Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)

1983-03-19 / 11. szám

Шпизэш?­VfiLfiSZBLUNK К t R Ü ь s A szakrovatban újabban sok cikket olvashatunk az oltásról, ami igen hasznos, hiszen a házi oltványnevelés bizonyos mér­tékben enyhítheti a beszerzési gondokat. Érdeklődéssel olva­som ezeket az írásokat, de nem vagyok szakember, tehát nem tudom, mit neveznek alanynak, mit Jelentenek a megjelölésre használatos betűk és számok, s természetesen azt sem tudom, hogyan lehet otthon oltványt nevelni? Z. L., P. VU ASZUNK: Alanynak nevezzük azt a nö­­vényegyedet, amelyre egy má­sik fajtát ráoltunk, hogy vele összeforrjon és vele együtt él­jen. A nyert oltvány növekedé­si képessége, a későbbi fa tere­­bélyessége, termőrefordulásá­­nak ideje, a fa élettartama és környezethez valé alkalmazko­dó képessége elsősorban az alanytól függ. Általában minden gyümölcs­nek megvan a vad elődje, s ez a legtöbb esetben megfelel a nemes gyümölcs alanyának. Az alany kérdése az almánál van legjobban megoldva, és ez a legérdekesebb Is, Így ennek történetéről szólunk bővebben. Angliában 1912-ben egy kí­sérleti állomás (East Mailing) szinte az egész világból össze­gyűjtött« az alma szaporításá­hoz használatos alanyokat, s ezeket több szempontból — főleg a növekedési erély sze­rint — rendszerezte. Tulajdon­képpen huszonöt típust külön­böztettek meg, és ezeket az East Mulling rövidítésével (EMJ, valamint római számokkal (1—XXV) jelölték meg. Később egyszerűsítették a megjelölést, s már csupán egy M betűt basznának, s a római számokat arabokkal helyettesítették. Idő­vel a Merton Malling-t kutatő­­állomás Is bekapcsolódott a munkába. Itt a kártevőkkel szembeni ellenállóságot tekin­tették fő célnak. További tizen­hat új alanyt állítottak elő. Ezek ellenállnak a vértotü-fer­­tőzésnek, s Merton Malling-tól kapták a megjelölésüket (MMJ, a számozásuk pedig százon fe­lül kezdődik. így Ismeretes például az MM 10G stb. A své­dek 1920-ban Alnarpban doucin­­típusokból szelektálással előál­lítottak egy új — jó fagyálló és kiváló íalskölai tulajdonsá­gokkal rendelkező — alanyt, melyet ma Аг jelzéssel emlege­tünk. Az erős növekedésű alanyok közül Ismerjük a vadalanyt. Régi gyümölcsösökben, meg az utak mentép még előfordul. Hátránya, hogy későn terem. Közepesen erőteljes növeke­désű alanyaink az M 7, MM 106, M 4, az egykori doucin-típusok mai utódai. Nálunk legelterjed­tebb az M 4 (Holstein! doucin). Ezeket ma már Inkább csak a gyenge növekedésű spúr-fajták alanyaként használják, mégpe­dig a jó talajokon. Rosszabb talajokon és zordabb vidékeken a hagyományos fajták (pl. Jo­natán) szaporítására Is megfe­lelnek. Gyenge növekedúsüek az M 26 és M 9 alanyok. Az utóbbinak a múlt században Sárga metzi paradicsomi alma volt a neve. A közepesen erőteljes növeke­désű fajták jó talajon való ter­mesztésére felel meg, de gyen­gébb talajon az erőteljes növe­kedésű fa|ták alanya is lehet, A sűrű telepítések alanya, már a harmadik évben terem. Seké­lyen gyökerezik, tehát a szél­­járta vidékeken támrendszert vagy karózást Igényei. A nagyon gyenge növekedésű alanyok közül legismertebb az M 27, melynek vegetatív növe­kedése ötven százalékkal ki­sebb, mint az M 9 alanyé. Jó ta­lajon a középerős és erős nö­vekedésű fajták szaporítására javasolható, kertészkedőknek nagyon megfelel. Sekélyen gyö­kerezik, tehát