Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-19 / 11. szám

j 14------------------------------------------------------------ WARän тгПт.пмПлпгс 1983. március 19. ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ HORGÁSZÁT ■ horgászát ■ horgászát ■ horgászát в horgászát в Évnyitó a bírálat szel leniében Régi halászcsalád a komáromi (Komárno] Duna-szakaszon Az SZHSZ városi és helyi szerveze­teinek évnyitó tanácskozásain bírá­lóén boncolgatták a helyenként elő­forduló hiányosságok okait, viszont pozitívan értékelték a tagok és a tisztségviselők múlt évi tevékenysé­gét A tanácskozások politikai, szer­vezési Jellege abban csúcsosodott ki, hogy a szövetség ebben az évben tartja meg a kerületi konferenciákat, az ősszel pedig összehívja az SZHSZ IV. kongresszusát, hogy a küldöttek summázhassák az eltelt választási Időszakban elért sikereket és kitűz­hessék a következő Időszak még tgé nyesebb feladatait A szövetség Ipolysági (Šahy) helyi szervezetének tagjai ugyancsak év­nyitó tanácskozáson elemezték a sike­reket, ám felvázolták a sajátságos problémákat is. Czeko Géza elvtárs, a helyi szervezet elnöke a fő beszá­molóban a pozitív eredmények mél­tatása, az érdemek kidomborltása mellett kitért a szervezeti élet rugal­masságát bénító fogyatékosságok okaira is. Az első helyen említette a horgász utánpótlás nevelésével kapcsolatos hiányosságokat, aminek a múlt évben nehezen helyrehozható következmé­nyei voltak. A pionír horgászok poli­tikai, szakmai nevelésével megbízott egyének mulasztásának is tulajdonít­ható, hogy például a fiatalok 68 szá­zaléka nem adta át a vezetőségnek a halfogást bizonyító naplókat, s emiatt a halgazda nem készítette el az Iva­dék visszapótlását is befolyásoló pon­tos statisztikai jelentést. Ha viszont a fiatalok jobban megnézték volna a halfogási napló első lapját, azt olvas­hatták volna ki belőle, hogy az ada­tok bejegyzése után azt legkésőbb a következő év január 15-ig át kell ad­ni az alapszervezet halgazdájának, különben nem kaphatnak újabb hal­fogási engedélyt. Komoly fogyatékos­ság, hogy a neveléssel megbízott egyének évközben erre nem figyel­meztették a fiatalokat. örvendetes viszont, hogy az alap­szervezet vezetőinek többsége a múlt év folyamán a szervezeti élet konszo­lidálására és a halgazdasági teendők sikeres megvalósítására törekedett, s csupán egy-két vezetőségi tag akti­vitása volt gyengébb. Évközben ezek­től megszabadultak, s helyükbe újak, aktív tagok léptek. Az alapszervezetnek a múlt évben 357 felnőtt, és 118 pionír sporthor­gász tagja volt. Elmondható, hogy öt év átlagában mintegy 100 személlyel gyarapodott a taglétszám. Ez is azt bizonyltja, hogy van érdeklődés a nemes Időtöltés, a sporthorgászat iránt. Tény viszont, hogy az alapszer­vezetnek csupán 38 hektár horgász­ható vlzterülete van. Ebből az Ipoly folyó, Ipolysági szakasza 17 hektár, ahol manapság nagyszabású meder­­rendezési munkálatok folynak. Tán mondani sem kell, hogy emiatt az Ipoly sok helyen nem horgászható, de halgazdálkodásra sem hasznosít­ható. Elkeserítő, hogy a folyó betöl­tésre Ítélt régi medréből sem menthe­tik ki teljes mértékben a halállo­mányt, mert nem rendelkeznek alkal­mas felszereléssel, meg aztán a be döntött fák sem teszik lehetővé a hfi lózást. Elmondható, fíogy vizeik halasitésa terén valóban szép eredményeket ér­tek ej. Az Ipoly köztudottan határ folyó. Érthető tehát, hogy a halasítás feladata is megoszlik. Az MNK határ menti horgászszervezeteivel karöltve a folyóba helyeztek 700 kiló kétnya­­ras pontyot, és 4 eztfr 200 darab egy­nyaras süllőt. A belvizekbe pedig 1500 kétnyeras pontyot és 100 ezer csukaivadékot telepítettek, ugyanak­kor az árterületek gödreiből is sok halat átmentettek a