Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-20 / 46. szám

16 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1982. november 20. Ötven év együtt i— Egészségünkre! Fotó: Foga* Ferenc, Dunaszerdahely (Dun. Streda) • KOMAROMI CIPŐK, Kétmillió­hatszázhatvanhat ezer pár cipót gyár­tott a Partizánske! Cipőgyár komáro­mi (Komárno) üzemének munkakö­zössége ez év tíz hónapjában. Ily módon az üzem a pénzbevételt tervét 1 millió 200 ezer koronával túltelje­sítette. Az üzem dolgozói már teljesí­tették éves exporttervüket, s annak túlteljesítésén fáradoznak. (pjpl • GYŰJTÖGETÉS. A bússal [Bušin­­ce) alapiskola úttörői, s diákjai — összesen mintegy négyszázan — 450 kiló csipkebogyót és 1990 kg vadgesz­tenyét gyűjtöttek. Az érte kapott pénzt, 4690 koronát a besztercebá­nyai (Banská Bystrica) társasutazás­­költségeinek fedezésére fordítjuk. (Nagy József, 8. oszt. tanuló.) • VÄU,At,TÄK — TELJESÍTETTÉK. Az ábrahámi CUDVÄG szövetkezet női szociallstk brtgádtagjat már tel­jesítették a NOSZF 65. évfordulója tiszteletére vállalt kötelezettségüket: 20 ezer liter tejjel fejtek többbet a tervezettnél. Év végéig még 2500 liter tejet fejnek, az eredeti vállalá­sukat ennyivel megtoldva. Az idén összesen 9,8 tonna erőtakarmányt megtakarítottak. (kfg) • DIAKSEGITSÉG. A Losonci (Lu­čenec) Mezőgazdasági Műszaki Szak­­középiskola diákjai jelentős segítsé­get nyújtottak a málnakőpatakl sző­ri közelmúltban nem mindennapi esemény szemtanút lehettünk a csalló­közi Hodoson IVydrany/. Öt évtizedes együttlét után másodszor esküdött örök hűséget egymásnak a Szabó házaspár. A 82 éves János bácsi és a tíz évvel jtatalabb Etel néni vallja: „Hálásak vagyunk a sorsnak, hogy nemcsak a rosszból, a Jóból Is jutott valami az életünkben. Örülünk annak, hogy gyermekeink és unokáink már jómód­ban, kulturált körülmények között élhetnek, nevelkedhetnek, amit csakis a szocializmusnak köszönhetnek." Az öt gyermeket Jelnevelt idős házaspár mindmáig szorgoskodik kicsi kertjében. Szerelnek olvasgatni, tévézni; ám a legtöbb időt mégis a tíz unokára fordítják, azokat dédelgetik, szeretgetik. Az tdós házaspárnak sok-sok boldogságot, erőt, egészséget kívánunkl Rácz-Szelle Beáta, Hodos (Vydrany) vetkezetnek: összesen 40 hektárról takarították be á burgonyát. A diákok a továbbiakban vállalták az iskola környékének rendbentartását, s osztá­lyonként 100 kiló hulladékpapír ösz­­szegyűjtését. (Zsigmond Dénes tanuló) • FÜMAGTERMÉS. Hazánkban na­gyon kevés azon mezőgazdasági üze­mek száma, amelyek fűmagot ter­mesztenek. Ezek közé tartozik az Űr­földi (Slovenské Pole) Állami Gazda­ság Is, amely az idén 40 hektáron termesztett bótermó fűfajtákat. Az el­ső kaszálatból 55 tonna jóminőségű takarmányt nyertek; a második ka­­szélatot magfogásra meghagyták, s ily módon 25 tonna angolperje vetőmagot takaríthattak be. Tisztítása után a vetőmagot a SEMEX megvásá­rolta. (kfg) • DOKUMENTUMKIÄLLtTÄST ren­deztek a komáromi (Komárno) Barát­ság Házában, a NOSZF 65. és a Szov­jetunió megalakulásénak 60. évfor­dulója tiszteletére. A Nagy Október az emberiség történelmében címmel. A kiállítás november végéig tekint­hető meg. (plavec) ______ APRÓHIRDETÉS ______ Környezetvédelem, óh! A Vág folyót mindenkor tisztavtzfl nek Ismertem. Pezsgett benne az élet A minap azonban a partján sétálva arra lettem figyelmes, hogy szenny csatornához