Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-25 / 51. szám
Kellemes ünnepeket kívánunk kedves Szabod Fidműves AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI és ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1982. december 25. -fr 51. szám ★ XXXIII. évfolyam ★ Ara 1,— Kŕ* Ezen az estén A városokban és falvakban ezen az estén szinte megáll az élet. Az ablakok mögött kigyúlnak a fények, 8 egy láthatatlan erő úgyszólván össze szippantja a családot. A gyermekek, ajándékváró estéje a felnőttek számára a szeretet ünnepét jelképezi. Szimbolikájáról sokféleképpen lehet gondolkodni. Egy azonban bizonyos ezen az estén kívánja az ember leginkább az összetartozás melegét, amikor minden érzékszerv maga mellett tudja a véréből valót, vagy a választott kedvest. Ez az este hagyományosan a család ünnepe. Szép, komoly, meleg, bensőséges. S már csak azért is, mivel legősibb forrása szerint az újévvel rokon, alkalmas az év végi számvetésre és előrepillantásra. Mind ehbez az utóbbi években még egy vonás társul, mely új hagyományokká kezd válni. Az, hogy e számvetés és előretekintés nem marad szűk családi keretek között. Az ünnepi asztalra évről évre hétköznapi, ám létfontosságú kérdésekről szóló, táisadalmunk legfőbb fórumain — pártunk Központi Bizottságának ülésein — kimunkált dokumentumok, határozatok kerülnek. A kis család boldogulását fontolgatva törvényszerűen jutunk el a nagy család, a haza, a szocialista nemzet boldogulásának kérdéséig. Vitathatatlan, jólétről tanúskodik a terített ünnepi asztal, a karácsonyfa alá helyezett ajándékok sokasága pedig megalapozott magas életszín vonalunkat jelképezi. Megnyugtató, hogy ez a bőség nem egy szűk rétegre Jellemző, hanem valóban tömegméretű, s korántsem a mindennapi megélhetés rovósára történő költekezés eredménye. Megbecsülni, értékelni természetesen csak akkor tudjuk igazán, ha figyelembe vesszük, hogy manapság korántsem magától értetődő ez a világ minden táján. A tőkésországokban — ahol a tőke érdekeit legfőbb társadalmi érdekké nyíl vánitják — a dolgozókat nem védi meg semmi a világgazdasági helyzet súlyos következményeitől. Mindaz, tehát amit ebben az esztendőben elértünk, gazdaságpolitikánk helyességét igazolja, munkásosztályunk, parasztságunk, s egész dolgozó népünk alkotómunkáját dicséri; egészséges önbizalommal, a jövőt illetően pedig bizakodással tölthet el bennünket. Hiánytalanul persze csakis a szilárdan megalapozott eredményeknek örülhetünk. Helyzetünket ünnepnapon is a hétköznapok józan realizmusával kell szemlélnünk. Ugyanis a jövőben is csak ahhoz nyúlhatunk, amink van: csak hatékony munkával segíthetünk magunkon. Takarékoskodnunk kell pénzzel, anyaggal, energiával és idővel; s hasznosítanunk kell mindazokat a belső tartalékokat, amelyek a korszerű munka- és üzemszervezésben, valamint a szilárd munkafegyelemben rejlenek. Ez az egyetlen járható út népgazdaságunk számára. Életünk minősége természetesen nemcsak az anyagitól függ, hanem velük összefüggésben, rájuk épülve más tényezőktől is. Mindenekelőtt a jó politikai légkörtől, az egészséges társadalmi iwzérzettől, amelyet hosszú idő óta magunkénak mondhatunk. A nagy család családdá válásának útján tovább léptünk az idén is. Erősödött, továbbfejlődött, gazdagodott társadalmi életünk szocialista demokratizmusa. Pártunk — híven eddigi politikájához — őszintén feltárta és feltárja egész népünk előtt a való helyzetet. A