Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-27 / 47. szám
1982. november 27. * 47. szám * XXXIII. évfolyam * Ara 1,— Кб* lórii Ulapmirovics Androp - Leonvid Brezsnvev müvének folytatója Az SZKP Központi Bizottsága Leonyid Brezsnyev főtitkár halála után a kollektiv vezetés nagy tapasztalatú, nemzetközileg is elismert tagját választotta főtitkárául. Olyan kommunista politikus vette át ezt a kivételes felelősséggel járó tisztséget, aki erejét és tudását kora ifjúságától hazája felvirágoztatásának, a kommunizmus győzelmének, az egyetemes emberi haladás ügyének szolgálatába állította. Olyan szovjet államférfi, aki Lenin születésének idei évfordulóján, a forradalom vezérének eszmei és gyakorlati örökségét méltatva, külön hangsúllyal szólt arról, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlan. Jnrlj Vlagyimirovics Andropov 1914. június 15-én a sztavropoll határterület Nagutszkaja településén született. A vasutascsalád fia 16 éves korában maga Is munkásként kezdte pályafutását, előbb az Észak-Osszét ASZSZK-ban dolgozott, később matróz lett a volgai hajózásnál. Ekkor már tagja volt a kommunista ifjúsági szövetségnek. Azután felsőfokú tanulmányok következtek, majd a Komszomol munkatársa lett. Az egykori volgai matrózra előbb egy hajózási technikum, majd egy hajógyár ifjúsági szervezetének irányítását, Illetve megszervezését bízták a jaroszlavll területen. 1938-ban Jurij Andropovot megválasztják a Komszomol jaroszlavll területi bizottságának, két évvel később pedig a Karéliai Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkárává. Egész addigi munkásságának elismerése volt, amikor 1939-ben az SZKP tagjainak sorába fogadták. Jurij Andropov Is személyes tapasztalatból tudta, ml a háború. A szovjet nép Nagy Honvédő Háborújának első napjaitól kezdve tevékenyen részt vett a karéliai partizánmozgalomban. 1944-ben, amikor Petrozavodszk városát felszabadították a fasiszta megszállás alól, Jurij Andropovot megválasztották a városi pártbizottság, majd 1947-ben a Karéliai KP Központi Bizottságának másodtitkárává. A párt 1951-ben az SZKP Központi Bizottságának apparátusába Irányította Jurij Andropovot, aki Itt előbb a KB egyik alosztályának instruktora, majd helyettes vezetője. Két évvel később diplomáciai munkára küldi őt a párt. Ebben az évben a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének tanácsosa 1954 nyarától 1957-ig pedig a Szovjetunió magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Megbízatásának letelte után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a két ország kapcsolatainak elmélyítésében kifejtett eredményes tevékenysége elismeréséül a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének I. fokozatával tüntette ki. A diplomáciai megbízatásából hazatérő Jurij Andropovot 1957-ben az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetőjévé nevezik ki. A XXII. pártkongresszustól tagja a központi bizottságnak. 1962-ben megválasztják a KB titkárának. Néhány év múlva Ismét fontos állami megbízatás következik: a lenini ügy Iránti hűségéről ismert, tapasztalt pártmunkást kinevezik a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Allambtzottság elnökévé, s még ugyanabban az évben megválasztják az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának. furl) Andropov 1973 áprilisától tagja a KB politikai bizottságának. Idén tavasszal megválik addigi fontos állami megbízatásától, hogy minden erejét újra a pártfeladatok ellátásának szentelje: 1982 májusában megválasztják a központi bizottság titkárának. Jurij Andropovot több alkalommal ШШШШШЯШШШШШШШИЯШШШШШШШШi választották meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tagjának. Érdemeiért 1974-ben a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. Négyszer adományozták neki a Leninrendet. Kitüntették az Októberi Forradalom Érdemrenddel, három ízben pedig a Munka Vörös László Érdemrendjével. Számos más kitüntetésnek is birtokosa. A pártvezetőség Jurij Andropov életútjának ismertetésében megállapította, hogy Andropov mindazokon a posztokon, ahol a párt megbízásából dolgozott, bebizonyította, hogy odaadó híve Lenin és a párt ügyének. Minden erejét, tudását annak szenteli, hogy megvalósítsa a párt határozatait, harcoljon a kommunista eszmék győzelméért. Ezt hangoztatta a Leonyiď Brezsnyev temetésén mondott gyászbeszédében is: „Mindent megteszünk azért, hogy tovább erősödjék a szocialista államok nagy közösségének egybeforrottsága, a világ kommunistáinak egysége a közös célokért és eszmékért vívott harcban. Megőrizzük és továbbfejlesztjük szolidaritásunkat és együttműködésünket a gyarmati