Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-31 / 52. szám

1982. december 31. SZABAD FÖLDMŰVES. KI HOGY LATJA... ? Kulcsemberek П. A Tóth Ferenc I Aszal folytattok a aort, hogy az aranykalász! (Zlaté Klasy) szövetke­zetben az állatenyésztés magas szin­tű; ehhez a kellő mennyiségű és |ó minőségű szálastakarmányalapot is megteremtik. Más a helyzet az erő­­takarmányellátás körül, ami nem is annyira rajtuk, hanem más szerve­ken múlik ... így történt meg az a nem éppen kellemes eset, hogy ez év Júnins ntolsé, valamint július első és második hetében szemernyi erőtaksr­­mányt sem kaptak. •— Es mi volt ennek a kedvezőt­len hatása? — érdeklődöm Tóth Gyula agrármérnöktől, a szövetkezet elnökétől, aki az elevenére tapint a problémának: Az történt, hogy a frissfejős, borjas teheneink negyven helyett húsz liter tejet adtak naponta. Mon­dani sem kell, hogy épp a legjobb tejelékenységfi teheneinket sújtotta igen érzékenyen az erőtakarmány hiánya, aminek nagyon gyorsan ele­jét kellett venni. — S miben látták a megoldás kul­­osát? — Abban, hogy beindítottuk a ter­ményszárítót, amely viszont fölöttébb energiaigényes. Még közérthetőbben: lucernalisztet gyártottunk, hogy áthi­­dalhasnk az erőtakarmányhiányt. Per­sze, az eredeti tejhozam-szintet ily mődon szinte lehetetlen volt megtar­tani. Ezek az új tehénfajtáink, ú"v­­mond, szuper-takarmányt igényelnek. Mindehhez tndni kell azt, hogy a szóban lévő szövetkezetben fajtajavf­­tó keresztezés történt: szlovák-tarka + Holstein-frfz. Ami azt jelenti, hogy a vérarány: 75 + 25. javnlt a tejelé­­kenység, viszont csökkent a húsmeny­­nyiség. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, s megkérdeztem: mennyi volt az 1981-es év fejési átlaga? — Lehet, hogy el sem hiszi: 4 680 liter. Reméljük, ennyi lesz az idei is, a háromhetes erőtakarmányhiány el­lenére. Kicsit időzzünk el az állattenyész­tésnél. A sertéshústermelés marad az elő­ző évi/ szinten, ami 420 tonnának fe­lel meg. Abhoz, hogy javítsanak az eredményeken, megváltoztatják a ta­karmányozási technológiát: azazhogy mérsékelik a hulladék-takarmány ete­tését. Kocaállományukat kicserélték, fel­javították, így a malacszaporulati át­lag kielégítő. Az elnök elmagyarázza, hogy elég­gé kiterjedt az almásuk, sajnos, már a virágzás, valamint a beporzás na­gyon egyenlőtlen volt: az egyik fa teljesen virágba borult, a másik meg teljesen meddő maradt. Amellett fagy is károsította. Így azután a tervezett 900 helyett 700 tonnával kellett be­érniük, aminek a fele ff. minőségi osztályú volt. Es most jön a hadd-Határváros fejlődése Nagyra becsülendő, hogy Ipolysá­gon (Šahy) az idén összesen 7666 egyén mintegy negyvenezer 6ra társa­dalmi munikát végzett a Nagy Októ­beri Szocialista Foradalom 85. és a Szovjetunió megalakulásának 60. év­fordulója tiszteletére. • 0 A város Észak lakónegyede élel­miszerüzlettel és új vendéglővel gya­rapodik. < 0 A Štúr utca népesebbé, mozgal­masabbá vált: új óvodát vehettek bir­tokukba az emberpalánták. S a jövő évben kerül sor egy 22 tantermes alapiskola átadására. 0 Ugyancsak korszerű tornaterem­mel gazdagodik a város. 0 Végre befejeződött — tíz év el­teltével .— a Lengyel Szálló átépítési munkája (nyugodtan mondható: ez több mint Lnca székéül) 0 Már megkezdődött a Tabán la­kónegyed építése, ahol 350 család lel majd — elkészülte után — új otthonra. Mikor? Még a 7. ötéves tervidőszak végéig. 0 Gondoskodás történt a jobb nyugdíjasellátásról: a nyugdtjasott­­hont átépítették, lakóiról 12 nővér, gondoskodik. Ezenkívül 120 nyugdí­jas kap élelmiszervásárlási utalványt, továbbá 44 rászoruló: idős honpolgár­nak biztosították a téli tüzelőt, s to­vábbi igénylők kérvénye még elinté­zetlen. 0 Nagy szükségét érzi a város egy korszerű fürdőtelepnek. Ifjúsága meg sportpályának — a lakónegyedek mel­lett. A város már két ízben részesült a szlovák kormány adományozta kitün­tetésben, a városfejlesztő és környe­­zetszépltő munka elismeréseként. belAnyi j. Vetélkedő - a barátság legyében Kissé megkésve számolunk be arról a vetélkedésről, amelyre immár tizenegyedszer került sor „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ címmel, ezúttal a felsőszecsel (Horná Seč) kultűrházban. A „Csehszlovák—Szbvjet Barát­ság* nevű alsószecsel (Dolná Seő), a báti (Bátovce), a lévai (Levice) és a zsember! (Zemberovce) szövetkezet csapatai mérték össze tudásukat, szellemi felkészültségüket. A hazaiak izgalma volt talán a legnagyobb, akiknek versenyzői tavaly is győztesként kerültek ki a vetélkedőből. Nos, íme a csapatok az előbbi sorrend szerint: — Strelcová Ludmilla, Horhi Anikó, Oršulík Marian. — Máőajová Magda, Ing. Brigan jozef, Ing. Durdlk Ján. — Stehlík Peter, Štefko Imrich, Debnár Pavol. — Pastierovičová Emília, Mociková Eva, Ing. Sipaj Fr. Az öt témakörből álló vetélkedő a csapatok alapos felikészülését bizonyí­totta. Az öttagú zsűri, élén a CSSZBSZ járási bizottságának alelnökével, dön­tött: a 3. helyet a báti csapat érdemelte ki, egy ponttal megelőzve a zsemberlt. Az 1. hely sorsa három pótkérdés feltevésével és megválaszo­lásával dőlt el, az alsószecseiek javára, akik 23:22 arányban bizonyultak jobbnak a lévaiaknál. Az idei vetélkedő meggyőző bizonyítéka volt annak, hogy a névvise­lők sokoldalú formálói és szilárdítói a csehszlovák—szovjet barátságnak. (böjtös) elhadd.. .1 Vagyis: az értékesítési problémá, amely szíven szúrja az oda­­figyelőt. — A felvásárló üzem (Zelenina) két koronáért vette át а II. osztályú alma kilóját. De nem Is ez bosszantja annyira az embert, hanem az, hogy 200 tonnányit visszavásároltunk, kiló­ját 0,20 koronáért, amit a sertések­kel etettünk meg. Hát már itt tar­tunk? Hogy a gyöngébb minőségű alma úgyszólván a „kutyának se kell.. .?“ Szívesen berendezkednénk almalé-sajtolásra, hogy az üdítőital­szükséglet )obb kielégítéséhez ily mó­don is hozzájáruljunk. Dehát, ki tö­rődik ezzel?! Szerintem, ezt a problé­mát minél előbb meg kellene oldani, nehogy az alma jövőre ugyanilyen sorsra jusson ... Tökéletesen egyetértünk az elnök jogos füstölgésével. Nagyobb rugal­masságra, az árpolitika tökéletesíté­sére van szükség, s olyan megoldás kifundálására, hogy a csökkent mi­nőségű áru — szállítgatások nélkül, helyben vagy a körzeten, járáson be­lül — feldolgozásra kerülhessen. A megtermett javakat — semmi esetre se! — komposztáljuk, rothasszuk meg, hanem a közélelmezés célját szolgálja. Elsősorban! Lám, az új efsz-elnök sorsa nem is annyira irigylésre méltó. Az arány­lag jól gazdálkodó szövetkezet az idén jobbára ellátási és értékesítési