Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-14 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. augusztus Í4. 7 Fábry Zoltán (1897—1970) Vigyázó szeme a vadregényes völgyben fekvő stószról figyelt a világba, amíg élt. 1970. május 30. éta már csak a szelleme él és hat, a könyveibél kicsapó láng, antifasizmusának, a béke és gondolat igazának megfellebbezhetetlen IgéL Szavának súlya volt, van, marad. Neve egyet Jelentett a fasizmus elleni küzdelemmel, a népek közötti béke és megértés hirdetésével, a „vox humánéval“, az emberi hanggal. Állhatatosságát ml sem bizonyította jobban, mint az, hogy mióta tollat fogott a kezébe, mindig a szegények, az elnyomottak és üldözöttek Igazát hirdette. A burzsoá köztársaság alatt „stószl remetédnek nevezték. Nagy tévedés volt. ö nem húzódott vissza soha „barlangjába“, önmagába. Nagyon Is odafigyelt a világ, Európa alakulására, a társadalom mozgására, szegények, gazdagok vlaskodására, a fasizmus és az antifasizmus földet rengető küzdelmére, a második világháború rettenetéire Ugyanakkor odafigyelt az irodalom, hazai magyar Irodalmunk alakulására, féltő figyelemmel kísérte, nyesegette vadhajtásait. Így vallott önmagáról a „Stószl délelőttökben“: „A stószl magányt nem szabad remetemagánnyal összetéveszteni ...“ Amíg egészségi állapotom engedte, sokat utaztam... Pozsonytól a ruszinszkói Nagyszőlősig jártam végig az országot. És hányszor ültem börtönben, igazi cellában Kassától Illaváig. Sose voltam én társtalanl Micsoda magány és társtalanság az, amelyet a Jövő-menő levelek és az állandó vendégjárás, látogatók cáfolnak és enyhítenek. Az Író 1897. augusztus 10-én született. A gimnáziumot Rozsnyón (Rožňava) végezte, Innen került fel a pesti egyetem bölcsészkarára. Fiatalon, szinte gyerekfejjel került ki 1915-ben a frontra, ahol átélte az első világháború minden borzalmát. Ez a rettenetes élmény érlelte meg benne a háborúellenesség gondolatát. S mert a békéért való harcnak legalkalmasabb eszköze a toll, az írott szó, elhatározta, hogy a szó erejével küzd majd az emberségért, a békéért, a proletárok, kisemmizettek Igazáért. Ezt az elhatározását valóra is váltotta, s 1920 óta szinte szünet nélkül írta cikkeit, tanulmányait. Sokszor bebörtönözték, megvádolták, elhallgattatták, de megrendíteni hitében nem tudták. Mindvégig hú maradt önmagához. Cikkel az első köztársaság minden baloldali lapjában, folyóiratában ott találhatók. Részt vesz a kommunista párt harcaiban. Szerkeszti az Ot cí mü baloldali folyóiratot, állandó cikkírója a románál Korunknak. Az éhség legendája című riport-könyvében (1922-ben elkobozták, s csak 1954-ben, a Megalkuvás -nélkül című antológiában jelent meg könyvalak ban) a világ elé tárja a kárpátaljai nép szörnyű nyomorát. A Korparancs (1924) és a Fegyver s vitéz ellen (1937) című könyveiben az új háború előkészítői ellen emeli fel szavát, a vérengző fasizmust állítja pellengérre. Ugyanakkor elítéli a hazai írástudók árulását. Ezekben a nehéz időkben többet van börtönben, mini szabadon. A munkásosztály februári győzelme után Fábry Zoltán végre nyugodtan dolgozhat, megírhatja legfontosabb müveit. Sorra jelennek meg könyvei, felfigyeltető, megrázó, nagyszerű írásai. A gondolat igaza 1955-ben, A béke igaza 1956-ban, a Hidak és árkok 1957-ben, a Palackposta 1960- ban, a Harmadvirágzás 1963-ban, a Kúria, kvaterka, kultúra 1964-ben, az Európa elrablása 1966-ban, az Emberek az embertelenségben 1962-ben, a Stószi délelőttök 1968-ban hagyta el a nyomdát, két soron következő könyve már csak halála után jelent meg: Vigyázó szemmel (1971), Vigyázzatok a strázsán — Fábry Zoltán írásai, Duba Gyula válogatásában (1975). Fábry szelleme él, öröksége a miénk, sáfárkodjunk vele hozzá méltón: Igazság volt, erő volt, remény volt s marad. írói-erkölcsi példamutatása szinte egyedülálló. írjuk végül Ide, amit a még életében megjelent utolsó könyvében, a Stószi délelőttökben vallott: „Harminc év előtt megjelent könyvemben — Fegyver s vitéz ellen i— az első világháború tanulságait vonultattam fel a második világháború elrettentésére. Harminc év múlva— az atomháború küszöbén i— sem mondhatok mást. Semmi sem változott. Állok felváltatlanul ugyanazon a vártán egyazon ellenség — a katona, a szoldateszka, a háború . ellen.