Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-03 / 26. szám

I

A gazdaságos tyúktenyésztós alapja a szakszerű selejtezés. A gyengén termelő, kottásra hajlamos vagy beteg állatokat mielőbb ki kell zárni az állományból. A nem termelő tyúkok általában elzsírosodnak, a betegek lesoványodnak. Az állomány annál értékesebb, minél kevesebb selejtezéssel érünk el jó termelési színvonalat.

Munkánk sikerének előfeltétele a megfelelő elhelyezés, a helyes takarmányozás és a jó gondozás. Sok tenyésztő még ma is sötét, levegőtlen, túlzsúfolt ólban tartja az állományt, ahol sok tyúk és csirke megbetegszik, elhullik s a termelés igen költséges. Gyakori látvány a fajtajelleg nélküli tyúkállomány, s bizony a kifutók, a baromfiudvarok sem feleinek meg a követelményeknek. Siralmas kép, amikor különböző korcsoportba tartozó kacsákat, ludakat és tyúkokat együtt tartanak a legkisebb árnyékos búvóhelyet sem nyújtó, kopár udvaron. A rendszeres vérfrissítésről pedig inkább ne is beszéljünk.

Nagyon fontos a fajták (hibridek) céltudatos megválasztása. Á könnyű tojóhibridek szabadtartásban nem is érvényesülnek. Nagyon érzékenyek az időjárás viszontagságaira, de a vérmérsékletüknél fogva sem alkalmasak szabadtartásra, mert ingerlékenyek, Idegesek, könynyen repülnek. Szabadtartásos háztáji tenyésztésre legmegfelelelőbbek a kettős hasznosítású fajták. A hemsír kül- és belterjes tartásra egyaránt alkalmas, a tojásrakást 23—24 hetes korban kezdi, évi termelése 120—160 db. Csibéi gyorsan fejlődnek és tollasodnak, a jércék tlzhetes korban egy kilogrammosak. A rodejlend évente 160—200 db tojást termel, viszont rossz élelemkereső. Kedvelt hús-tojás fajta a plimut. Évente 180 tojást rak. Ugyanennyit termel a r-öszeksz, csakhogy rossz élelemkereső.

Régi törekvés, hogy fölszámoljuk a kotlóssal történő keltetést, de a hagyomány még sokáig élni fog. Érthető, hiszen csibét nem könnyű beszerezni, ráadásul a kotlóssal való neveltetés előnyös, mert a jó kotlós 8—10 hátig gondját viseli a csibéknek. Sokan a keltetőkből is vásárolnak csibéket s azokat az otthon keltetettekkel együtt, kotlós segítségével nevelik föl. Néha előfordul, hogy a különböző korú vagy színű csibéket a kotlós nem fogadja el. Ilyenkor más kotlóssal kell próbálkozni.

A kotlóst és csibéit száraz, világos, levegős ólban kell elszállásolni, ahol almozásra szalmaszecskát, töreket vagy homokot használunk. Nyáron 40—50 csibét bízhatunk egy kotlos gondjaira, s jó időben bátran kiengedhetjük őket a kifutóba vagy az udvarra, hogy élelmük egy részét maguk keressek meg. így jóval olcsóbb a nevelés.

A júniusi kiskacsákat már ötnapos korban kiengedhetjük a kifutóba. Háromhetes kor után az egész napot a sza-.

szádban tölhetik. A kiskacsákat nedvesített eleséggel, majd aprított zölddel (lucerna, csalán, saláta) kevert takarmánynyal etetjük, tehát elég nagy a vízfogyasztásuk is, következésképpen az ürülékük híg. Tehát az etetők és ltatók környékét ajánlatos durva homokkal vagy apró kaviccsal megszórni, és az edényeket tálcára helyezni. A kiskacsa érzékeny az erős napsütésre, ezért gondoskodni kell árnyékos búvóhelyről. A kutyát és a macskát tartsuk távol az ólaktól vagy kifutóktól, mert a kacsák félénkek s ha megriadnak, agyontapossák egymást.

