Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-18 / 50. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. december 18. 16 DuusaiiiK írjófc 05 a IGYEKVŐ ÉPÍTŐK Hat éve működik az tpolyszakállosi (Ipefské Sokolec) szövetkezet 45 tagú építőcsoportja, Kopanica László vezetővel az élen. Nagyon büszkék az épltőcsoportra az efsz vezetői s tagjai. Miért? Mert példásan teljesíti tervfeladatait, az átadási határidőkön belül. Rövid idő alatt másfél kilométer aszfaltutat építettek a szetei [Kubáňovo) telepen; ezáltal az állatgondozók, etetők mentesültek a sárgyúrástól. bontón (Lontov) tető alá hoztak egy 1000 férőhelyes sertéshizlaldát, valamint Ipolyszakálloson — az AGROSTAV dolgozóinak közreműködésével 730 férőhelyes, korszerű tehenészeti telepet. A Lévai (Levice) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság ötlete és a Trutnovi Gépgyár tervdokumentációja alapján egy gépesített takarmánykeverőt, amely három emberrel üzemeltethető. Általa tizenöt munkaerő szabadult fel a takarmányelőkészítés szakaszán, akik másutt foglalkoztathatók. Így, erről az önműködő' takarmánykonyháról naponta 2400 .haszonállat (tehén, növendékállat, hízómarha) ellátható terimés takarmánnyal. Zalabaj Lajos, a takarmánykeverő vezetője s Úberfranc István mérnök annak örül a legjobban, hogy napi 400 literrel emelkedett a tejtermelés, ami a tejlemaradás egy részenek a behozását eredményezheti . Kopanica építésvezető szerint a jö-, vő évben hozzáfog az építőcsoport egy 1200 férőhelyes marhahlzlalda építéséhez, 9 millió korona költségráfordítással, az ipolypásztói (Pastovce) telepen. Továbbá: átépítik a szakállosi gépudvart, folytatják az aszfaltutak építését a gazdasági udvarokon. Az építőcsoport vezetője, szakemberei, s tagjai bíznak abban, hogy a felsorolt igényes feladatokat is idejében teljesítik. Kép és szöveg Belányi J. Deménd (Demandice) 0 Jó hústermelők. A gal-..-— irásban egyedül az Abrahámi Efsz-bcn érik el a napi egy kilón felüli súlygyarapodást a szarvasmarha-tenyésztésben. KoStial Ján és Hontvári Mihály 200—200 darabot hizlal napi egyedenkénti 1,069, illetve 1,044 kilós súlygyarapodási átlaggal. A hús kilójaként csupán 1,17 kilogramm erőtakarmányt használnak fel. (-...'g) 0 Édes tanfolyam. A tardosktúdi (Tvrodošovce) nőszervezet és a Jednota Fogyasztási Szövetkezet közösen rendez tanfolyamot azok részére, akik szívesen készítenek különféle süteményeket. Máris 30 nő (lányok, asszonyok) Ismerkedik az új formákkal, új ízekkel és változatos készítésmódokkal, Szikora Mária vezetésével. \z alapanyagot közösen vásárolják, közösen dolgozzák el, s természetesen közösen fogyasztják majd el a kész terméket. A tanfolyamot süteménybemutatóval zárják. (Baloghné) -0 Vetélkedő. Az Ipolysági (Sahy) Janko Král pionírház „Erdeink állat- és növényvilága“ címmel hasznos, ismeretgazdagító vetélkedőt rendezett, amelyen hat 5-tagú csapat versengett. Csapatvezetők értékelték a gyűjtött pontszámokat. Az I. helyezést a város szlovák tannyelvű alapiskolájának „Hóvirág“ pionírcsapata érdemelte ki. Ám a többi csapat pontszáma sem maradt el nagyon' a legjobbakétől. (gyá-nél 0 Szárított burgonya. A seredi Kávoviny üzém — tekintettel a gazdag burgonyatermésre — összesen 800 ал j i tonnányit felszárít, főleg a Diószegi (Sládkovičovo) Magtermesztő Állami Gazdaság részére. A szárítás előnye: nem romlandó, s kisebb helyen jól elfér, úgyszólván veszteség nélkül [kf] 0 Bővül a brigádmozgalom. A komáromi (Komárno) járásban