Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-18 / 50. szám

támTtcŕgífoÍCTi auácsadó AZ ANYAGCSEREFORGALOM BETEGSÉGEI A testben állandó anyagcse­reforgalom és ezzel összefüggő energiaforgalom van. A szerve­zet a környezetből felveszi a szükséges anyagokat, ezeket feldolgozza, majd a felesleges anyagokat a testből eltávolítja. Az anyag- és energiaforgalom állandó folyamat, az élet jel­legzetes megnyilvánulása. Meg­szűnése a halált jelentené. Za­vartalan működéséhez elegendő fehérjére, szénhidrátra, zsírok­ra, sokféle sóra, azonkívül vi­taminokra is szükség van. Fon­tos az is, hogy ezek a táplálko­zási tényezők az eleségben megfelelő arányban legyenek jelen. A táplálóanyag-szükséglet kü­lönböző a fiatal és idősebb ser­téseknél, de változik a vemhes vagy hízó álaltoknál is. A ki­sebb állatok anyagcseréje élén­­kebb, tehát a testsúlyhoz vi­szonyítva több tápanyagra, en­nek feldolgozásához pedig több oxigénre van szükségük. A fehérjék a gazdasági állatok legfontosabb tápanya­gai, mert valamennyi szerv működésébe bekapcsolódnak. Értéküket az határozza meg, milyen mennyiségben és arány­ban tartalmazzák a fehérjék alapanyagait, az aminosavaikat. A táplálék fehérjéiből a szer­vezet csak akkor tudja saját fehérjéit felépíteni, ha azokkal valamennyi szükséges amino­­savat megkap. Ilyen teljes ér­tékű fehérjét általában az ál­lati eredetű takarmányok tar­talmaznak (húsliszt, halliszt stb.j. Általában ha eléggé vál­tozatos összetételű takarmányt etetünk, a hiányos fehérjéket a többi kiegészíti. A legtöbb gabonamagnak aránylag cse­kély a fehérjetartalma, és pél­dául a kukoricának nem is tel­jes értékű. így főleg tengeri etetésénél részben fehérjehiány, részben egyes aminosavak hiá­nya mutatkozik. Ráadásul így a takarmány hasznosítása is tökéletlen. A kizárólag kukori­cán tartott süldők csak fele annyi súlyt vesznek fel, mint amikor a tengerit kiegészítjük állati eredetű fehérjékkel, szó­jadarával. A takarmányok zsírtar­talma jelenti az állatok ré­szére a legtöményebb energia­forrást. A kapástakarmányok zsírban szegények, míg az ola­jos magvak akár 30—40 száza­lék zsírt Is tartalmazhatnak. A takarmányban a nagyobb zsírtartalom nem kívánatos, mert- — különösen ha avasak i— emésztési zavarokat okoz­nak. Különben az állati szerve­zet szénhidrátokból, esetleg a fölös mennyiségben etetett fe­hérjékből is termel zsírt. Az ásványi anyagok hiányt konyhasóval pótolhat­juk, míg a kálium bő forrása a kapástakarmány. Hiányuk kedvezőtlenül befolyásolja az állatok étvágyát. Hasonló ha­tást kelt a klór hiánya, mert a gyomorban részt vesz a sósav­képzésben. A kén összetevője némely fehérjéknek. A jó minő­ségű takarmány fedezi a szük­ségletet. A nyomelemek közvet­lenül nem vesznek részt a test felépítésében, de a szabályos anyagcseréhez nélkülözhetetle­nek. így például a réz — a vason kívül — fontosi tényező a vénképződésben. A cink a sertések bizonyos bőrbetegsé­gei ellen nyújt védelmte. A ko­balt a Bi2-vitamin fontos alko­tóeleme. Nem is olyan régen még az a felfogás uralkodott, hogy a gazdasági állatok takarmányo­zásához elégségesek a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, a víz és az ásványi anyagok. Bebizonyo­sodott azonban, hogy az emlí­tetteken kívül még szükség van sajátos anyagokra — vitami­nokra is. Hiányuk esetén a szervezet működésében zavar áll be, később az állatok meg­betegednek. Hipovitamlnózis­­nak nevezzük azt az állapotot, amikor egy vagy több vitamin nem található meg a szerve­zetben kielégítő