Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-07 / 31. szám

A tyúkoknál a vedlés a pajzs­­mirigy fokozott tiroxin­­lioriuon termelésűnek ha­tására veszi kezdetét. A toll­­váltás lefolyására a takarmá­nyozási, illetve tartási viszo­nyokon kívül a napfényes órák számának csökkenése is kihat. Amelyik tyúk korán (augusz­tus—'Szeptemberi és hosszú ideig vedlik, bizony nem jó to­jástermelő. Azok a tyúkok, me­lyek október-novemberben kez­denek vedleni, és gyorsan ki­cserélik tollruhájukat, lénye­gesen több tojást raknak. A vedlés kezdetében az örök­letes alapnak is szerepe van, ezért selejtezéskor erre is gon­dolni kell. A csirkék takarmányozásakor ajánlatos szem előtt tartani azt, hogy az állatok koruknak meg­felelően, mindig más összeté­telű tápot igényelnek. A napi adag nem változtatható heten­ként. ezért háromféle táppal igyekszünk megoldani a neve­lést, illetve hizlalást. Két hé­tig inditótápot, 3 hetes kortól 7 hetes korig nevelőtápot, utá­­na pedig hizlaló tápot etetünk. A pecsenyecsirkéknek mindig elvágy szerinti mennyiséget adunk. A csirkék általában annyi eleséget kapnak (dkg) naponta, ahány hetesek. A tá­pok váltásakor három-négy na­nos álmeneti időszakot kell be­iktatni. A tojástermelő állo­mányba kiszemelt jércéket tű­njön óképpen hasonlóan etet­őik, mint a hűscsirkéket, csak valamivel kevesebb eleséget adunk nekik. Tudniillik, ha ki­adósakban etetünk, akkor a <ércék korábban megkezdik a tojásrakást, de ez a termelés nem lesz tartós, s inkább kára származik belőle a tenyésztő­nek, mint haszna. A jércéknek az indítétáp után 3 hónapos korig nevelő­tápot kell adagolni, majd öt­­hónapos korig reggel és este annyi szemest (zab, árpa, búza­­ocsá), amennyit el bírnak fo­gyasztani. Délben természete­sen továbbra is nevelőtápot kí­nálunk. Négy héttel a tojásra­kás megkezdése előtt (16—18 hetes korban) mór gondolni kell a napi adag takarmány­­mésszel történő kiegészítésére. Később a tojók előtt mindig legyen friss víz. Augusztusban sort keríthe­tünk a Indák másodszori toll­tépésére. ]ó tudni, hogy a má­sodszori tépésből nyert toll mennyisége több (150 gramm darabonként), minősége jobb, mint az első tépésből szárma­zóé, hiszen több pelyhet tartal­maz. A mellesztett ludakat úgy kell etetni, mint a tojásterme­lő állatokat, mert a toltterme­­léshez sok fehérjére, ásványi anyagra és energiára van szük­ség. Ilyenkor a jó házi keve­rékben megtalálható a kukori­ca, árpa, búza, az extrahált napraforgódara, lucernaliszt, halliszt, takarmányélesztő, ta­­karmánysé, mész, foszkél, vi­tamint és ásványi anyagokat tartalmazó kiegészítők stb. Ha egy mód van rá, az állatokat engedjük ki a vízre vagy ké­szítsünk az udvarban kis víz­medencét. Sajnos, az utóbbi években a tecsapolások következtében lé­nyegesen csökkent a lúd- és kacsanevelést segítő vízfelüle­tek nagysága, ha úgy tetszik száma. Többek között ez okoz­ta, hogy a háztájiban csökkent a kacsák száma. Sokan tovább­ra is ragaszkodnak a kacsa­neveléshez, zárt udvarokban tartják az állományt, s nem is rossz eredménnyel. Igaz, ilyen föltételek közepette már nem csupán az abrakot kapják zsák­ból az állatok, de a zöldet is. Ez bizony elég nagy teher, hi­szen a kacsa falánk állat, el­látása idő- és munkaigényes. A „magnak“ való kacsával sok apróra vágott, darával kevert zöldet etessünk, és lényegesen kevesebb kukoricát, mert attól elhízik. Ha ügyelünk arra, hogy megpermetezett zöld ne kerül­jön a napi adagba, akkor elő­nyösen fölhasználhatjuk a kerti hulladékot, csalánt, répát, nap­raforgólevelet stb. A szemest mindig az esti etetéskor kínál­juk. hogy az emésztéshez ele­gendő idő álljon állataink ren­delkezésére. Az állati eredetű takarmányokért kacsáink gyors fejlődéssel mondanak köszöne­tét. Fölözött vagy aludttejet víz helyett adhatunk, de az eleség pépesftésére is használ­hatjuk. Az adagolt takarmá­nyok mennyiségét mindig átlói kell függővé tenni, hogy a ka­csák mennyi eleséget tudnak természetes úton összegyűjteni. Reggel mindenképpen kevesebb eleséget kínáljunk, mert ha jól­lakik, már nem keres olyan intenziven az állat. Zárt tartás esetén vízről és kavicsról is gondoskodni kell. Régen a pulykát külterjesen tartották, akárcsak a kacsát vagy ludat. A szétszéledő fal­ka a legelőkön, a répa-, bur­gonya- és lucernatáblákou gyűjtött eleségen (gyommag­vak, rovarok) jól megélt, zsák­bél csak néha kapott egy ke­vés szemet. Az így nevelt puly­ka olcsó volt, ősszel vagy tél végén jé hasznot hozott az ér­tékesítőnek. Napjainkban, saj­nos, a pulykák is kiszorulnak a természetes legelőkről, fgy ebben az ágazatban is a fél­­intenzív vagy intenzív tartás kerül előtérbe. Intenzív tartás esetén a pulykák zárt épület­ben kapnak helyet, kifutóba nem járnak. Persze, a hibridek másként nem is nevelhetők eredménnyel. Nagyon jé pecse­nyepulyka az Ivagal (ivánkai széiesmellfi); ez 1 kg súlygya­rapodás eléréséhez 2,60 kg erőtakarmányt igényel. Neme­­sítési célkitűzés, hogy a kilón­kénti takarmányfogyasztást 1990-ig 2,40 kg-ra csökkentsék. A háztájiban a félintenzív tartási módszer vált be a leg­jobban. Ennek előnye, hogy számol a kifutó, illetve a tele­pített vagy természetes legelő előnyeinek kihasználásával. Ez körülbelül 60—70 százalékos abrak-megtakarítást jelenthet. A kispulykát legkésőbb nyolc­hetes korban legelőre enged­jük, 12—14 hetes korban kifu­tóba zárjuk és 2:1:1 arányban kukorica-búza-árpa keverékkel etetjük. Itatásra aludttejet hasz­nálunk. Faluhelyen még napjainkban is sok a jó természetes legelőt nyújtó udvar, ahol kifizetődik gyöngytyúkot tartani. Tenyész­tőjének jé tudnia, hogy a gyöngytyúk rendszerint eltojik (valamilyen félreeső, nyugodt helyre rakja tojásait). Hogy kevesebb legyen a gondunk, a tyúkok részére készítsünk pl. kuknricaszárból kunyhót, búvó­helyet, ahoi mindig megtalál­juk a tojást. Nem tudni miért, de falvain­­kon még ma is sokan készíte­nek oszlopos vagy eresz alatti galambdócot. Pedig a szakiro­dalom kimondja, s már szak­rovatunk is több Ízben rámu­tatott, milyen egészségtelenek ezek az állatszállások. Nehezen tisztíthatók, gondot okoz a fer­tőtlenítés, illetve a tojások, a fészkek és a fiókák ellenőrzése stb. Egy-egy ilyen galambdúc, sajnos, valóságos melegágya a fertőző betegségeknek. Örvendetes jelenség, hogy egyre gyarapszik a belterjes galambtenyésztéssel foglalko­zók száma. Zárt állatszállás ki­alakítására kitűnően megfelel a padlástér, de más alkalmi létesítmény is. Ilyen feltételek közepette sokkal biztonságo­sabb és gazdaságosabb a ga­lambtartás. lelentősen gyarapszik a nyúl­­tenyésztők száma, aminek nem győzünk eléggé ürülni. Viszont —i sajnos, az állatok elhelye­zésével kapcsolatban — elég sok kifogásolni való akad. Ke­vesen tudják, hogy a szabad­ban a ketrecet mindig úgy kell betájolni, hogy az ajtaja keleti irányba nézzen. A padozatnak legalább kétharmada rácsos szerkezetű legyen, alatta ki­húzható ürüléktálcát kelt elhe­lyezni. A ketreceket etetőkkel. Hatókkal kell felszerelni a szénát vagy friss zöldet széna­­zsebekbe tömve kell kínálni. Ritkaság, de még előfordul, hogy egy istállóban együtt tart­ják a nyulat a tyúkokkal, ka­csákkal, ludakkal, esetleg a malaccal, bár a nyulakat álta­lában ketrecekbe zárva, tehát nem a padlón tartják. Furcsa látvány, s az is kitűnik azon­nal, hogy ilyen istállóban egyik állatfaj sem érzi igazán jól magát. A nyúltenyésztők ne feled­jék, hogy a nyúl rágcsáló, a metszőfogai állandóan uőnek, amit folyamatos rágcsálással igyekszik ellensúlyozni. Ha az állatnak nem kínálunk rágní­­valót (vékony gallyak, ágak), hamarosan kikezdi az ólat­tí Augusztus a-MällattenyMsben Q Ф Morva kék nyulak Fotó: Farkas Ottó Kovács László agrármérnök Emlékezzünk csakl Evekkel ezelőtt mekkora gondot jelentett, hogy a tartósító­ipar részére egyszerűen képte­lenek voltunk biztosítani a szük­séges mennyiségű — méretes t— elrakni való uborkát? A munkaerő-gondokkal küszködő nagyüzemek nem szívesen vál­lalkoztak uborkatermelésre, hi­szen saját erőből nem tudták megoldani a rendszeres sze­dést és osztályozást, l>a pedig kényszerltettük őket a feladat­ra, abban nem volt köszönet. Végül jött a kezdeményezés, építsünk a szerződéses áruter­melés iránt érdeklődd kertész­­kedőkre. Igaz, javítani kellett az áron, a korábbinál bizto­S Itt meg kell jegyeznem, hogy a bébiételt készítő érsekújvári (Nové Zámky) vállalat, Illetve a fagyasztóipar Igényeiről még egy szót sem ejtettünk! Nekünk a tervidőszak vé­géig évente legalább 150—200 tonna szamócát szállíthatnának a kistermelők — mondta a töb­bi között Bucbel Jozef. — Mon­dom, legalább, de a három­száz tonnás kínálatot sem vennénk zokon. § Hogyan képzelik el az együttműködést? *— Mi kezdeményeztünk, de az alapelveket tulajdonképpen a LIKO vezérigazgatósága, a Szlovákiai Kertészkedők Szö­vetségének Központi Bizottsága Ojabb tehetőség: szamóca sabb alapokra kellett helyezni az adásvételi kapcsolatokat, de a gond megoldódott. Sőt! Ma már a terméstöbblet okoz gon­dot, hiszen a szükségesnél lé­nyegesen nagyobb az érdeklő­dés, illetve a kínálat. S hogy a lényegre térjünk i— tartósítóiparunk megint ko­moly nyersanyaghiánnyal küsz­ködik. Ezúttal a szamóca okoz gondot. Hogy meddig, az a szervezéstől, és persze a kis­termelők hozzáállásától függ. Tudniillik, újabban az illetéke­sek, az uborkaprogramhoz ha­sonlóan, a szamócaprogram föifuttatásáról beszélnek. Ha az uborka meghonosodott a ház­tájiban, a szamóca esetében miért ne sikerülhetne a ter­vünk?! A konkrét elképzelé­sekről a Siovlik trenéíni válla­lati igazgatóságán Blahovec Stanislav agrármérnök osztály­­vezetővel és B u c h e 1 Jozef felvásárlási főelőadóval beszél­gettem. Vendéglátóimtól megtudtam, hogy a szamócával hasonló a helyzet, mint évekkel ezelőtt az uborkával volt. A trenčini vállalatnak — termelési felada­ta teljesítéséhez — évente 695 tonna szamócára van szüksége. Sajnos, a nagyüzemek sorra visszalépnek a termeléstől, így egyre zsugorodik a nyersanyag­­forrás. A vállalat az idén csu­pán 356 tonna «nyersanyagot tudott szerződésileg biztosítani, de ebből a valóságban csupán 282 tonna került fölvásárlásra. Es ebben már benne foglalta­tik az importból származó 60 Itonnu Is. Tehát nem nehéz fel­mérni, milyen lehetőség kínál­kozik a kistermelők részére. és a Kertészeti Szolgáltatások vállalata dolgozta ki. Az ubor­kával jő tapasztalatokat sze­reztünk, viszont a szamóca sokkal kényesebb, nem tűri a hosszas tárolást, kíméletlen ke­zelést és szállítást, tehát sok­kal jobban meg kell szervez­­nük az együttműködést. A ko­molyabb termelőkörzetekben fölvásárlőhelyet kell nyitni, biz­tosítani kell a gyümölcsöt kí­mélő. egységes rekeszeket, hogy a szamócát ne kelljen fö­löslegesen átrakni. A szállítás a mi gondunk volna, amire szintén alaposan föl kell ké­szülnünk, hiszen napt—kétna­­ponkénti rendszerességgel sok települést kell meglátogatnunk. Igaz, az Idény mindössze há­rom-négy hétig tart, de szá­munkra korántsem közömbös, hogy milyen eredménnyel zárul. Nem csupán elnyerni, de meg tartani is szeretnénk a kister­melők bizalmát — hangsúlyoz­ta Blahovec osztályvezető. О A megnyerés, tapasztala tóm szerint, elsősorban attól függ, milyen árat kínálnak a termeltetők. — A szamócát első és má sodík minőségi osztályban, va lamint osztályozásán árukén! fogjuk fölvásárolni. Az Idén már így vettük át a termést, tíz, hét, illetve kilenc korona ötven fillérért kilóját. A terme lökkel együtt ml is azon a vé­leményen vagyunk, hogy sok­kal előnyösebb az osztályozat­­lan áruként történő értékesítés (kilónként 9,50 koronáért), mert így nem kell válogatni, tehát nem törik a gyümölcs, viszont gyorsabban megy a (Folytatás а 2. oldalon) Kedvcsináló egpítmíiködés Rimaszécsen (Rimavská Seč), valamint a központi község­hez tartozó Zádorban, Harm ancon (Chrámec) és Jénén (Ja­nice) a szövetkezeti tagokon kívül 23 család foglalkozik szerződéses állattartással. Eddig összesen tizenhat szarvas­­marha, tizenkilenc sertés és tizenegy juh meghizlalására kötöttek szerződést. Ez a mennyiség már az első félévben meghaladta a tavalyi értéket, ami a vállalkozó kedv növe­kedését jelzi. P 6 s a Zoltán hnb-elnök újságolta: — A községben sokan új gazdasági épületek létesítésén fáradoznak. Ez a bizalomnak és az újrakezdési hajlandóság­nak a bíztató jele. A szerződéses állattartási mozgalom azért bontakozhatott ki és fejlődik ilyen Ígéretesen, mert a szer­ződő felek eddig kölcsönösen megtartbtták ígéretüket. A hnb és a szövetkezet is önzetlenül segíti az újdonsült állattar­tókat. — Mivel? — Mindenekelőtt azzal, hogy megszervezték az állatorvosi szolgáltatást. Az erűtakarmány házhoz szállítását, illetve a vágóállatok elszállítását a szövetkezet vállalta és végzi. A jó együttműködés eredménye és szép példája, hogy a gazdaság felmérte a gépekkel nem kaszálható réteket, majd a tisztítás és gondozás fejében tíz évre használatba adta a szerződéses állattartóknak. így minden vállalkozó hozzájuthat a szüksé­ges tömegtakarmányhoz, viszont az eddig elhanyagolt, végre termőre fogott réteket már nem növi be a gaz. A szövetkezet egyéb takarmányforrásról is gondoskodott: takarmányrépát vetett, részes megművelésre. A saját dolgozói részére új, kedvezményes állattartási for­mát vezetett be a gazdaság. Hetven—kilencven kilós borjakat adnak ki gondozásba. Ezeket a tagok 500—550 kg-ra fel­hizlalják az efsz-től vásárolt, szerződésileg biztosított erő­takarmányon. Elszámoláskor az állattartó a kezdősúly levo­nása után kiszámitott összegen kívül, a szövetkezetnek járó különbözeti pótlék harminc százalékát is megkapja, ügymond prémiumként. Ebben az esztendőben 44 szövetkezeti tag élt a mindkét félnek előnyös hizlalási lehetőséggel. A Rimaszécshez tartozó településeken közel nyoicvanan foglalkoznak malacneveléssel. A vállalkozók összesen 146 anyasertést tartanak. A „háztájisok“ a szövetkezettől kapott igazolással beszerezhetik az abraktakarmányt. A gazdaság az idén ezerötszáz malac felvásárlására kötött szerződést. korcsmaros lAszt.ö Jó étvágyat! Fotó: -bor

Next

/
Thumbnails
Contents