Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-17 / 28. szám

1982. július 17. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Hazánkban az árpatermesztés hu­zamos ideig a második helyet fog­lalta el a kalászosok között. A sör­­árpa, amelyből a maláta készül, min­dig fontos alapanyagnak számított. Ennek jelentékeny hányadát rend­­szeresen exportáljuk, a többit pedig a hazai sörgyártásban hasznosítjuk. Köztudott, hogy a malátagyártás mennyiségi és minőségi feladatai év­ről évre nagyobbak. A mezőgazda­­sági üzemektől ez megköveteli, hogy tartsák be a termelési technológia szabályait. Jó minőségű alapanyag előteremtése ugyanis csak lelkiisme­retes, gondos munkával lehetséges. A napokban Štefan Junas mérnök, a Sör- és Malátaipari Tröszt vezér­­igazgatója arról tájékoztatta a sajtó munkatársait, hogy a gabonafélék begyűjtése idején és a turistaidény alatt sörből és üdítő italokból milyen ellátással számolhatunk. Tény, hogy erre kielégítő választ adni nehéz, hiszen a múlt évi sőr­­árpatermés sem a mennyiség, sem a minőség tekintetében nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Fel­dolgozásra csak második és harma­dik minőségi osztályú nyersanyagot kaptak a termelőktől, s ebből kellett „kíügyeskedni“ a jó minőségű malá­­tát, Illetve sört. A múlt évben fel­halmozódott sörárpakészlet maradvá­nyait most dolgozzák fel, aztán az új termés begyűjtésére, kezelésére, raktározására kissé még várakozni kell. Az árpa később kerülhet a fel­dolgozó vonalakra. — Nagy reményeket nem füzünk az idei árpaterméshez. Szlovákia me­zőgazdasági üzemei ugyanis csak 177 ezer hektáron vetettek árpát, tehát 62 ezer hektárral kisebb területen, mint tavaly. Sajnos, kerületeink me­zőgazdasági üzemei nem vetettek be olyan területet árpával, mint vártuk, de a minőség sem lesz kielégítő, mert a korai szárazságok erősed megvámolták a termést — jegyezte meg a vezérigazgató. Gyakran hallható, hogy a sörárpa népgazdasági szempontból rendkívJl fontos feldolgozó ipari nyersanyag, amely devizát hoz társadalmunknak. Érthetetlen viszont, hogy vetésterü­lete és a termés minősége miért in­gadozik. Az utóbbi tíz év átlagában Uď'anis Szlovákiában ebben az év­ben legkisebb az árpa vetésterületet A korábbi években az árpa összter­mésének mintegy húsz százalékát vá­sárolták fel sörgyártási célokra, te­hát volt tóven választék, az idén azonban a söripari nyersanyag-szük­séglet telies fedezéséhez az összter­mésnek legalább 40 százalékát malá­tagyártásra kellene felvásárolni. Eb­ből látható, hogy mennyire változnak az arányok. Ez viszont nem válik a minőség javára. Nem elegendő csak hangsúlyozni, hogy a sörárpa termesztése társadal­mi érdek. A gyakorlatban tenni is kell érte valamit. Igaz ugyan, hogy az első minőségű sőrárpa tonnája­ként 300, a másodosztályú tonnája­ként pedig 150 korona felárat kaphat a termelő, de hol van a biztosíték arra, hogy lesz-e első osztályú sör­­árpa, hiszen tavaly a nagyobb terü­leten ilyen minőséget nem tudtak előteremteni. A biztosíték tálán az lehetne, ha a termelők a sörárpának szánt terü­letek termését a, korábbinál gondo­sabban, tehát kétmenetesen gyűjte­nék be, és a szemtermés kezelését is jól elvégeznék, mert a minőség alapvető követelmény. A felvásárlók a szerint fizetnek. Nem kis probléma az sem, hogy a sörárpa tonnánkénti felvásárlási ára nálunk a világpiaci árkalkuláció ve­­tületében kisebb, mint a kukoricáé, ezért a kukorica termesztése a mező­­gazdasági üzemekben előnyt élvez. Azon is el lehetne gondolkodni, hogy a minőségi (I. osztályú) sörárpa