hasonlít — s alig plslá kol benne élet. Nagy kár ez, akár a népgazdaság, akár a mezőgazdaság szempontjából Ítéljük meg: mert nem mindegy, van-e benne hal, vagy nincs. S a mezőgazdasági üzemek honnan nyerhetik az öntözővizet? Hát az em­lített folyóból. Am az sem mindegy, milyen ez az öntözővíz. Mert a bűzös, olajfoltos vagy fenolos víz egyáltalán nem alkalmas növénykultúrák öntö­zésére. Nézzünk tehát kicsit önmagunkbal Kik s mivel szennyezzük ezt a fo­lyót... I Kik, miként küzdenek a víz szennyeződése ellen? Bizonyára töb­ben láthatták már, amint a folyó­mederbe gépkocsit mosnak. De közü­lük hányán írták fel a kocsi rend­számát, hányán tettek panaszt az Ilyen vízszennyezés (vagy másmi­lyen) megakadályozása végett, az Il­letékes szerveknél?.., Nagyon kevés ezek száma. Ne hagyjuk szennyezni folyólnkat, környezetünket! Ez jobbára csak raj­tunk múlik. Szíwel-lélekkel azon fá­radozzunk, hogy elejét vegyük ennek a pusztításnak. Legyünk áldozatkész védelmezői folyöinknak, a természet­nek, környezetünknek — amíg nem késői Bergend) György, • Vágkirályfa (Králqyá n/V.) Szócsata Nyárt epizód. Az árnyékba húzódva eszik és kötekedik a csapat. A nehéz, párás, forró idO rájuk tenyereit. Fe­jüket a fáradság feszegeti. Torkuk csikorog. Nehezen nyelnek. A malter­hordó leány odább rúgja az üres sö­rösüveget. — Megmondtam. Aki másnak vermet ás... Valaki elröhhen. — ... napszámot kap értei A szó, a falhoz koccan. Bukfencet vet és rászttát a disznósajtra. — Jobban tennéd, ha befognád a.. .1 — Be én, ha megtanulok csukott szájjal kajálni. Megint a lány segít: — .. .mert, hogy amit ma meg­­ehetsz, ne halaszd holnapraI — Nektek mindig az evésen jár az eszetekl Oj hang az egyik állvány mögött: — Meg azon, hogy tenni, vagy nem tenni!? ... Persze, attól függ, kivel? A mester hangja megkeményedik: — Meg, hogy kicsoda a srác, az ürge, a krapek, a fiúi Ahelyett, hogy megbecsülnétek magatokat, a munkát, az egészségei, meg az öregeket.., A szemek összevigyorodnak: — Majd, ha fagyi —+— Hát Igent Azóta elmúlt négy hónap. — KislányokI Az éjszaka már fa­gyottI De ezt már nem az öreg mondja, hanem az a másik, akt a szócsatát hallotta. Dr. B. A kassai (Košice) járás újbodval (N. Bőd vaj szövetkezete DT-54-es lánctalpas traktorához iránykup­lungot keres. Értesítést 923 15 vagy a 921 36-os telefonszámokra kérjük. ■ииянпя MESTEREK Sietett. Az Órájára pillantott, s akkor vette észre, ogy a számok eltűntek. A fenébe isi — bosszankodott, 'imerült az elem. Minimum egy százasI Nem halaszthatta sokáig látogatását az Órásnál. Na­­yon hiányzott a kis időmérő, igen kellemetlen volt lindig mástól kérdezni a pontos Időt. Történt azután, hogy jártában-keltében egy Órásmes­­?r csöppnyi műhelye előtt vezetett el az útja. Miért e most? — gondolta, s benyitott. A mester elölt órák tömkelegé hevert. Némelyik teljé­én kibelezve, mások némán-vakon-sükeíen várták, hogy jlböl elindulhassanak, s róják körbe-körbe a maguk ki­létellen, egyhangú véget nem érő útját. Az órás ú/ra a szeméhez igazította a nagyítót és a beteg“ fölé hajolt. Apró ecsetkéjével megtisztította a öttömnyi elemet, vissza pattintotta a hátlapot, majd itnyüftötta a tulajdonosnak. — Tessékl Semmi baja, nyugodtan viselheti, hiszen nűködik. Csakugyan? — ámult el a tulajdonos A szürke, apró, zögleles számok előkerültek, s ismét hűségesen mutat­ók az