horgászható vi­zekbe. — Sajnálatos — jegyezte meg az elnök elvtárs —, hogy a fegyelmezet­len pionfrhnrgászok mellett a felnőtt horgászok 22 százaléka sem adta le a halfogási naplót... Ez arra ösztönözte a szervezet ve­zetőségét, hogy jól odafigyeljen, ki­szűrje az eseteket, megváljon azoktól, akik nem vetik alá magukat a horgá­szok mindegyikére érvényes fegye­lemnek. Ezeket tulajdonképpen nem Is a szervezeti élet tartalmassága, a fegyelem szilárdítása, hanem ennek éppen az ellenkezője érdekli. Szeren­csére a tagság többsége fegyelmezet­ten, pontosan vezette a halfogást nap­lót, s időben átadta a halgazdának, hogy legalább hozzávetőlegesen meg állapíthassa az eredményeket. Így például a múlt évben a szervezet tag­jai 5 ezer 937 kiló halat fogtak ho­roggal. A naplók adatanyaga azt bi­zonyította, hogy a kifogott halak többsége, vagyis 3 ezer 143 kiló, há­rom nemes fajból (ponty, csuka, har­csa) származott. A hátramaradó mennyiség a többi fajok sokasága. Az erkölcsi normák megtartása a fegyelem szilárdítása természetesen nem csupán a vezetőknek, hanem a tagoknak, de a halőnöknek is köte­lessége. Véleményünk szerint a sport­horgászok egy része azért válhatott fegyelemsértővé, mert nem ts egy balőr végezte feladatát foghíjasán. Tehát az egyik fegyelmezetlenség kö­vette a másikat. Bár az alapszerve­zet jő úton halad a konszolidálódás felé még mindig sokat kell tenni azért, hogy kiküszöbölhessék a rend­ellenességeket. Pozitív eredménynek számít, hogy az évnyitó tanácskozá­son a fegyelemsértö, feladatukat nem teljesítő halöröket név szerint is el­marasztalták, s a teendőket a jövő­ben olyan aktív horgászokra bízzák, akik már korábban ts bizonyították rátermettségüket. Ezek hajlandóságot mutatnak a szabálysértők leleplezésé­re, s mindent megtesznek azért, hogy a bűnösöket erkölcsileg és anyagilag elmarasztalják. Az alapszervezet vezetősége a CSKP Központi Bizottsága 4. plénumának az Irányelvei értelmében felhívta az SZHSZ KB elnökségének figyelmét, hogy Ipolyság körzetében sok a vad­­vizes, tehát a mezőgazdasági terme­lés szempontjából évtizedek óta hasz­navehetetlen terület. A vizenyős ré­tek, legelők egyes pontjait természet­­védelmi tájjá nyilvánították, a vize­nyős réteken viszont így Is mintegy száz hektárnyi tőrendszer, tehát kor­szerű halgazdaság kialakítása lehet­séges. A helyszíni vizsgálódás alkalmával az Illetékesek megállapították, hogy a szóban forgó halastavak létesítésé­vel a vizenyős területek belterjesen kihasználhatók. A bizottság tagjai aláírták a halastavak létesítését szentesítő bizonylatot, ezzel tulajdon­képpen a kivitelezés jogerőre emel­kedett. Tán mondani sem kell, hogy az év­nyitó tanácskozáson felvázolt rend­ellenességek okait csak a következő időszakban a fokozatosság elvei sze­rint lehet kiküszöbölni. Főleg akkor, ha a szabálysértésekkel terhes kör­zetekben helyre állítják a rendet, eb­ben viszont az alapszervezet tagjai­nak is segíteni kell a vezetőséget, meg a halőröket. Pozitív eredmény, hogy a vitában több felszólaló ötletgazdag javasla­tokkal ts támogatta a vezetőséget, bár a kákán Is csomót kereső „nagy okosok“ ts hallatták szavukat, de a vezetőség senkitől nem vonta meg a szót, mert hiszen az érvek és az el­lenérvek tüzében formálódnak a he­lyes gondolatok. Az alapszervezet a múlt évet ked­vező gazdasági eredménnyel, több mint 19 ezer koronás nyereséggel zárta. Ez azért jelentős, mert sok mindent be kell szerezni. Az idei pénzügyi tervet már olyan szemszög­ből állították össze, hogy lehetőség nyíljék az anyagi-műszaki alapok fel­töltésére. Csak Így válhat sikeressé az utánpótlás, vagyis a tagok párhu­zamos oktatása és a valóban sikeres halgazdálkodás. Helytelen lenne, ha a tagság nem segítené eléggé