ton­nájának a felárát a már említettnél magasabbra igazíthatnák, ezt a több letet a kiskereskedelemben forgalma­zott sör ármódosításával szabályoz­hatnák. A környező országok mind­egyikében többe kerül a sör. mint nálunk. Erre nem ártana felfigyelni. Ha az idén teljesíteni akarjuk a söripar nyersanyagigényét, akkor az árpatermést teljes mennyiségben tisz­títanunk, gondosan osztályoznunk kell, s úgyszólván csak a hulladék maradna takarmányozásra. A becslé­sek szerint például a nyugat-szlová kiai kerületben májusban és június­ban 5 Celsius-fokkal volt melegebb a sokévi átlagnál, a csapadékviszonyok viszont rosszabbodtak. Tán mondani sem kell, hogy ez is befolyással van a termésátlagra. Ez arra sarkall min­ket, hogy amit a mostoha természet nem adott meg, azt a termény mes­terséges kezelésével nekünk kell helyrehozni. Csak természetes, hogy a söripar dolgozói mindent megtesznek a nyersanyag beltartalmi minőségének megtartása érdekében. Szoros kap­csolatot tartanak fenn a terményfel vásárló és ellátó vállalatokkal, de a termelő gazdaságokkal is.- A jó mi­nőség megtartását szolgálja a sörár­­pa-termesztésben legjobb eredményt elérők részére kilátásba helyezett 250 ezer korona külön jutalom is. A sör­ipar maga is jól felkészült a termény befogadására. Bizonyos hányadát sa­ját tárházaiban helyezi el. Ezt a té­telt bizonyos időn belül malátává dolgozzák fel. A készletek minőségi felhalmozása tehát attól függ, hogy a termelők, a felvásárlók és a sör­ipar képviselői mennyiben értik meg egymást és a társadalom célkitűzé­seit. XXX Időszerű téma napjainkban a fo­gyasztók sörrel és üdítő italokkal való ellátása is. Ez is a söripar fel­adata, hiszen ők gondoskodnak a piaci igények kielégítéséről. Termé­szetes, hogy a fogyasztók rugalmas ellátásában fellelhető fogyatékosságo­kat dolgozóink sokasága kifogásolja, nem hagyja szó nélkül, s az ostor vége legtöbbször a gyártók hátán csattan. Kérdéses, hogy rászolgáltak-e az elmarasztalásra, vagy érdemtelenül szidalmazzák őket. Mi is erre keres­tük a választ. A söripar vezetői elis­merik, hogy üzemegységeik némelyi­kében akadnak kiaknázatlan tartalé­kok. Ne feledjük el viszont, hogy a sört csak olyan nyersanyagból ké szíthetik, amilyet a mezőgazdaságtól kaptak, s a múlt évi tapasztalatok alapján a minőség nem kifogástalan, a sörgyártás viszont tervszerűen fo­lyik. A fogyasztói piac arányos elosz­tásban kapja a tervezett sörmennyi­séget. A múlt év átlagában Szlová­kiában például egy lakosra számítva 119—120 liter sör fogyott el. Ezzel szemben ugyanebben a vetüietben a CSSZK-ban 151 litert fogyasztottak, mert az ottani kapacitások jóval többre képesek. Szlovákiában a sörgyárak kapaci­tását 138 százalék erejéig kihasznál­ják, szombaton és vasárnap is dol­goznak, mégsem képesek az igények teljes kielégítésére. A hiányzó 370 ezer liter sört minden évben a CSSZK-ból kellett beszerezni. A fo­gyasztók lokális kielégítése megkí­vánja a gyártókapacitás növelését, s ez napirenden van. Ružomberokon és Senicán új kapacitások készülnek, a kelet-szlovákiai kerületben pedig korszerűsítéssel bővítik a gyártási kapacitást. Az ellátás terén május és június hónapok a legkritikusabbak. Július­ban viszont lényegesen javulhat a piac ellátása, mert az iskolák fiatal­jai munkaerővel kisegítik a söripart. A legutóbbi nemzetközi szintű mi­nősítésben Leningrádban a hazánk­ban gyártott sörök rendkívül jól sze­repeltek. A Plzeű-i sör és a Budvar kiérdemelte az első, a Gömör a har­madik, az ostravai pedig a negyedik helyet. Az Aranyfácán, a Jubilejná és a Štaroprameň 6.