karózni kell. Köt­­három éves korban terem. Sajnos, de hazánkban éppen a legkeresettebb alanyokból (M 9, M 26, M 27) van a legke­vesebb. Ennek elsősorban az az oka, hogy a szaporítóanyag­­forrás nem vírusmentes, és ép­pen ezek az alanyuk szaporod­nak legnehezebben. Például egy M 4-es anyatő évente 8—12 új hajtást ad, az említettek viszont legfeljebb négyet-ötöt. Az alanyok magvetésből szár­maznak vagy ivartalan szaporí­tással előállított kiónok. Így megkülönböztetünk magonc- és klónalanyokat. Az alma koráb­ban leírt tlpusalanyait kimon­dottan vegetatív úton, gyökér­­hajtásokkal szaporítjuk, amit Ivartalan szaporításként emle­getünk. A vadalany generatív úton, magról is nevelhető (iva­ros szaporítás). így szaporítjuk az összes héjas és csonthéjas gyümölcsöt. Az ivartalan, gyökérhajtások­kal történő szaporítás lényege a következő. Megfigyelhettük, hogy ha az oltvány nemes ré­sze elhal, a vad alany kihajt és sok gyökérsarjat nevel. A faiskolában kimondottan alunyt ültetnek.-)pl. M4) 1 méteres sor-, illetve 40 cm-es tőtávol­ságra. Tavasszal az alanyokat a talaj felszínén visszavágják s az év közben jelentkező alanyhajtásokat kétszer feltól­­tögetik, akárcsak a burgonvát. Ősszel, amikor a hajtások шаг jól meggyökeresedtek, elhúzzák a földet, és az öt milliméteres­nél vastagabb átmérőjű soria­kat úgy szakítják le az anya­tőről, hogy mindegyiknek gyökérzete legyen. Ezek mar kész alanyok. Ősszel vagy ta­vasszal faiskolába kerülnek (lm sor- és 30 cm tőtávolság­­ra telepítve), tavasszal 2—3 cm-rel a talaj felszíne fölött viszavágják őket, egész évben gondosan ápolják (kapálás, vá­llalás, öntözés, permetezés) az ültetvényt, majd augusztusban, amikor az alanyok elérik a ce­ruzavastagságot, elvégzik a szemzést. A következő tavaszon föllazítják a kötést, az alanyt pedig a szemzés fölött vissza­vágják. Év közben ismét vadai­ul kell, meg persze kapálni, öntözni és permetezni (esetleg a korona Is kialakítható). Így nyerhető alany, az alanyból pe­dig oltvány. Hogyan juthat Ilyen típus­­alanyhoz a kertészkedő? Vá­sárlás útján nehezen, hiszen alanyokat a faiskolák nem for­galmaznak. Viszont az eltelepí­tett csemeték s az idősebb fák is többnyire hoznak sarjhajtást. Ha megbizonyosodtunk a fa alanyának milyenségéről és megfelelőnek találjuk azt, ak­kor a jelentkező sarjhajtások­­ból töltügetéssel könnyen ne­velhetünk alanyt magunknak a házi oltványkészítéshez, esetleg alanytermő anyatelep létesíté­séhez (lásd az ivartalan szapo­rításról szóló részt). Belucz János agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa iaranoBTifl® Korunk gyors szállítási és fejlett raktározási technikája jelentősen hozzájárul a zöld­ség és gyümölcs világpiaci választékának gazdagításához. Napjainkban már a gyorsan romló vagy szállítást nem tűrő termékek zömét az őshonos termőhelytől több ezer kilomé­terre levő piacokon Is árusít­ják. Az európai piacokon itt-ott már avocado, mangó, sőt, kiwi is kapható. Különösen az utób­bi iránt nagy a kereslet, hiszen nagyon jól értékesíthető. A kíwi (Actinidia chinensis) Kínában honos gyümölcs, töb­ben kínai egresként említik. Őshazájában vadon terem, mag­ja csak évszázadunkban került el egy űj-zélandi farmerhez, aki felismerte a nagy lehetősé­get, s hamarosan szaporító ni, szelektálni és nemesíteni kezdte az új gyümölcsöt. A vállalko­zást