Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-04 / 48. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. december 4. 8 Kovács Janika gondterhes fejjel járt-kelt a szobában. Testvérkéi boldogan készülődtek a napra, ő azonban már nem tudott neki örülni. Mert 6 már mindent tudott. Karcsi bátyja már tavaly kinevette, hogy ö még mindig hisz a Mikulásban. De miért is ne hitt volna, amikor nagy süvegben, pásztorbottal a kezében megjelent hatalmas puttonnyal a hátán. Persze, amikor Karcsi azt kérdezte: — Láttad a Mikulás cipőjét? — azt válaszolta, hogy látta. — Akkor észrevehetted, hogy az pontosan olyan volt, mint a szomszéd Tóni cipője. — Es mit jelent az, hogy a Mikuláson a Tóni cipője volt — kérdezte Karcsi bátyjától nagy csodálkozva. — Azt, hogy Tóni volt g Mikulás. Megismertem én. Azért is törtem össze a virgácsot, amn hozott. Jót nevettem rajtad, amikor áhítattal nézted a szakállát. — Ebben az évben már nem fogsz rajtam nevetni — jelelte Janika. — Holnap átmegyek Tónihoz, és megmondom neki, hogy ne jöjjön ide Mikulást játszani, mert ügy sem engedjük be. Janika el is ment, de Tóni nem volt otthon, csak Mariska, a nővére, akit Tóni jeleségül vett. Janika nénje nevetve kérdezte a kis öcsköst: — Kiraktad-e már a cipódét az ablakba? Holnap jön a Mikulás ... — Hát te még hiszel benne, én már nem —jelelte Jantka. — Azt hiszed, nem tudom, hogy a Tóni volt a Mikulás ... Közben megérkezett Tóni ts. Kezet mosott, s amikor megláttg Janikát, felkiáltott: „Nos, Öcsi, nemsokára jön a Mikulás, légy jó kisgyerek, mert különben nem hoz semmit." — Nem bizony, válaszolta Janika határozottan, mert nincs ts Mikulás.. Tavaly is te voltál a Mikulás, és te tetted a cipőbe az ajándékot. — Ёп... — nézett Tóni csodálkozva. — Hogy képzelsz Ilyet? — tiltakozott Tóni. — öregem, Karcsival láttunk mindent. Ezután már nem csapsz be minket. — Becsaptalak? No várjatok csak, majd megmondom én a Mtkulás bácsinak, hogy milyen jómadarak vagytokl Janikát ismét kétségek kezdték gyötörni. Es ha mégse Tóni volt a Mikulás? — mondta Karost bátyjának. — Szamár vagy te, öcsém — nevetett Karcsi. — Menj csak, rakd kt a cipődet az ablakba, én meg majd figyelem Tónit. — En is veled megyek — válaszolta Janika. Átmentek a sógorékhoz. — De jó, hogy eljöttetek — mondta nekik Tóni, — veletek fogok játszani. — A nagy játszás közepette egyszeresük azt vették észre, hogy bealkonyodott, haza kell menni. — En is veletek megyek — mondta Tóni —; nehogy azt higgyétek, hogy én vagyok a Mikulás. Janika aggódva gondolt az estére. Az ablakhoz állt és kinézett az utcára. — lőni — kiáltott fel örömében, majd szégyenkezve a kályha mögé bújt. Miután a szobába lépett a nagyszakállú, aranyos pásztorbottal a kezében, a Mikulás, kikérdezte a gyerekeket és énekeltetett velük. Janikával elmondatoti néhány szép verset, majd az ajándékot a cipőbe tette, s eltávozott. — No, ugye, hogy nem én voltam a Mtkulás — mondta Tóni Jantka jelé fordulva. — Nem — válaszolta, de mégis valami különös történt. Tavaly a te cipődbe jött a Mikulás, az idén a Mariska lakkos cipőjébe ... Ez különös, nem? — De igen — válaszolta Tóni mosolyogva s mosolyogtak Janika szülei is. Megmondták neki az igazat, hogy ne kételkedjen. A Mikulás valóban a nővére volt. N. M. ааяа1дазаа&г^8гзжааа!