a vezetőséget a ha­tározatokban megfogalmazott felada­tok megvalósításában. Az alapszerve­zet tevékenysége ugyanis akkor lehet tényleg sikeres, ha az aktiv vezetőség mellé az aktív tagság Is felsorakozik és közös erőfeszítéssel váltják valóra a célkitűzéseket. HOKSZA ISTVÁN A jővő sporthorgósza a vízparton-f VADÄSZAT + VADÄSZAT + VADÄSZAT + VADÄSZAT + VADÄSZAT + VADÄ5ZAT + VADÄSZAT + VADÄSZAT + VADÄSZAT + VADÄSZAT + Ä Csehszlovák Vadószszö vétség Országos Intéző Bizottsága, a Szlovák Va­­dászszővetség Vérebklubja és a BebuSi Erdőgazdaság bajor­­begyi vérebek részére rende­zett versenyt. Erre a találko­zóra az MNK-ból két vadászt hívtak mag kutyáikkal együtt Az esemény színhelye a Pus­té Pole-1 erdészeti központ volt, amely 900 méter fölött terül el a Szlovák-Érchegység­­ben, csaknem a Z ezer méteres Király-hegy lábánál. Poprádtál mintegy 25 kilométernyire. Az ünnepélyes megnyitó reg­gel volt. Az erdőgazdaság igaz­gatója, Ondrej Tavoda üdvözöl­te a résztvevőket, akik egy perces csönddel tisztelegtek az elhunyt Fridricb Konrad emlé­kének. A neves szakember ky­­nológíai mnnkáját nemcsak Csehszlovákiában, hanem Euró­pában is ismerik és becsülik. Egyik társszervezője volt a „Vérebek a vadászati gyakor­latban" cimü könyvnek. A sorsolást kővetően meg­kezdődött a munka, • ezen a napon őt versenyző jutott csa­pához. A pereces! Szűcs János vérebe, Betyár hamar meggyőz­te gazdáját s a bírákat arról, bogy a szarvas egészséges (a sebző is jelezte, hogy valószí­nűleg csak horzslövést kapott). A szilvásvárad! Goldbacb Ká­roly vérebsznkájának, Fruzsi­nak a munkája egy lábon lőtt szarvas megkeresése volt. Ele­inte könnyen talált vért, ké­sőbb azonban a vér elmaradt. A biztonság kedvéért az utolsó vértől Ajra indultak. A vezető Agy érezte, hogy kutyája „fog­ja" a csapát, de vért sehogyan sem sikerült talélnink. A kissé hátrébb dolgozó másik véreb „bizonyította“ a nyomot. A bí­rák egy Idő ntán azt kérték, hogy engedje hajszára a veze­tő a vérebet. Fruzsi vi­szont hamar visszatért. Ez­után a harmadik kutyának Szűcs János vérebét engedték a csapára. Betyár is azt a csa­pát dolgozta ki, amelyet az előbbi két kutya. A bírák ké­résére ezt a kutyát is bajszá­ra kellett engedni, amely ha­sonlóan az előzőhöz, hamar visszatért Csehszlovákiában nem bíznak eléggé a kutyák munkájában. Amennyiben néhány száz méte­ren nem találnak egyértelmű ró) négy kutyának nem veit értékelhető munkája. A szerve­zők igazi vendégszeretetről tet­tek tanúbizonyságot, amikor az MNK versenyzőit engedték elő­ször dolgozni, a helybeliek vi­szont csak akkor juthattak vol­na szóhoz, ha valamelyik ven­dég nem találja meg a sebzett vadat. Erre nem került sor, mi­vel mindkét magyar véreb né­­hányszáz méteres csapázás után dermedt vadat talált. Kü­lönbség persze előfordul a Vadászok találkoztak bizonyítékot arra, hogy a véreb jó nyomon van, elrendelik a bajszát. Sajnos, ez a megoldás többnyire oda vezet, hogy a vad elvész, (mint ezen a ver­senyen is több esetben). Még két kutya járt így az első na­pon. Mindkét esetben megálla­pították, hogy a vad háslővést kapott. Eleinte bőven vérzett, majd egyre ritkultak a nyo­mok. Nehezítette a dolgot, hogy a két csapa keresztezte egy­mást. Mindkét esetben elenged­ték a vérebeket, azok viszont rövid idő múlva visszatértek kiindulási helyükre, a sebzett szarvasok pedig ki tudja mer­re jártak. Egyetlen véreb talált vadat aznap: Benedikt Hausner szlo­vákiai versenyző kutyája, mint­egy 2 kilométeres csapázás ntán dermedten találta meg a szarvast. Másnap folytatódott a ver­seny, néhány újabb sebzés is volt. A kora délelőtti órákban még egy csehszlovák verseny­ző ért el eredményt, szintén dermedt vadat talált. Két seb zés volt még, s az első nap­munkák