Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-03 / 26. szám

1982. július 3. SZABAD FÖLDMŰVES Ismert tény, hogy mezőgazdasá­gunkban a dolgozók korátlaga meg­lehetősen kedvezőtlen. A párthatáro­zatok alapján az ágazatra háruló egyre Igényesebb feladatok teljesíté­se érdekében feltétlenül szükség van arra, hogy minél több fiatalt nyer­jünk meg a mezőgazdaság számára. Magyarán szólva: meg kell fiatalíta­nunk a mezőgazdaságot. Ennek egyik módja a sokoldalú szociális gondos­kodás és a minél szélesebb körű kulturális lehetőségek biztosítása mellett az, hogy a mezőgazdasági üzemekben megkönnyítsék a pálya­kezdő fiatalok helyzetét, segítsék be­illeszkedésüket, tegyenek meg min­den lehetőt annak érdekében, hogy a kezdő, fiatal dolgozó — legyen az mérnök vagy szakmunkás — mielőbb megtalálja a helyét a közösségben. * A légi (Lehnice) Csehszlovák— NDK-barátság Efsz arról ismert a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban, hogy dolgozóinak és veze­tőségének átlagos életkora jóval a szlovákiai átlag alatt van. Erről már, úgyszólván ottlétem első perceiben, magam is meggyőződhettem: Vesz­prémi Imre, a szövetkezet növény­­termesztési főágazatvezetője harminc­hat évesen tölti be ezt a felelősség­­teljes funkciót. Korát tekintve tehát akár riportalanyom is lehetne, ám más Javaslattal áll elő: i— A kezdés éveiről ugyan én Is sokat tudnék beszélni, hiszen nem volt az még olyan régen, de van egy más tippem. Szövetkezetünk 3650 hek­tárnyi termőterületének nem keve­sebb mint kilencvenhat százalékát i— 3500 hektárt öntözzük rendszeresen. Nem dicsekvés tehát, ha ennek tudatában azt állítom, hogy nálunk az öntözés a felszereltség és a szak­emberek szempontjából eléggé ma­gas színvonalú. Ekkora területen megszervezni az öntözés zavartalan menetét, összehangolni az egyes cso­portok munkáját, biztosítani a nagy értékű berendezés legkedvezőbb ki­használását nem kis feladat. Akire Jórészt mindez hárul: Kiáts Imre, szövetkezetünk öntözési felelőse. Nem tudom pontosan, hány éves, de har­minc még semmiképpen, ö a maga embere... Meggyőzött. Intézkedik, hogy a fiatal mérnök néhány percre jöjjön be a gépudvarba. Amíg érkezésére várunk, Veszprémi Imre kifejti véle­ményét a beilleszkedésről, most már konkrétan majdani beszélgetőpartne­remmé! kapcsolatosan Is: *— A beilleszkedés...? Szerintem legnagyobb mértékben a pályakezdő fiatalon múlik, könnyű lesz-e, vagy nehezebb. Emberi tulajdonságain, a munkájához és a környezetéhez való viszonyán. Ha a természete nem is lehet mindenkinek egyforma, a mun­kája szeretetével egymagában is ki­érdemelheti bárki a környezete ro­­konszenvét. Kiáts Imréről nyugodtan elmondhatom, hogy minden szem­pontból elégedettek vagyunk vele. Kiváló szakember, amellett szerény, közvetlen. Mérnök létére mindig kész meghallgatni idősebb, tapasztaltabb munkatársai tanácsait. Csupán egyet­len dologra nem tudtuk eddig rá­venni: a nősülésre... — fejezi be mosolyogva. ironqsitó Annyi a látnivaló... У,árom az országot és közben nézelődöm. Néha jókedvűen és örömmel, máskor bosszan­kodva. Nem keresem-kulatom a hibá­kat, egyszerűen látok is, nem csupán nézek. Tegnapelőtt gyönyörködtem a szé­pen zöldellö vetésben, tegnap bosz­­szankodtam, hogy korán szökül a határ, mégis sok helyütt bénán vesz­tegelnek a sávos öntözögépek, ma viszont ujjongok, mert a késve érke­ző Medárd életerőt adott a gaboná­nak, megtöltötte a kalászokat, meg­­duzzasztotta a szemeket. Elnézem a betonút két oldalán haj­longó, verejtékező kaszásokat, odébb bólintva üdvözlöm a szalmakalapos­­jejkendős szénagyűjtöket. Lám, van foganatja a jókor s helyesen kimon­dott szónak! A harmadik falu hatá­rában elknmorodom — már kötésig ér, magot érlel a sárguló fű, de em­ber sehol. Errefelé nem tartanak ál­latokat? Előveszem a jegyzetfüzetet, de mire a negyedik település nevét írnám a többi mellé, be Is zárom. Mi­hez kezdjek a furcsa statisztikával? De nicsakl Véget ért a „senki földje“, amott már ismét zöldül a fű az eltakarított széna helyén. Idős bá-Az utolsó szavaknál nyílik az ajtó, és belép, akit vártunk-. Arcunkon még ott a mosoly, ami önkéntelenül reá is átragad, így hát a bemutatko­zás után könnyen indul a beszélge­tés. Pályafutásáról, az eddig megtett útról kérdezem. — 1977-ben végeztem Nyitrán, a Mezőgazdasági Főiskola meliorációs fakultásán. A tanulmányaim befeje­zését követő féléves gyakorlóidét Dercsikán (Jurová) töltöttem. Ennek leteltével az akkor még önállóan gazdálkodó békéi (Mierovo) szövet­kezethez kerültem, már mint öntö­zési szakember. 1980-tól dolgozom mostani munkakörömben, itt Légen. i—i Amit korábbi munkahelyeimről és a mostaniról egyaránt elmondha­tok —i folytatja —mindig és min­denütt segítettek az idősebbek, a ta­pasztaltabbak. Én sem szégyelltem megkérdezni, ha valami problémám akadt: éreztem, hogy bár kezemben egy kemény munkával megszerzett diploma, a tapasztalatok gyűjtését még csak most kezdem. Itt, Légen különösen elődömnek, Bartal Ferenc­nek köszönhettem rengeteget: az ő segítőkészsége nélkül nem tudom, hogyan birkóztam volna meg a szinte egyik napról a másikra rám háruló bonyolult és szerteágazó feladatok­kal. Most már könnyebb. Ogy ér­zem, túl vagyok a kezdet nehézsé­gein. Munkatársaimmal megértjük egymást, jó köztünk a viszony. Nem tapasztaltam Irigységet, szakmai fél­tékenységet, vagy az Idősebbeknek a fiatal vezetőkkel szemben gyak­ran megnyilvánuló akadékoskodásait. Időközben megérkezett a Bratisla­­val Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet egyik szakembere, és Kiáts Imre el­nézésemet kéri: „Be kell fejeznünk a beszélgetést“. Szakmai eszmecseré­jük első mondataiból — amelyeknek még magam is fültanúja voltam >—, egyértelműen kitűnt: ők is elismerik a fiatal mérnök munkáját, teljes mér­tékben megbíznak benne. Kiáts Imre beilleszkedése tehát sikerült; mint szakember és mint ember egyaránt megtalálta a helyét a szövetkezetben. VASS GYULA О BELSŐ PARANCS: Élenjárni — jó példát mutatni Kelet-Szlovákiában a Szomotori (Somotor) Magtermesztő Állami Gaz­daságot igen érzékenyen érintette az őszi repce, a búza, a lncerna, a ló­here és a bőtermő ffi egy részének kifagyása, amely több mint kilenc­­száz hektárra terjedt. Természetesen, módosítaniuk kellett a vetéstervet, figyelembe véve a gazdaság sajátos­ságát (magtermesztők), s amellett a takarmányalap biztosítását. Könnyebben megértjük ez utóbbi­nak a hangsúlyozását, ha tudjuk: a gazdaságnak 3788 darabos a marha­­állománya, melyből 964 a tehén. Az ötéves tervidőszak végére ezer darab tehénnel számolnak! Ezenkívül még van négy és félezer sertésük és több mint három és félezer juhuk. Ennyi állat száját azzal nem lehet „betöm­ni“, hogy a gazdaság magtermesztö. — A takarmánytermesztés minősé­gi javítása ma és holnap az egyik legfőbb feladatunk. Mivel üszőneve­léssel is foglalkozunk — tájékoztat Takács Andor —, nagyon fontos­nak tartjuk a rét- és legelőgazdál­kodás magasabb szintre emelését. Egyelőre azt tettük, hogy rétjeink, legelőink hektáronként 200 kilo­gramm (NPK) hatóanyagot kaptak, valamint 120 kiló mészsalétromot. Amennyire lehet, rét- és legelőterü­leteinket öntözzük. A szakaszos le­geltetést alkalmazzuk. Ahol lehetsé­ges, kaszálunk, hogy széna is legyen télire a borjaknak, üszőknek. A terv szerint számosállatonként 2,6 tonna esi álldogál a terebélyes diófák ár­nyékában. Botjára támaszkodva, csen­desen pöfékel, körülötte négy bárány legelészik. Zúg a motor, mégis halla­ni vélem, hogy harsog a fű az álla­tok foga alatt. Ha nem autóbusz rö­pítene, most megállnák egy kézfo­gásra. Az öregnek Is jólesne, én ts okosabb lennék. Az útszéli akácos mögül csinos kerttelep tárul elénk. A fák s átrá­gok ligetéből két tucatnyi kerti lak villantja ránk ablakszemét. Itt-ott kapálgató, gyomlálgató, szamócát szedő kertbarátok hajlonganak, hátu­kat odatartják a napsugárnak. Most örülhetnék, de nincsen kedvem hoz­zá. A magas drótkerítés tövében kö­röskörül vidáman burjánzik a gyom. Ahogy elnézem, méteresre is meg­nőtt már, nemsokára milliószám szór­ja a magot. Furcsa, hogy ez a kerí­tésen túliakat csöppet sem zavarja. De miért szapulom a kedvtelésből önellátásra törekvőket? A neves szö­vetkezet domboldalban meghúzódó szölőskertje sem nyújt különb lát­ványt. A nyílegyenes sorok szépen megművelve, frissen permetezve hir­detik a gondos gazda szorgalmát, vi­szont a kerítés két oldalát, a kert szegleteit a gyomok uralják. Ugyan­úgy, mint a következő település gaz­dasági udvarának géptelepét. Persze, lehet, hogy inkább roncstelep ez, hi­szen minden szanaszét hever a gaz­ban. Annál rosszabb. Egy éve úgy mondták, szigorúan ellenőrizni fog­ják a kötelező gyomtalanítási rende­let végrehajtásai Sőtl Bírságolási ígértek a kötelességmulasztóknak. Csak úgy mondták, szokásból? Töb­ben nem ijedtek meg ... |% ersze, jó példa is akad. Nem r is olyan messze az előbbitől. * A szövetkezet nyugdíjasait és állatgondozóit mozgósították, hogy a telephelyek környékén, a gazdasági udvarban, az tstállók között és a par­kosított területeken lekaszálják, ösz­­szegyűftsék a szénát. Nem sok hasz­na származik belőle a közösnek, de mint az egyik nyugdíjas mondta: ä tízfilléres is pénz, a marék széna is takarmány. Bárha azok is így véle­kednének, akik már március dere­kán vásárolt szalmával traktálták a teheneiketI De menjünk tovább. Az egyik szö­vetkezet vezetői büszkén újságolták, támogatják a háztáji állattartókat. Szalmát adnak nekik, meg kaszálót a lucernaföldön. Hiszi a piszi. Ki­mentünk, megnéztük. Ügy van, ahogy mondják. Tehetik, élenjáró takar­­mánytermelök. Kár, hogy a segítség itt kényelemre tanít. Egyik-másik parcellán lassan elvénül, elértéktele­nedik a takarmány, nincsen akt le­kaszálja. Es ami még szembetűnőbb — a lucernás szélén húzódó árok­parton, de a közeli erdőszélen ts lábon sárgul a dús fű. Ácsit Ha így megy, akkor ez nem segítség, de pazarlás. ШЯ ondom, járom az országot, és ev! k^zben nézelődöm. Mások mt­­ввй ért nem teszik, hiszen annyi a „látnivaló“ ...I (kádek) szénát biztosítónk. Szilázsból? Vagy nyolcezer tonnányit. Ottjártamkor a cukorrépát sara­­bolták, s kézi kapálásával is szá­moltak. Ugyanígy a takarmányrépa kapálását szorgalmazták. A korán lekerülő növények helyére, másod­növényként 200 hektárnyi területet vetnek be. Kell is a sok takarmány, hiszen a juhállományt is fejlesztik. Jelenleg 13—14 liter között mozog a tehenek napi fejési átlaga, ami lehetővé teszi a tejtermelési tervük túlteljesítését. Hústermelési tervük teljesítéséért sincs okuk szégyenke­zésre: az öt havi kimutatás szerint 7,6 tonnával adtak terven felül a közellátás javára. A gyapjúeladási tervüket is túlteljesítették, már ami az időszakit illeti. Az állami gazdaság alapszerveze­teinek csúcsvezetősége a pártcsopor­tok tevékenységét igen fontosnak tartja a pártszervezeteken beiül. A pártcsoport-gyűléseken többször is napirenden szerepel a kommunisták személyes példamutatása, a szocia­lista versenyben való helytállásuk, élenjárásuk, a tervfegyelem betartá­sára törekvésük, s természetesen a kommunisták nevelőmunkája, saját környezetükben, munkahelyükön. Mert, amilyen a kommunisták helyt­állása, példamutatása, általában olya­nok — kimagaslóak vagy közepesek, esetleg gyöngék — a gazdaság ered­ményei. Ha naponta harcolnak a párthatározatokból eredő feladataik teljesítéséért, ennek van is látszatja, sikere. (illés) • Utolsó simítások: még egy csavar meghúzása, s kész ... Mehet a gabo­nakombájn, egyenesen a határba... CSTK-felvétel Kenyerünk érdekében A gépek Javítása, rendbehozása a f egy verneki (Zbrojniky) szövetke­zetben is befejeződött. Kiknek a Jóvoltából? Hát azokéból főleg, akik kezelik azokat. Vallják: a gépet a gazdája ismeri a legjobbanl ű tudja, mi hiányzik róla, milyen javítást igényel. Jarábek Ferenc, a 9 tagú szocialista brigád vezetője elmondott egyet­­mást: a pótalkatrész-beszerzés késleltette ugyan a javítás menetét, de ebbe nem nyugodtak bele. Tették, amit kellett. Ily módon csupán az „aranykezű“ Szlávik József 50 ezer korona értékű alkatrészt újított fel. Gyakran filléres dolgokról van szó csupán, de nem adja fel a harcot . társait Is a nehézségek mielőbbi leküzdésére buzdítja. Személyes példa­­mutatásának van hatása, foganatja. Mit láthattunk a már kijavított, üzemképes gépeken? A gépek „orvosai“ által kitett táblákon ez a szöveg olvasható: Készl A javítás minőségéért felelősséget vállalunkl“ A kombájnosok, gépkezelők büszkén ülnek majd gépeik nyergeibe, hogy a több mint 150 hektár gabonát minél kisebb szemveszteséggel, Idejében, jó minőségben takarítsák be. A kombájnosok között lesz Jan­­cso József, Jancso István, Milan Pažicky és a hozzájuk hasonló, kiváló szakemberek. Mivel a gabonabetakarítás sikere jórészt a rugalmas szervezésen és a tökéletesített irányításon, valamint a következetes, rendszeres ellenőrzé­sen múlik, ezért a szövetkezet vezetősége a pártszervezet vezetőségével karöltve olyan intézkedést hozott, amely tiltja a pótkocsik menetközbent töltését, korlátozzák a sebességet, s ellenőrzik a szemveszteséget. A fegyverneki szövekezetben megtették a kellő előkészületeket a ga­­bonábetakarítás sikeres lebonyolítása érdekében. >—ti— Kosihy „Felszabadulás 25. évfordu­lója“ Efsz-ben, az építőcsoportban dolgozik. Abban a csoportban, mely­nek nemrég még irányítója volt. Most Is szervez, intézi az anyagbe­szerzést. Jól Ismeri a közös gazdaság problémáit, s elkötelezetten segíti azok megoldását, gazdag élettapasz­talatainak közreadásával. Annyit el kell mondani róla min­denképpen, hogy amikor a megala­kult szövetkezet léte forgott veszély­ben, kitartott a haladó gazdálkodási forma mellett. A válságos időszak­ban kis Időre az elnöki tisztség be­töltését is vállalta, hogy összetartsa azokat, akik hittek a közös gazdál­kodás eredményességében, biztosabb jövőjében. Később üzemgazdászt tisztséget töltött be. Ezután meg a nemzeti bi­zottság titkárává választották. Irányí­totta a falucska fejlődését. A felszabadulást követően került kapcsolatba a kommunista párttal. Annak tagjaként harcolt a párt me­zőgazdaságpolitikájának megvalósítá­sáért, 1951-től már a pártszervezet elnökeként. Az évtizedek során több tömegszervezetben is tevékenykedett: elnöke volt a helyi CSEMADOK- szervezetnek, s tagja e kulturális szövetség járási vezetőségének, jelen­leg Is. Bojtos József elvhű kommunista, a szocialista mezőgazdaság fáradhatat­lan harcosa. Érdemdús munkásságát a kommunista párt erkölcsilag nagy­ra becsülte, s „A szocializmusért végzett áldozatkész munkáért!“ ki­tüntetésre érdemesítette. Ezen kívül az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériuma két szakága­zati kitüntetésben részesítette. BÖJTÖS JÄNOS (A szerző felvétele) Kettős elismerés Gyermekkorában nem dúskált az örömökben.. Édesanyja egyedül ne­velte. Alig fejezte be az alapiskolát, kereset után kellett néznie. A közeli kőbányában vízhordóként kezdte, de a jobb kereset re- 2 ményében csillés­ei nek szegődött. A s í zúzóba szállították j a nehéz kőtömbö­ket. Am a jó ke­resetet biztosító munka nem tartott sokáig, mivel falu­ja az 1938-as ha­tárrendezés követ­keztében Magyar­­országhoz csatoló­­dott. A bányamunka megszűntével éve­kig mezőgazdasági Idénymunkás volt, télidőben meg favágónak állt. A második világháború Bojtos Jó­zsefet Is mundérba bújtatta. Harcba azonban nem léptek az előrenyomuló szovjet hadsereg ellen. Parancsnokuk — látva a harc értelmetlenségét — „szélnek engedte“ katonáit. Faluja felszabadulása után pár nap múlva ő is hazakerült. Ismét alkalmi munka vállalása következett. Majd a földosztáskor a „saját gazdája“ lett. 1958-ig öt hold földön gazdálkodott, a szövetkezet megalakulásáig. A reményteljesebb utat, a közös gazdálkodást válasz­totta... Ma Is a kőkeszi (Kamenné Eső esett Nincs ember, aki ne örülne. Autó­buszon, piacon, vonaton beszédtéma: mi-mindenre hatott jótékonyan ez a júniusi kiadós csapadék. Haragos­­zöld színű a napokkal azelőtt hőség­től, szomjúságtól áléit kukorica, a cukorrépa, zöldségféle. Nem újkeletű az efféle közgondol­kodás, esetenként mégis meglepő. Ipari munkás kérdi: „Mily nagy ará­nyú a baj? Mármint a mezőgazda­ságban. Olvastam — és hallom —, kibabrált vele a fránya, hűvös tava­szi időjárás...“ Nyugtatom a kérdezőt: halad min­den a maga útján, a természet még jóváteheti mulasztását, kilengéseit. Az eső hatására magához tért a ku­korica, nő a lucerna sarjúja .,, A szántóföldi növények ápolása, a szőlő permetezése sem késlekedik. Gond? Az még azért van bőven: egyszerre több helyre kellenek az emberek, a gépek. Ez azonban jó szervezéssel, átcsoportosítással megoldható. Am nem nagyon mozdul előre az alkat­rész-utánpótlás. Némi javulás ugyan tapasztalható, de ez kevés. Ott érzik, tudják ezt a legjobban, ahol tétlen­ségre kárhoztatott traktor, kombájn, vagy fűkasza vesztegel a gépudvar­ban ... Üde must a határ. Eső esett. Bősé­ges, jó eső. Az ember szíve repes, hogy a forróság alábbhagyott, nem sanyargatja a növényzetet. S becsüli a jókor jött csapadékot, ezekután kettőzött szorgalommal lát dologhoz: irtja a gyomot, s készül a már kü­szöbön álló gabonabeCkíMrításra. —ib—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents