Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-14 / 32. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES. 1982. augusztus 14. „Vitába szálltaik a gépgyárra!« Ä takarmánnyal megrakott V3-S jel­zésű tehergépkocsi gyors Iramban ha­ladt az állatgondozó telep felé, ma)d egy perc sem telt bele, üresen, teher nélkül érkezett vissza a gazdasági udvar bejáratához. Kolozsi Tibor gép­kocsivezetővel akkor sikerült beszél­nem, amikor „Ingajáratszerű“ munká­ja során megállt a műhely előtt. ф A mezőgazdaságban nem sok ilyen teherautót látni, mint a magáé — szóltam a gépkocsivezetőhöz. i— Hét nem ige.t, mert ezt a — ka­tonaságtól „ócsk I- vas“ gyanánt meg­vett — tehergép­kocsit ml Itt a mű­helyben reparáltuk át magasított rak­felülettel ellátott takarmányszállltó­­vá. i # Mit tud ez a gép? — Mindent, ami az említett munka­­folyamatnál szük­séges. A hldraull-pgvei Tuška gépe­kével működtetettSftési ágazatvezető rakodó segítségé­vel megrakom takarmánnyal a kocsit, ifj 9 6 szalmabegyüjtő segítségével — amit két traktor húz maga után —. hat darab Horal típusú gépet tudtunk kiiktatni a szalmabetakarítási munká­latokból. Ezzel az újítással évente 7900 liter üzemanyagot, valamint munkaerőt takarítunk meg. Ma már eléggé elterjedt az SPC-12 típusú vetőgépen eszközölt újításunk. A gépre biztonsági korláttal ellátott padlót szereltünk, melyről egy dol­gozó ellenőrizheti, nem dugult-e el a vetőmag adagolója. Így jóformán tökéletes lehet a vetés minősége,. A régebbi típusú borjúnevelő istál­lóban a takarmányt szállító traktor nem mehet végig az etetőfolyosón, így a gondozóknak kell széthorda­niuk a nem kis mennyiségű takar­mányt. Mivel az etetőket átalakítot­tuk, ezek elbillenthetők, így a pót­kocsis traktorról egyenest az etetőbe kerülhet a takarmány. Ezt az újítá­sunkat már több gazdaságban Is be­vezették — sikerrel. Amikor a gazdasági udvaron végig­néztük a gépeken eszközölt újításo­kat, s a „házilag“ készített masiná­kat, akkor tudatosítottam, hogy kö­zülük az ágazatvezető csupán néhány újítást sorolt fel. — Tudja, az Igazság az — szólt az ágazatvezető —, hogy sok újítás­ról magam sem tudok. Két legjobb újítónk, Oravec János műhelyvezető és Bokor János esztergályos sokszor olyan apró, de népgazdaságllag való­ban értékes ötleteket eszel ki tucat­számra, melyeket valóban érdemes közhasználat céljából feljebb terjesz tenl. A műhelyvezető és az esztergályos természetes munkakötelességnek te­kinti a pillanatnyi feladat megvalósí­tását, mely gyakran próbára teszi az ember fantáziáját, találékonyságát. Az újítások megtekintése után más ra terelődött a szó: ф A jmi gépesítési osztályán hal lottam, hogy a deáki szövetkezet gé­pesítési ágazatvezetőjének komoly vitája volt legnagyobb mezőgazdasá gi gépgyárunkkal. — Hát igen. Minek is tagadjuk vitába szálltunk a gépgyárral. A me zögazdaságl újítómozgalom nltral köz pontja a prostéjovl gépgyárba ter­jesztette tovább a répafejező bérén dezésen eszközölt újításainkat, ame­lyeket mi, s a többi gazdaságok is sikeresen alkalmazunk. Aztán egy­­szercsak jött egy leirat, mely tudatta velünk: a javaslatainkat nem fogad­ják el, mert más — saját megoldás­sal — kívánják a hibát