Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-26 / 8. szám
Érdemes előcsíráztatni az ültetőanyagot A korai burgonya termesztésének egyik legfontosabb mozzanata az ültetőanyag elöcsíráztatása. Ennek csak akkor van értelme, ha tavaszig az ültetőanyagot szakszerűen, tehát hűvös, száraz, tiszta és jól szellőztethető pincében vagy prizmában tároltuk. A szerény hozam okát leggyakrabban az ültetőanyag helytelen tárolásában találjuk. A burgonya gumója kevés szárazanyagot tartalmaz, ezért könnyen rothad. Következésképpen a tél folyamán többször ellenőrizni kell a tárolt ültetőanyag egészségi állapotát. Az ültetőanyagot 2—5 C-fokos hőmérsékleten és 85 százalékos páratartalmü helyiségben tároljuk. A gumókat óvni keli a kemény fagytól és a kora tavaszi hirtelen felmelegedéstől. A magasabb hőmérséklet hatására az ültetőanyag idő előtt kicsírázik, s ez végső soron a hozam csökkenéséhez vezet. Jó tudni, hogy szoros összefüggés van a gumók nagysága és a terméshozam között. Ebből következik, hogy előcsíráztatás előtt a gumókat át кеЦ válogatni. Az apró gumókkal beültetett területen átlagos hozamra sem számíthatunk, viszont a túl nagy gumók ültetése sem ésszerű, hiszen a jelentkező hozamtöbblet nincsen arányban a termés megalapozására fordított többlettel. Legmegfelelőbbek a 4—8 cm-es átmérőjű gumók. A korai termesztésre szánt ültetőanyag előkészítésekor a nagy — 10 dkg-nál nehezebb — gumókat kettévághatjuk. Ezt úgy végezzük, hogy a nyert fél gumók mindegyikén legyen csúcsszem. Ha van elegendő ültetőanyagunk, akkor ne bajlódjunk a szeleteléssel, mert a burgonya a friss vágást felületen keresztül könnyen fertőződik, és a kártevők Is jobban támadják. Sőt! Némely fajták kimondottan érzékenyek a darabolásra. A burgonya 6 C-fokosnál melegebb környezetben csírázik. Kezelés nélküli gumót csak akkor ültethetünk, ha a talaj az ültetési mélységben már legalább 6—7 C-fokos hőmérsékletű. Az előcstrázatott gumókat hidegebb földbe is kitelepíthetjük, tehát ily módon meggyorsítható a gyökerezés, a fejlődés, s előbbre hozható a betakarítás. Az előcsíráztatásnnk az a lényege, hogy hat héttel a kiültetés előtt a gumókat előbb 10—12, majd 15—17 C-fokos hőmérsékletű, világos helyiségben, vékony rétegben kicsíréztatjuk. A célnak leginkább azok a helyiségek felelnek meg, melyekben nappal teljes megvilágítás biztosítható. A háztájiban a világos, üvegezett verandák, előszobák és egyéb helyiségek hasznosíthatók. A kertészkedők újabban fóliasátrakban csíráztatják a burgonyát. Nem rossz megoldás, de nagyon kell ügyelni, hogy a hőmérséklet még véletlenül se csökkenjen fagypont alá. Az elöcsíráztatásra kiválasztott gumókat ládába rakjuk (ládánként legfeljebb két sorban), s ha kevés a helyünk, a ládákat egymásra helyezhetjük. Arra természetesen ügyelni kell, hogy az ültetőanyag elegendő fényt kapjon. A csíráztatóban 70—80 százalékos páratartalom uralkodjék. A ládákat hetente átrakjuk, hogy valamennyi rügy elegendő fényhez jusson. Ha szakszerűen járunk el, öt hat hét alatt egy-két centiméter hosszú, a fajtára jellemző színű csírákat nyerünk. Az igy előkészített ültetőanyag a főidben gyorsan meggyökeresedik, nemsokára kihajt és sokkal jobban kihasználja átéli csapadékot, mint a kezeletlen ültetőanyag, amely kevesebbet terem, s ráadásul mintegy 10—12 nappal később nyújt piacképes árut. Aki korai burgonyát akar termelni, február végén vagy március elején kezdje az előcsíráztatást, hogy áprilisra kész ültetőanyaggal rendelkezzen. Némi kockázattal korábban ts lehet csíráztatott gumót ültetni, persze akkor gondoskodni kell a kései fagyok kártételének megelőzéséről. A korai burgonyafajták közül legjobb és legismertebb az Ambra, Hera, Ostara, Resy, Saskia és а Тега. Huszár István agrármérnök VÉRBELI JUHÁSZ Bárkitől kérdeztük, Felsőtúron /Horné Túrovce] mindenki azt mondta, hogy a falu legjobb juhtenyésztője a hatuanhárom éves Stígel János bácsi. Az apja, a nagyapja, sőt, a dédnagyapja is vérbeli juhász volt, így