gondokkal küzdött. Ennek ellenére a gazdálkodás mérlege — az utóbbi három gyöngébb év után az idén ■— egyensúlyba került. Ha az új eszten­dőben nem keresztezik majd akadá­lyok a jó elképzeléseknek, a jelen­legi helyzethez igazodás terveinek я megvalósítását, a fejlődésben további előrelépés következhet. AKI MAR BIZONYÍTOTT Mármint B o g у а I Ignác, az albári (Dolný Bár) szövetkezet elnöke. Olyan típusú ember 6, aki nem sze­ret utazgatni, tehetségét, szervező- és irányítókészségét, tudását, gyakorlati tapasztalatait az 1 ezer 143 hektáros közös gazdaságban kamatoztatja. Huszonhét évvel ezelőtt lépett a szövetkezetbe az akkori tősgyökeres csallóközi kisparaszt. Hogy mennyi­re jól forgatta eszét, éles parasztlo­gikáját, azt a gyakorlat bizonyítja: hat éven át agronömusi tisztet töltött be, s tizennégy éve a közös gazdasá­got Irányítja, hozzáértően, szakava­tottan, s politikailag is tisztánlátóan. S hozzátehetjük még: a termőhely) adottságokhoz - (kavics, fekete hn mok), 10—15 cm-es termőréteg) mér­ten — eredményesen. Azt sémiképp sem állíthatjuk, hogy az Idei év kedvezett a gabonater­mesztésnek. Ennek ellenére maidnem elérték a járási hozamátlagot. Ehhez a közben megérkező elnök hozzáteszi, hogy: — Két éve már nővénysorvasztó aszály dúlt a mi vidékünkön. Sokszo­rosan meg kell harcolni, valameny­­nyiünknek, a jó eredmények elérésé­ért. Épp ezért, nagyon vigyázunk a vetésforgó helyes összeálításakor ar­ra, hogy növénykultúráink nagy több­sége kavicsos-homokos talajba ne ke­rüljön. A közös gazdaság „főkormányosa“ helybeli. Úgy ismeri a határt, mint a saját tenyerét (mellesleg: aki a vaskos ujjak-határolta tenyérrel vala­ha találkozott, az bizonyára holtáig emlegeti...). Node, hagyjuk a szellemeskedést. Olyan ember Bogyal Ignác, aki nem-4 csak a határt, as egén tagságot, an­nak észjárását, sőt családi problé­máit is jól ismeri. Tudja, kire lehet támaszkodni, ha bonyolult problémát kell megoldani. — Az emberek nem egyformák, mint ahogy az ujjunk se egyforma. Más-más épp ezért a megközelítés módja Is: az egyik ember két-három szóból Is tökéletesen ért, alig a má­siknak többször is el kell magyarásni a mondandót. Az egyik tanulékony, a másikra meg alig „ragad“ a tudniva­lókból. Ami igen nagy plusz: ebben a szö­vetkezetben nincs munkaerő-problé­ma. jó a fizetőképesség. De meg is válogatják, kit fogadnak soraikba. A személyzet öt-hat év alatt kicserélő­dött az állattenyésztésben, s a nö­vénytermesztésben is hasonló a hely­zet; a gépekre jobbára fiatalok ke­rültek. Ütőképes a vezető- és szak­ember-gárda. Négy mérnökkel rendel­kezik a szövetkezet, ami egyáltalán nem mondható kevésnek. De ügyel­nek arra is, hogy a dolgozók szak­mailag felnőjenek a feladatokhoz. Tudják: csakis hozzáértő emberek­től várható el nagyobb teljesítmény. S ha ehhez eszmei-politikai felvér­­tezettség is társul, akkor a szervező­­irányítö-termelű munka gondmente­­sebb, könnyebb, eredményesebb. Ha már az eredmények jöttek új­fent szóba, annyit mindenképpen illő elmondani: 12 éve már, hogy a cu­korrépa hozamszintje nem csökkent az 50 tonna alá. Hektáronként 6,3 tonna étikrot termelnek A 12,7 száza­lékos cukortartalommal egyáltalán nem elégedettek. Az ebből vezető ki­utat a jobb cukorrépafajta kinemesí­tésében látják. — Tejtermelésük eredményesnek mondható? — Tejből a tavalyinál többet érté­kesítsünk, s az évi fejési átlagunk el­éri a 3 880 litert. Ez jórészt annak tudható be, hogy az elegendő és jó minőségű takarmányalap megtermelé­sére törekszünk. S természetesen a tehénlétszámtervet is betartjuk. Most pedig lássuk, milyen társa­dalmi tevékenységet végez, túl azon, hogy a közös gazdaság gondjából-ba­­jából, problémáinak megoldásából reá hárul a legtöbb. A Nemzeti Front helyi szervének' elnöke, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának el­nökségi tagja, a járási agrokémiai vállalatban is elnökségi tag. Emellett: példás családapa. Két fia, egy lánya. Mindhárom hű apja örökéhez: a me­zőgazdaságban mint mérnök tevékeny­kedik. Bogyai Ignác szerénységét példáz­za: 1975-ben élére állították a felsőbb illetékes szervek a kérdést; 6 kap­jon-e állami kitüntetést vagy a szö­vetkezet. Az utóbbi javára — döntött. Az „Építésben szerzett érdemekért“ kitüntetés viselője tehát a közös gaz­daság. Egyetlen, a jövedelmező gaz­dálkodást, a folytonos fejlődést jól érzékeltető számadat: 14 év alatt a szövetkezet éves áruforgalmi értéke megötszöröződött, 5-ről 25 millióra gyarapodott, egy-ugyanazon nagyságú területen. XXX Három kulcsembert mutattunk be '— két kezdőt-és egy tapasztaltat —, gondjaikkal, problémáikkal, az elért eredményekkel együtt. Érzékeltetve azt is, hogyan látják felelős hivatásu­kat. ürömteljes: mindhárom a széles tagságra alapoz. Velük, s a közvetlen munkatársakkal vállvetve fáradozik azon, hogy teljesülhessen az éves terv a társadalmi elvárásoknak meg­felelően. Mivel mindhárom kommu­nista, el is várja tőlük a párt, hogy tehetségük, tudásuk legjavával, s sze­mélyes példamutatással, megalkuvás nélkül, nap mint nap küzdjenek a XVI. pártkongresszus, illetőleg a KB­­Ulések határozatai gyakorlati megva­lósításáért. N. KOVÁCS ISTVÁN Balról jobbra: Vrábel J., Madocsai S., Gy. brigádtagok. Hazánk egyik legnagyobb száraz­földi átrakodóhelye az ágcsernyői (Čierna nad Tisou), az ország legke­letibb csücskében. Egész éven át, éj­jel-nappal, sőt ünnepeken is folyik itt az átrakodás. Évek óta a legjobbak kö zött emlegetik a Bajnok László vezette 11 tagú bri­gádot, amely az idén, a vasutasnap alkalmából kap­ta meg a „szocialista“ meg­tisztelő címet. Mivel foglalkoznak? Gya­potot raknak át szovjet va­súti kocsikból — a miénk­be. A tízpercnyi szünetben megtudok egyet-mást a bri­gádról. Raktárosok, gépé­szek, segédmunkások alkot­ják. — Ki a legifjabb brigád­tag? — A nagytárkányí (Vei­ké Trakany) Balia Miklós, aki 8 éve van köztünk. Elő­rebocsátom: dologszerető, jól bevált mondja a főraktárnoik, brigádvezető. — Keveredett már maguk közé lus­ta ember? — Volt már olyan, aki csak fél évig bírta velünk. De nem az akara­tával volt baj; nem bírta az éjsza­tartós P., Szedlák Gy. és Bodnár ent Bartos brigádtag. >— Ezért A ;őnnyü munkát nem szeretjük. VI* zont a nehezebb munkától, ha jób­an el is fárad az ember, ám a bo« íték is vastagabb, teltebb. Tnpázrtk? Akadnak. Például Vrábel Bajnok László brigádvdzetű János, akt 12 éve brígádtag, Nagy* toronyéról (Veľká Tŕňa) jár be. — Szinte az egész fiatalságomat Itt töltöttem. Még az a szerencse, hogy bírom erővel. Szükség Is van Itt az erőre, hiszen műszakonként legalább 600 tonna árut mozga­tunk ... Ha majd fogy a munkabírá­•— Ahogy látom, Itt Jő szolgálatot tesz az emelő. — Mikor, hogy ...?