immár 110 a szocialista brigádok száma (ipar, mezőgazdaság, intézmények), összesén 15 ezer taggal. A brigádok közül 120 már aranyérmes. A brigádok legfőbb figyelmüket a szocialista típusú ember nevelésére, a takarékossági elvek következetes megtartáséra, valamint ésszerűsítésére, újításokra, fordítják. A barátsági hónapban számos kulturális rendezvényen is részt vettek, (pjp) 0 Szőlőoltvány-nevelés. A szőgyéni (Svodfn) Barátság szövetkezetben az idén mintegy 150 ezer szőlőoltványt készítettek és neveltek, Simánkig 1st ván szőlész szakirányításával. Jól be vált a parafinos módszer. Szőlőolt ványuk: vörös, fehér és csemegeszőlő A szaporított mennyiséget saját szűk ségletre, illetve eladásra készítették (Hi) HELYREIGAZlTÄS Lapunk 49. számának 16. oldalán „Az évfordulók kapcsán“ című írásunkba — a szerző felelőtlen munkája következtében — sajnálatos hiba került. Mojzes Géza él, és idős kora ellenére jó egészségnek örvend. Mojzes Géza és Olvasóink szíves elnézését kérjük! A SZERKESZTŐSÉG hogy a karácsonyi ajándékvásárlás sóik honfitársamnak (nőnek, férflnakl) heves migrénnel Járó, napokig tartó fejtörést okoz. — Kinek, mit és milyen értékben vásárolni ajándékot? — minden bizonnyal ez december első heteinek slágerkérdése. Tavaly ilyenkor Hallom-eszmefuttatásomban már kifejezésre juttattam: nem vagyok híve a túlzásba vitt ajándékozásnak, kivált, ha feltűnési viszketegség vagy valamilyen érdek (ami még rosszabb) inspirálja azt. Nos, az idén Is megmaradok sokéves jő szokásom mellett (bár nem vagyok benne biztos, hogy a megajándékozottak is ekképp vélekednek erről); szerény ajándékkal lepem meg szeretteimet. — Smucig alak lehet ez a hapsi — gondolhatja rólam a kedves Olvasó. Erről szó sincs, mert ahogy más téren sem, úgy' ajándékozásban sem szeretem a feltűnést. Szép szokás karácsonykor, a szeretet, a béke és a család ünnepén ajándékot adni szeretteinknek, barátainknak, ismerőseinknek. Kár, hogy csupán jeles ünnepekkor, nevezetes alkalmakkor jut eszünkbe az ajándékozás. Márpedig szürke hétköznapokon Is jócskán adódik (adódna!) ajándékozási lehetőség. Hogy konkrétan mire gondolok? Házastársunkat például ajándékozzuk meg a szokottnál nagyobb gyengédséggel, figyelmességgel; barátunkat, szomszédunkat azzal, hogy szakítunk időt gond-Miért szegény Rózsi néni ? — Várj csak, Oregeml — kiáltotta tegnap reggel a szokásos szevasz helyett Péter barátom, és a nyomaték kedvéért marokra kapta a könyökömet. — Segítened kellI — Mi fáj? — kérdeztem, és megpróbáltam kiszabadítani a karomat. — Mondd, te tudod, hogy miért szegény Rózsi néni? — Hm. Szóval Jlózsl néni. Mondd, orvosnál már voltál? — Mtért, ő talán tudja? — Kicsit zavaros a tekinteted ... — No, ne tzélj... Rosszul aludtam, ennyi az egész. Tehát te sem tudod. — Aztán melyik Rózsiról van szó? Arról a kis dundiról a sarki trafikban? Vagy a vörösról, a főtéri söröző tündéréről? A könyvtáros Rózsit aligha ismered... MegvanI A rátarti feketére gondolsz. Hogy is hívtuk őt? Igen, a Kihaénnem Rozsika. Szegény_ Béla ... — Tessék? — Mondom, szegény Béla. — Miért Béla, miért nem Rózsi? — Rozit éppen elegen safnálfák. — Érdekes, a gyerek is valami Ilyesfélét gügyögött. — Melyik gyerek? — Hál a fiam. Képzeld, tegnap ezzel esett be az ajtón, amikor megjött az iskolából. Hogy tudom-e, miért szegény Rózsi néni? Merthogy amíg öltözött, a cseme Лк.. ■ЯаГ'. 3^ 1ЯВтг Vi ЛВВР -Sr :!ЩВтг В дая*' v яте- .э- -ж— .