elnyomás alól felszabadult országokkal, a népeknek a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott harcával. Mindig odaadó harcosai leszünk a békének, a nemzetközi feszültség enyhülésének... A párt és az áilam megsokszorozza erőfeszítéseit a népek biztonságáért, a világ valamennyi békeszarető erejével folytatott együttműködésért vfvott küzdelemben. Mindig készen állunk arra is, hogy becsületesen, az egyenlő jogok és a kölcsönös előnyök alapján együttműködjünk bármely állammal, amely ugyanazt kívánja. A Szovjetunió Kommunista Pártja határozottan kijelenti, bogy tevékenységének legfőbb célját és értelmét most és a jövőben is a munkásosztály s a dolgozó nép ügyének, a kommunizmus és a béke ügyének szolgálata jelenti, amelynek Leonyid lljícs Brezsnyev egész életét szentelte.“ A nép szájáról fakadd szólások, közmondások egyike-másika úgymond aranyigazságot rejt. Ilyen e nagyon is találó Az Ígéret szép szó... szólás, mely a szava tartásra, ígéretünk teljesítésére serkent. Nos, erre az évek során számtalan lehetőség adódott, s manapság is adódik. Itt van például a vállalt kötelezettségek teljesítésének a kérdése. Mezőgazdasági üzemeinkben felajánlások születtek a Nagy Október 65. és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére. Kommunisták, pártonklvüliek, szocialista brigádok vagy a szocialista elmért versengő munkaközösségek adták szavukat, hogy terven felüt ennyi és ennyi tonna gabonát, húst, tejet, tojást termelnek; ennyi és ennyi hektoliter naftát vagy kilowattóra villanyáramot, ekkora értékű pótalkatrészt megtakarítanak vagy felújítanak saját leleményességük, ügyességük, tudásuk latbavetésévei. Elégedjünk meg csupán ezek említésével, bár a vállalási skála ennél jóval sokrétűbb. Ezeket a vállalásokat a munkaközösségek, s azokon belül az egyének aláírják, ezzel is szentesítve, hogy az ilyen értelmű, önként vállalt kötelezettségeiket következetesen teljesítik. A vállalások erkölcsipolitikai értéke felbecsülhetetlen; az anyagi értéket illetően — az üzem nagyságától, a munkaközösségek vállalási kedvétől függően — több százezer koronától egy-két millió koronáig terjednek. Tehát elég nagy summa ez, amiért érdemes küzdeni... S küzdenek is sok helyütt, legfőképp a járások élenjáró mezőgazdasági üzemeiben, abol tisztában vannak a versenyvállalások, felajánlások teljesítésének erkőlcsl-politikaigazdaságí jelentőségével. E szövetkezetekben, állami gazdaságokban kellő figyelmet fordítanak a vállalások teljesítése jó előfeltételeinek a megteremtésére. Ahelyett, hogy formálisan, évente egyszer-kétszer ellenőriznék a vállalások teljesítését, az ellenőrzés gyakoribbá tételét szorgalmazzák, a szükségletnek megfelelően. Az ellenőrzés fokozottabb előtérbe kerülése, következetesebbé tétele nemegyszer idejében elejét veheti a vállalt kötelezettségek nem teljesítésének. Mert, bár a vállalás önkéntes, több helyütt hibát követnek el, épp az önkéntesség elvének a megszegésével, kész tények elé állítva — a munkaközösségeken belül — a dolgozókat. Az ilyen helytelen megnyilvánulások ellen fel kell venni a harcot; ehelyett eszmeileg kell hatni — már a vállalásokat megelőzően — a dolgozókra, mellőzve a formaságot. Helyénvaló, ha a mezőgazdasági üzemekben a szocialista verseny szerves részeként kezelik a vállalások teljesítését. A felajánlások teljesítésére fordított nagyobb figyelem — a nagy nyilvánosság általi ellenőrzés — a megfelelő népszerüsttő-szemléltető eszközök alkalmazásával eredményesnek bizonyulhat. Vajon, miért ne lehetne a propaganda táblán feltüntetni, melyik munkaközösségnek mi a vállalása, s hol tart annak teljesltésvéel?! S még valami ezzel kapcsolatban: a vállalások, felajánlások teljesítéséért igenis, érezzenek kollektív felelősséget a brigádok, munkaközösségek. Mert a brigád, vagy munkaközösség becsületén esett csorba nagyon nehezen kiköszörülhető. Az önellenőrzéssel minden elkerülhető. Ha szavát adta a kollektíva, tudjon is elszántan, keményen küzdeni a vállalása teljesítéséért. De ne hajrával, a félév vagy az év lejártát megelőző hetekben, amikor már „eső után köpönyeg“ a közös erőfeszítés. Bárhogy is ítéljük meg a vállalások formáit, egy bizonyos: a másolás nem célravezető. Ne legyen „szentírás“ az, amit vállaltak a szomszédban! Az új elvárásoknak megfelelő szempontokat vegyük feltétlenül figyelembe! Mint ahogy figyelembe is veszik ott, ahol a kollektív szemléletmód és felelősségérzet az uralkodó, a jellemző. A tartalékok feltárása és azok célszerű hasznosítása azonban még nem mindenütt hódított kellő teret. Akkor, amikor a jövedelemképzés van előtérben — és ezen belül a növénytermesztés