Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-12-04 / 48. szám

1982. december 4. SZABAD FÖLDMŰVES Mint a szemérmes szép leány a lánynézől>e énkező legény elől, úgy rejtőzik el Libád (Eubá) az idegen szemek, kíváncsi tekintetek elől. Klsebb-nagyobb dombok láncolatá­nak egyik völgyében húzódik meg már sok-sok év óta. Valamikor az ilyen falvakat isten háta mögöttinek nevezték. Libádra is ráillett az a megállapítás, mert szinte ki volt zár­va az élet — a vasúti és a közúti forgalom fejlődésével járó — harmo­nikus mozgásából. Egykor részesaratók, uradalmi cse­lédek, zsellérek lakták. Csak elvétve akadt egy-két kisparaszt. Szegények voltak az emberek, s bi­zony nagyon szegényes volt a falu arculata is. Szalma- és nádfedelű vis­kók, sövénykerítések, nyáron porfel­hő, tavasszal és ősszel sártenger, ten­gelyig érő kátyúkkal tarkított utak, foltos ruhájú, koravén, aszott bőrű emberek vádolták az úri világ évszá­zados rendjét. A szocializmus szinte korlátlan le­hetőségeket adott Libád fejleszté­séhez is. S mivel a szocialista nagy­üzemi termelésben látták falujuk fej­lődése és saját boldogulásuk feltéte­leit, aránylag korán megteremtették a szövetkezeti gazdálkodás kibonta­koztatásának szervezeti, majd anyagi­­műszaki bázisát. S bár a nem éppen ideálisnak nevezhető termelési adott­ságok kissé fékként hatottak, ennek ellenére szemlátomást szépült a falu arculata, javultak a szocialista élet­mód, főleg az általános jólét anyagi feltételei. A község arculatának formálódása, szépülése az 50-es évek közepével kezdődött. Azóta huszonkét emeletes és harmincöt földszintes új családi ház épült. A többi pedig alapos mó­dosítással, átépítéssel kapott a kor igényeihez igazodó, új arculatot. Ogy néz ki most ez a dombok közé szo­rult falu, mintha teljesen új lenne. Nincs már elzárva a „világtól“ sem. A gyakran közlekedő buszok „közel vitték“ Párkányhoz (Štúrovo), s Kö­­bölkúton (Gbelce) keresztül Érsekúj­várhoz (NoVé Zámky) is. Kis falu Libád. De a társadalom által felkínált községfejlesztési lehe­tőségekből sokat markolt. Főleg az 5. és a 6. ötéves tervidőszakban. Az előbbi tervidőszak éveiben három­millió-ötszázezer, az utóbbiban pedig kétmillió-ötszázezer koronát fordítot­tak továbbfejlesztésre. Ez persze a lakosságtól is azt követelte, hogy a közösség „oltárára“ sok és hasznos tár­sadalmi munkával áldozzon. Nem is lehet senkinek oka panaszra, mert a libádiak nemcsak igényelték a jobb és szebb életfeltételeket, hanem azok formálásán példásan szorgoskodtak is. Ma elégedettek! Elégedett Bohu­­slav Simurka, a helyi nemzeti bizott­ság elnöke és Hrubec Károly titkár is. Elégedettséget tükröz, a Nemzeti Front helyi cselekvési programja. Nem számol utak, középületek és egyebek építésével. Nem számol, mégpedig azért, mert a fontosabb dolgok elkészültek az 5. és a 6. öt­éves tervidőszakban. Az utcák, járdák aszfaltozottak. A temetőben új halottasház épült. Oj épülete van a Libádot és Bélát (Belá) szolgáló központi postahivatalnak is. önkiszolgáló bolt és vendéglő is épült. Az iskolát — tetemes munka­­ráfordítással — óvodává formálták át. Van megfelelő kultúrház is — na­gyobb község is büszke lenne rá —, amely a szövetkezet gondozásában és anyagi ráfordítása nyomán a közel­múltban szépítkezett. Oj a tűzoltó­szertár épülete, melyben egy-egy he­lyiséget kapott a tűzoltótestület, illet­ve az ifjúsági szervezet. A helyi nemzeti bizottság székhá­za, amely azzal az elképzeléssel épült, hogy a gazdaságilag egyesült négy község — Libád, Béla, Sárkány és Gyiva — közigazgatásának központja lesz, megfelelne egy ötezer lakosú községnek is. Kétszintes, vagyis egy­emeletes épület. S ma, amikor a hnb hatásköre korlátozott lett (mivel a hivatalos ügyek jelentős részét a központi község, vagyis a Köbölkút! Helyi Nemzeti Bizottság végzi) a há­rom nemzeti bizottsági dolgozó — a titkár, a könyvelő és a hivatalnok — főleg a téli időszakban időszerűvé vált takarékosság miatt, egyetlen iro­dahelyiséget foglal el. A nagy és szép épület nagyobbik része tehát kihasz­nálatlan. A vízvezetékhálózat a lakosság kö­zel háromnegyed részét látja el veze­tékes vízzel. Libádon minden nagyon szép. Fő­leg nyáron, amikor az utcákat szín­pompás virágágyások övezik és az egykori elpocsolyásodott vízgyűjtő helyén rózsaliget pompázik. Az egyik legfeltűnőbb, gazdagságot hirdető lát­vány persze az Egyetértés szövetke­zet kétemeletes székháza, amely a Béla felől érkező idegen figyelmét és érdeklődését elsőként kelti fel. A Nemzeti Front helyi választási programja —, mint már említettem — elégedettséget tükröz. Csak az utak, járdák és középületek karban tartásával és a falu szép arculatának megtartásával számol. A közszolgái tatások meghonosítását sem szorgal­mazza. Nincs i s rá szükség, mert Köbölkúton — és ha a helyzet úgy kívánja Kéménden (Kamenín) — ei­­intézhetők a különböző javítások. A választási cselekvési program azonban a tömegpolitikai és kulturá­lis népnevelő munka fejlesztésével határozottan számol. A társadalmi szervezetek mutatnak is némi aktivi­tást. Elégségesnek azonban csak az HARMINC ÉVVEL EZELŐTT ALAKULT MEG A RIMAJÄNOSI (RIMAVSKÉ JANOVCE) SZÖVETKEZET A mezőgazdaság szocialista átépí­tése kezdetén a kommunista párt agrárpolitikáját helyesen értelmező földmunkások, szegény- és középpa­rasztok soraiból kerültek ki azok a vezéregyéniségek, akik áldozatkész munkájának köszönhető jórészt a szö­vetkezeti gondolat megvalósítása, ké­sőbbi kiteljesítése. A KEZDET így volt ez Rimajánosiban, Pálfal­­ván (Pavlovce) és Jánošíky települé­sen is, ahol Pálkovács Lajos, Hajtman György, Miklo Ján, Spišiak Anton, Kurie Pavel, Krahulec Ián és még jó­­néhányuk révén a nehézségek és kel­lemetlenségek ellenére is „csírát bon­tott az elvetett mag“; a földmunká­sok, egyéni gazdálkodók a közös gaz­dálkodás útját választották. A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban az elsők között Pálfalván alakult meg a szövetkezet 1949 ápri­lis 26-án 184 hektárnyi területen, Spišiak Anton elnökkel az élen. Egy évvel később a szomszédos Rimajáno­siban 1140 hektáron jön létre közös gazdaság, melynek elnökévé Megya­­szai Istvánt választották. Ugyaneb­ben az évben Jánosíkyból 19-en kér­ték felvételüket a jánosi szövetkezet­be, akikből önálló csoport létesült. Vagyis: Jánošíkyban később, 1953-ban kezdték a szövetkezeti gazdálkodást, negyvenketten, Krahulec Ján elnökle­tével. Aztán a kezdeti nehézségek, sikertelenségek miatt egy évvel ké­sőbb 32-en fordítottak hátat a szövet­kezetnek. Am a teljes szétesés még­sem következett be, épp a Rimaszom­bati Gép- és Traiktorállomás segítség; nyújtása következtében. Lássuk, milyenek voltak az akkori eredmények? A mai 3200 literes fejé­­si átlagnak csupán az egyharmada. Búzából 1,4, tavaszi árpából 1,9, sze­mes kukoricából pedig 0,8 tonnás ho­zamátlagot értek el — a kezdet kez­detén. Tíz év múltával a hektárhoza­­mok megduplázódtak, s a tejelékeny­­ség is lényegesen emelkedett. A hetvenes évek elején — a szo­cialista mezőgazdaság fejlődésének fontos szakaszában, amikor a gépesí­tés és a szakosítás került előtérbe —* a három település szövetkezete egye­sítette ingó és Ingatlan közös vagyo­nát, személyi állományát. A rimajá­­nosí székhelyű szövetkezet azóta a Jánošík nevet viseli. ŐRSÉGVÁLTÁS UTÄN A kétezer hektárra terjedő közös gazdaság földterületéneik a fele szán­tó. Hatékonyabb s színvonalasabb gaz-KEREK ÉVFORDULÓ daságirányítással, Jobb nagyüzemi termelési feltételek következtében 1000 darabossá vált a szarvasmarha-* állomány, s abból 400 volt a tehén. A fejési átlag megközelítette a há­romezer litert. A gabona hozamátlaga elérte a négy tonnát. Az egyesülés után mintegy hatmil­lió koronát fordítottak az állatte­nyésztés gépesítésére. Felépítettek 320 férőhelyes tehénistállót, 14 millió korona költségráfordítással, s fokoza­tosan áttértek a feketetarka tehenek tenyésztésére. Megérett a helyzet a szakágazati irányításra. 1976-ban száz hektárra bővítették a zöldségkertészetet; e terü­let felén ipari paradicsomot termesz­tettek. Ehhez felépítettek egy feldol­gozó részleget, 6,5 millió költséggel. Sajnos, utólag kiderült, hogy a kor­szerű technológia nem alkalmazható. A berendezést eladták. Visszatértek a hagyományos termelésre. Néhány év alatt új gépközpontot, irodaépületet, egy 100 férőhelyes épü­lettömböt, s 23 lakásegységet felépí­tettek. FEJLŐDÉS A SZAMOK TÜKRÉBEN Az egyesülés utáni tíz év leforgá­sával 0,6 tonnával emelkedett a ga­bona hozamátlaga. Megkétszerező­dött a tehénlétszám, s a fejési átlag 400 literrel lett több tehenenként. A tagok havi kereseti átlaga 1500-ról 2200 koronára gyarapodott. Évente hetvenezer koronát fordítanak az ala­csony nyugdíjjáradékok kiegészíté­sére. Történt már előrelépés a szakké­pesítés területén is: hét a főiskolai, s huszonhárom a szakközépiskolai végzettségűek száma. Am így ez túl­zottan leszűkítettnek hat, hiszen a különböző, rövidebb-hosszabb időtar­tamú szaktanfolyamot végzettek szá­ma is eléggé számottevő. Emellett az üzemi felnőttoktatásba évről évre be­kapcsolódik a tagság jelentős hánya­da. Termelési eredményeik? Az idén a legjobbak. Gabonából 4,5 tonnát ta­karítóiak be hektáronként. A cukor­répatermesztési tervüket 123 száza­lékra teljesítették. Zöldségkertészetük i— öt év után — ismét jövedelmező volt. Ehhez még erkölcsi eredmény is járult: a litoméficei zöldségkiállí­­tásról két arany- és két ezüstéremmel tértek haza. Mintegy kétszázezer li­terrel túlteljesítették tejeladási tervü­ket. Hústermelésük kiegyensúlyozott. Az idén Is sikerült kiváíó minőségű ta­karmányalapot teremteniük. • • • A Jubileumi közgyűlésen lényegé­ben a három évtized eredményeit summázták, a fogyatékosságokat is feltárva. A vitafelszólalók — köztük a volt három szövetkezet egykori elnöke megelégedéssel nyugtázták, hogy a problématerhes kezdet után a szövet­kezeti gazdálkodás ilyen magas szint­jét sikerült elérni. Az alapítótagok őszinte szavaiból az tűnt ki, hogy ilyen nagyfokú fejlődésről — a szö­vetkezetesítés úgynevezett hőskorá­ban — még csak álmodni sem mer­tek. A tagság örömmel tekintett vissza a háromévtizedes, rögös, de végül eredményes útra; tudatosítva azt, hogy a párt jól átgondolt gazdaság­­politikájában a jövőben sem csalódik. (korcsmáros) egységes földművesszövetkezet szak­mai-politikai nevelőmunkája minősít­hető. Az ismeretterjesztő és népne­velő kultúrmunkára hivatott társadal­mi szervezetek tevékenysége általá-Még ősszel is díszlettek az utcákon a virágok ban csak állami és egyéb ünnepsé­gek rendezéséhez való hozzájárulás­ra, esetleg keretműsorok biztosításá­ra terjed ki. Kivételt képeznek a pio­nírok és a szikrák, akik névadó ün­nepélyeken, házassági évfordulók kö­zös ünneplése alkalmából *—i melye­ket a polgári ügyek testületé szervez — kedves műsorukkal kellemes lég­kört teremtenek. Libádon az a téves nézet uralko­dik, hogy a „papucskultúra“, vagyis a televízió térhódításának időszaká­ban szinte lehetetlen érdeklődést ki* váltó kulturális rendezvényeket szer­vezni. Mivel sok-sok példa bizonyítja ennek az állításnak az ellenkezőjét, csak javasolni lehet a libádi társa­dalmi szervezeteknek, hogy vállvetve egyengessék a kulturális tömegmoz­galmi munka újjáélesztésének és fej­lesztésének útját. Mások tapasztala­tait felhasználva keressék és hono­sítsák meg mielőbb a kulturális ren­dezvények korszerű és a lakosság érdeklődését is felkeltő formáit. Az eddigieknél sokkal jobban járuljanak hozzá ahhoz, hogy a kibontakozó szocialista életmódnak a politikai, a kulturális, az irodalmi és művészeti látókör, vagyis a lakosság általános műveltsége is szerves részévé váljon. A lehetőség adott. A szép kultúrhá­­zat tehát illő lesz mielőbb a politi­kai, a kulturális, az irodalmi és mű­vészeti ismeretek, vagyis a népműve­lés tényleges hajlékává formálni. A helyi nemzeti bizottságnak pedig javaslom az alábbi megfontolását: Mivel a faluban közel 130 nyugdí­jas él — akiknek többsége feltehe­tően már munkaképtelen, de ugyan­akkor társas életre vágyik *—i helyes lenne a hnb-székház egyik helyiségét, például a tanácstermet, vagy a ki­használatlan esketőtermet nyugdíjas­klubbá minősíteni. Egy ilyen megol­dással kiadások nélkül, kellemes idő­töltést biztosító, második otthont te­remthetnének az öregeknek, Megszépült Libád, s lakói elégedet­tek. Ahhoz azonban tenni kell vala­mit, mégpedig folyamatosan — az igényekkel és lehetőségekkel össz­hangban —, hogy a falu jó hírneve idők múltán is megmaradjon. PATHÖ KAROLY Az Egyetértés szövetkezet székháza N. Kovács István felvételei A brigadvezetű Koleszár Mária, a prachovanyi szövetkezet szocialista brigádveze­tője. A közös gazdaság sertéstele­pén dolgozik héttagú csapatával együtt. Mintegy 140 kocát gondoz­nak összesen a dvoriankyi tele­pen. A lakásán keresem őt fel, hogy az életéről, valamint a bronz­érmes brigád tevékenységéről meg­tudjak egyet s mást. Ringó járású. A szobába tessé­kel. Egyenesen a szemembe néz, majd barátságosan köszönt: — Legyen üdvözölve nálunkl Habzó sörrel kínál. — Egészségérel Aprókat kortyol, s beszélni kezd: — Ha az életemre kiváncsi, el­mondhatom, hogy egészen fiatalon kezdtem, huszonkét évvel ezelőtt. Az állatgondozás nem volt idegen számomra, hiszen már idehaza megszoktam. Eleinte a koránkelés okozott gondot, aztán beidegző­­dött, olyannyira, hogy ébresztőóra nélkül kelek. .*. Közben megtudom, hogy 1976- ban kapcsolódtak be a szocialista brigádmozgalomba, s jeleleg az ezüstérem várományosai. — Volt-e vállalásuk a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója tiszteletére? S miként teljesítették azt...? ■■■мнмяммнанкнривзвмятвяяа — Hogyne lenne vállalásunk. (Köteleztük magunkat, hogy a ma­lacelválasztás éves tervét 140 da­rabbal túlteljesítjük. A háromne­gyedéves értékelés alapján van remény, nemcsak az éves tervünk, hanem a vállalás teljesítésére Is. Pénzben kifejezve ez csaknem 87 ezer korona értéktöbblet, a társa­dalmi munkát is beleértve. Koleszárné négvgyermekes csa­ládanya. Férje Kassán (Košice] dolgozik. Hetente egyszer jön­­megy. így azután a háztáji dolog is az 6 gondja. Mert népes ám az udvar: aprójószág, hízósertés meg­követeli a magáét. í—: Kicsit könnyít az, hogy a gyerekeim is dolgosak: bevásárol­nak, terítenek, mosogatnak, por­szívóznak. Meg aztán a kerti munkában is segítenek. Szabad­idő? Elenyésző. Mivel szakképesí­tést szereztem a szövetkezet üze­mi iskolájában, így könnyebb a gyerekeknek segíteni a tanulás­ban. Am rendszeresen törődik azzal Is, hogy politikai Ismereteit gyara­pítsa. Tagja a Nöszövetség helyi szervezete vezetőségének, sőt mi több, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási, illetve központi bizottságának is. Mindezen kívül a brigádvezetői tisztséget is el kell látnia. Becsü­lettel. Keményen helytállva, sze­mélyes jó példát mutatva, össze­tartani, jó eredmények elérésére buzdítani, nevelni a brigád tagjait. Koleszárné energikus, talpra­esett teremtés. Elgyötörtségnek nyoma sincs rajta. Példamutatásá­val sokoldalú és eredményes ter­melői, társadalmi és nevelői mun­kásságával rászolgált a „Kiváló Munkáért“ állami kitüntetésre. (illés)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents