Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-24 / 29. szám
1 1982. július 24. .SZABAD FÖLDMŰVES, Lengyelország ünnepén 1944. július 22. örökké emlékezetes nap marad a lengyel nép életében. Ezen a napon jelent meg a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság (ideiglenes végrehajtó szerv) kiáltványa, melyet Chelmben adtak ki. A A második világháború még dúlt, de lengyel földön már befejező szakaszába lépett. A kiáltvány ezért e szakasz feladatait tartalmazta: a Bug folyón átkelt szovjet hadsereggel együttműködó 1. lengyel hadsereg harcának folytatását a nácik végleges kiűzéséért, gyökeres változások megvalósítását, hogy megteremtsék az átmenetet a néphatalom megvalósítására a háború után. A lengyelországi fejlődést az is bonyolította, hogy a londoni emigráns Míkolajczyk-kormány erős hazai bázissal rendelkezve minden lehetőséget kihasznált, hogy Lengyelország háború utáni fejlődésének jellege a burzsoázia érdekeinek megfelelően alakuljon, elkerülve a forradalmi változásokat. A lengyel munkásosztály azonban társadalmi szövetségeseivel öszszefogva vállalkozott a történelmi feladatra: létrehozta a dolgozó nép államát. Lengyelország a szocialista közösség szilárd részét alkotva, a védelmi Jellegű Varsói Szerződés oszlopos tagjaként fejlődött tovább, de fejlődése nem volt zavarmentes. A belső hibákhoz hozzájárult még az Imperialista világ eszmei bomlasztó hadjárata, melyben a hazai reakcióra mint szövetségesre támaszkodott. A nyolcvanas években elkezdődött egy hosszadalmas folyamat, melynek végkifejlődése a lengyel szocialista állam fellazítását, majd felmorzsolását, a forradalom elárulását jelentette volna. Az ország vezető ereje, a LEMP tavaly már mindinkább védekező állásba szorult, s nem láthatott hozzá IX. rendkívüli kongresszusa határozatainak végrehajtásához. A fenyegetettség helyzetéből, a zűrzavarból a kivezető utat a néphadsereg találta meg, miután 1981. december 13-i fellépésével rendkívüli állapotot vezetett be, az ország politikai, szellemi és gazdasági Intézményeinek működését a hadsereg ellenőrzése alá rendelte, s lehetetlenné tette az ellenforradalmi erők további garázdálkodását. A lengyel hazafiak megvédték a forradalom vívmányait, az ország szocialista rendszerét. Ebben a szocialista testvérországok szolidaritására és támogatására támaszkodhattak. A küzdelem azonban még nem szűnt meg. Az amerikai imperializmus, Reagan elnök kormánya gazdasági blokád alá vette Lengyelországot, szigorú gazdasági embargót rendelt el valamennyi szocialista ország ellen. Emellett további támogatást ígért a lengyelországi ellenforradalmi erőknek. A Nemzet Megmentése Katonai Tanácsának fellépése hasznos és idejében megtett lépésnek bizonyult. A lengyelországi helyzet az idei év első felében fokozatosan konszolidálódott, s nemrégen az első félévi eredményeket értékelve rámutattak, hogy a gazdasági életben Is óvatosan rajzolódnak a normalizálódás körvonalai. Természetesen, sokáig tart, míg helyrehozzák az ellenforradalmi aknamunka okozta károkat. A követendő útra azonban rátaláltak. Bebizonyosodott, hogy Lengyelország felvirágzásának egyedüli módja szoros együttműködése és gazdasági együtthatása a Szovjetunióval és a többi szocialista testvérországgal. Ez szinte vastörvény. A párt legfelső szerve és a törvényhozás már bizonyos eredményeket könyvelhetett el. Útját tudták állni a további gazdasági hanyatlásnak, hogy lassan behozzák a mulasztásokat. Az eredményeket az is bizonyítja, hogy a LEMP Központi Bizottsága a közeljövőben már az ifjúság kérdéseivel, az ideológiai élet problémáival és