Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-18 / 50. szám
\ 1982. december 18. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Hagyományok szellemében Hazánk és a szovjetország népeinek barátsága és együttműködése hosszú hagyományokra tekint vissza. Kapcsolataink történetében nagy esemény volt a Szovjetuniónak 1934. június 9-én történt jogi elismerése és a diplomáciai kapcsolatok felvétele követségi szinten. Egy év múlva megkötötték a két ország kölcsönös segélynyújtási szerződését. Történelmi jelentőségűvé vált az 1943. december 12-én 'kötött barátsági kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződés, melynek hatályát 1963. november 27-én meghosszabbították. Ez a szerződés határkő lett a csehszlovák állam külpolitikai orientálódásában, a két ország újszerű kapcsolatainak kialakításában. A dolgozó nép 1948 februári győzelme után minőségileg változtak e kapcsolatok, lényegesen bővültek gazdasági kapcsolataink és szilárdult kulturális együttműködésünk. A jelenleg érvényes barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést 1970. május 6-án húsz évre kötöttük. A szocialista forradalom győzelme előtt Csehszlovákia gazdasága döntő mértékben a Nyugat felé orientálódott. A Szovjetunió részaránya a csehszlovák külkereskedelemben mindössze egy százalékos volt. Csak a húszas-harmincas évek gazdasági világválsága kényszerítette a csehszlovák kormányt külkereskedelmi kapcsolatainak bővítésére, így jött létre 1935. március 25-én a csehszlovák-szovjet kereskedelmi szerződés. Gazdasági kapcsolataink jelentősége döntően megnőtt a felszabadulás után, amikor a Szovjetunió nagy segítséget nyújtott nekünk a gazdasági újjáépítésben. Szükséges anyagokat és nyersanyagokat, valamint közellátási cikkeket szállított nekünk. Az 1947-ben aláírt első évi árucsereforgalmi jegyzőkönyv kereskedelemre és hajózásra vonatkozott. A februári győzelem után szovjet gépek és berendezések segítettek ipari termelésünk korszerűsítésében és bővítésében, új vállalatok építésében a távlati népgazdasági ágakban. Szovjet műszaki dokumentáció alapján épültek nálunk energetikai létesítmények, hengerszékek, hajógyárak, új vegyipari és kohászati ágazatok, golyóscsapágygyárak, műanyaggyárak. A Szovjetunió segített az első csehszlovák atomerőmű, a prágai metró stb. építésében. A Szovjetunió Csehszlovákia legjelentősebb kereskedelmi és gazdasági partnere lett, a csehszlovák külkeresdelmi forgalomban részaránya elérte a 16,2 százalékot, 1950 után az egyharmadára nót.t, 1980-ban pedig elérte 36 százalékát. A jelenlegi hetedik ötéves tervidőszakban megvalósuló több mint 50 miliárd rubel értékű árucsereforgalom az előző ötéves időszakhoz képest 16 százalékos növekedést jelent. A csehszlovák külkereskedelem számára fontos, hogy alapjában megmarad az árucsereszerkezet. A csehszlovák behoza tál több mint háromnegyedét továbbra is fűtő- és nyersanyag a! kotja, mintegy 20 százaléka gép és berendezés lesz. A csehszlovák kivitel 66 százaléka gépek, berendezések, közlekedési és építészeti technika. A most folyó ötéves tervidőszakban megkezdődik a csehszlovákszovjet együttműködés az 1985 utáni vasércszállítások teljesítésének biztosításán. A gazdasági együttműködés elmélyítésében és bővítésében Igen nagy jelentősége van a két ország tudományos-műszaki együtthatásának. Az első ilyen vonatkozású egyezmény már 1947-ben megszületett. Hazánk azóta 8500 komplett műszaki dokumentációt szerzett, s a maga részéről 6500-at adott át a Szovjetuniónak. Több mint húszezer csehszlovák tüdős és mérnök járt tanulmányúton a Szovjetunióban, mi pedig 15 ezer szovjet szakembert fogadtunk. A tudományos és műszaki együttműködés lehetővé tette Csehszlovákia konkrét űrkutatási együttműködését is, melynek szerves része volt Remek "tr pilóta űrutazása is. Országaink tudósai és egyéb szakemberei 1981 és 1985 között több mint 400 témakörben keresnek megoldást. Ennek eredményeképpen 150 újfajta gépnek és berendezésnek, mintegy húsz újfajta anyagnak stb. kell születnie. SZAKOSÍTÁS es kooperáció Országaink gazdaságában egyre fontosabb helyet foglal el a termelés szakosítása és a kooperálás. 1980-ban a szakosított tételek részaránya a csehszlovák kivitelben 22, a behozatalban több mint öt százalék volt. A csehszlovák szakosított exportcikkek 59 százalékának átvevője a Szovjetunió. Az idén a csehszlovátk exportban 27 százalékot, a Szovjetunióból érkező importban 8 százalékot tesznek ki a szakosított termékek az előrejelzések szerint. A 'különbség a kölcsönös árucsere szerkezetéből adódik. KULTURÁLIS kapcsolatok E kapcsolatok alapja az 1956 júniusában Moszkvában megkötött egyezmény. Jelenlegi kulturális kapcsolatainkat az 1972. február 28-án megkötött hosszú távú kulturális és. tudományos együttműködési egyezmény, valamint az 1981 —1985. évekre jóváhagyott terv szerint bonyolítjuk le. Az egyezmények felölelik a kultúra, az oktatásügy, a művészet, a sajtó, a televízió, a testnevelés és a turisztika területét. Példa: a Szovjetunióban megjelent csehszlovák irodalmi művek példányszáma meghaladta a 113 milliót. A műveket a Szovjetunió népeinek 42 nyelvére fordították le. A csehszlovákiai színházak 1380- ban ötven szovjet szerző darabját mutatták be. 1945 óta a haza. mozik műsorán 1300 szovjet fi.tn szerepelt, melyek előadását több mint 950 millió néző tekintette meg. 1958 óta mintegy húsz film jött létre koprodukcióban. Országaink kulturális életében jelentős esemény lett a kultúra napjainak kölcsönös megrendezése. 1950 óta évente megrendezik az országos jelleget öltő csehszlovák-szovjet barátság hónapját. Az ausztráliai kormány atomfegyverrel felszerelt amerikai hadihajók rendelkezésére bocsátja kikötőit. A Pentagon embere: — Remélem, ez a rakomány nem túlságosan terheli meg önt. (Jurlj Cserepanov rajzai Korunk egyik jellegzetes vonása az elnyomott népek nemzeti felszabadító harcának fokozódása. Az imperialista függőség megszüntetése, a szabadság és a függetlenség eszménye milliókat mozgat meg Latin-Amerikában, Afrikában és Ázsiában. Az elnyomók azonban nem tudnak beletörődni, hogy új szelek fújnak a történelemben. „A kalandorság és az, hogy saját önző céljaik érdekében készek kockára tenni az emberiség létérdekeit* — mindez különösen leplezetlenül nyilvánul meg az imperializmus legagresszívabbb köreinek politikájában. A népek jogainak és vágyainak telj.es semmibevevését demonstrálva, megkísérlik a „terrorizmus“ megnyilvánulásainak minősíteni a néptömegek felszabadító harcát. Valójában az a céljuk, hogy elérjék az elérhetetlent: meggátolják a világban végbemenő haladó változásokat, visszaszerezzék a népek sorsa feletti uralmat“ — hangoztatta az SZKP XXVI. kongresszusán a néhai szovjet pártfőtitkár, Leonvid Ujics Brezsnyev. E politikai kalandorságot az Egyesült Államok imperialista körei ösztönzik, cselekedeteikben a valóság meghamisításától és elferdítésétől, a fenyegetéstől sem riadnak vissza. A- hol lehetőségük nyílik, fegyveresen lépnek fel a néptömegek törvényes társadalmi és nemzeti felszabadító mozgalmának leverésére. A társadalmi munka felbecsülhetetlen értékei miattuk emésztődnek fel a szélsőségig fajuló fegyverkezésben. A Pentagon fegyvertárai telítődnek olyan tömegpusztító fegyverfajtákkal, mint az atomfegyverek, a neutronbomba és a vegyi fegyverek. A