Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-19 / 7. szám
A zsírok Os fehérjék szerepe a baromfi takarmányozáséban Az állati és a növényi szervezel megfelelő körülmények között tartalék tápanyagokat halmoz fel. Ezek közül a zsírok és olajok energiatartalma a legnagyobb. Egy gramm zsiradék elégetésekor 39—40 kJ, vagyis 9.3—9,5 kcal hő keletkezik, ugyanennyi fehérje vagy szénhidrát (cukor, keményítő) elégetésekor viszont csak fele ennyi hő szabadul fel. A legtöbb növényi zsír szobahőmérsékleten folyékony, ezért a mindennapi életben olajoknak nevezzük őket. Egyes telítetlen zsírsavak (pl. linolsav, linóién sav) az állati szervezetben vi tamin-liatásfiak (F-vitamin) és a növekedést serkentik. A baromfi ■ epeiermelése, és ennél fogva az állatok zsíremésztése igen jő. Ebből követkézig hogy a keveréktakarmányokban akár 20—30 százalékra növelhető a zsír mennyisége. Ha a takarmányt zsírral dúsítjuk, lényegesen nő az állatok súlygyarapodása, viszon! nagyobb lesz az elzsirosodás mértéke, s ez már nem gazdaságos, hiszen a fogyasztók inkább a sovány húst eresik. Szakszerű takarmányozás esetén zsfrhiánnyal nem kell számolni, mert a gabonafélék csíraolaja sok zsírsavat tartalmaz. Példának okáért a kukorica 4—5 százalék csiraolajat tartalmaz, és ez zsírpótlás nélkül is fedezi az állati szervezet szükségletét. Kitűnő zsírsavtartalmú takarmány a zab. Viszont a búza meg csíraolajat tartalmaz, de nem a legmegfelelőbb összetételben. Régebben nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a takarmány zsírtartalmának, mondván, hogy az állati szervezet szénhidrátokból is képes zsírt termelni. Csak újabban vált ismertté, hogy bizonyos mennyiségű zsírra az állatok normális életfeltételeinek megteremtéséhez feltétlenül szükség van. Ugyanis zsír hiányában az állat nem jut hozzá a zsírban oldódó vitaminokhoz (A, D, E, K). Ezon túlmenően a zsír elősegíti a kalcium felszívódását, és hatással van a fehérjék jobb értékesillésére. Zsírral jelentősen növelni lehet az eleség energia-tartalmát, ezért külföldön — főleg a nyugati országokban — a zsírt elterjedten használják takarmányozásra. Ehhez a zsír alacsony ára kimondottan kínálja a lehetőséget. A baromfi életében nélkülözhetetlen szerepük van a fehérjéknek. Fehérjének nevezzük az élű növényi vagy állati szervezetben előforduló nagymolekulájú nitrogéntartalmú szénvegyületeket, amelyek aminosavakból épülnek fel. Fehérje nélkül nem létezik élet, tehát fehérje a legprimitívfcbb élőlényben is van. A fehérjék bonyolult felépítésű vegyületek. Fehérjéket alkotó aminosavakat csak az autotróf szervezetek (zöld növények) képesek előállítani, mégpedig szervetlen anyagokból. A heterotróf szervezetek (állat, ember) aminosavat nem képesek előállítani. A szervezetben szénhidrátokból zsír keletkezhet vagy aminosavakból szénhidrátok képződhetnek. Az állati szervezetben fehérjék csak a zöld növények által előállított aminosavakbál képződhetnek. A baromfitenyésztés célja és különleges helyzete a többi gazdasági állattal szemben éppen abban rejlik, hogy a baromfi a leggazdaságosabb hatásfokkal állítja elő az ember számára nélkülözhetetlen, könynyen emészthető fehérjét tartalmazó húst és tojást. Ez ideig körülbelül száz különféle aminosavat ismerünk, de ezek közül az élő anyag fehérjéiben csupán húsz féle aminosav fordul elő. A húsz közül tizenhárom a tojástermelő tyúkok számára nélkülözhetetlen. Ezeket az aminosavakat a hagyományos takarmányok kellő menynyiségben és megfelelő arányban tartalmazzák. A mindennapi gyakorlat szempontjából az aminosavak közül a lizin és a metionin bír legnagyobb jclensóscggel. Ezeket a vegyipar kellő mennyiségben gyártja, hogy a tojóállomány takarmányozása szakszerű és jó termelési eredményhez vezető legyen. KOVÁCS LÁSZLÓ agrármérnök Fotó: —bor— ВИБТ.