•— feleli Bartos Pál gépész. — A bútorokat vagy más darabárut csakis kézzel pakoljuk. Ilyenkor a kesztyű mellőzhetetlen, ne­hogy szálka fúródjék a tenyérbe, hogy a horzsolást elkerüljük. — Soha nem gondoltak arra, hogy könnyebb munka Is van a világon? A leleszi Bodnár Gyula, akinek szintén emelővas van a kezében, így szól: i— Dehogyneml Csakhogy nagy úr a szokás. Meg aztán az a színtiszta igazság, hogy nagyon jó a munka­­beosztás. Műszakomként 12 őrét dol­gozunk, utána 48, Illetve 24 óra pihe­nő jár. Megtudom, hogy a brigádvezető 1961-től dolgozik az átrakodó-állomá­­son, s tizenkét éve költözött Borsiból (Boria) Agcsernyőbe. ►— A feleségem Is a vasútnál dol­gozik. Két gyerekünk van. Olykor ki­rándulunk. Míg fiatalabb voltam, el­eljártam valamelyik szomszédos gaz­daságba, ezt-azt dolgozni, most már örülök annak, hogy jól kialhatom magam. A Kiskövesden (Malý Kamenec) la­kó Tóth Ferenc brigádtag is mond »néhány szót, melyből kiviláglik, hogy ^fémipariba járt Kassára (Košice), egy évig a depóban dolgozott, mozdony­­vezetőnek készült, de nem lett belőle semmi. Raktárosként 1971 őta dolgo­zik itt. Szabadidejében a szőlejét met­szi, permetezi, s a termést szüreteli. i— Én battyáni (Bofany) születésű vagyok — szól közbe Bartos Pál, aki esernyőben lakott, ám egy éve szép kertes házat vásárolt Bácskában (Bač­­ka). — A szabadidőmet a gyümölcs­ös zöldségtermesztés köti le. Rendbe­­tettem a házat, bevezettem a közpon­ti fűtést, elmondhatom: elégedett em­ber vagyok. Miczák István raktárnok, aki Ag­­csernyőben lakik, ugyancsak baty­­tyányl születésű. — Egy fiunk, ggy kislányunk. A feleségem gyermekgondozási szabad­ságon. Mivel töltöm a szabadidőmet? Az idén például füvet kaszáltam az erdőn, s majdnem tíz tonnányi szé­nát adtam el a leleszi (Leles) szö­vetkezetnek. — Mitől függ a keresetük? er Hát a teljesítménytől « szól új­som, akkor se lesz baj: átmegyek a könnyebb munkát végző brigádba ... Node... hol van az még? Jól össze­szokott brigád ez, kitűnően megért­jük egymást. — Dologvégeztével, öeszejár a bri­gád? — Gyakran. Ha valamelyik brigád­tagunk házat épít, vagy más segítség­re va nszüksége, hát segítünk közö­sen. Az üzemi klubban szoktunk ta­lálkozni, ahol kicsit eltrécselünik, mint Balia Mikós az emelőrúddaf (A szerző felvételei) a nők... A kulturális rendezvénye­ken közösen szoktunk részt venni. Most, karácsony előestéjén dolgozunk, de valamelyik ünnepnapon megláto­gatjuk egymást... — így a brigád­vezető. Értésemre adja: a brigád négy tag­ja kommunista. Mindannyian példa­mutatók. Am a pártowkívülieket sem kell félteni, helytállnak becsülettel. ■— Italozás, szondázás? •— Munkaidő alatt? Sose! Az Ittas ember itt nagyon könnyen a „nyakát törheti“; egy-kettőre összeakadna a lába a zsák súlya alatt... Beszélgetnénk még, de jön egy egyenruhás, aki a vagon mielőbbi ki­ürítését szorgalmazza. Búcsúzkodunk, néhány fényképfel­vétel készítése után. A brigádvezető hunyorít a szemével: „Rend a lelke mlndennekl" Az átjáró hídról visszanézek: már hordják-cipelťk a súlyos gyapotbélá­­kat. Kezük szorítását még most is érzem. ILLÉS BERTALAN

Next

/
Thumbnails
Contents