időt. — Mivel tartozom? — matatott a pénztárcája körül •z ügyfél. Előhúzott egy százast, és már nyújtotta is a nester felé. — Viccel? — kérdezte az órás a százasra mutatva, s azzal míinkáfa fölé hajolt. — Magának ez munka volt? Ne legyen nevetségest Tovább már nem ts törődött a zavartan kifelé hátráló férfival. Egy órát babrált, s csak annyit hallott, hogy csilingel az ajtóra szerelt kis harang. Elkésem — ptllanatott gyógyult Órájára a férft. Gyor­san Indított, Indexelt, hirtelen kikanyarodott a parkoló­ból. A kőrútnál már azon gondolkodott, hogy hol fog újra parkolni, hol akad a Zsigának ladányi hely. ...Az értekezlet után fáradtan, egykedvűen ballagott autója felé, amikor meglátta a tenyérnyi horpadást. Hogy az a.. .1 dühöngött, ám hiába járta körbe a kocsit, semmiféle cetlit nem talált a „bűnös“ kilétére. Végül is semmiség. Apró szépséghiba, s az sem so­káig — gondolta a karosszérialakatos háza előtt. A mester kijött, megnézte a „sebet". Aztán befordult a műhelybe, s kihozott egy fakalapácsot. A járgány elé állt, magasba lendítette a szerszámot és lesújtott vele a karosszériára. A horpadás a másodperc töredéke alatt eltűnt. — AhI — ámult-bámult a tulafdonos, de aztán gyor­san felocsúdott, és már készítette ts a százast a türel­metlenül várakozó mesternek. — Viccel? — vonta össze szemöldökét a mester. — Hát hol él maga? Ez szakmunka kéreml ÖtszázI Ä. Ё. Éljük túl az atomháborút! К Felkerestem a szabómat, és ren-V deltem nála egy divatos, testhez 5 szabott ólomöltönyt. b — Tréfálni tetszikl — nevette * el magát. \ — Ember, maga még nem hal-4 lotta a kormány felhívását!? Min- I den amerikai állampolgár hazafias s kötelessége, hogy alaposan felké- I szüljön az atomháború túlélésérel >, Maga nem olvas újságot, nem nézi I a tévétl? N — Van elég bajom anélkül Is — I legyintett a mester. — Különben s is, felőlem akár hordozható ővó- I helyet is építtethet magának. A s megrendelő szava parancsl Egyso­­^ ros vagy kétsoros zakót tetszik \ parancsolni? A nadrág felhajtóval к vagy anélkül legyen? Szabad a J méreteit...? Ogy három hét múl- I va benézhet, addig csak nem tör J ki az atomháború. I A várakozás idejét a kormány \ honvédelmi programjának tanul- I mányozásával töltöttem. Megtud-5 tam belőle, hogy ellenséges táma- I dás esetén haladéktalanul meg V kell töltenem egy kétliteres palac- I kot vízzel, egy valamivel nagyob- 5 bat levegővel, és mindezt, két к napra elegendő élelemmel együtt J egy terepszínü, lehetőleg légmen­­k tes hátizsákba kell csomagolnom, J amelyre fel kell írnom nevemet, к lakhelyemet és egyéb személyi * adataimat. Amennyiben kocsim í van, ügy azt köteles vagyok öt " napon belül a hadsereg rendelke­­£ zésére bocsátani, éspedig légi- és I közelharcra egyaránt alkalmas ál­­^ lapotban. Mindezek után pedig, 9 kerülve minden feltűnést, további £ 399 999 New York-i lakossal együtt I ki kell vonulnom a számunkra kl- S Jelölt kitelepítés! zónába, a 37 la- I kosú Keehoe községbe. Itt kapjuk S majd aztán a közelebbi utasításo- I kát. J Minthogy feltett szándékom túl- I élni az atomháborút, megtanultam £ kívülről a haditervet. Már töviről- I hegyire Ismertem minden részle- S tét, amikor megjött az értesítés a I szabómtól, hogy elkészült az öl- S töny. К A szalonba érve egy emelödaru , tűnt elsőként a szemembe. A mes-4 tér jelt adott, mire a kampón