zek ugyanis alap­vető tényezői a kö­vetkező évi termés jő megalapozásá­nak. A tavaszi talaj­­előkészítés során mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy megfelelő magágy-előkészí­téssel és vetéssel biztosítsuk a szük­séges egyedszámot, az egyenletesen fejlett növényzetet. A talajt csak a ve­tés mélységéig por­­hanyítsuk. A mag­ágyat olyan nagy­ságú területen kell előkészíteni, ami­lyen a vetőgépek napi teljesítményének megfelel. A néhány napös Időelőnnyel előkészí­tett magágy, hátrányosan befolyásol­hatja a magvak csírázását és kelését. A nitrogéntrágyázást csakis a talaj­elemzések eredményei alapján és a cukorgyárak agronőmlal szolgálatá­nak javaslata szerint ajánlatos elvé­gezni. A nyári gyomnövények ellen a mechanikai eszközöket kell alkal­mazni, és ami lényeges, ídejébel vég­rehajtani. Tudatosítani kell, hogy az elgyomosodott növényzetben ugrás­szerűen növekednek a betakarítási veszteségek. Fokozott mértékben ügyelni kell a betakarítás szervezé­sére és a gépek helyes beállítására. De főleg arről kell gondoskodni, hogy a répa kézi utőklszedése egy menet­ben történjen a gépi begyűjtéssel. • • A megszólaltatott szakemberek cu­korrépa-termelésünk számtalan meg­oldásra váró problémáját tárták fel. Közvetlenül vagy közvetve helyesen utaltak arra, hogy csakis közös ösz­­szefogással lehet kellő színvonalra emelni a cukorrépa-termelést. Kezdve a nemesitőktől az őstermelőkön ke­resztül egészen a feldolgozókig, a mi­nőség javítására és a veszteségek csökkentésére kell törekedni. Az ob­jektív nehézségek mellett számtalan olyan szubjektív tényező lelhető fel, melyek kiküszöbölése — különösebb beruházások nélkül — jelentős előbb­­relépést jelentene a cukorrépa-terme­lésben és a cukorgyártásban. Termé­szetesen az előirányzott feladatok megvalósításához feltétlenül meg kell teremteni a szükséges anyagi-műszaki alapot, beleértve a feldolgozó kapa­citásokat Is, továbbá a nagyobb ho­zam elérésére ösztönző gazdasági szabályozókat, és az együttműködés ésszerű módszereit. Klamarcsik Mária

Next

/
Thumbnails
Contents