Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-19 / 11. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1983. március 19. 12 A szövetkezet a miénk*.. Ä Februári Győzelem 35. évfordulóiénak napja kettős ünnepet jelentett Nagysalló (Tekovské Lužany) lakói számára: akkor tartotta ugyanis a község mindkét földművesszövetkezete zárszámadó közgyűlését Is. A „Haladás“ Efsz tagsága a művelődési híz nagytermében gyűlt össze, hogy számba vegye az előző év termelési és gazdasági eredményeit, továbbá megvitassa és Jóváhagyja az idei évre kitűzött feladatokat. A járási szervek képviselői és a baráti mezőgazdasági üzemek — a Kondorost és Nagyoroszi Tsz, a Sliači és a Mečeŕízi Efsz — küldöttségei jelenlétében ismertette az eltelt termelési időszak eredményeit Pakusza Lajos, a közös elnöke. Beszámolójában részletesen vázolta azokat a tényezőket is, melyek Jelentősen befolyásolták a termelési eredmények alakulását. A növénytermesztésben nagy szerepet játszott az időjárás, aminek következtében több kultúrnövény esetében a tervezettnél alacsonyabb hozamokat értek el. Terven felüli hozammal fizetett viszont a borsó, a napraforgó, a dohány és a szőlő. A zöldségkertészetben pedig csaknem kétmillió koronás nyereséget könyveltek el. Jobbító szándékú bírálattal szólt az elnök az állatenyésztésben tapasztalható hiányosságokról, melyeket számos esetben egyes dolgozók felületes munkája idézett elő. Több állatgondozó keze alatt leromlott az állatállomány, csökkent a tejhozam, ami szövetkezeti méretben 240 ezer literes lemaradást okozott. Rendkívül nagy eltérések voltak az azonos feltételek mellett dolgozó állatgondozók, fejők eredményei között: voltak, akik tehenenként kilenc liternél is többet fejtek naponta, mások viszont nem bírtak továbblépni az öthat literes átlagtól, jó példának említette a málasl telepet, ahol a fejők egyedenkénti évi átlagban 3179 literes tejtermelést értek el, ellentétben a csakaiakkal, akik csupán 1372 litert fejtek. A legjobb egyéni eredménnyel Süveges János (3982 liter) és a Daniel házaspár (3566 liter) dicsekedhet. A szocialista brigádok közül a Süveges-kollektíva érte el a legjobb eredményt. A hústermelésben bekövetkezett lemaradásnak egyik oka a gyenge malacelválasztás volt. Annak ellenére, hogy a sertéstelepeket állandóan korszerűsítik, csupán 15 malacot neveltek fel anyánként, pedig nem is oly régen a 19—20 malac elválasztása természetes volt a közösben. Az ott dolgozók számára is akadt jó példa, hiszen Révai András 18,4, Spaftová He lena pedig közel 18 malacot választott el egy-egy kocától. Az évzáróra egybegyűlt nagy család tagjai figyelmesen hallgatták az elnök beszámolóját, elmarasztaló és dicsérő szavüt, melyeket a közös eredményeinek további Javítása érdekében mondott. — A szövetkezet a miénk — hangsúlyozta befejezésül —, a magunk számára építjük, jövőnk és életszínvonalunk munkánk eredményétől függ. Legyünk tehát mindnyájan azon, hogy az elkövetkező Időszakban még jobban, még odaadóbban dolgozzunk. Jót teszünk ezzel az utánunk jövő nemzedéknek is, mely minden bizonynyal meghálálja ezt nekünk. A szövetkezetben a pozitív és negatív eredmények váltogatták egymást az elmúlt évben, de — amint az Kovács Ernő üzemgazdász beszámolójából is kitűnt — pénzügyi tervét a közös teljesítette. Erről tanúskodott a 10 millió 488 ezer koronás tiszta nyereség is, a mely egymillióval több volt a tervezettnél. Ebből osztalékra és jutalmakra több mint két és fél millió korona jutott. Oj ELNÖK A