pontozásában, bár a vezetékmunkára mind a négy versenyző négyest kapott, te­hát a legjobb pontszámot. Pon­tot vesztett viszont Betyár, a vaddal való viselkedése miatt Igaz, a csábítás nagy volt, mert a megtalált tehénről négy hol­ló szállt fel, amelyek viszont már kikezdték a vadat. Az Íny­csiklandó falat a vérebet is kí­sértette, s az illőnél kissé job­ban „foglalkozott“ a tehénnel. Fruzsi azonban váratlanul plusz pontokat szerzett. Cseh Szlovákiában a szabályzatban, de a gyakorlatban is megköve telik a vadnál való helyes vi selkedést. Ha tehát a bírák már látják a dermedtet, akkor meg kérik a vérebvezetőt, engedje szabadon kutyáját, s a véreb vezetőjével együtt elrejtőznek s mintegy húsz-huszonöt percig figyelik, mit tesz a véreb. Fru zsi nem szokott hozzá, hogy gazdája elrejtőzzék. Így aztán egy kicsit szimatolt a szarvas nál, aztán vakkantva hívta gaz dáját. Először egyet ugatott később viszont már kettőt, vé gül szabályosan a dermedtre csaholt., Így szép, de főként hasznos pontokat szerzett. Pénteken dr. jozef Ducha], vezetöbirő tartalmas előadást rögtönzött a csehszlovákiai vérebezés múltjáról, jelenéről. A magyar vendégek irigykedve kapták fel fejüket, amikor szó­ba került, hogy jelenleg 1400 bajor hegyi.és nyolcvan han­noveri véreb dolgozik Csehszlo­vákiában. A magas begyek miatt ezek jobban hasznólha tők könnyű, türge mozgású al­katuk miatt. A szombati bűcsúestre meg­lepetésről is gondoskodtak a házigazdái;, jőnevü népi együt­test hívtak meg, Šumjac falu­ból. Derék termetű legényeket, akiknek öblös hangja csaknem szétvetette a kis termet. Ezután márcsak az ered­ményhirdetés maradt bátra. A máglyák lobogó lángjánál ad­ták meg a tiszteletet a vadnak, s búcsúztak egymástál a részt­vevők. Első helyen Karol Polá- Cek Brok Pist nevű vérebkanja végzett 188 ponttal, a második kategóriában (ez a kutya volt a legfiatalabb, s a leghosz­­szabb csapát dolgozta ki). A második helyet Goldbach Ká­roly Árbocos Anni Fruzsina vérebszukája szerezte meg 194 ponttal, a harmadik kategóriá­ban. Harmadik .lett Benedikt Hausner Bojar spod Drienka nevű kanjával 184 ponttal, har­madik kategóriás helyezéssel, a negyedik helyet pedig Szűcs János és Árbocos Apacs Betyár érte el 172 ponttal a barma dik kategóriában. (Az első ka tegóriában csak a hajszával és állítással befejezett munka szá míthat, ilyen pedig nem volt a versenyen.) A házigazdák két kntyát nem tudlak elb! ''-ni mert nem találták meg g ve dat — N-00 Ozcomb alufóliában Hozzávalók: 80 dekagramm ő?comb (színhús), 15 dkg füstölt szalonna, 5 dkg vaj, 7 dl tejfel, zsemlyemorzsa, mustár, para­dicsompüré, 1 dl fehérbor, 1 citrom, liszt, só, töröttbors, ba­bérlevél, majoránna, kakukkfű, olaj. A lehártyázott őzcombot szalonnával megtűzdeljük, és jól fűszerezve, olajjal lecsepegtetve 1 napig hűtőben pácoljuk. Ki­vesszük, megsózzuk, megborsozzuk, csipetnyi majoránnával és kakukkfűvel fűszerezzük, mellé tesszük a babérlevelet, kívül­ről bedörzsöljük a pác olajával és duplán becsavarjuk alufó­liába. Az egészet vékony zsinegigei átkötjük. Sütőben puhára sütjük — ez körülbelül 1 óra. Ha megsült, kivesszük az alu­fóliából és melegre tesszük. Levét serpenyőben egy kanálnyi paradicsompürével leplrftjuk, hozzátesszük a babérlevelet, megszórjuk egy kávéskanálnyi liszttel, ezzel Is pirítjuk néhány másodpercig, majd felengedjük fehérborral és simára kever­jük. Hozzáöntjük a tejfelt, az 1 kanálnyi mustárt, szükség szerint megsózzuk, kevés reszelt citrommal és citromlével ízesítjük, pecsenyelé sűrűségére forraljuk és átszűrjük. Tálalás előtt habverővel kevés vajat elkeverünk benne. A szeletelt húst a mártással tálaljuk, párolt rizst vagy gombásrizst adunk hozzá köretnek.

Next

/
Thumbnails
Contents