Т lUALASZDLUNKj KEROliS: Tavaly sokat bosszankodtunk a káposzta miatt, mégis csaknem ráfizettünk a termelésre. Új módszerrel, helybevetéssel termeltük, jól megkapáltuk a földet, majd szórva-vetéssel bevetettük a kb 100 m2-t. A kelés jó volt, a palánták Is szépen fejlődtek, csakhogy hamarosan meglepték őket a levéltetvek. A szívogatás nyomán a levelek eltorzultak, összezsugorodtak, elő kellett venni a permetezőt. Előbb Dykollal, azután bordói lével, végül Soldep-oldattal kezeltem a növényzetet, de a szürke levéltetvek csak szfvogattak tovább. Talán nem Jutott el hozzájuk a permetlé? A feleségem javaslatára szépen fölszedtük az összes palántát (nesze neked helybevetés), és mindegyiket alaposan megfürösztöttük Soldep-oldatben, majd Ismét kiültettük. A kezelés nagyjából nyolcvan százalékos eredményességgel járt. Az Idén szeretném elejét venni hasonló munkaigényes beavatkozásnak, ezért kérdezem — miért nem járt eredménnyel a hagyományos permetezés? m.'a., K. VÁLASZOLUNK: A növényvédő szerekről és a kártevők elleni harcról már többször Irtunk lapunk ,,Kertészet és Kisállattenyésztés“ szakmellékletében. Konkrétan: a levéltotvekkel 1981. augusztus 1-én foglalkoztunk aprólékosan, a növényvédő szerekről múlt év január 10-án és 23-án, valamint március 6-án, a zöldségfélék növényvédelméről pedig 1902. június 5-én írtunk. A növényvédő szerek kevérésl táblázatát 1982. február 13-án közöltük. A konkrét választ kezdjük azzal, hogy a levéltetvek ellen a három felhasznált készítmény közül egyik sem hat, s ráadásul a Dykol-nak mint DDT-t tartalmazó szernek a használata hazánkban 1974-től tilos. A Soldep és a Dykol egyébként Is inkább a rágó kártevők ellen hatásos, a bordói lé pedig régóta Ismert gombaölő szer, és elsősorban szölőperonoszpóra ellen használják az idősebb szőlőtermesztők. A káposztaféléken leggyakrabban a káposzta-levéltetű nagy létszámú kolóniát károsítanak, de más fajok is előfordulhatnak. A levéltetvek ellen nem lehet megelőző permetezést végezni, mint például a szőlőperonoszpóra ellen, viszont rögtön a megtelepedésük után szükséges védekezni ellenük, így egyrészt csökkentjük a növények közvetlen károsodását, másrészt megóvjuk növényeinket az esetleges vírusos megbetegedésektől, melyeket éppen a levéltetvek terjesztenek. A levéltetvek elleni védekezéskor több rovarölő szer között válogathatunk, de a káposztafélék védelméhez a kertöszkedők számára csupán két készítmény alkalmas: a porított Pirimor DP 50, és а В-58 ЕС folyékony permetező szer. A többi zöldségen használható még a Metatlon E 50, a gyümölcsfákon pedig az Anthio 25 Is. A Pirimor speciális levéltetüöló szer jaficíd), amely más kártevő rovarokra nincsen káros hatással, sőt nem írtja a levéltetvek természetes ellenségeit (katicabogarak, fátyolkák, zengőlegyek lárvái) sem. Használata a nagyon rövid élelmezés-egészségügyi várakozást idő szempontjából is előnyös. Ez — a saláta kivételével — az összes zöldségfélénél 3 nap. Ez azt jelenti, hogy a permetezés után 3 napig tilos fogyasztani a kezelt növényeket, illetve azok részeit. A Pirimor élelmezés-egészségügyi várakozási ideje salátánál a téli időszakban 10 nap, nyáron 7 nap. és gyümölcsfáknál szintén 7 nap. A második készítmény, a Bi-58 ЕС, a levéltetveken kívül a takácsatkákat is pusztít ja. Élelmezés-egészségügyi várakozást ideje sokkal hosszabb, mint a Pirimoré: zöldségféléknél 21 nap, gyümölcsnél 28 nap. A Bi-58 ЕС 0,1 százalékos töménységben (10 ml 10 liter vízbe), a Pirimor 0,05—0,075 százalékos töménységben (5— 7.5 g 10 liter vízbe) használható. Az elmondottak alapján a fiatal növények kezelésére a Bi-58 ЕС-t részesítjük előnyben, a Pirimorral pedig a közvetlenül érés előtt vagy érésben levő növényeket permetezzük, a rövid várakozási Ideje miatt. A BI-58 ЕС csak literes, a Pirimor kis csomagolásban is kapható a szakboltokban. A kiskertekben elegendő volna levéltetvek ellen a csaknem veszélytelen Pirimor használata Is, de sajnos, egyetlen készítmény hoszabb ideig tartó alkalmazásánál fennáll az a veszély, hogy a kártevő populációban előbb-utóbb ellenálló törzsek jönnek létre, és így a növényvédő szer elveszti hatását az adott károsító ellen. Befejezésül még egy fontos megjegyzés: a káposztafélék levelei erős vtaszbevonattal rendelkeznek. Ezért a permetlébe tapadást fokozó szert szükséges keverni. De mivel ezek általában nem kaphatók. Jó szolgálatot tesznek a PUR vagy a JÁR tisztítószerek is 0,1 százalékos töménységben (10 ml 10 liter permetléhez |. Ugyanígy járunk el más, sima felületű Ievélzettel és viaszbevonattal rendelkező növényeknél Is. Matlák György agrármérnök * \ -v-V . i A kertészkedők sok