- —— - —- ----------------------ш м о п SZEMÉT-SZONETT Égy kis árva, szende szemét, Egy nap, kinyitván a szemét, Gondolata támadt írni — laegen kukába szakadt Szemét-rokonának elsírni sorsát, mely biz’ keserű, mióta rácsapott a seprű. Kedves jó távoli rokoni Kérlek, ne vedd tőlem zokon, Hogy most ezen nyomban Elsírom neked néhány sorban Sorsom, amely vigasztalan. Mikor kidőltem a kukán, — úgy látszik, egy kissé bután — Nem ügyeltek eléggé rám, s leperegtem az oldalán. Azóta hányódom jobbra-balra, Rugdosnak oldalba — Gyűrt képemről eltűnt mosolyom, Sanyarú lett szemét-sorsoml A minap- is, fáradt-kábán Hevertem a széles járdán, ráncaimat takargatva várva a nagy pillanatra, S már-már úgy tűnt: nem hiába! Egy szőkeség, egy tünemény, — szemében szemét dobbantó fény — Mellém lépett, s lehajolt, De a többi szomorú voltI Lehet, hogy tán pénznek nézett, Ezért vágót fancsal’ képet, hogy valós énembe nézett. Alig emelt fel a drága, Márts repültem a kukábaI Mostani szűk lakhelyemre, mely — láss ilyet, szemét-elmei Kényelmetlen, hideg s cúgos, Nem a szokott forma, Nem is púpos. Mégis, ez az én otthonom, s már csak arra vágyakozom, Hogy mafd Véled, kisimulva, Hengerek közt megifjodva Találkozzam, jobb napokban, valahol egy papírboltban ... HINZELLÉR LÄSZLÖ N \ \ \ \ \ \ \ 4 I 4 I \ * 4 * * > N I N — Amália, irány a húsbolt! Vegyél 40 kiló disznóhúst — dőreség szétedogatni a saját hízónkat...! (Ľubo Nikollni karikatúrája) Kibújik a szög a zsákbél jaí, problémái őszinte meghallgatására. Ajándék lehet autóbuszon, vagy villamoson helyünk átadása idősebb embertársunknak, vagy beteg munkatársunk, ismerősünk meglátogatása a kórházban. De ajándék lehet például bevásárláskor egy kcd.us —ó a boltban talpaló elárusítónőnek, egy kedves mosoly a hivatalnok részéről1 az ügyfélnek és sorolhatnám toyább, mi mindennel ajándékozhatnánk meg egymást, hétköznapokon. Karácsonyi jókívánságéin: az ünnepek elmúltával se párologjon el !. előlünk az egymás iránti szeretet. Hétköznapokon ts ajándékozzuk meg egymást gyöngédséggel, megértő- :i és türelemmel, mosollyal, hogy minden napunk karácsony, a szeretet és a béke napja legyen. BODZSÄR GYULA téikre váró anyukák csak ezt hajtogatták. Piri néni, Boris néni meg a kócos Málvin. Ha jól emlékszem, Józsika nagymamáját becézik így a lurkók. A srác azt mondja, ö volt a leghangosabb. A kezét tördelte, és állítólag Bélát meg az aprószenteket emlegette, hogy bárcsak összeverekednének. — És te? Mit válaszoltál a gyereknek? — Hát éppen ez az, semmit. Tudod mi a legérdekesebb? Az anyjától nem kérdezett semmit a gyerek. Csak tudnám, hogy mit mondjak neki, ha este megint elém áll? — Az igazat, öregem. A gyereket nem szabad félrevezetni. — Jól adod. Te talán kipakolnál egy aligéves emberkének? Szerinted ültessem a térdemre, és mondjam el neki: Béla bácsi jó ember, nem érdemli meg, hogy megverjék. Világítsam föl, hogy a nők mindig a nőket sajnálják? Te ts tudod, mi az ábra. Jóban lehetsz az anyósoddal, jóban lehetsz az apósoddal — a kettő, sajnos, nem ugyanaz —, eltűrheted a rigolyáikat, mert fölneveltek neked egy lányt, aki mellesleg főzni nem tud, mosni meg nem szeret. Az öregek hálából a hátad mögött keresztvíz alá tartják a -gyerekedet, pénzt dugdosnak a lányuk zsebébe, meg bogarat a fülébe. Bármilyen vagy, a végén egyedül maradsz, mint a hüvelykujjad. És természetesen nem te leszel a szegény. Legalább is szóban nem. Hát ezt mondjam el annak a szegény gyereknek? — Igazad van, öregemi Ne keserítsd a srác életét. Később úgyis