mennyiségben. A háztáji sertéstenyésztésben ilyen helyzettel gyakran talál­kozunk. A legyakoribb az A-vi­­tamin hiánya. Jelenléte védi a test nyálkahártyáit a fertőzés ellen, elősegíti a test sejtjeinek szaporodását és a mirigyek mű­ködését. Ha hiányzik, megtor­pan a fiatal szervezel növeke­dése, az állatok lesoványodnak és rendkívül hajlamosak a has­­menéses megbetegedésekre. A D-vitamin szabályozza a test foszfor- és mészforgalmát. Hiá­nyakor a fiatal állatok angol­kórosak, a kifejlődőitek csont­kozunk. Igaz, hogy ezeik a hiá­nyosságok közvetlenül nem mindig észlelhetők, de ez csak súlyosbítja a helyzetet. Ugyanis a következményekkel kórkép alakjában már csak akikor ta­lálkozunk, amikor a hiányossá­gok fokozódnak. így azután a helyreállítás is rendszerint idő­igényes, hosszadalmas. Említ­sük meg legalább azokat, ame­lyekkel a gyakorlatban úgyszól­ván minden nap többé-kevésbé súlyos alakban találkozunk. CSONTLÄGYULÄS A kifejlődött sertéseket tá­madja meg és a csontszövet szilárdságának csökkenését idé­zi elő. A csontlágyulás oka a szervezet hiányos mész-, fosz­for-, vagy D-vitamin-ellátása. Erre leginkább a száraz esz­tendőkben van példa, mert ilyenkor a a termelt takarmá­nyok foszfortartalma lényege­sen csökken, míg a mésztarta­­lom néha még fokozódik. Ilyen viszonyok között a betegség akár járványszerűen is jelent­kezhet. A csontlágyulás kifej­lődését nagymértékben elősegí­ti a vemhesség és a szoptatás. Ha ilyenkor nem kielégítő az ellátás, a hiányt az állat saját csontjaiból pótolja. Különösen fontos szerepe van a D-vitaminnak. Kedvezően irá­nyítja a mész és a foszfor ará­nyát, sőt, nélküle a szervezet képtelen ezeket hasznosítani. Ezzel magyarázható a betegség előfordulása még jó takarmá­nyozásnál is. A tünetek már csak akkor jelentkeznek, amikor az állat képtelen a csontjaiban lévő anyagtartalékot mozgósítani. Még a csontok rendellenessége előtt találkozhatunk a nem ter­mészetszerű anyagok rágásával, nyalogatásával. Később az álla­tok járása tipegővé válik, fáj­dalmas, és mindinkább csak a köröm hegyét igyekeznek ter­helni. A súlyos állapotban levő állatot csak nehezen lehet fel­­kelteni, közben könnyen keiet< keznek csonttörések. A gyógykezelés nem nélkü­lözheti a D-vitamin injekciós adagolását. Mi több, gyakran magában is elegendő a gyógyu­láshoz, ami szerepének fontos­ságát bizonyítja. Megelőzésül már előre kell gondoskodni az eleség mész- és foszfortartal­mának kiegészítéséről. A meg­felelő takarmányon kívül Plas­­tint adagolhatunk. D-vitamin elővitaminból is képződik, nap­sugárzás hatására, az állatok bőr alatti szöveteiben. Nyáron ez a legolcsóbb. A téli fény­szegény időszakban Infadín, vagy Combinál D2 készítmények alkalmazhatók. A NYALAKODÄS A nem természetszerű anya­gok felnyalásábah, rágásában és elfogyasztásában mutatkozó tünetcsoport. Előidézheti a konyhasó, a mész vagy a fosz­for hiánya, okozhatja fehérjék vagy aminosavak hiánya, de vi­taminhiány is. Az állatok, tér-* mészetes ösztönüknél fogva, igyekeznek a környezetükben megkeresni a hiányzó апуа-л kat. Az ilyen állatok nyugtala­nok, sokszor feltűnően élén­kek, ijedőseik, súlyos esetben étvágytalanok és lesoványod­nak. Az orvoslásnál felül kell vizsgálni a takarmányozást, mert általában ennek egyolda­lúsága okozza a tünetet. A vi­taminok kiegészítésére mindig gondolni kell. A SZOPÓS MALACOK VÉRSZEGÉNYSÉGE A szopós malacok leggyako­ribb megbetegedése. Több té­nyező közül a vas hiánya van előtérben. Ebből naponta 1—2 milligramm mennyiséghez jut­nak a szopós malacok, míg a szükséglet 7—10 milligramm. Ha hozzászámítjuk az anyaser­tések nem kielégítő takarmá­nyozását, a vérszegénység kiala­kulása kisebb-nagyobb mérték­ben törvényszerű. A tünetek már az első két hét után jelentkezhetnek. Fel­tűnő a szem kötőhártyá jánaik és a bőrnek a vérszegénysége. A malacok kevésbé élénkek, nem szívesen mozognak. Csak­nem rendszeres a hasmenés. Gyógykezelés hiányában az el­­hullásos veszteség jelentékeny lehet, s a megmaradó malacok is visszaesnek a fejlődésben. A vérszegénység megelőzését már a vemhes anyáknál kell kezdeni, megfelelő takarmányo­zással és nyáron a zöld takar­mány biztosításával. Az inten­zív fajták utódainál rendsze­rint elkerülhetetlen a Ferridex­­tran-készítmény megelőző, in­jekciós alkalmazása, amit A- és D-vitamín adagolásával kell ki­egészíteni. Dr. Körösi Rudolf állatorvos A problémák ismerete - tél siker A Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetsége Bratisiava-vidéki Járási Bizottságának egyik leg­fontosabb idei rendezvénye az a Malackyban lebonyolított já­rási kiállítás volt, melyen a szervezet tagjai bemutatták kedvenceiket. A rendezvény színvonalát emelte, hogy a Brno-vidéki járás testvérszer­vezetének tagjai nagy számban megjelentek a kiállításon, és amellett, hogy baráti beszélge­tés keretében átadták tapaszta­lataikat, fajtatiszta tenyészál­lataikkal szintén részt vettek a kiállításon. Ilyen rendezvé­nyek alkalmával aktuális az összegezés, a gondoik, a hiá­nyosságok feltárása. Az említett járási bizottság összesen 44 alapszervezetet tö­mörít, melyek közül 15-ben jó vagy elfogadható szintű tevé­kenység folyik. A „maradék“ munkája sem lebecsülendő, de komoly hiányosságként köny­velhető el az, hogy ezeknek a csoportosulásoknak a vezetői kevés gondot fordítanak a je­lentések, az összegezések ille­tékes helyre való megküldésé­re, így — az „életjelek“ és az adatok híján — szervezettsé­gük jóformán csak névleges. A gyengébbek mellett vannak ki­tűnő alapszervezetek is, ame­lyek szlovákiai viszonylatban is a legjobbak közé tartoznak. Ide sorolhatjuk a féli (Tomášov), zohori, szenei (Senec), a ma­­lackyi, viničnái, pezinoki és a Jur pri Bratislave-t kisállatte­nyésztőket. Az említett alap­szervezetek tagjainak ereje ab­ban is rejlik, hogy szorosan együttműködnek. így a járási bizottság hatáskörébe tartozó keltetőket például harmono­­gramszerűen, az igényeknek megfelelően üzemeltetik. Mivel maga a járási bizottság elnöke, s mellette több tag is az Ivan­ka pri Dunaji-1 Baromfitenyész­tési Kutatóintézet szakembere, megfelelő kádergárdával ren­delkeznek; ezek a tagok „őr­ként“ ügyelnek arra, hogy az alapszervezetek tagjai csakis fajtatiszta állatok tenyésztésé­vel foglalkozzanak. Amikor az SZKSZ Bratisiava­­vidéki Járási Bizottságának el­nökével, Tibor Repta mérnök­kel a szervezet tevékenységé­ről beszélgettünk, megemlítet­te: Mindenesetre a kisebb­­nagyobb gondokról, a problé­mákról kellene bővebben szól­ni, ugyanis ha ezek nem nyer­nek megoldást, előbbrelépni — nem igen lehet. Idézzük sza­vait: — Mikor elvállaltam ezt a tisztséget, már az elején tuda­tosítottam: azokra az emberek­re, akik érdeklődnek a kisál­lattenyésztés Iránt, nemcsak szakmailag, de ideológiailag Is hatni kell. Hogy Itt mire gon­dolok? Nagyon sok olyan te­nyésztőtárssal találkoztam, akik — mondjuk ki őszintén — nem szeretik, sőt utálják az állato­kat. Abba a haszonba „szerel­mesek“, ami esetleg kiséri a tenyésztést. Ez után a felisme­rés után munkához láttunk: számos előadást