Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-27 / 47. szám
1982. november 27. SZABAD FÖLDMŰVES 7 TADZSiK SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG Területe: 143 ezer négyzetkilométer Lakossága: 4 millió 9 ezer Fővárosa: 493 ezer A Tadzsik SZSZK a Szovjetunió déli határán (ekszik. Elzákon és nyugaton az Üzbég SZSZK-val, délen és keleten pedig Afganisztánnal, illetve Kínával határos. A tadzsikok kultúrája ősibb, mint sok európai népé. Az ősrégi ország a XIX. század végén orosz fennhatóság alá került. 1917—1920 között itt is győzőt! a szocialista forradalom. A szovjethatalom évei alatt többször megváltozott Tádzsikisztán közigazgatási és állami státusa. 1920 októberében a Buharai Népi Szovjet Köztársaság tagja lett 1924-ben az Uzbég SZSZK részeké >t autonóm köztársasággá vált. 1929 óta szövetségi köztársaság. Tádzsikisztán túlnyomó részét a Pamfr-hegység foglalja el. A gyér lakosságú hegyi köztársaság, amelyben egy ősi kultúrájú, rokonszenves, vendégszerető nép lakik, hatvan év alatt sokat elért. Napjainkban a Közép-Azsia délkeleti részében fekvő Tádzsikisztán hatalmas és sikeres átalakulások színhelye, óriási átalakulások mennek végbe a gazdaságban, az emberek életmódjában, életkörülményeiben. Tádzsikisztán ipara ma tiz nap alatt többet termel, mint negyven esztendeje egy egész év alatt. Még 1960-hoz képest Is megnégyszereződött az ipari termelés volumene. Már 1980- ban 14 milliárd kilowattóra villamos energiát termeltek a Tadzsik SZSZK-ban; egy tőre számítva ez eléri a japán színvonalat. „Ha végig akarsz tekinteni a megtett úton és látni akarod, merre tart tovább, kapaszkodj fel egy magas hegyre“ — így hangzik az egyik bölcs keleti mondás. Tádzsikisztán lakosai ennek könnyen eleget tehetnek, hiszen 5000—7000 méter fölé nyáló hegyek között élnek. (Köztársaságnk területén két hatalmas hegység találkozik: a világ tetejének nevezett Pamir és a Tien-San.) A Kelet-Pamirban találhatók a Szovjetunió Dusanbe, lakóinak száma legmagasabb pontjai — magasságban csak Himalája nyolcezer méteres csúcsai előzik meg őket: a Kommunizmuscsúcs — 7495 m és a Lenincsúcs — 7134 m. Am a tadzsikok még az óriási begyek lábánál is ítéletet mondhatnak szülőföldjük múltjáról, jelenéről és jövőjéről, érzékelhetően mutathatnak rá, milyen nagy utat tett meg az egykori Kelel- Buhara a szovjetbatalom évei alatt. A XX. század elején a buharai kánság keleti határvidékének számító Tádzsikisztán még elmaraduttabb volt, mint Közép-Azsia többi vidéke. Itt a lakosságnak csupán négy ezreléke tudott trni-otvasni. 1917- ben a mai Tádzsikisztán területén mindössze tiz négyosztályos világi iskolát tartottak fenn a „bennszülöttek“ gyermekeinek. Ma kilenc egyetem és főiskola működik a köztársaságban. Ezer, Tádzsikisztán gazdaságában foglalkoztatott emberre majdnem hétszázötven felső- és középfokú végzettséggel rendelkező jnt. A köztársaságban tudományos akadémia, négy múzeum, tizenegy színház, több rádió- és televízióadó működik. Az első tadzsik nyelvű újság 1925-ben jelent meg. Ma az itteni lapok száma mintegy száz. A dusanbei rádió és televízió két-két párhuzamos műsort sugároz. A forradalom előtt a hegyvidéken élő lakosság jóformán még a kereket sem ismerte: szekér, talicska helyett nyáridőben is csak afféle szánalmas szántalpas saroglyá! használtak. Ma a köztársaság valamennyi körzetét korszerű betonutak hálózzák be, a fő közlekedési eszköz a tehergépkocsi és az autóbusz. Minden városnak van repülőtere. Az egészségügyi ellátottság