siker koronázta, s Üj- Zéland ma már öt bőtermö, nőivarú, igen jú minőségű gyü­mölcsöt nyújtó kíwifajtával büszkélkedhet. Hetvennyolcban az országban már ezerkétszáz hektáros ültetvényt tartottak számon. Meleglgényes, termését a két­éves vesszőn hozza. Kúszónö­vény, tehát a szőlőhöz hason lóan, támrendszeren nevelik. Barna héjú, molyhos gyümölcse tyúktojás nagyságú. A világos­zöld gyümölcshús sok apró ma­got tartalmaz, íze az eper és az egres Izére emlékeztet. Hek­íoguÉ-e kivit termelni? Az új-zélandi fajták és kió­nok napjainkban megtalálhatók Ausztráliában, Japánban, Izrael­ben és Kaliforniában Is. Kisebb kíwi-ültetvények vannak Olasz­ország és Franciaország déli részén, illetve Spanyolország­ban és Svájcban is. Ausztriában szintén forgalmaznak kíwi-cse­­metéket. Magyarországon a kí­wi meghonosításával, illetve szaporításával a Zalaegerszegi Hegyközség Szakszövetkezet kí­sérletezik. A klwl kétlakt évelő növény. táronként! hozama 15—22 ton­na közötti. Oj-Zélandban má­jusól augusztusig, Svájcban csak novemberben érik. Kedveli a savanyú talajokat, az öntözést meghálálja. Érzé­keny a szélre, ezért védett helyre, többnyire fasorok mel­lé telepítik. Mivel kétlaki, ki­lenc nőivarú növény után egy hímivarút kell ültetni. ŰJ-zélan­­di megfigyelés szerint az idő­sebb ültetvények a mínusz 9 C- fokos hőmérsékletet még eltű­rik. A bratislavai botantkuskert 45 éves kíwije szabad ég alatt él és évről évre terem. Ebből arra következtethetünk, hogy körültekintő kiválasztással, fagytűrésre és koraiságra ne­mesítéssel, valamint megfelelő termelési módszer kidolgozásá­val lehetővé tehetnénk, hogy ez a C-vitamtnban gazdag, kü­lönleges gyümölcs nálunk is meghonosodjék. Legalább is a szőlő számára megfelelő körze­tekben. Űj-Zéland jó üzletet csinál ab újabban kínai egres néven forgalmazott klwivel. Gyümöl­csét egyelőre többnyire nyer­sen fogyasztják, de készíthető belőle dzsem és lekvár Is. Fő­leg azért keresett, mert hét­­szer-tízszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint a citrusfélék. Renczés Vilmos ť* *5* **• *«♦ *1* *J* *1* «J* «J* <J* «J* *J* »*• «j* »j» «j* *j» »2»♦2* *j» *2* «2* »2* «2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *«• **• ♦♦♦ **♦ *3» 4 Hajdanán a falu lakossága aranymosással foglalko­zott — olvasom az Illés­­háza (Novtj Život) történetéről szóló feljegyzések között. — Hataj, de kapóra jönne népgaz­daságunknak, ha Csallóköz jám­bor népe újraélesztené néhai .aranyat érő" mesterségét. Csakhogy, mint tydjuk, nem az aranymosók, hanem az arany merült ki. De sebaj, maradt ttt még kincs bőven, csak felszín­re kell hozni. Az ,aranybánya“ nem más, mint maga a csalló­közi föld. Bármily meglepő is, de ezek a gondolatok épp egy bálban átlőttek fel bennem, miközben a prímás oonószakadtáig húzta a talpalávalót. Ne csodálkozzon a tisztelt Olvasó, én épp oly meghökkentőn és tanácstala­nul tekintettem körül a farsan­gi bálteremben, amikor tarka­barka kunkorodó szalagok meg színes lampionok helyett egy feltűnő helyen álló asztalon ki­sebbfajta szölóprést, kézi sara­­bolót, permetezőt és szőlőput­tonyt pillantottam meg. Az asz­tal mellett pult, a pult mögött a padlótól majdnem a mennye­zetig polcok, a polcokon szá­mozott címkékkel ellátott bo­rosüvegek. A pult előtt népes férfitársaság; apró pohánkák­kal a kezükben élénken vitat­koztak. Mi