gondok megoldásához minden becsületes dolgozó segítségét, cselekvő közreműködését kérte és kéri, s mint a nehezebbé vált külső és belső feltételek között elért eredmények bizonyítják: meg is kapta ezt a támogatást. Nehéz és bonyolult feladataink megvalósítása azonban a jövőben szükségessé teszi, hogy a vállalatok, a mezőgazdasági nagyüzemek közösségei, a városok és falvak lakói egyre inkább tudják és vallják magukénak munka- és lakóhelyüket, s érezzenek nagyobb felelősséget sorsáért, fejlődéséért, óvják és gyarapítsák értékeit. Ugyanis csak az ilyen egészséges légkörben tatái ellenállásra a közösség rovására érvényesülni próbáló ügyeskedés, a közös erőfeszítések alól kibúvó tonyaság, a felelőtlenség, a közöny. Ezzel szemben jelentkezzenek határozottabben a jövő, a fejlett szocialista társadalom emberének pozitív erkölcsi értékei: a szolidaritás, egymás kölcsönös megbecsülése és segítése, az önálló kezdeményezőkészség és áldozatvállalás. Szilárduljanak tovább azok a kapcsolatok, közösségi viszonyok, amelyek között sokoldalúan bontakozhat ki az ember alkotóereje. Karácsonyi számvetésünkben nem szabad, megfeledkeznünk arról sem, hogy dolgozóink hozzáértése, munkaszeretete ma a legnagyobb nemzeti kincsünk. Ez a kincs — a hóború vízióinak béklyói nélkül — csakis békében ragyoghat a legfényesebben. Hogy jövőnket békében és biztonságban építhessük, nem elég csak akarni a békés jövőt, nem elég csak elutasítani a háborús fenyegetést, a rémmel szemben erőre, cselekedetre, tettekre van szükség. Rendkívül fontos a világ népeinek nagy erejű békeharca, e a szocialista közösség országainak felelős nemzetközi magatartása. A világbékének más nélkülözhetetlen reménysége Is van: a szocialista országok közösségének békeprogramja, tevékeny diplomáciája és nélkülözhetetlen védelmi ereje. A szocialista országok vezető pártjainak kongreszszusai, különösen a legnagyobb szocialista ország politikai vezető ereje, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusa a legátfogóbb békeprogramot dolgozta ki. „Nem a népek anyagi és szellemi javainak értelmetlen eltékozlására kárhozható háború előkészítése, hanem a béka megszilárdítása a holnapba vezető út vezérfonala“ — állapította meg Leonyid Brezsnyev a kongresszuson. Ez a mi utunk, s ezt a programot erősíti a különböző országok dolgozóinak békemozgalraa, baráti kézfogása a békés jövő érdekében. Karácsonyeste... az az este, araikor elnéptelenednek az utcák. Egy láthatatlan erő szinte összeszippantja a családot, jelképesen bizonyos keleti nyelvekben egyazon szó jelenti a békét és az otthont. Valóban el választhatatlan egymástól a két fogalom, a békéé és az otthoné. Sokszínű villanyégők csípnek a fenyő eleven húsába, máshol valódi gyertyák világolnak. Az ünnepek meghitt légkörében, mi is gyertyát gyúj tunk ezen az estén. A gyertya hosszúra nyúlt lángjával jelképesen köszöntjük a hétköznapok hőseit, a nagy család, a haza karácsonyfája alatt sorakozó értékek megteremtőit. Kívánjuk, hogy a fenyőfa zöldje, s a karácsony fénye — az ünnepi számvetés szellemében — erősítse tovább a munka, a béke, az otthon és az élet szeretetét. CSIBA LÄSZLÖ és műzsák szerelméből megszületik a szó műhelyében az aranyveretesJ3éke az ötvösreí s a lélek ezüstfenyő a karácséi: Korcsmáros László par tisz a mezők úttalanná váltak a csermelyek búvópatakká fagyos csillogj a földi falusi szépülő készül berfrem a vers az élménykovácsok ЦЯНИ
