Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-27 / 47. szám

Jelenleg azonban azok a feladatok érdekelnek minket a legjobban, amelyek a cukorrépa-termelésben mezőgazdaságunkra az 1981 —1985-ös években várnak.

A cukorrépát a 7. ötéves tervidőszakban nagyjából ugyanolyan területen fogjuk termelni, mint eddig, azaz kb. 220 ezer hektáron Az állami terv előirányzata szerint ez alatt az öt év alatt 39 millió tonna cukorrépát vásárolunk fel és az évi 4,3 millió tonna cukorrépa termésből 860 ezer tonna cnkrot gyártunk. A 6. ötéves tervhez viszonyítva reálisabb feladatokat tűztünk ki, és elmondhatjuk, hogy a cukorrépa termelésére, tárolására és feldolgozására fordított fokozott figyelemmel ezeket a feladatokat teljesíthetjük.

Nem lehet követelni a vetésterület bővítését. De nem lehet megengedni annak csökkentését sem, hanem meg kell tenni minden tőlünk telhetőt az Irányítás minden szintjén és minden répatermelő mezőgazdasági nagyüzemben azért, hogy a cukorrépa-termelés belterjesltését meggyorsítsák és elejét vegyék a fölösleges veszteségeknek.

Am térjünk vissza a betakarítási veszteségekhez, és tegyük fel, hogy ezek átlaga eléri a 12—IS százalékot, azaz a 936 000 1179 000 tonnát. A veszteségek 0 százalékra való csökkentése közel fél millió tonna cukorrépa-megtakarítást jelentene, ami cukorra átszámítva 50 000 tonna cukrot jelent.

Nagy veszteségek keletkeznek a cukorrépa hosszá ideig tartó tárolásakor is. A szakemberek véleménye szerint ezeknek a veszteségeknek az ötven százalékos csökkentése 40—50 ezer tonna cukortöbbletet eredményezne.

Tehát a kél tétel összesen 450—500 millió franko korona összegű. Ennek birtokában népgazdaságunk rugalmasan tudná beszerezni a hiányzó korszerű gépeket, minőségi vetőmagvakat és az annyira szükséges növényvédő szereket.

Tudományos és kutatóbázisunk szakembereinek véleménye szerint a cukorrépa-termelés sikeres és a cukortermelés növelése elsősorban a következő tényezők függvénye: i— vetőmagvak,

>— műtrágyázás,

*— vegyszeres növényvédelem,

«— gépesítés.

Ezzel természetesen egyetértünk, ezért nézzük meg, milyen lehetőségek várnak ránk a 7. ötéves tervidőszakban, főként annak másik felében.

A nagyobb cukorrépa-termeléssel foglalkozó többi országhoz hasonlóan nálunk is számolunk azzal, hogy a 7. ötéves terv végén túlnyomórészt genetikailag egycslrájú fajtákat fogunk vetni, melyek lehetővé teszik az egész termelési folyamat gépesítését. Ez megkívánja a fajtanemesítő intézetektől és a vetőmagszaporftó váltatoktól, hogy a nagyüzemi termesztési technológia követelményeinek megfelelő, nagy biológiai értékű és csírázóképességű vetőmagvakat termeljenek és szállítsanak a mezőgazdaságnak. A fajtaösszetétel keretein belül a hazai, esetleg a közös nemesítésből származó fajtáknak kellene dominálniuk. Amennyiben úgy látjuk, hogy a jelenlegi termőhelyeken nem lehetséges minőségi vetőmagot termelni, akkor a megfelelő mennyiséget hazánk legoptimálisabb agroökológlal viszonyai között, esetleg más országokban kell szaporítani. A 7. ötéves tervidőszak végén azt az eshetőséget sem lehet kizárni, hogy a legkiválóbb termőképességű fajták vetőmagjának egy részét kénytelenek leszünk külföldön beszerezni. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tartósan jó eredményekkel járó sikeres cukorrépa-termelés érdekében a vetőmagkészletek terén Is meg kell teremtenünk a szükséges tartalékokat.

Ezen a szakaszon az Oseva, Slovosivo és a cukorgyárak vezérigazgatóságára vár ez a pótolhatatlan feladat, mivel ők felelősek azért, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek az egyes körzetek feltételeinek megfelelő fajtaösszetétele, kiváló minőségű vetőmagot kapjanak. Az említett vezérigazgatóságokra és azok kutatóintézeteire vár az az együttes felelősség is, hogy állandóan tökéletesítsék és javasolják a legmegfelelőbb nagyüzemi technológiát, beleértve a műszaki és a tápanyagellátás rendszerének, a növényvédelemnek és minden agrotechnikai beavatkozásnak a tökéletesítésére irányuló javaslatot is — vagyis tökéletesítsék a cukorrépa termelésével kapcsolatos munkálatok egész komplexumát a termelés háttériparától kezdve a termelésen és betakarításon át egészen a cukorrépa leghatékonyabb feldolgozásáig.

A műtrágya felhasználásában az 1981—1985-ös években mérsékelt növekedés várható. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján meggyőződtünk arról, hogy a fokozott nitrogéntrágyázás nem igen válik a cukorrépa javára. Már néhány éve beszélünk arról, hogy gondoskodni kell a cukorrépa növényzetének ésszerű tápanyagellátásáról. Csak az utóbbi időben kezdtük meg az alapos talaielemzések és levélelemzésok alapján végzett ún. szabályozott tápanyagellátást. Egy azonban bizonyos,

és ebben a szakemberek véleménye megegyezik, hogy a mezőgazdasági üzemeknek, de az ipari vállalatoknak is a helyes tápanyagellátás legfontosabb tartalékát a szervestrágyák lényegesen nagyobb mértékű és következetesebb kihasználásában kell látniuk, ennek kell képeznie a lápanyagellátás tartós alapját. A műtrágyákkal csak a hiányzó tápanyagokat pútól hatjuk. Az egyes kutatóintézetek munkájának eredményei bizonyítják, hogy az elemzéseken alapuló szabályozott tápanyagellátás nitrogénmegtakaritást és hektáronként 700 korona értékű cukorhozam-gyarapodást eredményezhet

Feltétlenül szükségesnek mutatkozik, hogy a trágyázást rendszer hatékony, racionális irányításának bevezetéséhez szükséges elemzések elvégzésébe sürgősen bekapcsoljuk a körzeti agrolaboratóriumok egész kapacitását, valamint a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző ós Vizsgáló Intézet és. az Illetékes kutatóintézetek laboratóriumait.

A kővetkező években nagy segítséget várunk az Ausztriában sikeresen kipróbált új, progresszív módszerek alapján végzett laboratóriumi elemzésektől, amelyekkel a tápanyagszükségletet állapítjuk meg. Ezeknek az elemzéseknek az alapján dolgozzák ki a cukorrépa trágyázásának optimalizálására vonatkozó komplex javaslatokat. Az elemzéseket a cukorgvártó iparnak kell biztosítania a mezőgazdasági vállalatoknak nyújtott ingyenes szolgáltatás formájában.

Ha sikeresen akarunk cukorrépái termeiül és minden bevetett hektárról megfelelő mennyiségű cukrot akarunk gyártani, akkor a szabályozott tápanyagellátáson kivül gondoskodnunk kell a növényzet tökéletes védelméről is. Sajnos, a hazai termelés és a növényvédő vegyszerek vásárlására rendelkezésünkre álló devizaeszközök egyelőre nem adnak lehetőséget arra, hogy a növényvédő szerek Iránti szükségletet teljes mértékben fedezni tudjuk. Ennek ellenére a helyzet az utóbbi években ezen a téren is valamivel javult. A vegyszeres növényvédelem takarékos, meggondolt és megokolt alkalmazása esetén a cukorrépa védelmére elegendő vegyszerünk van. javulás a 7. ötéves tervidőszak végén várható, amikor a hazai vegyipar fokozza a növényvédő szerek gyártását és nagyobb mennyiséget szállít le a mezőgazdaságnak. Ennek ellenére állandóan kell kutatni az olyan takarékos növényvédelmi módszerek után, melyek a drága készítmények szükségletének csökkenéséhez vezetnek, felül kell vizsgálni a vegyszerek alkalmazására szolgáló gépek műszaki állapotát és el kell végezni a szükséges módosításokat, továbbá ki kell egészíteni azok állományát, hogy a szükséges növényvédelmi beavatkozásokat jó minőségben és főként a megfelelő időben elvégezhessék. Rendkívüli fontosságot tulajdonítunk a növényzet sávos kezelésének, amely pénzmegtakarítást jelent és jelentős mértékben hozzájárul az emberi környezet védelméhez.

Bármely termesztett növény új nagyüzemi technológiájának bevezetése elképzelhetetlen új, tökéletes és nagy teljesítményű gépek nélkül, melyek az őstermeléstől a végtermékig bizonyos rendszerben egyik munkaműveletről a másikra kapcsolódnak és komplex technológiai gépsort alkotnak. Ez a cukorrépa esetében kétszeresen is érvényes, mivel a termelése összetett, igényes és nem bírja a rögtönzést vagy a részleges, félmegoldásokat. Ezt bizonyítják az utóbbi évek eredményei, a lassú fejlődés, vagy helyesebben a cukorrépa- és a cukortermelésben tapasztalható pangás.

Ezért az addigi tapasztalatok alapján a 7. ötéves tervidőszak elején hozzáláttunk ennek a problémakörnek a rendszeres és alaposabb megoldásához. Fordulatot egy vagy két év alatt nem várhatunk. Számolnunk kell a fokozatos megoldással, amely az egész 7. ötéves tervidőszakra elhúzódik, esetleg még 1985 utánra Is úgy, ahogyan azt a viszonyok és az össztársadalmi befektetés megengedi.

A cukorrépa- és a cukortermelés hosszú Ideje tartó kedvezőtlen alakulásának elemzése alapján felmérték a jelenlegi helyzetet és javaslatokat dolgoztak ki a helyzet javítására a

7. ötéves tervidőszak és a további évek folyamán.

Ezt a részletes elemzést és a kialakult helyzet megoldására vonatkozó javaslatokat az illetékes irányító szervek és a CSKP KB mezőgazdasági bizottsága is megvitatta.

A javasolt intézkedések egyrészt a termelést és a minőségi vetőmag leszállítását, másrészt az anyagi-műszaki alap fokozatos javítását érintik. Főként a vegyszeres növényvédelem javításáról, a mezőgazdasági üzemeknek a talajművelésre, vetésre, növényápolásra szükséges gépekkel való ellátásáról, valamint a betakarítást veszteségek csökkentését biztosító betakarítógépek leszállításáról van sző.

Egész sor intézkedést fogadtak el a felvásárolt cukorrépa minőségi mutatóinak az Igazságosabb értékelésére, hogy a termelőket érdekeltté tegyék a cukorrépa technológiai állapotának és elsősorban a cukortartalom növelésének javításában.

Ш

4

Haladó tapasztalatok iskolája

i. tananyag

A cukorrépa-termelés népgazdasági jelentősége

A CSKP Központi Bizottsága többször hangsúlyozta a mezó gazdaság és az élelmiszeripar azon feladatát, hogy éghajlati és talajadottságaink, saját lehetőségeink, erőforrásaink és tartalékaink kihasználásával segítse elő élelmiszer-termeté sünk önellátásának szilárdítását, s Így mérsékelje főkén! a nem szocialista államoktól való behozatali függőségét. A mezőgazdaság feladatául adta, hogy a termelést a befektetések egészének hatékonyabb kihasználásával, a hektárhozamok növelésével, a termelékenység fokozásával és a veszteségek csökkentésével növelje.

Ezzel egyidejűleg utasította az illetékes szerveket és reszor tokát, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar további fejlesztéséhez szükséges anyagi és műszaki feltételek kialakításával kapcsolatos feladataikat a lehető legnagyobb következe tességgel teljesítsék.

A mezőgazdasági össztermelés belterjességének és hatékony ságának további növelésére irányuló társadalmi követelmények a cukorrépa-termelésre Is teljes mértékben vonatkoznatk, mivel ez az élelmiszeripar, vegyipar és gyógyszeripar, valamint a hazai piac cukorellátásának fontos nyersanyaga. A cukor egyúttal a külkereskedelem fizetési mérlegének fontos tétele is. Ezenfelül a cukorrépa az állattenyésztési termelés, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés növelését elősegítő ha zaí takarmányalap fontos részét képezi.

Közismert tény, hogy a csehszlovák cukorrépa-termelés euró pa‘ viszonylatban mindig kiemelkedő helyet foglalt és foglai ma is el.

A cukorrépa vetésterületének és hektárhozamának nagysága azonban az évek folyamán különféle okok miatt Ingadozó volt, és az utóbbi években a cukortartalom Is csökkent, ami kedvezőtlen hatással van nemcsak a hazai termelés szükségleteinek fedezésére, hanem az exportfeladatok teljesítésére is.

A cukorrépa fontosságának mérlegelésekor soha sem szabad elmulasztanunk összevetni a cukorrépa és a többi nálunk tér mesztett gazdasági növény termelőképességét. Évekkel ezelőtt például a tudományos dolgozók egy csoportja felmérte az egyes gazdasági növények termelésének hatékonyságát, és arra a megállapításra jutott, hogy az 1 hektáron termesztet! cukorrépa melléktermékeinek — leveles répafej, cukorgyári répaszelet, melasz — értéke — a veszteségek leszámítása utáo is — felér 2 hektár rét vagy 0,8 hektár évelő takarmánynövény vagy 0,7 hektár gabona termésével. A melléktermékek legkevesebbb 450 kg marhahús vagy 3850 liter tej kitermeléséi teszik lehetővé.

Dr. Stehlík szerint a cukorrépa szervesanyagában 75 millió joule halmozódik fel; ugyanakkor a burgonyában csak 60 mii lió, az őszi repcében 40 millió, a búzában 33 millió, a rozsban pedig csupán 29 millió joule.

A cukorrépa további jelentősége abban rejlik, hogy napjainkban más gazdasági növények fontos és pótolhatatlan előveteményót képezi. A Csehszlovák Agrártudományi Akadémia által 1960-ban „Körzetesítés“ cím alatt kiadott terjedelmes publikációban többek között ez áll:

„A cukorrépa Igen hatékonyan elősegítette mezőgazdaságunk fejlődését és egy új mezőgazdasági Iparág keletkezését tette lehetővé. A termesztésével kapcsolatos költségek ellenére Is jelentős hasznot hoz a mezőgazdaságnak. Ugyanis a cukorrépa nagy termelési költségei kedvező hatást gyakoroltak a többi termesztett növényre is. Például a cukorrépa — természetesen az agrotechnikai alapelvek, főként a mérsékelt nitrogéntrágyázás maradéktalan betartása esetén — pövelíe az árpa hektáronkénti hozamát, s lehetővé tette annak exportját. A cukorrépa alá végzett mélyszántás a többi termesztett növénynek ts hasznára vált.“ A publikáció további részében ezt olvashatjuk: „A cukorrépa-termelés hanyatlása törvényszerűen maga után vonná a répatermelő körzet többi gazdasági növényeinek hozamcsökkenését, ez a takarmányalapot is

negatívan érintené. Ennélfogva a cukorrépa jelenleg nehezen helyettesíthető más gazdasági növénnyel. Ezért a mezőgazdasági termelés és a népgazdaság szempontjából visszaesést jelentene, bii a cukorrépa vetésterületének részaránya a répatermelési körzetek búza- és árpatermelési típusaiban a szántóterület 15—16 százaléka alá csükkene.“ ,

A cukorrépa a múlthoz hasonlóan ma is abban teljesíti feladatát, hogy fedezi a hazai cukorszükségletet, részben teljesíti exportfeladatainkat, és jelentős mennyiségű takarmányt nyújt. A melléktermékekkel való gondos bánásmód esetén ezek kb. 150 000 hektárnyi terület takarmánytermését képviselik. Ha a végletekbe megyünk és a cukorrépa termelési hatékonyságát a tartósan jó eredményeket elérő mezőgazdasági vállalatok viszonylatában értékeljük, akkor a cukorrépa melléktermékei tulajdonképpen annyi takarmányt szolgáltatnak, mint más takarmánynövények ugyanazon nagyságú vetésterületről (silókukorica, szántóföldi évelő vagy egyéves takarmánynövények).