“ DÉNES GYÖRGY FORBÁTH IMRE Fábry Zoltán Mint a pék kerek kenyereit, dagasztani, formálni úgy akarta ő az embert jósága fehér lisztjéből, eszmék élesztőivel, s melegíteni szive kemencéjében; szerette a kristályos csöndet, az illatos-édes jázminbokrokat, harmatos fenyők árnyékét, szemlélni halványkék tájakat s a művészet hús gyöngyeit — az ember kezében, melyről lehull már a bilincs; nézzétek, milyen kemények lettek az 6 szemel és karcolók, mint összetört üveg, s a lágy művészkezek ököllé görcsösödtek, a hangja rekedt s félelmes, mint beteg farkasé, az élet bora keserű lett az ínyén, hogy már-már utálkozva kiköpi, magányossága barlangjában fázékonyan gubbasztva várja a melegítő napot, mert még sötéten bűzlik vén Európa fölött a barbárság vadállatszaga, halálsikolyok törteimét hurcolja a szél s könyvmáglyák füstje gomolyog, rohanó vizeken véres tajték táncol — s ki úgy szerette a magyar tájakat, sarkantyúpengetve hetyke leventék dártdóznak ott, míg Dózsa népe nyögve robotol vlrrasztanl hát ezért kell neki az eszék őrhelyén, tágranyílt gyulladt szemekkel öklöt feszítve, éberen és lankadatlanul formálni lángban-harcban a történelem tűzhelyén az embert, hogy legyen: jó, ízletes, kerek, szagos — mint a frissen sütött kenyéri Az alábbiakban tömören jellemezzük azokat az új könyveket, amelyek a közelmúltban a Madách Könyvkiadó gondozásában Jelentek meg, s melyek megkaphatók a Slovenská kniha könyvesboltjaiban. Mác* József: A VESZTES Mécs József legújabb könyve az Ifjúsághoz szóló, íróinktól kissé elhanyagolt irodalmi műfajt gyarapítja. Két kisregényt tartalmaz, amelyek valójában egyetlen, folytatólag olvasandó művet képeznek. Mindkettő ugyanannak a gömörl falusi gyermekhősnek — a szerző egykori énjének — gyakran humoros, mégis fájdalmas alaphangú története egy, a szlovákiai magyarság számára csaknem végzetes korból: az 1938 utáni évtizedből. E társadalmi és történelmi háttérnek, valamint a főhős kudarcban, megaláztatásban nem szűkölködő sorsának ábrázolása párhuzamos és egyenlő súlyú, a könyv ezért lehet tanulságos olvasmány fia tatjaink számára. Ara: 18 korona Ordódy Katalin: NEMZEDÉKEK Ordódy Katalin 1961-ben megjelent nagy sikerű regénye második kiadásban jelenik meg. A keretes regény története a monarchiabeli Prágában indul, néhány esztendővel az első világháború előtt, és a második világháború utolsó szakaszában ér véget egy dunántúli falu parasztvlskójénak udvarán. A nemzedékek sorsát felölelő mü a maradiság, a társadalmi Igazságtalanság, a gyilkos háború elleni lázadás — az emberiesség regénye. Nem a máról szól, súlypontiéban mégis az a keserves, hátborzongató emlékezetű közelmúlt áll, amelyből annyi szenvedés, annyi vér órán kivirágzóit az egész emberiség bizakodása, optimizmusára feljogosító jelen. Ara: 28 korona Turczel Lajos: HIÁNYZÓ FEJEZETEK Neves Irodalomtörténészünk, Tprczel Lajos fő kutatási területe a két világháború közötti korszak csehszlovákiai magyar irodalma, kiterjedt sajtórendszere — általában a kulturális élet fejlődésének lehetőségei, egész feltételrendszere. Kutatói munkájának folyamatosságát és céltudatosságát bizonyítja a Hiányzó fejezetek is: írásainak zöme szoros tematikai összefüggésről árulkodik a szerző korábbi műveivel, főként a Két kor mezsgyéjén című kitűnő monográfiájával; ezek a tanulmányok adják meg ennek a könyvnek az egységét, irodalomtörténeti Jelentőségét és színvonalát. Turczel Lajos