elhárítani. A gépet a mai napig — kisebb, jó­formán lényegtelen változásokkal — az eredeti formájában gyártják, s a géplánc még napjainkban is a hiány­cikkek listáján szerepel. Persze ké­sőbb „protestáltunk“, de erre az üzem illetékesei már nem Is reagáltak. Mivel a fentiekhez hasonló tarta­lommal töltött „történetekből“ ugyan­csak sok van, határozottan leszögez­hetjük: a mezőgazdasági gépgyárak kapuinak nyitva kellene állniuk a mezőgazdaságban dolgozó újítók ötle­tei előtt. Ugyanis a szóban forgó géppel huzamosabb ideig dólgozó szakmunkás tudja a legjobban fel­mérni: milyen hiányosságai is vannak a berendezésnek, milyen megoldások­kal hárithaték el ezek a hiányossá gok. De van az éremnek egy másik oldala is: a mezőgazdaság ügyét szol­gáló termelőegységek — legyen szó gépgyárról, mezőgazdasági üzemről — ne fékezzék egymás munkalendüle­tét. Szerencsére a termelésben köz­vetlenül részt vevő mezőgazdasági dolgozót kemény fából faragták. Hadd idézzem ismét Pavel Tuška szavait: — Munkánk során természetesen akadnak problémák, de a megtorpa­nás luxusát nem engedhetjük meg magunknak. A korszerű termelés meg­követeli a becsületes munkavégzést, s ma már szinte elengedhetetlen — találékonyságot. KALITA GABOR Értékelték a legjobbakat ★ Az aratási ünnepen Halász János agrármérnök, a szövetkezet elnöke értékelte az aratásban részt vevők munkáját A Csílizradványi (Cilizská Radvaű] Efsz-ben — 1600 hektáron — július 23-án sikeresen befejezték az aratást. Az aratási bizottság — közvetlenül a befejezés után — értékelte a kom­­bájnosok és a magszállítók szocia­lista versenyét. A kombájnosok versenyében Mik­lós Géza, Kulacs László és Szigeti Zoltán érte el a legjobb eredményt. A magszállítók közül Szabó Elemér — 7 ezer 12 mázsa gabonát szállított — végzett az első helyen, a második Diószegi László, a harmadik pedig Burián Ervin lett. A további versenykategóriákban ké­sőbb kerül sor az eredmények érté­kelésére. CAFIK GUSZTÁV majd a helyszínen a padlón lévő fu­tószalag segítségével kiürítem a rak­felületet. ф Amíg nem rendelkeztek ezzel a teherautóval, addig milyen mechaniz­mus segítségével szállították az álla­tok részére a takarmányt? i— Ha hiszi, ha nem, négy oldal­magasító nélküli traktor hordta a ta­karmányt, egy gép viszont rakodott. Most én egyedül, ezzel a teherautó­val látom el takarmánnyal az állatte­nyésztési részleget. Pavel Tuška, a Deáki (Deakovce) Efsz gépesítési részlegének vezetője egy vaskos könyvet tett maga elé, amikor irodájában a gazdaság újító­­mozgalmáról kérdeztem. »— Hát alaposan vissza kell lapoz­nom ebben a megsárgult lapú „re­giszterben“, ha az első újítási be­jegyzésre kíváncsi. ...Na, meg Is ta­láltam... Hát igen... Bár voltak korábban Is újításaink, aktívabban 1974-ben kapcsolódtunk be az újító­mozgalomba, amikor a járási mező­­gazdasági igazgatóság, és a Szövet kezeti Földművesek Szövetségének já­rási bizottsága szervezett formában kezdte támogatni az újítókat. ф Mi volt az első bejegyzés a nagy­könyvbe? <— Abban az Időben kaptunk né­hány NDK gyártmányú vetőgépet, melyeknek aránylag gyenge volt a konstrukciója, a váz törése, elferdü­­lése esetén szétszóródtak a fogas­kerekek. Így két társam — Mrnka és Dobrovský — segítségével néhány ötlet felhasználásával megerősítettük a szerkezetet. Ezzel kizártuk a kü­lönben kiváló vetőgépek gyakori mű­szaki meghibásodását, költséges javí­tását. ф 1974-től az újításaik száma több százra tehető ... Ezek közül megem­líthetne néhány olyan jelentősebb öt­letet, melyeket később az ország más mezőgazdasági nagyüzemeiben is al­kalmaztak? f— A 30 C-K jelzésű répafejező fel­szedőasztalónak láncára erősített vas­pálcák hamar elhajlottak, használha­tatlanná váltak. így a pálcák alá le­mezeket szereltünk, ezzel gátoltuk meg a lánc gyakori romlását. A már hosszú ideje alkalmazott A répafejező lán­cának tökéletesíté­se révén alkatrész és pénz takarítha­tó meg ► I Kolozsi Tibor gép­kocsivezető: „Ko­rábban öten, jelen­leg egyedül vég­zem — ezzel a be­rendezéssel — a ta­­takarmány szállítá­sát A szerző felvételei flg BZFBZ LE«!, Nemzetközi Szövetkezeti Nap A szövetkezeti dolgozók az idén ünnepük a jubileumi 60. Nemzetközi Szövetkezeti Napot, jelentős jubileum ez, hiszen a Nemzetközi Szövetkezeti Nap összeköti a világ minden mező­­gazdasági dolgozóját a békéért, a fej­lődésért, a nemzetközi együttműködé­sért folytatott harcban. Az Internacionalista összefogás és a nemzetközi együttműködés jeles fóruma volt a X. szakszervezeti kong­resszus, s az lesz a Nemzeti Szövet­kezeti Szövetségek IV., a SZISZ III. kongreszusa, valamint a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 65. év­fordulója. Eszmei-politikai szempontból az idei Nemzetközi Szövetkezeti Nap külön­bözik a korábbiaktól: most ugyanis építő jellegű beszélgetések' segítik majd a szövetkezeti dolgozókat közös problémáik megoldásában és abban, hogy a XVI. pártkongresszus, s a L'SKP Központi Bizottsága 4., 5. és 6. plénumainak határozatai hiánytalan teljesítést nyerjenek. Az elmondottak­ból kiindulva a Nemzetközi Szövet­kezeti Nap jó lehetőséget nyújt majd arra, hogy a szövetkezeti dolgozók kifejezhessék politikai állásfoglalásu­kat, a CSKP iránti hűségüket, s de­monstrálják a Szovjetunió és a szo­cialista országok béketörekvéseit. Az ünnepségek előkészületeiben a Szövetkezetek Központi Tanácsának és a Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének szervei és szervezetei vesznek részt. A Nemzetközi Szövetkezeti Napot az idén két formában ünnepeljük- a kerületekben és a járásokban külön­­külön megünneplik, a központi ün­nepségre pedig a nyári békeünnep­ség keretében kerül sor. A Szövetkezetek Központi Tanácsa Elnökségének és a Szövetkezeti Föld­­művesk Szövetsége Központi Bizott­sága Titkárságának határozatai értel­mében a Nemzetközi Szövetkezeti Nap központi ünnepségét — az Agro­komplex ’82 kiállítás keretén belül —< a nitrát amfiteátrumban 1982. augusz­tus 22-én rendezik, az alábbi prog­rammal: 10.00 — Az állami himnusz elhang­zása után a Szövetkezetek Központi Tanácsának elnöke, Záhradník elv­társ köszönti a párt- és kormány­­küldöttségét, az összegyűlteket, s meg­nyitja az ünnepséget. 10.15 — A párt- és kormánykül­döttség vezetőjének ünnepi beszéde. 10.40 — Jopáš elvtársnak, az SZFSZ KB elnökének záróbeszéde, Interna­­cionálé. 11.00 — Kultúrműsor. 11.50 — A kiállítás megtekintése. A Nemzetközi Szövetkezeti Nap és az Agrokomplex ’82 szervező bizott­sága mindent érdeklődőt szeretettel vár a nagyszabású rendezvényre. Szövetkezeti krónikák nyomában ф A győztesnek kijáró díjat a nád­szegi önkéntes tűzoltók nevében Juhos Béla vette át. A szerző felvétele VERSENYGYŐZTESEK A galántai (Galanta) járás mező­­gazdasági üzemeinek tűzoltói hagyo­mányosan minden év nyarán össze­mérik tudásukat. A közelmúltban megrendezésre kerülő versenyen hu­szonkét tűzoltőtestület képviseltette magát a galántai sportpályán rende­zett versenyen, amely két részből állt: a tüztámadásból és a staféta­futásból. A rajok versenyéből a nád­szegi (Trstice) szövetkezet tűzoltói kerültek ki győztesként, s átvehették a legjobbaknak kijáró oklevelet, va­lamint a Szlovákiai Állami Biztosító galántai kirendeltségének különdíját, a motorfecskendőt. Krajcsovlcs Ferdinánd A Lévai (Levice) Járási Mezőgaz­dasági Igazgatóság és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Járási Bizottsága nagy gondot fordít a szö­vetkezeti krónikák rendszeres veze­tésére. A szövetkezetekben 1974-ben alapították meg a múltat idéző kró­nikákat, melyeket a szocialista ver­seny eredményeinek évi összegezése­kor az illetékesek ellenőriznek és értékelnek. A krónikák írói-a lévai Bars Mú­zeum dolgozóitól színvonalas szakmai útbaigazítást kapnak, ugyanis min­den évben találkoznak dr. Sándor Károly történésszel, Pavol Behulával, a Bars múzeum szakdolgozójával, akik útmutatást, s metodikai tanácsot adnak a krónikaíráshoz. A szövetkezetekben a krónikák kí­sérőiéként megtalálhatjuk a fotóalbu­mokat Is, melyek hű képet adnak a fontosabb eseményekről, objektumok­ról, személyekről. Az adatok, táblázatok és kimutatá­sok összegyűjtése a levéltárakból, statisztikai hivatalokból, nem tarto­zott a legkönnyebb feladatok közé. Az eredmények azonban igazolják a krónikaírók szorgalmát. Járási vi­szonylatban évente értékelik a leg­jobb munkákat, s az Agrokomplex lá­togatói Is megtekinthetik a legsike­rültebb krónikákat. Mivel a közelműltban én Is több krónikát megtekintettem, úgy érzem, hogy közülük érdemes néhányat be­mutatni: Felsőszemeréden (Horné Semerov­­ce) a szövetkezet krónikáját Csavojec József elvtárs, a gazdaság egykori raktárosa vezeti. Mivel ő több mint húsz éve írja egyfolytában a község krónikáját Is, a gazdaság vezetősége nagyon jól vá­lasztott, amikor őt bízta meg a kró­nika írásával. A krónika több mint 300 oldalon taglalja a szövetkezet fejlődését, emellett Ismerteti a falu múltját és jelenét Is. Elismeréssel kell szólni a Tompái (Tupá) Efsz krónikájáról Is, amelyet Tipary László, a szövetkezet volt könyvelője vezet. Tipary László szin­tén ott volt a szövetkezet alapításá­nál, jól Ismeri a község határát, az embereket. Fényképezőgépével meg­örökítette az első közös aratást és csépfést, a lovas ekével történő szán­tást, és sok olyan mozzanatot, amely ma már a múlté. Nagy szakértelemmel vezetett kró­nikát láttam az Ipolyszakállasi (Ipef­­ský Sokolec) Efsz-ben is, amelyet ko­rábban Kosztrián József pedagógus, jelenleg pedig Sánta Gyula szövetke­zeti dolgozó ír, 'esztétikai hozzáértés­sel, szakmai alapossággal. BELANVI JANOS

Next

/
Thumbnails
Contents