megtudja, hány darab egy tucat. (kr) — Szép lassan tönkre fogunk menni, szerkesztő úri — köszöntött rám tegnap délután a lépcsőházban Zagyvalékos Eufrozina, lakótömbünk privát ’ házisárikánya. Zsírfoltos háziköntösbe bugyolált száznegyven kilóját kényelmesen a fölvonó ajtajának támasztotta, majd mondanivalójának nyomatékot adva, akkorát sóhajtott a drága, hogy báripely sikfutő versenyen habozás nélkül előnyös hátszélnek minősítenék. — Ha maga mondja, Eufrozina néni — bólintottam, és bámulni kezdtem a piros fényjelzést. Nem kedvelem az effajta lépcsőházi enyelgetést. — Fölfelé megy ez a nyavalyás. ~ Ühüm. Ha a lőfejü hívja, akkor várhatunk egy darabig — igyekezett melegen tartani a szót őnagysága. — Lakatos úr ilyenkor szokott kocsmába indulni. Márpedig akkor előbb szétszedi és szépen berakja a biciklijét a kaszrtiba. — Még mindig keréken jár féldecire? — Ahogy mondja. Hetente kétszer összetöri, de mindig megreperálja. öt napig szerel, olyankor legalább nem iszik. — A fene a jó dolgát... Eufrozina néni alighanem megunta. a témát, mert váratlan fürgeséggel átlibbent a szemétvödör fölött, és felém lódította bájainak teljes tömegét. — Olvasta, szerkesztő úr? — lihegte a fülembe, amitől futkosni kezdett a hideg a hátamon. — Mit? — kérdeztem vissza s közben óvatosan odébb húzódtam. Eufrozina néni megint csoszogott kettőt. Óvatosan körülpillantott, s lapátnyi tenyerét a szája elé tartva újra csücsörített. — Bömbölcspusztén állítólag kétezer-háromszáz liter tejet fejnek egy tehéntől. — Már? — Übüm. És mennyire dicsérik őiketl ' » *— Ennyiért? r/#7 V' **•*. <■»— Ль. * „ />-j * .. . — Ne haragudj, haza kell mennem. Hamarosan jön a postásunk... ' (A Nové Slovo-ból) — Látja, én mindig tudtam, hogy maga ért az ilyesmihez. Ennyit a mi Splrkánk is adott valamikor ... — Az ki? — Ejnye, szerkesztő fin Nem ki, hanem mi. Kecske. Az is csak volt, mert ler-iapiuk szegényt, ami kor szanáltak. — Vagy úgy .. — Állítólag a mi szövetkezetünk se jobb. Mondja, a szomszédban mennyit fejnek? — Melyik szomszédban? — Hát itt, a szomszédban. A Barátságban, nol Tudja, ott az unóikaöcsém a góró — avatott a bizalmába Eufrozina néni, és pedig a fényjelzés változásából örömmel állapítottam meg, hogy beindult a felvonó. Ugyanis az előttem tornyosuló húshegy árnyékában rnár-már fonnyadni kezdtem. — A Barátságban? Hát... — Mondtam én az uramnak, hogy tönkre fogunk menni. Bezzeg, ha a Béla gyereket kiemelnék ... Ha segítene egy kicsit, Szerkesztő úr, én... Most-hová rohan, mindjárt itt a felvonó... (kr) —Híj j íí3—p. m 7 rnV / “ JSfr JT ■ SZABAD FÖLDMŰVES Index: 49 630 — Kiadja аж SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma e PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban. — Főszerkesztő Bare László agrármérnök. — Főszerkesztő helyeltes Csiba László. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 615 75 Bratislava, Križkova 9. — Telefon: főszerkesztő és titkárság 475 06 _ telefonközpont 472 41 — Belső vonalak: mezőgazdasági rovat 35, társadalompolitikai rovat 34 és 55. — Nyomja a Západoslovanské tlačiarne n. v. Bratislava Пик’ апska 41 — Terjeszti a Posta Htriapszolgálata. — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre a PNS, C stredná expedícia a dovoz tlače 8t?59 Bratislava Gottwaidovo nám č. 6. útján rendelhető meg. — Előfizetési dfj egy évre 52,— Kčs, fél évre 28,— Kčs. — A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza. A tap nyilvántartási száma: FŐT! 7 100.