-9. minőségi beso­rolást ért el. ■ Eléggé kritikus a helyzet Szlovákia üdítő italokkal való ellátásában. Ez sok fejfájást okoz a gyártó vállala­tok vezetőinek, hiszen az állapotért nemcsak ők a felelősek. Fokozza az ellátási gondokat, hogy nem kapnak elegendő nyersanyagot, vagyis ször­pöt és cukrot. Az a fő oka az üdítő­ital-hiánynak. Igaz ugyan, hogy az utóbbi hetekben több szódavizet és H О о Л а се я а и :0 {/> ásványvizet készítettek be, mint más években, az elszállításra azonban nincs kapacitás. Korábban a mező­­gazdasági üzemek saját gépjármű­veikkel segítették a fogyasztói piac rugalmas ellátását, most viszont a szűkre szabott üzemanyagkeret miatt nem vállalkoznak szállítói szolgálat­ra. A szállítási probléma oda vezetett, hogy az üdítő italok gyártási kapa­citását a söripar üzemegységei csak 70 százalék erejéig használhatják ki. Ha viszont megoldódna a legyártott mennyiség elszállításának a problé­mája és nyersanyagból is többet kap­nának mint, eddig, akkor az idényben szükség szerinti mennyiségű üdítő italt adhatnának a fogyasztói piacra. HOKSZA ISTVÁN Rugainmsabban a forgalmazásban! Gyakran hallható, hogy hézagos a fogyasztói piac zöldséggel, gyümölcs­­csel való ellátása. A tavasz kései ér­zése szintén előidézte a piac hiányos ellátását. Főleg a városi lakosság nélkülözte a korai zöldséget. Az idény azonban, ha késve is, de vég­re elérkezett. A termelők elárasztot­ták a piacokat salátával, retekkel, és egyéb termékekkel. A Zelenina Nyugat-Szlovákiai Vál­lalatának galántai üzemegysége az idén 18 ezer tonna zöldséget és gyü­mölcsöt vásárol fel a termelőktől. Ennek 56,2 százalékát a nagytermelők, 43,8 százalékát pedig a kertészkedők adják a központi alapokba. — Az idény kezdetén sok problé­ma adódott a fejes saláta és a retek felvásárlása körül — említette Vla­dimír Fraüo igazgató. — Voltak olyan napjaink, amikor a kertészkedők az általuk előre bejelentett mennyiség­nél jóval kevesebbet, vagy többet kínáltak felvásárlásra. Néha az elté­rések meghaladták a félmilliós nagy­ságrendet is. Ilyen többletnek az el­helyezése képtelenség, hiszen a szál­lító eszközöket a szögről leakasztani nem lehet, és a zöldségféle romlan­dóságánál fogva, hűtőtárolók hiányá­ban nem tárolható. Tény, hogy az áruforgalmazás gya­korlatában mind a termelőnek, mind a felvásárlónak a lehető legjobb ke­reskedelmi érzékkel, tehát a legna­gyobb pontossággal kellene cseleked­nie. Csak így lehet rugalmasabb és választékban is bőségesebb a piacok ellátása. Szükséges tehát, hogy a Ze­lenina vezérigazgatóságának és a ke­rületi vállalatok dolgozói megbízha­tó, tehát pontos áttekintést szerezze­nek a piaci igényekről. Gyakori ugyanis, hogy .amikor az árutermelés körzeteiben egy-egy zöldségfajtából hatalmas fölöslegek halmozódnak fel, s emiatt az áru jelentős hánya­da tönkremegy, az északi fekvésű körzetekben viszont ugyanabból az áruból ínséges a helyzet. Veszni hagyni viszont azt, ami jelentős be­fektetéssel megtermett, az népgazda­sági kár, s ezt figyelmen kívül hagy­ni bűnös cselekedet. A Zelenina üzemegységnek járási méretben 26 saját boltja van. Pavel Lóczi igazgatóhelyettes ezeknek a ru­galmas ellátását rendkívül fontosnak tartja. Szállítanak zöldségféléket a vendéglők, az állami kereskedelem, az üzemi étkezdék és más központi szervezetek részére is. Június első dekádjában például 106 tonna külön­féle zöldséget szállítottak saját bolt­jaikba, hogy kielégíthessék a fo­gyasztókat. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy idényben dekádonként több ipint 150 tonna áru fogy el a boltokból. A Jednota Fogyasztási Szö­vetkezet saját bolthálózatát maga látja el friss zöldséggel és gyümölcs­csel. Fotó: CSTK A Zelenina járási üzeme újabban 7 vasúti vagont bérel állandó jelleg­gel. Ezeket az áruforgalmazás során csak ő használhatja fel. Az idényben persze gyorsított zöldségszerelvénye­ket küldenek az ország különféle körzeteibe. Ebben az évben például már 45 vonatszerevénynek megfelelő árumennyiséget szállítottak Szlovákia és Csehország ipari központjaiba. A CSSZK-ba három fő vonalon szállítanak zöldséget. Az egyik vona­lon Ostravába, a másikon a közép­­csehországi kerületbe, a harmadikon pedig Prágába. Eszak-Szlovákiába vi­szont csak egy vonalon szállítanak, mely Liptovský Mikuláš-ig terjed, s Így Bratislava lakosságának zöld­ségellátásából is részt vállalnak. Ko­rai retekből 400, fejes salátából több mint 200, salátauborkából pedig 130 tonna mennyiséget juttattak a fogyasz­tói piacra május végéig. Jünius 8-ig pedig 16 fajta termékkel látták el a fogyasztókat. — A termelőinkkel való kapcsola­tunk véleményem szerint szívélyes, tehát jó — jegyzi meg az igazgató —, csupán egy áthidalhatatlannak lünő problémánk van. A kertészke­dők sajnos, nem tervszerűen, vagyis nem az igényeknek megfelelően ter­melnek és szállítanak. Emiatt időkö­zönként árutorlódás keletkezik. Idő­szerű lenne, ha végre a kertészkedők körében is érvényesülne a tervszerű­ség elve. Hasznos lenne például, ha betartanák azt a szállítási ritmust, amire önkéntesen vállalkoztak. Csak így lehetne elkerülni a fölösleges árutorlódást. A termelők jelenleg azt fájlalják — és jogosan —, hogy a felvásárló képtelen a felkínált árumennyiség átvételére. A felvásárló szervezet vi­szont jogosan ragaszkodik a partne­rekkel kötött megegyezéshez, s ért­hető, hogy a veszteségek csökkenté­sbe törekedik, mert nemcsak az a népgazdasági kár, ami a termelőnél vész kárba, hanem az is, ami a fel­vásárló szerveknél megy tönkre. Mégis arra törekednek, hogy az idényben az árut minél rugalmasab­ban juttassák el rendeltetési helyé­re. Kihasználják erre a célra a vas­úti vagonokat, vagyis a társadalmi­lag előnyben részesített gyorsított szerelvényeket, és a saját, valamint az autóforgalmi vállalat gépkocsi­­parkját. Ezeknek a kihasználása vi­szont csak előre meghatározott ter­vek és igénylések keretében lehetsé­ges. Ezt a termelőnek tudatosítania kell. Ebben az évben összesen 73 mil­lió 500 ezer korona értékű összfor­galommal számolnak, s ebből a járás kiskereskedelmi forgalma kereken 30 millió koronát tesz ki. Ebből is látható, hogy jelentős részt vállalnak a fogyasztók igényeinek kielégítésé­ben. ^hai—< ЮТШПНЯВЯ ■■■■мт ЕШВШШШШШШШШЯШЯ A közelmúltban Léván (Levice) a Rozkvet szálloda helyiségé­ben 165 küldött jelenlétében tartották mej a JEDNOTA Fogyasz­tási Szövetkezet alapszervezeteinek járási konferenciáját. Milan Michlo alelnök megnyitója után a főbeszá­­molőt Pavel Taraba elnök tartotta meg. Kiemelte, hogy az eltelt öt év­ben a taglétszám ötszázzal gyarapo­dott, s a JEDNOTA Fogyasztási Szö­vetkezet a Nemzeti Front egyik leg­népesebb szervezete lett. Az elnök elvtárs nem kis büszke­séggel nyugtázta, hogy a JEDNOTA alkalmazottjai szép munkasikereket érnek el a közélelmezésben és a köz­szükségleti cikkek forgalmazásában. Az eltelt években a járás területén lényegesen bővült a bolthálózat és növekedett a kiskereskedelmi forga­lom. Ezzel szemben csökkentették a költségtételeket. Az önkiszolgáló élelmiszerüzletek területe 551, a vendéglőké pedig 528 négyzetméterrel bővült a járásban. A létesítmények