a nevelés hatékonyságával fog foglalkozni. Lengyelországot nem hagyták cserben barátai, a lengyel nép visszatalál a szocializmus biztos útjára. (L) A béke vártáján a tengereken A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXVI. ülésszakának a napi sajtóban Is közölt anyagait, a nemzetközi helyzet és a világgazdasági fejlődés szempontjából egyaránt bonyolult korunkban helyesen kell értelmezni. Az ülésszak mindenekelőtt azt bizonytíja, hogy a szocialista országok 1981-ben további lépést tettek előre a társadalmi termelés fejlesztésében. Nem volt könnyű lépés; a leggyorsabban a tudományos-műszaki haladást közvetlenül befolyásoló iparágak fejlődtek, vagyis a gép-, energia-, vegyipar és a finom mechanika. A szocialista államok gazdasági fejlődésének jellemző vonása volt, hogv az ipari termelés növekményének fő részét a munkatermelékenység fokozásával érték el, tehát ez is jelentősen bizonytíja gazdaságuk intenzívvé válásának eredményes folyamatát. Az említett tények és a szocialista gazdaság dinamikája bizonyos mértékben tipikus jelenség, népgazdaságuk ugyanis éveken át állandóan emelkedő irányban fejlődik*. Am nem feledhetjük el, hogy a tavalyi eredmények különleges Jelentőségűek, mert bonyolult feltételek között értük el őket. Egyrészt a nyersanyag- és energiaprobléma kiéleződéséről, másrészt nagy beruházások szükségességéről van szó azoknak a gazdasági csúcságazatoknak a fejlesztésében, amelyek az egész népgazdaság műszaki megújhodását biztosítják, továbbá kedvezőtlenül alakultak az éghajlati viszonyok a mezőgazdaságra nézve. Érezhető volt a kedvezőtlen világgazdasági helyzet hatása, beleértve azt is, hogy a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok megkülönböztető politikát folytatott a szocialista országokkal szemben. A szocialista országok gazdasági fejlődését bonyolító negatív jelenségek felsorolása nem volna teljes, ha nem említenénk meg a lengyel gazdaság válságjelenségeit, melyeket a belső ellenforradalmi erők aktivizálódása csak fokozott. A Szovjetunió és a többi szocialista testvérország kénytelen volt nagyszabású segítséget nyuújtani Lengyelországnak és egyes más országoknak, melyekre az imperializmus és hegemonizmus nyomása különféle formákban nehezedett. Az a tény, hogy a szocialista országok egyre bonyolultabb körülmények között is eredményesen fejlődtek, és növelték a társadalmi termelést, nagyon sokatmondó. Először is objektív bizonyítéka a szocialista gazdaság lehetőségeinek és erejének. A KGSIXXXVI. ülésszaka és a szocialista országok problémái Másodszor bizonyítja, hogy a szocialista országok olyan potenciállal rendelkeznek, amely lehetővé teszi nekik, hogy nehéz világgazdasági viszonyok közepette is bizton és következetesen oldják meg a szocialista és kommunista építés feladatait. Harmadszor pedig a szocialista országok tavalyi gazdasági eredményei újra arról győznek meg minket, hogy minden szükséges feltételük megvan a szocializmus előnyeinek kihasználására a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. Objektiven: a szocialista országok a mély gazdasági válságba kerü't fejlett kapitalista államoktól eltérően, elkerülték a termelés csökkenését (természetesen következetesen kiegyensúlyozott szocialista gazdaság politika tartós feltételével). A szocialista országokat a munkanélküliség hulláma sem sújtja, melynek görbéje egyre felfelé ível a tőkés államokban. Még valami: a szocialista országok gazdasági fejlődésük nehézségeit és bonyodalmait nem part nereik rovására, hanem kölcsönös segítséggel igyekeztek és igyekeznek megoldani, ami szöges ellentétben van a tőkés világ helyzetével. 