Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-25 / 51. szám

1982. december 28. SZABAD FOLDMOVES 13 A nagy remények szigetén Romániai barangolásunk következő állomása Braila, a forgalmas al-dunai kikötőváros volt. Főterén, a hősök emlékműve előtt ünnepélyes pionír­­avatás, az állami gazdaságok megyei trösztjében gőzölgő kávé fogadott bennünket. Becleano Radu agrármér­nöktől, a tröszt Igazgatójától meg­tudtuk, hogy az ország 407 állami gazdaságából tizenhárom Braila me­gye szántóterületének negyven szá­zalékán gazdálkodik. Ez összesen 130 ezer hektár. A gazdaságok erős­sége mellett szól az a tény, hogy a mezőgazdasági árutermelésből vala­mivel több mint ötven százalékkal részesednek. Közülük legnagyobb a gyakran szlgetblrodalomnak becézett, brailai Insula Mare AG, amely orszá­gos viszonylatban Is a legjobbak egyike. Ojabban az élenjáróknak látható adományozott vörös vándorzászló birtokosa. Tagadhatatlan, a gazda­ság eddigi eredményeivel rászolgált a kitüntetésre, viszont a vándorzászló megvédéséhez a nagy fejlesztési el­képzelések valóra váltására feltétle­nül szükség lesz. mocsár helyen „paradicsom“ Ilyen kirándulásra Itthon hiába is vágyakoznánk, tehát nem kérettük magunkat, hanem azonnal útnak in­dultunk a nagy remények szigetére. Az út — gépkocsival, komppal, majd Ismét gépkocsival — Jó háromnegyed óráig tartott. A tröszt Igazgatója közben a szigetről mesélt. Elmondta, hogy a gazdaság egész területe a me­gyeszékhelytől Hirsovátg húzódó, két Duna-ág által körbefogott szigeten található. Kerek hatvanezer hektáros szántóterületről van szó. Mint később magunk Is meggyőződtünk róla, nem amolyan szigetecskére Invitáltak ben­nünket. A hossza negyven kilométer, a szélessége pedig helyenként eléri a húsz kilométert. Sokat kell fordul­nia a keréknek, ha az Insula Mare vezérigazgatója határszemlére indul. A sziget valaha mocsaras, ingová­nyos, belvizektől tarkított, bozótos nádtenger volt. A mélyebb fekvésű helyeket egy időben halastóként hasz­nosították, de azután komolyabb ter­veket szőttek. Száznyolcvan kilométe­res gátrendszert építettek, majd az egész területet lecsapolták. A sziget közepén betonút, mellette olyan csa­tornahálózat létesült, amely szükség esetén lecsapolásra, máskor meg ön­tözésre szolgál, öt évi megfeszített munka és három milliárd lej beruh* *' zás árán hatvanra elkészült a nagy mű, megkezdhette munkáját az álla­mi gazdaság. Az egyre színvonala­sabb termelésnek köszönhető, hogy a ráfordítás hat év alatt megtérült. A FEJSZE MEG A KEMÉNY FA A nagygazdaság élén egy éve Ion Marin agrármérnök áll. Azt mondják, mestere a szakmájának. Szavaiból kl­­éreztük, büszke a társadalmi elisme­réssel jutalmazott eredményekre, az Idei csúcshozamokra, de korántsem elégedett velük. A helyi adottságnak megfelelően, gabona- és kukoricatermesztésre sza­kosodtak, de napraforgót, szóját és babot Is termelnek, összesen negyven szakosított növénytermesztési köz­pontjuk van. Búzát és árpát 10—10 ezer hektáron térmelnek, öt tonna körüli átlaghozammal. A kukoricának 26 ezer hektáron szavaztak bizalmat, s a 6,2 tonnás átlaghozam a döntés helyességét igazolja. A napraforgó 2,7 tonnás hozamátlaga a helyi adott­ságok közepette elfogadható ered­mény, viszont a szójatermesztés fel­lendítéséért még alighanem sokat kell tenniük, hiszen vendéglátónk legyin­téssel válaszolt, amikor a hozam fe­lől érdeklődtünk. — A földjeink nagyon Jók, öntözni minden talpalatnyi területet tudunk, tehát rajtunk, embereken múlik, mit adunk a közös asztalra — mondta a többi között a vezérigazgató. — Igaz, hogy kevés a műtrágya, ami az öntö­zéses gazdálkodás közepette fokozot­tan érezteti határát. Az is tény, hogy sokat bosszj-mkodunk a nálunk honos gyomok irtására alkalmas vegyszerek szerény választéka és mennyisége miatt, de még így is jelentős tartalé­kaink vannak a hozamnövelésre. A tervidőszak végére, tehát 1985-ig a gabona átlaghozamát legalább 5,5—6 tonnára, a kukoricáét pedig 10 ton­nára szeretnénk növelni. Egyetértek azokkal, akik azt a bizonyos fejszét, meg a kemény fát emlegetik, de meg­győződésem, hogy a rendelkezésre álló biológiai anyag adottságaink közepette képes ilyen teljesítményre. A SZIGETLAKOK ERDEKEBEN Fél napon át jártuk a szigetet. Megnéztük a kukoricát csépelő kom­bájnokat — a kézi utószedést vég­zőknek bizony ott is sok dolguk akad­na, ha a gazdaság győzné muhkaerő­­vell —, az egyelőre háromezer csa­ládot számláló, és évente körülbelül huszonöt tonna mézet forgalmazó mé­hészetet, beszéltünk a halgazdaság fejlesztéséről, és természetesen a szi­getlakók ellátásával Járó gondokról. Igen, szigetlakókat mondtam, ifiért a nagy remények szigetén két komoly település is van, összesen tízezer la­kossal. Ehhez tessék hozzászámítani hétezer Idénymunkást, akik a munka- 1 csúcs idején a telepközpontokban <1 vagy a Dunán horgonyzó, munkás- i [ szállóvá átalakított hajókon kapnak i' elhelyezést, és máris fölmérhető, mi- < lyen komoly ellátási feladatokról van I. szó. Arról nem is beszélve, hogy a 1, településeken óvodákat, bölcsődéket, 1, napközit, iskolát kell építeni és fenn- S tartani, s állandóan bővíteni kell a \ bolthálózatot, a szolgáltatásokat stb. \ Es mindez elsősorban az állami gaz- (i daság gondja, hiszen az ő dolgozói- ,» ról van szó, akik vagy elégedettek , • és részt vállalnak a korántsem köny- (1 nyű feladatok teljesítéséből, vagy ősz- i1 szecsomagolnak és beköltöznek a vá- i* rosba, elmennek az iparba dolgozni. 1| Egyelőre úgy fest a dolog, hogy az i Insula Mare ÄG, melynek vezétúgaz- i gatója képviselőként is a bonyolult helyzet kedvező megoldásán fáradó- 1, zik, erőfeszítését siker koronázza. A sziget lakóinak érdekeit szolgálja többek között a festői szépségű, liget­ben létrehozott, hétvégi üdüíőköz- S pont, valamint a közellátás Javítását S szorgalmazó juhtenyésztési program r is. Az ÄG pillanatnyilag nyolc telepen mintegy nyolcvanezer Juhot tart. Ha a fejlesztési tervet teljesítik, aktkor a tervidőszak végén húsz szakosított telepük lesz, s a juhállomány eléri a i1 200 ezer darabos létszámot. A gabona (' és a kukorica átlaghozamának nőve- < [ lése mellett ez a legkomolyabb fel- < adat, melynek teljesítéséért minden <, lehetőt elkövetnek. Teszik mindezt <’ azért, hogy a belvizeiktől elhódított *, föld, melyet ma a nagy remények 1, szigeteként emlegetnek, holnapra a S beteljesült vágyak szigetévé változ- \ zék. KÄDEK GÄBOR > Az Ipolysági (Sahy) Vörös Lobogó szövetkezetben az el­múlt öt évben fokozott fi­gyelmet szenteltek a Juhtenyész­tés fellendítésének. Kiss. Sándor állattenyésztési főágazatvezető és Hegedűs Zoltán segédzootechnŕkus véleménye szerint ez az ágazat igen jövedelmező. A gazdaságban összesen három­száz darab juhot tartanak. Az Ipolysági részlegen a 330 darab merinó anyajuhot' Heimlik János és felesége, a negyven darab te­nyészkost pedig Zlatner Tibor gon­dozza. Említést érdemel, hogy a te­­nyészállomány Jól jövedelmez a gazdaságnak. A TopofCiankyn és Trnaván rendezett vásárokon jó hírnévre tettek szert az itteni juh­tenyé$ztők. A pereszlényi (Preselany) állat­tartó telepen a juhállományt Bá­­tovszky József, Dekyő János és Bal-FeMÉben a iuhtenvésztés la Ignác gondozza. De juhokat л tesmagi (Tešmak) és az ipolyvis­­kei [Vyškovce nad Ipľom) farmon is taranak. A szövetkezet építészeti csoport­ja a tesmagi részlegen egy kor­szerű ezer férőhelyes juhakolt épít. A téli időszakban Ide telepítik majd a merinó és a cigája faj­tájú anyajuhokat. A kedvező tar­tási feltételek minden bizonnyal hozzájárulnak az elhullási vesz­teségek csökkentéséhez, főleg a bárányozás idején. — A juhakol építése jó ötlet volt a gazdaság vezetőségétől — mondotta Hemlik János, a har­mincéves számadó juhász. A fiatalember elismeréssel nyi­latkozott arról az igyekezetről, amit a szövetkezet tanúsít a juh­állomány megfelelő takarmányozá­sa érdekében. De annak érdekében is, hogy a juhászaiban Jóig izók elégedettek legyenek keresetükkel. A munkafeltételekkel ugyancsak elégedett Reznicsek József, a tes­magi részleg és Busái József, az lpolyviskei részleg számadó júhá­­sza. A szövetkezetben ntncs hiány fiatat Juhászban. Hiszen a gazda­ság vezetősége felkarolja, támo­gatja őket. Az Ipoly és a Korpona partján bőven akad jó minőségű legelő. Ifeaz, megkülönböztetett figyelmet szentelnek ezek kezelésének és trá­gyázásának. A szövetkezet vezetősége a Juh­tenyésztéssel foglalkozó kisállatte­nyésztőknek is legelőt jelölt ki. Azt lehet mondani, hogy az Ipoly mentén fellendülőben van a Juh­tenyésztés. Belányi János Beszélgetés a hétvégi üdülőközpontot övező ligetben. A felvételen vendég látóink. Ion Marin agrármérnök, az Insule Mare AG vezérigazgatója (jobb­ra) és Becleanu Radu, az állami gazdaságok megyei trösztjének igazgatója (A szerző felvételei) ti arga Pál agrármérnökkel, az у tzsal Ilia) szövetkezet szarvas. * 9 marha-tenyésztési ágazatveze­tőjével ballagunk végig az utcán: egy­két emberrel találkozunk, amíg meg­­találjuk Abrahámék házát. Csinos és takaros ez a ház — jegyzem meg ma­gamnak —, csendes, mintha senki sem lenne otthon. Itt ts, ott ts hiába kopogtatunk, senki sem nyit ajtót. A kutya ugatására előkerül a házigaz­da: Abrahám János. — Azt hittem lepihentek — mond­ja Varga Pál. — A, dehogy, ma nem pihentünk le — mentegetődzlk Zsófi néni, a há­ziasszony. Inkább mérgelődtünk. Miért? Ml történt? — Elromlott a fürdőszobában a víz­csap, s nem volt vizünk. A szomszéd ma jött megjavítani, most már min­den rendben van. Most isszuk az ál­domást. — Sa/át termés? — kérdezem. — Féltg-meddig — válaszolja Zsófi néni. — A szOlOt vettük, a bort mt készítettük, hogy legyen a háznál. Ha főnnek a vendégek ne kelljen mlnd­, járt az üzletbe szaladnt. Elég sokan és gyakran jönnek hozzánk. Nagy a rokonság, sok az tsmerös, és mt min­denkit szívesen fogadunk. Tartunk névnapot, születésnapot, ünnepeket. Ilyenkor kihasználjuk az egész lakást. Dehát gyerünk beljebb — invitál har­madszor ts Zsófi néni — nézze meg a lakásunkat. — Ez itt a kiskonyha mellett a ml kis szobánk. Itt szoktunk napközben lepihenni vagy tévét néznt. A színes tévékészülék a hálóban van, este azt szoktuk nézni. Ebből a ktsszubáből nyílik a kong-Mi ketten LÁTOGATÓBAN ábraháméknAl ha, olyan nagy, hogy szobának ts be­­tllene. A legkorszerűbb konyhabútor­ral és a hozzá tartozO kellékekkel el­látva. Innen nyílik a hálószoba és az előszoba: fonott fotelek, virágok, dí­szítőelemek. Ebből a helyiségből nyí­lik az ebédlő. Minden helyiségben szőnyeg, függöny, kép, térítők, a csa­lád ízlésének megfelelően. A fürdő­szobában automata mosógép, a ga­rázsban személygépkocsi* Egyszóval minden megtalálható Abraháméknál, ami a mai ember kulturált életének feltétele. Mindenütt nagy a rend, a tisztaság, és mindenütt kellemes me­leg van. — Most már mindenük megvan, so­kat kellett takarékoskodniuk, amíg idáig jutottak? — Takarékoskodni mindig kell, mert Családi körben — (középen) az Abrahám házaspár csak annak van valamije, aki nem dobálja szét a pénzét, és nem hordja el a kocsmába. Magunktól sem'mit sem sajnáltunk. Mindig tartottunk ál­latokat: kacsát, nyulat, csibét, tyúkot, disznót, most is az üléshez készülő­dünk. A kertben kitermeltük a kony­hára valót, így a fizetésünkből min­dig félre tettünk valamit. Amikor összejött a pénz, átalakítottuk a há­zat. Nem mondom, sokat dolgoztunk vele, de megérte. Aztán bebútoroztuk, s vettünk egy autót. Amink van, az huszonöt évi munkánk eredménye. Harminc éve dolgozunk a szövetke­zetben, hét éve férjemmel együtt a kisborjakat gondozzuk: tíznapos kor­tól a 180 kilogramm élősúly eléré­séig. > — Varga Pál elégedett a munká­jukkal. Rendszeresen teljesítik fel­adataikat, az idén a tervezettnél na­gyobb átlagos napi súlygyarapodást értek el, miközben az elhullás csak másfél százalékos volt. Mi az ered­mények titka? — Életünk az ismerősök körében zajlik. Mindenkihez igyekszünk alkal­mazkodni és úgy dolgozni, hogy jó eredményeket tudjunk felmutatni — mondja Abrahám János, majd így foly­tatja: — A feleségemmel ketten dol­gozunk egy istállóban. Százhúsz kts­­borfú van a gondjainkra bízva. A gé­pesítés minimális, sok a kézi munka. Igen fonto$ az etetés és itatás idő­pontjának betartása, a rend, a tiszta­ság. Bármilyen változást az állatok hamar megéreznek, s hamar lebeteg­szenek. Sokszor gyors beavatkozásra van szükség, nem várhatunk az állat­orvosra, ezért gyakran ml intézke­dünk. Nagyon vigyázunk, hogy minél kevesebb legyen a beteg boci, inkább nőjenek, gyarapodjanak, mert végülis ezért kapjuk a prémiumot. — Ez mennyi? — Egy üszőborjú felneveléséért húsz koronát kapunk, de csak akkor, ha az elhullás nem haladta túl a há­rom százalékot. A bikaborjak darab­jáért tíz koronát kapnak, ha elérik a tervezet súlygyarapodást is. Negyed­évenként ketten kétezer korona jutal­mat szoktunk kapni, ezzel együtt a havi jövedelmünk megközelíti a hat­ezer koronát. Nem panaszkodhatunk, ámbár ezért a pénzért mindennap dolgozni kell. Így lesz ez az idén ka­rácsonykor és újévkor is. — Hogyan ünneplik a karácsonyt? — Régi szokás szerint — veszi át a szót\ Zsófi néni. — A karácsony estét kettesben töltjük a férjemmel, gazdagon terített у asztal mellett. Ka­rácsony első nap/át a legfiatalabb testvéreméknél töltjük, a második.na­­pot nálunk ünnepeljük, mivel ez a férjem névnapja. Szilveszterkor pe­dig a bátyáméícnál jövünk össze. Így van ez már évek óta a családban. — Az ünnepektől eltekintve minden évben kivesszük a szabadságot, ilyen­kor beülünk az autóba és bebarangol­juk az országot. Nagyon szeretek ve­zetni. Voltunk a Magas-Tátrában, Prá­gában, de külföldön is sok helyen megfordultunk, a tengerparton is. fői esik a kikapcsolódás, a pihenés, újult erővel, felfrissültén^ kezdjük a dolgos hétköznapokat. NAGY TERÉZ ' Ünnepélyes pioniravatás Braila főterén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents