Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-18 / 50. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. december 18. C sm da u tá n, ú j cs»d á k e lü t „Minek is magyarázzam: ilyen iparosított vidéken, ahol ml élünk, s ahol nem is túl kedvezőek a mezőgazdasági termelés feltételei, nagy gondot okoz a munkaerőhiány. Hogy csak a saját házam előtt söpörjek: gazdaságunkban öt éve foglalkozunk dinnyetermesztéssel is. Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy felismerjük: ennek termesztése sok-sok „Ezt a néhány alkatrészt kell felsarelni egy egyszerű fóliafektetőre és a gép a palántázás alkalmával egy egész kertészeti csoportot képes helyettesíteni“ — említették az újító szerelőtársai ügyes munkáskezet igényel. S itt kezdődik a baj. A gazdaság — messzi vidékekről „összefuvarozott“ — munkacsoportját a sok teendő végett mindig onnan kell elvonni, ahol legége több a teendő. Mit tagadjuk: nagy a kapkodás azért, hogy az első vonatot is elérjük, de az utolsóról se maradjunk le. Ha ez év tavaszán nem történik meg velünk a csoda, hát nem is tudom mit csináltunk volna...“ az okos kockäzatväi.lalAs ARANNYAL FIZET A Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság kőhídgyarmati (Kam ý Most) részlege speciális agronómusának, Drenka Lászlónak fent idézett szaval nem újkeletűek, sokhelyütt küzdenek afféle gondokkal. Persze tanulságképpen nem árt vizsgálódni: vajon miféle csoda is történt a szóban forgó gazdaságban. Megismerő szándékkal hadd idézzem Zalaba György gazdaságvezető szavait — A tél, az mifelénk is az az időszak, amikor mérlegelünk: az elmúlt gazdasági évben mit tettünk jól, hol keli — a jobb termelési eredmények érdekében — változtatásokat eszközölnünk. tgy történt ez a múlt télen is. Már éveik óta a legnagyobb fájdalmunk — a munkaerőhiány. így Jól tudtuk: ha csupán egyetlen munkafolyamatot tudnánk gépesítéssel vagy más eszközökkel a fizikai munkától mentesíteni, akkor nyert ügyünk lenne... ■ A töprengés eredményt szült? i— Azt bizony nem, de egy reménysugarat. januárban egy ú] alkalmazottat vettünk fel a főgépesítői posztra, aki korábban a párkányi papírgyárban dolgozott a karbantartó részleg vezetőjeként. Mivel a mezőgazdasági gépesítés vonalán komolyabb tapasztalatai nem voltak, gondoltam: időbe telik, míg az új ember belej-ázódik a munkába. Ezt gondoltam, mindaddig, míg Drubits László gépesítési * ágazatvezető elő nem állt egy javaslattal. Idézem szavait: „... tudjátok, múltkor, amikor jól megfáztam a műhelyben, s három napig orvosi parancsra otthon maradtam, papíron összehoztam egy palántázógépet...“ Amit aztán ezzel kapcsolatban tovább mondott; mágneses kapcsoló, elektromos impulzus, meg ilyen meg olyan automatika, hát... ■ Ez adott okot a bizalmatlanságra? — Hadd mondjam csak ki őszin tén: abban a pillanatban Igen. Meri képzelje magát a mi helyzetünkbe: tél közepén, amikor a gépállomány egy roncshalmazhoz hasonlít, amikor a néhány szerelő keze alatt égnie kell a munkának azért, hogy tavasszal Indulni tudjunk, amiikor egy-egy alkatrész hiánya miatt éjjeleket nem alszunk, nem minden mindegy ... Tehát embereket elvonni egy olyan kísérlethez, ami nem is biztos, hogy eredménnyel Jár... ■ A gazdaságvezető — mégis — miért nem mondott nemet? — Én azt tartottam: ha tényleg a korábbi több munkafázis helyett egyszerre tudna a masina fóliát fektetni, palántaágyat készíteni, egy-két kisegítő személyzet segítségével palántázni, munkaerő szabadulna fel, üzemanyagot takaríthatunk meg,'a jobb munkaminőség következtében emelkedne a terméshozam. Hát ezért még az esetleges sikertelenség esetén is érdemes kockázatot vállalni. AZÉRT CSODA, MERT NINCS... Drubits László 1962 óta volt alkalmazottja a párkányi papírgyárnak, ahol 14 évfg a karbantartórészleg vezetőjeként dolgozott. A kiválóan felszerelt központi műhely az újítási mozgalom melegágya volt. A részlegvezető számos — országos viszonylatban Is jelentős — újítást tudhat magáénak, vezetői mindig is elismeréssel szóltak munkájáról. Hogy aztán miként is került a mezőgazdaságba, ennek — története van. — A gyárban több mint száz ember tartozott a részlegemhez, tehát volt munkám bőven, a család alig látott. Ehhez egy sztori is fűződik. Egyszer, amikor reggel mentem haza, a három gyerekem közül a legkisebb így szólt a feleségemhez: „Aha, anyu, az aput is látni itthon.“ Aztán ide kerültem, közelebb a családohz, az otthonomhoz.“ ■ Itt nem várta olyan műhely, akkora kollektíva, mint a gyárban. — Hát az nem, de bárhová megy az ember, mindenütt lehet valamit tenni a fejlődésért, a közjóért. Míg az idei tavasszal úsztunk a sárban a műhelyek előtti udvaron, nyáron beton került a sár tetejébe. Saját erőből, a lehetőségekhez mérten bővítjük a műhelyt, persze még egy nagy munka vár ránk, meg kell a tetőt erősíteni... A gépjavítók — míg dolgait intézte — megmutatták, hol ts készült az említett újítás. A „beteg“ tető alatt... Igen, a gép hordószerkezetét ott alakítottuk ki. Amikor ugyanis kijött a gazdaságtól az ács, hogy megerősítse a tetőt, nem mert rá felmenni, -пег* félt, hogy vele együtt leszakad az egész. ■ A mezőgazdasági újítőmozgalom értékelőgyűlésén hallottam: a palántázógépet a kiváló újítások csoportjába sorolták, szabadalmaztatásra javasolták. Miért számít a mezőgazdaságban csodának ez a gép? — Hát — tréfásan szólva, azért mert nincs a piacon... Máskülönben az egész berendezés érdekessége a mágneses kapcsoló, amely elektromos impulzust juttat egy kapcsolóberendezésbe, amely mozgásba hozza a fóltalyukasztót. Drubits László a továbbiakban elmondta, hogy egy közönséges, két keréken guruló fóliafektetőre szereltek fel néhány alkatrészt, melyek kitű nőén működnek. A lyukasztó nem tépi a fóliát, a gép pontosan annyi palántaágyat készít el, amennyire egy hektár területen szükség van. Korábban egy egész asszonycsapat vágta a lyukakat a fóliába, a földbe, ami bizony fizikailag sem volt könnyű, s a munka minősége sem volt elfogadható. Például az a dinnyepalánta, amelyiket a fólia szélére helyeztek, sorközmüvelés folyamán megsérült, elszáradt. Ezzel a szerkezettel a gazdaság nemcsak munkaerőt, üzemanya got spórolt meg, hanem a korábbi évekhez mérten jobb termésered ménvt ért el dinnyéből. ■ Manapság sokat beszélünk az ipari robotokról, melyekhez hasonló elvek alapján működik ez a palántá zógép is. Az ilyen rendszerű berende zéseknek milyen jövőt jósol a mezőgazdaságban? — Én úgy látom, hogy ezeket az egyszerű robotokat, vagy mondjuk így, mágneses kapcsolóval, elektromos impulzussal, programszerűen működtetett szerkezeteket egy sor más gépen alkalmazni lehetne. A mt esetünkben a palántázógép teljesítményét továbbfejlesztés esetén a duplájára vagy a négyszeresére lehetne növelni. Ezen az újításon kívül a Drubitskodektíva több más újítást is eszköEz a dinnyepalántázás idején készült felvétel is Jól érzékelteti: az efféle derékfájdító palántázási módot már éppen ideje kizárni a termelésből A szerző felvételei Drubits László: „Ez a lyukas/,tokár készíti elő a palántaágyat“ zölt. Példának kedvéért: a Monair vetógép kardántengelye évekig „haragította“ a gépjavítókat. Ezt a tengelyt hidro-motorral helyettesítették, azóta a máskülönben kitűnő vetógép kifogástalanul működik. Drubits László megemlítette: „Hacsak valamilyen zavaró körülmény nem szegi kedvünket, van a tarsolyomban még Jónéhány megvalósításra váró ötlet...