Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-17 / 28. szám
1982. július 17. SZABAD FÖLDMŰVES Miroslav Vélek ötvenöt éves Miroslav V&lek, az élő szlovák szocialista lira egyik legkiemelkedőbb alakja — költő, politikus, államférfi; a Szlovák Szocialista Köztársaság művelődésügyi minisztere — sajátos egyéniség. Korunk költői nemzedékéhez képest szinte kivételt képezően későn, vagy talán helyesebb fgy megfogalmazni: tartázkodőan későn, harminckét éves korában jelentkezett első önálló kötetével (Dotyky — Érintések, 1959). Ezt a tudatosan késleltetett jelentkezést a tudatos felkészülés évei előzték meg. s ezek az ével. erős és elfogulatlan kritikai hajlamot, céltudatos igényességei fejlesztettek ki Válekhan a költészet elsősorban tulajdon költészete iránt Költészete a hatvanas évek szlov к lírájában új, minőségi változást hozott. A Dotyky — Érintések című versgyűjteménye nem csupán a kritikusok körében váltott ki lelkes visszhangot, hanem az olvasók széles táborát is megnyerte. Miroslav Válek verseinek gyűjteményes magyar kiadása a Styri knihy nepokoja — A nyugtalanság négy könyve alapján állt össze, amely magába olvasztja Válek legjelentősebb versköteteit: az említett sorkezdő, Érintések című kötetén kívül, a Príťažlivosť — Tömegvonzás, Nepokoj — Nyugtalanság, a Milovanie v husej koži — Lúdbőrös szerelem és a Zápalky — Gyufa című versciklusát Az egy évtizede megjelent magyar válogatás őta — publicisztikai tevékenységén kívül — természetesen újabb verskötetei és gyermekekhez szőlő művei is megjelentek. Néhány közülük — fordításban — a csehszlovákiai magyar sajtóban is napvilágot látott. Ha számos versgyűjteménye közül a legérettebbet, a legtöbbet mondót kellene kijelölnünk, akkor <— feltehetően — a közelmúltban megjelent Slovo — Szó címűre esne választásunk. Válek ebben a kötetében a valóságot dialektikusán látó, komplex költőként mutatkozik meg. A költőnek, politikusnak és államférfinak ezekből a verseiből a hivatástudat, az erős felelősségérzet, a szocialista haza iránt érzett hűség és internacionalizmus olvasható ki. Rácz Olivér, egykori közvetlen munkatársa írja róla: „Miroslav Válek kortárs. Nekünk, magyaroknak is krrtársunk, nemcsak éveinek szá mával, hanem elsősorban annak az örök törvénynek a jogán, amely sze rint a költő kortársa mindenkinek — elődnek és utódnak egyaránt —, aki vei együtt és egy akarattal építi korát.“ Miroslav Váleknak, korunk kima gasló szlovák poétájának verseit ismert költőink fordították magyar nyelvre. A magyarországi fordítók — Garai Gábor, Hajnal Gábor, Tóth István — mellett a hazai költők közül számos versét ültette át nyelvünkre Rácz Olivér, Kulcsár Tibor, Ozsvald Árpád és Cselényi László. Az ötvenötödik születésnapját ünneplő költőt, politikust, államférfit köszöntjük. Ebből az alkalomból verseiből válogattunk egy csokorra valót. Szonett és emlékeztető Mikor a költőnek elcsuklik a szava, mert elvesztette verse hitelét, azt mondják: Hanyatlik fáradt csillaga, azt sem tudni, miért és minek élt. Mikor a versnek megszűnik varázsa, a költő némán elrejti sebét, minden érintés s szó szfven találja. Meg is halhatna. Ugyan minek élt? , Ha szívében meghal a vers varázsa, elveszti hangját, kedvét, mindenét. Szüksége volna gyógyító tanácsra, hogy értse végre meg: kór rágja életét, s ha nem talál szilárd talajra lába, ki mondja meg, hogy vajon minek élt? RÄCZ OLIVÉR fordítása Naptár Január, február, március, április s a többi hőnap — hogy szaladl Ügy igazában szeress egy kicsitl Hallani, hogy buzog az éj torkából a vér, s hogy Isznak az erdei vadak. Hagyd, hogy észrevétlen múljék az idő, hogy váltakozzanak az évszakok, s lobogjon a kandalló sárga lángja, míg egyetlen csőkunk tart. Végy ki a szádból, s véresen, mint a cseresznyemagot magadhoz ültess el engemet. A földhöz és a fűhöz gyökerekért könyörgök. Én vagyok a fiú, aki egy csillaggal ütközött össze. Az ég kékjét, szemem alatt a kék foltot hozom neked. A mélybe szállók. Jő nekem veled. S én is jártam az égben, szivárvány hídja alatt. Ah, megpihenni, mint vizek alján az agyagi Villanyoltás. Kék tejet Isznak. A kutyákat is elkötik. Elalvás előtt a vánkosod alá rejts el, s én csöndben a hajadat szövöm át. -Fejjel lefelé lőg denevérként az éj. Mint egy téli körtét, tégy el engem. Tarts meg karácsonyig legalábbl KULCSÁR TIBOR fordítása Szemle Reggel nyolc őrá van, az almafa virít, a bundás őrködik, alszik a lomb. Elhessegetem a megunt rímeket, a lelkemben lapozgatok, akár egy őcska albumban, mely fényképeiddel van tele. De többé egyikre sem hasonlítasz, s már nem is gondolsz rájuk soha. Ne félj, nem tartlak fel soká. Ö, minden rendben van, fegyvert lábhoz! Napsütés Sárgul a gabona. A kalapnak való szalma szépen érik. Tenyérjóslásra termett nap van ma. Almos harkályok a tölgyek kérgét vésik. Kopogják a vészjelt: S. O. S. A kék levegőbe beletúrt az erdő. Sápadt szerelmesek ülnek benne, napot isznak ecettel, fanyar almát esznek, ujjaikat számolják kezükön, lábukon, örülnek, hogy az élethez ez elég. Kék erdő. Felhősödlk fölötte az ég. A felhőből villám hasadt le. Megbillent a föld. A tölgyek homlokukkal egymásnak ütődtek. A lány ijedt szemétől megsötétültek a völgyek. Vennék neked nyári vihart virággal, a virágon szelíd villám legelne. Ha már sőra, ha kenyérre sem telne, telne egy csipetnyi napsugárra. Nem hibáztatlak. Mindenki szeret. TenyereŐből olvassák híredet: Ha elmosolyodsz, száz szivárvány csillan, lábad nyomán folyók forrása mélyük. , Sárgul a gabona. A kalapnak való szalma éppen érik. De én mindig fedetlen fővel járok. Lépteimet bánatok kísérik. 7 Уапкб szüleinek földjét kunyhóját is eladták. Ke-' "eset az egész vidéken nem volt. Szülei ugyanabban a hónapban haltak meg — a nyomorúság, az éhség, mindenekelőtt pedig a bánat rövidítette meg életüket. Jankó elhatározta, hogy világgá megy, hiszen már semmije és senkije sem volt szülőfalujában. Fiatal és erős volt, bízott két dolgos karjában. Felkészült hát, elbúcsúzott rokonaitól és könnyű szívvel, könnyű batyuval lépdelt a kertek alatt. Sem szülei sírjára, sem az ismerős kertekre vagy utcákra nem gondolt. Mintha valami ismeretlen erő hajtotta volna: csak el innen, csak el inneni — Ott jó, ahol még nem voltunk. Menjünk hát oda, ahol még nem voltunkI A kivándorlás láza éppen ellenkezője a szülőföld után való vágyakozásnak, éppen olyan titokzatos és erős ellentéte. A dűlő végén egy csűr állott. S. H. VAJANSK?* ve. A falban egy kis rést pillantott meg. — Ide dugom a pénzt — gondolta, és bedugta a nyílásba az ezüst pénzt. Aztán a kertek alatt hazafutott és lassan könnyebbséget érzett a szive körül. ___ Némelyik kivándorlónak jó dolga volt Amerikában. Jankónak azonban rosszul ment a sora. A nehéz munka kimerítette ereiét, volt olyan idő is, hogy munkája sem akadt. Ekkor régi ismerőse látogatta meg az óhazából: a nyomorúság az éhséggel. Amikor világgá ment, pihenőhelyet keresett, de az idegenben mindenütt hűvösen fogadták. Beteg lett, a betegség utolsó garasait is felemésztette. Félig meztelenül került kt a kórházból. Tanácstalanul állt, azt sem tudta, mihez fogjon. Hej, akkor /ütött eszébe Marienka ezüst forintja és arany szível — Hazamegyek — gondolta. De ml vár rá otthon? Megint eszébe jutott Marienka, akt Már lebontották, csak csupasz falai és a leégett gerendák hevertek szanaszét. — Jankót — hallatszott a csűr mögül egy csengő hang. Átugrott az omladékon, máris ott volt a falak között. Marienka állt előtte. — Hát tőlem el sem búcsúzol? r- kérdezte halkan és elpirult. lankának eszébe sem jutott, hogy elbúcsúzzon Marlenkától, hiszen semmiféle rokonságban sem voltak. — Ha már senkid sincs, hát azt gondoltam, hogy talán így nehezedbe esik elmenniI Senki sem sirat meg. Marienka gyermekes, hangos sírásba kezdett. Valóban, csak a gyerekek tudnak így sírni, ha valami bánat ért őket. Jankó bizonyos szorongást érzett. Visszaemlékezett édesanyjára. Ha valakinek meghalt édesanyja jut eszébe, olyankor jó és lágy szívű szokott lenni. Marienka keze után nyúlt, de az elhúzódott tőle. Arcát is eltakarta a kötényével, aztán, így szólt: — Itt van egy forint az útraI Vedd el tőlem emlékülI Jankó szíve egyszerre megkeményedett. Hiszen még fiatal és hetyke legényke volt. — Nem kell az alamizsnád, add oda valamilyen koldusnakI — Eredj már, ugyan eredj, — szipogott a leányka sírós hangon. Hangja most nemcsak fájdalmas, hanem haragos is volt. Jgy sírnak a haragos gyerekek. — Hát viszontlátásra, MarienkaI Szép tőled, hogy elkísértél, gyere velem még egy darablgl Azzal Jankó átugrott a romokon és szilárd léptekkel haladt tovább. De mégis visszanézett. Látta, hogy Marienka lekuporodott a sarokba és fejét a füstös falra hajtotta. — Egy év múlva viszontlátjuk egymást — szólt még viszsza Jankó. ... Marienka lassan magához tért. Az ég felé tárta karjait. Jobb kezében ott volt az ezüst pénzdarab, amit Jankónak akart adni — emlékül. De a fiú makacs volt, nem kellett neki. Még a búcsú utolsó, fájdalmas perceiben ts megszégyenítette, amint már azt azelőtt többször ts megtette. Megfájdult a szíolyan furcsa módon kísérte el. Egyszerre megértette, hogy a leány szerette őt. Most már sajnálta, amit tett. A fájdalom csak újabb erőt öntött beléje. Rátalált a szeretetre és a szeretet csak erősebbé teszt az embert. Jankó szíve hevesebben kezdett dobogni, kétségbeesése elmúlt. Dolgozni kezdett, htnnt kezdett a távollevő leány szívében. A szerencse rámosolygott: keresni kezdett, keresetét ügyes vállalkozással meg is kétszei rezíe. Már előre örül hazaié résének, Marienkának, a szülőházának. amelyet visszavásárolhat. Még néhány dollár és máris megveheti a hajójegyét. . A büszke gőzhajó orrával mélyen szántja a hullámokat. Vele utazik Jankó is, szive telítve van érzésekkel, boldog Sággal. A vonat már országokon viszi keresztül... Máris ott ül a szomszéd szénásszekerén, azon viszi haza a vasútállomástól. Szülőfaluja jelenik meg sze те előtt. Ntni, itt van a csűr, ahol elbúcsúztak egymástól, de már felépítették és befedték deszkával. Marienka azonban nincs ttt. — Mit csinál Marienka? — kérdezi a szomszédtól. — Fél évvel ezelőtt temet.tűk, — felelte a szomszéd és a lovak közé csapott. Jankó szeme előtt elsötétült a világ. Meggörnyedt és csak hümmögetni kezdett. Hirtelen hangosan felsóhajtott: 0, én szerencsétlen kíván dórtól — Miért lennél Szerencsé* len? — szólalt meg a szomszéd, amikor megálltak a falusi kocsma előtt. — Van pénzel veszel egy házat, aztán találsz asszonyt is. Milyen szerencsétlenségről beszélsz hát? Gyerünk inkább beljebb és igyunk valamit! ... Jankó nemsokára eltűnt a faluból. Nem tudott egy helyben ülni. Megint elfogta valami, aminek az ember nem tud ellenállni. Vágyakozni kezdett az ismeretlen messzeség után. Csak el innen, csak el, minél hamarabb... Visszatért Amerikába. A pennsylvániai bányákban gyilkolta meg a bányagáz. Ott fekszik közös sírban, az Idegen földben, hasznavehetetlenül, mint Marienka forintja a hasadékban... * Megjegyzés: S. H. Vajanský a múlt századvég és a huszadik század elejének nagy „triumvirátusához“ tartozott. (Hviezdoslav, Kukučtn, Vajanský). Sokat foglalkozott a szlovák dolgozók életével, különösen a kivándorlásra kényszerült szegény szlovákok sorsával. RÄCZ OLIVÉR fordítása ZÄDOR ANDRÄS fordítása