folyik ttt — jegyez­tem meg inkább csak magam­nak, de úgy látszik, kissé han­gosabban, mert a közelemben álló vendég nyomban felvilágo­sított: Ez, kérem, kertészbál, s az ott borkóstoló, mert bor­verseny is van ám. Bevallom, roppant tetszett és kíváncsivá tett az illésháziak találékonysága, s szerettem volna melegében végére járni a dolgoknak. Ez egyszer sze­rencsém volt, mert ünneprontó puhatolódzás nélkül, egészen véletlenül ismertem meg Far­kas Pál mérnököt, a kertbarát­szervezet elnökét, s szinte spon­tán beszélgetés folytán sike­rült képet nyernem az itteni kertészkedök örömetről, gond­jairól. — Bizonyára gazdag évet zártak az illésházi kertészke­­dök, ha ilyen vígan vannakPI kezdem célirányosan a tár­salgást. — A termés bőségére nines is panaszunk, azazhogy van, de nem azért, mert kevés volt, ha­nem éppen a bősége miatt — mondja Farkas mérnök tréfá­san, én pedig értőn mosolygok, gondolván: lámcsak, nem ha­zudtolja meg a farsangot. De hirtelen komolyra fogja a szót, s szkeptikus hangéllel veszt célba a Zeleninát. — Nehogy félreértsen, arról van ugyanis szó, hogy a Zelenina nem min­dig veszi komolyan a termelő­vel kötött szerződést. Vegyük például a mi esetünket. Nálunk közismerten jó talaja van a zel­lernek. Nos hát tagjaink közül többen vállalkoztak a termelé­sére. Nem kockáztattak, szer­ződést kötöttek a Zelenina nemzeti vállalattal. Mi lett az eredménye? A leszerződött zel­lermennyiségből mintegy tíz tonnányit, az egész környéket bebarangolva, csak nagy keser­vesen tudtuk elsütni. Hát ettől ugyan nem fog magasba csap­ni a termelőkedv. Remélfilk, erre a tavasz rá­cáfol majd, feltéve, hogy a fel­vásárló vállalat is rendet te­remt a saját portáján, talán, ahogy beszélgetőpartnerem ja­vallottá, a dolgozók hatható­sabb anyagi ösztönzésével. — Itt ellenben egyre maga­sabban szárnyal a jókedv. Köz­kedveltek ezek a kartészbálok? — Mondjuk inkább egyes számban. Ez tudniillik az első próbálkozásunk, remélem, nem az utolsó. Szeretnénk megho­nosítani ilyen vidámabb, kelle­mesebb összejöveteleket is. Hi­szen sok a közös gondunk, jó és rossz tapasztalatunk egy­aránt, amelyek megosztásával, kicserélésével tanulunk egy­mástól. Erre pedig nagyszerű alkalom éppen az ilyen ker­tészbál, ahol ,gondűző borocs­ka" mellett oldottubban, őszin­tébben el tudunk beszélgetni egymással, mint egyébként. — Érzésem szerint Farkas Pálban lelkes vezetőre talált a kertészkedök szövetsége. Miért vállalta ezt a sok vesződséggel járó tisztséget? — Mindössze két éve vettem kézbe a kertészkedök ügyét, miután magam is kertészkedni kezdtem. Építkeztem, és szük­ségem volt némi keresetkiegé­­siítésre. Rájöttem, hogy ez a föld valóban aranybánya, s vé­tek kukoricával beültetni, vagy netán parlagon hagyni az érté kés kerteket, mint ahogy sokan tették. Ez a felismerés vezeteti a szervezetbe, s ezt igyekeztem megértetni az emberekkel is. Igyekezetem, úgy érzem, nem volt hiábavaló, hiszen a két év alatt harmincluztról száztízre nőtt tagságunk száma. Tavaly már 600 ezer korona értéket képviselő zöldségmennyiséggel I főleg csemege paprika, uborka, zeller, saláta/ járultunk hozzá a közellátáshoz, ami kezdetnek talán nem rossz. Az ültető­anyagot többnyire magunk ál­lítjuk elő. — Fiatal korát tekintve, nem érzi-e néha a tapasztalatok hiá­nyát? — Ebben a tevékenységi kör­ben az ember könnyen szerez tapasztalatokat. Ha szakmai se­gítségre gondol, azt valóban ritkán nyújtok, de nem is ezt várják tőlem elsősorban a ta­gok. A termelés fortélyait meg tanulják a szaklapokból, meg egymástól. Én mint közgazdász inkább üzleti ügyekben adok eligazítást, értékesítési, forgat mazási gondjaikban segítek. Helyi felvásárló központot léte sítettünk, s megegyezés alap­ján a földmüvesszövetkezet minden héten két tehergépko­csit bocsátott rendelkezésünkre az áru elszállítása céljából. — Akadnák vállalkozók pri mőrök termelésére is? — Hogyne. Nemsokára piac­ra is kerül például Holocsi Vin­ce kertjéből tízezer darab fejes saláta, Bőgi Vince pedig húsz­ezer karalábét ígér. Gyökeres lajos és Szkuby Ignác karfiolt kínál maid nagyobb mennyiség­ben. — Azt hiszem, ideje vidá­mabb témába fognunk. S ha vi­dámság, akkor bor. Ügy tudom, lllésházán és környékén nincs hagyománya a bortermelésnek. — Valóban nincs, a borverse­nyen mégis mintegy negyven termelő bora került elbírálásra. Ez azt bizonyít ja, hogy az utób­bi években megnőtt az érdeklő­dés a szőlő-, illetve borierme lés iránt. A zsűri különösen nagy pontszámmal értékelte Holocsi Sándor és FUlöp Vince borát. Gazdára leltek az értékes di­jak, tombol a jókedv, vigadnak a csallóközi kertek szorgos mű­velői — az ,/aranybánya" vájá­rai. GYEPES ARANKA Többet vállalnak A Szlovákiai Kertészkedök Szövetségének zselizi (Želie­zovce) helyi szervezete is meg­tartatta értékelő taggyűlését. Az elnökségi beszámuló min denekelőtl arra adott választ, hogy a városka kertészkedői hogyan kapcsolódtak be a XVI. pártkongresszus, illetve a CSKP KB 4. és 7. ülése hatá­rozatainak teljesítésébe. Sebő János, a helyi szervezet elnöke hangsúlyozta, hogy el­sőrendű feladatuknak tartatták olyan gyümölcs- és zöldségfé­lék termelésének fellendítését, melyek nagyüzemi szinten ne­hezen vagy ráfizetéssel termel­hetek. Ellenőrző tevékenységük során olyan elfekvő földterüle­teket térképeztek föl, melyeken a nagyüzemi technológia nem érvényesülhet. Az utóbbi fel­adat teljesítésének különös fi­gyelmet szenteltek, hiszen a közelmúltban végzett felmérés során megállapították, hogy а járásban (Levice J mintegy más félezer hektáros mezőgazdasagi földterület egyáltalán nincsen megművelve. A szervezet taglétszáma ta­valy ötvenkét fővel gyarapo­dott, így most 254 kertbarátot tartanak nyilván a várusban, ahol napjainkban egy korábbi szeméttelep termővé tételén fá­radoznak, hogy további érdek­lődőknek juttathassanak kis­kertet. Figyelmet érdemlő tény, hogy a mezőgazdaság számára ked­vezőtlennek mondott nyolcvan­kettes évben az alapszervezet tagjai kis híján egy millió ko­rona értékű zöldséget és gyü­mölcsöt — elsősorban cseme­gepaprikát, fűszerpaprikát, cse­resznyét, szőlőt, kajszit, megy­­gyet, ribiszkét — adtak át a felvásárlással megbízott szerve­zeteknek. Tevékenységük sok­rétűsége mellett szól, hogy is­mét megrendezték a gyümölcs­ös zöldségkiállitást, s Riatisla­­vában is jártak a virágkiállítá­son. A tanácskozáson szé esett a tartalékokról, a fej.észté;; le­hetőségekről . is. Többen hang­súlyozták, hogy a szervezet taglétszáma és ereje lehetővé teszi a nagyobb feladatválla­lást. A lehetőségek kihasználá­sával már az idén növelni kí­vánják a fokhagyma- és sza­­mócatermelést. Abel Gábor, Zseliz (Želiezovce,J Kertészvigalom

Next

/
Thumbnails
Contents