“ Például? — A palántázógép univerzálissá tételére, tökéletesítésére már megszülettek a konkrét elképzelések. De van ám még egy: / habár a derékfá|ditö kézi palántázást gazdaságunkban már elvetettük, nincs megoldva a dinnyebetakarítás részbeni gépesítése. Papíron már létezik ez a berendezés, a valóságban még nem. Egyszerű vlnkiivasra lenne szükségünk, ezt jeleztük az igazgatóságnak, de ezidáig az anyagot még nem kaptuk meg. A Párkányi Állami Gazdaság gépesítési főágazatvezetője találkozásunkkor Jelezte, hogy ha végez ügyesbajos teendőivel, kis idő múlva eljön utánunk a kőhídgyarmati részlegre „újításnézőbe“. Kár, hogy nem jött el, megtudhattuk volna tőle, ugyanis, mikor is kapja meg a részleg a máskülönben nem nagy értékű vlnklivasat. Amikor Vindiš mérnökkel, az Ojvárl járási Mezőgazdasági igazgatóság gépesítési osztályának újítási előadójával beszélgettem, a palántázógépröl így vélekedett: „A berendezés szabadalmaztatása folyamatban van, tehát mi mezőgazdászok minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy széles körben, az egész országban alkalmazhassák ezt az okos gépet. Ha a gépipar a kertészek, s mindanyiunk örömére piacra dobná a masinát, milliós értékeket takaríthatnánk meg. Tehát a labda fel van dobva. Már csak a gépgyáriakon múlik, hogy azt el kapják e, vagy a labda visszahullik az újító lába elé. KALITA GABOR Gyorsan kamatoztató befektetés: gondoskodás az emberről Galac (Galati) a Keleti-Kárpátok és a Dunába siető Prut folyó által közrezárt, gabonában, gyümölcsben és szőlőben gazdag, történelmi Moldva vidék déli csücskében húzódik meg. Nem szerényen, hiszen megyeszékhely, tengeri hajök fogadására is alkalmas, forgalmas dunai kiikötöje, gép- és hajógyára van, bőr -és élelmiszeripara jyedig messzi földön hires. Román barátaink a napjainkban is ütemesen fejlődő várost Г1НШН1. f jegyietek Jelentős ipari és kulturális központként tartják számon. őszintén megvallva, csábított a soksok látnivaló, de mindenre nem futotta az Időnkből. Választásunk végül a tizenkettedik születésnapját ünneplő baromfiüzemre esett Kísérőnk, az örökké csinos és vidám Gabika Barbulescu — az országos Ifjúsági folyóirat munkatársa —1 helyeslőén bólintott. Ebből arra következtettünk, hogy helyesen választottunk. NAGYOK KÖZÖTT — ÖRIÄS A baromfiüzemben hetven óta szolgálja a fogyasztói Igények kielégítését. A maga nemében az ország második legnagyobb üzeme —- évente húszezer tonna pecsenyecsirkét produkál. Az ízlésesen és többféle választékban csomagolt végtermék negyven százaléka exportra készül, harminc százalék a város és a megye önellátottságát hivatott biztosítani, további harminc százalék pedig más körzetek, mindenekelőtt a főváros fogyasztói igényeinek kielégítését segíti. Az üzemnek saját bolthálózata 'an, így a forgalmazásban szerzett tapasztalatok megbízható támpontot adnak a választékbővítéshez, illetve az elosztás rugalmasabbá tételéhez. Ovidiu Caesar Folea Igazgatótól megtudtuk, hogy az üzemben három szakosított telepen összesen 350 ezer tojót tartanak. A tyúkonkéntl tojástermelés évi átlaga túlhaladja a 210 darabot. A keltetőjük kétmillió darabos kapacitással üzemel. Száz tojásból nyolcvan naposcsibét nyernek. A csirkék zömét maguk nevelik fel és hizlalják meg, de ellátják a hizlalásra vállalkozó nagyüzemeiket Is. A háztáji baromfitenyésztőknek évente körülbelül kétmillió naposcsibét juttat nak. Vasile Cinepa főmérnök a hizlalásról és a földolgozásról beszélt. Szavaiból megtudtuk, hogy hat telepen egyszerre 3,5 millió csirkét hizlalnak, s a korszerű csarnokokat öt Ízben telepítik be. Egy kilogramm hús kitermeléséhez i— a táp minőségétől függően ■— 1,9—2,4 kilogramm takarmányra van szükségük. A földolgozó részlegen óránként hatezer csirkét vágnak, s a