Ezért nem lehel semmi esetre sem támogatni azon mezőgazdasági üzemek és esetenként mezőgazdasági termelési igazgatóságok igyekezetét, melyek a cukorrépa vetésterületének radikális csökkentését javasolják. Ez olyan helytelen és megbocsájthatatlan beavatkozást jelentene, amely károkat okozna a társadalomnak és a mezőgazdaságnak egyaránt. Nem ~ adhatunk igazat azoknak a jogos figyelmeztetéseknek sem, hegy a cukorrépát azért nem lehet nagymértékben termeszteni, mert a feladatok nagyok, az anyagi és a műszaki feltételek biztosítása viszont elégtelen.

Igaz, hogy mezőgazdaságunk cukorrépa-termeléshez szükséges eszközökkel való ellátása teljesen elégtelen: hiányoznak a legfontosabb gépek és munkaeszközök — vagy kevés van belőlük — minőségük nem megfelelő és nem helyettesítik teljes mértékben a fáradságos kézi munkát. Hiányoznak a kötött talajok mélyszántásához szükséges minőségi ekék, a talajlazitáshoz szükséges gépi eszközök. Hiánycikk a minőségi velőgép, a kultivátor, nincs munkaerő az egyelésre, kevés a cukorrépa kezeléséhez szükséges növényvédőszer, és ami a legnagyobb baj, mezőgazdaságunkat olyan répaszedő gépsorokkal látták el, amelyek után nagyok a betakarítási veszteségek.

Ezek közismert problémák, gyors megoldást kívánnak, népgazdaságunk lehetőségeinek határain belül fokozatosan fel\ számoljuk őket. ám semmi esetre sem adhatnak okot arra, hogy felhagyjunk a cukorrépa termeléssel.

Most térjünk vissza azokhoz a kérdésekhez, amelyek közvetlenül összefüggnek a cukorrépa temelésében és a cukorgyártásban elért sikerekkel és kudarcokkal. Rámutatunk arra, mit kell tennünk a cukorrépa termelés és a cukorgyártás színvonalának lényeges növelése érdekében, hogy rövid időn belül elérjük legalább az európai átlagot.

Amint már említettük, a cukorrépa és a cukor termelésében az évek folyamán jelentős mértékű ingadozást észleltünk. A terméshozamok 1966 óta bizonyos mértékben növekedtek. 1961-től 1965-ig a hektárhozamok 22,8—31,4 tonna között alakultak. A 4. ötéves terv Időszakában 36,5, az 5. ötéves tervidőszakban 34,9, a 6. ötéves tervidőszakban pedig 33,4 tonnás hektáronkénti hozamokat takarítottunk be. A cukortartalom az 1965—1960-as években 17,6—14,26 százalék között ingadozott, az 1976—1980-as években és 1981-ben pedig csupán

13,6 °/<r volt. A cukorgyártásban elért eredményeket hosszú távon — leginkább a finomított cukor gyártásában elért eredményekkel demonstrálhatjuk. A finomított cukor gyártása hazánkban tartósan a 4 t/ha alatt mozog, de 1976-ban a minimumra, azaz a 2,48 t/ha-ra csökkent és csak 1968-ban emelkedett a 4 t/ha fölé, amikor elértük a hektáronkénti 4,43 tonnás átlagot. Bár a szocialista országok közösségében a jobbak közé tartozunk, Európa fejlett mezőgazdasági államaival viszont nem tudjuk felvenni a versenyt.