Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-04 / 48. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. december 4, fi Ф /ф и Ф fl Ф' f k pi í p* m p* тдое n p* n i íl w 11 €% m No#i V/ Й 4/7 Si в ж 4/7 Й0 jjf 4/7 «7 4rjl |r# IP w fl %» W *% Bár az 6szi időjárás az idén nem hátráltatta különösképpen a betakarítást, a mezőgazdasági üzemek gépállománya mégis alaposan megsinylette a folyamatos, hónapokig tartó terhelést. Most a gépjavítók, tavaszszal pedig a gépek állnak csatasorba — mindenütt azonos cél érdekében. Az ütemterv szerint a lehető legjobb minőségben kell a gépeket, berendezéseket kijavítani, ismét használhatóvá tenni. A Dunnúj falusi (Nová Dedinka) Efsz gépudvara tágas műhelycsarnokának falán lllás-kékes fények vibráltak. A lánghegesztő csóvájának fénysugarai különböző figurákat vetítettek a falra. Több gépen egyszerre kettesével, hármasával dolgozott egyegy javítócsoport. A hegesztést végző — védősisakját leemelve — elégedetten nyugtázta munkája eredményét. A mester egy kombájn „ruháját“ foltozta, mely a kukoricabetakarítás hajrájában sérült meg. Varga Géza és ifj. Vízi Géza talajgyalut javított: a tengelykapcsoló-tárcsa mondta fel a szolgálatot, s a műtét nehéznek bizonyult. A hatalmas gépezet a szilázsolásnál tett jó szolgálatot, a keményebb megterhelést követelő földmunkánál viszont lerobbant. A Javítóműhely egyik sarkában akkumulátorok sorakoztak: — Manapság nagy kincs egy jó akkumulátor — említette — Pálfi józsef — ezért Is vigyázunk rá annyira, mert beszerzésük elég körülményes. ~ — A műhelycsarnok újnak tűnt. — Egy éve építettük — szólt ifj Vízi István. — ,Az acélvázas tetőszer kezet összeszerelését mi végeztük, hullámlemezzel borítottuk, a kapukat és az ablakokat ml hegesztettük. ■ A nemrég alakult szocialista brigád a jelek szerint tehát sokat tett munkakörnyezete javításáért... — így igaz — szóltak közbe többen is — a fűtést is mi oldottuk meg. A télen — a (korábbi évekhez viszonyítva — már kellemesebb környezetben dolgozhatunk. ■ A jó munkakörnyezet hatással van a munkateljesítményre is? — Hogyne — veszi át a szót Varga Géza. — Persze nemcsak erről van szó. A kedvezőbb munkakörülmények a brigádszellem javítását Is elősegítik. Habár a brigádmozgalom terén még kezdőknek számítunk, sokat kell tennünk azért, hogy kiérdemelhessük a szocialista címet, de úgy érzem, most már jó úton haladunk. • • • A beszélgetésbe Vincze Tibor műhelyvezető is bekapcsolódott: — Korábban szerelőgárdánk mindössze négy-öt tagú volt, számuk ma már tízre gyarapodott. A csoport fiatalokból tevődik össze. Negyvenkét évemmel én vagyok közöttük a legidősebb. Szakképzett, tehetséges, áldozatkész emberek. így problémamentes a vasárnapi szolgálat, csúcsidényben a túlórázás. A műhely Irodájában Vincze Tiborral a gépjavításról beszélgetünk. — Az idén — a kedvező körülményeknek köszönhetően —■ valóban jól startoltunk. Négy kombájnunk van, ezeket már javítjuk. Mindenesetre rendhagyó kezdés. Az arató-cséplő gépek tudvalevőleg nem vesznek részt a tavaszi munkálatokban ... — A sorrendváltás jól átgondolt tervezés eredménye: ugyanis korábbi tapasztalatok Igazolják, hogy Ilyenkor jobban tudunk alkatrészhez jutni. Ha viszont bizonyos gépelemeket mégsem tudunk beszerezni, van Időnk a szóban forgó problémát saját ötlet, lehetőség alapján megoldani. ■ Hogyan állnak a tavaszi munkákhoz szükséges gépek javításával? — Természetesen a kombájnok mellett megkezdtük az ekék, boronák, simítők, pótkocsik javítását. Ezek a munkálatok semmiféle nehézségekbe nem ütköznek. Bízom gépjavítóink szakértelmében, találékonyságában. Egy-egy termelési folyamat sikerében vagy sikertelenségében sok esetben kap főszerepet a találékonyság. A szóban forgó gazdaság esetében így volt ez legutóbb a takarmánybegyűjtésnél: az önjáró gép szállítólánca rövldebb üzemeltetés után elromlott, majd többszöri toldása-foldása után — teljesen használhatatlanná vált. Óljai helyettesíteni beszerzési gondokba ütközött, persze magas ára sem lehetett senki számára közömbös. Aztán megszületett az ötlet: az U-vas alakú láncalátétet ikeményfa-lécekkel helyettesítik. Az ötlet megvalósult, s a gépjavítók azóta már el is felejtették a szállítólánc javítását. • • • A Vízi László gépüzemelési főágazaívezető által irányított gépjavító >rigád helytállásának újraismétlése íalyett vonjuk le a tanulságot: ott, íol időben térnek rá egy-egy próbálna megoldására, ott ritkábban panaszkodnak objektív nehészégekre. KALITA GABOR Amikor az ember évezredek előtt megismerte a tüzet és barlangjába „cipelte“, hogy ne kelljen a hideg sziklafalak között dideregnie, bizonyára nem gondolt arra, hogy a féltő gonddal őrzött láng később ellenségévé váliik. Mert az kétségtelen, hogy a tűz nélkülözhetetlen segítője életünknek, de olykor féltett értékeink kegyetlen megsemmisítője is. Számos példával bizonyíthatnánk, hogy egyetlen gyufaszál, melynek értéke anyagiakkal alig mérhető, óriási, nemegyszer pótolhatatlan értékek pusztulásának volt az okozója. Segítőnk, de ellenségünk is a tűz, szükséges tehát, hogy gondos figyelemmel szolgálatunkba állítsuk, és tépjük ki lángnyelvét, ha értékeink elpusztítására tör. A fejlett technika segítségével egyre hatékonyabb ellene a védekezés, hiszen a korszerű „vízágyúk“ — szakavatott kezekben! — percek alatt megsemmisíthetik a fellobbanő lángokat, megakadályozhatják a tűz elterjedését. A szocialista életforma és az életszínvonal folyamatos és gyors emelkedése következtében létrejött változások mind kevesebb teret engednek a „vörös kakasnak“. A nádfedeles, szalmatetős., nyitott ikéményü házikók, a gazdasági udvarok szérüskertjei eltűntek, ahol oly gyakran lobbant fel a láng. Viszont egy-egy tüzeset ma kisebb helyen sakkal jelentősebb értékeket semmisíthet meg, mint valamikor, hiszen a dolgozók növekvő igényei és anyagi lehetőségei következtében lényegesen nagyobb értékek halmozódnak fel a csa ládi házakban. Az állami és közvagyon is foko zottabb tűzbiztonságot Igényel. Ezért is annyira fontos a tűzmegelőzésre való felkészülés, a tűz oltás hatékonyságának fokozására való törekvés Erre a felelősségteljes feladatra meg kell nyerni és fel kell készíteni a fiatalokat ts, hogy legyen, aki átveszi a „váltóbotot“, a sugárcsövet a sok éven át becsületesen helytálló, előrehaladott ко ruk miatt távozásra kényszerülő tűzoltók kezéből XXX • A fiatalok felkészítése már az alapiskolákban működű szakkörökben megkezdődik. Szakavatott tűzoltók irányítása mellett ismerkednek a tfizbiz tonság, a tűzmegelőzés és a tűzoltás követeimé nyeivel. Ismereteik felmérése és képességeik fejlesztése érdekében rendszeresen versenyeket is rendeznek, melyeken az illetékes szervek képet kaphatnak felkészítésük és akcióképességük helyzetéről. Bizonyos fokig játékos versenyek ezek, ahol a tanulók, sok esetben felnőtteket is csodálatba ejtő ügyességgel hajtják végre az előírt gyakorlatokat. A nagykürtösi (Veľký Krtlš) járásban az ifjú tűzoltók versenyének színhelye Ipolynyék (Vinica) volt, ahol 32 kilenctagú diákkolektíva, — fiúk és lányok — tettek tanúbizonyságot tűzvédelmi felkészültségükről. A 11—15 éves fiatalok versenye izgalmakban bővelkedő volt. A taktikai gyakorlaton nagy ügyességgel másztak be az „épületbe“ az ablakon, kúsztak a kötélen, futottak át a keskeny pallón. A fecskendő kezelésében is jeleskedtek: gyakorlott mozdulattal gurították szét a vezetőtömlőket, kapcsolták rá a szórócsövet, s a vízsugárral pillanatok alatt „lőtték szét“ a célt, vagyis söpörték le az üres pléhdobozokat. A kiértékelésnél Mikuláš Šejka, a járási tűzvédelmi szolgálat parancsnoka, Ján Jánošík, a kerü letl bizottság ifjúsági albizottságának tagja és Anna Kubaliaková, a Szlovákiai Tűzoltók Szövetsége Központi Bizottságának képviselője jelenlétében megelégedését fejezte ki a fiatalok nyújtotta teljesítményt Illetően. Az SZTSZ járási bizottságának vezető titkára szólt a hiányosságokról is. Pozitívan értékelte, hogy általában minden alapiskola csapata jelen volt a versenyen, kivéve Ipolyvarbót (Vrbovkaj és Kékkőt (Modrý Kameň), ahol az alapszervezet nem biztosítót szakoktatót a fiatalok mellé, aki foglalkozott volna velük, illetve felkészítette volna őket a versenyre. Dicsérően szólott a jnb iskolaügyi szakosztályának és az iskolák igazgatóinak hozzáállásáról, akik hatékonyan segítik a tanulók tűzmegelőzésre való felkészítésének fontos ügyét. Ez az együttműködés biztosítéka a további eredményes munkának. XXX A tűzbiztonság jelentőségével bizonyára mindenki tisztában van, de leginkább az tudja felmérni fontosságát, aki látott már lángokban álló családi házat, melynek lakói kétségbeesetten mentették értékeiket a lángok pusztítása elől, vagy részt vettek gazdasági épületeket, érett gabonát, esetleg erdőt pusztító lángnyelvek megfékezésében. Mert szlvszorító látvány az, amikor fáradságos munkával kitermelt javaink a lángnyelvek pusztítása nyomán semmivé válnak. Mlndannyiunk érdeke tehát, hogy éberen őrködjünk a „vörös kakas“ álma felett. A tűzmegelőzésre való törekvés lángjának viszont nem szabad kialudnia! Kép és szöveg: Bojtos János «£»>’• ♦*« «j« »j» «j« »j* *J» »J* »J» «J* «J* «J* *J« «J» »j* ■»}* ♦'« *{• «J* ý »j» «$»«j» «j* *j« «j» »J* «J« «j« «J» «J« *J« *J« «J* *J< »J* »J» ♦«« «£♦ «$* *J* «$♦ »J* «J* «J« «J* *j* «j A kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben az utóbbi években a figyelmetlenség, az óvó rendszabályok megszegése, a védőfelszerelések mellőzése sok áldozatot szedett és nagyon sokba került. Életeket követelt. Például 1980-ban a kerület szövetkezeteiben 12, egy évre rá 18 dolgozó halt meg és még több volt a csonkulásos balesetet szenvedettek száma. Az Idén javult, vagy romlott a helyzet? Egyikre is, másikra is tudnánk példát említeni. Ha számításba vesszük, hogy ma már minden szövetkezetben fizetett munkabiztonsági technikust tartanak, hogy több pénzt fordítottak az üzemek munkavédelmére, akikor még inkább nyugtalanító a helyzet. Az idén a halálos kimeneteld balesetek száma némileg csökkent, ám több volt a csonkulásos és egyéb balesetet szenvedettek száma. Főleg szemléletbeli hibák akadályozzák a baleseti helyzet javulását. Számos helyen nem tárják fel a balesetek valódi okát. A helyzet objektív ismerete nélkül átfogó intézkedést sem tesznek (nem is tehetnek) a hasonló balesetek elkerülése érdekében. Pedig Ami megoldásra vár a muüka-Éäisi ez elsőrendű kötelesség. Megengedhetetlen, hogy az üzemi balesetek után a gazdasági vezetők sokszor „mossák a kezüket“ és a felelősséget a dolgozók nyakába próbálják varrni. És jellemző, hogy megfelelő, hatékony intézkedéseik nélkül zárják le a balesetek kivizsgálását több üzemben. Tapasztalható könnyelműség, nemtörődömség a munkavédelmi törvényesség körül is. Nem tartják meg a biztonsági szemléket. A munkavédelmi bizottságok által felvett jegyzőkönyvek anyagából az alábbi általános érdekű megállapításokat közvetíthetjük olvasóinknak. A termelő- és védőeszközök állapota biztonságtechnikai szempontból az utóbbi időben érezhetően javult, néhol azonban karbantartásuk nem kielégítő. A tengelyvégek nincsenek burkolva, a javítóműhelyek szerszámgépeiről hiányoznak a védőkészülékek. Máshol á képzett szakmunkások (villanyszerelő, gépjavító, gépkezelő, hegesztő) hiánya növeli a balesetveszélyt. A bizottságok az áramütés elleni védekezések terén is sok hiányt tapasztaltak. Ma már a mezőgazdasági üzemek nagy áramfogyasztók, helyénvaló lenne tehát a fokozott gondosság. Ennek ellenére sok helyen hibásan méretezték a földelést, az áramelosztókkal és a kapcsolótáblákkal is sok baj volt. A szállítóeszközök használatánál is sok szabálytalanságot tapasztaltak. Nem működtek a gépek jelzőberendezései. Az állattenyésztés biztonságtechnikai követelményei egyenes aarányban fejlődnek az állattartás gépesítésével. A feladatok bonyolultak, hiszen növekszik a foglalkoztatott munkások száma, sok helyen mégis elmulasztják a munkavédelmi oktatást. Számtalan baleset fordul elő a takarmánykészítésnél és szállításnál, de istállómunka iközben is. A gépek rendeltetésszerű működtetése, az óvó rendszabályok megtartása szolgálja az emberek védelmét, ugyanakkor fontos feltétele a korszerű üzem- és munkaszervezésnek a termelékenység növelését' is befolyásoló tényező. Mi múlik a vezetőkön? Elsősorban a szemlélet megváltozásától várható, hogy az üzemi baleseti helyzet javuljon. Minaddig, amíg a munkavédelem nem váliik az üzem- és munkaszervezés szerves részévé, nem így kezelik a gazdasági vezetők, döntő fordulatot alig remélhetünk. Az intenzív termelésben az ember és a gép kapcsolatában is elsődleges szerepe van a munkásnak, a gépeket, berendezéseket működtető embernek. Egyáltalán nem lehet mindegy, üzemi balesetek miatt hány ezer nap esik iki a termelésből, hány munkás válik hosszabb-rövidebb időre munkaképtelenné. Ezeket megelőzni, ebben intézkedni minden gazdaságvezetőnek nemcsak joga, hanem kötelessége. Illés Bertalan