nagyüzemek részére bérvágást 1$ végeznek, Eredményeik kiválóak, a meghirdetett országos szocialista versenyben mindig az első-másodiik helyen végeznek. Jelentős — évi 90 millió lej -— nyereséggel dolgoznak, de még min dig nem mondták ki az utolsó szót Igaz, a földolgozó részleg két műszakban üzemel, de a kapacitása nincsen tökéletesen kihasználva. Az üzemben a dolgozónkénti munkatermelékenység 800 ezer lej körül mozog, amit rövidesen egy millióra szeretnének növelni. Mégpedig a nyúltenyésztés és földolgozás meghonosi fásával. Már épül a korszerű nyúltelep, ahol jövőre 7,5 ezer tenyészállat kap helyet. Az évi szaporulatot kiad ják a bérhizlalásra vállalkozó nagyüzemeknek és háztáji tenyésztőknek. Az ugyancsak épülő vágóhíd mellett bőrkikészítő részleget létesítenek, s távlatilag a prémek végtermékké történő feldolgozását Is helyben szeretnék megoldani. a munkaerö-vAndorlAs ISMERETLEN FOGALOM Ha az Igazgató szóba nem hozza, talán eszünikbe sem jut megkérdezni. Pedig az Özem vezetősége talán erre a legbüszkébb — a jelentős konkurrencta ellenére, nincsenek munkaerő gondjaik. Az üzem ezerkétszáz dolgozót fog lalkoztat. A túlsúlyban mezőgazdasá gl vagy élelmiszeripari középiskolát végzett dolgozók kilencven százaléka nő. Náluk a munikaerővándorlás mégis ismeretlen fogalom. A jó kereseti lehetőség — havi 2,5—3 ezer lej — és a körültekintő szociális gondoskodás vonzza a város és a vidék aszszonyaít. Sokan még ismeretség úl|án sem tudnak bekerülni a törzsgárdába, hiszen ha egy hely megüresedik, az üzem vezetősége húsz jelentkező közül választhat. , Az Imént körültekintő szociális gondoskodásról beszéltünk. A gyakran könnyelműen kimondott szavaknak ebben az üzemben konkrét tartalmuk van. A dolgozók lakáskérdése megoldott — minden új munkaerő nek azonnal tudnak lakást adni —, a dolgozó anyáik gondjait százhúsz férőhelyes — hetes üzemelési rendszerű- — üzemi óvoda és bölcsőde enyhíti. Támogatják a tanulni vágyókat, körültekintően szervezik a gyógykezeltetést, s mindenki érdemei szerint vehet részt a hazai és külföldi kirándulásokon. A dolgozók szállítását üzemi autóbuszok biztosítják, amelyek a hétvégeiken szervezett kirándulásra, országjáró kiruccanásra, tengerparti utazásra Is igénybe vehetők. A szakosított telepek — a gazdasági épületeket leszámítva — akár parknak is bemenőnek. Mindenütt virágok nyílnak, pázsit zöldell, a szabad területeken pedig zöldség és gyű mölcs terem. S minderről a dolgozók gondoskodnak, természetesen társadalmi munkában. Részben azért, mert szeretik a szépet, másrészt azért, mert ez a szorgoskodás az 6 érdekeiket szolgálja. Minden telepen van üzemi konyha és étkezde, ahol az üzem által, jutányos áron biztosított nyersanyagokkal együtt a telep veteményeskertjében megtermelt zöldséget és gyümölcsöt hasznosítani lehet. Ami különös: a telepeken nincsenek fizetett szakácsok. Háromhetenként más-más munkaközösség — túlsúlyban jól szervezett szocialista brigádokról van szó — ad szakácsnőt és kisegítő konyhai munkaerőt, vagyis a dolgozók maguknak főznek. S mivel a nyersanyag nagyobb részét magúik termelik és tartósítják, a napi koszt szinte fillérekbe kerül. Minden telepen van szociális épület. Négy telepen jártunk, ebből három alkalommal korszerű létesítő.ényekkel találkoztunk. A negyediken most folyik a régi épület átalakítása, a távfűtéses zuhanyozók és öltözí к csempézése. Mint megtudtuk, az tizem évente 10 millió lejt költ munkakönvnyltő és életkörnyezet-javítő beruházásokra, túlsúlyban korszerűsítésre. De például az üzemi mosoda Is ebből a pénzből lett felépítve és berendezve. Az asszonyok érthető örömmel fogadtáik, hogy az üzem átvállalta a munkaruhák rendszeres mosásával járó gondot. KAUEK GABOR
