Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-19 / 11. szám

A szakrovat február 12-í számában érdeklődéssel olvastam Csurilla József kertésztárs sorait, melyekkel korábbi írásomra (Nyúlrágta gyümölcsfák kezelése) .reagált. Én mindössze egy évtizedes szakmai gyakorlatot tudok felmutatni, mégis meglep, hogy az állítólag fél évszázados tapasztalattal rendelkező kertésztárs egy kézlegyintéssel elintézi, fából vaskarikának nevezi a sokak által alkalmazott módszert, melyet ő még ki sem próbált.

Röviden annyit: az áthidaló sós oltás szakkörökben közismert — és elismert — módja a nyúlrágta gyümölcsfák gyógyításának. Hogy csupán egy példát említsek, a Kamenica nad Hronom i Efsz-ben már nagyUzemileg is alkalmazzák. Igaz, nem száz százalékos sikerrel, de tulajdonképpen minden megmentett fa érték. Két év alapján nem lehet meszszemenő következtetéseket levonni, hiszen az oltások élettartamát, terméshozamra gyakorolt hatását stb. még meg kell vizsgálni.

Ami pedig az oltóviaszos sebkezelést illeti, megismétlem, hogy az oltóviasznak nincsen gombaölő hatása, következésképpen sebkezelésre nem megfelelő. A tökéletesen felhordott oltóviasz a még nem fertőzött felületet ugyan megvédi, de a megtelepedett kórokozókkal szemben hatástalan. Nagyobb sebek kezelésére nem való, mert előbb-utóbb megrepedezik, és alatta a nedvesség hatására szaporodni kezdenek a gombák. Oltóviasz helyett Santar SM vagy Fundazol és Dithane készítménnyel kiegészített (fél literhez egy-egy dekagramm) latex-festék használata javasolható. SZALAI L.

Igaza van a szerzőnek

Mármint Szalai Lászlónak, aki január 15-én a nyúlrágta gyümölcsfák kezeléséről, áthtdalásos oltással történő megmentésének lehetőségéről írt. Ne szaporítsuk fölöslegesen a szót: Csurilla kertésztárs hozzászólásával (február 12.) nem ér tek és nem is érthetek egyet, hiszen én már évtizedekkel ezelőtt alkalmaztam ezt a módszert, mégpedig sikerrel. A vitázó azt írja, hogy bejárta a fél országot, de áthldalásos oltással megmentett fát még nem látott. Ha nem sajnálja a fáradságot, látogasson meg. Én tudok mutatni egyet. Van már harminc éve, hogy egyik fámat alaposan megrágták a nyulak s én pedig éppen az áthldalásos módszernek köszönhetem, hogy a gyümölcsfa még ma is él és sok finom gyümölcsöt terem. Pedig már három „lábon“ áll, mert időközben a nyúlrágta rész teljesen elkorhadt, és csak az áthidalások tartják s éltetik a fát. De ezt a feladatukat kifogástalanul teljesítik.

Lnzsicza József,

Érsekújvár (Nové Zámky)

Két évtizedes ágazatvezetői és kisállattenyészt n tapasztalat mondatja velem, hogy gyógyszerek és gyógyszeripari készítmények nélkül ma már sem a nagyüzemben, sem a háztájiban nem lehet eredményes állattenyésztést folytatni. A nagyüzemi állatállomány rendszeres állatorvosi felügyelet alatt áll, viszont a háztáji állattartóknak suk a gondjuk — és a veszteségük —, mert nem ismerik a gyógyszereket, a szabadon vásárolható gyógyszeripari termékek választékát és használatának módját. Tapasztalataimat összegezve, és egy gyógyszeripari tájékoztató birtokában szeretnék útbaigazítást nyújtani a kérdésben teljesen járatlanoknak.

Mindenekelőtt a nékülözhetetlen tudnivalókat foglalnám

össze. A gyógyszereknek és különféle gyógyszeripari készítményeknek több használati formája ismeretes. Az egyiket közvetlenül kell a szervezetbe juttatni (injekció), a másikat az emésztőrendszeren keresztül adagoljuk, megint másokat kizárólag külső kezelésre használhatunk. Minden gyógyszer és termék a legegyszerűbb adagolást és felhasználást biztosító halmazállapotban készül. Néha megtévesztő, hogy bizonyos gyógyszer többféle kivitelben (injekció, kenőcs, tabletta, folyadék) is rendelkezésre áll. Régebben porokat meg teákat kínáltak, most egyre inkább nő a spray-készítmények száma. Ez persze nem azt jelenti, hogy a házi gyógyászatban korábban sikerrel alkalmazott, és nagyapáink által ma is gyakran javasolt növényi főzeteket teljesen mellőzni kell. Néha hatásosabbak, mint a legdrágább gyógyszer.