KÖZÖS GLEN Az eredmények felsorakoztatása után megható pillanatok következtek. Rusnák agrármérnök, a jmi Igazgatója Ismertette a tagsággal a felettes irányító szervek javaslatát az új elnök személyét illetően: a felelősségteljes tisztségbe a közös eddigi üzemgazdászát. Kovács Ernőt javasolták. A javaslatot a tagság ellenszavazat és tartózkodás nélkül jóváhagyta. Pakusza Lajos, aki 1957 óta Irányította a szövetkezetét, megérdemelt pihenésre, nyugdíjba vonult. Valamikor 6 volt a járás legfiatalabb szövetkezeti elnöke, most pedig a legidősebb. Az a tény, hogy a több mint negyedszázada gondjaira bízott leggyengébb szövetkezet jelenleg a járás legjobbjai között foglal helyet, döntő mértékben az 6 szervezőmunkájának, igyekezetének, lankadatlan tenniakarásának köszönhető. Annak, hogy mindenkor közvetlen kapcsolatban volt a vezető beosztású és az egyszerű dolgozókkal, velük együtt tervezett, döntött és váltotta valóra a nagy család boldogulását célzó elképzeléseket. Csak így valósulhatott meg az, amire a kondorosi tsz-elnök felszólalásában rámutatott: „Körültekintő, gondos gazda volt, a reá bízott gyenge szövetkezetből erős közöst hozott létre...“ Amikor a búcsúzó elnök átvette a járási pártbizottság köszönőlevelét, a Jmi elismerő oklevelét és néhány keresetlen szóval megköszönte a tagságnak az eddigi bizalmat, néma fájdalom lopta be magát a terembe. Az asztaloknál ülők lehajtott fejjel néztek maguk elé, fgy palástolva elérzékenyülésüket. Elcsukló hangon, fátyolos szemmel búcsúzott Pakusza Lajos — a mindenki Lajos bácsija — több mint ezer tagot számláló családjától. Búcsúzott, bár együtt marad velük, hiszen segítségére, gazdag tapasztalataira mindenkor támaszkodhat a közös vezetősége, tagsága. Az elnöki szék tehát gazdát cserélt. De a szövetkezet gond jait, problémáit jól ismerő, mindig jobbat, többet akaró ember foglalta azt el. Megvan tehát a feltétele a további előbbrelépésnek, csak az eddigiekhez hasonló összefogásra, együttműködésre lesz szükség. BÖJTÖS JÄNOS A kertészeti dolgozók tavaly is kitettek magukért (A szerző felvételei) Elnökük kézfogása: Kovács Ernő és Pakusza Lajos Oxigént árasztó zöldövezetek Az életkörnyezet fogalmával szinte naponta találkozhatunk. E szavak magukba foglalják életünk legkülönbözőbb oldalait, akár a városok lakótömbjeire, akár a természetre, a dús növényzetű erdőkre vonatkoztatva. A zöld növényzet ősidők óta természetes menedékként szolgált az embernek, nemcsak a zöld színe miatt, amely megnyugtat, hanem főleg az oxigén termelése végett, amely nélkülözhetetlen az ember létezéséhez. Annak érdekében, hogy a városok és községek belterületein, a gazdasági udvarokon, de a szabad természetben is minél nagyobb kiterjedésű zöldövezet vegyen bennünket körül, a Tesárske Mlyüany-i Csehszlovák Szovjet Barátság szövetkezetben díszfacsemeték termesztésére vállalkoztak. Milan Finna agrármérnök, a szövetkezet fiatal szakembere 1976-ban három hektárnyi területen kezdett foglalkozni termesztésükkel. A kezdet nehéz volt. Hiányoztak a megfelelő gépek, amelyeket önerőből, újítások révén kiselejtezett gépekből szereltek össze. A facsemeteiskolát az évek folyamán fokozatosan bővítették. A díszfákat 1978-ban öt, egy évvel később hét, 1980-ban tíz, tavaly pedig 24 hektáron termesztették. Az első Termit 413-as jelű permetezőgépet 1980-ban szerezték be. Ma a gépesítés kérdése megoldott. A három négykerekes traktor, a Bolgár T 54 V típusú lánctalpas erőgép és a két kistraktor jelentős segítséget nyújt az igényes agrotechnikai munkák végzésében. A facsemeteiskolában folytatott munka bonyolult. Az Itt dolgozó asszonyoknak az év folyamán el kell végezniük a magvak begyűjtését, vetését, a vesszők nyesését, elföldelését, a vetőmagvak rétegezését, a nyári időszakban a gyomtalanítást, ősszel pedig az ültetőanyag kiásását és szállítását. Nem kevésbé fontos teendő az oltás és a kopasztás. Az ott dolgozó asszonyok számára kedvező munkafeltételeket teremtettek. A szövetkezet üzemi konyhájának ízletes főztjét a szociális épületek kulturált környezetében fogyaszthatják. Öltöző és zuhanyozó is áll a rendelkezésükre. A Zitva folyó mentén húzódó facsemeteiskola az öreg, elhanyagolt szőlők, gyommal borított parlagföldek helyében nőttek fel. Juraj Cérnák, a facsemeteiskola újabb szakemberének vezetésével az irodaház előtti térségen a legkülönbözőbb díszfákból kisebb mintatelepet létesítettek. Ma a régi, düledező raktárak helyén irodaház, szociális létesítmény és szerszámraktár áll. Ott, ahol valamikor a malacok szaladgáltak, ma mintatelep van, ahol az érdeklődők megtekinthetik, mit vásárolnak. Viera Mužfková a facsemeteiskola legtapasztaltabb dolgozója. Atküzdötte a kezdet nehéz időszakait. Ma már munkahelyet nem cserélne. Hét év leforgása alatt szinte a szeme láttára nőtt fel a facsemeteiskola számtalan díszfájával. A legnagyobb vásárlók közé a Nyitrai Építészeti Vállalat tartozik. A topolčanyl Járásba és Szeredre is sok .díszfacsemete vándorolt. De az itt nevelt facsemeték az ország valamennyi részén megtalálhatók. Azt, hogy rászánták magukat a díszfacsemeték termesztésére, nagyban a közeli Mlyňani Arborétumnak is köszönhetik, ahonnan a beinduláshoz szükséges alapanyagot szerezhették be. A díszfák termesztését a szövetkezet vezetősége Is támogatja. Hozzájárulva így ahhoz, hogy városainkban, fal veinkben minél több fa, cserje díszelegjen. Társadalmi kötelességünk ezért a kiültetett fákat, cserjéket védeni. Lehet, hogy a lakótelepünkön, vagy a házunk előtt kiültetett fácskák éppen a Tesárske Mlyňany-i szövetkezetben dolgozó asszonyok szorgalmas munkájának eredményei. MARTIN LISAL Vélemények a cukorrépa-Mi okozta Xz utóbbi években még a fokozott erőfeszítések árán sem sikerült emelni hazánk cukorrépa-termelésének színvonalát. Ez komoly népgazdasági gondokat vont maga után részben a hazai cukorfogyasztás igényeinek kielégítésében, részben pedig az exportfeladatok telje sítésében. Abból adódott, hogy a cukorrépa hektárhoza mai évjáratonként jelentősen — 27,4 és 38,6 tonna kő zött — ingadoztak, az átlaghozamok nagysága elmarad a fejlett cukorrépa-termelő országokétól. Az utóbbi iS év átlagában csupán 33,4 tonna cukorrépát takarítót tunk be hektáronként, a répa cukortartalma igen ked vezűtlenül alakult — évjáratonként! görbéje csökkenő irányzatú. A fejlett cukorrépatermelő országokhoz mérten hazánk a termőterület tekintetében a nyolcadik, a területegységre jutó cukortermelés viszonylatában pedig az utolsók közötti huszonkettedik helyet foglalja el. E számok világosan utalnak cukorrépa-termelésünk évek óta stagnáló, alacsony színvonalára, elsősorban a minőségi mutató, a cukornyeredék tekintetében. Egyidejűleg jelzik, hogy a nemesítésben, a termesztési technológiában, a gépesítésben és a feldolgozásban gyökeres változásra lesz szükség, főleg az anyagi-műszaki ellátás, de a gazdaságosságra, a hatékonyságra irányuló szemléletváltás és hozzáállás vonalán is. Arról, hogy ezek valóban a cukorrépa-termelés fellendítésének és a 7. ötéves terv Időszakára kitűzött feladatok megvalósításának nélkülözhetetlen tényezői, a megkérdezett szakemberek véleménye Is egybehangzóan tanúskodik. Igaz, más-más szemszöghói ítélve a felmerülő problémákat, de minden esetben a helyzet orvoslását célzó: útmutatással. Ф A cukorrépa termesztésének színvonala, de főleg a cukortartalom alakulása érzékenyen érinti a cukorgyárakat. Ugyanis nem mindegy számukra, hogy mennyi és milyen minőségű nyersanyagot kell feldolgozniuk a tervfeladatok teljesítéséhez. Az említettek alapján felvetődik a kérdés: hogyan értékelhető Szlovákiában a múlt évi cukorrépakampány, milyen tapasztalatokat szereztek és miképpen akarnak a helyzeten változtatni? Ťahúň Vladimír agrármérnök, a cukoripar vezérigazgatósága agronómiái részlegének munkatársa: — Tavaly, a szlovákiai méretben elért 37,7 tonnás hektárhozammal az 1972- es és az 1974-es év után a harmadik legnagyobb termést értük el. A répa felvásárlási tervét 5,5 százalékkal túlteljesítettük. Cukorgyáraink összesen kétmillió 270 ezer tonna répát dolgoztak fel. Ezzel szemben a répa ipari cukortartalma Igen alacsony volt, átlagban csupán 12.60 százalékot tett ki. ami a tervhez viszonyítva 2,3 százalékkal kevesebb feldolgozható cukrot jelentett. Ennek következtében a cukortermelés tervét nem teljesítettük. Az elmúlt években különböző módszerekkel, gazdasági szabályozókkal igyekeztünk a termelők érdekeltségét és kezdeményezőkészségét serkenteni a nagyobb cukorhozam elérése érdekében. A várt eredmény azonban elmaradt. Tavaly például a jampoll— prostéjovl mozgalom keretében társított szocialista felajánlásokat Indítottunk és szerveztünk meg — a termelők, a cukorgyárak, az agrokémiai vállalatok, a gép- és traktorállomások, valamint a mezőgazdasági felvásárló és ellátó üzemek bevonásával, azzal a céllal, hogy szlovákiai átlagban 4,9 tonna nyerscukrot termeljünk egységnyi területről. A valóságban területegységenként csupán 3,78 tonnát értünk el. A felajánlási mozgalomba bekapcsolódó járások közül csupán a trenčíni és a prievidzai járás teljesítette vállalását. Egységnyi területről a legnagyobb cukorhozamot, azaz 5,20 tonnát a trenčíni lárás gazdaságai érték el, őket a senicai, a trnavai és a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás követte. A cukortalom szerinti felvásárlási rendszer érvényesítésével sem sikerült fokozni a mezőgazdasági üzemek érdekeltségét a cukortartalom növelésében. A gyakorlatban továbbra Is túlbecsülik — sajnos a cukortartalom rovására — a répa melléktermékeinek jelentőségét, ami a kiegyensúlyozatlan, a cukortartalom alakulását kedvezőtlenül befolyásoló tápanyagpótláshoz vezet. Gondolom, a mezőgazdasági üzemek többségében nem tudatosították teljes egészében a gazdasági szabályozók ráhatását, miszerint az alacsonyabb cukortartalom következtében több ezer koronával károsulnak, s rontják a cukorrépa-termelés hatékonyságát. Hadd hozzak föl legalább egy példát. A čachticei szövetkezetben 180 hektárnyi cukorrépa — 58,9 tonnás hektárhozammal és 15 százalékos cukortartalommal — 22 ezer koronát jövedelmezett hektáronként. Ezzel szemben az Orföldl (Slovenské Pole) Állami Gazdaságnak hasonló területről hatvan tonnás átlaghozam és 13 százalékos cukortartalom elérése mellett csupán 17 ezer 600 koronás bevétele származott, egységnyi területről. A cukorrépa-termelés sikertelenségének okát elsősorban a megkövetelt egyedszám be nem tartásában, az egyenlőtlen növényzetben, a munka- és a technológiai fegyelem gyakori megszegésében kell keresnünk. De nem utolsósorban a tetemes betakarítási veszteségekben Is, amelyek tavaly becslésünk szerint országos viszonylatban elérték a 17 százalékot. Ennek mintegy fele a földben maradt, fele pedig a leveles répafejben veszett el. Tavaly külön fejlesztési alapot hoztunk létre, amelyet a hozamok nőve lésére és állandósítására, valamint a termelés összpontosítására Irányítunk majd. Ebből fedezzük a korábban kezdett betakarításért járó árpótjékot, a szállítási határidők betartásáért és a szerződésben foglalt cukorhozam eléréséért juttatott prémiumokat, valamint a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott ingyenes szolgáltatásokat, főleg a tápanyagpótlás talajelemzések eredményei szerinti irányítását. Távlatilag ebből az alapból akarunk hozzájárulni a mezőgazdasági üzemek nem beruházásos jellegű anyagi-műszaki felszerelésének kiegészítéséhez 9 Az alacsony cukortartalom okainak feltárásában az őstermelők részéről gyakori bírálat tárgya a biológiai anyag gyenge minősége? Jozef Bodian agrármérnök, n tudományok kandidátusa, a Slovosivo nemesítési részlegének igazgatója: — Sajnos a hazai cukorrépa-nemesítőink aránylag későn tértek át a nagyobb cukortartalmú, genetikailag egycsírájú cukorrépafajták nemesítésére. Az előállított vetőmagvak minősége sem felel meg teljes mértékben a követelményeknek. Ezen túlmenően a vetőmagvak kezelése és előkészítése — gondolok itt elsősorban a koptatott és csomagolt vetőmagvak előállításé ra — főleg műszaki okokból nem érte el a kívánt szintet. Kétségtelenül ezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy a cukorrépa hozamai, de főleg a cukortartalma évek óta stagnált, vagy az előző évek szintje alá csökkent. Említést érdemel, hogy az új neme^ sítésű fajtáink termőképessége jelentősen növekedett. A szlovákiai neme sítésű Imona, Arimona és Remona egycsírájű cukorrépafajták a legjobb külföldi fajtákkal Is versenyképesek. Ezt a hazai és külföldi fajtakísérletek egyaránt tanúsítják. Az 1979—1982-es években végzett állami fajtakísérletekben a hazai Imona fajta a nyerscukor-hozamban három százalékkal múlta felül a külföldi Monostar és Novadima fajtákat. A Remona fajta is valamivel jobbnak bizonyult, az Arimona fajta pedig a külföldi fajták szintjét érte el. Az ostrovl szövetkezetben tavaly folytatott szántóföldi fajtakísérletekben is az Imona fajta gyökértermésben 15 százalékkal, cukorhozamban pedig 12 százalékkal felülmúlta a Monostar fajtát, hasonló cukortartalom mellett. Persze a lemaradás okát nemcsak a biológiai anyagban kell keresnünk. A cukorrépa hozamaiban és cukortartalmában tapasztalt aránytalanságok — Szlovákia és Csehország, de az egyes járások, sőt üzemek között — a termesztési technológiában, főleg a nitrogéntrágyézásban, a talajelőkészítésben, az istállótrágyázásban, a talajporhanyításban stb. gyakran előforduló hiányosságokra utalnak. Az állami fajtakísérletekbe jelenleg három újabb hazai nemesítésű fajtajelölt van besorolva. Elismerésükre a közeljövőben kerül sor. A Dobrovlcká A fajtához viszonyítva — Szlovákia természeti adottságai között — 2—3,8 százalékkal nagyobb volt a cukorhozamuk és 0,1—2.4 százalékkal múlták felül a külföldi Hilleshogmono 2182 fajtát. Tehát rövidesen a hazai, nagyobb cukorhozamú fajták választékának további bővítésével számolhatunk. ^ Miként vélekednek a mezőgazdasági termelést közvetlenül irányító szakemberek? Miben látják a hiányosságok okát és ezek orvoslásának lehetőségeit?