A tenyészkacsák kiválasztásakor a következő alapelveket

kell szem előtt tartani. A kacsa edzett, a takarmány minőségére nem, de a mennyiségre annál inkább érzékeny. Továbbtartásra elsősorban azokat az egyedeket hagyjuk meg, melyeknek a tojásából több életképes utódot nyertünk. A kacsa ritkán kotlik, de jól nevel. Nagyan jó kotlós a pézsmakacsa. Rokontényésztésre a kacsák Igen érzékenyek. Selejtezéskor vegyük figyelembe a fajtajegyeket.

A háztájiban a 6 hónaposnál Idősebb kacsákat általában kézzel tömik. Ez 3—4 hétig tart és darabonkénti átlagban 12—15 kg kukoricát vesz igénybe. A kukoricát áztatni, párolni, zsírozni, olajozni és sózni szokták. A fiatal kacsákat nem tömjük, Inkább szűk ólban tartva, vályúból etetve hizlaljuk.

Ojabban nagy közkedveltségnek örvend a pézsmakacsa.

Héthónapos korban kezd tojni s őt hónapon át termel (kb. 100 tojást is rakhat). Nagyon jól értékesíti a takarmányt,

hús-zsfr aránya is kedvezőbb, mint a többi fajtáé. Hizlalva 5—6 kg, a mája 600—700 grammos. A vágott állat fejét és mirigyeit el kell távolítani. Nagyon jó kotlós, gyorsan fejlődik, jől repül, szorgalmas élelemkereső, víz nélkül is eredményesen tartható. Sokan „néma kacsának“ nevezik, mert nem hápog.

Júliusban sort keríthetünk a Indák első tolltépésére. Az időpontot az életkor és a toll érettsége alapján határozzuk meg. A toll érettségének legbiztosabb jele, hogy a fedőtoll a test bármely részén könnyen kihúzható és a csévéje már nem véres. Az éretlenül tépett tolt nem rugalmas, a csévéje

könnyen rothadásnak Indul. A szennyeződések és a fehér közé keveredő tarka toll rontja a toll értékét. Tépés előtt az állatokat ajánlatos megfüröszteni, majd füves legelőn vagy frissen almozott ólban tartani. Tépéskor a lúd hasáról, melléről, hátáról és oldaláról távolijuk el a tollazatot. A combokat takaró, szárnytartó tollakat ne tépjük ki, mert az állat húzni fogja a szárnyát. A tolltépés a legerősebb stressztényezők egyike, nagyon igénybe veszi az állat szervezetét. Az állatok a tollal sok fehérjét, és ezen belül különösen sok kéntartalmú aminosavat veszítenek, két-három napig szemmel láthatóan megviseltek. A gyors felépülést fehérjedús takarmányok adagolásával, száraz alom és árnyékos kifutó biztosításával serkenthetjük. A tollat zsákokba rakva, egy-két napig hűvös helyen tartva tároljuk.

A kislibákat árnyékos búvóhely biztosításával óvjuk az erős napsütéstől. Négyhetes

kortól elég reggel és este etetni (kukoricadara, búza, árpa, zab). Ilyenkor már jelentősen tágul a begy, tehát több zöldet fogyasztanak az állatok. A nyolcadik héttől a legelő csak' nem az egész napi takarmányt igényt kielégíti, de azért este adjunk némi szemest. Ivóvízről és kavicsról ne feledkezzünk meg. Ha módunkban áll, használjuk ki a tarlón való legeltetés előnyeit.

A tolltépésről még annyit: az esetleges bőrsérüléseket hintsük be sebhíntőporral. Ha sok a sérült lúd, akkor vagy korán téptünk, vagy szakszerűtlenül dolgoztunk. A tollat kis csomókba fogva, mindig a növekedés irányába rántva kell kitépni.

Az egészséges kisputyka erőteljesebben növekszik, mint a

naposcsibe. Éleiének első 12 hetében jobban értékesíti a takarmányt, s közben kelési súlyának hetvenszeresét is képes elérni (4 kg). Számára legmegfelelőbb környezetet a zárt, ablak nélküli, jól szigetelt, de szellős 61 nyújt. Nagyon fontos, hogy a kispulyka az első napon megtanuljon enni és Inni. Ehhez magunk is hozzájárulhatunk, ha az ágatok csőrét néhányszor vízbe mártjuk, a takarmányt pedig kemény papírlapra szórjuk.