Aki a gyógyszerek után nyúl.

Évek óta foglalkozom dinynyetermeléssel, de eddig minden esetben csak egy termést tudtam elérni ugyanazon a területen. Persze, nem palántáról, hanem helyrevetéssel termeltem a sárgadinnyét: április közepén kezdtem a vetést, s tulajdonképpen háromszor vetettem, hogy a kései fagyok kártételét korrigálni tudjam. Fészkenként öt szem magot vetettem, de később csak 2—3 növényt hagytam meg.

Tavaly kísérletet tettem a fólia alatti palántaneveléssel, hogy kétszeri telepítéssel jobban kihasználjam a rendelkezésemre álló földterületet. A kísérlet sikerrel járt, tavaly két termést szüreteltem sárgadinnyéből, ezért röviden ismertetem a módszert.

Március 20-án gyökereztetőbe vetettem el a magot. Némelyik gyökereztetőben már április 4-én kezdetét vette a kelés. Négyleveles fejlettség idején minden palántát visszacsiptem a harmadik levél fölött, így nemsokára kezdetét vette

szenteljen figyelmet a hivatalos megjelölések tanulmányozásának. Jó tudni, hogy a gyógyszertárban belső használatra készített gyógyszer mindig fehér címkét kap. A többire vörös vagy vörös csíkkal ellátott címke kerül. A kizárólag állatgyógyászatban használatos, helyben készített gyógy-ÁlldTIGISZfíCVGYI

auácsadd

szerek címkéjét zöld csík díszíti, és a figyelmeztető szöveg (Kizárólag állatoknak — Len pre zvieratá) sem hiányzik róluk. A mérget tartalmazó gyógyszerek címkéjén fekete csík, a kábulást okozókén pedig kék csík látható.

A gyógyszerek és készítmények címkéjén, csomagolásán esetenként figyelmeztető szöveget is olvashatunk. Például olyat, hogy a készítményt használat előtt fel kell rázni (Pred upotrebením zatrepať).

A háztáji állattartóknak általában az adagolás okoz gondot. Többnyire olyan kis mennyiségről van szó, amit házilag szinte lehetetlen pontosan kimérni. Mondom, szinte, mert vannak megbízható házi mértékegységek is. Egy kávéskanálba 5 milliliter (ml) vagy 5 köbcentiméter (cm3) orvosság fér. Leveseskanállal 15 ml, illetve 15 cm3 orvosságot lehet

az elsőrendű oldalhajtások nevelése.

A palántákat május 15-én szabadföldbe, még az ősz folyamán előkészített és megtrágyázott, 30X30 cm-es gödrökbe telepítettem. A 10 cm széles és 800 cm bosszú ágyúson 80—90 cm tőtávolságot alkalmaztam, s csupán egy sorban termeltem sárgadinnyét. Kiültetés után az elsőrendű oldalhajtásokat a hatodik-hetedik levél között elcsíptem, majd ugyanígy jártam el a másodrendű oldalhajtásokkal.

Az első nőivarú virágot június 3-án mesterségesen megporoztam, s bár a méhek is szorgoskodtak, még több mint hatvan virágot poroztam be összesen. Sajnos, bármilyén jó volt is a kötés, egy-egy növény maximum két gyümölcsöt nevelt ki és érlelt meg, a többit rendre elrúgta. Az első érett gyümölcsöt július 6-án vágtam le.

Időközben már a terület másodszori kihasználására készültem, tehát június 4-én ismét

kimérni. Egy gramm víznek tizenött csepp felel meg. Ha egy gramm olajról van szó, az 1,2 ml vagy 43 csepp. Egy gramm alkoholkeverék ugyancsak 1,2 ml, de már 55 csepp.

A porok adagját tömegben (súlyban) adják meg. A késhegynyi gyógyszer 0,6—1 gramm, a csapott kávéskanálba 2—4, a púpozottba 6—10 gramm gyógyszer meríthető. Ugyanennyi port tartalmaz a csapott leveseskanál, melyet ha megtetőzünk, körülbelül 20—30 grammnyi orvosság fér bele.