dolgában a Tadzsik SZSZK a legtöbb nyugat-európai országgal is versenyre kelhet. Az orvosok magas száma — ami egyébként nem tadzsik, hanem általános szovjet sajátosság — arra is némi választ ad, hogyan sikerült a köztársaságban néhány évtized alatt likvidálni olyan „ázsiai“ betegségeket, mint a tífusz, a malária, a kolera stb. Az utóbbi évtizedekben gyors ütemben fejlődött a köztársaság ipara. Tádzsikisztán fejlett iparágai: a bányászat |kőszén, nyersolaj, arany, polimetallikus ércek), a fémfeldolgozás, a gépgyártás, az energetika, a gyapjúkikészítés, a selyemkészítés és a konzervgyártás. Csupán a köztársaság második legnagyobb városában, Leninabadban létrehozott korszerű selyemkombinát ma egymagában néhány tucatszor anynyi munkást foglalkoztat, mint amennyi az egész tadzsik iparban dolgozott a forradalom előtt. Gyors ütemű fejlesztés jellemzi a köztársaság mezőgazdaságát is. A völgyekben a gyapot-, a kukorica- és gyümölcstermesztés, a hegyekben a juhtenyésztés dominál. A mai Tádzsikisztánban olyan fogalom is megjelent, mint a magashegyi földműves. Ott, ahol korábban csak legelésző juhok, kecskék és jakok éltek, most a gabona, a cukorrépa, a burgonya termése érik, a kertekben pedig lédús barack, alma és körte. Hatvan év alatt a kis hegyi nép sokat elért. A gyér lakosságú, csupán négymilliós hegyi köztársaság példáján különösen jói figyelhető meg az a fejlődés, amely a szovjet hatalom alatt Közép-Azsiában végbement. A gazdaság és a kultúra fellendülésének egyedüli titka, Illetve magyarázata: a tadzsikok, akárcsak a Szovjetunió többi népe, soha nem maradtak magukra gondjaikkal, jól példázza ezt az SZKP XXVI. kongreszszusán jóváhagyott program is. A Szovjetunió 1981—1985-ös évekre és az 1990-ig terjedő időszakra szóló gazdasági és társadalmi fejlesztésének irányelvei nagy gondot fordítanak az ország egységes népgazdasági komplexumában az egyes szövetségi köztársaságok és a gazdasági körzetek további szakosítására ás arányos fejlesztésére, a társadalmi termelés hatékonyságának növelésére, a termelőerők jobb felépítésére. A Tadzsik SZSZK-ban a 11. ötéves tervidőszakban 24—27 százalékkal növelik az ipari termelést. A Dél-Tadzsik Területi-Termelési Komplexumban folytatják a javani elektrovegyipari gyár építését és üzembe helyezik az aluminiummüvek új létesítményeit. Megkezdik a roguni és a bajpazini vízierőmű építését. A köztársaságban 16 milliárd kilowattórára növelik a villamosenergia termelését. 1985-re a színesfémkohászat termelése megkétszereződik, a vegyipar termelési volumene pedig tizenegyszeresére nő. Ugyanakkor korszerűsítik a dusanbei gyapotfeldolgozó kombinátot, a leninabadi selyemkombinátot.A pamutanyagok gyártását 1,3-szeresére, a gyümölcs- és zöldségkonzervekét 1,2-szeresére nőve tik. Az évi átlagos mezőgazda sági bruttó termelést 12—14 százalékkal fokozzák. Ugyanakkor 50—55 ezer hektár föld öntözését is előirányozták, és folytatják a Dangari Sztyeppe termővé tételét. A Tadzsik Tudományos Akadémia dolgozói nagy segítségei nyújtanak a mezőgazdaságnak KIRGIZ SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG Kirgizia Közép-Azsia északkeleti részén terül el, 1918-ban győzött itt a szovjethatalom, 1924-ben alakult meg a Kara- Kirgiz Autonóm Terület, 1926- ban a Kirgiz Autonóm Köztársaság, 1936 december 5-én pedig a Kirgiz SZSZK. A köztársaság ipara 1925-ben kezdeti fejlődni, amikor a Csehszlovákiából áttelepült kommunista munkások a fővárosban megalakították az interhelpo szövetkezetét, gépjavító