annak Idején a kis Jánosnak volt kitől ellesni a szakma mesterfogásait. Tizenötévesen Vámosladányban (Mýtne Ludany) bojtárkodott, később az Ipolysági (Sahy) Állami Gazdaság juhait őrizte. A termelésben (gyapjú, sajt] elért eredményeiért több ízben oklevelet kapott. Stígel János hetvenkilencben nyugdíjba vonult, de otthon tovább folytatta a munkát. Húsz tenyészjuhot tart s elvállalta a községben a többi kisállattenyésztö juharnak őrzését. János bácsi tavaly tizenhat pecsenyebárányt adott ál a húsiparnak, s ugyancsak megörült, amikor közel tízezer korona vételárat kapott. A gyapjúért kapott pénz mégmkább felvillanyozta, így azonnal hozzálátott, hogy jól jelszereit fuhistállót építsen.- Ezt a telet már az új létesítményben töltötték az állatok, ami minden bizonnyal még eredményesebbé teszi a vérbeli juhász munkáját. BELÄNYI JANOS, Deménd (Demandice) Lassan azok ts elkezdhetik a fedeztetést, akik egész évben a szabadban fölállított ketrectömbökben tartják a nyulaikat. Igaz, az idei tél nem jelentett különösebb veszélyt, nyugodtan szaporíthattunk volna a gyengébben szigetelt ketrecekben is, de az óvatos tenyésztő soha semmit nem biz a véletlenre. Bárhogy volt is, ezen most már fölösleges bosszankodni. Lassan itt a február vége, most már tényleg ideje megkezdeni a tenyészidényt. Aki a téli hónapokban szakszerűen táplálta az állatokat, annak most nincsen különösebb gondja, hiszen a nyálai bizonyára jó tenyészkcndíciőban vannak. Más a helyzet azokban az állományokban, melyeknek gazdái nem sokat tőrödnek a szakszerűséggel. Persze most bosszankodva tapasztalják, hogy a nőstények nem hajlamosak a párzásra, legfeljebb csak többszöri összezárás után hajlandók felvenni a bakot. Hol követtek el hibát? A takarmányozásban. Gépiesen úgy Jót tesz etették tovább a nőstényeket, mintha a tennyészidény derekán járnának. Az anyák gyakran háromszor annyi táplálékhoz jutattak, mint amennyire a létfenntartáshoz feltétlenül szükségük lett volna. Csoda-e tehát, hogy elhíztak a tenyészállatok és háttérbe szorultak a nemi ösztöneik? Az elhízott nőstény csak ritkán veszi fel a bakot, és akkor is nagyon kicsi a valószínűsége, hogy megtermékenyül. Ha viszont vemhesül, az sem ideális, mert az ilyen anya kevés tejet termel, fiókái gyakran elpuszulnak, legtöbb esetben maga az anya tapossa agyon őket (nehézkes mozgás). a kifutó A vétett hiba ellensúlyozására tenyésztőink ilyenkor tavasszal különféle módszerekkel igyekeznek a lehető legrövidebb időn belül tenyészkondícióba hozni az állatokat. Az egyik napokon át koplaltatja az állatokat, a másik legfeljebb sós kenyeret ad az elhízott nősténynek, megint mások napokig a baknál hagyják a nőstényt, hogy bepárnzzon. Hadd mondjam el, hegy egyik módszert sem lehet helyesnek nyilvánítani. Azok járnak el helyesen, akik télen sem adnak kukoricát a nőstényeknek. Kukoricán csak hízóállatot lehet tariani. Megfigyelték például, hogy a hizlalás utolsó szakaszában kukoricával táplált (25—30 százaléka) nyulak kerekebbek, nehezebbek lesznek. A nősténynek réti szénán (10 dkg) kívül árpát vagy zabot adhatunk. Ezeket búzával nem ajánlatos helyettesíteni, mert emésztési zavarokat okozhat. Ha egy mód van rá. a Ilimet és a nőstényeket is engedjük kifutóba, természetesen kiilönkülön. Ha máskor nem, legalább tél végén kerítsünk sort ilyesmire, altkor minden bizonnyal jó tenyészkondíeióban várják majd nyulaink az új Idény kezdetét s nem lesz gondunk a pároztatással. (fo| ...Ilii I t Mihalik István, a nagylégi (Lehnice) szövetkezet nyugalmazott elnöke már hetvenöt éves, de ma sem tudja tétlenül szemlélni a világ folyását. Ha hívják, könnyebb munkát ma is szívesen elvállá! a közösben, otthon pedig állatokat nevel s kertészkedik Kádek Gábor felvétele Ur jabban elég gyakran elhangzik, bogy az állam kevés takarmányt juttat a központi alapból, nem támogatja keltőképpen a háztáji állattartókat. Vannak, akik túl messzire mennek a követelőzésben. Sajnos, néha a választott képviselők sem gondolják meg, mit mondanak. Abaújszinán (Sena) a hnb egyik képviselője nemrég azt bizonygatta, hogy vissza kellene térni a félhektáros báztájiföld-juttatáshoz, mert az fi] rendelkezés érteimében juttatható, tíz áras földterületen nem lehat marhát tartani. Ezzel kapcsolatban talán nem árt ismételten hangsúlyozni: legfelsőbb állami és pártszerveink feladatul adták ugyan a háztáji kertészkedés és állattartás fellendítését, de egyúttal azt is kimondták, hogy ennek a tevékenységnek ésszerű szabadidő-kihasználás jelleget kell adni, e a fejlesztést mindenekelőtt a vállalkozók készleteinek és tartalékainak mozgósítására kell alapozni, nem pedig a központi alapok vagy a nagyüzemek terhére szervezni. Tévedés ne essék: a háztáji — elsősorban önellátást célzó — termelés támogatása nem azt jelenti, hogy hátrafelé lépkedünk. Legfontosabb feladatunk továbbra is a nagyüzemi mezőgazdasági termelés 1 fejlesztése marad, hiszen a társadalmi élelmiszerigény kielégítése ezentúl is a nagyüzemek feladata lesz. Az árutermelésre vállalkozó, háztáji kertészkedők és állattartók segítségéi szívesen fogadjuk, da szó sem lehet arról, hogy a háztáji gazdálkodás segítése érdekében ismét leszelünk egy darabot a szövetkezetek és állami gazdaságok földjeiből. Más lapra tartozik, hogy minden erővel támogatjuk a gépek számára hozzáférhetni len, nagyüzemi módszerekkel nem megművelhető, talán évek vagy évtizedek óta parlagon heverő földterületek mielőbbi művelésbe vételét, még akkor is, ha erre csak kistermelői szinten van lehetőség. Aki ilyen helyen kér és kap földet, az előírások megtartásával takarmányt termelhet a nyálainak, a juhainak, esetleg a háztájiban tartott* szarvasmarbá nak. Ahol ilyen földek nincsenek, ott nincs mibűi osztani, tehát egyéb lehetőségeket kell keresni a szükséges szénamenynyiség megtermelésére. Az átmenti árkok, vasúti töltések, folyó- és patakpartok, az ordőszélek, a közterületek mindmind sok kiváló takarmányt kínálnak. Mondjuk ki őszintén: nem célunk, hogy olyan emberek kezdjenek állattartással foglalkozni, akiknek se kertjük, se takarmányuk nincsen. Az adottságokat nélkülöző vállalkozók teljes egészében az állam alapokra támaszkodnak, s nem ritkán a szövetkezettől vagy az állami gazdaságtól jogtala nal eltulajdonított takarmány révén igyekeznek becstelen haszonhoz jutni. Aki így képzeli el a társadalmi gondok „enyhítését“, azt könyörtelenöl a vádlottak padjára ültetjük, s példásan megbüntetjük. Gondoljunk csak bele — miért fogadjuk örömmel az őszinte segítőszándéknt? Ha maga az ország nem küszködne takarmánygondokkal, ha lenne elég szemesünk, nem kellene gátat vetnünk a sertéstenyésztésnek, kioszthatnánk az abrakot a sokkal gazdaságosabb hasznosítást szavatoló, nagyüzemi hizlaldák között, éš megoldódna a gondunk. Egyetlen gazdaság játszva piacra dobhatná azt az évi 300—400 tonna húst, amit járásunk háztáji állattartói kínálnak, léptennyomon követelőzve. S mi örülünk. hogy van kezdeményezés, mert bízunk benne, hogy кояben a sok konyhai ás kertt hulladék is hasznosul, s legalább valamivel mérsékelbetjük az egy kiló bús kitermeléséhez felhasznált abrak mennyiségét. Ez az a segítség, amit a vállalkozóktól várunk és szívesen fogadunk. Ha jobban akarunk élni, nyitott szemmel kell járnunk a világban. Nem elég mindenben a meggazdagodás tehetőségét kutatni, olykor a tágas, sok helyütt még ma is csak gyomot vagy férges, beteg gyümölcsöt termő kerteket, a kötésig érő, lábon sárguló füvet, meg a falun zöldségért, krumpliért és tojásért sorakozó embert is meg kell látni. Sőt! Meglátni ma már nem elég, tenni kell érte, hogy változzon a helyzet. Természetesen tudjuk, hogy tíz ár földön nem lehet marhá kát nevelni, de a termőföldből nem fogunk kikanyarintani. Aki segíteni szeretne, ne a sok abrakot igénylő sertéstenyésztésre vagy a hfiziszárnyasokra gondoljon, hanem nyulakat neveljen juhokat szaporítson, mert a központi takarmáayalap teherbírása véges. IVAN NÁNDOR ÖNTUDATOS [0ZZÁÁLLÁST