A gyógyszerek adagolásához nagyon jó segédeszköz az öt köbcentiméteres fecskendő. A humán gyógyászatban elterjedten használt, egyszeri injekciózásra készült műanyag fecskendőt az orvosok eldobják, viszont házi mérőeszközként : .ég jó szolgálatot tehet (állattartók, kertészkedők). Arra azonban nagyon ügyeljünk, hogy a növényvédelemben használatos permeianyagok kimérésére szolgáló fecskendővel még véletlenül se mérjünk gyógyszert.

Ha az említetteknél pontosabban szeretnénk adagolni a

gyógyszereket, akkor vegyünk levélmérleget, üveg mérőhengert stb.

Legközelebb a külsőleg (főleg fertőtlenítésre) használható, illetve a bőr- és sebkezelésre alkalmas készítményekről fogunk beszélni.

magot vetettem a gyökereztetőkbe, s azokat 200 cm V ~ заszú félkör alakúra hajlított bordák segítségével épített fólia-alagútban helyeztem el. Az alagútban kellemes meleg volt, így a mag már a hatodik napon kikelt. Nemsokára visszacsíphettem a palántákat a harmadik levél fölött, majd kitelepíthettem őket (július 5) a korábban ültetett, és immár érett gyümölcsöket kínáló tövek közé. A letermett töveket folyamatosan eltávolítottam, a fiatal palántákat pedig ugyanúgy kezeltem, mint korábban az elsőket (a növényvédelem a görögdinnyénél már egyszer leírtak szerint történt).

A másodszorra telepített dinnyén előbb a hímivarú virágok (július 17) kezdtek virítani, az első nőivarú virág megporzására csak július 22-én kerülhetett sor. Egy hónappal később, augusztus végén ismét szüretelhettem.

LENGYEL SÄND0R,

Nagykapos (V. Kapušany)

Balázs Ferenc,

Feled — (Jesenské)

Kétszer szüreteim sárgáimét

I

Kezdő

nyidászoU

Sorozatunk befejező részében a nyúlketrecek tartozékairól (etetők, itatók, elletőláda), valamint az állatok szállítására használatos segédeszközről (szállltóláda) lesz sző.

Kezdjük talán az etetőkkel. A szénát és a zöldeleséget még ma is sokan egyszerűen a padlóra helyezve kínálják az állatoknak, holott a szakirodalom egyértelműen helytelennek minősíti ezt a módszert. A szálasokat jászolban vagy szénazsebben kell tartani, hogy az állatok ne gyúrják le a takarmányt. A ketrec külső falára vagy az ajtóra szerelt szénazsebet úgy erősítjük föl, hogy a szénát vagy a zöldet kívülről adagolhassuk. A külső szénazsebeket lezárható fedőlappal kell ellátni, hogy megvédhessük az eleséget az esőtől és a hótól, a szénazseb oldalai pedig bádogból vagy deszkából készüljenek, hogy a széna lepergő levelei és a törmelék ne hulljon el, ne menjen kárba. A szénazsebet és a belső (esetleg billenthető) jászolt a padlótól legalább 15 cm-re kell fölerősíteni, tehát alatta bőven marad hely a mageleség vagy a keveréktakarmány adagolására szolgáló etetőedénynek. Ha az etetőt nem itt helyezzük el, akkor törmelékfelfogót kell a jászol alá tenni, hogy abba hulljon a szénáról lepergő levél. A szénazseb belső rácsa dróthuzalból, drótszövetből vagy lécekből készülhet. A drótszövet vastagsága és lyukbősége hasonló legyen, mint a padozatnál használté, ha viszont lécekkel dolgozunk, akkor azok egymástól 2,5 cm-es távolságban legyenek elhelyezve. A dróthuzal vagy gömbvas (4—6 mm-es átmérő) szintén 2,5 cm-es közökkel kerüljön fölerősítésre.

Az etetőedények többnyire kőből vagy deszkából készülnek, de vannak már cserép- és betonedények, sőt, fémből valók Is. Legegyszerűbb a deszkából készült etető (V-alakban öszszeszögelve), de nem praktikus, mert az aljában könnyen megszorul és erjedni kezd az eleség (főleg a lágy]. Ha a deszka mellett

Kilencrészes ketrectömb, ajtóra szerelt szénazsebekkel. Hibája, hogy a fedőlapok hiányoznak

döntünk, akkor négyzet- vagy téglalap alakú etetőt készítsünk.

Sokkal jobbak a cserép- vagy betonedények, mert könnyen tisztlthatók és a nyúl sem tudja felborítani vagy megrágni azokat. Az etető mérete Is fontos, mert a túl nagy edénybe belemásznak, a kicsi körül pedig közelharcot folytatnak az éhes állatok. Egy fiókára 6—8 cm etetőhosszal kell számolni.

