Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-18 / 50. szám

Télen a baromfitenyésztésbe.­különösen fontos szerepe van a tenyésztői gondoskodásnak, hiszen az állatok ilyenkor a legfogékonyabtmk a betegsé­geikkel szentben. Legfontosabb a szakszerű elhelyezés, takar­mányozás, megvilágítás, szel­lőztetés és itatás. A túlzsúfolt­ság légzőszervi megbetegedést okozhat. Nem szabad megfeled­kezni a takarításról, fertőtlení­tésről és trágyakezelésről. Le­gyünk jó megfigyelők: ne ke­rülje el a figyelmünket, hogy csökken a fogyasztás, illetve a tojástermelés. Ha valamelyik tyúk késve jön le az ülőről, félrehúzódiik a társaitól stb., azonnal különítsük el és tart­suk megfigyelés alatt. Észrevé­teleinket közöljük az állator­vossal. Alaposan készüljünk föl a naposcsibék fogadására. A gyöngytyúk tojástermelése szünetel. Az állatok ellátásáról nekünk kell gondoskodnunk, hiszen télen nem találnak ma­guknak táplálékot. Reggel és , este szemest, délben lágyelesé­­get kínáljunk, s gondoskod­junk ivóvízről is. A pulykák tél végén kezde­nek tojni, de az állatokat már december végén föl kell készí­teni a termelési idényre. Meg­kezdjük az állati fehérjében gazdag takarmányok adagolá­sát. A napi adag (20 dkg) többféle takarmány [kukorica, árpa, zab, búza, lucernaliszt, párolt burgonya, répa, korpa, húsliszt, csontliszt) keveréké­ből álljon. A kacsa nem igényes a szál­láshellyel szemben, csupán ar­ra kell ügyelni, hogy az ól száraz, könnyén tisztítható és huzatmentes legyen. Négyzet­­méterenként 3—4 kacsát szál­lásolhatunk el, s 2—3 tojónak egy 50X50 cm-es tojőfészket kell készítenünk. A kívánatos ivárarány 1:5. Ha már decemberben kezde­tét veszi a tojásrakás, akkor é5szakára zárjuk be az ól ajta­ját, mert a kacsák éjjel tojnak és esetleg eltolják a tojást. Az abrakot szemesből állítsuk ösz­­sze, s amennyiben szükséges, a zöldet szllázzsal, lucernaszé­­na-törmelékkel, répával vagy burgonyával pótolhatjuk. A ludakat tojásrakás előtt 4—6 héttel kiadósabban kell etetni. A takarmány fehérjetar­talmát zabbal, olajpogácsával és állati eredetű fehérjével nö­veljük. Nagyon jő hatása van a sörélesztőnek, főtt burgonyá­nak, sárgarépának a sónak és a takarmánymésznek. A szük­séges vitaminokat csíráztatott gabona adagolásával [30—35 gramm) biztosítjuk. A galambok télen Is tojnak és költenek, ha jól szigetelt s nem tűi hideg a galambhéz. Ilyenkor kiadósabban kell ta­­karmányozni, mert a fiókák gyorsan fejlődnek és sok fehér­jét igényelnek. Jé tudni, hogy a borsé és a bükköny sok fe­hérjét tartalmaz, de közepes mennyiség a gabonafélékben is található. Ső és ví.t adagolá­sáról ne feledkezzünk meg. A nyúltenyésztés akkor lesz gazdaságos, ha a fajtamegvá­lasztásban a jó súlygyarapo­dást elérő, hústermelő fajtákra alapozunk. Fajtatiszta tenyész­tés esetén az új-zélandl fehér és a kaliforniai, továbbá a bé­csi fehér és kék, Illetve a csincsilla javasolható. A gaz­daságosság az érvényes felvá­sárlási árnak, a súlygyarapo­dásnak és a takarmány-hasz­nosításnak a függvénye. A fel­­vásárlási ár köztudottan nem a legjobb, ezért jobb szaporu­lattal és gyarapodási mutató­val igyekezzünk javítani a jö­vedelmezőségen. A nyúltartás gazdaságosságát a tenyészálla­tok számának növelése is ked­vezően befolyásolja. Nálunk leggyakoribbak a 3—5, illetve tíz anyából álló tenyészetek. az állat