részlettanulmányai, váltakozó szempontú fölmérései, szondái, adatgyűjtő és értékelő munkálatai egy irodalomtörténeti összefoglalás feltételeit készítik elő, Józanul, mértéktartóan és biztos értékítélettel tárva föl a két háború közötti kornak és irodalomnak az esztétikai, politikai és ideológiai rétegződését és mozgását. Ara: 21 korona Egri Viktor: RENDBONTÓK Egri Viktor ifjúsági regényének a hősei galeriba verődött fiatalok, akik gyenge Jellemük s rossz családi körülményeik miatt a társadalom perifériájára szorultak. Vergődéseiket, kitörési kísérleteiket ábrázolva az író tulajdonképpen a mai fiatalok egyré-» szének asszociális magatartását veszi bonckés alá, s ennek a magatartásnak az okait vizsgálja. Megmenthető-e még Ilona, a regény tizennyolc éves hőse, s ha Igen, hogyan? A választ az író az olvasó lelkiismeretére bízza. Ara: 14 korona AGYAGHEGEDO (A mai szlovák próza antológiája) Míg 1968 előtt a szlovák irodalomban inkább a költészet szabta meg a fejlődés irányát, addig 1968 után a próza vette át a vezető szerepet. Ennek a prózának a legjellemzőbb vonásai: nagyfokú fogékonyság a társadalmi problémák iránt, erős realista érzék, s ezzel egy időben (mintegy a háború előtti ún. Urizáló iskola irányába mutatva) költői látás, lírai hangvétel. A válogatás huszonnégy mai, már a felszabadulás után induló szlovák prózaíró novelláit tartalmazza. Ara: 28 korona Nézem csodálkozó szemmel ezt az egész történést. Máskor nem hittem volna, hogy szükséges a nagy dől gokhoz, melyek kicsire zsugorodnak bennem — keresni valakit, megváló gat ni a másiknak megtört fényű szemét. Ez is hozzátartozik ahhoz, ami most bennem van; legyen az csak kevés megértésben, de felfokozódott szomorúsággal szeretve. De mégis furcsa, hogy a nagy dologhoz én valami izgatott keresgéléssel csalogatok, hívok, könyórgök valakit... keveset. Máskor én is megtettem: sok-sok emberrel együtt csináltam, emberek közé löktem a hangomat. Azt gondoltam: a nagy dolgokból mindenki ben lesz egy ktcsi. De akkor — furcsa — még fózan voltam — és ordítottam. Most mámoros vagyok; feszít a bőr mozdulásra, éget valami hirtelen kapott tűz, és én nem szólok — pedig tombol bennem az élet, valami vad tűz ttkkasztfa szárazra torkomat. Ez ts hozzátartozik: ez a józan egy helyben ülő mámor. A máglyát nézem; lassú, btztos sercegéssel ölelnek szelíd táncra a lángok. Boroskupákkal öntöm — én magam — az olajat. Szél nincsen sehol, nyugodtan nézhetem ... Temetés? Egy szűk udvaron ég a testem, éjjeli kékség csókolja tisztára a csillagokat. Mert éjjel van. Es csend, csend... az én mámorom duhaj tora. A nagy dolog, ami bennem kicsire zsugorodva megvan: itt ül közietek. Nálad. Szétfeszíti melled fehér ... bőrét, vágja a húst, és vér sem csorog, pedig erős szakítással rohant beléd, és most ott van. Bent van. A lelked fátyolos hártyáján fáj egy kicsit; szived kalapácsát döngeti sebesebb, gyors életre — amíg te a halálomat nézed. A gazdag mámort — termékenyítő életet. Halál? Csend... csend. Mindenkinek nézni kéne ezt. A szűk udvar magas kőkerítésébe kapaszkodjanak, üljék tele a fal peremét; еду-két fa hajlik át az udvarra: verebek módjára nézzenek le felülről a lassú tűzbe. Ingyen komédiát mutassak? Az egyik jobban fog ágaskodni: többet akar látni, a másik is azt akarja. Veszekedés lesz. • Aki a fal tetejére kapaszkodott, azt az utána következő lerúgja. Dühös sírás, kuncogó nevetés. És az én vad keserűségem az udvar közepén meztelenre vetkőztetve. Lehetnek ott emberek, tlyen emberek? Őket nem akarom. , Hozzád beszélek, neked írom: Kedves jó BarátomI Csak te jöhetsz. Egyetlen jó barátnőm. (Szeretem a meleg könnyeket, fekete lány szemekből, kék nevetésből hulljanak hidegtől mart kezemre.) Csak neked könyörgök: En Édes Szerelmem. (Bocsáss meg.) Keresni valakit, megválogatni. Kedves barátom, sohse hittem volna, hogy ezt így kell: amikor az én temetésemre jöttünk. Amikor én tovább élek, csak azt a nagy dolgot rakom a máglyára, hogy halott legyen. En fekszem a tűzlángok közt, mégis azt mondják, sokan fekszünk Itt. Mindenki csak magát érezze. Most nem szabad bűmész tömeget csalni, hívni, könyörögni. Tízmillió máglya... Senki sem nézheti a másik halálát, ha a nagy dolog kicsire zsugorodva benne van. \ ‘ A józan, szomorú mámor; a keserű életordítás: hogy öntözöm én boroskupákkal a máglyát. Mindenkinek lehetne — hamvasztó tüze; egy nagy közös máglya kéne, ahol ordíthattam volna. Először így láttam — így hittem. És akkor lettem én szomorú, akkor kapaszkodtam örvendezve: keresni valakit, megválogatni. Azért szóltam neked, kedves ló barátom. Valahogy csak el kell kezdeni — aztán folytathatod. Mindenki a saját falujában, saját városában... Még nem értik, még nem tudják, hogy ml van. A Nagy Dolog? Valakit találtam ... Keveset. Egy szűk udvaron a máglyán, csak téged hívtalak oda. Tudom, te könnyes szemmel nézed a három sarokból. Csak te magad.., Ti... El kell kezdeni: még nem értik, még nem akarják tudni — mi van. Tízmillió halottI Kedves BarátomI Kezdődik az élet.., 1920 (Kézirat) FÄBRY ZOLTÁN Hajnali• négykor kelt, mint mindig. Kidobta magából az ágy. Az első lépést a fürdő szobáig még révülten tette meg, de ahogyan csörrent a vízcsaphoz Utódve a pohár, amikor leszaladt a torkán az első korty víz, a feje már tiszta volt Magára kapta a nadrágot, rágyújtott. Keserű volt a füst íze. Már régen az. Tekintetével kereste a macskát, nyújtózik, ásít-e? A macska ott volt a küszöbnél, nyújtózott Belerúgott. A kutya csatakosan a kert végéről bukott fel, dörzsölődött a lábszárához. Az is kapott egy rúgást. Ez minden reggel kijárt az oktalan állatoknak. Mint a cirógatás. A konyha ajtajából az Időt nézte. Köd volt. Nyári köd./ Nem tö rődött a tejfeles párossággal. A levegő hűvös, a föld meleg. Természetes. öt újjal vakarta Inge alatt mellén a bozontos szőrt. Lement a kertbe szétnézni, hogy nem dézsmálták-e meg a zöldségesveteményt. Az járt a fejében, hogy előbb a tyúkokat, kacsákat engedi ki, dob a fonnyadt lucernából a hízónak, a bika utoljára marad. A nyúlak etetését az asszonynak hagyja. Cselekedett. A kacsák hápogva kurta szárnyukat csattogtatva, farkukat rázva totyogtak a vályú alatti tócsához lefetyelni. A tyúkok, kárálva, rikácsolva repültek ki az ólból. Tele lett az udvar. Ezt szerette. Eszébe jutottak a kiscsibék. Az asszony százat ho zott a szövetkezetből. Velük is ki az udvarra. Végre a bikával is törődhetett. Villával kidobta a trágyát, elrendezte, felrázta a szalmát, kitakarította a jászolt. Fonnyadt, zöld füvet vitt be, aztán friss vízzel megitatta. A tőkénél nekiállt a reggeli főzéshez gallyat aprítani. A köd sűrűsödött. Egyre dühödtebben csapkodott a kisbaltával. Ekkor csattant hátába a kiáltás: r— Andrási Te kerge vénember, tel A tyúkok feleszik a csirkék elől a darátl Miért nem zavarod el őket? Hajtsad márl A hang Irányába nézett. A vénasszony alsószoknyában állt a küszöbön, szürke, kócos, ősz haját fonta. Heggyé nőtt benne az Indulat. Felemelte a kisbaltát, és a kama ra előtt lévő csirkék, tyúkok közé vágta. Azok riadtan szétrebbentek, de néhány tyúk ott ma radt a porondon. A vénasszony a küszöbre ült. Jajgatott. r— Nekem te ne parancsoljl — mondta a férfi. A nyulakat is megetette. Nem várta meg a reggelit. Ment a kis kapuhoz, onnan szólt vissza: — A tanyán leszek. Szalmát kazlazunk. Hozz majd enni. Tyúkotl Az utca végén a komájába botlott. Az azzal köszönt rá: marha egy Időjárás, köd van. Az embei morgott valamit, majd felkacagott Harsogva dőlt torkából a nevetés, így szállt ki belőle a méreg. — Ma tyúkot eszünk — mondta, s nevetett. Majd leguggolt, és a földhöz csapta a szalmakalapját. — Tyúkot eszünk, a keserves mindenitl Illés Bertalan Nyári köd
