Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-27 / 47. szám
Amint már említettük, hazánk cukorrépa-termelését a hiányos anyagi-műszaki alap és a mezőgazdasági üzemek elégtelen ellátottsága hátrányosan befolyásolta és részben befolyásolta ma is. Ennek káros hatása megnyilvánult az .egyes munkálatok végzésében, az agrotechnika színvonalában, a cukorrépa-termelés egészében éppúgy, mint annak feldolgozásában és a cukorgyártásban is. Hogy világos képet nyerjünk arról, hogyan teljesítjük a cukorrépa-termelés és a cukorgyártás feladatait elemezni fogjuk az utóbbi évek, azaz a 6. ötéves tervidőszak eredményeit. Felmerülhetne az az ellenvetés, hogy a tervezett cukorrépa-termelési feladatok túlzottak, teljesíthetetlenek voltak. Az állami terv a 6. ötéves tervidőszakára 41 millió tonna cukorrépa termelését és felvásárlását irányozta elő. Ez hektáronkénti átlagban 38,05 tonnát, a felvásárlás és a tervezett 15,13 °/o-os cukorrtalom elérése esetén pedig 4,6 millió tonna cukrot jelentett volna. Meg kell jegyeznünk, hogy 1963-ban 255 000 hektárnyi területen 8 millió tonna cukorrépát termeltünk. Hasonló eredményeket értünk el 1958-ílan, 1974-ben és 1977-ben is, amikor túlléptük a 8,2 millió tonnát. Ezt a menynyiséget 1968-ban 194 000 hektáron termeltük meg, vagyis kb. 20 000 hektárral kisebb területen, mint amilyen a cukorrépa jelenlegi vetésterülete. A cukorrépa-termelés és a cukorgyártás tényleges eredményei a 6. ötéves tervidőszakban messze elmaradtak az előirányzott értékektől. A cukorrépa felvásárlási tervét ebben az időszakban 85,3 százalékra teljesítettük, a cukorgyártás tervét pedig a cukortartalom szüntelen csökkenése miatt csak 82,4 százalékra. Egyszerű számításokkal kimutathatjuk, hogy a 6. ötéves tervidőszakban lényegében egy évi cukortermelés kiesett. Talán nem nehéz kiszámítani azt sem, hogy e cukormennyiség export esetén mennyi devizát hozott volna a népgazdaságnak. A cukorrépa-termelésben és a cukorgyártásban uralkodó állapotokat nem lehet csupán az éghajlati feltételek rovására írni. Ezért vizsgáljuk meg alaposabban a gyenge terméshozamok, az állandóan csökkenő cukortartalom és ennek következtében a cukornyeredék* csökkenésének az okait. Ennek egyik fő okát abban kell látnunk, hogy a cukorrépatermelésre szakosított mezőgazdasági üzemekben a .nagyobb területi összpontosítással egyidejűleg nem sikerült olyan komplex technológiai gépsorokat biztosítani, melyek lehetővé tették volna a termesztés magas színvonalát a talajelőkészítéstől kezdve a cukorrépa betakarításáig. A munkák elvégzésére gyakran kényszermegoldásokhoz folyamodtak. A mezőgazdasági üzemeket fokozatosan új gépekkel szerelték fel, ezek azonban nem tudtak teljes mértékben eleget tenni az igényes követelményeknek. Hiányoztak a helyrevetőgépek és a növényvédőszerek alkalmazására alkalmasabb gépek. Huzamosan hiányoztak a gyomnövények, növényi betegségek és kártevők elleni vegyszerek. Az egycsírájú cukorrépafajták nemesítésében lemaradtunk a fejlett országok mögött, és így kénytelenek voltunk a hazai, rossznak nem mondható, ám a nagyüzemi, lényegesen kevesebb kézi munkát igénylő, vagy a kézi munkát teljesen kiküszöbölő technológia szempontjából alkalmatlan cukorrépafajtákat vetni. Az egész termelési folyamat legnagyobb hiányosságát a nem megfelelő betakarító gépsorokban kell látni. Az általuk okozott károk közvetlenül a földeken — a károsított répatesteket és a lerakodóhelyen keletkezett károkat kivéve — nehezebb feltételek között gyakran a termés 20 százalékát is elérik. A hiányosságok ezen elemzése azt a látszatot keltheti, hogy a cukorrépa-termelés minden problémájának oka a mezőgazdaság keretein kívül van, hogy valaki más felelős ezért a helyzetért. Ezért amíg nem küszöböljük ki az összes hiányosságokat, addig meg kell elégednünk a cukorrépa-termelés alacsony színvonalával, az alacsony cukortartalommal, a cukorrépa nem megfelelő technológiai tulajdonságaival, valamint a hazai cukorfelhasználás és a cukorexport korlátozásával. A valóságban más a helyzet. Az objektív nehézségek mellett i— mérséklésük érdekében igyekszünk biztosítani a helyrevető gépek beszerzését, a peszticidek mennyiségének nőve* lését és az egycsírájú, nagy termőképességű fajták vetőmagjának hazai és külföldi forrásokból való biztosítását a cukorrépa vetésterületének csaknem ötven százalékára — sok szubjektív tényező is akad, amely a cukorrépa-termelését és a cukorgyártást hátrányosan befolyásolja. Az egyes járások, de főként az egyes mezőgazdasági üzemek eredményei Igazolják, hogy mezőgazdaságunk képes az eddigieknél sokkal jobb hozamokat elérni. Nagy tartalékaink vannak elsősorban a mezőgazdasági üzemek, a járási és kerületi mezőgazdasági igazgatóságok, a cukorgyárak, a nüvénynemesitők, valamint a vetőmag szaporító vállalatok vezetői, szervezői és irányitó munkájának javításában. Nekik kell magukra vállalniuk a vetőmagvak, az agrotechnika, a cukorrépa tápanyagellátása, növényvédelme, betakakarítása, tárolása és végtermékké való feldolgozása szakaszán tapasztalható hiányosságok kiküszöböléséért való felelősség nagyobb részét. Mert nem nézhetjük továbbra is tétlenül, hogy az egyes mezőgazdasági nagyüzemek állandóan túladagolják az ipari, főként a nitrogénhatőanyagú trágyákat, s nem veszik figyelembe az istállótrágya szükségességét, nem végzik el agrotechnikai határidőben a talajelőkészítést és a vetést. Több üzemben a cukorrépát a technológiai érettség elérése előtt takarítják be, s ennek következtében nemcsak a hektárhozam, hanem a cukortartalom Is csökken. Itt a legfőbb ideje annak, hogy véget vessünk a cukorrépa termesztésében tapasztalt felelőtlenség megnyilvánulásainak. Hozzá kell látni a megadott termesztési technológia komplex betartásához, minden döntő fontosságú művelet következetes ellenőrzéséhez, és a cukorrépatermesztés elveinek megszegése esetén le kell vonni a szükséges következtetéseket. Hogy ez lehetséges, azt számtalan élenjáró mezőgazdasági nagyüzem eredményei bizonyítják még az 1981-hez hasonló kedvezőtlen években Is. Míg az országos termésátlag 32,17 tonna volt hektáronként, addig az ország 11 élenjáró cukorrépatermelőinek hektárhozama a 52,92 és 46,4 tonna között ingadozott. A legjobb eredményeket az Opavai Állami Állattenyésztési Vállalat albertovcei üzeme érte el, amely hektáronként 5,36 tonna finomított cukrot termelt. Hasonlóképpen a náchodi járás dolanyi és nahoFanyi szövetkezeteiben is hektáronként több mint 5 tonna cukrot termeltek. A CUKORRÉPA- ÉS CUKORTERMELÉS TERVÉNEK TELJESÍTÉSE A 6. ÖTÉVES TERVIDŐSZAKBAN 1. táblázat Mutató Az 5. ötéves tervidőszak átlaga 1976 1977 1978 1979 1980 1976—1980 átlaga Vetésterület ezer ha-ban 199,90 213,20 213,70 217,30 208,00 218,80 214,20 Terméshozam hektárban % 34,26 24,61 38,88 33,40 36,59 33,0 33,06 Betakarítás ezer tonnában terv 7413,40 8250 8100 . 8400 8720 8200 8334 termelés 6966,20 5247,6 8201,6 7257,5 7612,8 7230,2 7109,9 teljesítés %-ban 93,90 63,60 101,30 86,40 87,30 88,20 85,30 Cukortermelés terv 795,50 865,20 874,00 899,00 941,00 914,00 898,60 termelés 725,40 530,30 854,00 814,70 832,50 170,90 740,50 teljesítés %-ban 91,20 71,30 97,70 90,60 88,50 73,40 82,40 nikával rendelkeznek, csak egycsírájú magot vetnek, olyan és annyi növényvédőszer ált rendelkezésükre, amilyenre szükségük van, de ami a legfontosabb, a talajelőkészítést nagyon gondosan végzik, szervestrágyáznak, betartják a területegységre előírt egyedszámot, a cukorrépát teljesen beérett állapotban takarítják be és a répát nem tárolják prizmában átlagban 30 napig, Mint ahogyan azt nálunk teszik, hanem maximálisan csak 1 hétig. Ausztriában és sok más országban, a legfontosabb előfeltételek egyike az, hogy a répaföldek" tápanyagpótlását részletes talajelemzés alapján- végzik. Ezért már nálunk is kezdjük érvényesíteni a talajelemzéseket. Olyen speciális berendezéseket alkalmazunk a talaj elemzésére, amelyek lehetővé teszik az egyes tápanyagok pontos adagjainak a meghatározását. A CSSZK, SZSZK ÉS AUSZTRIA CUKORRÉPA- ÉS CUKORTERMELÉSE KIEMELT MUTATÓINAK ÖSSZEVETÉSE Az 1976-1980 ÉVEK VONATKOZÁSÁBAN 2. táblázat Ev Cukorrépahozam 1/ha-ban Finomított cukortermelés t/haban Cukortartalom %-ban Cukornyeredék %-ban CSSZK SZSZK Ausztria CSSZK SZSZK Ausztria CSSZK SZSZK Ausztria CSSZK SZSZK Ausztria 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1976 22,30 27,55 46,07 2,67 2,48 6,83 14,09 12,60 16,58 10,78 9,26 14,83 1977 38,84 31,14 48,61 2,93 3,42 8,13 13,96 14,36 18,55 10,71 10,98 16,73 1978 33,12 29,41 43,01 3,66 3,33 7,49 15,11 15,17 19,11 11,83 11,37 17,42 1979 35,79 33,88 47,41 4,04 3,57 8,29 14,69 14,42 19,30 11,36 10.66 17,49 1980 31,47 36,94 50,99 3,13 3,27 13,27 13,83 17,83 17,15 10,17 9,47 16,22 X 32,32 31,75 47,22 3,49 3,22 7,80 14,35 13,99 18,27 10,99 Í0,35 16,54 Cukorrépa-termelésünket érdemes összevetni az 1976—1980. évi ausztriai cukorrépa- és cukortermeléssel (2. táblázat). Mi a tanulság az összevetés eredményeiből? Ausztriában az említett 5 év alatt a cukortartalom nem csökkent a 16,5 százalék alá és kétszer meghaladta a 19 százalékot. Ugyanakkor hazánkban csak egyszer haladta meg valamivel a 15 százalékot. A cukornyeredék átlaga Ausztriában 16.54 százalék, hazánkban pedig ennél 2 százalékkal kisebb volt. A végtermék i— a finomított cukor mennyisége — Ausztriában az említett 5 év átlagában elérte a 7,80 tonnás hektáronkénti hozamot, ami a hazánkban elért hektáronkénti mennyiségnek több mint kétszerese volt. Az okot jól ismerjük. Az ausztriai földművesek jobb tech-Répatermelésünk általános értékeléséből nem szabad kihagynunk a fajtanemesítést és a vetőmagvak szaporítását sem. A lemaradás ezen a szakaszon a legnagyobb. Ha visszatekintünk néhány évtizedre, akkor megállapíthatjuk, hogy a helyzet nem mindig volt ezen a szakaszon Ilyen. A harmincas évekből valő néhány cukorrépafajtánk a dobrovicel nemesitőktől, az 1946-ban jóváhagyott kiváló Dobrovlcka A fajta. A fajfaösszetételben a Dobrovicka A fajta dominált gyakorlatilag egészen az utóbbi évekig, és ma is a vetésterületnek több mint a felén termesztik. Sőt, ml több, az egész Európában nagy elismerést vívott ki magának. Növénynemesítőtnk a hatvanas évek második felében és 1970 után sok munkával nemesítették ki a hazai genetikailag egycsírájú Monohibrid 1 cukorrépafajtát, később a Slovmanát, Démonát, Arimonát és az Imonát nemesítették ki. jelenleg további fajtajelöltekkel kísérleteznek, melyek a nemzetközi együttműködés eredményei. Ezek az új nemesítésű fajták cukortartalmukkal egyes években, pl. 1981-ben felülmúlták a legjobb külföldi fajtákat is. Erről tanúskodik az alábbi áttekintés is. (3. táblázat.) AZ Oj NEMESlTÉSO ÉS STANDARD CUKORRÉPA-FAJTÁK CüKORNYEREDEKE A CSEH ES A SZLOVÁK KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI ELLENŐRZŐ ES VIZSGÁLÓ INTÉZET ÁLTAL 1981-BEN VÉGZETT FAJTA VIZSGÁLATOK ALAPJÁN 3. táblázat F a j t б к CSSZK SZSZK CSSZSZK t/ha % t/ha % t/ha % 1. Dobrovicka A 8,79 100,0 9,09 100,0 8,92 100,0 2. Imona 8,92 101,5 9,14 100,6 9,01 101,1 3. VSÜR-Amono 1 8,50 96,7 8,67 95,4 8,57 96,1 4. VSCR-Amouo 2 8,26 93,9 8,31 91,4 8,28 92,8 5. BU-114 8,62 98,1 8,97 98,7 8,76 98,2 0. BU-P-130 8,85 100,7 9,12 100,3 8,96 100,4 7. BU-17805 8,80 102,2 9,37 103,1 9,09 101,9 8. BU-17811 8,98 102,2 912 100,3 9,04 101,3 9. BU-365 8,56 97,4 9,07 99,8 8,78 98.4 10. VSOR-H-1-79 8,35 95,0 8,51 93,6 8,42 94.4 11. Hilleshög 2182 9,05 103,1 9,23 101,5 ■Ч1 9,13 102,3 A tajtanemesítés szakaszán az említett években szélessebb körű együttműködést építettünk ki, hogy a CSSZSZK különböze feltételeinek megfelelő nagyobb mennyiségű, genetikailag egycsírájú cukorrépafajtát nyerjünk. A KGST-be tömörült répatermelő országokkal folytatott sokoldalú együttműködésen kívül fejlesztjük az egyes országok sajátságos teltételeit figyelembe vevő kétoldalú együttműködést Is. Közös fajtanemesltő csoportok alakulnak, a tudományos anyagokat kölcsönösen átadják egymásnak és összehasonlító kísérleteket folytatnak különböző ökológiai feltételek között A kollektív együttműködés eredményeként százával keletkeznek hibridkombinációk és új fajtajelöltek, amelyek az állami fajtavizsgálatokba kerülnek. Hasonló együttműködést építettünk ki a nyugat-európai országokkal Is A szorgalmas együttműködés első eredményei már jelentkeznek. Arra azonban még néhány évig várnunk kell, amíg elegendő újnemesítésű cukorrépafajtánk és megfelelő mennyiségű genetikailag egycsírájú vetőmagunk lesz, amelyek a hozam és a cukortermelés tekintetében a jelenlegi fajtákat tartóson túlszárnyalják. A helyzet javítása érdekében azzal számolunk, hogy az új fajták vetőmagját hazánk legoptimálisabb feltételei között fogjuk szaporítani, egy részét viszont pl. Jugoszláviában, esetleg más olyan országokban tervezzük szaporítani, ahol a cukorhozamok biztonságosabbak. A korszerű mezőgazdasági kutatómunkában a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködés szerves részévé vált a cukorrépa nemesítése ts. A Csehszlovákiához hasonló kis országok korlátozott tudományos és kutatóbázisa nem képes megbirkózni az összetett szakaszok széles körű problematikájával, esetleg valamelyik ágazat fejlesztésével. Az egyedüli kiutat a komplex tudományos csoportokban végzett kutatómunka, a széles körű tapasztalatcsere, s több ország tudományos-kutatótervének összehangolása és a befektetett eszközök ésszerű kihasználása jelenti. A tudományos és kutatóbázis feladatai a 7. ötéves tervidőszakra és a további évekre világosan meg vannak határozva. Célunk olyan nagy terműképességü cukorrépa nemesítése, melynek genetikai tulajdonságai lehetővé teszik az állami fajtakísérletekben az 55—60 t/ha terníéshozam és a 18 %-os cukortartalom elérését. Ezzel egyidejűleg meg kell oldani a nagy területen összpontosított cukorrépa-termelés komplex nagyüzemi technológiáját. A 7. ötéves tervidőszakban elért kutatási eredményeket 1986-től fokozatosan be kellene vezetni a gyakorlatba. A széles körű mezőgazdasági gyakorlatban a cukorrépafajták genetikai tulajdonságainak 70 százalékos kihasználásával — jelenleg csupán a genetikai tulajdonságok 55—60 százalékát hasznosítjuk — a termesztési technológia megoldása esetén viszont a nyolcvanas évek végén cukorrépából el kellene érni a hektáronkénti 47 tonna átlagos terméshozamot. Talán nem leszünk túlságosan merészek, ha elméleti számításokkal kimutatjuk, hogyan kellene alakulnia az 1 hektáron végzett cukorrépa-termelésnek 1990-ben. Egy hektárnyi területen 5,6—6,1 tonna cukrot lehetne megtermelni, amennvíben kiküszöbölnénk a cukorrépa termesztését nehezítő legnagyobb hiányosságokat, mezőgazdaságunkat ellátnánk a talaimüvelés, vetés, növényápolás és betakarítás elvégzéséhez szükséges tökéletesebb technikával, lényegesen csökkentenénk a helytelen tárolás Időtartamát, továbbá elérnénk a 47 t/ha termfejhozamot, a 16 százalékos cukortartalmat és a cukornyeredeK elérné a 12—13 százalékot. Ez a jelenlegi vetésterület betartása mellett azt jelentené, hogy az eddigi átlagos évi 750 ezer tonnás cukortermelést 1,2—1,3 millió tonnára kellene nőve* nflnk. Ez a feladat tgénves, de teljesíthető. Ezek az ereclm - nyék hatalmas segítséget Jelentenének népgazdaságunk szamára.