1981 már a múlté, 1982-t írunk. Ezzel kapcsolatban különleges figyelmet érdemelne a KGST ülésszakának a jövő terveire vonatkozó megállapításai. A tagországok küldöttségeinek vezetői keretegyezményt írtak alá a mikroprocesszoros technika fejlesztésében és nagyszabású népgazdasági alkalmazásában való együttműködésről, továbbá ipari robotok szakosított és kooperált gyártásának fejlesztéséről és megszervezéséről. Az üléssza kon erre vonatkozóan aláírt program számít közös tudományos-kutató és fejlesztési munkák elvégzésére, a legkorszerűbb elektronikai eszközökkel ellátott gépek, műszerek és irányító rendszerek automata technológiai komplexumai szakosított sorozatgyártásának megszervezésére. Tovább) határozatokat is hoztak a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítására a népgazdaság valamennyi szakaszán. A szocialista gazdasági integráció elmélyítésének gondolata bizonyos Július utolsó vasárnapján a szovjetországban méltóképpen megünneplik a haditengerészek napját. A haza nagyra értékeli hű fiainak szolgálatát, hősiességét, bátorságát, kitartását, harckészségét, melyet szocialista államuk védelmében tanúsítanak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején a tengerészek, a Vörös Hadsereg tagjai a forradalom ütőerejét alkották. Eredményesen teljesítették a pártnak, Leninnek utasításait, erőteljesen visszaverték az ellenséges támadásokat. A szovjet tengerészek forradalmi hagyományait tovább ápolták a polgárháború, majd a Nagy Honvédő Háború éveiben. Örök dicsőség övezi a forradalom bölcsőjének, Leningrádnak és más parti városoknak védelmezőit. A balti flotta tengerészei szabadították fel Észtországot, Litvániát, Lettországot, részt vettek a fasiszta csapatok leverésében. A harcokban kitűntek a Szevasztopolt, Ogyesszát, Novorosszijszkot és Kereset védelmező, román és bolgár parti városok felszabadításában részt vevő fekete-tengeri flotta tengerészei is. Az északi flotta harcosai nagy hősiességük tanúbizonyságát adták, amikor sarkvidéki éghajlati viszonyok között verték vissza az ellenséges támadásokat, és segítettek felszabadítani Norvégiát a fasiszta megszállás alól. A fasizmuson aratott győzelem kivívásában a folyami tengerészet harcosai is kitüntették magukat, segítettek a szárazföldi csapatoknak a Volga, a Dnyeper és a Dnna vidékének felszabadításában. A szovjet kormány tengerészek ezreit tüntette ki nagy hősiességükért, a szabadságharcban tanúsított áldozatosságukért. A Szovjetunió korszerű haditechnikával ellátott haditengerészete szilárdan őrzi a békét. A szovjet tengerészek jelenleg az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak megvalósítására törekednek, kiváló eredményeket érnek el a harci és politikai kiképzésben, sokoldalúan tökéletesítik magukat. A szovjet hadsereg többi fegyvernemével együtt továbbra is megbízhatóan védelmezik a szovjetország és az egész szocialista közösség népe alkotómunkájának eredményeit. JÄN MICATEK A népek békevágya erősebb Ugyanazon a dicstelen úton (Kukrlnyikszi rajza) New Yorkban ötheti tanácskozás után befejezte munkáját az ENSZ-közgyülés 2. rendkívüli leszerelési ülésszaka, mely, sajnos, az Egyesült Államok és fő NATO- szövetségesei aknamunkája miatt nem fejezte be érdemben küldetését. Két fő gondolat mozgatta a részvevőket: a nukleáris katasztrófa elkerülése és a roppant anyagi erőket lekötő lázas fegyverkezés megszüntetése. Míg a szocialista országok a pozitív kezdeményezés számos jó példájával jártak elől, az amerikai imperialisták képviselőinek^ egyáltalán nem voltak javaslataik, s