túlnyomó többségét „Z“ akció keretében, a lakosság ön­kéntes társadalmi hozzájárulásával hozták létre, ami dicséretes. Járási méretben csupán a pukaneci bevásárló központ és a fegyverneki (Zbrojníky) önkiszolgáló bolt építése okozott problémát. Ezek kivitelezését a Lévai Járási Épitóvállalatra bízták, a munkálatok azonban a rossz szer­vezés miatt elodázódtak, s így az át­adás elhúzódott. lésen korszerű élelmiszerüzletet adott át a járási konferencia tiszteletére. A kivitelező munkálatokban a JED­NOTA lévai üzemegységének alkal­mazottai a társadalmi akció kereté­ben 5 ezer órát dolgoztak. Az idén viszont orvosi rendelőt kapott a JEDNOTA, s a családi házak építői -és 31 közösség 400 tagja pedig a bronzfokozat tulajdonosa. Szép sikereket értek el a fiatal szakemberképzés terén is. Közülük 151-en kapcsolódtak be a szocialista versenybe. Az elmúlt öt évben össze­sen 228 fiatal szerzett náluk szak­munkás oklevelet. Közülük 87-en a A kollektíva erejére támaszkodnak Dicséret illeti a JEDNOTA gépjár­művezetőit is, akik több mint 12 mil­lió kilométert tettek meg baleset­­mentesen. Nekik köszönhető, hogy a fekbérekre fizetett összeg elenyésző lett. Ezt úgy érték el, hogy munka­szüneti napokon is kirakták a vago­nokat. A racionalizáló brigádok köz­reműködésével viszont kihasználták a gépparkot, s az árumozgatás során lényegesen csökkentették a gázolaj­­fogyasztást. Az eltelt öt esztendőben a JEDNO­TA új óvoda építéséről is gondosko­dott, ugyanakkor a Cigánka telepü­nek több mint 2 millió korona támo­gatást nyújtott. Sklené Teplicén a JEDNOTA üdülő­jében már a dolgozók mindegyike volt. Többen külföldi tanulmányúton is részt vettek, a JEDNOTA azonban az alkalmazottak gyermekeiről Is gondoskodott, akik pionlrtáborokban üdülhettek. Az összes alkalmazottak közül 92 százaléknyi bekapcsolódott a szocia­lista versenybe, s 86 közösség 796 tagja kelt versenyre a szocialista brigád büszke cím elnyeréséért. Ma már 11 közösség 96 tagja az ezüst­kereskedelmi hálózatban, 22-en a vendéglőkben szakácsként, 17-en el­árusítói minőségben, 2-en pedig a cukrászszakmában helyezekedtek el. Az esti tagozatokon ugyanakkor 05 dolgozó szerzett magasabb képesítést, s a JEDNOTA 2 dolgozója sikeresen fejezte be tanulmányait a Közgazda­­sági Főiskolán, s így sorolhatnánk a többieket is, akik szakérettségit sze­reztek levelezői tagozaton. A JEDNOTA szép munkasikereit je­lentősen segítették a községek ellen­őrző bizottságai. Szorosan együttmű­ködtek a járási központtal, a nem­zeti bizottságokkal és más intézmé­nyekkel. Az ellenőrző tevékenység számos rendellenességet fedezett fel, melyről tájékoztatták az illetékese­ket, hogy időben beavatkozhassanak. Ennek is köszönhető, hogy az üzlet­vezetők jobban odafigyelnek és ki­sebb hibaszázalékkal dolgoznak. Ahol viszont visszaéléseket fedez­tek fel, ott azonnal' beavatkoztak, hogy mások is okulhassanak belőle. A JEDNOTA járási politikai-szervező osztályának munkaközössége évente két alkalommal tanácskozik a köz­ségek ellenőrző bizottságainak elnö­keivel, hogy megelőzhessék a rend­ellenességeket. Az osztály dolgC3ói szükség szerint közlönnyel tájékoz­tatják az alkalmazottakat az érvény­ben levő jogszabályokról, s arra sar­kallják őket, hogy szüntelenül javít­sák a fogyasztók ellátását. A konferencia befejező aktusaként többen oklevelet és kitüntetési kap­tak. A nyugdíjba vonuló Pavel Taraba elnököt méltó keretek között búcsúz­tatták, s új elnökké pedig Milan Michlo elvtársat választották meg. BELÄNYI JANOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents