Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-18 / 50. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. december 18. 16 DuusaiiiK írjófc 05 a IGYEKVŐ ÉPÍTŐK Hat éve működik az tpolyszakállo­­si (Ipefské Sokolec) szövetkezet 45 tagú építőcsoportja, Kopanica László vezetővel az élen. Nagyon büszkék az épltőcsoportra az efsz vezetői s tagjai. Miért? Mert példásan teljesíti tervfeladatait, az át­adási határidőkön belül. Rövid idő alatt másfél kilométer aszfaltutat építettek a szetei [Kubá­­ňovo) telepen; ezáltal az állatgondo­zók, etetők mentesültek a sárgyúrás­tól. bontón (Lontov) tető alá hoztak egy 1000 férőhelyes sertéshizlaldát, valamint Ipolyszakálloson — az AGROSTAV dolgozóinak közreműkö­désével 730 férőhelyes, korszerű tehenészeti telepet. A Lévai (Levice) Járási Mezőgazda­­sági Igazgatóság ötlete és a Trutnovi Gépgyár tervdokumentációja alapján egy gépesített takarmánykeverőt, amely három emberrel üzemeltethető. Általa tizenöt munkaerő szabadult fel a takarmányelőkészítés szakaszán, akik másutt foglalkoztathatók. Így, erről az önműködő' takarmánykonyháról naponta 2400 .haszonállat (tehén, nö­vendékállat, hízómarha) ellátható te­­rimés takarmánnyal. Zalabaj Lajos, a takarmánykeverő vezetője s Úberfranc István mérnök annak örül a legjobban, hogy napi 400 literrel emelkedett a tejtermelés, ami a tejlemaradás egy részenek a behozását eredményezheti . Kopanica építésvezető szerint a jö-, vő évben hozzáfog az építőcsoport egy 1200 férőhelyes marhahlzlalda építéséhez, 9 millió korona költség­­ráfordítással, az ipolypásztói (Pas­­tovce) telepen. Továbbá: átépítik a szakállosi gépudvart, folytatják az aszfaltutak építését a gazdasági ud­varokon. Az építőcsoport vezetője, szakembe­rei, s tagjai bíznak abban, hogy a felsorolt igényes feladatokat is ide­jében teljesítik. Kép és szöveg Belányi J. Deménd (Demandice) 0 Jó hústermelők. A gal-..-— i­­rásban egyedül az Abrahámi Efsz-bcn érik el a napi egy kilón felüli súly­­gyarapodást a szarvasmarha-tenyész­tésben. KoStial Ján és Hontvári Mi­hály 200—200 darabot hizlal napi egyedenkénti 1,069, illetve 1,044 kilós súlygyarapodási átlaggal. A hús ki­lójaként csupán 1,17 kilogramm erő­­takarmányt használnak fel. (-...'g) 0 Édes tanfolyam. A tardosktúdi (Tvrodošovce) nőszervezet és a Jed­nota Fogyasztási Szövetkezet közösen rendez tanfolyamot azok részére, akik szívesen készítenek különféle sütemé­nyeket. Máris 30 nő (lányok, asszo­nyok) Ismerkedik az új formákkal, új ízekkel és változatos készítésmódok­kal, Szikora Mária vezetésével. \z alapanyagot közösen vásárolják, kö­zösen dolgozzák el, s természetesen közösen fogyasztják majd el a kész terméket. A tanfolyamot süteménybe­mutatóval zárják. (Baloghné) -0 Vetélkedő. Az Ipolysági (Sahy) Janko Král pionírház „Erdeink állat- és növényvilága“ címmel hasznos, is­meretgazdagító vetélkedőt rendezett, amelyen hat 5-tagú csapat versengett. Csapatvezetők értékelték a gyűjtött pontszámokat. Az I. helyezést a város szlovák tannyelvű alapiskolájának „Hóvirág“ pionírcsapata érdemelte ki. Ám a többi csapat pontszáma sem maradt el nagyon' a legjobbakétől. (gyá-nél 0 Szárított burgonya. A seredi Ká­­voviny üzém — tekintettel a gazdag burgonyatermésre — összesen 800 ал j i tonnányit felszárít, főleg a Diószegi (Sládkovičovo) Magtermesztő Állami Gazdaság részére. A szárítás előnye: nem romlandó, s kisebb helyen jól elfér, úgyszólván veszteség nélkül [kf] 0 Bővül a brigádmozgalom. A ko­máromi (Komárno) járásban immár 110 a