reakciós amerikai körök abban a hiú reményben ringatják magukat, hogy sikerül visszaszerezniük világcsendőri szerepüket. A világkép megváltozott, felülkerekedett az enyhülés szelleme. Az Egyesült Államokban azonban mindmáig nem akarják megérteni ezt a megváltozott világot. Már a Carter-kormány végnapjaiban olyan nézetek erősödtek, hogy az Uniónak növelnie kell katonai erejét, vissza kell szereznie vezető világszerepét. Az enyhülés éveiben az amerikaiak elvesz-Körűi és a lerroiiHS tették az ellenőrzést szövetségeseik Ulster népe több mint egy évtizede fölött, nem tudták megállítani politikai és gazdasági befolyásuk hanyatlását, a szocialista világ sikereit és a nemzeti felszabadító harc terebélyesedését. Ehhez még belpolitikai bonyodalmak is járultak, s ennek következtében az USA az ötvenes évek hidegháborús gyakorlatához visszatérve erőpolitikai síkon kezdett viszonyulni a Szovjetunióhoz és a felszabadult népekhez. Carter utóda, К unald Reagan a „szovjet veszély“ dajkameséjével és a „nemzetközi terrorizmus“ elleni harc kampányával próbálta igazolni az amerikai külpolitika agresszivitását, militarizmusát. Reagan koncepciója azonosítja a baloldalt a nyugati országokban folyó terrorcselekményekkel, s ennek a szocialista országok részéről való támogatását. Megvádolja a Szovjetuniót és a többi szocialista országot, hogy támogatják a népek jogos, társadalmi és nemzeti felszabadító harcát, ami az ő szemében azonos a felforgató akciókkal. Viszont a Fehér Ház kampányában a fasiszta diktatúrák oldalán áll, s minden segítségei megad a történelem által bukásra ítélt rendszerek fenntartásához. Az amerikai imperializmusnak és salvadori cinkosainak bűnös összjáíéka ez emberiség mély felháborodását váltja ki. Az elmúlt három év alatt közel 4D ezer békés salvadori vesztette életét a junta gyilkosainak kezétől. A népirtásért az amerikai kormányköröket is felelősség terheli, mert ők látják el fegyverrel és pénzzel a gyilkosokat. Az elmúlt negyedszázadban Haiti népe érezte saját bőrén „Baby Doc“ sötét rendszerének amerikai támogatását. Itt 50 ezer embert tűnt el nyomtalanul. Guatemalában csak 1981-ben több mint 13 ezer ember vált a halálkiilönítmények áldozatává, s az idei választásokkal kapcsolatos események is bizonyították, hogy a terrorizmus folytatódik. Chilében kilenc éve tart a kegyetlen Pinochet-diktatúra, melyet Washington juttatott hatalomra. rettegésben, a terror légkörében él. Pedig a brit kormányfő, Margaret Thatcher asszony, a „vaskezű hölgy“ minden alkalommal az emberi jogok betartásáról szónokol. A dél-afrikai fajüldözők hatalmas koncentrációs táborrá változtatták az országot. Több mint 110 ezer ember sínylődik a börtönökben. A halálbüntetések kiszabása és végrehajtása terén pedig a Oél-a'írikai Köztársaság vezet a világlistán. Minek nevezhető az izraeli kormány arabellenes politikája, ha nem terrorizmusnak. A kormány cinikusan semmibe veszi a megszállt arab területek visszaadására vonatkozó ENSZ- határozatokat. Tehetné-e ezt Uncle Sam támogatása nélkül? A világ demokratikus erői felháborodással ítélik el, hogy a török katonai diktatúra lábbal tiporja az alapvető emberi jogokat. Tízezrek sínylődnek a junta börtöneiben, mert igazságos tfársadalmi viszonyokért küzdöttek. íme. néhány kép a kizsákmányolás világából. A burzsoázia osztályuralmának fenntartása végett semmilyen erőszaktól sem riad vissza. Az amerikai imperializmusnak az emberi jogokról pufogtatott jelszavai, gálád cselszövései ma már senkit sem téveszthetnek meg. Mind kevesebben hajlandók elhinni, hogy Keletrőc fenyegeti veszély a békét. Az emberek ráeszmélnek, kiknek van szükségük arra, hogy a „nemzetközi terrorizmus“ elleni harccal kendőzzek a maguk agresszív, kalandor céljait. Az imperializmus azonban nem mindenható. Agresszivitásával elsősorban a létező szocializmus világával találja magát szembe. A szocialista világ pedig elszánt és céltudatos harcot vív az egyetemes békéért és a népek demokratikus jogaiért, önállóságukért ás függetlenségükért. Nemcsak hirdeti ezeket a jogokat, hanem a kapitalizmussal ellentétben biztosítja is érvényesülésüket. PÉK VENDEL Az új szovjet vezetőség első megnyilatkozásai, a békepolltlka folytatása melletti elkötelezése után a közvélemény bizonyos gesztusokat várt volna a nyugati világtól, elsősorban az Egyesült Államoktól. Ehelyett propagandagépezetük a régi húrokat pengeti, törvényhozásaik pedig veszélyes tervekkel foglalkoznak. így például a NATO- hadügyminiszterek legutóbbi brüszszeli ülésén elfogadott, 1987-ig terjedő átfogó fejlesztési terv ravaszul előtérbe helyezi a hagyományos fegyverzet korszerűsítését,^azaz az elektronika és a lézertechnika fokozott alkalmazását, ugyanakkor az esetleges kételyek eloszlatása végett Weinberger amerikai hadügyminiszter sietett figyelmeztetni, hogy a hagyományos fegyverek hirtelen kiemelése egyáltalán nem jelent változást a NATO stratégiájában, hanem „a hagyományos és atomfegyverek együttes fejlesztését és alkalmazását tartalmazza“. Másrészt, mivel a nyugat-európai országok zömében a lakosság hatalmas méretű tömegtiltakozásokon juttatta kifejezésre, hogy ellenzi a Pershing—2 és a cirkáló rakéták európai telepítésének washingtoni tervét, Reagan elnök saját kezdeményezéssel állt elő, hogy az „áldozatkészség“ példáját mutassa a nyugtalankodó európai tömegeknek: tervbe vette, hogy otthon, az Egyesült Államokban csatarendbe állíttatja az MX Jelzésű új amerikai hadászati rakétákat. Előrebocsátjuk, nem olcsó mulatságról van szó, s az űj rakétarendszer nem is az USA biztonsági, védelmi érdekelt szolgálja, hanem az erőegyensúly felbillentésével a katonai fölény megszerzésére irányul. Ez pedig mélyen érinti a világbéke fennmaradásának kérdését. Az előrejelzések szerint milllárdokba kerülő rakétarendszer programja első részének megvalósítása jövőre egymilllárd dollárt venne igénybe, ennyi pénz megszavazásáért csatározott most az elnök a honatyákkal. Bár az elnök latin-amerikai körútja során az egyes fővárosokból sűrűn telefonálgatott híveinek és potenciális ellenfeleinek, igyekezve a maga oldalára áHítani őket, a képviselőház leszavazta az elnök indítványát. Pénz nincsl ŕ- így hangzott a gyakorlatban a képviselők válasza. Az eredmény rácáfolt az előrejelzésekre. Mivel magyarázható a képviselők hangulatváltozása? Szembefordultak volna az elnökkel? Nem tehetünk messzemenő következtetéseket, de tény az, hogy az Egyesült Államokban Is tömeges megmozdulásokban jelentkező békeakciők, a nyugateurópai lakosság elégedetlensége, az amerikai gazdasági élet jelenlegi hanyatlása annak szociális lecsapódásával együtt a minimális realitásra késztette az amerikai képviselőket is, s most, legalábbis kezdetben kénytelenek voltak nemet mondani Reagan esztelen erőpolitiikai kalandorkodására. Természetesen, az a figyelmeztetés sem maradhatott hatástalan, amelyet Usztyinov szovjet honvédelmi miniszter intézett Washington címére, Lépni, de merre? hogy a Szovjetunió is kénytelen lesz megépíteni a maga MX-ét, ha Wasshington nem mond le erről az új, költséges és felesleges fegyverkezési tervéről. Nyikulaj Sislin, a Novoje vremja cikkírója a Fehér Ház törekvéseivel kapcsolatban jegyezte meg: „A szocialista országok is kénytelenek számolni korunk realitásaival. A szocialista országok azonban egészen más