ьаавязяапаа ESSiíVkr.'l * Levelezni jó Tavaly, a csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmából, Gálfi tanító néni orosz címeket hozott he az osztályba. Hatodikba jártunk, második éve tanultuk az orosz nyelvet. Öröramel ismerkedtünk az orosz kifejezésekkel, gyakran a szlovák nyelvvel hasonlítottuk össze. Izgalommal válogattunk az ismeretlen címek közt, inkább csak a nekünk tetsző nevek szerint választattunk levelező pajtást. Az első levelet tanító nénink segítette lefordítani, de részben megfogalmazni is. A leveleket teleraktuk különféle csecsebecsékkel, képeslapokkal, naptárakkal, bélyegekkel, papírszalvétákkal. Bizony volt olyan is, akinek visszaküldték a postáról, mivel nehéznek bizonyultak. Azután izgatottan, vártuk a válaszokat, melyek meg is érkeztek kivétel nélkül: kinek hamarabb, kinek később. Természetesen a szovjet diákok is kedveskedtek nekünk ajándékokkal. Egyben leírták a környékükön megtörtént hősi eseményeket, amelyeket a szovjet hazafiak a második világháború idején hazájuk felszabadításáért tettek. Nagyon érdekes, izgalmas és főleg tanulságos történeteket mondtak el levelükben. E levelezések kapcsán még jobban megtanultuk tisztelni és szeretni a szovjet népet, annak barátságát és bátorságát. Megtanultunk nagyobb hálát érezni azért is. hogy felszabadítottak bennünket a fasiszta megszállás alól, s elhozták népeink számára a szabadságot. Most, hogy a NOSZF 5. és a Szovjetunió létrejöttének ВО. évfordulóját ünnepeljük, a kapott levelekből és képekből színes faliújságot készítettünk. Beszélgetéseket tartattunk a Szovjetunióról, annak népeiről és eredményeiről és természetesen pajtásainkról is, akikkel levelezünk. Annak ellenére, hogy még sosem láttuk egymást, az eltelt egy év levelezései alapján megállapíthatjuk, hogy azóta barátok, barátnők lettünk. Szerintünk ezt nagy mértékben elősegítette az, bogy egyforma célokért tevékenykedünk, egyformán gondolkodó testvéri barátságban élünk. Bott I r é p, Nemesócsa (Zem, Olía) Egy fél napot töltöttem a szilicet (Silica) gyerekek között. Amint megtudtam: ezek a gyerekek élménygazdag környezetben cseperednek fel, nap mint nap találkoznak a falusi eseményekkel, a természet színváltozásaival, szüleik, nagyszüleik dologtevésével, a munkával. EgyiküJk sem fél az állatoktól, mert minden udvaron tartanak valamilyen Jószágot. Egy kisfiú örömmel újságolta, hogy őt az apukája minden nap elviszi az istállóba, s megengedi, hogy a bocit megetesse. Egy másik ábrándos tekintetű kisfiú a lovakról mesélt, elmondotta, hogy bizony ő annyira szereti a lovakat, hogy mikor az apukája eladta ókét, még meg le siratta, amikor kivezették a pacikat az udverból. A kislányok inkább bent a házban szorgoskodnak: kitakarítanak, {eltörlik a betonpadlót, segítenek a mosásnál, a mosogatásnál, kisebb konyhai munkáknál. Arról is meggyőződtem Szüléén, hogy a gyerekek felnevelésében nagy szerepet vállalnak a nagyszülők. A gyerekek viszont szívesen és nagy szeretettel beszéltek róluk. Emlékeikben ott bujkálnak — ha egyelőre még érthetetlenül is — nagyapó háborús élményei, jelen van nagyanyó is gyerekkori történeteivel, játékaival. Egy szende kislány nagy megbánással elmondta, hogy egyszer játékból eldugta atyóka papucsát, aki ezért mókás zsörtölődéssel dorgálhatta. De amióta nagyapa a kórházba került, mér ntnes kedve Ilyeneket csinálni, és ígéri, hogy soha többé nem tesz ilyet, ha még egyszer hazajön hozzá... A gyerekek tisztelettel, féltéssel, megbecsüléssel szeretik a nagyszüleliket, akik meséikkel bevlllantanak emlégvílágukba egy-egy fénysugárnyi múltat, amelyet az idők sorén emberséggé, megtartó erővé nemesít majd bennük az értelem. A szülők Itt a zúzmarás december, az udvaron a hóember, korcsolya és szánkó perdül, minden gyermek nagyon örül. Nagy pelyhekben hull a hó, megérkezett Télapó, bajsza nevet, tiszta móka, vidám a jó Télapóka. Cukrot kapott a kis Jutka, mert a leckét fújva tudta, Télapó is megcsodálta, még a bajszát is megrázta. NAGY MIHÁLY Kalita G.- felvétele i in ........................................................... О . Akinek sok a színes ceruzája, mindig bajban van, mert a tolltartóban nem férnek el, a papírdobozok meg hamar elszakadnak. Készítsünk textilmaradékokból külön a színesek számára egy szeretnivaló tartót, ami nem doboz hanem például: kacsa. Kék és zöld filcből készül, virágos díszítéssel. Elkészítéséhez körülbelül 30X45 cm anyag, egy kisebb és egy nagyobb cipzár és 25 cm széles gumiszalag szükséges. A test formáját kis ráhagyással kiszabjuk 2 példányban. Az egyes lapokat külön-külön szegjük, béleljük és díszítjük. A fejet kis vattacsomóval tömjük. A cipzárakat a nyaktól varrjuk be, így kétfelől nyitható lesz. A gumiszalag megfelelő sűrűséggel letűzött réseibe dughatok a színesek, az olló, radír, tütartó. többségének kevés ideje van vagy nem is tulajdonítanak nagy jelentőséget a kíváncsi természetű gyerekek kérdéseinek. Anyagi gondokkal persze egy család sem tküzd. A gyerekek mindent megkapnak a szülőktől, amire szükségük van. Vagy mégsem egészen ...? ! Nem bizony! A játékból nincs hiány, de ma már kevés gyerekkel játszanak a szüiók. Kevés szülő mesél gyermekeinek. Ki mesél hát nekiik? A televízió. Az ötperces mese persze kevés, többet követelnek a gyerekek. S a felnőttek ezt úgy oldják meg — ez viszont már elgondokodtató —, hogv az éjszakába nyúló filmek megtekintésével csillapítják az érzelmek kifejlődésének időszakában élő csemetéik meseétvágyát. Akik már tudnak olvasni, a könyvtárból szerzik be mesedajkájukat. Egy bő szókincsű kisfiú, akinek sóikéig minden este mesét mondtak, amióta olvasni tud, viszszaadja szüleinek a kölcsönkapott meséket. Az iskolásgyerekek kivétel nélkül szeretik a meséskönyveket. Van, aki rendszeresen, van, aki csak ritkán kap ajándékba könyvet. És sajnos sok gyereket még egyszer sem örvendeztettek meg efféle ajándékkal. Pedig akinek már van a birtokában képeket, történeteket rejtegető játék, féltve őrzi azt egy külön polcon vagy a játéksarok biztonságos zugocskájában. Csillogó szemmel mesélték, hogy a mesére éhesek bebújnak egy sarokba, s amikor kinyitják a könyvet — meseország kapuját. —, azonnyomban megtelik a szoba varázslókkal, királynőkkel és királyfiakkal. Ha pedig egy táltosló ugrik ki élébük, menten a hátára pattannak, és meg sem állanak tündérország kapujáig, s akkor bizony hiába szólongatja, keresi őket anyuka. A zenét — mint mondották — csaknem mindannyian kedvelik. Hallgatják tévében, magnóról, rádióban. Šok családban van hangszer: zongora vagy harmonike. Ellenben már kevés anyuka tanítja népdalocskákra a gyermekeit. Pedig azok milyen hűen zengenék vissza és vinnék magukkal a jövőbe az egyéniséget, érzelemvilágot gazdagító, derűt árasztó dalokat. Az alapiskola minden egyes tanulójának van barátja, barátnője, játéktárukban a népi játékok közül is fellelhető egynéhány. Szeretnek faragcsálni, barkácsolni, szerelni, varrni. Már sokukban megfogalmazódott az első vágykép. A lányok többsége egészségügyi nővér szeretne lenni, néhányan elárusítók és varrónők. A fiúk között kőműves-, autószerelő-, juhászjelöltekre találtam, akik — egyelőre — fesztelen viselkedésükkel, őszinte szókimondásukkal fedték fel érzelmi világukat. Korcsmáros László i! kelte nyugta kelte nyugta UEUfinOfiK 