terveztünk, Igyekeztünk valóban megsze­rettetni az emberekkel a kis­állattenyésztést. Tagjaink tanul­mányi kirándulásokon, verseny­nyel egybekötött kiállításokon vettek részt. Szép eredményeink vannak a fiatal kisállattenyész­tők köreinek szocialista verse­nyében. Példaként említeném a malackyl alapszgrvezet Mária Límová által vezetett körét, a­­mely jó munkája révin abszo­lút győztesként került ki a múlt évben meghirdetett versenyből. Néhány pontban érdemes fel­sorolni azokat álgondokat, me­lyek — Repta elvtársat idézve — valóban hátráltatják a kis­­állattenyésztő-mozgalom fejlő­dését. A járásban komoly gondok­kal küzdenek a nyúltenyésztők. Ugyanis nem mindig kapják meg időben a hús ellenértéké­ként járó abraktakarmányt, a­­mi bizony — a nem éppen reá­lisnak mondható felvásárlási árrelációval tetézve — koránt­sem hat buzdítőlag a nyulá­­szokra. Sok nyúltenyésztő azért nem lép be az alapszervezetbe, mert „problémamentesebb“ a Branko vállalattal közvetlenül szerződést kötni. Így ugyanis semmiféle szervezetbeli köteles­ségek nem várnak a tenyész­tőkre. Az elnök szavai szerint — járásunkban az utóbbi idő­ben visszaesés mutatkozik a nyúleladásban. A mezőgazdasági üzemek sok­szor intézkedéseket tesznek ar­ra vonatkozólag, hogy az 6 megműveletlen területeikre „ne merészkedjen“ kaszával, sarló­val kisállattenyésztő, az elfek­vő területek kihasználásával, viszont — gondok vannak. Az SZKSZ járási bizottsága nem egy esetben figyelmeztette az Ilyen szervezeteket: tagjai hasz­nosítanának egy-egy általuk felfedezett, elfekvő területet. Az eredmény? Vagy a kertesz­­kecmk szövetsége Ыоккоаа saját tagjai számára a terüle­tet, vagy továbbra is parlagon hever. Jó lenne, ha az illetéke­sek — az említettekkel kapcso­latban — nagyobb megértéssel lennének az állatt ásztők iránt. Ugyanis az árokpart! te­rületek végesek. Aki ismeri a Chovprodukt és cseh testvérvállalat, a Zverimex tevékenységét, az jól tudja: a Zverimex pénzbeli bevételéből — százalékarányban kifejezve kedvezőbben támogatja — különböző formákban — az ál­latbarátokat, mint a Chovpro­dukt. Csupán egyetlen példa: a köles magas ára nem buzdítja a díszmadártenyészlőket; az meg már végképp nem, hogy az általuk kitenyésztett mada­rakat a felvásárlási összeg dup­lájáért -árusítják a piacon. A járási bizottság elnöke nagy hiányosságként rótta fel azt, hogy a szövetség központi szervei nem informálják időben és kellő mértékben szervezetü­ket a pillanatnyi vagy az elkö­vetkezendő eseményekről, vál­tozásokról. Az Információk hiá­nya miatt a járások és az alap­szervezetek csak későn tudnak reagálni olyan jelentős dolgok­ra, melyeik esetleg nagyban be­folyásolják a következő évi te­vékenységüket. —• — Az elnök tovább sorolta még a hiányosságokat. Abban is Igaza van, hogy — idézzük: „Ahelyett, hogy állandóan a valós vagy a számokkal „csi­nált“ eredményeket lebegtetjük, a fejlődés érdekében a hiá­nyosságokról Is beszélni ikell“. Így Igaz, de nemcsak beszélni, hanem — mind a központi és * a járási szervek, mind pedig az alapszervezetek részéről — ten­ni Is kelll KALITA GÄBOR A sok-sok erőfeszítés elle­nére Szlovákiában éve­ken át mélyponton volt a háztáji juhtenyésztés. A ha­gyományok felelevenítését, a ház körüli állattartás fellendí­tését szorgalmazó társadalmi törekvés az utóbbi években ezen a területen is kedvező változást eredményezett. Ma már örömmel mondhatjuk, hogy gyarapodik a kiste­­nyésztők által tar­tott juhok száma, és a háztáji állo­mányok termeié kenysége is fölfu­tóban van. A Szlovákiai Kis­állattenyésztők Sző vétségének húszon ötödik évfordulója alkalmából készült fölmérés szerint Szlovákiában az év elején 35 ezer 221 juhot tartottak a szervezett kisállat­tenyésztők. Ha egy kicsit visz­­szalapozunk a statisztikai ki­mutatásokban, akkor megálla­píthatjuk, hogy a hetvenötös ÉVENTE ÖT SZÁZALÉK állapothoz mérten 11,4 száza­lékos fejlődést sikerült elér­nünk. A jövőre nézve igen biztató jel, hogy hetvenkilenc óta je­lentősen terjed a tipikusan' ház­táji keletfríz fajta, melyből máris közel négyszázat jelen­tettek be a kistenyésztők a rendszeres hasznossági ellenőr­zésbe. Hogy őszinték legyünk, ez nem csupán a háztáji juh­tenyésztés fejlesztése szem­pontjából fontos, de azért is örömteli, mert a nemesítéshez és a juhtenyésztés egyetemes fejlesztését szolgáló, hibridizá­ciós program megvalósításához sok kiváló tenyészállatra van szükségünk. A háztáji állomány hasznos­sági ellenőrzése kedvező ered­ményeket mutat. Tavaly a kis­­tenyésztőknél 174 százalékos szaporaságot, 5,82 kg-os gyap­jútermelést és 555 literes tej­termelést tapasztaltunk. Az SZKSZ KB juh- és kecske­tenyésztési szakbizottsága ko­moly lépéseket tett annak ér­dekében, hogy egyre több ház­táji juhállomány legyen bekap­csolva a hasznossági ellenőr­zésbe. A merino és a valaška fajták hasznossági ellenőrzését már bevezették, most a cigája van soron. Távlatok? Az SZSZK Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumának ötéves fejlesz­tési programja értelmében, a kisállattenyésztők szövetségé­nek keretében évente öt száza­lékkal kell növelni a juhállo­mányt, és komoly lépéseket kell tenni a termelékenység javításáért. A szövetség rend­szeresen értékelt szocialista versenymozgalom évenkénti meghirdetésével ösztönzi tag­jait egyre jobb eredmények el­érésére. Eddig csupán a szervezett kisállattenyésztők munkájáról beszéltünk. Ez nem azt jelenti, hogy a háztáji juhtenyésztés fellendítésében kizárólag az ő szorgalmukra alapozunk. A tár­sadalmi igényekkel összehan­golt, fejlesztési elképzelések megvalósításában komoly sze­rep jut az egyéni állattartók­nak is, akik részben önellátási, részben árutermelési céllal juh­tenyésztésre vállalkoznak. Ezt a szerződéses állattartásban el­ért eddigi eredményeink vitat­hatatlanul igazolják. (kr) SERTÉS a háztájiban közül a mész — a foszforral együtt — a csontos váz fő ösz­­szetevője. Forgalmukat a D-vi­­tamin szabályozza, különösen ha zavar áll be kölcsönös ará­nyukban. A magnézium a cson­tozaton kívül az idegekben és a vörös vértestekben is meg­található. A vér festékanyagá­nak a vas is alkotórésze. Mivel ebből a tejben aránylag kevés van, a szopós malacok felneve­lése során gyakran mutatkozik vashiány. Ez beteges tünetek­kel jár, például a malacok Vér­­szegénységét bkozza. A kálium- és a nátriumsók a takarmány­ban kölcsönösen kísérik egy­mást. A test nedveiben, sejtjei­ben fordulnak elő. A nátrium­lágyulásban szenvednek. A gya­korlatban nem ritkaság az E- vitamin szintjéneik csökkenése. Mivel elősegíti a nemi hormo­nok hatását, nélkülözése ,med­dőséghez, vagy a magzat pusz­tulásához vezet. Á D-vitamin kivételével a legtöbb vitamin a zöldtakar­mányban található. Átmenetileg a szervezet a raktározásukra is képes. A téli hónapokban fel­tétlenül számolnunk kell a hiá­nyukkal. Pótlásukra rendelke­zésünkre állnak a megfelelő gyári készítmények is, amelye­ket ivóvízben vagy takarmány­ban egyaránt adagolhatunk. A sertések anyagcsereforgal­mának zavarával gyakran talál­

Next

/
Thumbnails
Contents