iduges, nyugtalan, töb­bet mozog, csökken az étvágya, az ivarnyílás duzzadt, színe élénk rózsaszínű, később lilás árnyalatú. Az ivarzó anya el­lenkezés nélkül felveszi a ba­kot. Alapelv, hogy mindig a nóstényt visszük a bakhoz és nem fordítva. Gondoskodjunk elletőládáról, amely az anyának és a fiókáinak is védelmet nyújt. Ha zárt épületben tart­juk az állatokat, úgy szellőz­tessünk, hogy a hideg levegő ne érje közvetlenül a nyulakat. Az állattartás kiadásainak nagyobb részét a takarmány­költségek adják. A háztáji nyúl­­tenyésztésnek éppen az a leg­nagyobb előnye, hogy a takar­mányok beszerzésére szinte korlátlan lehetőség kínálkozik. A széna etetése lényegesen t-a-kí saflattenvesiffisHei Általános tapasztalat, hogy tíz anyának és szaporulatuknak a kiszolgálása nem vesz igénybe kétszer annyi időt, mintha csu­pán öt anyáról és utódaikról gondoskodnánk. Ezért ha lehe­tőségünk van rá, gyarapítsuk az alapállományt. Ez főleg ak­kor javasolható, ha korszerű ólak állnak rendelkezésünkre. Kistenyésztői körökben a sza­porodásbiológiai kérdések okoz­zák a legtöbb problémát. Az anyanyúl csak ivarzáskor haj­lamos a párzásra, ezzel szem­ben a bak bármiikor kész a nőstény fedezésére. Jó tudni, hogy a nőstény általában 14— 16 naponként lvarzik. Ilyenkor csökkenti a takarmányköltsé­­jövőre nyúltenyésztéssel fognak foglalkozni. Többen máris hoz­záláttak a ketrecek kivitelezé­séhez. Az ő figyelmükbe ajánl­juk a következőket. A felepad­­lós ketrec jó, de nagy hátrá­nya, hogy gyakran kell takarí­tani, sok alomra van szükség, és a fertőző betegségek elleni védekezés is nehezebb. Sokkal jobb, ha a ketrec padozata mü­gét. A szénának jó az étrend! hatása. Legjobb az ajtóra szerelt szénazsebból etetni, mert a szénazseb könnyen feltölthető, s ha alatta etetővályú Is van, akkor a lehulló törmelék sem veszik kárba. Sokan must tervezgetik, hogy anyag- vagy fémrácsból, illetve léces rácspadlóból áll. Leg* megfelelőbb a 1,5 cm-es léctá-< volság. Igaz, a lécet a nyúl gyakran megrágja, viszont a ki­cserélése nem okoz különösebb gondot. Decemberben megkezdhetjük a sflózott takarmány etetését, ha a tejsavas erjedés már be­következett, de csaík minimális mennyiségben (30—40 gramm naponta). A tejsavas erjedésre a takarmány aludttejre emlé­keztető illatából következtethe­tünk. Ha a jelzettnél nagyobb mennyiségű szilúzst juttatunk, csökken a vér cukorszintje, lanyhul az ivari élet és a fió­kák is elhullhatnak. Szilázst csak aikkor etessünk, ha nin­csen répánk vagy burgonyánk. Nagyon Jó hatás érhető el a csíráztatott (5 cm-es rétegben elterített és nedvesen tartott) gabonamagvakkal [búza, árpa és zab keveréke). A csíráztató helyiségben ne legyen túl me­leg, mert a nedves gabonake­verék megpenészedik. Figyeljük a nyulak ürülékét (bélbár). Ha színe és alakja el­tér a jellemző bogyóalaktól, keverjünk faszénport a takar­mányhoz. Persze a szénpor ada­golását nem szabad túlzásba vinni, mert az is káros. A juhok téli takarmányozása során szem előtt kell tartani, hogy az életműködéshez, sza­porodáshoz és termeléshez az állatok sok fehérjét, ásványi anyagot, mikroelemet és vita­mint igényelnek. Szem előtt kell tartani, hogy a juhok emésztőcsatornája — a test nagyságához viszonyítva — lé­nyegesen hosszabb és (ágasabb, mint a szarvasmarháé, követke­zésképpen több nyersrost meg­emésztésére alkalmas. Ezzel el­lentétben az abrakot a juh nem hasznosítja olyan jól, mint pél­dául a sertés vagy a baromfi. Tehát a Juhoknak csak kevés abrakot kínáljunk, viszont a jóllakottság érzésének biztosí­tásához szükséges tömegtakar­mányokból az állatok tetszés szerinti mennyiséget fogyaszt­hassanak. Ilyen tömegtakar­mány a borsó, a lencse és a bükköny szalmája, a lenszalma, a kölesszalma, a kukoricaszár, a tavaszi árpa és a zab szal­mája. Ezeket a juh csaknem maradék nélkül elfogyasztja. Az őszt gabonák és a repce szalmáját, a mák-, napraforgó- és csicsókaszárat csak részben hasznosítja, mert kiválogatja a kínált eleségből a leveleket és a gyomokat. Persze az Ilyen takarmány is fölér a másod­rendű szénával. A juh szívesen fogyasztja a silókukoricából, napraforgócsa­­lámádéból, leveles répafejből és kukoricaszárból készült, sa­vanyított eleséget. Az ilyen ta­karmánynak nagy előnye, hogy ízletes, s annyi vitamint meg ásványi anyagot tartalmaz, mint a zöldtakarmány. Kubai lúd Farkas Mihály pusztafödémesi (Pusté Ofany) tenyésztő állományából Fotó:-bor KOVÁCS LÄSZLÖ agrármérnök A gerezna felvá­sárlási árának é­­vekkel ezelőtti ren­dezése kedvezően befolyásolta a pré­mes állatok te­nyésztésének fej­lődését. A koráb­ban kedvüket vesz­tett tenyésztők közül sokan visz­­szatértek eredeti kedvtelésükhöz, de — elsősorban az ösztönző árak és a széles körű nép­szerűsítés hatására — új vállalkozók is akadtak. Hetven­ötben a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének tag­jai csupán 681 da­rab nyércet és 1811 nutriát tenyésztet­tek, rókákról pe­­dig egyáltalán nem beszél a korabeli hivatalos kiinuta tás. Ezzel szemben a múlt évi fölmé­rés szerint a szö­vetség tagjai 1040 rókát, 1104 Szövetségének Központi Bízott­nyércet és 3642 darab nutriát ságával együttműködve, az el­gondoztak a hivatalosan nyit- következő években is határt vántartott állományokban. szab a fejlesztési törekvések-A húsevő prémes állatok (ró- nek. Nyolcvan óta a vágóhidak ka, nyérc) tenyésztésének fej- és a baromfiüzemek kizárólag lesztése aránylag korlátozott, minisztériumi és szövetségi hiszen a takarmányfurrásaink igazolvánnyal rendelkező kis­elég szerények. Ebből kiindul- állattenyésztőknek adnak el va, az SZSZK Mezőgazdasági és húsipari melléktermékeket, u- Élelniezésügyi Minisztériuma a gyanakknr a prémes állatok Szlovákiai Kisáliattenyésztők tenyésztőit kötelezik a nyert Ugyanakkor értékes gereznát szolgáltat a szűcsiparnak és segítségünkre van a jelentős tenyésztőit kötelezik a nyert csökkentésében. A nutriatenyésztés általános fejlesztését — mint arról annak idején beszámoltunk — tavaly óta a SZKSZ KB és a holtéi MOV1S nemzeti vállalat együtt­működése is segíti. A nutria­tenyésztés országos program­jának sikerre segítésével meg­bízott MOVTS — akárcsak a nyitrai BRANKO a pecsenye­­nyulaknál — megszervezte az élőállat-felvásárlást. Igaz, egy­előre akadnak nehézségek, hi­szen sok községben legfeljebb ha egy-két tenyésztő akad, s a felvásárlóknak a lehető legta­karékosabban kell szervezniük az országjárást. Annyi azonban bizonyos, hogy ha minden ér­deklődő felveszi a kapcsolatot a hoiíéi vállalattal, nagy segít­ség lesz az egyelőre alakuló felvásárlási rendszer. Annál is inkább, mert a tenyésztőnek nem kell ieprémezéssel, gerez­naszárítással bajlódnia, ráadásul a húst is előnyösen értékesítheti. A szövetség központi bizott­ságának a MOVIS nemzeti vál- A fentebb említettekből kő- talattal folytatott együttműkö­­vetkezik, hogy hazánkban sok- dése jövőre már szakosított kai kedvezőbbek a nutriate- értékelők (pontozók) fölkészi­­nyésztés feltételei. A nutria nö- lésében, és kiállítások rendezé­­vényevö, s akárcsak a nyúl, ez sében is kifejezésre jut. Ez azt is sok hulladéknak tekintett a célt szolgálja, bogy mennyi­­növénytermesztési, gyümölcs- ségi előrelépést szorgalmazó és zöldségkertészeti mellékter- igyekezet közben a minőségi méket elfogyaszt, és nem veti munkáról se feledkezzünk meg. meg a konyhai hulladékot sem. — (bor) Előtérben a nutria szőrmés bőrök hivatalos érté­kesítésére. A cseresznye- és meggyfák korai MMása Augusztusban és szeptemberben sok kertész megdöbbenéssel észlelte, hogy idő előtt hullani (kezdett a cseresznye- és a meggyfák levele. Ennek oka az a sajnálatos gyakorlat, hogy a gyitmölcsszürot után abbamarad a növényvédelem, s Ilyen­kor a gyümölcsösökben olyan kórokozó Is felüti a fejét, a­­mellyel eddig legföljebb csak a faiskolákban találkozhattunk. E veszedelmes kórokozó gomba nem más, mint a cseresznye és a meggy blumerlellás (vagy másképpen cüindrospórlumos) betegsége. Fertőzésének elhatalmasodása esetén nemcsak ko­rai tombhullást idéz elő, hanem csökkent termőrügyképződést és hajtásnövekedést is. Gyengíti a fáik erőnlétét, s ezáltal nö­veli a vesszők fagyérzékenységét Is. A nyárvégi időszak kedvezően meleg időjárása lerövidítette a kórokozó lappangásl idejét (a spóráik legkedvezőbb csírá­zást hőmérséklete 20 C-fok), sőt az alacsonyabb éjszakai hő­­mérsékleti értékek sem hátráltatták a fertőzéseket (ez 14—15 C-fokon is bekövetkezhet). Ugyanis a termőtestekben folyama­tosan képződtek a nyári spórák (konídiumok), melyek meg­érve — a bőséges éjszakai harmat hatására — a környeze­tükből vizet vettek fel, megduzzadtak, a levél bőrszövetét 1 felszakították és fehéres kocsonyás anyag formájában látha­tóvá váltak. A nyár folyamán a gomba több hullámban Is szaporodott, s így folyamatossá, járványszerűvé vált a fertő­zés. A kórokozót meghatározni, azonosítani viszonylag könnyű, mert a megtámadott növények leveleinek színén 2—3 milli­méter átmérőjű, többnyire véikony erektől határolt, szögletes, barnás vörös foltokat figyelhetünk meg. A foltokkal szemben a levélfonákon sárgásfehér kiemelkedések [termőtestek) van­nak, ezek a gomba szaporító képleteit, spóráit tartalmazzák. Az erősen fertőzött levelek idő előtt megsárgulnaík és lehul­lanak. A védekezés legegyszerűbb módja a lehullott, fertőzött leve­lek talajba ásása, beforgatása. A gomba szaporító képleteit szisztemikus gombaöld szerekkel: 0,1 százalékos Chtnoin Fun­­dazol 50 WP-vei, vagy 0Д százalékos Topsín-Metil 70 WP-vel pusztíthatjuk el. A permetezés során ügyeljünk arra, hogy a permetlével filmszerűen vonjuk be a megvédendő felületeket, mert így érvényesül legjobban a szisztemikus szerek gomba­ölő hatása. A megkésett permetezéssel már csak az egészséges leveleket óvhatjuk meg a fertőzéstől, a beteg leveleken nem tudunk segíteni, mert azok lehullanak, jelentős segítség az is, ha a lehullott leveleket bő permetlével megáztatjuk, mert ezzel a fertőtlenítéssel számottevően visszaszoríthatjuk a be­tegséget. (Széles Cs., Kertészet és Szőlészet)

Next

/
Thumbnails
Contents