Az intenzív galambtenyésztés zsákból-etetésre épül. Az adagolt eleség tiszta, száraz legyen, a penészes, dohos takarmány elhullást okozhat. Frissen csépelt gabonát ne etessünk, mert hasmenést vagy bélgyulladást okozhat, a fiókák pedig elpusztulhatnak tőle.

Előfordul, hogy a határba járó galambokat is póttakarmányoznl kell, különben csökken a költés intenzitása. A délutáni órákban begyvizsgálattal győződhetünk meg arról, jóllaktak-e a fiókák. A szabadba járó galambok sóigényét mindenképpen kt kell elégíteni, különben fölcsipegetik a műtrágyát.

A nyúltenyésztés bőséges zöldtakarmányozás nélkül nem gazdaságos. Legértékesebbek a pillangósok, a lucerna, lóhere és a baltacím, de kiváló zöldeleség az édes fű, a pitypang, a csibehúr, a csalamádé és a csalán is. Óvakodjunk a vizenyős, mocsaras területek futermésétől. Jól hasznosíthatók a zöldséghulladékok s csersavtartalmuknál fogva jó étrendi hatásúak a lombtakarmányok. A szemesek [zab, árpa, kukorica) felét darakeverék formájában adagoljuk, vízzel mórzsalékos vagy lágyelesőget készítve. Az állati eredetű takarmányok közül legjobb a tej. Szoptatós anyáknak korlátlan mennyiségben adagolható, mert serkenti a tejtermelést.

Mindig megszokott időben etessünk. A darát reggel, a szálasokat délelőtt és éjszakára, a szemeseket délután kínáljuk, s víz is legyen mindig az állatok előtt. Jó tudni, hogy a nyúl éjszaka több szálast fogyaszt, mint nappal.

KOVÁCS LÁSZLÓ,

agrármérnök

Az elfekvő földterületek, árokpartok, átszelek, gazdasági udvarok és erdei tisztások sok jó takarmányt kínálnak, csak legyen, aki megfogja a kasza nyelét i,. Fotó: í—bor

йшчшайш-“11

I

Erőt, egészséget féri bácsi!

Diószegen (Sládkovičovo), de a gúlámat járásban is sokan ismerik, tisztelik és szeretik Németh Feri bácsit, a sok-sok tapasztalattal rendelkező, lelkes kertbarátot. Fiatal korában kedvtelése, később fő foglalkozása volt a kertészkedés. Egy negyedszázadon ál főkertészként irányította az Újhelyi Állami Gazdaság gyümölcs- és zöldségtermelési ágazatát. Hogy eredményesen munkálkodott, arról a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója ágazati kitüntetés, illetve egy sor oklevél tanúskodik.

Feri bácsi nyolc éve nyugállományba vonult, azóta ismét kedvtelésből kertészkedik. Az SZKSZ helyi alapszervezetének ötvenhat óta tagja, nyole éven át 6 látta el az elnöki tisztet. Nagy érdeme van abban, hogy a nagyközségben megoldódott a háztájiból származó javak helybeni fölvásárlása. Tagja az

SZKSZ járási bizottságának, s gazdag tapasztalatait elismert és mindenütt szívesen látott szakelődóként kamatoztatja. Sokévi áldozatkész munkáját a szövetség tavaly aranyéremmel jutalmazta.

Az idő halad, de Feri bácsi ma is a legaktívabbak közé tartozik. Kicsi üvegházában palántát nevel, fólia alatt paprikát, paradicsomot és uborkát termel, de nem hiányoznak kertjéből a szemet gyönyör ködtető virágok sem. Ami kü lön említést érdemel — Feri bácsi ma is sokat olvas, hogy rohanó világunkban se kelljen üres kézzel útra bocsájtania a tanácsért hozzá fordulókat.

Kívánjuk, hogy tapasztalatai val még sokáig szolgálja jó erőben és egészségben egyre te rebélyesedö kertbarátmozgalmunkat!

Nagy Mihály,

Diószeg (SládkovičovoI

Ronilan 50 WP

Igaz, kissé megkésve, de megjelent a kiskereskedelmi áruforgalomban a Ronilan 50 WP elnevezésű készítmény. Korábban is ismertük, de használatát nem javasoltuk, hiszen kertészkedtünk úgysem tudták volna beszerezni.

Mire jó ez a készítmény? A szőlő és a szamóca szürkerothadás elleni védelmét szolgálja. Ezért mondtam az elején, hogy kicsit megkésett. Mert a szamóca kezelésére már gondolni sem lehet. A növényzetet első ízben akkor kell megpermetezbi vele, amikor a virágok 2—5 százaléka már kinyílt, majd hét nap múlva a kezelést meg kell Ismételni.

A szőlő is két kezelést kíván. Először akkor tanácsos permetezni, amikor kezdetét veszi a fürtzáródás (mint az időszerű tennivalókban olvashatjuk, erre július elején kerül sor). Alapos lemosó kezelést kell végezni, hogy a permetlé minden fürtöt jól leáztasson. A második kezelés bogyólágyulás idején esedékes.

A tasakra nyomtatott szöveg ugyan nem említi, viszont az Engedélyezett növényvédő szerek idei kézikönyvében olvastam, hogy a Ronilan 50 WP a dísznövények szürkerothadásának megelőzésére is alkalmas.

A szőlő és a szamóca kezeléséhez ОД százaié kos töménységű permetlét készíthetünk, vagyis 10 liter vízben 10 gramm vegyszert kell kijuttatnunk. Az adagolás nem okozhat gondot, hiszen egy tasakban (ára 4,20 korona] pontosan ennyi porított készítmény van. Ezért a kiskereskedelmi kiszerelést végző bratislavai Chemika kereskedelmi vállalat kezeskedik. Ezzel a permetlével a szürkerothadásra hajlamos dísznövényeinket is megpermetezhetjük, de ha kimondottan a virágok kezeléséhez készítünk oldatot, akkor a taj sak tartalmából nyugodtan készíthetünk akár húsz liter permetet is, hiszen a virágok egészségesen tartásához a 0.05 százalékos töménység általában elégségesnek bizonyul.

Végezetül meg annyit: felhasználás előtt ne mulasszuk el a használati utasítás tanulmányozását. Elsősorban azt ajánlatos megjegyezni, hogy a kötelező élelmezés-egészségügyi várakozási idő a szőlő esetében 28 nap, a szamócánál 14, a dísznövényeknél pedig 5 nap. Azt is jő tudni, hogy a Ronilan 50 WP szavatossági ideje a tasakokba töltés napjától számított egy év. Igen ám, csakhogy csomagoláskor elfelejtették föltüntetni a dátumot. Ez egyelőre szépséghiba, hiszen most kerülnek forgalomba az első tasakok. Reméljük, később ez a fontos adat is olvasható lesz a fásakon. (bor)

Hogyan öntözzük a ribiszkét?

Ha a bogyósok között — igényük alapján — öntözési sorrendet állítunk fel, első helyen a szamóca áll, majd a málna, illetve a feketeribíszke következik, végül a pirosribiszke és a köszméte.

A piros- és a fek«tteribiszke hasonló környezeti igényű, az üde, nyirkos talajokat kedvelik. Erősen melegedő, száraz fekvésű helyeken, tűző napsütés hatására Idő előtt eldobhatják leveleiket. Bár mindkét ribiszkét igénytelen növénynek tart-Ijuk, s hő- és fényigényüket a legtöbb termőterület kielégíti, a feketeribiszke mégis vízigényesebb, s ha választhatunk, kertünk mélyebb fekvésű, nedvesebb részére telepítsük.

Éves hajtásnövekedésük kisebb megszakításokkal tavasszal és nyáron is folyamatos. Párhuzamosan, de rövidebb ideig tart a virágzás, a kötődés, a termésnövekedés ideje. Június— júliusban a termésfejlődés és a rügydifferenciálödás együtt jelent megterhelést a növény-' számára.- Megfelelő termést csak ott várhatunk, ahol jó vizgazdálkodású a terület, és kiegészítőén öntözünk. Egy-két öntözés kielégítő hajtásnövekedést, jó vesszőbeérést eredményez.

A köszméte öntözési igénye hasonlít a piros ribiszkék igényéhez, egy, legfeljebb két öntözéssel az esetleges vízhiányt pótolhatjuk. (Keszö)