tevékenységük abban merült ki, hogy ahol csak tehették, gáncsolták a becsületes békementő törekvéseket. Íme: Brezsnyev elvtárs ama bejelentésére, a Szovjetunió ama törvényerőre emelt elhatározásának közlésére, hogy elsőnek nem alkalmaz nukleáris fegyvert, továbbá a hagyományos fegyverek alkalmazásának megtiltására vagy korlátozására vonatkozó régebbi javaslatokat törvénybe iktatta, a válasz amerikai részről az „első csapás“ elméletének reagani hangoztatása volt. Ezt az Egyesült Államok szövetségesei közül különösen a britek tették magukévá. Nyilvánvaló, hogy a nyugati küldöttségek hallgatása nemakarást, a leszerelési szándékokkal teljesen ellentétes érdekeket palástolt. Pedig lett volna miről beszélni a tekintélyes összejövetelen, ahol 130 állam képviselői találkoztak, s a felszólalók között 17 állam- és kormányfő és 33 külügyminiszter szerepelt. Az ülésszak munkája során az amerikai küldöttség magatartására a cinizmus és a kétszínűség volt jellemző. Reagan azzal a kijelentéssel válaszolt közvetve, Leonyid Brezsnyev említett javaslatára, hogy a Szovjetunió példáját követve más államok is mondjanak le atomfegyverek elsőként! alkalmazásáról, hogy minden ilyen vonatkozású kötelezettség „fokozná Nyugat-Európa sebezhetőségét“. Érthető, hogy az ülésszakon népesen képviselt el nem kötelezett országok eleve nyugtalanságuknak adtak kifejezést, vajon elérl-e célját az ENSZ-tanácskozás. R reagani reagálás eleve kizárta bármilyen pozitív javaslat elfogadását. Az elnök különféle katonai doktrínákkal állt elő, melyek mindenre irányulnak, csak nem az atomveszély elhárítására és a népek hőn óhajtott békéjének megteremtésére. Nem véletlenül állapította meg Olof Palme svéd politikus, az atomfegyverek eltiltásáért küzdő, s róla elnevezett bizottság szóvivője, hogy halott minden olyan katonai doktrína, amely „megnyerhető“ atomháborút tételez fel. Az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei bizonyíthatták volna, hogy valóban komolyan gondolják az emberiség békéjét, hiszen a szovjet programjavaslat ilyen kérdések megvitatását vetette fel: a nukleáris leszerelés programjának kidolgozása, elfogadása és szakaszos megvalósítása, a hadászati fegyverzet korlátozása és csökkentése, a nukleáris fegyverzet korlátozása és csökkentése Európában, a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános eltiltása, a nukleáris fegyverek további elterjedésének megakadályozása, nukleáris fegyverektől mentes övezetek létrehozása, a vegyi fegyverek eltiltása és felszámolása, bármifajta fegyver világűrben történő elhelyezésének el-' tiltása, a hadiflották tevékenységének korlátozása, a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők korlátozása és csökkentése, a katonai költségvetések csökkentése, lemondás arról, hogy a tudomány és a technika új felfedezéseit és eredményeit katonai célokra használják fel, összefüggés kialakítása a leszerelés és a nemzetközi biztonság között, az egész világra kiterjedő szerződés arról, hogy nem alkalmaznak erőt a nemzetközi kapcsolatokban, a leszerelés és a gazdasági fejlesztés összekapcsolása. értelemben az együttműködés fejlesztéséhez való hozzáállás vezérmotívuma volt. A szocialista országok már nagy munkát végeztek az integráció fejlesztésében, s most készek az elért eredmények alapján továbbhaladni. Az a feladat áll előttük, hogy kiegészítsék a tervegyeztetéseket, összhangba hozzák gazdaságpolitikai céljaikat. Napirendre kerül olyan kérdés, mint a gazdasági mechanizmusok struktúráinak közelítése, a minisztériumok, egyesülések, a kooperációban, közös cégek létrehozásában stb. részt vevő vállalatok közvetlen kapcsolatainak továbbfejlesztése. A KGST ülésszakán minderről konkrétan tárgyaltak az 1986—1990. évi népgazdasági tervek egyeztetésének programjával kapcsolatban. A tárgyalásokon jelentős helyet foglaltak el az 1990-ig terjedő, most kezdődő ' szovjet éleimiszerprogram megvalósításával kapcsolatos kérdések. Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az ülésszakon hangoztatta, a szovjet félnek érdeke az is, hogy ebbe a többi tagország is bekapcsolódjék, hogy a húsfeldolgozással, a tejtermékek, a zöldség, a cukorrépa és a'z olajnövények feldolgozásával, kombinált takarmányfélék termelésével, hűtőberendezések, raktárak, gabonasilók, malom- és sütőipari vállalatok építésében és kihasználásában jó tapasztalatokkal rendelkező országok részt vegyenek ilyen létesítmények szovjetuniőbeli építésében és rekonstrukciójában. Kölcsönösen előnyös együttműködésről van szó a haladó technológia gyakorlati elsajátításában. Tyihonov beszédében kijelentette: „Az utóbbi évek tapaszalatai arra késztetik a szocialista országokat, hagy még nagyobb felzárkózottságra törekedjenek, és tovább szilárdítsák műszaki-gazdasági függetlenségüket. Ugyanakkor nem olyan felzárkózásra gondolunk, amely a világgazdaságtól való elszigetelődéshez vezetne és fokozná a szembenállást. Olyan összeforrottságról beszélünk, amely válaszul a megkülönböztetés és diktáiás politikájára tett kísérletekre, szilárd és egyenjogú gazdasági kapcsolatokat biztosít.“ Nyikolaj Sislin (NOVOJE VREMJA) nyomán A hosszú felsorolásból kitűnik, miért fejezik ki a szovjet Javaslatok valamennyi földrész népeinek érdekeit, s miért voltak a szocialista országok mellett különösen aktívak a leszerelési ülésszakon a harmadik világ országai, az el nem kötelezettek csoportjához tartozó államok. S hogyan áll e kérdésekhez a Reagan-kormány? Nézzük két jellegzetes kérdéscsoport vetületében. Kicserélték és tökéletesítették az amerikai haderő gáz- és vegyifegyverkészleteit, s ez a külföldön állomásoztatott csapatokra is vonatkozik; Az amerikai hadsereg programjában van esetleges vegyi hadviselés folytatása. Másodszor, az amerikai Columbia űrrepülőgép legutóbbi útjával kapcsolatban is olyan tények szivárogtak ki, hogy a Shuttle-rendszerrel végzendő további kísérletek tisztán katonai jellegűek lesznek, s az Egyesült Államok 2000-ig űrbázisokat szándékozik kiépíteni, a sugárfegyverrel kezdve minden új, korszerű fegyverváltozatot elhelyezni a világűrben. Az ENSZ-közgyűlés 2. rendkívüli leszerelési ülésszaka tehát nem sok eredményei végződött. A záródokumentum nehezen állt össze, s nem tartalmazza a nukleáris katasztrófa elhárítására vonatkozó szöveget. így a záróokmány nem tartalmazza az 1. rendkívüli leszerelési ülésszakon elfogadott határozatok végrehajtásának elemzését sem, és hiányzik belőle az átfogó leszerelési program, amelyet elvártak az ülésszaktól. A záróokmány mindössze felszólítja a részt vevő országokat, térjenek viszsza az elhangzott javaslatokhoz, foglalkozzanak velük a közgyűlés soron következő ülésszakán, s ezen határozzák meg a következő, 3. rendkívüli leszerelési ülésszak helyét és időpontját is. Az ülésszak munkájának értékelésére jellemző a szocialista országok egy csoportjának a záróülésen felolvasott nyilatkozata, amely állást foglal Leonyid Brezsnyev nyilatkozata mellett, s a továbbiakban leszögezi, hogy az ülésszak az Egyesült Államok és néhány más NATO-állam obstrukciós magatartásának következtében vált képtelenné konkrét intézkedéseket hozni a nukleáris leszerelés kérdéseiben és más fontos ügyekben. LŰRINCZ LÄSZLÔ