helyütt' vállalták a kockázatot, к И használták a tavaszlas időjárást s már január végén, illetve február elején kiültették a hideghajtatásra szánt salátát. Rövidesen elválik, jól tették-e? Kádek Gábor felvétele ГШИТШШПМИ “T -ттг ■■■" 1 И1Г - —-Igazán eszményi lenne, ha a telepítéshez készülődő kertészkedő valamelyik közeli faiskolában kiválaszthatná és megvásárolhatná azt a csemetét, amelyre szüksége van. Sajnos, a faiskolák általában nagyon messze vannak. mert a kaliforniai pajzstetü terjedésének korlátozása céljából, a szaporító központokat északabbra költöztették, ahol ez a kártevő nincsen elterjedve. Tehát kénytelenek va gyünk rendelés útján beszerezni az Utetőanyagot vagy a piacon olyan csemetét venni, amilyet éppen kínálnak. A kertészkedőknek nagy gondol okoz, hogy a facsemetékre függesztett címkén nem tüntetik fel, milyen alanyról van szó. Márpedig ennek ismerete nagyon is fontos. A kertészke dókét arra tanítjuk, hogy is merjék meg és használják ki a szaporításhoz használt alanyok tulajdonságait. Mint tudjuk, az alma alanyait a növekedési erély alapján négy csoportba soroljuk: 1. Gyenge növekedésű alanyok M 8, M 9, M 26. 2 Közepesen gyenge növekedésnek: M 7, MM 106. 3. Közepesen erős növekedésnek: M1, М2, M 4 M11. MM 104, MM 111. 4. Erőteljesen növekedő alanyok: vadalma. Golden Delicious magonc, M 16, MM 109. A gyenge növekedési erályíi 1 alanyokon korán termőre forduló, kis koronájú fák nevelhetők. A rájuk oltott vagy szemzett fajták gyümölcse a többi alanyhoz viszonyítva korábban érik (6—12 nap). Ezek az almafák sűrű gyümölcsösök (2,5 —3 ezer fa hektáronként) létesítésére alkalmasak. Elfogadható eredményt csak rendszeresen öntözhető, tápanyagban gazdag talajon várhatunk tőlük. mert aránylag sekélyen gyökeresednek. A fák mellé huzalos támrendszer vagy erős támkaró szükséges. Telepítésük Fotó: —blm— akár 3X1,5 méteres térállásban, sőt ikersorban is történhet. A közepesen gyenge növekedésű alanyok nálunk kevésbé ismertek. Gyökérzetük erőteljesebb, jobban rögzíti a fát. A termesztett fajták ezeken az alanyokon is jól fejlődnek és szépen színeződnek. Sőt! Az alanyok az érés koraiságát is kedvezően befolyásolják, javasolható telepítési távolság: 4—5X2—3 méter. A közepesen erőteljes növekedési erélyű alanyok nálunk a leggyakoribbak. Közülük is legismertebb az M 4, amely az egész világon elterjedt. A ráoltott vagy szemzett fajták jól erednek. Hátránya, hogy aránylag rövid ideig, augusztus első felében szemezhető. Mélyebben gyökerezik, de az erősebb növekedésű fajták (pl. Starking) alatt még Így is megdől a laza vagy túl nedves talajban. Gyümölcse korábban érik, mint a vadalma-alanyé, nálunk ennek az alanynak van legnagyobb létjogosultsága. Rendszeres karbantartó metszéssel harminc évig is gazdaságos termőkorban tartható. Az M 4 alanyú fák — koronaformától függően — 5X3 vagy 7X4 méteres térállásban telepíthetők. Igen erőteljesen növekedő alanyok a vadalma vagy a nemes fajták magoncai. A termesztett fajták rajtuk jól erednek. Gyökereik zöme 30—70 cm mélyen helyezkedik el, jobban tűrik a szárazabb területet, mint az M vagy MM alanyok. Az elűs 15 évben csak körülbelül 20 százalékkal teremnek kevesebbet, mint az M 4 alanya fák. Ezek az alanyok az erőteljes növekedés, kései termőre fordulás, valamint a terjedelmes korona miatt kiszorulnak a szaporításból. Az elmondottakból is látjnk, milyen nagy különbség van az egyes alanyok között. Ha a kipusztult csemetét pótolva, gyenge növekedésű alanyon nevelt fát telepítünk az erőteljesebben növekedők közé, elveszik az ültetvényben, és a számára fenntartott termőterületet sem fogja kihasználni. Ha viszont magoncra oltott fát ültetünk az M vagy MM alanyúak közé, az előbbi hamarosan túlnövi és beárnyékolja a társait. Vásárláskor a törzsmagasság nem mérvadó, hiszen a fa magassága metszéssel szabályozható. Magoncon is lehet nagyon alacsony, s M vagy MM alanyon magas törzset nevelni. Viszont vitaihatatlan, ha telepíteni akarunk, föltétlenül tudnunk kell, milyen alany felhasználásával nevelték a csemetét, jó lenne, ha a szaporításért felelős faiskolák nem felejtenék el feltüntetni a fajtát jelző címkén ezt a fontos adatot. SZALAY ISTVÁN, Makranc (Mokrance) A fajta ismerete nem elég