hatékonyabbb fejlesztése, az állattenyésztésen belül pedig a szarvasmarha-tenyésztésre irányul megkülönböztetett figyelem, a kollektív vállalás miért ne irányulhatna például az állomány fajtajellegének javítására, a tisztasági és állategészségügyi elvárások feltétlen megtartására, hogy jőval több legyen az I. minőségi osztályba sorolható tej, s minél alacsonyabb az állatelhullási arány vagy a hústermelés jövedelmezőbbé tételére...? Csakis helyeselhető, hogy a vállalások egy bizonyos része a takarékossági elvek gyakorlati érvényesítésére irányul. Am még mindig kevésbé jut előtérbe a dolgozók kezdeményezőkészsége, a jó ötletek, javaslatok kellő megszívlelése a vállalásokat megelőzően. Ez semmiképp sem bizalomnövelő hozzáállás. Igenis, ne csupán a vezetők, a szakemberek, tisztségviselők törjék a fejüket a jobbnál jobb megoldásokon, hanem a dolgozók széles tömege vállaljon részt a gazdaságvezetés gondjainak apasztásából, a problémák megoldásából. így teljesedhet ki a szövetkezeti demokrácia, növekedhet a dolgozók munkakedve, a közös gazdaság iránti felelősségérzete. A gazdasági év végéig már csak néhány hét van hátra. Befejeződött a határi munka — az őszi mélyszántást kivéve. Több idő jut tehát a vállait társadalmi munka végzésére: a telepfásításra, parkosításra, a munkahelyi környezet javítására, a dologvégzés biztonságosabbá tételére, a községfejlesztésből és csinosításból a szövetkezetre, állami gazdaságra háruló részfeladatok teljesítő séra. Ne késlekedjünk vele! No meg aztán: a közösen vállalt kötelezettségek teljesítését közösen ellenőrizzük, levonva a szükséges tanulságokat, mit tettünk jól, s mi az, amin feltétlenül változtatni kell a következő vállalások, felajánlások tételét megelőzően. Mert: az Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jól N. KOVÁCS ISTVÁN Vállalás és teljesítés GAZDAG, DE NEHEZ No1 AJ ŐSZ Országjárás közben csodálkozva szemléltük, pár hét leforgása alatt mennyit változott a megszokott táj képe. Az utak mellől gyorsan elfogyott a kukorica, elárvultak a répaföldek, kihaltak a gyümölcsösök és a szőlőskertek. November derekán ekét vontató traktort is már csak elvétve lehetett látni. Ellenben szemet nyugtatóan zöldell a jókor jött esőtől felfrissült, megerősödött őszi vetés. Pedig milyen nehéz volt számára jó magágyat készftenil Tavaly kívánni sem lehetett volna jobb időt, most meg nem és nem akart eleredni az ég. A meleg Időjárás siettette a föld gyümölcseinek érését, kedvezett a szünetelőknek, a megtermelt Javak betakarításán fáradozóknak, viszont megkeserítette a jövő évi hozamok megalapozásán munkálkodók napjait. A kemény föld nehezen fogadta be az ekét, kínozta, szaggatta a gépeket. Csökkent az átlagteljesítmény, sok fontos műveletet többször is meg kellett ismételni. Mindez nem csupán időt és fáradságot Igényelt, de üzemanyagot és türelmet is. Október elején végre megjött az eső, így most elmondhatjuk, hogy a nagy feladatot agrotechnikai határidőre teljesítettük. Mégpedig jó minőségben, tehát jól kellene telelnie a gabonának. A repce és a rozs kicsit sí« lányabb, lehet, hogy fagykár is előfordul majd, de az esetle-* ges tavaszi üjravetéshez már elkészítettük a legmegfelelőbb vetőmagot. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma növénytermesztési bizottságának idei utolsó — sorrendben huszadik — ülésén a résztvevők örömmel nyugtázták, hogy nagyüzemeink növénytermesztői részére összességében ez a sok-sok gondot és problémát felvető gazdasági év is sikerrel zárul. Ha a gabonának kedvezett volna az időjárás, bizonyára rekorderedményekről beszélhetnénk. Annál is inkább, mert a kukorica — kilencezer hektár termését CCM módszerrel tároltuk — öt tonnás átlagot nyújtott, csúcshozammal fizetett a napraforgó, és bár kisebb volt a termőterület, a cukorrépa felvásárlási tervét is teljesítettük. Igaz, a cukortartalom nem éppen kecsegtető, de ez már a nemesítők asztala. Elsősorban az 6 feladatuk, hogy a legmegfelelőbb biológiai anyaggal támogassák az őstermelők igyekezetét. Az utóbbi években sóik bírálat érte üzemeinket, hogy nem élnek az istállőtrágya ésszerű felhasználásának előnyeivel. Örömmel nyugtázzuk, hogy végre e téren is kedvező fordulat (Folytatás a 2. oldalon) Lapunk 11—12. oldalán közöljük a Haladó tapaszra latok iskolájának első tananyagát „A cukorrépa-terme lés népgazdasági jelentősége“ címmel. A tananyag beha tőan foglalkozik a cukorrépa- és a cukortermelés jelen légi helyzetével és távlataival. Teljes tárgyilagossággá tárja fel a felmerülő hiányosságokat az anyagi-műszak ellátás területén és az agrotechnikai fegyelem szem pontjáből egyaránt. *