szocialista brigádok száma (ipar, mezőgazdaság, intézmények), összesén 15 ezer taggal. A brigádok közül 120 már aranyérmes. A brigá­dok legfőbb figyelmüket a szocialis­ta típusú ember nevelésére, a takaré­kossági elvek következetes megtartá­séra, valamint ésszerűsítésére, újítá­sokra, fordítják. A barátsági hónap­ban számos kulturális rendezvényen is részt vettek, (pjp) 0 Szőlőoltvány-nevelés. A szőgyéni (Svodfn) Barátság szövetkezetben az idén mintegy 150 ezer szőlőoltványt készítettek és neveltek, Simánkig 1st ván szőlész szakirányításával. Jól be vált a parafinos módszer. Szőlőolt ványuk: vörös, fehér és csemegeszőlő A szaporított mennyiséget saját szűk ségletre, illetve eladásra készítették (Hi) HELYREIGAZlTÄS Lapunk 49. számának 16. oldalán „Az évfordulók kapcsán“ című írá­sunkba — a szerző felelőtlen munká­ja következtében — sajnálatos hiba került. Mojzes Géza él, és idős kora elle­nére jó egészségnek örvend. Mojzes Géza és Olvasóink szíves elnézését kérjük! A SZERKESZTŐSÉG hogy a karácsonyi ajándékvásárlás sóik honfitársamnak (nőnek, férfl­­nakl) heves migrénnel Járó, napokig tartó fejtörést okoz. — Kinek, mit és milyen értékben vásárolni ajándé­kot? — minden bizonnyal ez decem­ber első heteinek slágerkérdése. Tavaly ilyenkor Hallom-eszmefutta­­tásomban már kifejezésre juttattam: nem vagyok híve a túlzásba vitt aján­dékozásnak, kivált, ha feltűnési visz­­ketegség vagy valamilyen érdek (ami még rosszabb) inspirálja azt. Nos, az idén Is megmaradok sokéves jő szo­kásom mellett (bár nem vagyok ben­ne biztos, hogy a megajándékozottak is ekképp vélekednek erről); szerény ajándékkal lepem meg szeretteimet. — Smucig alak lehet ez a hapsi — gondolhatja rólam a kedves Olvasó. Erről szó sincs, mert ahogy más té­ren sem, úgy' ajándékozásban sem szeretem a feltűnést. Szép szokás karácsonykor, a sze­retet, a béke és a család ünnepén ajándékot adni szeretteinknek, bará­tainknak, ismerőseinknek. Kár, hogy csupán jeles ünnepekkor, nevezetes alkalmakkor jut eszünkbe az ajándé­kozás. Márpedig szürke hétköznapo­kon Is jócskán adódik (adódna!) ajándékozási lehetőség. Hogy konkré­tan mire gondolok? Házastársunkat például ajándékozzuk meg a szokott­nál nagyobb gyengédséggel, figyel­mességgel; barátunkat, szomszédun­kat azzal, hogy szakítunk időt gond-Miért szegény Rózsi néni ? — Várj csak, Oregeml — kiáltotta tegnap reggel a szokásos szevasz helyett Péter barátom, és a nyomaték kedvéért marokra kapta a könyökömet. — Segítened kellI — Mi fáj? — kérdeztem, és megpróbáltam kiszaba­dítani a karomat. — Mondd, te tudod, hogy miért szegény Rózsi néni? — Hm. Szóval Jlózsl néni. Mondd, orvosnál már voltál? — Mtért, ő talán tudja? — Kicsit zavaros a tekinteted ... — No, ne tzélj... Rosszul aludtam, ennyi az egész. Tehát te sem tudod. — Aztán melyik Rózsiról van szó? Arról a kis dundi­­ról a sarki trafikban? Vagy a vörösról, a főtéri söröző tündéréről? A könyvtáros Rózsit aligha ismered... Meg­vanI A rátarti feketére gondolsz. Hogy is hívtuk őt? Igen, a Kihaénnem Rozsika. Szegény_ Béla ... — Tessék? — Mondom, szegény Béla. — Miért Béla, miért nem Rózsi? — Rozit éppen elegen safnálfák. — Érdekes, a gyerek is valami Ilyesfélét gügyögött. — Melyik gyerek? — Hál a fiam. Képzeld, tegnap ezzel esett be az aj­tón, amikor megjött az iskolából. Hogy tudom-e, miért szegény Rózsi néni? Merthogy amíg öltözött, a cseme Лк.. ■ЯаГ'. 3^ 1ЯВтг Vi ЛВВР -Sr :!ЩВтг В дая*' v яте- .э- -ж— .- —— - —- ----------------------­ш м о п SZEMÉT-SZONETT Égy kis árva, szende szemét, Egy nap, kinyitván a szemét, Gondolata támadt írni — laegen kukába szakadt Szemét-rokonának elsírni sorsát, mely biz’ keserű, mióta rácsapott a seprű. Kedves jó távoli rokoni Kérlek, ne vedd tőlem zokon, Hogy most ezen nyomban Elsírom neked néhány sorban Sorsom, amely vigasztalan. Mikor kidőltem a kukán, — úgy látszik, egy kissé bután — Nem ügyeltek eléggé rám, s leperegtem az oldalán. Azóta hányódom jobbra-balra, Rugdosnak oldalba — Gyűrt képemről eltűnt mosolyom, Sanyarú lett szemét-sorsoml A minap- is, fáradt-kábán Hevertem a széles járdán, ráncaimat takargatva várva a nagy pillanatra, S már-már úgy tűnt: nem hiába! Egy szőkeség, egy tünemény, — szemében szemét dobbantó fény — Mellém lépett, s lehajolt, De a többi szomorú voltI Lehet, hogy tán pénznek nézett, Ezért vágót fancsal’ képet, hogy valós énembe nézett. Alig emelt fel a drága, Márts repültem a kukábaI Mostani szűk lakhelyemre, mely — láss ilyet, szemét-elmei Kényelmetlen, hideg s cúgos, Nem a szokott forma, Nem is púpos. Mégis, ez az én otthonom, s már csak arra vágyakozom, Hogy mafd Véled, kisimulva, Hengerek közt megifjodva Találkozzam, jobb napokban, valahol egy papírboltban ... HINZELLÉR LÄSZLÖ N \ \ \ \ \ \ \ 4 I 4 I \ * 4 * * > N I N — Amália, irány a húsbolt! Vegyél 40 kiló disznóhúst — dőreség szétedogatni a saját hízónkat...! (Ľubo Nikollni karikatúrája) Kibújik a szög a zsákbél jaí, problémái őszinte meghallgatá­sára. Ajándék lehet autóbuszon, vagy villamoson helyünk átadása idősebb embertársunknak, vagy beteg munka­társunk, ismerősünk meglátogatása a kórházban. De ajándék lehet pél­dául bevásárláskor egy kcd.us —ó a boltban talpaló elárusítónőnek, egy kedves mosoly a hivatalnok részéről1 az ügyfélnek és sorolhatnám toyább, mi mindennel ajándékozhatnánk meg egymást, hétköznapokon. Karácsonyi jókívánságéin: az ünne­pek elmúltával se párologjon el !. elő­lünk az egymás iránti szeretet. Hét­köznapokon ts ajándékozzuk meg egymást gyöngédséggel, megértő- :i és türelemmel, mosollyal, hogy minden napunk karácsony, a szeretet és a bé­ke napja legyen. BODZSÄR GYULA téikre váró anyukák csak ezt hajtogatták. Piri néni, Boris néni meg a kócos Málvin. Ha jól emlékszem, Jó­zsika nagymamáját becézik így a lurkók. A srác azt mondja, ö volt a leghangosabb. A kezét tördelte, és ál­lítólag Bélát meg az aprószenteket emlegette, hogy bárcsak összeverekednének. — És te? Mit válaszoltál a gyereknek? — Hát éppen ez az, semmit. Tudod mi a legérdeke­sebb? Az anyjától nem kérdezett semmit a gyerek. Csak tudnám, hogy mit mondjak neki, ha este megint elém áll? — Az igazat, öregem. A gyereket nem szabad félre­vezetni. — Jól adod. Te talán kipakolnál egy aligéves ember­kének? Szerinted ültessem a térdemre, és mondjam el neki: Béla bácsi jó ember, nem érdemli meg, hogy megverjék. Világítsam föl, hogy a nők mindig a nőket sajnálják? Te ts tudod, mi az ábra. Jóban lehetsz az anyósoddal, jóban lehetsz az apósoddal — a kettő, saj­nos, nem ugyanaz —, eltűrheted a rigolyáikat, mert föl­neveltek neked egy lányt, aki mellesleg főzni nem tud, mosni meg nem szeret. Az öregek hálából a hátad mö­gött keresztvíz alá tartják a -gyerekedet, pénzt dugdos­­nak a lányuk zsebébe, meg bogarat a fülébe. Bármilyen vagy, a végén egyedül maradsz, mint a hüvelykujjad. És természetesen nem te leszel a szegény. Legalább is szóban nem. Hát ezt mondjam el annak a szegény gyereknek? — Igazad van, öregemi Ne keserítsd a srác életét. Később úgyis megtudja, hány darab egy