Nagyon fontos, hogy a szemest soha ne keverjük nyúltáppal, mert az állatok válogatnak és sok eleséget kikaparnak az etetőből. Ha egyszerre akarjuk kínálni a kétféle erőtakarmányt, mindegyiket külön edényben tegyük a ketrecbe. A hizlalóban legjobb önetetőt alkalmazni, hogy az állatok bármikor hozzáférjenek az eleséghez.

Az itató mindig kisebb mint az etető, de lehetőleg ez is nehéz és könnyen tisztítható legyen. Naponta legalább egyszer ki kell mosni, télen pedig csak annyi vizet szabad beletölteni, amennyit egyszerre elfogyasztanak az állatok. Ahol (istálló), vagy amikor már nem fenyeget fagyveszély, önitatót Is használhatunk.

Fontos tartozék az elletőláda. A ketrec méreteitől és szerkezetétől függően lehet az elletőláda belső vagy külső elhelyezésű. Ha a ládát a ketrecen kívül helyezzük el, akkor ls gondoskodni kell arról, hogy a fiókákat védjük az Időjárás viszontagságaitól, de közben rendszeresen ellenőrizni tudjuk az almot. Az elletőládát 7—8 nappal ellés előtt kell betenni a ketrecbe, illetve fölerősítení a ketrec falára. A nagytestű fajtáknak 70X45X45 cm-es elletőládát kell készíteni, 22X22 cm-es bejárattal és 12—15 cm-es küszöbbel. Az utóbbi azért fontos, hogy az anya ne vonszolja kt a ládából a csecsbimbókra tapadó fiókákat. A középnagy fajtáknak 50X35X35 cm-es elletőláda kell. A bejáratot és a láda sarkait vonjuk be bádoggal, így tartósabb lesz, s a nyulak nem rágják meg a bebúvónyílás peremét.

Most pedig röviden a szállítóládáról. Szükség lehet rá, amikor kiállításra visszük az állatot, ha pedig postán küldjük, akkor egyenesen nélkülözhetetlen. Ez közepes testű nyúlnak 50 cm hosszú, 25 cm széles és 30 cm magas (vízhatlan padozatú) láda kell, melynek a homlokfalán lehet szellőzőnyílást kialakítani (lásd az ábrát). FARKAS OTTŰ

I

Védekezzünk a levéifodrosodás ellen!

A téli és a tenyészidö alatti permetezések között átmenetet képez az őszibarack rügypattanáskori lemosó permetezése, amely a tafrinás levéifodrosodás ellen irányul. Ezt a kezelést azért végezzük rügypattanáskor, mert ekkor érünk el legjobb hatást a kórokozóval szemben.

A levélfodrosodást okozó Taphrina deformans gomba spórái ugyanis az őszibarack rügypikkelyein és veszszőin telelnek, és csak tavasszal fertőzik meg a rügyburokból éppen csak kibújt, apró levélkéket. Ha később permeteznénk, akkor a már létrejött fertőzést a gombaölő szerek nem tudnák teljes mértékben megfékezni.

A gombának a rügyfakadást követő hűvös és csapadékos időjárás kedvez. Viszont száraz, szeles tavaszi időjárás esetén általában nagyon gyenge fertőzést észlelünk. Sajnos, nem tudhatjuk előre, hogy rügyfakadás után milyen időjárás lesz, ezért mindenképpen érdemes elvégezni a rügypattanáskori lemosó permetezést. Ehhez 3—5 százalékos töménységű Sulka- vagy Palybarit-oldatot, Illetve 0,6 százalékos Kuprikolt használhatunk. Ha rügyfakadás után tartósan hűvös, és csapadékos az időjárás, akkor közvetlenül virágzás előtt érdemes még egyszer permetezni. Ekkor azonban már csak szerves gombaölő szert (pl. 0,3 százalékos Orthocid vagy 0,25 százalékos Dithane M—45) használhatunk, mert az őszibarack lombja érzékeny a réz-, illetve kéntartalmú készítményekre.

Jó tudni, hogy a levélfodrosodásra nem minden őszibarackfajta egyformán fogékony. Nagyon érzékeny például az Elberta és a J. H. Halle, közepesen érzékeny a Sunbeam, kevésbé hajlamos a May Flower, az Amsden, a Champion és a Ford.

A rügypattanáskori '.emosó permetezést a korai középkorai és kései érésű fajtákon külön-külön végezzük aszerint, hogy melyik mikor éri el a legmegfelelőbb fejlettségi állapotot.

Matlák György, agrármérnök

/