irányba, a fegyverek nélküli világ felé akarnak haladni. A félelem egyensúlya helyett az egyenlőség és egyenlő biztonság elveit szem előtt tartva a fegyverzet — mindenekelőtt a nukleáris fegyverzet — jóval alacsonyabb szintjén kell kialakitani az erőegyensúlyt ... A szocialista országok kitartóan küzdenek azért, hogy a másik fél is felismerje: értelmetlen és eredménytelen az újabb és újabb fegyverkezés, s hozzá kell fogni az ésszerű kompromisszumok kereséséhez“. A múlt héten Usztyinov marsall két alkalommal is figyelmeztetett Washington veszélyes terveire. „Washington az objektív valóság és a józan ész követelményeivel ellentétben mindent elkövet, hogy katonai fölényt szerezzen a Szovjetunióval szemben, és világuralomra tör. A háború utáni első 35 esztendőben kétbillió dollárt költött fegyverkezésre, most viszont csupán 1983 és 1987 között 1,6 billiót akar Ilyen célokra fordítani. A hatalmas összeg igen jelentős részét a hadászati támadó fegyverek és a nukleáris fegyverek fejlesztésére szánják. Tovább fejlesztik a világűrben katonai rendszereket, felújítják és növelik a vegyi fegyverekből felhalmozott készleteket, fokozzák a szárazföldi és a légierők, valamint a haditengerészet erejét, tökéletesítik a Szovjetunió és az egész szocialista közösség ellen irányuló katonai támaszpoptok és más objektumok hálózatát. A Szovjetunióval szembeni katonai fölény megszerzésére és a világuralomra irányulnak az Egyesült Államok katonái doktrínái is, amelyek az agresszív elvek egész sorát tartalmazzák a nagy erejű első nukleáris csapástól egészen a „korlátozott“ és az'„elhúzódó“ nukleáris háború megvívásának lehetőségéig. E- zeknek a doktrínáknak az alapvető célja a szocializmusnak, mint társadalmi-politikai rendszernek megsemmisítése. Természetesen az Egyesült Államok világuralmi céljait szolgálja az az „új keresztes hadjárat“ Is, amelyet Reagan elnök hirdetett meg a kommunizmus ellen. Ennek lényege a Szovjetuniónak és szövetségeseinek elszigetelése és gazdasági gyengítése.“ Az amerikai világpolitika új fázisának átfogó jellemzése mellett a szovjet honvédelmi miniszter egy mástik nyilatkozatában megvilágította az MX rakéták lényegét. Ilyen rakéták telepítése durván megsértené a szovjet—: amerikai megállapodások egyik legfontosabb előírását, melynek értelmében egyik fél sem hoz létre újabb, interkontinentális rakéták Indítására is alkalmas berendezéseket Ezt a kötelezettségvállalást rögzítette a SALT—I megállapodás és a SALT—II szerződés Is. Usztyinov utalt arra, hogy az MX rakéták telepítése mellett az amerikai vezetés tervei között szerepel a tengeralattjárókra telepíthető Trident rakéták, valamint hadászati bombázók, különböző hordozóeszközökről indítható robotrepülőgépeik gyártása, és a világűr felhasználása katonai célokra. Az Egyesült Államok azt tervezi, hogy hadászati nukleáris erőit 1990-ig húszezer nukleáris töltettel látja el. E terveket nehéz másként értkelni, mint az általános nukleáris háborúra való felkészülés programját. Usztyinov marsall helyzetismertetéséből határozott álláspont csendül ki: „Ha a Fehér Ház Jelenlegi vezetése a józan ész ellenére, és a népek békeaikaratát figyelmen kívül hagyva kihívást intéz hozzánk, és megkezdi az MX rakéták telepítését, akkor a Szovjetunió válaszul e lépésre ugyanilyen osztályú és műszaki jellemzőit tekintve az MX mögött semmiben el nem maradó, új interkontinentális ballisztikus rakétákat telepít. Ha szükség van rá, hatékonyan és Idejében tud válaszolni Washington más fenyegetéseire is.“ Világos helyzetmagyarázat, világos válaszok. A Fehér Ház urának történelmi felelősségtudata bizonyításra Vár. LŰRINCZ LASZLŰ