üzemet, posztógyárat hoztak létre, majd a különböző közszükségleti cikkek, mezőgazdasági gépek és eszközök gyártásának kiszélesítésével nagy érdemeket szereztek Kirgizia népgazdaságának fejlesztésében. Az európai utazók, akik csak a múlt század második felében jutottak el a Tien-San vidékére, „vadembereknek“ nevezték a kirgizeket. A civilizáció akkoriban még nagyon távol volt az orosz birodalom közép-ázstai határvidékén éló nomád állattenyésztő népektől. Az 1917-es Októberi Forradalom, amely a cári birodalom romjain megteremtette az egyenjogú szocialista köztársaságok szövetségét, Kirgíziát a fejlődésnek ugyanazon a színvonalán találta, mint az első kutatók idejében volt. A szovjet hatalom megteremtéséig Kirgizia egész területén csupán 216 tanító tevékenykedett. A kirgizek — csaknem száz százalékig — analfabéták voltak. A szovjet hatalom tette lehetővé, hogy megteremtsék a kirgiz nép saját írásbeliségét. 1924-ben alkották meg ábécéjüket a moszkvai tudósok. 1924. november 7-én jelent meg az első kirgiz ájság, két év múlva az első kirgiz nyelvű könyv. A Kirgiz SZSZK-ban ma több mint kétezer általános iskola, kilenc egyetem és főiskola, tudományos akadémia, több mint 50 tondományos ás kntatőinté zet, nyolc múzeum, nyolc színház, önálló filmstúdió, rádió és televfzió működik. Százharminchat újság, folyóirat és egyéb időszaki kiadvány jelenik meg kirgiz, orosz és üzbég nyelven. Kirgizia minden második lakosa ma már közép-, illetve főiskolai végzettséggel rendelkezik. A kirgiz nép né hány évtized alatt a fejlődés kapitalista stádiumát átugorva, a feudalizmusból a szocializmusba lépett. A szovjethatalom évei alatt Kirgizia fejlett ipari-mezőgazdasági köztársasággá változott. Tízezer lakosa között ma kétszer több egyetemi végzettségű van, mint a Német Szövetségi Köztársaságban. Az általános művelődés jelentősen hozzájárult a népgazdaság fejlődéséhez. Az utóbbi negyven év alatt Kirgizia ipari termelése harminckétszeresére növekedett, a mezőgazdasági termelés több mint háromszorosára. A köztársaság brutto termelésének több mint 57 százaléka ipari termék. A kirgiz SZSZK iparának egyik legfontosabb ága a gépgyártás és a fémfeldolgozás. Harminc ország között, amely kirgiz esztergákat vásárol, ott van Anglia, Ausztria is. Fontos helyet foglal el a bányaipar is. Kirgizia az első helyen áll az egész Szovjetunióban a higany és az antimón kitermelésében, a második helyen Közép-Azsiában a szénbányászatban. Jelentős energetikai, könnyű- és élelmiszeriparral is rendelkezik. 1977-ben épült fel a Narin-folyén a második — Frunze és Os között, 400 kilométerre a fővárostól Közép-Azsia legnagyobb vízi erőműve, az 1 200 000 kilowatt teljesítményű Toktoguli erőmű, amely áramot ad a szomszédos Uzbegisztánnak, Kazahsztánnak és Türkméniának ts. Narin szovjet Közép-Azsiának egyik legfontosabb energiahordozó folyója. A terv szerint a hegyekből lezúduló folyó szűk völgyében még további vfzi erőmüvek létesülnek. Az erőműrendszer összteljesítménye évente 30 milliárd kilowatt lesz. A Narin-folyőn létesülő vízlépcsőnek van egy másik, nem kevésbé fontos rendeltetése is. A megépült gátok közé szoríj tott mesterséges „tengerek“ (víztározók) vize már most több tízezer hektár szüzföldet öntöz a szomszédos ferganai völgyben, Kirgizia veteményeskertjében. A közeljövőben több millió hektár földet kapcsolnak be a művelésbe újabb víztározók létesftése révén. Ennek a komplex tervnek a teljesítése valósággal átalakítja Kirgizia nyugati részéi, és nagymértékben előmozdítja a szomszédos Üzbegisztán közeli vidékeinek féjlődését is. A tizedik ötéves tervidőszakban (1976—1980) több mint 4,3 milliárd rubelt költöttek Kirgizia népgazdaságának fejlesztésére, jelentősen többet, mint az előző ötéves tervidőszakban. Több mint 100 nagyvállalatot helyeztek özembe. A kirgiz hegyi lejtőkön több mint 10 millió juh legel. Túlnyomórészt nagy hús- és tejhozamú fajták. Télen, amikor fedél alatt tartják a finom gyapjú hordozóit, számukra 250 ezer hektárról kaszálnak takarmányt. A juhtenyésztés a köztársaság mezőgazdaságának vezető ága: több mint 40 száza-. Iákkal járni hozzá a mezőgazdasági termékek értékesítéséből származó jövedelemhez. Az egész magashegyi táj szíve, legnépesebb vidéke a Kirgíziát délen kelet-nyugati irányban, 300 km hosszan átszelő szép, tágas Ferganai-medence. Itt végtelen gyapotültetvények fehérlenek, és hektáronként 350 mázsa cukorrépa terem. A kolhoztagok reáljövedelme az utóbbi tíz év alatt csaknem 45 százalékkal növekedett. Csaknem kétszeresére nőtt a mezőgazdasági kereskedelem áruforgalmának volumene. A Kirgiz SZSZK óllattenyésztésének fontos ágazata a fuhtenyésztés Amikor a világ színházi életének berkeiben szó esik a kitüntetett leningrádi Makszim Gorkij Színházról, csakis elismeréssel beszélnek róla. Az 1919-ben alakult társulat Indulásától napjainkig olyan sikereket ért el, amellyel a földkerekségen nagyon kevés színház dicsekedhet A leningrádi színház volt a Szovjetunióban az elsó, haladó szellemű darabokat színre vívó társulat, amely már a fiatal szovletköztársaságban alakult. A művészegyüttes nesztora nem más, mint Makszim Gorkij volt, aki Schiller, Shakespeare és saját darabjait rendezte színpadra. Később Nyikolaj Pogogyln, Borisz Lavrenyov stb. személyével bővült a szerzőgárda, így színesebbé vált a társulat repertoárja. 1932-ben a színház felvette a Makszim Gorkij nevet, majd a hatalmas géniusz számos drámáját vitte színre a hálás szovjet közönség nagy nagy megelégedésére. A háborús Idők érthető mödon ennek a szovjet színháznak Is szétzilálták a működését. A világégés majd az országépltö munka után 1956-ban állt ismét talpra a társulat, ugyanis ekkor vette át Irányítását a világhírű rendező, Lenin-renddel kitüntetett művész, Georgij Alekszandrovics Tovsztonogov. ö volt az, aki felismerte a Gorkíj-drámák erejét, állandó időszerűségét. Dosztojevszkij A félkegyelműjét — briliáns rendezésben — más-más változatban kétszer vitte színre. A főrendező mély emberismerete tette lehetővé, hogy a színre vitt Miller-drámákkal a színház világsikert aratott. A leningrádi Makszim Gorkij színházat már hosszú évek óta világjáró: társulatként tartják számon. Nem véletlenül, ugyanis Párizs, Alma-Ata, Buenos-Alres, Bukarest, Prága, Berlin, Stockholm, Budapest, Hamburg, Drezda stb. közönsége tapsolhatott a kiváló társulat csúcsteljesítményekre képes szlnészgárdájának, s magának a főrendezőnek, Tovsztonogovnak. A nagy sikerű színház november elején — a csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmából — Bratlslavába látogatott, s a Szlovák Nemzeti Színházban bemutatta a M. M. Solohov Csendes Donját, és Tolsztoj Egy lé története című drámáját. Az előadásoké utáni őrlési tapsorkán Ismételten bebizonyította: a leningrádi Makszim Gorkij Színház a világ legrangosabb színházai közé tartozik. „ —kalifa— Frunze a Kirgiz SZSZK fővárosa t ) Területe: 198 ezer 500 négyzetkilométer ? Lakossága: 3 millió 600 ezer Fővárosa: Frunze, lakóinak száma 533 ezer Szovjet vendégművészek hazánkban