füg-5 gő zakó lassan a vállamra eresz- I kedett. Lábaim megroggyantak, és £ elnyúltam a földön, mint egy sza- I bályosan szerelt rőgbijátékos. A S daru zakatolva talpra segített, I majd beemelt a vadonatúj nadrág- S ba. így már jobb volt: a merev I nadrág nem engedte összecsuklani s a lábamat. A tükör elé dübörögtem, i és megelégedetten szemléltem va­donatúj, elegáns szabású öltönyö­met. *— Súlya van, szó se róla — mondtam *—, de szokás dolga az egész. Különben Is, a legfonto­sabb: túlélni az atomháborút. Mennyit fizetek? Viszonylag szerencsésen hazaér­tem, ba nem számítom be az össze­ütközést egy autóbusszal, amely­nek során kilenc utas könnyebben megsebesült, és a buszon Jelentős anyagi kár keletkezett. A rendőr­ség le akart tartóztatni, de szeren­csére többen tanúsították, hogy én jöttem Jobbról. Mivel azonban, az igazat megvallva, ekkorra már kissé elfáradtam, a legközelebbi telefonfülkéből felhívtam a fele­ségemet, hogy küldjön értem egy traktort, ami hazavontat. Biztosra akartam menni, ha ki­tör az atomháború, ezért elhatá­roztam, hogy megnézem ezt a Keehoét, jövendő menhelyünket. Begyömöszöltem magam bogárhá­tú kis Volkswagenomba, „ és „Fel, Keehoe-ra!“ felkiáltással a padlóig nyomtam a gázpedált. A kocsi azonban meg se moc­cant. A motor bőgött, de a kere­kek mintha a földbe gyökereztek volna. Odajött egy teherautó ve­zetője. * — Túl van öltözve — jelentette ki. — Ha levetné a zakót és a mel­lényt, talán eljutna a sarokig. Ho­va készül? Mondom: Keehoe-ba, mert túl akarom élni az atomháborút. t— Aha, értem már <— nézett a társára a sofőr.' —• Hanem mondok én magának valamit. Ezzel a tra­gaccsal maga ugyan soha oda nem ér, vagy ha igen, legalább kétezer dollárba kerülne csak a benzin. Én viszont felajánlom, hogy potom ezrötszáz dollárért odavontatom kocsistól. Na milyen vagyok? — AU az alku — mondtam. — Maga egy igazi gentleman. Keehoe-ba érkezve néhány eme­lőrúd segítségével kiszálltam a kocsiból, és körülnéztem a falucs­ka főterén. Gyönyörű idő volt, ragyogott a nap. Illatoztak a virá­gok. A közelben játszadozó gyere­kek Ijedten rebbentek szét, ami­kor megpillantottak. Később ész­revettem, hogy a befüggönyzött ablakok mögül gyanakvó szempá­rok sora figyelt, amint súlyos lép­tekkel végigmentem a főutcán. Olyan különösek és bizalmatla­nok néha ezek a vidékiek... Csehböl fordította: Vass Gyula SZABAD FÖLDMŰVES Index: 43 630 — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a PRlRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban. — Főszerkesztő Bar a László agrármér­nök. — Főszerkesztő helyettes Csiba László. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 81575 Bratislava, Križkova 9. — Telefon: főszerkesztő és titkárság 475 08 — tele­fonközpont 472 41 — Belső vonalak: mezőgazdasági rovat 35, társadalompolitikai rovat 34 és 55. — Nyomja a Západoslovenské tlačiarne n. v. Bratislava Пи! ' só­ska 41. — Terjeszti a Posta Hírlapszolgála,ta. — Előfizetéseket felvesz minden postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre a PNS, Ústredná expedícia a' dovez Da­če 817 59 Bratislava, Gnttwaldovo nám. č. 6. fitján rendelhető meg. — Előfizetési dij egy évre 52,— Kčs, fái évre 26,— Kčs. — A szerkesztőség kéziratukat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza. A lap nyilvántartási száma: FŰTI 7100.

Next

/
Thumbnails
Contents