tucat. (kr) — Szép lassan tönkre fogunk menni, szerkesztő úri — köszön­tött rám tegnap délután a lépcső­­házban Zagyvalékos Eufrozina, la­kótömbünk privát ’ házisárikánya. Zsírfoltos háziköntösbe bugyolált száznegyven kilóját kényelmesen a fölvonó ajtajának támasztotta, majd mondanivalójának nyomaté­­kot adva, akkorát sóhajtott a drá­ga, hogy báripely sikfutő verse­nyen habozás nélkül előnyös hát­szélnek minősítenék. — Ha maga mondja, Eufrozina néni — bólintottam, és bámulni kezdtem a piros fényjelzést. Nem kedvelem az effajta lépcsőházi enyelgetést. — Fölfelé megy ez a nyavalyás. ~ Ühüm. Ha a lőfejü hívja, ak­kor várhatunk egy darabig — igyekezett melegen tartani a szót őnagysága. — Lakatos úr ilyen­kor szokott kocsmába indulni. Már­pedig akkor előbb szétszedi és szépen berakja a biciklijét a kasz­­rtiba. — Még mindig keréken jár fél­decire? — Ahogy mondja. Hetente két­szer összetöri, de mindig megrepe­­rálja. öt napig szerel, olyankor legalább nem iszik. — A fene a jó dolgát... Eufrozina néni alighanem meg­unta. a témát, mert váratlan für­geséggel átlibbent a szemétvödör fölött, és felém lódította bájainak teljes tömegét. — Olvasta, szerkesztő úr? — li­hegte a fülembe, amitől futkosni kezdett a hideg a hátamon. — Mit? — kérdeztem vissza s közben óvatosan odébb húzódtam. Eufrozina néni megint csoszo­gott kettőt. Óvatosan körülpillan­tott, s lapátnyi tenyerét a szája elé tartva újra csücsörített. — Bömbölcspusztén állítólag kétezer-háromszáz liter tejet fej­nek egy tehéntől. — Már? — Übüm. És mennyire dicsérik őiketl ' » *— Ennyiért? r/#7 V' **•*. <■»— Ль. * „ />-j * .. . — Ne haragudj, haza kell men­nem. Hamarosan jön a postá­sunk... ' (A Nové Slovo-ból) — Látja, én mindig tudtam, hogy maga ért az ilyesmihez. Ennyit a mi Splrkánk is adott valami­kor ... — Az ki? — Ejnye, szerkesztő fin Nem ki, hanem mi. Kecske. Az is csak volt, mert ler-iapiuk szegényt, ami kor szanáltak. — Vagy úgy .. — Állítólag a mi szövetkezetünk se jobb. Mondja, a szomszédban mennyit fejnek? — Melyik szomszédban? — Hát itt, a szomszédban. A Ba­rátságban, nol Tudja, ott az unó­­ikaöcsém a góró — avatott a bizal­mába Eufrozina néni, és pedig a fényjelzés változásából örömmel állapítottam meg, hogy beindult a felvonó. Ugyanis az előttem tornyo­suló húshegy árnyékában rnár-már fonnyadni kezdtem. — A Barátságban? Hát... — Mondtam én az uramnak, hogy tönkre fogunk menni. Bez­zeg, ha a Béla gyereket kiemel­nék ... Ha segítene egy kicsit, Szerkesztő úr, én... Most-hová ro­han, mindjárt itt a felvonó... (kr) —Híj j íí3—p. m 7 rnV / “ JSfr JT ■ SZABAD FÖLDMŰVES Index: 49 630 — Kiadja аж SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma e PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban. — Főszerkesztő Bare László agrármér­nök. — Főszerkesztő helyeltes Csiba László. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 615 75 Bratislava, Križkova 9. — Telefon: főszerkesztő és titkárság 475 06 _ tele­fonközpont 472 41 — Belső vonalak: mezőgazdasági rovat 35, társadalompolitikai rovat 34 és 55. — Nyomja a Západoslovanské tlačiarne n. v. Bratislava Пик’ ап­­ska 41 — Terjeszti a Posta Htriapszolgálata. — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre a PNS, C stredná expedícia a dovoz tla­če 8t?59 Bratislava Gottwaidovo nám č. 6. útján rendelhető meg. — Előfizetési dfj egy évre 52,— Kčs, fél évre 28,— Kčs. — A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza. A tap nyilvántartási száma: FŐT! 7 100.

Next

/
Thumbnails
Contents